Magyar Mezőgazdaság, 2003. január-március (58. évfolyam, 1-13. szám)
2003-01-08 / 2. szám
A tejágazat kilátásai A hazai tejtermelés évek óta - a kvótarendszernek köszönhetően - azonos mennyiségi szinten mozog, miként az extra minőségű tej aránya már eléri a 84-86 százalékot, jelentették be a Tej Terméktanács vezetői 2002 év utolsó Tej Média Klub rendezvényén. A tájékoztatón az is elhangzott, hogy nincs még megállapodás termelők és feldolgozók között a 2003. évi tejárakat illetően. Az uniós csatlakozással kapcsolatban elégedettek lehetünk a tekintetben, hogy Brüsszel 2 milliárd kilogramm feletti kvótát hagyott jóvá a magyar tejágazatnak. Istvánfalvy Miklós, a TT alelnöke (a termelői oldal képviselője) szerint megnyugtató, hogy működik a kvótarendszer, amely - igaz, egy kis változtatásra még szükség van - az uniós piacszabályozás egyik fontos eleme. Ám ezzel a termelési szabályozással is gond van abból a szempontból, hogy az ellenőrzött csatornákon megtermelt 1,725 milliárd liter tejből 400 millió liter az a mennyiség, amely feleslegként jelentkezik. A többlettej piaci elhelyezéséhez jelentős támogatásra van szükség, amelynek egy részét az államtól várja az ágazat. A TT pénzügyi alapjaiba ugyanis nem folyik be annyi pénz a két oldalról, amennyivel a többlettej okozta piaci feszültség kezelhető volna. Árvita Az elmúlt év értékelésével kapcsolatban az alelnök elmondta: nehéz évet zártak, hiszen a múlt év közepétől jelentkeztek a piaci feszültségek. Az ágazat rendezte ugyan a sorokat, bár az agrártárcától nem kapták meg a kellő támogatást a piaci zavarok elhárításához. Az új esztendő sem indul zökkenőmentesen, mivel a TT két oldala még nem tudott megállapodni a tejárban. A feldolgozók literenként 72 forintot javasolnak, a termelők 75,40 forintot. A TT azt várja, hogy a 3,40 forint különbséget az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fizesse meg. A szaktárca azonban még nem hirdetett irányárat. A feldolgozók azzal érvelnek, hogy a 72 forint már az uniós irányár szintje (31 eurocent), míg a termelők 75,40 forintos literenkénti önköltségárat számoltak ki. Nehézségekről és kockázatokról beszélt Csákvári László, a TT soros elnöke is, aki a feldolgozói oldal érdekeit képviseli. Az elnök úgy vélte, hogy a feldolgozók versenyképessége veszélybe kerül, amennyiben a termelők árjavaslata jut érvényre, és az állam nem fizeti ki a különbözetet. A feldolgozók nem tudnak 72 forintnál többet adni a tej literéért, mivel ez az árszint éppen hogy belefér a versenyképességbe. Már ez a felvásárlási ár is korlátja az értékesítésnek. Az Európai Unióban nagyobb a tejtermékek támogatottsága, mint idehaza. A bevásárlóközpontok polcain pedig a magyar tej és tejtermékek mellett, a külföldi termékek is megtalálhatók, mégpedig sok esetben olcsóbban. Igaz, annak a minősége nem vetekszik a magyar termékekével, de vásárláskor a fogyasztók szempontjából az ár az elsődleges meghatározó. A hazai tejipar jelenleg még hazai termékekkel látja el a belpiac 90 százalékát, ám ha az alapanyagárban nem tudnak megegyezni, ez a piaci pozíció már jövőre veszélybe kerülhet. Harc a belpiacért Az idei év az utolsó teljes esztendő a csatlakozás előtt ahhoz, hogy a támogatási rendszert teljes mértékben az uniós rendszerhez igazítsuk, vagyis a jelenlegit megváltoztassuk. Az elnök szerint nem a tejárra, hanem a minőségi támogatásra a kellene építeni támogatási rendszert. Ehhez pedig 20 milliárd forintra volna szükség ahhoz az ágazatnak, hogy a most még meglévő versenyképességüket ne veszítsék el. A TT-nek feladata volt 2002-ben és lesz 2003-ban is, hogy az ágazatot felkészítse az uniós csatlakozásra, jelentette ki Sirman Ferenc, a terméktanács ügyvezetője. A csatlakozás után két drasztikus változás következik be a hazai piacon: megnyílnak a piacok és változnak a játékszabályok. A piaccal kapcsolatban elhangzott, hogy ugyan megnyílik a magyarok számára is az EU, de cserébe a magyar piacot is meg kell nyitni. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy a multinacionális kereskedelmi láncok még inkább átveszik az irányítást, hiszen kiépített logisztikai háttérrel rendelkeznek. A magyar cégek nem tudnak erre válaszolni, ezért a harcot a belpiacért kell majd megvívni. Kemény árversenyre kell majd felkészülni, hiszen a gyengébb minőségű termékek alacsonyabb áron juthatnak a vásárlókhoz. Nem véletlenül hangsúlyozza a tejipar, hogy a magyar fogyasztók hazai terméket vegyenek. Az idei marketing tevékenységükben is erre a szlogenre helyezik a legnagyobb hangsúlyt. A játékszabályok fogalma alatt a piacszabályozás változásait értette az ügyvezető. Az unióban a feldolgozókon keresztül működik a piacszabályozás. Az adminisztrációs teher is jelentősen megnő, s csak az a termelő jut támogatáshoz, akit regisztráltak és termelési kvótával rendelkezik. A vertikumnak szigorúbb környezetvédelmi és higiéniai előírásoknak kell megfelelnie, ám az erre való felkészüléshez már nincs elegendő forrás az ágazatban. Halmozott problémák Éppen ezért volna szükség az elnök által is említett 20 milliárd forint támogatásra, mert ha ez nem jön be az ágazatba, akkor a feldolgozók nem tudják a szerződött tejmennyiséget átvenni, vagyis csökken a termelés. Ha pedig csökken a termelés, akkor az EU-nál kiharcolt kétmilliárd kilogramm feletti kvóta teljesítése is veszélybe kerül. A csatlakozási felkészülésben kiemelt feladatként tartják számon, hogy a belföldi fogyasztás növekedjen. Ez az ágazat érdekein is túlmutató cél, hiszen a lakosság életminősége javul, ha több tejet, tejterméket fogyaszt. Ugyanakkor azt is biztosítani kell, hogy az ágazat versenyképes költségekkel és versenyképes áron előállított, jó minőségű termékkel lássa el a piacot. A csatlakozásig a belföldi piac adminisztratív eszközökkel történő védelme is szükséges annak érdekében, hogy ne árassza el a hazai boltokat az import termék. H. GY. 2003. JANUÁR 8 ♦ MAGYAR MEZŐGAZDASÁG