Magyar Mezőgazdaság, 2003. január-március (58. évfolyam, 1-13. szám)
2003-01-08 / 2. szám
Halászati TerméktanácsPiacszabályozás Új feldolgozó a TEHAG-nál Tavaly szeptember óta folyik a valós termelés a Temperáltvizű Halszaporító és Kereskedelmi Kft. új halfeldolgozó üzemében . A 700 négyzetméternyi területen fekvő, 58 helyiségből álló korszerű feldolgozó megépítését 2000-ben kezdeményezte a 100 százalékos állami tulajdonban lévő cég menedzsmentje. Garádi Péter, a TEHAG igazgatója lapunknak elmondta, hogy korábban nem volt ilyen létesítménye a cégnek, csupán egy 30 négyzetméternyi helyiségben folyt a ’80-as évek második felében, s csak néhány éven keresztül, haltisztítás. Nos, ennek az időszaknak vége, hiszen az új üzemmel megoldódtak a feldolgozási problémák, így az évente 600-650 tonna halat termelő cég teljes termékkínálattal jelenik meg a iacon. (Csak zárójelben: a megtermelt al 50 százaléka ponty, 35 százaléka afrikai harcsa, 10 százaléka busa és 5 százalékot tesznek ki az amur és a ragadozó fajták, mint a csuka, a süllő és a harcsa.) A beruházásról szólva Garádi Péter elmondta: három forrásból - pályázati támogatásból, tulajdonosi tőkejuttatásból és saját erőből - finanszírozták az üzem megépítését. A rövid idő alatt megvalósult beruházásból az infrastruktúra, az épület, az épületgépészet és az automatizáció teljesen elkészült, míg a haltisztítás-halfeldolgozás gépesítése még folyamatban van. Ám ez utóbbi beruházás is 70-80 százalékra teljesül ez év végéig. Arra a kérdésre, hogy rentábilis-e egy ilyen feldolgozó megépítése, Garádi Péter nem tudott pontos választ adni. Tény ugyanis, hogy olyan időszak előtt állunk, amikor gyorsan és jelentősen változnak a piaci, gazdasági körülmények. Alig másfél éven belül tagjai leszünk az Európai Uniónak, s belépésünkkel minden átrendeződik, ezért elég nehéz most megmondani, mennyi idő alatt térül meg a beruházás költsége. Ha minden változatlanul maradna, akkor nyolc év alatt válna rentábilissá a feldolgozó. A megtérülésnél azonban sokkal fontosabb szempont vezérelte a cég vezetőit akkor, amikor az építkezésről döntöttek. Garádi Péter hangsúlyozta, hogy világossá vált a számukra, hogy az EU-csatlakozás után az élő halat egyre nehezebb lesz eladni. Már ma is látszik, hogy a vásárlási szokások változnak, mégpedig elég gyorsan, s egyre inkább a feldolgozott, szeletelt hal iránt növekszik a vásárlók igénye. Ezt az igényt pedig jobb, ha a saját termelésű és feldolgozású halból elégítik ki. Miként tudomásul kell venni azt is, hogy az élő afrikai harcsa iránt is csökkent a kereslet, a feldolgozott harcsára viszont nagy az igény. S miután van egy afrikai harcsatelepük, az itt termelt halat, ha nem élőben, de feldolgozottan is el akarják adni. A piaci feltételek tehát gyorsan változnak, amelyhez ha nem igazodnak, akkor bizony lemaradnak. A feldolgozó üzem természetesen az EU-normák szerint épült meg. Már működik a HACCP rendszer, s az ISO szabványt is bevezetik, mihelyt befejeződik a teljes gépesítés. Az üzem tavaly már kapott engedélyt a GATT-országokba történő exportálásra, s rövid időn belül az EU-országokba is szállíthatnak feldolgozott termékeket. Az élőhal exportjuk ma is jelentős, hiszen 10-11 európai országba szállítanak, s minden évben legalább 1-2 tengeren túli országban is értékesítenek. Az árbevételük 30 százaléka származik az export tevékenységükből. A beruházáskor ugyan nem kapta el a hév a cég menedzsmentjét, már ami a méreteket illeti, viszont a feldolgozó egy műszakban évente 300-350 tonna halat tud feldolgozni. Amennyiben növelni kell a kapacitást, úgy újabb beruházás nélkül, több műszak beindításával ezt bármikor megtehetik. H. Gy. Halviszály Lengyelországgal? Varsó a közelmúltban „ultimátumszerű” követelést terjesztett elő a magyar halimport teljes liberalizálására, ellenkező esetben január végétől közelebbről nem részletezett szankciók bevezetését helyezte kilátásba. Erről Major István, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára szólt egy közelmúltban tartott sajtóbeszélgetésen. Tény, hogy sikerült Lengyelországgal megállapodásra jutni arról, hogy az év elején feloldják a magyar búzára, sertés- és baromfihúsra, valamint a feldolgozott paradicsomtermékekre kivetett behozatali kvótákat. Ennek feltétele az volt, hogy a magyar fél is visszavonja a lengyel cukorárukra és szárított zöldségekre vonatkozó korlátozásokat. A halak esetében Magyarország jelenleg a Lengyelországból származó vámmentes importot hatmillió dollár értékhatárban szabta meg. Major lát lehetőséget ennek a megegyezéses enyhítésére, amennyiben azt Varsó valamelyik mezőgazdasági termékünk - például a magyar bor - piacra jutásának megkönnyítésével ellentételezi. Per a halászati jogért? A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) azt fontolgatják, hogy bírósághoz fordulnak a Tisza-tó halászati és horgászati jogára kiírt pályázat ügyében, amennyiben a februárra tervezett egyeztető tárgyalás sem vezet eredményre - közölte Pintér Károly, a tárca halászati és vadászati főosztályának vezetője. A minisztérium 2002-ben írt ki pályázatot a tó halászati hasznosításának jogára, amelyet a Sporthorgász Kht. nyert el. A Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz), amely évtizedek óta gyakorolja ezt a jogot, szintén beadta pályázatát. A kiírás értelmében a nyertes csak akkor kezdheti meg a halászati hasznosítást, ha 375 millió forint kártalanítást fizet a Mohosznak. A Sporthorgász Kft. ennek a mai napig nem tett eleget, mondván: jóval szerényebb kártalanítást tart indokoltnak. A halászati főosztály vezetője közölte: februárban - több egyeztetés után - újra tárgyalóasztalhoz ültetik a feleket, amennyiben ez is eredménytelen lesz, bírósághoz fordulnak. Szalay Ferenc, a Mohosz ügyvezető igazgatója kijelentette: a kártalanítás nagyságát szakértők bevonásával állapították meg, ettől ők nem térnek el. A Mohosz addig gyakorolhatja a halászati jogot, ameddig az összeget meg nem kapja. Hozzátette: tavaly is eleget tettek minden kötelezettségüknek, 2003-ban sem lesz ez másképpen. Hegedűs Gábor, a Sporthorgász Kht. képviseletében azt mondta: a társaság is fontolgatja, hogy bírósághoz fordul. Elmondása szerint továbbra is vitatják a Mohosz által megállapított összeget. Megjegyezte: ennek jogosságát a pályázat kiírója annak idején nem ellenőrizte. Hozzáfűzte: az ügynek az használna, ha az FVM minél hamarabb érvényt szerezne annak, hogy a pályázat nyertese végre gyakorolhassa jogait, a bírósági döntésre ugyanis akár több évet is kell várni. Halászati Lapok 7