Magyar Múzeumok, 1996. 3. szám (Vol. 2.)
A szerkesztő levele - Olvasói levelek
A szerkesztő levele Lapunk őszi számának címlapsztorija csaknem kitölti a folyóirat teljes terjedelmét. Arányban áll azzal a több éves és az idén tetőző tevékenységgel, amelynek eredményeként a Magyar Nemzeti Múzeum 1996-ban méltán elnyerhetné az „év múzeuma“ címet. A Nemzeti Múzeum - mint a mostani szám egyik szponzora - lehetővé tette egy újabb kísérletünket; megpróbálkozhattunk színes szövegközti fényképek közlésével. Kísérletről van szó, hiszen az előállítás költségeit nem kis mértékben növeli a színes technika. Kíváncsian várjuk olvasóink vélekedését, egyetértenek-e kezdeményezésünkkel? Akkor is ha megnövelné az előfizetési díjat? Más téma: több országos múzeum ünnepli ebben az évben alapításának századik évfordulóját. Jubileumaikról folyamatosan szeretnénk - illetve szerettünk volna - megemlékezni. A felkérést az illetékesek jó ideje megkapták összegzéseik megírására. Még nem késő, éljenek vele! A SZÁMVETÉS rovatban természetesen a jubilánsokon kívül másoknak is jut hely. Újabb téma. Az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ az előző számunkban megjelent esztergomi riportra válaszoló részletesebb tanulmányt ígért, de csak a téli számhoz készül el kézirata. Ismét más. Egy olvasószerző pengeváltás következik. Az olvasói levélben a szerkesztőt is megbírálták. Úgy vélem, az a helyes, ha hozzáfűzni valómat Hajdú Éva válasza után közlöm. Az olvasók levelei Budapest az újkorban - kiállításkritika Ezzel a címmel Hajdú Éva írását közölte a Magyar Múzeumok 1996/1. száma. Kissé magyarázkodó bevezetés után Hajdú Éva úgy érezte, fel van mentve az alól, hogy eltitkolja elfogultságát, prekoncepcióját. Természetesen mindenkinek joga bármit teljes egészében, mérhetetlenül rossznak ítélni - ha amellett érvelni tud. De csupán ellenérzéseket sorolni egy szakfolyóiratban, másfél hónappal azután, hogy a Pulszky Társaság szervezésében, népes szakmai részvétellel vita zajlott le erről a kiállításról, az övétől szögesen különböző végeredménynyel, s arról említést sem tenni - ez nem növeli írása hitelét. Hogy ezt a vitát ugyanaz vezette, aki ennek a folyóiratnak főszerkesztője, s erről a vitáról még tényszerű említés sem történik sehol a folyóiratban, holott két írást is megrendelt erről a kiállításról - ennek oka rejtély. Hogy az újságírónő, aki a „szakmai“ kritikát írta, olyan külföldön, idegen nyelven, szakfolyóiratban megjelent írásomra hivatkozik, amelyet itthon eddig még nem referáltak: hogy kerülhetett a kezébe? - még nagyobb rejtély. Az már kevésbé rejtély, inkább eljárásmód, hogy szöveges hivatkozásból úgy látszik: a szerkesztő a kritikussal még cikkírás közben megismertette a mi írásunkat (fordítva ez nem történt meg). S ha már mindezt ismerte Hajdú Éva, vajon miért nem ismerkedett meg a kiállítás vendégkönyvével, a látogatók véleményével? A látogatók kilencven százalékának homlokegyenest más a véleménye mint az övé - s ez a kiállítás a látogatóknak készült. Ismét csak a főszerkesztőhöz kell fordulnom - mivel még mindig csak ő egymaga jegyzi a folyóiratot, szerkesztő bizottság nélkül (remélhetőleg ez megváltozik a jövőben, ígéretének megfelelően), hogy emlékeztessem: a kritika nem bunkósbot. Kár lenne a magyar nyelven még meg sem született és nagyon hiányzó kiállításkritika műfaját már a kezdetén lejáratni. Üdvözlettel Buzinkay Géza Válasz A Magyar Múzeumok ez évi 1. számában kritikát írtam a Budapesti Történeti Múzeum új állandó kiállításáról, a Budapest az újkorban címet viselő tárlatról, Írásom olvastán Buzinkay Géza, a kiállítást még a múzeum főigazgatójaként jegyző társrendező egyszerűen megsértődött. Viselkedésére nincsen jobb kifejezés, hiszen kritikai megjegyzéseimet nem cáfolja, állításaimnak nem mond ellent, duzzog. Legfőbb problémája, hogyan jutott kezembe egy külföldi szakfolyóiratban angol nyelven megjelent írása, amelyre kritikámban hivatkozom. Fájdalom, de időnként olvasok idegen nyelvű publikációkat is, és ezzel, gondolom, nem vagyok egyedül. Ha Buzinkay Gézát idegesíti, hogy mások olvassák sorait és esetleg akkor emlékeznek rájuk, idézik azokat, amikor az kellemetlen a szerző számára, azt javaslom, ne küldjön cikkeket mindenféle ember számára hozzáférhető folyóiratoknak. A cikkeket ugyanis a kiállításokkal ellentétben nem bontják le. Hajdú Éva MAGYAR MÚZEUMOK 1996/3 ősz A szerkesztő levele 1 Olvasói levelek 1 MŰHELY A Magyar Nemzeti Múzeumról Gedai István: Múlt és jövő 3 Gaál Péter: A Magyar Nemzeti Múzeum épületének rekonstrukciója 6 J. Dankó Katalin: A sárospataki Vörös-torony és kiállítása 11 Tóth Endre: A Szent Koronával kapcsolatos kutatások újabb eredményei 14 Sipos Enikő: Mátyás király trónkárpitja 16 Nagy Mihály: Megjegyzések a készülő múzeumi etikai kódex tervezetéhez 19 VISSZATEKINTÉS Kemenczei Ágota: „...megmentettem a Nemzeti Múzeumot...“ Egy amerikai tábornok 1919-ben a Magyar Nemzeti Múzeumért 21 Bándi Gáborné: Huszonnyolc nap krónikája. Fejezetek a Magyar Nemzeti Múzeum történetéből: dr Fettich Nándor főigazgató helyettes naplója, 1945 január 16-tól február 12-ig 24 Barkóczi László: Emlékeim 1956. október 23-november 4. között a Magyar Nemzeti Múzeumból 28 Kaposvári Gyula: A Jász Múzeum 1956-ban - Beszélgetés Erdész Sándorral, a jászberényi múzeum egykori vezetőjével 30 KIÁLLÍTÁSOK A Magyar Nemzeti Múzeum új állandó kiállításáról Pataky Dóra: Nyílt levél Széchenyi Bertalan úrhoz, gondolatok egy kiállítás belsőépítészeti tervezéséről 33 Kolba Judit: Az államalapítástól a török kiűzéséig (XI-XVII. század) 36 Körmöczi Katalin: A török háborúk végétől a millenniumig (XVIII-XIX. század) 38 Ihász István: A túlélés évszázada (Magyarország 1900-1990) 40 Rezi Kató Gábor: Multimédia és a kiállítás 43 Hajdú Éva: Utazások Magyarországon - kiállításkritika 46 SZÁMVETÉS Tímárné dr. Balázsy Ágnes: A múzeumi tárgyrestaurátorok képzése Magyarországon 47 Torbágyi Melinda: A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtáráról 53 Horváth László: Barokktól a barokkig? A hatvani Hatvany Lajos Múzeum első 27 éve 54 NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK Wollák Katalin: Holland tanulmányút hasznosítható tapasztalatokkal 56 Lacey, Brian: ír muzeológus Budapesten 59 Zbleszta Sándor: Az 1996. évi Múzeumi Világnapra - Majális a Múzeumkertben 60