Magyar Múzeumok, 1996. 4. szám (Vol. 2.)
KIÁLLÍTÁSOK - Weiden, Wim van der: A Magyar Természettudományi Múzeum új állandó kiállításáról: megnyitóbeszéd
32 Kiállítások A Magyar Természettudományi Múzeum új állandó kiállításáról Megnyitóbeszéd Wim van der Weiden Végtelen örömömre szolgált, hogy felkérést kaptam a Magyar Természettudományi Múzeum új kiállítási épületét megnyitó beszéd megtartására. Mindenekelőtt azért, mert a holland és a magyar természettudományi múzeumok között bámulatos a hasonlóság. Mindkét intézmény nagyjából két évszázada áll fenn, gyűjteményeik körülbelül 10 millió példányt számlálnak. Mindkettő világhírnevet szerzett magának a taxonómiai, rendszertani kutatás terén, és mert mindig is helyproblémával küzdöttek (ez a múzeum hat, az én múzeumom hét különböző helyen kénytelen feladatait ellátni). Végül, mert egyik múzeumnak sem voltak soha önálló kiállítási termei. Természetesen mindez aligha lehet véletlen egybeesés és a közös sors előbb vagy utóbb összehozott volna bennünket. Esetünkben azonban a söre beteljesülését egy hivatalos körülmény is elősegítette, mégpedig a magyar és a holland Múzeumi Szövetség közös projektuma, a múzeumi menedzsment fejlesztésére kidolgozott Matra-program, mely az európai kulturális intézmények szakmai együttműködését hivatott elősegíteni. Az 1992-es esztendő fordulópontot jelentett mindkét múzeum történetében. Egy volt katonai akadémia az Önök esetében és egy pestiskórház a miénkben új távlatokat nyitott intézményeink előtt. Az épület feszített tempójú helyreállítása és felújítása, az „Ember és természet“ c. állandó kiállítás forgatókönyvének elkészítése, a kiállítás megtervezése és elkészítése befejeződött (éppen időben, ahogy az mindig is lenni szokott). Fogadják őszinte elismerésemet! Bevallom, még irigykedem is kicsit, hisz előttünk még másfél év áll a nyitásig. A múltban az emberek számára a természettudományi múzeumok nem jelentettek mást, mint dohos tárgyakat és halott élőlényeket, amikkel nem törődött más, mint a nem kevésbé „élettelen“ muzeológus. Napjainkban a modern természettudományi múzeum funkcióját újra kell fogalmaznunk. Az állami támogatások csökkenése világszerte arra kényszerítette a kutatóintézeteket, köztük igen sok természettudományi múzeumot, hogy fagyaszszák be a további gyűjtést. Ugyanakkor a finanszírozásnak és a látogató becsalogatásának új módjait kell megtalálniuk. Az alapvető kutatási feladatokra -a múzeumok régebben elsődleges feladatára - fordítható pénz egyre kevesebb. Edward C. Wilson, a jól ismert harvardi biológus rámutatott: félő, hogy" a túl erőteljes nyilvánosság felé fordulás elfojtja a tudományos vonalat. Pedig a természettudományi múzeumoknak kellene vezetnie a világ környezetvédelmi problémáinak - mint pl. a biodiverzitás megőrzése - megoldására irányuló kutatásokat, hisz ezek az intézmények a már kihalt, ill. veszélyeztetett fajok és kultúrák virtuális könyvtárai. A következő évtizedre a múzeumoknak tízszeres növekedést kellene tervezniük, mind a befogadóképességük mind a munkaerő terén - mondja Wilson. A természettudományi múzeumoknak meg kell találni a helyes arányt fő feladataik: a gyűjtemény-kezelés, a kutatómunka és az oktatás vonatkozásában. Az évek során ezek a múzeumok a speciális tapasztalatok figyelemre méltó tárházát halmozták fel. Kutatóik analizálták és analizálják, feldolgozták és feldolgozzák a növény- és állatvilágot, a kövületeket, kőzeteket és ásványokat, hogy megismerjék kialakulásukat, feltárják az evolúció folyamatát, és megállapítsák elterjedésüket a Földön. Ezek az ismeretek alkotják az ökoszisztémáról összegyűjtött tudásunk fő forrását. Éppen ezért alapvető fontosságúak annak kezelésében és megvédésében. Megfelelő rendszertani osztályozás nélkül semmilyen előrehaladás nem képzelhető el a természet- és környezetvédelem terén és hatékony cselekvési stratégiák kidolgozására nincs lehetőség. A muzeológusoknak kötelessége az is, hogy részt vegyenek olyan feladatok elvégzésében, mint egy-egy kiállítás megrendezése vagy különböző közönségprogramok szervezése. El kell fogadniuk, hogy a „méltóságteljes" muzeológus ideje lejárt, és hogy egy múzeumnak több egyenrangú feladata van, nem csupán egy „akadémikus" elitre, hanem a hétköznapok közönségére is figyelemmel kell lennie. Egyetlen múzeum sem képes feladatait maradéktalanul ellátni, ha nem foglalkozik ismeretterjesztéssel. Nyilvánvaló, hogy valamennyi múzeumi tevékenység alapjául a múzeumi gyűjtemény szolgál. Az azonban, hogy mennyire tehető közkinccsé ez a gyűjtemény, nagymértékben függ a tárgyak kiállítási módjától. Ez azt is jelenti, hogy egy kiállítás esete-Kóló - Photo: Dabisi A. Wim van der Weiden, a leideni Természettudományi Múzeum főigazgatója 1996. október 29-én megnyitja a Természettudományi Múzeum új állandó kiállítását Wim van der Weiden, General Director of the National Natural History Museum in Leiden, addressing the opening ceremony of the Hungarian Natural History Museum's new building on 29 October. ben nem elég pusztán az esztétikai követelményeknek megfelelni. A múzeumok kizárólag tudományos kutatóhelyekből közönségorientáltabb intézményekké való átalakulását számos európai ország kormánya ösztönözte, mert ez felel meg a kultúra terjesztésére irányuló politikájuknak. Az ilyen jellegű változásoknak azonban társadalmi összetevői is vannak: napjainkban a múzeumoknak olyan piacon kell megküzdenie a fogyasztókért, amely kínálatában folyamatosan bővül. A múzeumoknak valami újat kell nyújtaniuk, hogy a közönség és a média figyelmét magukra vonják. Olyan társadalmi vonatkozású témákat és problémákat kell a középpontban állítani, amelyek lekötik a látogató figyelmét. A '90-es évek társadalmának eleve nagyobb az érdeklődése a környezetvédelmi problémák iránt. Nem nehéz kitalálni, miért. A Föld a vártnál nagyobb mértékben szennyeződött, a trópusi őserdőket megtizedelték, és a természeti környezet elképesztő rohamú romlása miatt 15 percenként kihal egy faj. „Az ember nem a természet kedvezményezettje. Csupán egyike a rengeteg fajnak, amikre a természetnek energiát kell fordítania. A természetnek sokkal beláthatatlanabb a feladata, amit ma még csak sejteni tudunk" - írja Camille Paglia, 1992-ben. A természettudományi múzeumok feladata, hogy megmutassák a természet működését, mégpedig olyan széles körnek, amekkorát csak el tudnak érni. Ez ma a küldetésünk. Ennek kapcsán köszöntöm a magyar közönséget a Magyar Természettudományi Múzeum új épületének megnyitása alkalmából. Köszönöm figyelmüket! Angolból fordította Balogh Edina