Magyar Múzeumok, 1998. 1. szám (Vol. 4.)
SZÁMVETÉS - Kispálné Lucza Ilona: Az újra megnyílt Petőfi-szülőház és Emlékmúzeum Kiskőrösön
SZÁMVETÉS Az újra megnyílt Petőfi-szülőház és Emlékmúzeum Kiskőrösön Kispálné Lucza Ilona 1997. december 31-én sokan jártak ténylegesen és vélhetően gondolatban is Kiskőrösön. Különös évet zártunk és nyitottunk szilveszter éjjelén. Az 1848-49-es események 150., Petőfi születésének 175., halálának 150. évfordulójára emlékezik nagyszabású rendezvénysorozattal az egész magyarság. Ennek a program alapján színvonalasnak ítélhető országos jubileumi ünnepségsorozatnak volt a nyitánya Petőfi Sándor szülővárosában. Nagyon készültünk erre a napra. A jubileumi évek nyitánya jó lehetőségnek kínálkozott arra, hogy a város mindent megtegyen, hogy azt mondhassa: Petőfi ebben a házban született és ez a ház a miénk! A leglázasabb munka természetesen a helyszínen folyt. Az erők rendkívüli módon koncentrált és összehangolt eredményeként születhetett meg egy új kiállítás az új múzeumépületben. A dolog rendkívülisége figyelmet érdemel. Ma, amikor a meglévő értékek megőrzése is fejtörést okoz, akad egy város, ahol előkészítenek egy impozáns bölcsőt, és akad egy megyei múzeumi szervezet, ahol az anyagi erők szabta keretek között a legszebbre formázzák az újszülöttet, még akkor is, ha tudják, hogy születése pillanatától más fog róla gondoskodni. Az ügy nemes voltát mindenki érezte, mindenki tudta, akinek a múzeum ügyéhez bármilyen formában köze volt, hogy az ország egyik legszebb látnivalója varázsolható itt elő. Azt is világosan látta mindenki, hogy a pénzügyi források átgondolt elosztásával sem lehet az álmot eredeti állapotában megvalósítani. Talán a „csakazértis“ adta azt a rendkívüli erőt, amivel mégiscsak szép lett a való. Még a múlt századból eredő hagyomány, hogy aki Kiskőrösön jár és akad valamennyi szabadideje, feltétlenül felkeresi Petőfi szülőházát. Megteheti ezt minden érdeklődő 1880 októbere óta, hiszen ekkor avatta fel Jókai az általa oly őszintén tisztelt költőbarát szüleinek lakását. A szerény hajlék azóta is áll, és várja, hogy szemtanúja lehessen a sok-sok kezdeményezésnek. Az 1880-ban megnyitott háznak csak egy része volt látogatható. Az 1848-as kiskőrösi Petőfi Emlékbizottság elhatározta, hogy az egész épületből múzeum legyen, így vált dokumentummá az a rajz a szülőházról, amelyet Jókai az avatáskor készített, mert ennek alapján vissza lehetett állítani az eredeti állapotot. Az emlékhely hitelesen árasztotta a Petőfi-kori atmoszférát, hiszen a pesti Petőfi-házból a költő szüleinek bútorai is hamarosan Kiskőrösre kerültek. Ez jelentős változás volt a ház életében. Ettől kezdve fokozatosan és folyamatosan bővült látnivalókkal. Állandó kiállítás mutatta be a világhírű poéta életművét. A kiállítást kiállítás követte, az utolsó, „A mi Petőfink“ című 1997. október 28-ig volt látogatható. A legújabb, a mostani öszszekapcsolja a költőt a család helyi kötődésével. Az e helyhez kötődés érzete a szülőházban fog át bennünket, a világhírnév határok közé nem szorítható szárnyalását az országban egyedülálló, most már köztérként nyitott, folyamatosan bővülő műfordítói szoborpark indukálja. Az új kiállítás a Petőfihez viszonyított múlt bemutatásával kezdődik, ezt követi a költő élete és életműve, végül a poéta kultuszának helyi és nemzetközi továbbélése. Egységet alkotnak még a művészet különböző területei is, hiszen a Petőfi-műveket lefordító külföldi költők szobrai jelen vannak. Része a múzeumnak egy galéria is, ahol a költő élete vagy életműve ihlette festmények, szobrocskák, plakettek, érmek várják a látogatót. A logikai egységhez elegáns látvány is párosul. Kiskőrös központjában, a Petőfi téren először a szülőház vonja magára az ide érkezők figyelmét. A kétszáz évnél idősebb négyosztatú nádfedeles parasztház középpadkás, szabadkéményes konyhával abban különbözik a többi múlt század eleji népi műemléktől, hogy Petrovits családhoz tartozó relikviákat őriz. A házba belépve ösztönösen az utcai szobába indul az ember. Az ajtó szemöldökfája fölött a költő sorai: „Szent a küszöb, melyen beléptem én, Oh szent szalmakunyhók küszöbe! Mert itt születnek a nagyok, az égi megváltókat küldi be. “ A család bútorai közül a szoba jobb sarkában található az az ágy, amelyben Petőfi született. Mellette Petrovitsék öreg almáriuma áll. A többi bútor, a téka, a faragott székek, asztal és a sarokban elhelyezett padok nem voltak a család tulajdonában, csupán korabeliek. Hasonlóképpen korabeliek a konyha felszerelési tárgyai is, ám kettőt, a fából készült tésztaszűrő és a krumplinyomó Kurucz Zsuzsannáé, a dajkáé voltak. Az udvari szoba kiállítása a szűk családra, a szülők kiskőrösi tartózkodására utaló tárgyakat tartalmaz, így került ide Petrovits István ládája, az apa kiskőrösi mészárszékbérlői tevékenységét igazoló dokumentumok, a mészárszék épületét ábrázoló századelőről származó fénykép, valamint a híres meggyfa pipa. A másik falon Orlay-képek láthatók a szülőkről. 1997. december 31. éjfél, a Petőfi Emlékmúzeum megnyitása Midnight 31 th December 1997. The opening of the Petőfi House and Memorial Museum See also: TABLE I The re-opencd Petőfi Mouse und .Memorial Museum in Kiskőrös Hungarians arc celebrating the 150th anniversary of the 1848-49 Revolution and War of Independence, the 175th anniversary of the birth of the greatest Hungarian poet Sándor Petőfi (who is wellknown abroad) and the 150th anniversary of his death. A nation-wide scries of events opened in Kiskőrös. Honouring the occasion an attractive monument complex inaugu rated in Kiskőrös with the common efforts of the county and town. In the museum complex we can find not only European standard, but international outlook as well. It also presents a special statue park of translators of his poems. Original furniture and other items of the period furnish the poet's birthplace, and in addition to the statue park there is an exhibition of local history and literature as well as a picture gallery. Jegyzetek 1. A kiállítás rendezését támogatták: Bács-Kiskun megyei Közgyűlés, Kiskőrös Önkormányzata, a Nemzeti Kulturális Alap, a Petőfi Emlékbizottság. 2. A kiállítás forgatókönyvet dr. Kerényi Ferenc írta. Zalatnay Pál rendezte Laczkó János és a Katona József Múzeum kiállítás-rendező csoportja közreműködésével. Lásd még: KÉPMELLÉKLET L 27