Magyar Múzeumok, 1999. 4. szám (Vol. 5.)

KARÁCSONY A MÚZEUMBAN - Szacsvay Éva: Kisjézusok

zásaiban az alvó vagy szendergő, szemlélő­dő gyermeket kezében koponyával vagy feje alatt koponyával, kereszttel és a szenvedés eszközeivel ábrázolták. E típus elterjedését K. Csilléry Klára raj­zolta fel, egy nyugat-dunántúli, 1818-ban készült, ún. „danzigi” szekrény történetével kapcsolatban, amelynek oromzatán fekvő, alvó Jézuska képe látható. Egyfelől megtud­juk, hogy ausztriai szekrényeken kedvelt áb­rázolás volt, másfelől, hogy legkorábbi ábrá­zolása reneszánsz megfogalmazású.­­Jacopo (Giacomo) Francia (1487-1557) rézkarca, München, Staatliche Graphische Sammlung] így tehát a kép a barokkot, és annak halál­gondolatvilágát megelőzően született. Az eredeti kép felirata (Ego dormio et cor meum vigilat, Énekek Éneke, 5.2.,­­ Alszom és a szívem virraszt)­ is sugallja, hogy az el­­szenderedő, elalvó gyermek ábrázolása van az eredeti gondolat középpontjában. Barokk­­kori elterjedése már nyilván a születés és ke­reszthalál összekapcsolásának és a Memen­to móri gondolatkörének köszönhető. Több­féle megnevezéssel jelentek meg e típus metszet-változatai. „A Kisjézus álma” se­lyem párnán és ágyban a kínzás eszközeivel fekszik és alszik (1764). „A Megváltó gyer­mek Jézus” az evangélisták jelképeivel áll és kezében tartja a keresztet (XIX. század ele­je), a „Gyermek Jézus” a kínzóeszközökkel (XVIII. század vége), a „Kisded Jézus a kín­­zóeszközökkel" című képen (XVIII. század vége) egyaránt a kereszten fekvő gyermek Jézus alaptípust ábrázolják.­ A metszetek mellett a kolostorokban ké­szült, kézzel festett pergamen képeken is a XVIII. század folyamán megjelennek a ke­reszten fekvő Jézuskák, egy pergamen ké­­pecskén fent a Szentháromság, lent a feltá­masztott, piros selyemmel letakart keresz­ten fekvő Jézuska, kezében virágtővel. Egy­ másik változaton virág kelyhén elhelyezett kereszten fekszik, felirata „ én fekszem és al­szom mint egy gyermek, amíg fel nem ébre­dek, és meg nem váltom a világ bűneit".­ Üvegképi változatai részben a cseh-oszt­­rák Sandl-Buchers műhelykörből terjedtek el. Mezőkövesdről került egy töredékes, újrake­retezett változat a Néprajzi Múzeum gyűjte­ményébe a XIX. század második feléből. Meglepetéssel láttuk terepmunkánk alkal­mával az elmúlt években Moldvában, Gorza­­falván és a környező falvakban kézzel rajzolt és színezett, keretezett fali képeken a ke­reszten fekvő Kisjézus ábrázolásokat, melye­ket a Gorzafalván élő kőfaragó mester, Kon­dor (Képes) György készített a hatvanas évek elején, a Geaucescu korszak Romániájában, amikor gy­ári vagy nyomtatott szentképekhez jutni nem lehetett, tarisznyában hordta szét a feltekercselt rajzlapokon vasárnaponként a falvakba és a templom előtti piac alkalmával árusította. Olasz eredetű kis szentképet használt fel (a moldvai római katolikus pap­ság a Iali-i papi szeminárium révén kapcso­latot tarthatott fenn Rómával­ a kompozíció elkészítésekor, amit mechanikusan nagyított fel. Mint az egyetlen rajzolni tudó ember, az egész környéket ellátta szentképekkel, és a templomi ünnepek dekorációit is ő készítet­te. Ottjártunkkor a bérmálás templomi dí­szítményeit, a fehér papír Szentlélek-galam­­bok oltár elé épített szoborkompozícióját is - papi felkérésre - ő készítette. Elbeszélése szerint csupán négy-öt típust készített (Jé­zus és Mária Szíve, Mária a Kisjézussal, Szt. Antal stb.), de a legkedveltebb a Kereszten fekvő Kisjézus volt. Mezőkövesdről több emlékképünk őrzi a római búcsújárás nyomait századunk 20-as, 30-as éveiből, így­ a római Bambino Gesú olajnyomat kegyképmásolatát Pető Mátyás (1867-1931) hozta Rómából, ahogyan ez a tárgy leírókartonján olvasható. Magyarországon is kialakult, ahogyan egész Európában, a Prágai Kisjézus kultu­sza. Prágában a fehérhegyi csata emlékét hirdető Győzedelmes Boldogasszony karme­lita rendi templomában áll a gyermek Jézus viaszszobra. Kultuszát a női kolostorok indí­tották el, pl. a pozsonyi orsolyita rend, és ebben nagy szerepet játszott a bécsi met­sző. Franz Leopold Schmitterer, aki a Prágai Kisjézust az apácák megrendelésére kis metszeteken nagy számban elkészítette, így­ terjedt el a kegyképmásolat már a XVIII. század közepén.­ A legkorábbi Prágai Kisjézus gyűjtemé­nyünkben egy, talán a XVII. század végén ké­szült szobor a barokk markáns jeleivel még nem tipikusan széria munka. Valószínűleg nem népi vagy köznépi használatból, hanem polgári vagy egyházi használatból kerülhetett műgyűjteménybe, illetve múzeumba. A tárgy igazolja, hogy a kultusz kezdetei a XVIII. szá­zad elejére tehetők. Egy ereklyetartó kép, amely Pápáról került múzeumunk gyűjtemé­nyébe szintén a XV­III. századból való, a színe­zett rézmetszetet egykorú kegyes olvasmány­ból vagy kis emlékképből vágták ki, és illesz­tették a gazdagon díszített polion keretbe. Szilárdffy Zoltán gyűjteményében e korból csupán két Prágai Kisjézus kép található, egy­ papír rézmetszeten a XVIII. század elejéről egyedül, egy­ másikon a Szentháromság és a Szentcsalád kompozíció központi alakjaként, három szenttel (1764).“ A XIX. század végén már tömeges előállí­tása történt például gipsz szobrokon, ame­lyekből egyet őriz a Néprajzi Múzeum, ez Ka­puváron a század elején volt használatban, a sublóton tartották. Ott hasonlatként élt a szólás: „Cifra, mint a prágai Kisjézus!”, amely nyilván nem a leegyszerűsödött gipsz szobor, hanem a XVIII. századi gazdagon dí­szített kolostor munkák, viasz­szobrok alap­ján keletkezett. A XIX. században még finom kivitelezésű, öltöztetett viaszszobrok is készültek, üveg­­búrával ellátva („borított üveg”, ahogyan a falusiak hívták), elsősorban a dunántúli pol­gárosodott parasztság vásárolta, és a tiszta­szobában a sublóton tartotta. A gyűjtemé­nyünkben található változat fején szőke mű­haj és arany korona van, ruhácskája fehér selyem, palástja barackszínű bársony, fehér és aranycsipke díszíti. Kedvelt típus volt még a rokokó stílusvilá­gába illő félalakos gyermek Jézus és párja, a félalakos gyermek Keresztelő Szent János, amely az osztrák Sandl műhely XIX. századi üvegképeinek hatására füzesmikolai román, valamint szlovák üvegképeken is felbukkant. Az ábrázolás a korábbi, XVIII. századi met­szetekről került átmásolás útján az üvegké­pekre. Múzeumi gyűjteményünkben őrzünk egy XVIII. századi színezett, keretezett met­szetet, e típus előképét. A magyarországi Kisjézus ábrázolások között ritka az altenhohenaui kegykép (Lorettói Kisjézus) másolata, mégis két észak-magyarországi bányavidékről szárma­zó kolostormunkán (talán inkább üvegezett szekrénykébe helyezett szobor) jelenik meg a megfogalmazás, a viaszból készült kis szobrocska finom selyem köpenyben, koro­nával van kidolgozva 1750-ből származó egy észak-bajor szobrocskának megfelelően.­ Ez azt látszik igazolni, hogy a felvidéki német bányavárosoknak élő kegyességi kapcsolatai az ausztriai búcsújáró­ helyekkel lehettek a XVIII. században. A Kisjézus kultusz megerősödését és to­vábbi terjedését a XIX. század végén Magyar­ Az altenhohenaui kegykép másolata, kolostormunka, XVIII. század, Selmecbánya Copy of the Altenhohenau devotional picture. Monastery work, 18 th C., Selmecbánya

Next