Magyar Múzeumok, 1999. 4. szám (Vol. 5.)
KARÁCSONY A MÚZEUMBAN - Szacsvay Éva: Kisjézusok
zásaiban az alvó vagy szendergő, szemlélődő gyermeket kezében koponyával vagy feje alatt koponyával, kereszttel és a szenvedés eszközeivel ábrázolták. E típus elterjedését K. Csilléry Klára rajzolta fel, egy nyugat-dunántúli, 1818-ban készült, ún. „danzigi” szekrény történetével kapcsolatban, amelynek oromzatán fekvő, alvó Jézuska képe látható. Egyfelől megtudjuk, hogy ausztriai szekrényeken kedvelt ábrázolás volt, másfelől, hogy legkorábbi ábrázolása reneszánsz megfogalmazású.Jacopo (Giacomo) Francia (1487-1557) rézkarca, München, Staatliche Graphische Sammlung] így tehát a kép a barokkot, és annak halálgondolatvilágát megelőzően született. Az eredeti kép felirata (Ego dormio et cor meum vigilat, Énekek Éneke, 5.2., Alszom és a szívem virraszt) is sugallja, hogy az elszenderedő, elalvó gyermek ábrázolása van az eredeti gondolat középpontjában. Barokkkori elterjedése már nyilván a születés és kereszthalál összekapcsolásának és a Memento móri gondolatkörének köszönhető. Többféle megnevezéssel jelentek meg e típus metszet-változatai. „A Kisjézus álma” selyem párnán és ágyban a kínzás eszközeivel fekszik és alszik (1764). „A Megváltó gyermek Jézus” az evangélisták jelképeivel áll és kezében tartja a keresztet (XIX. század eleje), a „Gyermek Jézus” a kínzóeszközökkel (XVIII. század vége), a „Kisded Jézus a kínzóeszközökkel" című képen (XVIII. század vége) egyaránt a kereszten fekvő gyermek Jézus alaptípust ábrázolják. A metszetek mellett a kolostorokban készült, kézzel festett pergamen képeken is a XVIII. század folyamán megjelennek a kereszten fekvő Jézuskák, egy pergamen képecskén fent a Szentháromság, lent a feltámasztott, piros selyemmel letakart kereszten fekvő Jézuska, kezében virágtővel. Egy másik változaton virág kelyhén elhelyezett kereszten fekszik, felirata „ én fekszem és alszom mint egy gyermek, amíg fel nem ébredek, és meg nem váltom a világ bűneit". Üvegképi változatai részben a cseh-osztrák Sandl-Buchers műhelykörből terjedtek el. Mezőkövesdről került egy töredékes, újrakeretezett változat a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe a XIX. század második feléből. Meglepetéssel láttuk terepmunkánk alkalmával az elmúlt években Moldvában, Gorzafalván és a környező falvakban kézzel rajzolt és színezett, keretezett fali képeken a kereszten fekvő Kisjézus ábrázolásokat, melyeket a Gorzafalván élő kőfaragó mester, Kondor (Képes) György készített a hatvanas évek elején, a Geaucescu korszak Romániájában, amikor gyári vagy nyomtatott szentképekhez jutni nem lehetett, tarisznyában hordta szét a feltekercselt rajzlapokon vasárnaponként a falvakba és a templom előtti piac alkalmával árusította. Olasz eredetű kis szentképet használt fel (a moldvai római katolikus papság a Iali-i papi szeminárium révén kapcsolatot tarthatott fenn Rómával a kompozíció elkészítésekor, amit mechanikusan nagyított fel. Mint az egyetlen rajzolni tudó ember, az egész környéket ellátta szentképekkel, és a templomi ünnepek dekorációit is ő készítette. Ottjártunkkor a bérmálás templomi díszítményeit, a fehér papír Szentlélek-galambok oltár elé épített szoborkompozícióját is - papi felkérésre - ő készítette. Elbeszélése szerint csupán négy-öt típust készített (Jézus és Mária Szíve, Mária a Kisjézussal, Szt. Antal stb.), de a legkedveltebb a Kereszten fekvő Kisjézus volt. Mezőkövesdről több emlékképünk őrzi a római búcsújárás nyomait századunk 20-as, 30-as éveiből, így a római Bambino Gesú olajnyomat kegyképmásolatát Pető Mátyás (1867-1931) hozta Rómából, ahogyan ez a tárgy leírókartonján olvasható. Magyarországon is kialakult, ahogyan egész Európában, a Prágai Kisjézus kultusza. Prágában a fehérhegyi csata emlékét hirdető Győzedelmes Boldogasszony karmelita rendi templomában áll a gyermek Jézus viaszszobra. Kultuszát a női kolostorok indították el, pl. a pozsonyi orsolyita rend, és ebben nagy szerepet játszott a bécsi metsző. Franz Leopold Schmitterer, aki a Prágai Kisjézust az apácák megrendelésére kis metszeteken nagy számban elkészítette, így terjedt el a kegyképmásolat már a XVIII. század közepén. A legkorábbi Prágai Kisjézus gyűjteményünkben egy, talán a XVII. század végén készült szobor a barokk markáns jeleivel még nem tipikusan széria munka. Valószínűleg nem népi vagy köznépi használatból, hanem polgári vagy egyházi használatból kerülhetett műgyűjteménybe, illetve múzeumba. A tárgy igazolja, hogy a kultusz kezdetei a XVIII. század elejére tehetők. Egy ereklyetartó kép, amely Pápáról került múzeumunk gyűjteményébe szintén a XVIII. századból való, a színezett rézmetszetet egykorú kegyes olvasmányból vagy kis emlékképből vágták ki, és illesztették a gazdagon díszített polion keretbe. Szilárdffy Zoltán gyűjteményében e korból csupán két Prágai Kisjézus kép található, egy papír rézmetszeten a XVIII. század elejéről egyedül, egy másikon a Szentháromság és a Szentcsalád kompozíció központi alakjaként, három szenttel (1764).“ A XIX. század végén már tömeges előállítása történt például gipsz szobrokon, amelyekből egyet őriz a Néprajzi Múzeum, ez Kapuváron a század elején volt használatban, a sublóton tartották. Ott hasonlatként élt a szólás: „Cifra, mint a prágai Kisjézus!”, amely nyilván nem a leegyszerűsödött gipsz szobor, hanem a XVIII. századi gazdagon díszített kolostor munkák, viaszszobrok alapján keletkezett. A XIX. században még finom kivitelezésű, öltöztetett viaszszobrok is készültek, üvegbúrával ellátva („borított üveg”, ahogyan a falusiak hívták), elsősorban a dunántúli polgárosodott parasztság vásárolta, és a tisztaszobában a sublóton tartotta. A gyűjteményünkben található változat fején szőke műhaj és arany korona van, ruhácskája fehér selyem, palástja barackszínű bársony, fehér és aranycsipke díszíti. Kedvelt típus volt még a rokokó stílusvilágába illő félalakos gyermek Jézus és párja, a félalakos gyermek Keresztelő Szent János, amely az osztrák Sandl műhely XIX. századi üvegképeinek hatására füzesmikolai román, valamint szlovák üvegképeken is felbukkant. Az ábrázolás a korábbi, XVIII. századi metszetekről került átmásolás útján az üvegképekre. Múzeumi gyűjteményünkben őrzünk egy XVIII. századi színezett, keretezett metszetet, e típus előképét. A magyarországi Kisjézus ábrázolások között ritka az altenhohenaui kegykép (Lorettói Kisjézus) másolata, mégis két észak-magyarországi bányavidékről származó kolostormunkán (talán inkább üvegezett szekrénykébe helyezett szobor) jelenik meg a megfogalmazás, a viaszból készült kis szobrocska finom selyem köpenyben, koronával van kidolgozva 1750-ből származó egy észak-bajor szobrocskának megfelelően. Ez azt látszik igazolni, hogy a felvidéki német bányavárosoknak élő kegyességi kapcsolatai az ausztriai búcsújáró helyekkel lehettek a XVIII. században. A Kisjézus kultusz megerősödését és további terjedését a XIX. század végén Magyar Az altenhohenaui kegykép másolata, kolostormunka, XVIII. század, Selmecbánya Copy of the Altenhohenau devotional picture. Monastery work, 18 th C., Selmecbánya