Magyar Múzeumok, 2000. 4. szám (Vol. 6.)

VISSZATEKINTÉS - Praznovszky Mihály: "Könyvtár a könyvtárban": interjú Németh Zsuzsával Jókai Mór könyvtáráról

megtalálhatók az itt őrzött hagyatékban, magam is megcsodálhattam őket. Cs. A.: Különböznek-e a most készülő cím­leírások a már meglévő katalóguscéduláktól? N. Zs.: Eddig kb. 200 kötet rekatalogi­­zálása történt meg, ez alapján azt kell mon­danom, különböznek. Ez várható volt, s ez az értelme ennek a munkának! A régi cédu­lák eredetéről, készítőiről szinte nem tudunk semmit. Az indigókék másolt vagy sokszoro­sított cédulákat az Országos Széchényi Könyvtártól rendelhették a könyvek beha­­sonlítása után. Több olyan egyedileg gépelt cédulával is találkoztam, amelyek időközben javítási, pótlási céllal készültek. Mégis, sok helyütt megállapítható, hogy nem éltek a meglévő könyvészeti kiegészítőkkel. Cs. A.: Kiemelnél néhány példát, amely jel­zi az általános címleírási problémákat a ha­gyatékban? N. Zs.: Átlagosról nagyképűség lenne alig 200 kötet „A” méretű könyv után beszélni, minthogy 18 cm-nél kisebb gerincnagyságú kiadványokról van szó, melyek általában a népszerűsítő, olcsó kiadású családi­ könyv­tár vagy egyéb sorozatok - már ami Jókai saját műveinek kiadását illeti. Hol vannak még a „C” méretű jubileumi díszkiadások, szerzői sorozatok, a „D” méretű albumok, térképek, lexikonok, atlaszok! Mégis, ha nem is címleírási, de más jellegű problémák már körvonalazódnak. Jókainak az átlagostól nagyban eltérő könyvtárát rendkívüli széles skálán mozgó, Jókai írói érdeklődésének megfelelően bő­vülő gyűjtőkör jellemzi, mind időben, mind az idegen nyelvű kiadásokat tekintve, mind tar­talmában szinte a teljes tudománykört fel­ölelve. Ismert irodalomtörténeti tény, hogy Jókai gyűjtötte a XVIII. századi memoár iro-A Gyorsírók Könyvtára első füzeteként megjelent Jókai Mór: Regék c. művének kézírású előzéklapja The hand-written inner endpaper of the book ”Legends ” by Mór Jókai Kép - Image: T. Nagy György dalmaz, s ezeket felhasználta saját műveihez. Ezekkel a könyvekkel kapcsolatban általában gondot okoz a kriptonimák, anagrammák fel­oldása, a keresztnevek kiegészítése stb. A különböző térképek, csillagászati atlaszok, helynévjegyzékek, topográfiai kalauzok, sző­lészeti-borászati szakkönyvek (főleg idegen nyelvű változatokban), gazdasági jelentések, évkönyvek, gépészeti szakkönyvek, demográ­fiai és országgyűlési jelentések leírása kissé szokatlan feladat számomra. Cs. A.: Mit tudunk a Jókai-könyvtárban meglévő Jókai kötetekről? Jókai saját köny­veinek arányáról? N. Zs.: Közismert Jókai „írói kapacitása”. Műveit már életében számtalan kiadásban megjelentették a különböző kiadók. A köny­vön feltüntetett adatok egybevetése a köny­vészeti segédletekkel (Szárnyés, Pelrik, Gu­lyás stb.) sokszor ellentmondásos ered­ményt szül. A címleírási problémák: pontos rendszó, illetve egységesített névalak, címrendszó és azok egységesítése (Pl. Eppur si muove - És mégis mozog a föld; Egy buj­dosó naplója - Bujdosó naplója stb.), a hely­nevek pontos, mai névhasználatnak meg­felelő kiegészítése, kiadások, kiadási évek lehető legprecízebb megadása. Jelzem, itt van a legtöbb gond. A Jókai művek feldolgo­zásakor képet kaphatunk szülte az egész magyar kiadástörténetről - az Emich, Län­derer, Heckenast, Franklin, Révai Kiadók sorsáról (mikor vásárolta át a kiadási jogo­kat, mely kiadóval olvadt össze, stb.). Külön fejezetet érdemelne Jókai idegen nyelven, nem Magyarországon megjelent köteteinek bibliográfiai behasonlításáról szólnunk. Itt is rengeteg a nem kiegészített vagy téves adat. Az anyag terjedelméről csak egy korabeli fel­jegyzést idézek a már említett Jókai album­ból: „Jókai gyűjtötte műveinek fordításban megjelent egy-egy példányát és dolgozószo­bájában hatalmas könyvszekrényt töltött meg ez a gyűjtemény.” Cs. A. : Hogyan hasznosulnak a Jókai-kuta­­tás eredményei a feldolgozás során? N. Zs.: Szerencsére Jókai élete és mun­kássága szinte „nyitott könyv”. Már életében sokan és sokszor írtak róla, halála után ez az érdeklődés nem csökkent. Hála az 1997-ben megjelent irodalomtörténeti bibliográfia 4. kötetének és a kritikai kiadásnak, vala­mint az egyéb, a címleíráshoz „nem hagyo­mányos” módon kapcsolódó segédleteknek -cikkek, monográfiák, tanulmánykötetek stb. -, munkám könnyebben (de nem gyor­sabban!) halad. Célunk, hogy a Jókai-könyv­­tár (mennyiségében és minőségében is) ge­rincét képező Jókai műveket a lehető legjob­ban feldolgozzuk és katalógusban feltárjuk. „Jókait­ Jókaiból!” - röviden így összegez­ném, nálam ez lett a keresés mottója. Paradoxon, de ez a többi - nemcsak Jókai által írt - műre is igaz, mivel az abban a kor­ban megjelent világlexikonok, nyelvi és egyéb szótárak, nagy enciklopédiák, kézi­könyvek is segítségünkre szolgálnak, melyek ma már nehezen beszerezhetők, de szeren­csére majd megtalálhatóak Jókai könyvtárá­ban. Jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs irodalmi Központ olvasótermében állnak a szabad polcos segédkönyvtári gyűj­teményben. Ezeket (Larousse, Meyers, Pal­las) használjuk - könyvtárosok, múzeumi kollégák, könyvtárlátogatók - naponta ma is. Cs. A.: Melyek azok a speciális múzeumi­könyvtári szempontok, melyek a PIM-re jellemzőek? N. Zs.: Minden katalóguscédulán szerepel a hagyatéki jelölés. Ha van a könyvekben bár­milyen kézzel írt bejegyzés, kézzel rajzolt áb­ra, egyéb autográfia, azt feltüntetjük. A dedi­­kációkat szintén jelezzük a leírásokon. Az ajánlások szövegét betűhíven ráírjuk a címle­írási munkapéldány hátoldalára, ami egyben raktári katalógusként funkcionál, így, ha szük­séges a könyv „mozgósítása” nélkül is hasz­nálható a szöveg. Nemcsak a dedikáció szö­vege lehet fontos forrás bibliográfiai és iroda­lomtörténeti vonatkozásban, hanem a dátum, a hely megjelölése (például egy életrajzi kro­nológia), írói álnevek, becenevek használata (pl. írói kapcsolatrendszerek) szempontjából is. Például: Hegedűs Lóránt (Hegedüsné Jókay Jolán fia) és Fellner Frigyes A tőzsde megadóztatása című könyve fedelén a következő kézzel írt szöveg olvasható: „Ked­ves jó keresztapjának ajánlja első munkáját Lóránt”. A cédulákon a rokonsági viszonyt is feltüntetjük, ha bizonytalan, jelezzük. Cs. A.: Végezetül, de nem utolsósorban, elérkeztünk kedvenc témádhoz, a könyv kül­ső megjelenésének, könyvkötészeti sajátos­ságainak leírásához. Milyenek ezek a köny­vek? N. Zs.: A mi könyvtárunkban a könyv nem­csak mint szellemi hordozó, közvetítő értékes. Adott esetben kiállítási műtárgy, mely „viseli” magán az adott kor kulturális, művészettörté­neti hatásait. Erről beszélni egy másik cikk té­mája lehetne. Visszatérve Jókai könyvtárának rekatalogizálásához, ebből a megközelítésből is páratlan a gyűjtemény! Ha csak a kort néz­zük, a múlt század vége a századelő művésze­ti törekvései, a korai szecesszió hatása, majd tetten érhetők a művészi kötéseken, s minden esetben reprezentálják könyvtörténetileg is a kort. Utaltunk már rá, hogy Jókai mennyire szerette Dóré rajzait, büszke volt Galvani il­lusztrálta műveire. A XIX. századi német, fran­cia, olasz ás angol (mely nyelveken olvasott) könyvkiadás remekei is, valamint díszes ki­adású szerzői összkiadások (pl. Heine kötetek, Shakespeare munkái Sir John Gilbert illusztrá­cióival) fellelhetők e hagyatékban. Bár most a kötésekről beszélünk, de érdemes megemlíte­ni, hogy ez utóbbi könyv teljes kivitelezése is gyönyörű. Cs. A.: A magyar könyvkötészet remekei­ből is emeljünk ki néhányat!

Next