Magyar Nap, 1936. június (1. évfolyam, 77-99. szám)
1936-06-03 / 77. szám
n A munkások elkergették Gajdát Nyítráról 100 munkás tüntetett a fasiszták gyűlése ellen — Megrohanták a fasiszta titkárságot’- Gajda menekül a Grand szállóból - Nyitra, június 2. Nyitra vasárnap nagy fasisztaellenes tüntetések színhelye volt, amelyek azt mutatják, hogy a muinkásság és a középrétegek erélyesen lépnek fel a fasizmus ellen. Gajda vasárnap fasiszta napot akart rendezni Nyitrán. Meg is érkezett egész vezérkarával saját autójával és a Grand szállóban szállt meg. A vidékről már szombaton kb. 120 delegátus jött Nyitrára, akiket az agrárok állami lótenyészdéjében szállásoltak el. A Gajda-fasiszták gyűlésüket az Iparosházban akarták megtartani. Nyitra munkásságát és haladó középrétegeit a fasiszták vasárnapi gyűlése máig a múlt héten nagyon nyugtalanította és ezért delegációt menesztettek a járási hivatalhoz, ahol azt kérték, hogy a járási hivatal ne engedélyezze a fasiszta gyűlést. A járási hivatal erre ígéretet is tett. _ A kommunista párt helyi szervezete felszólította a szociáldemokrata párt és a nemzeti szocialista párt szervezeteit, hogy közös erővel akadályozzák meg a fasiszták nyitrai szereplését. Erre azonban a két párt vezetősége nem vállalkozott. A két párt munkástagjai ennek ellenére a kommunistákkal tartottak. Mikor vasárnap az első feketeinges fasiszták megjelentek Nyitra uccáin, pillanatok alatt nagy tömeg verődött össze, amely szidalmakkal fogadta a fasisztákat. „Le a fasizmussal!“ — „Le a munkások gyilkosaival!" és hasonló jelszavaktól visszhangzott az ucra. Ahol a fasiszták megjelentek a tömeg azonnal szembehelyezkedett velük ésszétkergette őket. Dél felé a munkások a fasiszta párttitkárság elé vonultak és amikor az épületből kövekkel dobálták meg a tüntetőket, megrohanták a titkárságot, betöröötték a kaput és behatoltak a titkárságba. A rendőrség közbelépett és szétszórta a tüntetőket. Hat tüntetőt letartóztattak, három nőt és három kommunistát, közöttük a kommunisták nyitrai titkárát. Ekkor az uccákon már nyolcszázan tüntettek, nemcsak munkások, de kisiparosok, kiskereskedők és haladó intelektuellek is, akik hangosan adták tudtára a fasisztáknak, hogy nem hajlandók megtűrni őket a városban. A tömeg az uceán találkozott Valérián fasiszta titkárral és Hamsik szerkesztővel, akik az Iparosházba igyekeztek, és megverte őket. Ugyanakkor a város határában is érdekes jelenetek játszódtak le. A vidékről feketeinges kisgazdák érkeztek, akik szintén Gajda gyűlésére igyekeztek. Mikor azonban a munkások megmagyarázták nekik, hogy Gajda a kisgazdák ellensége is, és felvilágosították őket, hogy miért tüntetnek a munkások a Gajda-fasizmus ellen," a kisgazdák levetették fekete ingüket, megfordultak és hazamentek. Mialatt a városban a tüntetések, folytak, Gajda a Grand kávéházban bújt el és amikor meggyőződött arról, hogy a fasiszta gyűlést lehetetlen megtartani, vezérkarával együtt újra autójába ült és elhagyta Nyitrát. A munkások tüntetése így teljes eredménnyel járt, a fasiszták nem tudták megtartani gyűlésüket. A délután folyamán a munkások a letartóztatottak szabadlábra helyezését követelték. Este a rendőrség a hat letartóztatottat, szabadon engedte. Ernst Glaeser: Bombatámadás ( Ernst Glaeser, neves német író, Jahr-gang 1902“ című könyvének utolsó fejező- , de az alábbi rövidített részlet Reggel rohantam a vasúthoz. Mikor a vonat megérkezett, intettem Annának és beszálltam. A vonat tovább ment. Gyengéden nyitottam ki a papírzacskót és megmutattam neki a sült libát. — „Honnan szedted?“ — Izgatott volt a hangja. — „Edd meg, edd meg“ ujjongtam, „neked hoztam .. . — „Honnan szedted?“ kiáltotta Anna és a vállamat rázta. — „Hát nem mindegy, hogy... nem mindegy..akadoztam. _ „Nem“ kiabálta Anna és az arcomat egészen az arca elé húzta. ■— „Anna“ — mondtam és egészen belegyöngültem a tekintetébe. — „Anna... hát elloptam az anyámtól.. “ Akkor felkiáltott, hirtelen megölelt és megcsókolt. „Szeretsz, te szeretsz...“ kiáltotta, „Oh, hogy szeretsz...“ Megsimogatott. „Vasárnap“, hallottam a hangját. „Vasárnap szabad vagyok. Kerékpáron kimegyünk egy szép erdőbe, ahol kis tisztások és bokrok vannak. Mit gondolsz, elenged az anyád , .. — „Persze“ mondtam lelkesedéssel, „azt mondom majd, hogy kirándulunk az iskolával.“ — Anna boldogan suttogta: „Szeretni fogjuk egymást.“ Annának a legközelebbi váltásig egy óra szabad ideje volt- A pályaudvar előtt vártam rá. Anna mindjárt jött, belém karolt és azt mondta: „Te vagy a barátom ...“ átmentünk a szürke hídon az erdőbe Az erdő rögtön a vasút mellett kezdődött. Tisztásait via-s duktok szakították meg. A tolatópályaudvar sincs megzavarták bizalmasságát. Nem volt igazi erdő. Egy padot kerestünk. Egymást átkarolva ültünk ott. — „Neszé“ — mondtam később, „most aztán egyél ...“ _ „Igen“ — mondta Anna — „most már eszem...“ — Hátradőltem és nagy élvezettel néztem, hogyan eszik. Nagyon hatalmasnak éreztem magamat.* Anna éppen nagy ügyességgel szakított le egy nagy darab bust a libacsontról, mikor a város felől vad lármával csapott le a szirénák rekedt bugása. Felugrottunk a padról. A szirénabugás erősödött, az összes gyárak sikoltottak, mintha levágott farkú kandúrok ugrálnának a háztetőkön. „Már tizenkettő lenne?“ kiáltotta Anna és nagy nikkelórája igen kotorászott egyenruhájának zsebében, öt perc múlva tizenegy volt. Ebben a percben eldördültek a város felett az elsjőt riasztó lövések. „Repülőtámadás“, kiáltott Anna és elejtette a libacombot. Egy másodpercig úgy álltunk ott, mint szentek az üvegburában. Akkor Anna riadtan a magasba lódította a karjait. — „Szaladjunk“ — kiáltotta. — A zeppelinhangár felöl ágyúk dörögtek a levegőbe. Srapnellek. Néhány másodperc múlva visszahulottak a fákra, amelyek alatt szaladtunk. Fejünk felett hallottam az ellenséges gépek robaiját. Anna rohant. — „Vesd a földre magad!“ — ordítottam, de Anna nem hallott, a közeli viadukt felé futott. — „őrültség“ — ordítottam — „tiszta őrültség!“ Tudtam, hogy veszélyes helyen járunk. Nem messze a vasutttól lőporraktár volt. Azonkívül két fontos sztratégiai vonal keresztezte itt egymást. Rohantam Anna után. — „Vesd a földre magad ... a földre!“ De Anna nem hallott. Az út mindkét oldalán kis poroszlopocskák emelkedtek a magasba. Srapnellek vágódtak a homokos földbe. A síneken váltóőrök ugráltak és úgy másztak felfelé a vasúti törlésen mint a majmok. Az állomás előtt egy vonat állt meg, tele gyerekekkel. Mint konfetti a feltépett dobozból, úgy zúdultak ki a vasúti kocsi ajtajain és ficánkoltak a síneken. Beléjük botlottam. Visszaszorítottak az erdő felé. Ütöttem-vertem őket, hogy előre jussak, de kollektív csordaerejük visszavetett az erdő felé. „Anna“ — kiáltottam _ „Anna ...“ Láttam még, mikor egy viadukt alá rohant, azután elestem. A gyerekcsapat elrohant felettem. Sokan felüvöltöttek, mert azt hitték, hogy már meghaltam. A repülőgépek egyre jobban közeledtek. Motorjuk érelugása marta az eget. A zeppelinhangárnál az elhárító ütegek vad lövöldözésbe kezdtek, de eredménytelenül. Lecsapott az első bomba. A sínek a magasba vetődtek. A töltésen lyuk tátongott Mellettem sikoltoztak a gyerekek. — A második bomba. Be az erdőbe. A fák között sepertek a vasszilánkok. A gyerekek nyöszörögtek, sokan összevizedték magukat. — „Jézusurunk“ — imádkozott egy vöröskeresztes nővér. Feltápászkodtam. Tudtam, hogy részünkre elmúlott a veszély. Repülőgépek nem tudnakugyanarra a helyre két bombát ejteni. A zeppelinhangár előtt dörögtek a légelhárító ütegek. A város felett keringtek a mi repülőgépesek, ha nem emel-beültettek magasra. Az ellenséges repülőraj kettőt lelőtt közülök. Tántorogva, mint szárnyvesztett szúnyogok zuhantak le az erdőbe. „Anna“ — kiáltottam — „Anna ..— de senki sem felelt. Tovább mentem,a ki az erdőből, a viadukt felé, ahova Anna menekült. A repülőgépek a város felett tomboltak. Tovább mentem. Kerestem Annát. „Jönnek megint“__kiáltja valaki a hátam mögött és már látom is a repülőgépeket a fejem felett. A zeppelinhangár felöl megint lövöldöznek. A földre vetem magam. — „Vigyázat.“ — Sötét, fütyülő hang fúrja magát a levegőn át. A földön fekszem, mintha odaszögeltek volna. Világos, vörös lobbanással repül egy kis híd a levegőbe. Fejem felett énekelnek a szilánkok és a fákba vájódnak. Pár perc múlva felbőgnek az első szirénák és jelzik, hogy vége a veszélynek. — Felállók. Az egész erdő feláll. — Megyek. Kiabálok. „Anna!“ Futok. Lerohanok egy keskeny, mély után. Azután egy kis kövezett ucca, a kövek felszakítva. A viadukt el van zárva. Két katona őrködik. — „Anna...! Anna ...!“ — Azt mondják, menjek vissza. Ráncigálnak, visszalöknek. „Tilos!" mondják. „Szigorúan tilos!“ Autó érkezik. Két férfi ugrik ki. Hordágyat hoznak. „Meghalt?“ kérdezem suttogva és lábujjhegyre állok. „Igen“ — mondja a katona — „ott fekszik ...“ Két felrobbant betontömb között látok egy halom ruhát. Barna vitorlavászon van ráterítve. Néhány méterrel odébb fekszik Anna szolgálatisapkája. „Ez Anna?“ _ kérdezem csendesem ésrázom a fejem. „Telitalálat“ – mondja a katona — „ami maradt belőle, azt letakartuk ...“ Június 6-án a kisantant államfői Bukarestben találkoznak A Beck-látogatás utóhullámai • A német befolyás balkáni előtöréséről ír a nemzetközi sajtó Beck lengyel külügyminiszter belgrádi látogatása a hivatalos és félhivatalos sajtó megnyugtató jelentései ellenére is egyre komolyabb gondokat okoz. A Prager Presse például puszta udvariassági aktussá akarja egyszerűsíteni az ügyet, viszont szinte az egész nemzetközi sajtó a német befolyás balkáni előretörésének tekinti a lengyel külügyminiszter nem egészen tisztázott hátterű utazását. Genevieve Tabouis asszony, az Oeuvre diplomáciai szerkesztője Laval olasz támogató politikáját kárhoztatja a kisántant államok kötelékeinek meglazulásáért és a balkáni német előtörés megkönnyítéséért. „A Laval-minisztérium, amely Olaszországét, mindenhol és mindenben támogatta a középeurópai és Balkáni államok kárára, beláthatatlan károkat okozott a béke francia-angol rendszerének. Március hetedike még borzalmasabb csapást mért rá, mert Németország a világ tudomására hozhatta, hogy azon a napon, midőn befejezi a rajnamenti erődök építését, a francia hadsereg tulajdon határainak foglya lesz és nem siethet középeurópai s balkáni szövetségeseinek segítségére. Mit tesz majd Franciaország, ha Mussolini egyszer nem tartja tiszteletben Jugoszlávia határait? ez az a főkérdés, amely ma a Quai di Orsayt foglalkoztatja s amely mutatja, hogy micsoda rombolást végzett Laval bűnös politikája keleti szövetségeseinknél. A jövő szocialista kormány feladata lesz erre a kérdésre választ adni. Világos, hogy ettől a választól függ Franciaország eddigi keleti szövetségeseinek egész további külpolitikája.“ Titulescu román külügyminiszter néhány nappal ezelőtt váratlanul Belgrádba érkezett, ahol tanácskozást tartott a jugoszláv politikusokkal. A hivatalos jelentés szerint Titulescu a kisantant államfőinek, Károly román király, Pál régens herceg és Benes elnök június hatodikai bukaresti találkozását jött megbeszélni Belgrádba. A váratlan látogatás és az államfők találkozása is arra enged következtetni, hogy a kisantant államok között a nemrégiben lezajlott belgrádi konferencia ellenére újabb megbeszélés vált szükségessé Beck belgrádi látogatása és a francia kormányváltozás által előidézett új helyzet alapján. 15 ÉVI BÖRTÖNRE ÍTÉLTÉK BAKA MIKLÓST Trencsénből jelentik: A trencséni esküdtszéki bíróság 15 évi börtönre ítélte Baka Miklóst, aki Hamala Mihály gazdát a Kassa melletti Tucsma község határában megölte, amikor az tehenét haza hajtotta. Szerda, 1936 június 3. Mese Csipkerózsikáról felnőtteknek így mesélik a II. Birodalomban: Ódon öreg várban aludt, a szép, aranybaju északi királylány. Midőn letelt, a száz esztendő, messzi keletről délceg, fekete hajú, barna szemű herceg érkezett s meglátva az alvó Csipkerózsikát, nyomban megcsókolta. Az alvó vár felébredt, de ab az ezeregyéjszaka hercege szánalmas sorsra jutott. A királylány rokonai, rárontottak, agyba-főbe verték s rendőrségre hurcolták, mert megcsókolta a gyönyörű árja lányt, noha magárnak sémi vér csörgedezett az ereiben. - így mesélik Kínában. Messze, a Jangcse folyótól északra, aludt egy gyönyörű királylány. A szomszéd szigetekről pompás hajókon ifjú szamuráj érkezett, meglátta az édes álomban szendergő hercegnőt s már-már megcsókolta. De mégis mást gondolt, megkötözte a királylány kezét-lábát, aztán összeszedte minden kincsét, drágaságát s visszahajózott Japánba. 18 HÓNAPOT KAPOTT AZ ÁBRAHÁMI POSTAMESTER TÁMADÓJA Pozsony, június 2. A pozsonyi törvényszéken kedden kezdődött meg a nyári esküdtszéki ciklus. A vádlottak padján egy fiatal munkanélküli ül, Svatok József, 19 éves ábrahámi fiú, aki február 16-án hajnalban egy vasdoronggal le akarta ütni Vitek István ábrahámi postamestert. Svatek lakásánál várta a postamestert és hátulról fejbe sújtotta. Vitek azonban megfordult és támadójára akarta vetni magát, mire az megijedt és elfutott. De Vitek felismerte Sváteket és a csendőrség még aznap letartóztatta. Ha Svatek végre is hajtotta volna tettét, csak 30 koronát talált volna a postamesternél. Az esküdtszéki bíróság Svatekot 18 havi börtönre ítélte. Az ítélet, jogerős. Flohr újabb vesztesége Moszkva, június 2. A moszkvai nemzetközi sakkverseny 13. fordulóján, Flohr vesztett Löwenfisch-sel szemben. Löwenfisch vezérnyitással előnyt szerzett, a továbbiak folyamán megtartotta az előnyt és 44 lépés után győzött. A többi játszma- döntetlenül végződő Jvo Ragozin szintén vezérnyitással kezdett a Capablanka ellen, nagyon szépen játszott és arra kényszerítette ellenfelét, hogy két gyalogosért futót áldozzon. A szünet előtt Ragozin már győzelemre állt, de a végjátékban oly könnyelmű volt, hogy Capablanca örökös sakkal döntetlent érhetett el. Kan dr. Lasker ellen francia játékkal gyalogost nyert, de az előnyt nem tudta megtartani és a játék a 26. lépésnél döntetlenül végződött. Kemény küzdelem folyt le Botvinnik és Eliskasses között. A 13. forduló után a verseny állása: Capablanca 9%, Botvinnik 8, Lilienthal és Ragozin 6V2, Eliskasses, Flohr, Kan, dr. Lasker és Löwenfisch 6, Rjumini