Magyar Napló, 2007 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5. szám
LATH AT All Blasszauer Róbert Egy nem regisztrált halott A Fő utca 70-78. alatti (Gyorskocsi utcai) Állambiztonsági Központi Fogda (korábban Pestvidéki Fogház, Pestvidéki Börtön, Katonai Börtön) egyik lakója, dr. Déry József. 1953. február 12-én az alábbiakat mondta el cellatársának - aki 302/1, majd II.em. író 1/1 szignóval fogdaügynökként naponta jelentette megbízóinak a hallottakat: „Átsnáld... nem akarja megírni, hogy annak az egyik fia, aki jelenleg internálva van a fascista író Somogyvári (sic!) Gyula diák leányának a vőlegénye, mert ha erről a kérdésről faggatnák, akkor meg kellene mondania, hogy a lányt »elhurcolták és akarata ellenére férjhez adták a Szovjetunióban és ott már két-három gyereknek is életet adott, és ezt annyira szégyenli, hogy nem mer hazajönni.«” (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a továbbiakban ÁBTL, 3.1.9. V- 10208/21.) Ehogy mindez így hangzott-e el, nem tudjuk - a benne foglaltak hitelességére még visszatérünk - az azonban biztos, hogy dr. Déry József nem tudhatta: az általa állítólag fasisztának nevezett író ezen a napon halt meg a börtönkórházban. Mielőtt vitéz Somogyváry Gyula rabsorsa dokumentumaival megismerkednénk, röviden kísérjük végig életútját addig a pillanatig, amíg az Államvédelmi Hatóság foglyává vált. 1895. április 21-én született Freisberger Gyulaként egy Sopron megyei elmagyarosodott horvát faluban, Fülesen. Somogyváron nevelkedett (vitézzé avatásakor, 1929-ben ezért magyarosította a nevét Somogyváryra). Budapesten járt polgári iskolába, itt végezte el a gimnáziumot is. Korán eljegyezte magát az irodalommal, egyes adatok szerint végzős polgáristaként, 1909-ben jelent meg első novellája, a Pusztai virágszál. 1914-től újságíróként dolgozott. Végigharcolta az I. világháborút, főhadnagyként szerelt le. 1920-ban a Magyar Távirati Iroda osztályvezetője, 1928-ban a Rádió irodalmi igazgatója lett. Közben sorra jelennek meg verseskötetei,3 regényei (1929-ig Gyula diák néven), színműveit a Nemzeti, illetve a Városi Színház tűzi műsorára. 1935- ben kormánypárti képviselőként bekerül a Parlamentbe. A német megszállást követően a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. Hazatérése után a Rádió igazolta, de öt évi szilenciumra ítélték, és nyugdíjazták. Rövidesen azonban megszüntették nyugdíjának folyóstását. Ettől kezdve az általa festett képek eladásából és fia - a szovjet fogságból hazatért ifj. Somogyváry Gyula - hatszázhatvan forintos műszaki rajzolói fizetéséből éltek, valamint abból, hogy felesége takarított a kapucinusoknál. Ybl Miklós tér 2. I. emelet, 1. szám alatti lakásuk négy szobájából kettőt „egy folyamőr birtokolt havi 75 Ft-ért”, a másik kettőben az író lakott harmadmagával és Somogyváryné nővérével, özv. Maksa Lajosné tanítónővel. 1950. november 6-án tíz óra huszonöt perckor nem várt látogatók csöngettek be hozzájuk: az ÁVH emberei voltak, akik vitéz Somogyváry Gyulát őrizetbe vették. Két nap múlva, november 8-án hallgatták ki először. (Noha az első kihallgatást a vizsgálati ügy megindítását elrendelő Határozat kiállítása után, az őrizetbe vételt követő huszonnégy órán belül meg kellett volna kezdeni. November 7-én azonban feltehetően a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat ünnepelték, s ezért nem tudtak időt szakítani az őrizetesre.) A kihallgatótiszt elsőként azt kérdezte tőle: „Miért vette önt őrizetbe az ÁVH?” „Nem tudom”, volt a válasz. Ezután felszólításra elmondta életrajzát. Ebből idézünk: „1921 áprilisában nősültem, feleségem Praznovszky Irma. Két gyermekem született. Leányomat ...az ostrom alatt a szovjet hatóságok letartóztatták előttem ismeretlen vádak alapján és tudomásom szerint Dr. Déry József (Marcali, 1890. május 19. -?): ügyvéd, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. volt igazgatója. A „Bányamérnökök ügyé”vel kapcsolatban 1952-ben letartóztatták, s 1954-ben első fokon öt év börtönre ítélték. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság három év és hat hónapra enyhítette.(Ld.: Blasszauer Róbert: Szabó Lőrinc az AVH látókörében. Magyar Napló, 2006. január) . Áts Zoltán ny. tüzérvezérőrnagyot a II. világháború alatt reaktiválták. 1945-ben családjával Németországba távozott, de 1946-ban hazatértek. 1949-ben megvonták tőle nyugdíját, ettől kezdve tanítónő felesége nyugdíjából éltek. Kisebbik fia az Országos Tervhivatalban volt tisztviselő. A dokumentumban említett idősebb fiú, ifj. Áts Zoltán tüzérszázados az irat keletkezésének időpontjában internált volt Recsken. Majthényi György (1885-1942) ezt írta róla: „Gyújtogatás című kötete országos nevet szerzett Gyula diáknak. Erős sodrú, kemény veretű verseit azóta is mindenütt szavalják....” Az 1929-ben megjelent Éjfél után „ a keserű harag, a közönyt ostorozó tüzes lélek és a mindezeken túl való megható bizakodás könyve...” (Napkelet, 1929. június 1.861.) . A Parlamentben felszólal a nyolcosztályos népiskola ügyében. A törvényjavaslatban véleménye szerint „alapos életismeret, tökéletes szakértelem és példásan korszerű szellem tükröződik”. Az „új intézmény tartalmi lényegének az ember- és a magyar nevelés szellemét tartja. (Az 1939. évi június hó 10-ére hirdetett Országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház - Napló VI. Budapest, 1940. 47-50.) Előadója volt a m. kir. honvédség felső vezetésének átszervezése következtében szükségessé vált törvényjavaslatnak, és pártja vezérszónokaként hallatta hangját a német-magyar szellemi és kulturális együttműködés tárgyában 1936-ban megkötött egyezménnyel kapcsolatban. A Magyar Irodalmi Lexikon III. kötete (Bp. 1965.) öt évet ír, de unokája úgy tudja, hogy először négy év szilenciumra ítélték, melyet a fellebbviteli tárgyaláson három év eltiltásra módosítottak.