Magyar Napló, 2008 (20. évfolyam, 1-12. szám)
2008-04-01 / 4. szám
NYITOTT MŰHELY MAGYAR NAPLÓ sem fogok elkívánkozni, így lettem szerelmese a történelmünknek, s feltétlen tisztelője valódi nagyjainknak. Ady pedig egyszerűen - mondhatnám: természetesen - megpecsételte a sorsomat. Összes költeményeinek piros fedelű kiadása máig óvott kincseim közé tartozik. Ady bűvölte belém, hogy nem kötelező kicsinek lenni. Szándékban pedig egyenesen életveszélyes. Aki arra ösztökél bennünket, hogy tanuljunk meg kicsik lenni, csak annyit bizonygat, hogy ő maga kicsi, képtelen a nagyság, a magasztosság közelébe férkőzni. Fél. Sejtem: Ady költészete akkor is döntő hatással lett volna rám, ha sohasem írok verset. Mestereim, segítő tanáraim nem voltak, nem is lehettek. Szovátán akkoriban ketten írtunk verset tudtommal: egy egészségügyi középkáder, ki az orvosi rendelő faliújságján szokta közzétenni műveit és alulírott. Ő volt az első sikeres költő, akivel találkoztam. Egy ízben azt is bevallotta nekem bizalmasan: ő már tudja, mi a szimbólum. Ez is lett a csúfneve. A tanáraimról gyanítom: tudni sem óhajtották, hogy valamelyik diákjuk effélével foglalkozik. Utólag értem őket. Bármelyik ablakon is néztek ki szűkös életükből: vagy ötvenhat felhőit, vagy ötvenhat csillagait látták. Tanácsos volt hallgatni. - Kolozsvári egyetemistaként közölted első verseidet az Ifjúmunkásban és az Utunkban, meghatározó egyénisége lettél a legendás Gaál Gábor irodalmi körnek. A Forrás-generáció második hullámát képviseltétek, s ahogy a Marad a láz?, Gálfalvi György nevezetes interjúkötetének tanúsága szerint később, a hetvenes évek végén is vallottad, eszményeiteket soha nem árultátok el: „Bármennyire is fellengzősen hangzik: vagy tudatosan, vagy tudat alatt, de teljes természetességgel egy kötöttségektől és előítéletektől mentes irodalmi közélet megteremtéséhez akartunk hozzájárulni”. Röstellnivaló nélküli bátor szókimondásotok „szabadcsapatként”, majd „magányos portyázókként ” is szült elég galibát az irodalompolitikai játéktérben; kik támadtak és kik álltak akkoriban mellétek az idősebbek közül? És milyen veszélyeket jelentett a kompromittálhatatlan költői szó? Amikor első ízben láttam meg kinyomtatva a nevemet a saját versem fölött, ájulás környékezett. Egy-két órányi ideig kétségtelenül a kolozsvári Főtér fölött lebegtem az áprilisi reggelen, s ez a pénteki nap minden kétséget kizáróan megváltoztatta további életemet. Apropó péntek. Péntek esténként tartottuk az általad legendásnak nevezett Gaál Gábor-kör összejöveteleit. Mivel először az Utunkban jelentkeztem, majd később e lapnak lettem a szerkesztője és legtöbbet közlő szerzője - így a legtöbb írásom pénteki napon jelent meg. A születésem napja is péntek, s ezen a napon ismertem meg Katona Éva színművésznőt, épp a G.G.-körben, s miután ő lett a feleségem, volt olyan előzékeny, hogy elsőszülött gyermekünket is pénteken hozta világra, holott már két nappal előbb bevitték őt a szülészetre. Hogy ki volt - vagy volt-e valaki - meghatározó egyénisége a G. G. Körnek, arról nekem aligha lehet mondanivalóm. Tény, hogy a második Forrás-nemzedéknek - később - elnevezett „banda” színrelépésével a kéri résztvevők száma gyorsan és látványosan megsokszorozódott. Nem volt ritka a 40-50-es létszám, de volt olyan est is, melyen 80-an jelentek meg, s már nemcsak írással próbálkozó egyetemi hallgatók jöttek össze hetente, de nyomdászok, tanárok, középiskolás tanulók, munkások érezték úgy, hogy érdemes megjelenni fésületlen és szókimondó vitáinkon. Demokrácia volt a körben, s ez nyilvánvalóan gyanút keltett a hivatásos gyanakvó szervek soraiban. Nem volt nehéz dolguk, mert semmi sem titokban történt, ám jól jött nekik, hogy akadt olyan, abszolút hatalomnak számító magyar író, akivel bátran szembeszálltunk valamelyik köri ülésen, s akinek a környezetéből aztán útra is kelt a szükséges feljelentés ellenünk. Minket nem románok jelentettek fel. S amit te galibának nevezel, az annyit jelentett, hogy házkutatások következtek, elhurcolások, hetekig tartó vallatások a szekuritátén, meg ehhez hasonlók. Egy adott pillanatban kétségessé vált, hogy a „banda” - Apáthy Géza, Farkas Árpád, Király László, Magyari (Laszer Géza felvétele, 1964)