Magyar Napló, 2015 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2015-10-01 / 10. szám
2015. október NYITOTT MŰHELY esze volt, kiment Nyugatra, akinek nem volt esze, mint nekem, az itt maradt, és újra bekerült a börtönbe. Engem még ötvenhat után is beszipkáztak, letartóztattak. Már komolyan nem tudom, milyen indokkal: egy éjszaka jöttek, és elvittek. Csak egy fél évig voltam benn - gyakorlatilag nem tudtak rám bizonyítani semmit. Ötvenhét decemberében szabadultam másodszor, s attól fogva kinn vagyok. Másfél évig könyvet árultam az utcán, a Margit híd budai hídfőjénél. Adtam el könyvet többek között Kodály Zoltánnak is, aki a legmagasabb rang volt az én szememben. S megint egy nagyon jó kis kör alakult ki. Aztán Keresztury Dezső segítségével az Országos Széchényi Könyvtárba kerültem, s attól kezdve egészen a nyugdíjig ott dolgoztam a színháztörténeti osztályon, majd később a központban. Jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, s fel is vettek volna. Be is hívtak, Olthy Magda volt a főigazgató, akiről egy rossz szavam sincsen. Az ő előszobájában ültem, amikor megjelent két szürke úr - tessék kitalálni, hogy mik voltak. Meghallgattak ugyan, de nem vettek fel a főiskolára, pedig pontszám szerint harmadik voltam a felvételin. Első volt Kósa Öcsi, akinek már ismerjük a műveit; második volt Csurka, harmadik voltam én. TÓTH BÁLINT - ÁGH ISTVÁN - BELLA ISTVÁN Én nem szeretek kezdeni, de titkon Csinálni kéne mégis valamit. Csinálni kéne? Mégsem éppen itthon, A honi ágy engem kijózanít. Szerettem volna nem maradni itthon, Itt honi az élet csinál azt, amit Mint nászutas, akit a Hotel Hilton Aranyaival... bár nagyon avitt. De mégis nékem az új, a modernség Nem kell, sem a szűz sem a modellség, Szép modellem, a szemed megvakít. Mert három napja kenyér nélkül, árván ködölök, mint Canterbury-i szivárvány. A Dráva-partra iszok valakit. Nyugdíjba mentem, azóta élem a nyugdíjas életemet. Nagy örömmel mentem amúgy nyugdíjba, mert meg kell, hogy mondjam: soha életemben nem voltam a munka hőse. Másokkal szemben én nem szoktam mondani, hogy imádok dolgozni, mert nem imádok dolgozni - sőt, ha más mondja ezt, erősen megkérdőjelezem. Bár vannak olyan munkák, amiket szívesen csinál az ember. A költészetben az a helyzet, hogy (1976. február 1-jén kalákában írott vers) Diákegyenruhában Felesége a gyerekkel www. magyarnapla. hu MAGYAR NAPLÓ 59