Magyar Nemzet, 1900. június (19. évfolyam, 149-177. szám)
1900-06-01 / 149. szám
2 MAGYAR NEMZET. 1900. júniust Széll Kálmán azonban ezt a törekvést nem fogja támogatni, miután neki a bosnyák ügyekben közvetlen kompetencziája nincsen. Visontai Soma képviselő alkalmat adott a miniszterelnöknek, hogy ez iránt nyilatkozhassék is, Visontai ugyanis a bosnyák deputáció felszólítására, a miniszterelnöktől a bosnyákok elfogadását kérte. Széll Kálmán erre kijelentette, hogy ő, mint alkotmányos miniszter, mindenkit fogad, aki nála jelentkezik; ajtaja mindenki számára nyitva áll s ha előzetes bejelentés nélkül jött volna hozzá a küldöttség, bizonyára bebocsátották volna. De a küldötteknek is csak azt felelhette volna, hogy forduljanak panaszaikkal a közös pénzügyminiszterhez, aki bizonyára teljes elfogulatlansággal vizsgálná meg előterjesztésüket s felelősségének tudatában intézné el az ügyet. De a történtek után és mivel ilyen előzetes bejelentés jött közbe, a miniszterelnök azon a nézeten van, hogy a küldöttséget most már éppenséggel nem fogadhatja, mert a deputációnak eddigi viselkedése bizonyos tüntető jelleget hord magán s ő ezt a tüntetést a lehető leghatározottabban helyteleníti. Ám különben sem járulhat hozzá a miniszterelnök, hogy a küldöttség őt keresse fel, mert a törvény értelmében neki közvetlen befolyása a bosnyák közigazgatásra nincsen. Ha Visontai csakugyan szolgálatot akar tenni a küldöttségnek, bírja rá tagjait, hogy Kállay közös pénzügyminiszterhez forduljanak, akinek lojalitásában és felelősségérzetében, de igazságszeretetében is megvan a biztosíték, hogy, ha vannak alapos panaszok, azok orvosoltatni fognak. Bizalom Széll Kálmánnak. Komárom vármegye tegnap tartotta meg rendes közgyűlését, melyet Sárközy Aurél főispán szép beszéddel nyitott meg, megemlékezvén a Széll-kormány megalakulásának évfordulójáról és Gulner Gyulánakállamtitkárrá történt kineveztetéséről. Antal Gábor dunántúli ref. püspök indítványozta, hogy a közgyűlés feliratban üdvözölje Széll Kálmánt és minisztertársait kormányzati sikereiért, melyeket a minisztérium a nagymérvű felekezeti és nemzetiségi viszályok között is bölcs mérséklettel ért el. Indítványozta még, hogy Gulnert is üdvözöljék kinevezése alkalmából. Thaly Ferencz képviselő és Pogrányi József biz. tag kijelentették, hogy politikai pártállásuknál fogva a bizalomnyilvánításhoz nem járulhatnak, bár elismerik Széll Kálmán és Gulner érdemeit. Erre a közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta el az Antal püspök indítványát. Az ország czimerének használata. A belügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök folyó évi 46.669/1. szám alatt az ország czimerének használata tárgyában a következő kör rendeletét adta ki valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének : Újabban ismételten tapasztaltatok, hogy az ország czimerének használhatására engedélyt nyert czégek némelyike a nyert engedélyt aképpen értelmezi, hogy annak alapján az ország czimerét pecsétjében is használhatja. Erre való tekintettel az illető czégek megfelelő figyelmeztetése végett Czimer tudomására kívánom hozni, hogy az engedély az ország czimerének a pecsétban való használatára hallgatag ki nem terjed, a minthogy általában csak arra jogosít, ami az illető engedélyokmányban kifejezetten ki van mondva. Hozzá kell tennem, hogy az ország czimerének a pecsétben való használata csak állami és országos jellegű hatóságokat illet meg s azért ez magánosoknak, magánjellegű testületeknek, vállalatoknak és intézeteknek nem is engedélyeztetik. Budapesten, 1900. évi május hó 25-én. A miniszter helyett: Gulner s. k., államtitkár, kel. Münnich Aurélnak gratulált a fölség elismerő szavaihoz; Gál főrendiházi tagnak meg éppen magyarul harsogta oda: — Jó reggelt kívánok! A mi ő méltósága románságát — bár kitűnő magyar hazafiú — annyira megzavarta, hogy majdnem azt felelte rá: — Naptya bűne! (Remélem, hogy ez nem jelent valami káromkodásfélét?) De jó Szilágyi Dezső, szól egy szót ide is, oda is; várják még néhány perczig Széll Kálmán miniszterelnököt, aki azonban a délelőtti ülésre nem jöhetett el — hisz annyi dolga van, hogy lélekzetet is alig tud venni — s csakhamar éles csengettyűszó adja tudtul, hogy az utolsóelőtti delegácziós ülés megkezdődött. Néhány perczig csöndes a kupolás terem. Újságírók, gyorsírók, hadsegédek rohannak át rajta, mint a kísértetek. Az ülés nem tart sokáig. A kettős szárnyas ajtók szétnyílnak, a delegátusok kiözönlenek. Délután még egyszer összejönnek, Szilágyi Dezső az ő elnöki katedrájáról mond még néhány zokszót, tömöret, tartalmasat, súlyosat, a delegátusok megköszönik a közös minisztereknek, a közös miniszterek megköszönik a delegátusoknak, hogy olyan jól viselkedtek, és a delegáczió szép ideje elmúlt, de hogy feledésbe is merülhessen, arról bizony szó sincs. Nemesi bizonyság-levelek. Nemességi ügyekben tett kijelentésekről kért bizonyság-levelek kiállítására nézve, az országos főlevéltárnak javaslatához képest, a belügyminiszter a következő szabályrendeletet léptette életbe 1. §, akinek nemességét, előnevét, czimerét ő császári és apostoli királyi felsége, vagy a belügyminiszter, mint legfőbb nemesi hatóság, elismeri, erről az elismerésről bizonyság-levelet kérhet, mely kérelemhez, amennyiben a bizonyság-levélbe czimer is festendő, a czimer színes rajza és leírása is melléklendő két példányban. 2. §. A bizonyság-levél szövege kétféle, a szerint, a mint: I. vagy ő császári és apostoli királyi felsége legkegyelmesebben határoz valamit, vagy II. közvetlenül a belügyminiszter részéről történik az elismerés. Az I. esetben a szöveg mindig ő felsége legkegyelmesebb elhatározásával kezdődik, azután következik a belügyminiszter értesítése, a második esetben a belügyminiszter saját személyében. Én N. N. (czim) kezdi a bizonyság levelet. Czimer-elismerés vagy megerősítésnél a czimer festett rajza és leírása a bizonyság-levélbe felvétetik. 3. §. Külalakját tekintve, a bizonyság levél ivrétben kétféle alakban állítható ki: a) egyszerűen, erős papíron, szép rendírással, b) díszesebben, pergamenten, inicziálékkal, megfelelő kódexhrozással. 4. §. Az egyszerű alak dija 20, azaz húsz korona, a díszesebb alaké 80, azaz nyolcvan korona, czimer nélkül; a czimerfestés dija 20, azaz húsz korona, melyhez még az Országos Levéltár számára közbenjárási dij fejében 6, azaz hat korona fizetendő. Ez összegek a beadványhoz, melyben a bizonyságlevél kéretik, egyidejűleg csatolandók. 5. §. Ha a belügyminiszter a bizonyságlevél kiadását elhatározta, a kivitellel a szükséges adatok közlése mellett az Országos levéltárt bizza meg, mely a munkát hivatalos, vagy esetleg a fél által kijelölt festő (szépíró) által elvégeztetvén,az elkészült bizonyságlevelet aláírás végett a belügyminisztériumnak bemutatja. 6. §. A bizonyságlevelet — mely a minisztérium ostya-pecsétjével láttatik el — a belügyminiszter írja alá. 7. §. A bizonyságlevél kiállítása után a bemutatott két czimerrajz és leírás (1. §.) egy példánya a bizonyságlevél hivatalos másolatával az Országos Levéltárnak küldetik meg megőrzés végett, a másik példány a belügyi tárgyalási iratoknál maradvány, a fél által befizetett díjak pedig ugyancsak az Országos Levéltárnak kiutalványoztatnak, mely közbenjárási diját megtartván, a többi összeget az illető festőnek (szépirónak) kifizeti s a nyugtát a belügyminisztériumnak bemutatja. Budapesten, 1900. évi május hó 25-én. Széli, s. k. a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök. A delegácziók. Az osztrák delegáczió záróízlése. Budapest, május 31. A mai napon a delegácziók összeegyeztették határozataikat és befejezték tevékenységüket. Az osztrák delegáczió Jávorszky lovag elnöklete alatt már délelőtt 11 órakor megtartotta záró ülését, melyben tudomásul vette, hogy a magyar és osztrák bizottság határozatai mindenben megegyeznek. Ezután Bacquehem márki előadása alapján a következő indítványt emelték határozattá. Amennyiben a vámbevételek közössége a birodalmi gyűlésben képviselt országok s tartományok és a magyar korona országai közt 1901-re érvényben marad, e vámbevételek ama része, mely a jövedék-visszatérítések és a vámjövedék-biztosítások, valamint a vámkezelési átalányok és a boszniai és herczegovinai tartományi kormányoknak fizetendő vámátalány levonása után fennmarad, előre levonandó a közös ügyek szükségletéből. A közös kiadások fedezetlenül maradt része a birodalmi gyűlésben képviselt királyságok s tartományok és a magyar korona országai közt az 1871. június 8-iki törvény rendelkezéseinek figyelembevétele mellett, az 1867. deczember 21-iki törvény rendelkezéseinek értelmében megállapított hozzájárulási arány szerint osztandó fel. Ezután Goluchowski gróf külügyminiszter válaszolt egy hozzá intézett interpelláczióra Prossen Miklós osztrák alattvalónak Smyrnában történt bántalmazása ügyében. A miniszter kijelentette, hogy a vizsgálatot ez ügyben már megindította, de választ még nem kapott. Majd így folytatta a külügyminiszter: Tisztelt országos bizottság! Munkánkat befejezvén, reám hárul azon feladat, hogy a magyar delegáczió határozataival megegyező határozatokat szentesítés végett ő felsége elé terjeszszem. Most azonban a legmagasabb parancsnak teszek eleget, midőn az országos bizottság odaadásáért és hazafias áldozatkészségéért Ő felsége köszönetét és elismerését kifejezem. Végül engedjék meg, hogy a közös kormány nevében is köszönetet mondjak a delegátus uraknak azon előzékenységért, amelyben az idei tárgyalások alkalmával is bennünket szerencséltettek. Az általános helyesléssel fogadott beszéd után lovag Jávorszky elnök állott föl és a következő beszédet mondotta el: Tisztelt országos bizottság! Feladataink teljesítése után, mélyen tisztelt uraim, valóban megelégedéssel tekinthetünk azon munkára, amelyet elvégeztek. Önök gondos és alapos vizsgálat után, folyvást a monarchia hatalmi érdekeinek és jelentőségének szem előtt tartása mellett, megszavazták a közös miniszterek által előterjesztetett követelményeket. Teljesen érthetőnek, sőt örvendetesnek tartom, hogy a delegációk idei tárgyalásai az idén a szokottnál hosszabb időt vettek igénybe. Mert a törvényhozás részvételében jogosult és képviselői kötelességét szigorúan szem előtt tartó népképviselő minden alkalmat meg szokott ragadni, hogy a választóinak érdekeit szóvá tegye. De, mélyen tisztelt uraim, rendkívül örvendetes tény az, hogy azon halált hozó méreg, mely az alkotmány és a parlament működését megbénítja, ezen magas testületbe még be nem hatolt. Ez egy örvendetes bizonyítéka annak, hogy mégis lehetséges ki-kinek saját nézeteit a kellő nyomatékkal és melegséggel megvédelmezni, anélkül, hogy az által a parlamentarizmus vagy az alkotmányos élet csorbát szenvedjen. Vajha ezen szép példa a kellő hatást gyakorolná parlamentünk azon részére, mely éppen most azon a ponton van, hogy munkáját folytassa. Mélyen tisztelt uraim ! Fogadják mély és szívemből jövő köszönetemet azon jóindulatukért, melylyel a tárgyalások vezetését nekem megkönnyítették. Éppen úgy ki kell fejeznem köszönetemet helyettesemnek, valamint a parlament egy régi, kipróbált emberének a költségvetési bizottság elnökének, a bizottság minden tagjának, a közös kormány tagjainak és hiva