Magyar Nemzet, 1901. március (20. évfolyam, 60-89. szám)

1901-03-29 / 87. szám

20 MAGYAR NEMZET. 1901. márczis 29. sz. türelemmel nem vagyok képes czélhoz érni, szigort alkalmaztatok; igy február hóban a kop­­pányi, noszlopi, kertai, tüskevári, nagy-kamondi és magyar-polányi elöljáróságok ellen pénzbüntetés foganatosíttatott; a rédei, szentkirályi, nagy-eszter­­gári, déghi és oszlopi elöljáróságok ellen pedig szintén már az 1866. évi XXII. törvényczikk 105. §-a értelmében a rendes büntetési eljárást megin­dítottam.« — Siketnéma Intézeti tanárok orsz. egyesülete. T­etrik Gyula tanár értekezletre hívta össze a Vácz környékbeli siketnéma-intézetek tanárait, hogy egy létesítendő »Siketnéma Intézeti tanárok orsz. egye­sületének« létesítéséről eszmecserét folytassanak. Az értekezleten, mely a siketnémák váczi intézeté­nek tanácstermében tartatott meg, megjelentek a váczi, a budapesti és a kecskeméti siketnéma-Intéze­­tek tanári testületeinek tagjai számszerint 26-an, kik egyhangúlag az egyesület megalakítása mellett foglal­tak állást. A vita folyamán felmerült azon indítványt, hogy az egyesület létesítésének akc­iójába a vakok és hülyék intézetében működő kartársak is belevonas­­sanak, elvetették. Az értekezlet egy Petrik Gyula, Bihary Károly és Gácsér Józsefből alakított bi­zottságot küldött ki, mely bizottság a húsvéti szünidőben összehívandó alakuló gyűlés munkála­tait intézi és végzi. — Segélyegylet. A képezhető hülyék és gyenge­­elméjűek budapesti intézetének tantestülete a val­lás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével se­­gélyző­ bizottsággá alakult és czélul az intézetből kike­rült növendékek támogatását tűzte ki. A bizottság nép­szerű felolvasások és hírlapi czikkek útján óhajtja a hülyék ügyére figyelmessé tenni a nagyközönséget és gyűjtést rendez alapvagyon gyűjtése végett. A ren­delkezésre álló anyagi eszközök arra szolgálnának, hogy földművesek és mesterembereknél elhelyezett volt intézeti növendékeknek ellátási és ruházati segélyt nyújtson a bizottság. Szép és nemes a czél, melyet a tantestület maga elé tűzött, ezért óhaj­tandó, hogy minden nemes gondolkodású ember e szép eszmét szélesebb körben terjeszsze. — A kolozsvári botanikus-kert. Walz Lajost, a kolozsvári egyetem botanikus-kertjének főkerté­szét a vallás- és közoktatási miniszter előterjeszté­sére kert-inspektorrá léptette elő. E kitüntetés egy arra minden tekintetben méltó férfiút ért, a­kinek sokszor anyagi áldozatokra is kész önzetlensége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kolozsvári bo­tanikus­ kert nehéz viszonyok között is megfelel­hetett feladatának. A kert Magyarországon első u. n. alpinetuma (havasi növényegyesület) flórájá­nak egybegyűjtésében elsőrendű munkát végzett, mely Európaszerte e botanikus­ kert büszkesége lehet. Alig is van botanikus e hazában, ki nálánál jobban ismerné a szépségére nézve oly sokaktól irigyelt erdélyi flórát. E téren szerzett érdemeit hirdeti a kolozsvárvidéki flóra egyik specziali­­tása, az Adonis Walzii, továbbá az ugyancsak általa felfedezett s a kolozsvári növénytani tanszék első professzorának, egykori igazgatójának tiszteletére elnevezett Verbascum Kanitzianum, mit még a tul­­szigoruan ítélő angol botanikusok is elismertek. Élete java erejében álló e férfiú jeles munkássá­gától még sokat várhat a kolozsvári botanikus-kert.­ lő­ Iskola-egészségügy.­ ­ Az iskolásgyermekek rövidlátóságáról. Szá­mos vizsgálatból kiderült, hogy a rövidlátóság az iskolákban igen elterjedt; a rövidlátóság az iskolás gyermekek korával aránylagosan nő. A rövidlátás megelőzése czéljából sem az iskolában, sem otthon egyhuzamba sokáig ne dolgozzunk. A szemet gyak­ran kell pihentetni. Kézi munkával, finom hímzé­sekkel, rajzokkal nem szabad túleröltetni a szemet. Nagy és olvasható betűkkel írtunk. A kis betűk nagysága 3 mm. legyen. A könyvek fehér-sárgás, egyformán vastag, fénytelen, a nyomást hátsó oldalon át nem engedő papírra legyenek nyomva. A fali táblá­kat, rajzmintákat és térképeket úgy akaszszuk fel, hogy egyformán jól láthatók legyenek. Fatáblákat homályos feketére festetünk, a festést gyakran kell megújítani. A gyermekeket, kik a fali táb­lára írt betűket helyükről el nem olvashatják, az első padokba kell ültetni. Alkonyatkor vagy elég­telen világításnál ne olvassunk. Az olvasott tár­gyat 30 czm.-nyire tartsuk szemünktől. Ezt a helyes távolságot csak úgy tarthatjuk be, ha a test tartására vonatkozó szabályokat követjük. A fali tábla használatát lehetőleg szűk határok közé szorítsuk. — A testtartásról az iskolában. Helyes test­tartásra szigorúan kell ügyelnünk. Ehhez czélszerű iskolapad az első kellék. Rossz testtartás a gerincz­­oszlop elhajlására, a mellkas elégtelen kifejlődésére, a vérkeringés és emésztés zavaraira és rövidlátásra vezet. A rossz tartás, különösen írásnál, gyakran fáradság jele. A jó testtartáshoz a következők szükségesek: a törzset se hossztengelye körül ne fordítsuk, se oldalt el ne hajlítsuk. A mellett a fejet csak kevéssé hajlítsuk előre. Ne szorít­suk mellünket az asztalhoz. A fejünket ne tartsuk ferdén. Mindkét karunkat az írásnál szimmetrikus helyzetben tartsuk. A könyökizületünk tenyérnyi távolságra álljon törzsünktől; mindkét karnak tá­volsága egyenlő legyen. Az alkar kétharmad hosz­­szában az asztallapon nyugodjék, egymáshoz derék­szögű hajtásban. Ha a két könyök ferde helyzet­ben van egymáshoz, a gerincz­oszlop elgörbül. Ha egymástól nagyon távol állanak, a törzsünk nagyon előre fekszik. Jobb kezünk a kisujj izompárnájának oldalfelszínén nyugszik és tenyerünk körülbelül derékszöget képez az asztallappal. Mennél dőltebb az irás, annál ferdébb testünk tartása. Alsó tes­tünk, c­ombunk egész felületével támaszkodjék a székre. Lábunkat ne vessük keresztben egymáson és a­­ szék alá se húzzuk. Egész talpunk a padlón legyen. A füzet a test középvonalában feküdjön, álló írásnál egyenesen, azaz alsó széle az asztal­széllel párhuzamosan, dűlt iránynál kissé ferdén. Az álló­ irás az eddigi vizsgálatok szerint a leg­­czélszerűbb testtartást engedi meg és ezért aján­latos. Olvasásnál támaszszuk meg hátunkat és a könyvet ferdén tartsuk kezünkben, vagy arra alkal­mas készülékre helyezzük. Ha a világítás miatt a könyvet az asztalra kell fektetnünk, az asztalra tett alkatunkkal igyekezzünk a szimmetrikus test­tartásra. dulni a csinált képek, a magyartalan nyelv, az erőszakos fordulatok gyárosaitól, a­kik hetenkint kétszer azzal a czélzattal ülnek­ le az íróasztal mellé, hogy hazafias vagy buzdító ifjúsági költe­ményt fognak produkálni. Petőfi nem volt hivatalos ifjúsági költő, de hivatásos ifjúsági költő lett. Van-e olyan emberi ideál, a­melynek Petőfi nem adott volna zengzetes kifejezést? Anyaszeretet . . . Petőfi szerette anyját, ime olvassátok el a Távolból-t, milyen közvet­lenséggel nyilatkozik meg az érzés ajkán — nem mond rigmust anyja életére, nem csap fel sem kántornak, sem varázsónak, — költő ma­rad, a­ki érzéseinek egyszerű formát tudott köl­csönözni. Hazaszeretet, testvéri szeretet, fiúi ragasz­kodás, családi szeretet, természet szeretetet, a föld, ég és a magyar flóra és fauna kultúra ... mindez benne van Petőfiben, felmutathatjuk az ifjúságnak, hogy a költő igaz hangjait bevéssék szíveik táblájára, hogy soha el ne felejtsék, soha egyéb erkölcsöt, istentiszteletet ne is ta­nuljanak, mert Petőfiben mindez benfoglaltatik. Ez a kis Petőfi-kiadás, melyet Ujváry Béla lelkes előszóval látott el s igen jó ízléssel válo­gatott össze, 20 fillér ára révén hadd kerüljön minden magyar gyerek kezébe. Nagy és szent kötelességet teljesít a ma­gyar tanítóság, a­mikor beviszi Petőfit a nép­iskolába. Ez legyen mindennapi olvasmánya, bibliája, imádsága minden magyar gyermeknek. Belőle ismerje meg a magyart. Belőle tanulja meg a hazát szeretni. Belőle nemesedjék ízlése. Az édes magyar szót itt ismerje meg. A kép­zeletét ez ihlesse, a szívét ez izgassa, az értelmét ez növelje. Nincsen nagyobb tanítómesterünk Petőfi Sándornál! A kultuszminiszter is átérezte annak a nagy jelentőségét, hogy Petőfi ime bekerülhet a magyar népiskolába. A legszegényebb földhöz ragadt szegény ember is megszerezheti a gyerme­kének ezt a kincses könyvet és hogy ez meg is történjék — melegen ajánlotta ezt a miniszter is a magyar tanítóság figyelmébe. A magyar tanítóság az Eötvös alapnak is szolgálatot fog tenni, ha e czélt szolgálja, de legfőképp a magyarság ügyének, melynek nincs hatalmasabb eszköze Petőfinél. (L. B.) Irodalom. Petőfi a népiskolában. (Petőfi Sándor válogatott versei. A magyar ifjúság számára. Bevezetéssel ellátta Tajváry Béla. Athe­naeum kiadása: 1—100 lap. Ára 20 fillér.) Az igazi ifjuságb­a végre bevonulhat az iskolákba! Mi az, a­mi az ifjúság képzeletét a legerő­sebben megkapja? Az egyszerűség. Petőfi Sán­dor költészete maga a végtelen egyszerűség. Köl­tészetének forrása a maga lelke, lelkének igaz megnyilatkozása. Petőfi önmagáról, önmagának dalolt. Ha öröme vagy bánata volt, az iskolában és ván­dorlása közben, a strázsán a faköpönyeg előtt, a csárda rozoga asztala mellett, a kaszárnyában szünet időn, a színfalak megött végszóra várva, a szerkesztőség füstfelhős szobájában, falun ba­rátainál, a kávéházi asztal mellett vagy a csa­tamezőn, minden belső alkalmat, ösztöne kény­szerére, egy-egy dalban örökített meg. Megnyu­godott, ha lelkét kiönthette. De lelkét ki kel­lett öntenie, bánatos és derült érzéseit, anyja iránti végtelen szeretetét, apja szigorúsága kel­tette érzéseit vagy felesége és a természet iránti szerelmét. Néki megtisztulás volt a költészet. Fölemelő és megnyugtató érzés, belső kényszer hatása, ezért volt minden költeménye igazában alkalmi költemény, Goethe szavai értelmében, a valóságnak költészetté emelése. Ezért szól ő minden időnek és minden idők ifjúságának. Ezért ragadja magával az ifjak képzeletét, akkor is, ha családi érzéseiről beszél, ha a természetrajongó szeretetének ad hangokat, akkor is, ha mesét mond, természet vagy életképet nyújt mindenkor, végtelen egy­szerűségével, őszinteségével és lírai lángja erejé­vel, meghódítja az ifjak szivét is. Az ő naivi­tása üde, ezért tud leszállani a gyermeki lélek naivságához is, kifejezve önmagát,­őszintén, ke­délye gyermeteg elemeit fejezi ki. Egyéniségének elbűvölő szeretetreméltósága sugárzik ki minden költeményéből s ez az, a mivel a romlatlan ifjú kedélyre hat, neveli, emberi ideálokat tűz ki eléje, nem prédikálva, nem oktatva, nem üres frázisokat faragva (mint tehetségtelen utánzói). Ebben rejlik Petőfi ne­velő hatása. Öntudatlanul is neveli az ízlését annak, a­ki megismeri. Az mihamar el fog for­ Folyóiratszemle. Magyar Egyetemi Szemle, 7. szám. Dr. Pulszky Ágost: Lechner Ágoston. — Dr. Mutschenbacber Viktor: A kárbiztositások intézménye létrejöttének és szabályozásának története s a biztosítási jog forrásai. — Dr. Molnár Imre: A tisztességtelen verseny. — cs. m.: Német hang a hetvenes évek Magyarországáról. — Szilágyi Ferencz: Te meg én. — Kálmán László: Perdita. Akadémiai Értesítő, 135. szám. Hőgyes Endre: Pasteur Lajos emlékezete. — Báth Zoltán: Nép­szaporodásunk kérdése a XX. század küszöbén. — Winkler Henrik: A magyar művelődés ősi elemei. — Folyóiratok szemléje. Sárospataki Lapok, 12. szám. Nótárius: Kon­vent előtt. — Tóbiás Károly: Önczélu intézetek-e a népiskolák, vagy pedig előkészítő szervek a fel­sőbb oktatási intézetekhez? — Gg.: Énekes köny­vünk javítása. Statisztikai kimutatás a tiszáninneni ev. ref. egyházkerületben az 1900-ik évben a gyer­mekek vallására vonatkozólag létrejött megegyezé­sekről. — Péter Mihály: A magyarországi tótajku református gyülekezetek sorsa. — Vegyes közlemé­nyek. — Hirdetés. Bibliográfia. Kálin: L’Esthétique de la rue. Páris, Char­­pentier kiadása. Topinard: L’Antropologie et la science sociale. Páris, Masson kiadása. Dr. Hanko: Régi magyar tudósok. Budapest, Lampel kiadása. Sanson: L’espece et la race en biologie général. Páris, Reimwald kiadása. Skarzynski: Le progrès social á la fin du XIX. siecle. Páris, Alcan kiadása. Szerkesztői üzenetek: H. M. Miskolcz. Kérjük a jelentés szives bekül­dését. — Dr. K. S. Budapest. Igyekszünk majd a czikket beszorítani. — P. I. Szeged. A már­­czius 15-iki számban nem önnek szólt az üzenet- Önnek a márczius 8-ikiben üzentünk s az ott ki­fejtettek alapján czikkét nem közölhetjük. A kézirat rendelkezésére áll. Több levélre a jövő számban.

Next