Magyar Nemzet, 1902. március (21. évfolyam, 52-78. szám)
1902-03-01 / 52. szám
séről, költség s berendezés dolgában, a kormány is a helyzetnek inkább megfelelő állást foglalna el. De az országház építéséről szóló jelentések évről-évre a Ház elé kerültek s ha a Ház azokat tudomásul vette s nem hangoztatott kívánságokat, vagy kifogásokat, amelyek az építkezést más irányba terelték volna, ma már bele kell nyugodnunk a történtekbe s meg kell elégednünk azzal a tudattal, hogy Európa egyik legmonumentálisabb, legszebb középülete az új magyar országház. Egy disszonáns hangot vegyített ebbe a vitába a néppárt vezérszónoka, Rakovszky István. Czélzásokat tett, mintha az építkezéseknél magánérdekek túlságosan és egyoldalúan érvényesültek volna. A miniszterelnök ezeket a burkolt czélzásokat erélyesen visszautasította s ezzel remélhetőleg egyszers mindenkorra gátat vetett oly irányú inszinuáczióknak, mintha az országház építésénél nem a legnagyobb korrektség és a legszigorúbb ellenőrzés érvényesült volna. Budapest, február 28. A képviselőház holnap délelőtt 10 órakor ülést tart. Napirendre a kisebb tárcák költségvetése van kitűzve. Széll Kálmán miniszterelnököt tegnap este a szabadelvű párt körében való megjelenésekor a nagyszámban együttlevő párttagok élénk éljenzéssel fogadták és úgy a képviselőház tegnapi ülésén tartott nagy beszéde, mint kormányrat léptének harmadik évfordulója alkalmából a legmelegebben üdvözölték. A kabinetiroda. A mai budget-vita során ismét találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy ellenzékiek egyes intézményekről egyszerűen letörölnek minden magyar vonást, csupán csak azért, hogy aztán legyen miből fegyvert kovácsolniuk pártpolitikai czélokra. Ezen recipe szerint támadták meg ma a kabinetirodát és állították róla, hogy abból nemcsak a paritás, de még a magyar nyelv is száműzve van. Széll Kálmán miniszterelnök ennek a tünetnek ez újabb jelentkezésére is nyomban ráolvasott. Demonstrálta a támadás alaptalanságát és a kabinetiroda összeállításával, a kabinetirodában szolgálatot tevő magyar emberekre való egyenes utalással bizonyította, hogy a magyar szempont és ebben a magyar nyelv az őt megillető jogos figyelemben részesül. Rámutatott a miniszterelnök különösen arra, hogy a kabinetiroda legfőbb hivatalnokai, a két osztályfőnök közül az egyik tősgyökeres, kiváló magyar ember, König Gyula, akinek működése magyar szempontból annyira dicséretes, hogy csak elismerő szóval lehet róla megemlékezni. A miniszterelnök e felszólalását is általános helyeslés fogadta. A harmadik évforduló. A Pol. Corr. budapesti levelezője Széll Kálmán kormányrajutásának harmadik évfordulója alkalmából ezeket írja : »Ma már nyíltan ki lehet mondani, hogy Magyarország most három éve oly helyzetben volt, amelynél súlyosabbat nem látott az 50-es évek kezdete óta, mert az alkotmány a Bánffy-kormány vége felé teljesen elvesztette a parlamentáris alapot. Széli miniszterelnök működésének sikere Magyarország történetének legjelentékenyebb államférfias vívmányai közé sorolható.Lecsillapodott az a teljesen züllött állapot, melyre Magyarország hosszú parlamenti életében még nem volt példa. Széll Kálmán a maga három évi működésével azt bizonyította be, hogy nem pillanatnyi, de tartós sikert ért el. Azóta általánossá vált az a meggyőződés, hogy Széll nemcsak a válságot akarta megoldani, de tartós, szilárd rendszert akart alkotni, hogy a nehéz válságok ismétlődésének eshetősége Magyarországon belátható időre ki legyen zárva. c. A zichyfalvai mandátum. Ma Pollák Győző dr. választásvédő szólalt fel a zichyfalvai választás védelmére. Polónyi — úgymond — a védelem terén már csaknem mindent letarolt; ő a választók megbízásából a törvény 38. és 83. szakaszai alapján ellenbizonyítást terjeszt a kúria elé, hogy, amennyiben a kúria a vizsgálatot elrendelné, a vizsgálatot a választók által kifogásolt szavazatokra is terjeszsze ki s annak eredményéhez képest az érvénytelenné vált szavazatokat Dániel Lászlóra adott szavazatokból számítsa le. A zichyfalvai kerületnek a lefolyt cziklusban Karácsonyi Jenő gróf volt a képviselője, sarja annak a családnak, a mely 100 esztendő óta a kerületben székel, és a képviselő a lefolyt cziklus alatt jó szívével, a közügyek iránt tanúsított meleg szeretetével megnyerte a kerület bizalmát. Várjon olyan nagy csoda volt-e, — kérdi a védő — hogy a kerület újra feléje fordult, újra őt kínálta meg a mandátummal ? És ilyen körülmények között nem kellett e kerületben törvénytelenséggel, visszaélésekkel, hivatalos presszióval megszerezni Karácsonyi Jenő gróf számára azt a bizalmat, amelynél fogva a nagyszámú választók képviselőjükké is választották. Elmondta, hogy éppen Dániel László részéről történt etetés-itatás és vesztegetés a kerületben. Dániel nagynénje, Pecherhoffer Vilma 100.000 frtcot adott a választás költségeire és bemutat egy telekkönyvi kivonatot, melylyel azt kívánja igazolni, hogy a választások után 40.000 frtos kölcsönt tábláztak be Dániel ingatlanaira. Nevetséges dolognak mondja, hogy a kérvényezők Karácsonyiékat vádolják hivatalos presszióval, holott a módosi főszolgabíró, Gyertyánffy Dánielnek rokonai és éppen az ő érdekében történtek hivatalos pressziók. Bemutat vagy 100 nyilatkozatot, melyekben az összes kerületbeli községek választói kijelentik, hogy szabad akaratukból, minden befogástól menten szavaztak le gróf Karácsonyira, sőt egy 60—70 Dániel-párti választó által aláirt okmányt is becsatol, melyben ezek kijelentik, hogy a választás eredményével tökéletesen meg vannak elégedve. A perbeszédek még valószínűleg több napot vesznek igénybe s Ítéletre csak a jövő hét folyamán kerül a sor. Pártértekezlet. A függetlenségi és 48-as Kossuth-pártnak tegnap este értekezlete volt, amely Babé Mihály előadása mellett a belügyi tárcza költségvetését tárgyalta s elhatározta, hogy azt nem fogadja el. Egyúttal az értekezlet örömmel vette tudomásul, hogy Visontai Soma belépett a pártkörbe. Az interparlamentáris konferenczia magyar csoportja tegnap délután 5 órakor gróf Apponyi Albert elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen megjelentek: Széll Kálmán miniszterelnök, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter, Perczel Dezső, Ghyczy altábornagy, Daniel Gábor képviselőházi alelnök, Kautz Gyula főrendiházi tag, Mohay Sándor államtitkár, Bogdanovics Luczián gör. kel. püspök, Bedő Albert, Klobusitzky János, gróf Zichy Aladár, gróf Esterházy Kálmán, Sághy Gyula, Szemere Miklós, Szentiványi Árpád, Visontai Soma, Piukovich József, Bassie Tódor országgyűlési képviselők, Pázmándy Dénes, Dessewfy Arisztid, az interparlamentáris konferenczia jegyzője. Elnök a bejelentések során kegyeletes szavakkal emlékezett meg ez alkalomból , is Szilágyi Dezső elhunytáról, bejelentette továbbá báró Lévay Henrik elhunytét. Melegen ajánlotta a tagok figyelmébe dr. Ferenczy Árpádnak a választott bíróságok intézményéről irt s akadémiai pályadíjjal kitüntetett igen érdekes munkáját. Tudatta, hogy ajövő interparlamentáris konferencia Bécsben szeptember 10-én fog összeülni, melynek napirendjére a Brüsszelben tartott központi választmány határozatai értelmében a következő kiválóbb kérdések fognak kitüzetni. Először, hogy a hágai nemzetközi békebiróságban képviseltessék magukat mindazon hatalmasságok, akik annak létesítésében részt nem vettek is, más szóval, hogy annak zárt jellegét nyilvánossá tegyék, továbbá gróf Apponyinak Brüsszelben letárgyalt és elfogadott indítványa: hivatnának fel az összes interparlamentáris csoportok, hogy saját hatásazzal a lovaggal, kit kamarájában fog találni, a mely lovag pedig nem más, mint Kinizsi, így kívánja a király; bizonyíték rá pecsétgyűrűje, melyet is elküld. A tudós szabad Tihanyba; a szerzetes szalad Zalavárába, hol nagyon megörülnek a király eme parancsának és mindent előkészítenek az éjféli esküvőre és az érkezendő király fogadására. Mindez ugyanazon éjszaka történik, a melyre Benigna a légyottot adta a királynak. Éjfélkor jő a király. Szürke köpenyben, szemére húzott löveggel , előre világító kis lámpával kezében lopódzik be Mátyás a titkos ajtón át Benigna szobájába, itt rettentő látvány tárul eléje. A fényesen megvilágított szobában nagy sereg lakodalmi vendég fogadja a lelkes felkiáltással: Éljen a király. Megtörtént már ekkor Mátyás királyon az, a mi később Ferencz királyunkat annyira boszantotta, kinek egyizben hasonló alkalommal, hasonló járatban rázendítették a »Gotterhalté«-t. Ferencz király ekkor hamarjában cerclet tartott és mindenféle közönyös kérdéseket intézett a várakozó urakhoz, hogy milyen az idén a termés, stb. stb. így tesz Mátyás is. Magában azonban boszankodik a dolgon, és kedvetlensége a tetőpontra hág, midőn a rossz csont Sió árnyas játékban megmutatja neki a »róka és a liba« meséjét, mely élénken illusztrálja az ő jelen helyzetét. Nyílt haragra gyulad pedig a király, midőn az árnyképeket mutató függöny föllebben és mögötte láthatóvá lesz a várkápolna és ebben Kinizsi és Benigna esküvő-jelenete. A király nagy boszúságában visszaküldi Kinizsit, kit már temesi bánnak is kinevezett volt, malmába, azzal a meghagyással, hogy onnan ne merészeljen »ez éjszaka« kimozdulni. A szökő Párthus visszaröpített nyila. Sió pedig, a dévai tündér, visszaszökik a Balatonba, így végződik a harmadik fölvonás. Midőn a függöny leszáll, aggodalommal kérdjük magunkban, hogy mi lehet tárgya a még hátralevő negyedik fölvonásnak. Benigna és Kinizsi már egybekeltek. Semmi sem választhatja el őket többé. Gondolják meg, hogy mindez a reformáczió előtt történik, a házasságbontó kitérés még nem lehetséges. Mi keresnivalója van tehát Mátyásnak ez ügyben? Vagy talán.. . a matrimonium non consumatum-ra spekulál, és azért küldte Kinizsit staute pede a malomba ? A drámairányító manó is elvitte önmagát vissza a vízfenekére, honnan, a szerelmesek nagy szerencséjére, véletlenül éppen ez nap fölbukkant. Ibi tehát mindennek vége van, a darab be van fejezve; kíváncsiságunk, amennyiben volt, ki van elégítve. Azok, kikkel rokonszenveztünk, boldogok; a fondorlat, mely a darab főtárgyát képezé, félre sült el: nem várunk többé semmit. Szerző e három fölvonásban fölemésztette tárgyának egész tőkéjét, mivel fogja ezután »az üzletet tovább vezetni« ? És balsejtelmünk, fájdalom, valósul is. A negyedik fölvonásban a sellők tánczolnak, a békák brekegnek; a várnagy, a tudós, az udvari bolond — a darab komikus alakjai — isznak, berúgnak, énekelnek és egy ügyetlen sellőt megfognak; aztán megint eleresztik ; a Balatonból kierőszakolt kincseket visszadobják a vizbe; a madarak fütyülnek; a reggel megjő és vele végül Mátyás király is, ki, egyet aludván a dolgon és Benigna lisztes ruhájáról felismervén, hogy a szép özvegy az éjszakát a malomban töltötte Kinizsinél, mindent helybenhagy. Elküldi Kinizsit feleségestül a temesi várba, meghagyván neki, hogy minden almáért, melyet a török ellop, egy tarfejjel számoljon be nála. Megadjuk, hogy a negyedik felvonás egyes komikus részletei mulattatók; de, hogy e felvonás a dráma kiegészítésére szükséges volna, azt állítani nem merjük. E lógós, végső felvonásban van tehát a darabnak nagy szerkezeti hibája, mely, nagysága mellett, mégis csak a kisebb hibája. Sokkal nagyobb hibája e darabnak az, hogy benne a szellemek, a tündérek úgy szerepelnek, mintha valóban léteznének. Igazi polgári minőséggel biró igniczek és kisértetek, kik úgy járkálnak az emberek között, mintha adót fizetnének, és úgy folynak be dolgaikra, mintha ez volna hivatalos hatáskörük. Hiába hivatkoznának ebben Shakspere-re, kinek műveit e darab — megengedjük — nyomon követi. Hiába vetnék föl, hogy a Szentivánéji Álom-hsai Puck — a balatoni Siónak kevésbbé nedves, de annál dicsőbb őse — szintén intézi és rendezi a hősök szerelmi ügyeit. Azok, kiknek Puck szolgál, kiket bosszant és mulattat, épp oly mesebeli lények, mint ő maga. Puck, Oberon és Titánia ugyanazon egy szövettani minősítés alá esnek. Légből, holdsugarakból és álomból szőtt lények és, mint ilyenek, igen jól megférnek egy és ugyanazon képzeleti MAGYAR NEMZET, 1902. márczius 1.