Magyar Nemzet, 1902. június (21. évfolyam, 130-154. szám)
1902-06-25 / 150. szám
4 MAGYAR NEMZET, 1902. június 25. Arany kortársai szerint legvalószínűbb, hogy a költő a mostani Vachot-utczában született. — Makkai állapota. Néhány nap előtt megírtuk, hogy az ákosfalvi kerület képviselője, Makkai Zsigmond, súlyosan megbetegedett. Mint most Marosvásárhelyről írják, a beteg képviselő állapota egyre rosszabbra fordul. A katasztrófa az orvosok véleménye szerint rendkívül gyorsan beállhat. — Rektorválság az egyetemen. E czím alatt a P. N. mai reggeli száma azt írja, hogy Ajtay K. Sándor orvosprofesszor, a Tudomány-Egyetem jövő évre megválasztott, rektora lemondott tisztéről s ezt be is jelentette Vécsey Tamás prorektornak. Vécsey Tamás prorektor Ajtay kijelentése után sürgősen összehívta a tizenhat rektorválasztót. Az elektorok e hónap 26-án, csütörtök délben jönnek össze tanácskozásra, s ha ugyan összejönnek — mert nagyobb részük most külföldön nyaral. Vécsey prorektor távirat útján hívta haza őket, de kérdéses, hogy csütörtökig hazaérkezik-e mind a tizenhat. Csütörtökön lesz tehát az elektorok gyűlése, amelyen a tizenhat elektor meghallgatja Ajtay lemondó nyilatkozatát és még egyszer ünnepiesen felajánlja neki a rektori tisztet. Ha a rektor továbbra is megmarad lemondó szándékánál, akkor a statútumok értelmében az elektorok egyeteme kötelezheti a rektort, hogy tartsa meg tisztét. Mint biztos forrásból értesülünk, ez az eset fog ismétlődni most is. Az elektorok követelni fogják Ajtay I. Sándortól, hogy maradjon meg rektornak. Ha Ajtayt nem elégítené ki az elektorok határozata, akkor folyamodással élhet ellene a kultuszminiszternél. E hírre vonatkozólag tudósítónk felkereste Vécsey Tamás prorektort, aki kijelentette,hogy hivatalos tudomása nincsen arról, hogy Ajtay lemondott és az nem felel meg a valóságnak, hogy Ajtay lemondását bejelentette. Különben meg sem tehette volna, mert a szabályok szerint a lemondást az elektorok ülésén kell bejelenteni, amely ülés pedig jövő csütörtökön délben lesz. Ami a nevezett lap hírét és a hozzáfűzött kommentárt illeti, az magánbeszélgetésből eredhet. Tudósítónk felkereste ezután Ajtay Sándort, aki kijelentette, hogy még nem volt alkalma az elektoroknak tudomására hozni, várjon elfogadja-e, vagy nem fogadja-e el a rektori tisztséget. A Pesti Napló közleményét rosszakaratúnak tartja. — Hadgyakorlatok Pozsonyban. Pozsonyból jelentik, hogy Pozsony mellett ma Frigyes főherczeg hadtestparancsnok jelenlétében kombinált hadgyakorlat volt, amelyben a Szamos és Körös monitorok és az Alfa őrjárati hajó, továbbá a pozsonyi 13. honvédgyalogezred második zászlóalja, a 19. és 72. közös gyalogezrednek egy része, azonkívül tüzérség, egy hidász-zászlóalj és huszárság vett részt. A gyakorlatot Krausz Viktor báró altábornagy vezette. Az eső daczára ezernyi közönség nézte a várhegyről és a Dunapartról a gyakorlatot, amely fényesen sikerült. Legérdekesebb volt a csapatok átkelése a Dunán vert pontonokon. Az átkelést a monitorok folytonos tüzeléssel fedezték. — A Pavlovics-ügy. Egy újvidéki szerb lapnak, a Zasztavának, a következőket jelentik Nagybecskerekről: A nagykikindai botrányt állítólag nem dr. Pavlovics képviselő, hanem bizonyos Szévics Mita nevű becskereki ember követte el, aki épp aznap, amikor az eset történt, Nagybecskerekről érkezett Kikindára s a vasúti állomáson várakozott a legközelebb induló vonatra. Ez a Szévics roppantul hasonlít dr. Pavlovicshoz; ingerlékeny természetű is s beszámíthatatlansága miatt gondnokság alatt áll; ez a Szévics volt állítólag az, aki a fiukat megczibálta. — Milliós lóverseny-nyereség. Péchy Andor, a német derbynyerő szerencsés tulajdonosa, nagy bizalommal küldte lovát, Macdonald-ot a hamburgi derby startjához. A hazai és külföldi bookmacker-cégeknél óriási összegekkel fogadta Macdonald-ot, melynek fényes győzelmével — a Berliner Tagblatt szerint — egy millió márkányi nyereségre tett szert. — Elsülyedt torpedónaszád. Kiésből sürgönyzik, hogy az Elba torkolatánál egy angol gőzös nekiment az »S. 42« torpedónaszádnak, amely az összeütközés következtében elsülyedt. Rosenstock parancsnok és három ember eltűnt. — Házkutatás egy főrendiházi tagnál. Több lap mai számában az a hír jelent meg, hogy a rendőrség házkutatást tartott egy főrendiházi tagnál és román izgató iratokat foglalt le. Erre vonatkozólag ma a főkapitányság a következő cáfolatot adta ki: Egyes lapok azon hírt közlik, hogy Gáli József főrendiházi tag budapesti lakásán az államrendőrség házkutatást tartott és izgató román nyomtatványokat lefoglalt. A rendőrség kijelenti, hogy e tárgyban hozzá megkeresés nem érkezett és Gáli József főrendiházi tag ellen egyáltalán el nem járt. Gáli József főrendiházi tag a következő nyilatkozat közzétételére kért fel bennünket: Az Egyetértés és a Független Magyarország mai lapszámaiban hazafiságom és egész politikai ténykedésem őszintesége megtámadtatik valótlan hírek alapján, amelyek terjesztését másnak nem tulajdoníthatok, mint a közel lefolyt aradi püspökválasztásnál felmerült ellentétek kifolyásának, a Mangra-párt által ellenem, mint Hamsen-párti ellen, indított hajszának. A tényállás a következő: Budapesten nálam házkutatást nem tartottak, amiről bármely percben meggyőződhetni az állami ügyészségnél, illetve a fővárosi rendőrségnél; mesebeszéd tehát mindaz, amit a nálam itten állítólag talált dákoromán, a magyarság ellen irányuló izgatásokkal teli nyomtatványokról és iratokról a nevezett lapok mondanak. Temesmegyei, lukareczi birtokomon se találtak ilynemű nyomtatványokat és iratokat, hanem a »Cartea de aur« nevű könyv kiadatása követeltetett tiszttartómtól a kiküldött vizsgálóbíró által távollétemben, minthogy én akkor a főrendiházi üléseken Budapesten időztem. Ez át is adatott. Valótlan továbbá az is, hogy nálam 1870-ben is politikai iratok vagy nyomtatványok miatt házkutatás tartatott volna. Én akkor politikával egyáltalán nem foglalkoztam, hanem birói hivatásomnak éltem. 1881-ben mondtam le birói állásomról, hogy a politikai életben, mint a temesrákási kerület országgyűlési képviselője, résztvehessek; két cziklusban működtem a szabadelvű párt tagjaként. 1884-ben állítottam fel politikai román pártbarátaimmal együtt a mérsékelt irányú románok programmját. »Viitoriul« czímű lapot is alapítottam, amely e programm érvényesítésén fáradozott, a mely programmért sok támadásnak, erős politikai harczoknak voltam kitéve, a melyért most is politikai ellentétben állok az 1881. évi nemzeti programm híveivel. 1886-ban ő felsége által a főrendiház tagjává neveztetvén ki, ugyanazon irány hive maradtam és a mellett folyton működtem mindenütt nyilvános fellépéseimben is és, azt hiszem, bátran hivatkozhatom a nagyméltóságú főrendiház bizalmára, amely 1887 óta folytonosan a jegyzői állásra, a közjogi és más bizottságok tagságára méltatott, sőt a delegáczióba is beválasztott. Az, hogy a »Cartea de aur« (Aranykönyv) nevű könyv, melynek lefoglalását a nagyszebeni vizsgálóbíró nemrég elrendelte, lukareczi háztartásomban szintén megvolt, hazafiságom bemocskolására, azt hiszem, okot nem szolgáltathat, mert azon könyv nem volt eltiltva, midőn nekem megrendelés nélkül megküldetett, szerkesztője nem állott politikai izgató hírében, amű egyszerűenhistóriai visszapillantásnak volt jelezve a románok eddigi politikai ténykedéseire és hazánkban jelent meg, nem lehetett tehát sejtelmem sem, hogy az a magyar állam elleni izgatást tartalmazna és közügyekben elfoglaltságom miatt eddig időm sem volt abba betekinteni; nekem egyébként a román nyelvű irodalmi művek, amelyek a hazában jelennek meg, egyáltalában megküldetnek a román irodalom pártfogása végett. Minden elfogulatlan ember beláthatja ezek szerint, hogy az ellenem szótt gyanúsítások teljesen alaptalanok. Nem hittem volna, hogy a politikai téren 20 év óta nyilvánosan kifejtett, a magyar közönség előtt is teljesen ismeretes, nyílt, hazafias működésem egy anonim denunciáczió alapján sárba rántassék. Remélem azonban, hogy ezen felvilágosítás után a magyar közönség is elégtételt fog szolgáltatni az igazságtalan meghurczoltatás ellen és ellenfeleim ravasz fondorkodásai hatástalanok maradnak. Gáli József: — Forgách Antal gróf ügye. Hetek óta foglalkoznak a budapesti újságok Forgách Antal gróf országgyűlési képviselő és Berchtold Miklós gróf ügyével. A közlések szerint Berchtold gróf kétszáz koronát kölcsönzött Forgách grófnak és be is perelte érte. Forgách gróf azonban megesküdött a bíróság előtt, hogy ő Berchthold grófnak nem tartozik és igy a felperest keresetével elutasították. Berchtold gróf ekkor hamis eskü miatt feljelentette Forgách grófot, a ki tartalékos honvédhuszárfőhadnagy, a katonai becsületbiróságnál és bejelentette az esetet a Nemzeti Kaszinónak, a melynek tagja volt A katonai becsületbiróság azonban teljes elégtételt adott Forgách grófnak, aki nyomban bejelentette ezután kilépését a Kaszinóból. De ezzel a kilépési nyilatkozatával egyidejűleg indítványt adtak be a Nemzeti Kaszinóba Forgách gróf kigolyózása iránt és tekintettel arra, hogy a Kaszinó alapszabályai szerint hat évi tagság kötelező, Forgách gróf pedig még nincs hat éve, hogy a Kaszinó tagja, a kigolyózási indítványt figyelmen kívül hagyni nem lehetett. Ismételten ült össze a Kaszinó választmánya, hogy a nagy port fölvert ügyben ítélkezzék, de végleges döntést csak tegnap hozhatott. Az ítélet marasztaló volt: Forgách Antal grófot húsz szavazattal kettő ellenében kigolyózták. Néhány reggeli újság a kigolyózási ügyről adott tudósításában azt írja, hogy Fejérváry báró a Kaszinóban erősen exponálta magát Forgách grófért és hogy Forgách gróf az ítélet kihirdetése után hosszasan konferált Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszterrel. Erre vonatkozólag a honvédelmi miniszter a következő nyilatkozatot teszi közzé: »Gróf Forgách Antal ügyének a Nemzeti Kaszinóban tegnap lefolyt tárgyalása alkalmából a mai hírlapok személyemet illetőleg téves információkat közölnek. A lapoknak eme híreivel szemben két dolgot jelentek ki: először azt, hogy én ez ügy megvitatásánál — amint ezt a választmányban expressis verbis ki is jelentettem — kizárólag elveket tartottam szem előtt, nem pedig személyi tekinteteket; másodszor pedig azt, hogy a kaszinóból egyenesen hazahajtattam s attól fogva — egyik vömet kivéve — egyáltalában senkivel sem beszéltem. Budapest, 1902. évi junius hó 24-én. Báró Fejérváry Géza«. — Antiszemita tüntetések. Gráczból táviratozzék lapunknak. A bécsi keresztény nőegyesület tagjai tegnap különvonaton ideérkeztek. Este a nőegyesület gyűlésén kívül két szoczialista gyűlés is volt. Az egyik gyűlésen több fiatalember tüntetni próbált, Luegert és a Bécsből érkezett nőegyesületi tagokat éltetve. A rendőrség letartóztatta a leglármásabb tüntetőket. — Agyonlőtt csendőrparancsnok. A belgrádi lapok azt jelentik Üszkübből, hogy ott az orosz konzulátus egyik szobájában egy elbocsátott csendőr, aki az orosz konzultól oltalmat kért, rövid szóváltás után agyonlőtte Dervis effendit, a koszovói vilajet csendőrparancsnokát. Dervis effendi Maskov orosz konzul kívánságára jött a konzulátus házába, ahol a konzul közölni akarta vele a csendőr kérését. Mialatt a csendőrparancsnok és a csendőr a fogadóteremben a a konzulra várakozott, szóváltás támadt közöttük, amelynek folytán a csendőr három revolverlövéssel megölte a csendőrparancsnokot. — Az új országház. Egy kőnyomatos jelentése szerint gróf Apponyi Albert, a képviselőház elnöke, mielőtt nyári szabadságát megkezdte, pénteken délután részt vett az állandó országházépítési bizottság ülésén, melyen Tarkovich államtitkár és Csávossy Béla háznagy is jelen voltak. Ezen az ülésen elhatározták, hogy a képviselőház folyó évi szeptember 15-én, a főrendiház pedig november végén költözködik az új országházba. A képviselőház könyvtárának átszállítását az új országházba már megkezdték. Az új könyvtári helyiségekben mintegy 100.000 kötetnek van helye. Az új országházban pénteken tartották meg a végleges próbavilágítást. Ezen alkalommal 8730 darab izzólámpa égett, melyeknek világító ereje 152.464 gyertyafény. A képviselőház üléstermében 510 izzólámpa van, egyenként 32 gyertyafénynyel. A főbejárat előtt a napokban fogják elhelyezni a két érczbe öntött oroszlánt.