Magyar Nemzet, 1903. február (22. évfolyam, 29-52. szám)
1903-02-22 / 47. szám
10 MAGYAR NEMZET. 1903. február 22- ben Mária Terézia bajor herczegnő is csatlakozik hozzájuk. A pályaudvaron megjelent a király, Frigyes főherczeg feleségével, Károly látván főherczeg, továbbá Jenő és Bajner főherczegek, a cumberlandi herczeg és felesége, a spanyol nagykövet és a bajor követ. Ő felsége és az uralkodóház tagjai nagyon melegen búcsúztak el a királynétól és leányától. — A szász trónörökösné ügye. A Leipziger Zeitung-nak azzal a jelentésével szemben, hogy a trónörökösnek a felesége ellen indított válóperében a volt trónörökösné képviselői kifejezetten tiltakoztak az ítélet közzététele ellen, a Dresdener Nachrichten a következőket jelenti : Hiteles informácziók alapján konstatálni kell, hogy sem Zehme dr., sem Bondi Félix nem tett óvást a közzététel ellen. A trónörökös képviselőjének, Körner ügyvédnek néhány nappal ezelőtt Kondihoz intézett arra a kérdésére, hogy beleegyezik-e az ítélet közzétételébe, ez azt válaszolta, hogy nem tartja magát jogosultnak arra, hogy e tekintetben nyilatkozzék, amíg arra felhatalmazást nem kap. Bondi a kérdést, további elintézés végett Zehme dr.-hoz juttatta, de eddig ez sem adott választ a kérdésre. Egyes külföldi lapok jelentéseivel szemben a svájczi távirati ügynökség felhatalmazást kapott annak közlésére, hogy a trónörökösné itteni képviselője nem ment Drezdába és nem tárgyalt sem a királylyal, sem a trónörökössel. Nüunbergből táviratozzák nekünk. A Fränkischer Kurier azt jelenti, hogy a szász trónörökösnek Lujza herczegnővel kötött házasságát a Vatikán is fel fogja bontani. A trónörökös újból meg akar nősülni, hogy gyermekeinek anyát, népének pedig királynét adjon. Minthogy a házasság felbontása házasságtörés miatt történt, a trónörökös nem köteles tartásdíjat fizetni a herczegnőnek, sőt a neki adott ajándékokat, melyek igen nagy értékűek, szintén visszakövetelheti. A trónörökös azonban egy harmadik személy közvetítésével gondoskodni fog a herczegnő tartásáról, mindaddig, amíg Lujza herczegnő teljesíteni fogja az udvar által megszabott feltételeket. A toszkánai nagyherczegnő leánya érdekében közbenjárni próbált Ferencz József királynál, de missziója nem járt sikerrel. A herczegnőt lebetegedése után, föltéve, hogy a gyermek törvényességének megállapítása végett nem lesz mgállapítási per, azonnal igazoló okmányokkal fogják ellátni. Drezdából jelentik, hogy Frigyes Keresztély herczeg állapota az éjjel kielégítő volt. A betegség még egészen rendes lefolyású, noha az állandó láz nagyon gyöngíti a beteget. Étvágya javul. — Rudnay és Pekáry. A fővárosi államrendőrség körében rendkívülien kedvező benyomást gyakorolt az a nobilis magatartás, amelylyel Rudnay Béla főkapitány tegnap részt vett helyettesének, Pekáry József királyi tanácsosnak a jubiláns ünneplésében. Pékáry József negyedszázados közszolgálata alatt, nehéz viszonyok között, exponált állásokban — mint Rudnay Béla főkapitány tegnapi szép köszöntő beszédében mondotta — mindig mintaképe volt az önfeláldozó, ügybuzgó, föladata magaslatán álló hivatalnoknak és így méltán kiérdemelte főnökének valamint kollegáinak nagyrabecsülését és szeretetek A rendőrség körében örömmel üdvözölték a főkapitányt a gratulálok nagy seregének az élén, mert ebben újabb bizonyságát látják annak, hogy Rudnay Béla mint kitűnő hivatalfőnök és mint tetőtől-talpig gavallér ember, értéke szerint meg tudja becsülni az érdemet, ha kérlelhetetlenül szigorú is a szolgálati érdekek szema eltartása körül. A főkapitánynak ezek a jeles tulajdonságai növelik nagyra a rendőrségben az odaadó ragaszkodást hozzá és a szolgálathoz, ami napról-napra hasznos eredményeket szül. Az a kitüntető meleg szeretet, amelylyel tegnap ő is ünnepelte jeles helyettesét, csak fokozni fogja a rendőrségnek ezt az odaadását és arra fogja buzdítani Pekáry Józsefet is, hogy korára ráczáfoló fiatalos erejével és gazdag tapasztalásával — reméljük még sok esztendőn át — fogja az eddigi sikeres buzgósággal betölteni nehéz hivatalát és fog közreműködni Rudnay Béla azon törekvéseinek a megvalósításában, amelyek — Széll Kálmán közigazgatási politikájának szelleméből kifolyólag — egyre magasabb színvonalra emelik a budapesti államrendőrséget. — Ki osztrák vasúti miniszter tanulmányútja. Bécsből jelentik, hogy Wittek vasúti miniszter tegnap este Olaszországba utazott, hogy a helyszínen tanulmányozza a Bete Adriatica vasúttársaságnak elektromos üzemre átépített Valtellinavonalát. — Catulle Mendés levele Petőfiről. Emlékezetes, hogy Catulle Mendés a múlt hónapban hosszú czikket irt Petőfiről és annak költészetéről és ugyane számban hozta is»Az őrült« czimű versét kitűnő fordításban. A czikkbe azonban olyan hibák csúsztak be, melyek Petőfi emlékezetére éppen nem voltak felemelők, így azt mondta róla, hogy mezítláb járta be az országot és végre is a bakonyi szegény legények közé állott be. A czikknek ezen passzusai méltó felháborodást keltettek és arra indították Salamon Ödönt, a mi elmés kollégánkat, a Journal de Budapest szerkesztőjét, hogy Catulle Mendest, akit párisi tartózkodása idején megismert, tévedéseiről felvilágosítsa. A franczia író ezer örömmel korrigálta tévedését és Salamon Ödönhöz írt levelében bocsánatot is kér azokért, írván a többek között a következőket: Ami Petőfi Sándor megjelenését illeti az egri papok vacsoráján, bevallom, hogy azt nem én találtam ki. (Itten említette Catulle Mendés, hogy Petőfi Sándor mezítláb és hajadon fővel kopogott le,e vacsorát kérve. A szerk.) Már nagyon régen volt, hogy ezt a történetet nekem egy budapesti poéta mesélte el és pedig Glaser Manó úr, a Csillagtalan éjszakák szerzője, aki illusztris honfitársának passzionátus bámulója és szerény, de lelkes híve. Neki köszönhetem, hogy Petőfit először életemben eredeti szövegében tudtam olvasni, mert Petőfi Sándor remekműveit csak német utánzásokból tanultam eddigelé megismerni. Nos tehát Glaser Manó valamikor azt állította és ma reggel is ismételte, hogy Petőfiről és az egri papokról szóló dolgot szerte-széjjel beszélték akkor Magyarországon. Glaser mint fiatal ember élt akkor Magyarországon. Ugyanis az én öreg, kedves Glaser barátom mesélte nekem Petőfi találkozását a pásztorokkal. Ez a legendának bizonyos formája, amelyben gyöngédség és vadság nyilatkozik meg egyszerre. Lehet, hogy ma már tévedés számba megy az, ami önöknél valamikor népszerű volt és amely ma el van feledve ? Ezt szívesen beismerem, legyen ennek maga a jó bírája. Különben észrevehette, hogy én azt írtam: ő megfigyelte a kanászokat és talán bizalmas is lett ezekkel a különös emberekkel. . . Én azt is mondtam: Petőfi Sándor ebben a társaságban nem tudott soká megmaradni. Ezek a durva férfiak borzadályt keltettek ő benne . . . De .. . ő szerette a szegény legényeket, mert ők is a szabadságot szerették. És én hozzátettem, különben senki soha nem vonta kétségbe a kalandos léleknek a tökéletes tisztességérzetét. E vitának az eredménye csupán az, hogy azon idő óta, amikor Glaser Manó még Budapesten lakott és ez 1865-ben volt, úgy látszik, türelmes és kitartó kutatások, amelyeket lelkesedés és kegyelet sugall, Petőfinek tiszta alakját ki tudták hámozni a legendának titokzatos ködéből. De igy is a legendának eme neme vájjon nem kelt-e elég érdeklődést, hiszen ezek a tévedések, amelyeknek én voltam a visszhangja, éppenséggel nem sértik Petőfinek szent emlékét. Sőt ellenkezőleg. A nagy emberek annál nagyobbaknak tűnnek fel, minél nagyobb szegénységben és méltatlan nélkülözésekben mutatjuk be őket. Chenier nem inzultálta Homár emlékét, őt úgy mutatva be, mint egy vak koldust és Beranger minden tiszteletlenség nélkül azt írta, hogy az Iliász szerzőjének nem volt egyebe, mint koldus-tarisznyája és a botja. A Corneilleről szóló történet vájjon igaz-e, hogy a czipóját a foltozó vargához adta javítás végett? Az nem határoz, ez a történet ma is fen maradt. Sőt alkalmat adott Gautier Teofilnak híres remekműve megírására. És Petőfi csizma nélkül épp oly kevéssé van megalázva, mint Corneille czipő nélkül. Ami engem illet, az én írói lelkiismeretem nyugodt, szerény, alázatos poéta, mint a milyen vagyok itt a távolban, mély tisztelettel ünnepeltem a nagy magyar népnek fenséges költőjét és hazafiát. Fogadja tisztelt kolléga kiváló nagyrabecsülésem. Catulle Klendes — legostromolt takarékpénztár. Prágából jelentik, hogy a cseh takarékpénztárt még folyton ostromolják a betevők. A mai reggeli vonatokkal sok vidéki betevő érkezett Prágába. A takarékpénztár épületét reggel óta nagy néptömeg állja körül. A hivatalos órák kezdetén sok ember tolongott az épület csarnokában és a folyosókon. Néhány perc múlva már valósággal életveszélyes volt a tolongás. Néhány asszony elájult. A kapukat be kellett zárni és az érkezőket ezentúl csak csoportonként eresztették be. A rendőrség alig tudta fentartani a rendet, a betétek kifizetése akadálytalanul történik. A helytartó, mint a cseh takarékpénztár főgondnoka, a következő hirdetményt adta ki: A legutóbbi napokban terjesztett híresztelések, amelyek szerint a cseh takarékpénztár állítólag veszteségeket szenvedett, teljesen légből kapottak. A cseh takarékpénztárnak semmiféle vesztesége nem volt és pénzügyi helyzete a képzelhető legnagyobb biztonságot nyújtja az összes betétekre nézve. A takarékpénztár rögtön kifizet minden összeget, amelyet a betevők visszakövetelnek. Az összes híresztelések teljes alaptalanságának bebizonyítására a takarékpénztár igazgatósága kijelenti, hogy most a legnagyobb összegek visszakövetelése esetén is lemond az alapszabályszerű felmondási határidő megtartásáról és ilyen összegeket is rögtön kifizet. A viszonyokat alaposan ismerve kijelentheti tehát, hogy a betevőknek legkisebb okuk sincs aggodalomra. Délelőtt 11 órakor a takarékpénztár épülete előtt életveszélyes tolongás volt. Egy újabb rendőrcsapat nem volt képes fentartani a villamos vasút forgalmát. Délelőtt 10 óráig körülbelül 600 betevőnek 800.000 koronát fizettek ki. A ma kifizetésre kerülő betétek valószínűleg meghaladják a két millió koronát. Minden összeget a betéti könyv felmutatására akadálytalanul kifizetnek. Délig a tömeg kissé megnyugodott és a helyzet, úgy látszik javult. A rendőrség szétosztotta a tömeg között, a helytartó hirdetményét, amelynek kedvező hatása volt. Az orosz belügyminiszter félelme. Pétervárról táviratozzák lapunknak. Az egyetem alapításának hagyományos ünnepe az idén elmarad. Hivatalosan azért, mert az aulában helyezték el a könyvtárt, így tehát nincs alkalmas hely az ünneplésre, a valódi ok azonban az, hogy a belügyminiszter attól tart, hogy a diákok az ünnepélyt nagy tüntetésekre fogják felhasználni. A Crawford testvérek, Párisból táviratozzák lapunknak. A Le Journal állítólag hiteles okiratok nyomán be akarja bizonyítani, hogy 1883-ban, amikor Humbert Teréz először emlegette millós örökségét, Cannesban 63 éves korában meghalt egy Crawford nevű versenyistálló tulajdonos, aki 256 millió frankot hagyott haza. Ennek a millimosnak felesége egy Montrose herczegnő volt. Az öreg Crawford két rokona, Henrik és James, igényt emeltek az örökségre. Hogy Humbert Teréz milyen viszonyban volt ezzel a két Crawforddal, arról perének tárgyalásakor akar majd nyilatkozni. — Marconi Róma díszpolgára. Rómából jelentik, hogy a községi választmány azt fogja ajánlani a községtanácsnak, hogy Marconit válaszsza meg Róma díszpolgárává. — A velencei bronz-ló esete. A gyönyörűséges velenczei 8.Marco-templom homlokzata fölött, mint azt ország-világ tudja, négy vaskos bronz-ló áll. Konstantinápolyból kerültek oda s állítólag valamikor Nero császár római diadalkapuját ékesítették, a honnan Konstantinápolyba s innen megint Velenczébe vitték őket a város elfoglalása után. S Napoleon Velencze megszállása után Parisba hurczolta őket, a honnan megint I. Ferencz császár és király adta vissza Velenczének, Napóleon bukása után. Most pedig a négy ló közül az egyikeltűnt. Divat lévén mostanában a szép Venezia és az olasz műemlékek gyanúsítása, híre ment, hogy az egyik bronzló elunatkozott, leugrott és darabokra tört. A hiszékeny világ már-már el is hiszi, hogy Velenczébe nem érdemes többé elmenni, mert ott már minden összedül, a lagúnák kiapadnak és a régi szobrok leugrálnak a piedesztálról. Most azonban a Nero-féle bronz ló históriájáról is kiderül, hogy nem igaz. Mindössze csak annyi a való belőle, hogy az egyik lovat, mivel az idő vasfoga valamelyest kikezdte, éjnek idején, amikor legkevesebb a piazzán a közönség, a hatóság szép kíméletesen lehordta és kitatarozás után megint vissza fogják a helyére, a többi mellé tenni. Azonban nem lehetetlen, hogy az egész hírből még ez sem igaz . Nero negyedik lovát mindössze csak egy újságíró hordta le. — A farsang vége. A főkapitány megengedte, hogy február 24-én, farsang utolsó napján a kocsmárosok hajnali 3 óráig nyitva tarthassák üzleteiket. Ugyancsak 3 óráig a kávéházakban és vendéglőkben zenélhetnek.