Magyar Nemzet, 1903. november (22. évfolyam, 261-285. szám)
1903-11-01 / 261. szám
2 MAGYAR NEMZET, 1903. november 1. ) A katonai bűnvádi perrendtartás. Az érdekelt hatóságok szakreferenseinek közös tanácskozása alapján elkészített új katonai bűnvádi perrendtartást tudvalévően már július hónapjában közölték a magyar és az osztrák kormánynyal véleményadás és esetleg a parlamentek elé terjesztés czéljából. Mint a P. Ll. értesül, az osztrák kormány válasza már beérkezett a közös hadügyminisztériumhoz, míg a magyar kormány válasza a politikai viszonyok következtében még mindig késik. Most azonban remélhető, hogy a hadügyminisztérium és a két kormány között még fennálló utolsó differencziák nemsokára elenyésznek. A hadügyi vezetőség a katonai bíróság előtt védő ügyvédeket azokra az ügyvédekre akarja korlátozni, kik tartalékos tisztek, vagy katonai tisztviselők, míg a két kormány a korlátozás ellen van. A hadügyi vezetőség azonkívül a kegyelmezési jogot a katonai parancsnokságokra akarja ruházni, míg az igazságügyminiszterek a kegyelmezési jogot a korona fentartott jogának vallják. A szálkai mandátum. Az ipolyszalkai választás ellen beadott petíció tárgyalása befejeztetvén, a Kúria ma tudnul adta, hogy határozatát f. évi november 2-án, hétfőn délben fogja kihirdetni. Beszámoló: Benedek János, a hajdú-böszörményi kerület képviselője november 1-én, vasárnap mondja el beszámoló beszédét a választókerület központján, Hajdú-Böszörményben. — Nessi Pál országgyűlési képviselő vasárnap folytatja beszámoló körútját a tabi választókerületben. A kormányalakítás elnöki tisztéről ezennel lemondok. Kérem, szíveskedjék lemondásomat a Ház elé terjeszteni és azzal együtt mély hálom nyilvánítását azért az elnéző bizalomért, a melylyel a Ház összes tagjai engem hivatalos működésemben támogatni kegyesek voltak. Kiváló tisztelettel gróf Apponyi Albert, országgyűlési képviselő, a képviselőház elnöke. Budapest, 1903. október 30. Apponyi gróf ma már korán megjelent a képviselőház elnöki irodájában, ahol Andor Gyula elnöki tanácsossal a még hátralevő aktákat intézte el. Apponyi Albert gróf a Mindszenti ünnepekre ma este eberhardi birtokára utazik. A képviselőház legközelebbi ülését előreláthatólag szerdán d. e. 10 órakor tartja meg. Ebben az ülésben fogja elmondani programmját Tisza István gróf miniszterelnök. Itt említjük meg, hogy Khuen-Héderváry gróf ma reggel Bécsbe utazott. A M. T. I jelenti Bécsből: Ő felsége ma délelőtt 10 órakor Tisza István gróf deszignált miniszterelnököt külön kihallgatáson fogadta, a melyen Tisza gróf előterjesztést tett az egyes tárczák betöltését illetőleg. Ő felsége az előterjesztést legkegyesebben elfogadta. E szerint az uj minisztérium a következőképpen fog megalakulni: Tisza gróf miniszterelnök megtartja a belügyi tárczát is és ideiglenesen az ő felsége személye körüli minisztérium ügyeit is vezeti. Lukács László megmarad pénzügyminiszternek. Az igazságügyi tárczát megtartja Plósz Sándor és honvédelmi miniszter Nyiry tábornok lesz. Hieronymia Károly v. b. 1.1. kereskedelemügyi miniszter, Berzeviczy Albert v. b. t. t. vallás- és közoktatásügyi miniszter, Tallián Béla v. b. t. t. földmivelésügyi miniszter, Cseh Ervin pedig Horvát- Szlavon-Dalmátországok minisztere lesz. Az államtitkári állások betöltésére vonatkozó diszpozíciók valószínűleg még a mai nap folyamán megtörténnek. Az új miniszterek kinevezését a hivatalos közlöny keddi száma teszi közzé. Egyidejűleg jelennek meg a Khuen- Héderváry-minisztérium tagjait felmentő legmagasabb kéziratok. Tisza István gróf miniszterelnök ma délután 3 órakor Budapestre utazik és még este megjelenik a szabadelvű pártkörben. Bécsből telegrafálják a Búd. Tvo.-nak: Tisza István gróf deszignált magyar miniszterelnököt, a ki ma reggel ideérkezett, délelőtti 10 órakor ő felsége egy óra hosszat tartóságban s a mindenkit nemzeti különbség nélkül kötelező emberségben és tisztességben is. Minden hitéhez nagy hittel s nagy képzelettel keresett és talált neki kétségtelennek tetsző bizonyítékokat. S miután ilyformán a hite igaz voltát bizonyító érvek töméntelenségében szinte dúskált, meggyőződéseiből kimozdihatlan volt s a hit nagyszerűségével szemben kicsinyes veszkődésnek találta a kétkedést. Bizonyos, hogy ez a nagyhitűség megbecsülhetetlen erőforrása az alkotó művésznek. A művészetben nagy igazság Hamlet mondása: »a megfontolás belőlünk mind gyávát csinál s az elszántság természetes színét a gondolat halványra betegíti. A művésznek, aki egy nagy Mátyás király szobrát akarja megalkotni, feltétlenül hinni kell Mátyás egész legendás nagyságában. Annak nem szabad a történetkutató felpiszkálta nem egy hibás vonásra, nem egy botlásra komoly súlyt helyezni. Viszont azonban, a művészt megillető nagyhitűség nagy tévedések forrása a tudomány terén, ahol nem a szép, nem a jó, még csak nem is éppen az eszmei főigazság az eszmény, hanem a minél részletesebb bizonyos valóság s ha még oly kegyetlennek tetszik is az. Ezért Fadrusz Jánost ugyanaz a nagyhitüség, mely a művészetben nagy alkotásokra tette képessé, a rovásírás tudományos kérdésében tévedésbe vitte. De mily szép, mily lelkes volt ő e tévedésben is! Világos lett az egész magyar nemzet előtt s csak növelte Fadrusz János népszerűségét, hogy e hatalmas szeretetű embernek minden valósággal meglévő erény és dicsőség kevés, ha a magyarról van szó. Rárakná ez a világ minden elképzelhető kincsét is az imádott magyar kihallgatáson fogadta. Tisza gróf beszámolt megbízatása eredményéről s a parlamenti helyzetről s megtette a kabinet alakítására vonatkozó javaslatait. Ő felsége a jelentést kegyesen fogadta s a javaslatokat jóváhagyta. A legfelsőbb kéziratok a Khuen-Héderváry-kabinet felmentésére vonatkozókkal együtt a hivatalos lap keddi számában fognak megjelenni. Az új kabinet tagjai kedden Bécsben teszik le az esküt ő felsége kezeibe, mire a Kimen-Hédervárykabinetet fogadja a király búcsukihallgatáson. Még kedden este bemutatkozik Tisza gróf kabinetje a szabadelvű pártnak, szerdán pedig az országgyűlés két házának. Tisza gróf ma délután három órakor visszatér Budapestre és még ma este megjelenik a szabadelvű pártkörben, hogy a kabinet tagjaival érintkezzék. A függetlenségi és 48-as párt tegnap este Kossuth Pérencz elnöklete alatt folytatta a politikai helyzet megvitatását. Az elnök este hat órakor megnyitja az ülést. Bejelentések után Olay Lajos szólal fel. Az bizonyos, hogy harczolni kell. A kérdés csak az, minő mérvű legyen a harcz? A kormányzást nem kell lehetetlenné tenni, adjuk meg az indemnitást, ha választást csinál a kormány, nem kell félni. (Mozgás.) A katonai kérdésekben azonban a végletekig megy és a legerősebben obstruál. Kossuth Ferencz: Ma ne határozzon a párt, mivel a tagok kis számban jelentek meg. Ha határozatra kerül a sor, erre az elnökség külön-külön hívja majd meg a párt tagjait. Bakonyi Samu: Eddig követett eljárásunk megváltoztatására ok nincsen. A kilenczesek programmjában egy szó sincs terminushoz vagy szankcióhoz kötve, hogy gondolják hát azokat a reformokat megvalósítani. A katonai nevelés terén lényeges haladás van. De kérdés, elegendő-e ez eljárásunk megváltoztatására. Ha hátrálunk, ezt a küzdelmet többé mi fel nem vehetjük, nyelvünk el lesz temetve örökre. (Zajos helyeslés és taps.) Tóth János: A nemzet évszázados történelme ismétlődik. A nemzet megnyilatkozott s e megnyilatkozás beleütközött a császár és király akaratába. Megalkották 67-ben a kiegyezést, de ez a nemzet és királya között nem tudott megegyezést létesíteni. (ügy van! Úgy van!) Mert csak a kötelezettségi oldaláról hajtják azt végre, de a jogok teljesítésénél nem. Ha erről van szó, a »császár« kardjára üt.Harminchat év óta a kormánypárt vezeti az ügyeket, katonai programm nélkül. Most a programmot, amelyet a király ráparancsol. Igaz, hazafias nemzeti politikát csak a függetlenségi párt elvei alapján lehet tehát csinálni. (Zajos helyeslés.) Ennek bizonysága közjogi részében a szabadelvű párt katonai programmja, mert a 67. évi XII. törvényczikk a nyelvről nem intézkedik, a programm pedig abszolút felségjognak avatja fel. Mintha csak a 67-iki pátens szólalt volna meg újra Tisza Iszlánra. Rárakná a történelem előtti idők sejtelmes és kultúrájának feltalálói díszét, hogy tisztelettel tekintsenek a magyarra az összes műveit nemzetek, nem mint tanítványra, hanem mint mesterre. Ma, mikor a nagyhitü ember már csak néhány nagy alkotásában él s mikor döbbenve érzi az egész haza, mily nagy hiány, hogy e néhány nagy alkotásból sincs egy sem az ország szivének, egyetlen világvárosunknak díszére ma sok ajkon forog a kérdés: várjon hát boldog volt-e Fadrusz János az ő nagy hitében? Nem származott-e abból oly nagy csalódása, mely talán korai sírjához vivő útját is gyorsította? Nem tört-e különösen nagy sebet nemes, hivő szivén az a balsiker, mely az Erzsébet királynéemlékmű zsűrije előtt a magyar közönségnek megfoghatatlan módon érte? Én úgy vélem, hogy e közszeretetből fakadó keserű közkérdéseket nem tartják jogosultaknak azok, akik hozzá közelebb állottak. Én úgy vélem, hogy ő, leszámítva az ádáz kórságoktól reá mért testi szenvedéseket, nagy hitében boldog volt. Én nem tudok olyan durva irigységet és olyan gonosz ármányt elképzelni, mely őt nagy lelke mélyében elkeserítette volna. Mert az ő hite a művész-testvériségben s az emberek becsületes jóhiszeműségében, sziklára épült. Nem mondom, hogy azt kelletlen tapasztalatok meg ne támadhatták volna, de szinte lehetetlen, hogy meg is rendíthették, hogy össze is dönthették. Olyan zsűri és olyan zsűri-itélet nem volt még a világon, amely Fadrusz Jánost a maga művészi ereje és jövendője felől kétségbeejthette volna. A balsiker mindig bánt mindenkit, bizonyosan bán- Apponyi Albert gróf a szabadelvű párt tegnapi értekezletét megelőzőleg a képviselőház elnöki állásáról lemondott. Az érdemes államférfiú Tallián Bélát, a Ház első alelnökét kérte fel, hogy ezt az elhatározását a képviselőháznak hozza tudomására, miután azonban Tallián Béla mint földmivelésügyi miniszter az uj kabinetnek tagja lesz s a Ház tanácskozásait többé vezetni nem fogja, Dániel Gábor alelnök fogja bejelenteni a Háznak az elnök lemondását s ő fogja vezetni a tanácskozást, amig a Ház az elnökségben megürült helyek betöltése iránt intézkedik, a mi a szabályok szerint az összeülő képviselőháznak első teendője lesz. Apponyi Albert gróf lemondó levele igy hangzik: Nagyméltóságu alelnök ur! A képviselőház jelzővel. Vagyunk még többen is, — Isten segítségével talán néhány millioman — akik szintén nagyon szeretjük nemzetünket. De sokunk szeretete, legalább a magamé, nem alapul éppen azon a szent hiten, hogy ez a nemzet minden tekintetben legkülönb valamennyi között. Még Petőfi is sok kivetni valót talált benne s keserű kritika után tör csak ki belőle a vallomás, hogy »szeretem, imádom gyalázatában is nemzetemet«. Fadrusz János magyar rajongásában ilyen kritikai disszonanczia nem volt. Az ő szeretete a magyar nemzethez valóságos szerelem volt. Feltétlen érzés, mámor, elragadtatás, mely a szerelem tárgyát mindenek fölé helyezi s a képzeletből kisugárzó dicsfény közepén makulátlannak látja. Szerelmes képzelete úgy felmagasztositotta az ő szemében a magyar nemzetet, hogy szentségtörésnek tartotta volna annak kétkedő, szigorú, vagy éppen keserű birálgatását. Igaz, hogy egy kedves levelében, melyet akkor intézett hozzám, mikor a rovásírás kérdésében barátilag összekülönböztünk, azt írta nekem: ne higgyem őt annyira túlzó magyarnak, hogy ne látná meg a hibát a magyar részen is. És elmondta egyben, mennyire bántja és lázítja őt, ha nyegle magyar urficskák a szegény tóttal vagy más nemzetiségbelivel lenéző módon éreztetik nemzeti felsőbbségüket. Hát én teljesen meg is vagyok arról győződve, hogy az ilyen — fájdalom, még általa is észrevett — hitványság nagyon kihívta az ő nemeslelkének őszinte haragját. De nem azért ám, mintha ő nem hitt volna feltétlenül a magyar nemzet felsőbbségében, hanem mert épp oly feltétlenül hitt az általános emberi egyenjogú