Magyar Nemzet, 1904. szeptember (23. évfolyam, 209-234. szám)
1904-09-01 / 209. szám
',:T—•---' ' •-.'•-”»■•••— • ... -•■•'.• •. -=• .nnpulfl--»-' - ' - '·■ IKi rxrrr—• .. . • . .. ' | 1904. szeptember I. MAGYAR NEMZET, melyeket a japánok harcz közben elvettek tőlünk, végül ismét visszahódítottunk. A tüzérségi harcz alatt ütegeink sikeresen versenyeztek az ellenség tüzérségével. Délután 4 órakor észrevehető volt, hogy az ellenség jelentékeny hadereje megkerülni igyekszik jobb oldalunkat. A hadsereg főtartalékából néhány zászlóaljat rendeltek ki, amelyek közül egy rész a japánok oldala ellen nyomult, kemény harcz után megakadályozta megkerülő mozdulatukat és visszavonulásra kényszerítette őket. Róma, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) Kuropatkin seregét a japánok három oldalról körülfogták. Az észak felé vivő vasút Kuroki birtokában van. Pétervárról érkező hír szerint Kuropatkin engedelmet kért a czártól az idejében való visszavonulásra Mukden felé. Liaojangot az oroszok részben kiürítették. Paris, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) A »Journal« liaojangi tudósítója táviratozza, hogy nem hiszi, hogy Kuropatkin Mukden felé akar hátrálni, ellenkezőleg, Liaojangnál fel fogja venni a döntő küzdelmet. London, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Liaojang ellen intézett hadműveletekről tegnap Tokióból részletes jelentések érkeztek. Az első hadsereg három oszlopban Anping ellen támadt, ahol az oroszok egy meredek magaslaton foglaltak helyet, ami a japánoknak hátrányos volt, mert ágyúikat nem tudták megfelelően elhelyezni. A japánok balszárnya 23-án előrenyomult s kisebb orosz csapatokat visszavert. 25-én Ehrtakhótól északra volt a hadállásuk s a másnapi ütközetre készültek. A sereg középső oszlopa és jobb szárnya 25-én éjjel váratlanul szuronyrohamot intézett az orosz centrum ellen; a támadás nagy sikerrel járt, mert a japánok az orosz pozícziót elfoglalták. Az oroszok nagy ellenálló erőt fejtettek ki az egész napon át tartó csatában. Az orosz gyalogságnak a tüzérség is segítségére jött s gyilkos tüzeléssel fordult a japánok felé, hogy igénybe vegye őket s a gyalogságnak alkalmat adjon a hadállás visszafoglalására. A japánok azonban helyt álltak s az elfoglalt területről nem vonultak el. 26-án virradatkor a japánok balszárnya támadást intézett az oroszok ellen, de csak a czentrum támogatásával tudta czélját elérni, a mennyiben egyesült erővel átvágták az orosz sereg balszárnyát s azt két részre szakították. Ugyane nap délutánján nagy zivatar , volt a harcztéren. A magaslatokat köd borította el, ami a tüzelést megnehezítette. A japán csapatok a köd és eső daczára is megtámadták 27-én reggel az orosz sereget s hosszú, heves küzdelem után elfoglalták a hungshalingi pozícziókat. 65 zászlóalj japán katona és 120 ágyú vett részt az ütközetben. Halottakban és sebesültekben 2000 embert vesztettek. Angol gőzösök üldözése. Barcelona, augusztus 31. A Don orosz czirkáló innét elhajózott. Hir szerint azt a parancsot kapta, hogy angol gőzösöket, amelyek hadicsempészárut szállítanak, üldözzön. Boris nagyherczeg hazatérése. Pétervár, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) Boris Vladimirovics nagyherczeg tegnap este Pétervárra érkezett. Pétervár, augusztus 31. Az orosz távirati ügynökség jelenti: Egy berlini lap Boris nagyherczegnek Pétervárra történt kiküldését Kuropatkin tábornok ama szándékára vezeti vissza, hogy a nagyherczegtől megszabaduljon. Hogy ez a hir mennyire alaptalan, kiderül abból a körülményből, hogy a nagyherczeg már két heti itttartózkodás után visszatért a háború színterére. Néhány japán tiszt elég vakmerő volt, hogy kijöjjön ezekből a biztos rejtekekből; előrejöttek egész addig, ahol a sík érintkezik a hegységgel és sokkal messzebb gondolva az orosz ütegeket, mintsem azok a valóságban voltak, a legnagyobb lelki nyugalommal teregették le térképeiket és helyrajzaikat a zöldelő pázsitra. Az orosz tüzéreknek jó alkalmuk nyílt ezzel ágyúi kipróbálására. Fel is szereltek sebtében két gyorstüzelőt és az orosz hadállás legelejére vontatva, csinos kis shrapnelesőt küldtek a gyanútlan japán tisztek felé. Azok pedig csak ekkor vették észre tévedésüket és futva menekültek vissza, magukkal hurczolva egy megsebesült társukat. Igaz, hogy ugyanezen a napon a japán tüzérség ugyancsak megdolgozott egy kozák felderítő csapatot, mely a vasúti töltés mentében portyázott és túlságosan eltalált kalandozni délfelé. A japánok valósággal elárasztották shrapnelekkel. Az egyik kozák egymaga hét golyót kapott. Teljesen összeroncsolva halt meg a tasicsaói vöröskereszt-kórházban. Szegény parasztember volt nyugati Szibériából, akinek aligha volt fogalma arról, hogy neki miért is kell a kis sárga majmokkal verekedni; én legalább azt hiszem, hogy odahaza sohasem álmodott Mandzsúriáról, arról meg éppen nem sokat gondolkodott, hogy ott a fehér szár parancsol-e, vagy pedig a mikádó! A orosz és japán előőrsök olyan közel kerültek egymáshoz, hogy azonnal megszólalnak az ágyuk és ropog a puskk, a mint egy kis csapat, sőt akár egyetlen ember is előre merészkedik. Most épp olyan hamar és könnyen kezdenek ágyúzni az előőrsök, mint amilyen könnyen néhány évtizeddel ezelőtt két lovascsapat pisztolylövéseket váltott egymással. Tegnap orosz őrszemek kínai munkásokat vettek észre. Előbb ügyet sem vetettek rájuk, jól tudva, hogy a mandzsuk nem igen törődnek a háborúval és ekéikkel egész a hadállásokig szoktak fordulni. Minthogy azonban soká egy helyen vesztegelek, különös jelzéseket adva hadonászó karjaikká , végre is rájuk kellett lőni, mire kereket oldtak, egy társukat pedig a kozákok körülfogva, foglyul ejtettek. A csetepaté alatt elvesztette a táskáját, melyben saját vallomása szerint értékes följegyzések voltak a japánok számára, többek közt az orosz fortifikácziók pontos térképe, melyet csak az imént rajzolt meg. . Milyen derék a fiú, — szólt hozzám egy kozákhadnagy. — Nem ijedt meg egy pillanatra sem. Nyugodtan mondta, hogy jól tudja, hogy micsoda veszedelemnek tette ki magát és csupán azt kéri az orosz hatóságtól, hogy gyorsan végezzen. Főbe kell lőni. A haverjog kérlelhetetlen. Kár érte. Derék fiú, nagyon derék fiút'De hát hiába, a háború háború! S' hozzá még nem is katona, csak afféle czivil' Apró párbajok, kisebb összecsapások folynak le némán, hangtalanul. A hős dicstelenül pusztul el kietlen mező elhagyott csöndjében. Nevét és érdemét nem jegyzi föl senki sem. Semmi sem alázza meg annyira büszkeségünket, semmi sem ismertet meg jobban létezésünk hiúságosságával, mint az a látvány, amely itt az előőrsökön tárul elénk. Mellettünk leselkedik két vagy három ágyu, torok, kis csapat gyalogos, folyvást készenlétben, árokban fekve, hogy az ellenség észre ne vehesse , a tisztek pedig cinikus mosolylyal szürcsölik teájukat. Csend van és nyugalom. De bármely pillanatban megkezdődhetik a dörgés, a golyók süvöltve, röpdösnek a levegőben, a halál angyalának szárnya csattog és a most még sóváran a távolba kutató szemekre örök homály borul. Az előőrsön kemény, keserves az élet. Az I .élelmiszerek sokszor nem érkeznek meg pontosan. S ha megjön is végre a várva várt kenyér, penészes, rohadt, tele a romlás és betegség mérges csiráival. Az éhező katona azután segít magán a hogy tud. Eszik nyers ugorkát, vastag, durva gyökeret, vagy pedig bűzös mocsárból kifogja a* kígyót, békát és nyárra húzva megpirítja az , utálatos hüllőt, úgy hogy a puszta látásától is megborzong az ember és elmegy az étvágya örök időkre. És pusztít a vérhas. A lónak sincs mit ennie, úgy hogy fagyökeret rág, azon tengődik, vagy pedig leszedi a kunyhók tetejének szán'ott sásfödelét. Pihenésről szó sincs ; éjjeli rip' sár lovakat föl- -nyergelik,majd meg újból levet ' . róluk a nyerget; váratlan támadás és váratlan halál. És ezt az ' életet folytatják kényelemhez szokott nagyurak, raffinált világfiak, pétervári és párisi mágnások, idegen herczegek, mint Karagyorgevics Arzén, Bourbon Jaime és mások. De igaz az is, hogy nem örökös a szomorúság az előőrsön sem. Néhaott is van vigasság. Július 14-én az elsíkozásxorhadtestnél, amely pedig legközelebb esett az ellenséghez, alig 4000 versztnyire, vígan szólt a zene. Sylvestre franczia tábornok látogatta meg ekkor Stackelberg bárót, az előőrs parancsnokát, és az ő tiszteletére hozta a katonai zenekar a szebbnél-szebb indulókat. Várjon mit gondoltak a japánok, hallva a nagy mulatságot ? Intermezzók. Tasben. A »Journal« tudósítója a következő rendkívül érdekes levelet küldötte lapjának Liaojangból július 25-iki dátummal: Július 14-ét (a francziák nemzeti ünnepe) a déli előőrsöknél töltöttem Tasicsao és Kaicsu között, a japán csapatoktól mindössze csak hat versztnyire, úgy hogy a nyár derék napsugaras világosságánál egész jól kivehettük a frissen hányt sánczokat. TÁVIRATOK. Boxerek mozgolódása. Sanghai, augusztus 31. Taningfuból (Pecsili tartomány) a boxermozgalom újra való feléledését jelentik. Midőn néhány amerikai hittérítő Taningfuban megtudta, hogy az ottani boxerek, akik cayunoknak nevezik magukat, meg akarják gyilkolni őket, arra törekedtek, hogy a pekingi amerikai követnek táviratot küldhessenek. A helyi hatóság vonakodott a táviratot továbbítani, de egy honáni angol elvállalta a jelentés továbbítását. Juansikkai alkirály nyomban megtette a szükséges intézkedéseket a hittérítők oltalmára, de tekintettel a helyi hatóságok tétlenségére és mert elvesztették reményüket, hogy működésüket folytathatják, a hittérítők elhagyták Tanintut. Bizonyos, hogy mindnyájan megmenekültek. A német hadgyakorlatok: London, augusztus 31. Lonsdale lord ma Berlinbe utazik, hogy a császár vendégeként résztvegyen a hadgyakorlatokon. A török palotaőrség zendülése. Konstantinápoly, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) Teljesen alaptalannak jelentik ki a külföldön elterjedt azt a hírt, mintha a palotaőrség közt zendülés tört volna ki. A hajóstársaságok tarifaháborúja. London, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Standard szerint az Angliából Amerikába való utazásért az 1. és 2. osztályon fizetendő díjakban újabb ármérséklések állnak küszöbön arra az esetre, ha a franfurti transatlanti konferenczia nem vezetne a viszály elintézésére. A török hadsereg, Konstantinápoly, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) Nem felelnek meg a valóságnak azok a hírlapi jelentések, amelyek a II. és 111. hadtest területén (drinápolyi és szaloniki) tényleges szolgálatban lévő csapatok számáról szólnak. Miután a kis-ázsiai redifdandár (Pandemia) demobilizácziója befejeztetett, ez idő szerint a II. hadtest területén nincsenek többé mozgósított redifek. A 40 kis-ázsiai redifzászlóaljból, amelyek a múlt év óta a III. hadtest területén mozgósítva vannak, már kilencz zászlóaljat hazaszállítottak. Az összes többi zászlóaljak elhatározott hazabocsátása tovább folyik és nemsokára végre lesz hajtva. A III. hadtest területén csak 16 zászlóaji másodosztályú redif (azelőtt ilave) marad, mely zászlóaljak legénységét, miután 4—6 hétig fegyverben maradnak, mindig hasonló számmal fogják felváltani. A jemeni parancsnok. Konstantinápoly, augusztus 31. Tevfik basa hadosztálytábornokot, eddig diarbekiri hadosztályparancsnokot a jémeni 7. hadtest parancsnokává nevezték ki. A szultán trónralépésének ünnepe. Konstantinápoly, augusztus 31. A legutóbbinapokban, mint évenként a trónralépés évfordulójának ünnepe előtt, mely csütörtökön lesz, számos örményt, bolgárt és más gyanús egyéneket lezár. Mutattak: Körber dr. útja: Lemberg, augusztus 31. A bírósági hivatalnokok fogadásánál Tokorznicki főtörvényszéki elnök kifejezte a császár és a császári ház iránti rendíthetlen hűség és ragaszkodás érzelmeit és közszünetet mondott a miniszterelnök látogatásáért, biztosítván őt, hogy a bírósági tisztviselők a központi hatóság intenczióit követve, szigorúan tárgyilagos, a szükségletekhez alkalmazott és lehetőleg 3