Magyar Nemzet, 1905. december (24. évfolyam, 290-314. szám)
1905-12-01 / 290. szám
2 MAGYAR NEMZET. 1905. deczember 11 E felvilágosítás óta köztudomású, • • az általános szavazati jogról a függetlenségi párt Andrássyék kedvéért lemondott, e lemondását a pártbecsület oltalma alá helyezte s kötelezettséget vállalt arra, hogy be fogja érni a választói jognak valamelyes mértékű kiterjesztésével. S az is köztudomású azóta, hogy az általános szavazati joghoz a függetlenségi párt csakis akkor térhetne vissza, ha erre a koalíció egyéb elemeitől az engedelmet megkapná. A különbség tehát őfelségének kormánya és Kossuth Ferencz között az, hogy a kabinet ő felségétől már megkapta az engedélyt az általános szavazati jognak a kormányprogrammba iktatására, ellenben Kossuth Ferencz Andrássy Gyula gróftól még nem kapta meg az engedélyt arra, hogy ismét követelhesse azt, amit a választások előtt pártjával együtt követelt. És van még egy nevezetes különbség : felsége feltétlenül szükségesnek s többé fel nem tartóztathatónak mondja az általános választói jogot, de meg is tesz mindent, hogy ez a meggyőződése Magyarországon és Ausztriában tetté váljon. Ellenben Kossuth Ferencz ma szintén feltétlenül szükségesnek és többé fel nem tartóztathatónak mondja e reformot, de az e reform jegyében született kormány ellen tör és e reform halálos ellenségeinek táborát vezeti, tehát megtesz mindent, hogy az általnos szavazati jog ne valósulhasson meg. Kossuth Ferencben áll, hogy e kétértelmű helyzetnek véget vessen. Tegye meg az általános választói jog érdekében azt, amit Kossuth Lajos annak idején az egyházpolitikai reformok érdekében tett. Szakadjon el azoktól, akik az általános szavazati jog meghiúsításán fáradoznak, és vártunk egy pillanatig. Hűvös esti szellő játszadozott politikai barátom kabátja szárnyaival. .. Képzeld el, — szóltam — hogy a nagy vásárcsarnok kellős közepére felállítaná valaki Pallas Athéne szobrát. Tegyük fel, hogy kitűnő szobrász alkotná, kitűnően. Mit szólnál hozzá ? Ugye, hogy oda már hiper-gúny kellene. A szobor szép lehet, sikerült, de hogyha a vásárcsarnok közepére olyan szobor kell, amely a kereskedelemre utal, ha Hermesre van szükség, mit keres ott Pallas Athene ! — — de azt nézzed barátocskám, — ugyan add át már nekem a gúnyos kicsinyítőt! — hogy milyen a nyelvi forma most. Kutasd csak, milyen gondolat élt benned vagy benne, az íróban, mikor ki akarta azt fejezni. Milyen mást mondott, mint amit akart, tehát, mint amit kellett volna. Petőfi a »Távolból« czímű költeményében egy nyugateurópai formájú népdalt akart írni, valóságos megrendelésre. Írt egy remek elégiát, mely minden hazulról elszakadtalak szivébe markol. Ha van egy költő, egy író barátod, kérdezd meg tőle, meg volt-e valaha elégedve, ha egybevetette alkotását ama gondolat sorozatával, amely alkotását szülte. Oh gondolat és nyelvi formája sose fedik egymást. Beszéd és gondolat, test és lélek. Hogyan hatnak egymásra, hogyan közelítenék meg egymást, bajos megmondani. Az lesz a vége, hogy a nyelvfilozófia is elhagyja ezt a dualisztikus alapot, monizmust fog alkotni, de hogy hogyan, azt én nem tudom. — Tehát addig, míg valamit el nem mondtunk, nem tudjuk igazán? — Kern, barátom. A tudás ott kezdődik, hogy a gondolat halk vagy hangos beszédformába ömlik. Megint csak Alexanderre kell hivatkoznom. Azok tudnak aztán igazán jól beszélni, írni, gondolkozni, akik a beszéd és gondolat kapcsolatait állandóan szemlélik és alkalmazzák, a biknek mindig ajkukon a lelkük ! . . . Absztraháld a szónoktól rekedtes hangját, idomtalanul lógó csontos ujjait, halld csak szóképeit. Ha igazán szónok, ha igazán nyelvművész, csontos ujjakkal, rekedtes hangon is Szépen, tudhatóan beszélni . . . — Nem értelek, — szakított megint félbe a politikus. — Hát mi igazán nem tudunk tökéletesen beszélni? Miért van ez? —• Egyszerű a magyarázata. Már régen beszélünk, tán több nyelven is, de még igazán nem tudunk gondolkodni. Élnek bennünk határozatlan szóképek. Ezek állandóan változnak... Botjával az Eötvös szobrára mutatott. Odaértünk. — Ez sem tudott írni? — Tudott, művésze volt az írásnak, de szépiró volt. Nem gondolatot akart mindig adni, hanem érzelmet, hangulatot. Ez más, barátom. Érzelem és hangulat keletkezik lelkedben, a művészével egy azonos, de már ez nem nyelvi processzus. — Csakhogy már elhagytuk a nyelvészet birodalmát — szólt ingerülten a politikus, de amikor arczába néztem, már ott láttam a bizonytalanságnak, a megingásnak vonásait, láttam, hogy lelkében, a szájában volt a beszédnek, a nyelvnek hamis aranyból készült bálványa, s mert láttam, hogy a nyomokon továbbgondolkodva, rá fog jönni a beszéd és gondolat igazi viszonyára, jó kedvvel szorítottam meg kezét bucsuzásra. KUBINYI MÓZES úr, vesse latba tekintélyét, hogy a parlament tegyen félre minden egyéb kérdést és oldja meg ezt a feltétlenül szükséges, elodázhatatlan feladatát. Akkor meglesz a kibontakozás, Budapest, november 30. A vajdahunyadi mandátum. Déváról jelentik: Hlmalfy Artúrnak, a vajdahunyadi kerület képviselőjelöltjének a minap tartott programbezédét a főváros lapok tévesen közölték. Mint megbízható forrásból értesülünk, a katonai követelésekre nézve a következőket mondotta: A magyar vezényszó a nemzetnek jogos óhajtása a nlynek megvalósítására kedvező idő és alkalom szükséges, mert a halmi erőpróba nem vezet czélhoz, ha a mérgezésben a nemzet vesztes lehet. A nemzet és korona egyetértésével kell a kérdést kedvező alkalommal megoldani. Jelenleg a kibontakozást a jelvénykérdésnek a paritás alapján való megoldásával, valamint a katonai oktatás és nevelés terén a magyar nyelv érvényesülésével kell akképp létrehozni, hogy a parlametáris alkotmány, a korona és nemzet közötti összhang a 67-es alapon mielőbb helyreállíttassék. A politikai helyzet. Minisztertanács. Tegnap délután, mint jelentik, minisztertanács volt, amelyben a kabinet valamennyi tagja részt vett. A komáromi beiktatás. Kubinyi Géza főispán beiktatása Komárommegye és Komárom város törvényhatóságai közgyűlésén, mint legutóbbi számunkban táviratilag közöltük, tegnap folyt le. Akik jelen voltak a közgyűléseken, elképedve olvassák azokat a hazug tudósításokat, amelyek a két beiktató közgyűlésről a koalíczió legtöbb lapjában megjelentek. Aminek az a magyarázata, hogy a koalícziós újságírók legtöbbje a közgyűlés megnyitása után jelent meg a közgyűlési teremben, amint egyikük mondta, azért, mert nem adtak nekik helyet, így hát a tudósítások koalíciós bizottsági tagok egyoldalú információja alapján íródtak meg. Ez érthetővé teszi, ha a tudósítások nagy része ferdítés vagy a fantázia szüleménye. A megyeház gyűléstermében a megnyitás előtt valamivel Kálmán Rudolf küldöttségi tag egyszerre csak kivált koalícziós kollégái sorából és elkezdett beszélni. Azt mondta, hogy a mai közgyűlés csak értekezlet lehet, mert nem a törvényes tényező hívta egybe, hanem csak a főispán. Ebben a pillanatban belépett a terembe Kubinyi Géza főispán magyar díszben s hívei lelkes éljenzéssel, a koalicziósok pedig abezugolással fogadták. A koaliczió tudósítója azt írja, hogy a főispán lilaszinü attillában volt. Ez is bizonyítja, hogy a tudósító úr távollétével tündökölt. Biz'az az attila sárgás lilaszinünek csak a főispán erélyes fellépése által megkápráztatott koalicziós szemek látták. Kubinyi Géza erőteljes hangon, a mely túlharsogta a koalicziósokat, megnyitotta a közgyűlést, rendelkezett a jegyzőkönyv vezetésére és hitelesítésére nézve s aztán kezébe vette az iroit (tehát nem gépírásos) eskümintát és letette az esküt. Zichy Miklós gróf az eskü alatt ismételten kiáltotta Kubinyi Géza felé.: — Hazaáruló ! A Zichy közelében állott ifjabb Kubinyi Géza, aki saját kijelentése szerint Zichynek visszakiáltotta: ----Maga a hazaáruló! Szemtelen gazember ! Zichy gróf elfordult s nem reagált ezekre a titulusokra, e helyett egy tintatartóhoz kapott, hogy azt a főispánhoz hajítsa. Olyan ügyetlenül markolta meg azonban a tintatartót, hogy annak csaknem az egész tartalma a kezébe ömlött s befolyt az ingujjába s csak azután inkább gurította, mint dobta a főispán felé. Erre ifjabb Kubinyi Géza — ugyancsak a saját kijelentése szerint — ismét élesen támadt Zichyre: — Ez gróf? — mondta. — Ez egy komisz, paraszt gazember! Nyugdíjas marha! A gróf erre egyik szomszédjánál tudakozódott: ki a sértő? A kérdést hallotta ifjabb Kubinyi Géza is, a ki megkérte Feszty Bélát, hogy világosítsa fel Zichy Miklós grófot. A főispánra a tintából semmi sem fröcscsent s a tintatartót Kormos Béla fogta föl. A főispán hivatta a kir. ügyészt, a kinek elmondta, hogy Zichy Miklós gróf meg akarta akadályozni az eskületételben. A kir. ügyész a vizsgálatot megindította. Kubinyi Géza főispán azután bezárta a közgyűlést és végigmérte tekintetével a dühöngő ellenzéket, amely toporzékolt a miatt, hogy az eskültételt nem akadályozhatta meg s aztán híveivel távozott a teremből. A koaliczió benmaradt a teremben s Kálmán Rudolf folytatta a beszédét, kérdezve a tiszti ügyészt, hogy törvényes-e az eskütétel? Pogrányi ügyész hosszabb beszédbe fogott, miközben valaki rémülten kiabálta a koalicziósok közül: — Jönnek a csendőrök! — Rövidesen feleljen: törvényes az eskütétel? — kérdezték az ellenzékiek. — Nem! — felelte az ügyész. A csendőrök pedig nem jöttek. Egyedül a csendőrszázados lépett be s felkérte őket, hogy a közgyűlés véget érvén, távozzanak a teremből. Thgly Ferencz és többen már a felszólítás előtt, Zichy gróf tintatartó bravurja alkalmával elhagyták a termet; a felszólításra azonban a Kossuth-nóta mellett távoztak a teremből mind. Lenn a vármegyeház előtt néhány tüntető kiabált föl a főispáni lakás ablakai felé. A főispán kiszólt az ablakon a rendőrökre: — Zavarják el ezt a csőcseléket! Ezt a koalicziósok úgy akarták az emberekkel elhitetni, hogy a főispán a megyebizottsági tagokra mondta, holott többek szeme láttára csak a kiabálókra, akikre ujjal is mutatott. A megyebizottsági tagok akkor mentek le a lépcsőn s még alig értek a kapu alá. Délelőtt 11 órakor folyt le a városházán a beiktatás és pedig a legszebb rendben. A főispán kíséretével gyalog vonult amegyeházáról a városházára. A város közgyűlési termében mintegy száz bizottsági tag gyűlt össze, de ebben a társaságban csak pár ellenzéki ember akadt. A nagy többség éljenzéssel, a kisebbség elmosódó abrczugolással fogadta Kubinyit. Farkas Géza helyettes polgármester megnyitotta a közgyűlést s kérte a főispánt, hogy tegye le az esküt. Kubinyi elkezdte olvasni az