Magyar Nemzet, 1906. augusztus (25. évfolyam, 180-205. szám)
1906-08-01 / 180. szám
1906. augusztus 1. Syií1**®*#'***- ■hWWWW■ ’*!■''■1 ” sí.— |» MAGYAR NEMZET. ^ dárd ur. Pezsgőző irodatiszt. ♦♦♦♦ Az az elegáns_ur_a Stefánia-uton. A csodaszép barátnők. Persze azt szeretik, akinek sok pénze van! Érdekes fogást tett a napokban a rendőrség. Az éjjeli mulatóhelyek egyik közismert, elegáns alakjára tette rá kezét a berlini rendőrség megkeresése alapján. Az eset mindennapos. A »báró úr«, ahogy magát az előkelő idegen kiadta, sikkasztott Csábította a gondtalan, előkelő élet, amelyet mint szegény irodahivatalnok csak üvegen keresztül csodálhatott. Az első pillanat, amely alkalmat nyújtott a sikkasztásra, elszédítette És egyenesen vonatra ült, hogy Bécsben, majd Budapesten pár hét alatt pezsgős poharak, éjeli tündérek társaságában eltékozolja a pénzt, míg otthon szegény öreg anyja és felesége a legnagyobb nyomorban sínylődtek. Seltzer-Stahn Ernő egy vasútépítő társaságnál volt alkalmazva mint irodatiszt. Májusban történt, hogy nagyobb összeget, négyezer márkát bíztak rá, amelyet egy bankba kellett volna befizetnie. Seltzer azonban a potsdami pályaudvarra sietett a banképület helyett és egyenesen Bécsbe váltott magának egy elsőosztályú jegyet. Bécsben azután elegánsan kiöltözködött, számozatlan fogatot bérelt és éjjelenként sorra járta a mulatókat. A Venedig in Wien pezsgős pavillonjaiban csakhamar nagy közkedveltségre tett szert a snájdig báró, aki két kézzel szórta a pénzt. A bécsi mámoréjszakák után Budapestet kereste fel, amelyről annyi szépet, csábítót hallott már. És Pesten folyt tovább az őrült tobzódás, fékeveszett mulatozás. A Moulin Rouge minden este vendégül látta az elegáns fiatalembert, akiben senki sem sejtette volna a hajdani szegény komptoáristát, amint vidám zene, csengő leánykaczaj mellett előkelő mozdulattal emelte ajkaihoz a gyöngyöző pezsgőt. A sikkasztott pénz, természetesen, rohamos gyorsasággal fogyott. És mikor délfelé kábult fejjel, keserű szájízzel ébredve megtapogatta egyre soványodó tárczáját, a báró úr könnyed legyintéssel és mélabús mosolylyal mondta: — Eh mit! Úgyis előbb-utóbb hurokra kerülök. Legalább addig éljek jól! Ez a bus elősejtelme csakugyan nem csalt. A rendőrség figyelmes lett a feltűnően költekező gavallérra. Közben megérkezett a berlini rendőrségtől is az értesítés. És a napokban épp abban a pillanatban tartóztatták le a detektívek, amikor egy ragyogóan elegáns és szép leánynyal gummkrádlerezett a Stefánia után. A leány sikoltozni kezdett, a báró úr tiltakozott és csakhamar nagy csődület támadt a fogat körül, amely kíváncsian leste a fejleményeket. — Kérem, nekem Utasításom van arra, hogy letartóztassam — mondta a detektív. — Majd a kapitányságon kiderül, ha csakugyan tévedés van a dologban. Seltzer megőrizte hidegvérét. — Valami ostoba tévedésről lehet szó — fordult vissza a bájos hölgyhöz. De a pillantásában mélabús rezignáczió csillogott. Isten veled ti szép nők, vidám éjszakák, pazar pezsgők, gondtalan élet, — én messze elmegyek. És ment is vadonatúj lakkczipőben, csodásan vasalt nadrágban, monoklival a szemén, de meggörnyedő derékkal és fáradt, szomorú léptekkel. Most márismét Berlinben van, ahonnan világlátó körútjára elindult. És a tegnapi napon odaállt bírái elé, akik azonban elnéző enyheséggel törtek pálczát az eltévedt irodatiszt felett. Négy hónapra ítélték az orvosszakértők véleménye alapján, akik nagyfokú idegességet és degeneráltságot konstatáltak a vádlotton. A tárgyalás folyamán kiderült az is, hogy Seltzer igen jó családból származik. Atyja igen magas állású hivatalnok volt, de az ivásnak adta magát és állandó rettegésben tartotta az egész családot. A vádlott egy ilyen családi jelenet után hagyta ott a szülői házat és az iskolát, hja . . . nem lehet ebből házat szerezni, gyerekek . . . Örülök, hogy rá nem fizetek — mondogatta délelőtt, amikor senki se volt a kávéházban. Titkon pedig alkudozott a háziúrral a háromemeletes házra. Egy esős délelőtt Gruber odajött a próbára. •— Akartok egy újságot hallani? Az ördög se volt kiváncsi rá, mert Gruber csak kellemetlenségeket tudott mondani, de azért lekiabáltak a színpadról: — Igen ! Gruber mosolygott. — A Nádas visszajön. A válópömek fuccs. A szinpadon összenéztek. Ez szenzáczió. A Nádas komikus volt itt ezelőtt két esztendővel, a felesége chansonette. Itt házasodtak össze s itt történt, hogy az asszony belebolondult valami vidéki fiúba, aki betért ide egy este s a vénülő asszonyok rettenetes szerelmi energiájával a nyakába varrta magát. Egy este pedig elszökött a fiú után. A komikus két estén ordítozott, sirt, a harmadik estén megint vígan játszott, egy hétre rá pedig faképnél hagyta a társulatot s elment az asszony után. Grubernek irt egy levelet, hogy előbb megöli a feleségét, azután visszajön és megfizeti az előleget. Gruber nevetett ezen a beszéden. Egy szót se hitt belőle. Biztosra vette, hogy két nap múlva visszajön, persze a feleségével együtt. De nem jött. Elmúlt egy esztendő. Nádas egyszer együtt volt a feleségével, aztán megint otthagyta az asszony s vidéki chantantokban bolyongtak, hol külön, hol együtt. A mikor már elmúlt egy esztendő, az asszony nagyon megutálta az urát. Egy derűs nyári este megverte és kidobta a lakásából. Botrány volt, de a vörös komikus egy kis időre belenyugodott a változhatatlanba s hagyta, hogy a felesége szeretője, valami ügyvéd, beadja ellene a válókeresetet. Elmúlt egy másik esztendő. Az asszonyt otthagyta az ügyvéd s a tárgyalásokon hol az egyik, hol a másik nem jelent meg. A válóperből nem lett semmi. A komikus elfelejtette a verést s visszakullogott az asszonyához s elszerződött Gruberhez. Már úgy is csak kevesen emlékeztek az asszonyra, a szökésre, a verésre és a válópörre. Másnap reggel, éppen próba volt, betoppant Nádas. A feleségét a karján hozta. Hatalmas, feketeszemü, buja ajkú asszony volt a felesége. Nem volt már fiatal, a vidék is megviselte, a rizspor meg a festék pedig nyomokat hagyott az arczán. De úgy nagyjában még elég szép volt. A kis vörös zsidón látszott, hogy büszke a feleségére. Azt a verést is alkalmasint szívesen tűrte. Gruber megszorította az asszony karját, megölelte a komikust s fölkiabált a színpadra : — Ismeritek? Egy páran szívesen kiabáltak le: — Hogyne. Szervusztok! Ezek a régiek voltak. Nádas alig köszönt nekik. Szégyelte magát. De az újakhoz egyenként odavezette az asszonyt s széles mosolylyal mondta mindeniknek: — A feleségem . . . kérem, a feleségem, ... a feleségem . . . És boldogság sugárzott az arczán. A régiek a verésre gondoltak, amit a kis vörös komikus kapott. 3 A RODOSTÓI TANYÁN. 0 ———— Afrikai utazó és hírlapíró. Egy faimi Kugler-sütemény epilógusa. Emlékezetes még az a botrány, amely e hó 11-én játszódott le a Kerepesi-úton levő Kaszásféle vendéglőben. Évek óta itt szokott összegyűlni egy írókból, művészekből, képviselőkből álló társaság, a »Ködöstói tanya« tagjai. Az emlékezetes napon a társaság egyik tagja meg akarván tréfálni egyik barátját, kenyérgalacsinból pompás Kugler-sütemény utánzatot csinált s azt a többi közé helyezve, várta, mikor harap bele a társaságnak erre a hecczre kipéczézett tagja. A dolog azonban nagyon kellemetlen fordulattal járt Az egyik pinczér ugyanis, még mielőtt a társaság észrevette volna a dolgot, egy Ikii télen mozdulattal — mint az már szokásos — elkapta a tányért az asztalról s átvitte a helyiség másik részébe, Rittinberger Kálmán asztalához, aki Kugler-süteményt kért. A pinczér távozott. Rittinberger pedig a sütemény után nyúlt és a puszta véletlen folytán éppen a talmi Kuglirsüteményre esett választása. Kéjjel emelte ajkaihoz s beleharapott. Elképzelhető meglepetése, mikor a sóval és paprikával gazdagon behintett kenyérgombóczot megizlelte. Nyomban felelősségre vonta a vendéglőst, a ki tudomására adta, hogy az egész dolog egy kint érkező társaságnak tulajdonítható, amelynek tagjai szoktak ehhez hasonló tréfákat inszczenálni. A társaság egyik tagja, Sz. Kovács Gyula hírlapíró tudomást szerezvén a sajnálatos esetről, meg akarta magyarázni Kittinbergernek a tévedést, feléje közeledett s bemutatkozott. A jelenlevő Kaszás vendéglős ekkor állítólag igy kiáltott fel : — Ez az oka mindennek, ezzel intézze el. A feldühösödött Kittinberger erre Kovácsnak rohant és megütötte. Az ütés, amely Kovácsot bal szeme felett érte, oly súlyos volt, hogy két heti gyógykezelést vett igénybe. Ma tárgyalták ezt az ügyet a büntető járásbíróságnál, hol Kaszás mint felbujtó, Kittinberger pedig súlyos testi sértés vétsége czimén állott a bíróság előtt. Elsőnek Kittinbergert hallgatták ki. — Bűnösnek érzem magam és ha elég, hát én most is kijelentem, hogy hajlandó vagyok bocsánatot kérni. Nagyon ideges, gyorsan hevülő ember vagyok s abban a pillanatban nem tudtam magam visszatartani. Én nem ismertem a panaszost. A vendéglős sem tudta először, ki csinálta a tréfát, először még Rákosi Viktort gyanúsították. Mikor aztán Kovács önként jelentkezett, akkor tudtam meg én is, hogy ő az egész dolognak az oka. Hozzám jött, bemutatkozott. Én is megmondtam a nevemet s foglalkozásomat. Mikor kimondtam, hogy afrikai utazó vagyok, észrevettem, hogy Kovácsnak a szája gúnyos mosolyra húzódik, ez végképpen kihozott a béketűrésből és ekkor ütöttem meg. A biró: Visszaütötte Kovács ? A vádlott: Igen, botjával sújtott felém kétszer s közbe folyton ezt kiabálta: Védjenek meg e barom ellen! Ezután Kaszást hallgatták ki. Tagadja, hogy ő izgatta volna Kittinbergert, hogy kössön bele Kovácsba, Kovács ellenben később mégis sértegette őt. Többek között pinczérből lett parasztvendéglősnek nevezte őt s ezért ellene becsületsértés czimén viszonvádat emel. Ezután a tanuk kihallgatására került a sor, de ezek egyike sem bővítette ki semmivel sem a tényállást. Minthogy a panaszos ellen Kaszás viszonvádat emelt s az jelen nem lévén, erre vonatkozólag nem lehetett kihallgatni, az ügy folytatólagos tárgyalását a bíróság október 9-ére halasztotta.