Magyar Nemzet, 1939. december (2. évfolyam, 273-296. szám)
1939-12-01 / 273. szám
PÉNTEK, 193* DECEMBER 1. Nemzet Nap* Parragi György: A finn tragédia történelmi előzményei és világpolitikai okai Pár hónappal ezelőtt nemcsak az örök csend, az ezer tó, a mondatermő erdők hazájának nevezték Finnországot, hanem joggal az örök béke országának is, az északi Svájcnak, ahova nem érhetnek el az európai hatalmak háborús konfliktusainak passzátszelei. És tegnap óta egy brutális háború harci zaja dúlja fel azt a közel húszéves csendet, amely Finnországban tanyát vert, ismét szabadságáért és függetlenségéért hullatja vérét távoli testvérnemzetünk, mint már annyiszor viszontagságos történelme során. A finn—orosz háború, mint általában a háborúk, nem egy éjszaka fordultán tört ki. Ez esetben is igazolást nyert a clauzewitzi mondás, amely szerint a háború nem más, mint a politika folytatása más eszközökkel. A finn— orosz politikának szinte geopolitikai szükségszerűséggel kellett beletorkolnia a háborúba. Nemcsak nyelvében és vérében rokon a finn nép a magyarsággal, hanem abban a tragikus sorsában is, hogy a Gondviselés erre a kis népre is nagy európai hivatást bízott, olyan nagyot, hogy annak viselésében néha össze kell roskadnia és állandóan vérével kell fizetnie. Amióta a ködös ázsiai őshazából jó vagy rossz sorsa a nyugati kultúra északi állomáshelyére rendelte a finneket, azóta állandóan kemény és elkeseredett harcokat kell vívniok szabadságukért és önállóságukért. Már a középkorban is két világerő ütközési pontjába került Finnország: a svéd nagyhatalom és a vladimiri orosz nagyfejedelemség expanziós törekvései közé. Századokon keresztül a svéd uralom alatt Észak- Európának Finnország jelentette a védőgátját az oroszok nyugati terjeszkedésével szemben. Egész nemzedékek véreztek el a nyugati keresztény gondolatért, amelynek végső kiszögellése a karéliai földnyelv volt, amelyért most is megindult a háború. Ezek az orosz álmok is összeomlottak az 1917. évi orosz forradalom következtében. Finnország már régóta le akarta rázni a cárizmus béklyóit és ezért többezer finn ifjú a világháború alatt jelentkezett a német hadseregben és ott a hősiességéről különösen híres 27. porosz határzászlóaljba sorozták be őket, amelynek nagy része finnekből állott. A mai finn hadsereg tisztjeinek nagy része is ebből a zászlóaljból került ki. Az orosz forradalom kitörése jel volt arra, hogy Finnország is visszaszerezze régóta elvesztett függetlenségét. Mannerheim tábornok vezetése alatt megalakult finn légió megkezdte a legendás hírű szabadságharcot az oroszok ellen. Ebben a függetlenségi harcban a finnek mellett inkább a számra nézve nem nagy, de szimbolikus jelentőségű német csapatok is részt vettek. Ludendorff tábornok emlékirataiban megírja, hogy Mannerheim kérésére, az akkori nehéz német harctéri helyzetnek megfelelően, csak kevésszámú német katonát, három lovasezredet és három vadászzászlóaljat bocsátott a finnek rendelkezésére, akik von der Goltz tábornok vezetése alatt végig is harcolták a finn szabadságharcot. A német—finn fegyverbarátság akkoriban olyan nagy volt, hogy 1918 augusztusában Frigyes Károly hesseni herceget választották meg a finnek királyául. A német összeomlás következtében azonban 1919-ben köztársasággá kiáltották ki Finnországot. A szovjettel 1020-ban kötötte meg Finnország a dorpati békét, amelyben Finnországnak le kellett ugyan mondani Kelet-Karéliáról, ezzel szemben azonban megkapta az úgynevezett karéliai földnyelvet a Ladoga-tó és a Finn-öböl között, ahol a finn határ Leningrádtól 30 kilométernyire, tehát a messzehordó ágyúk lőtávolságában húzódik el. Ez volt az oka annak, hogy a szovjet Oroszország fővárosát áthelyezte Moszkvába. Ugyanakkor vékony korridort engedett át Oroszország Finnországnak, hogy elérhesse egyetlen jegestengeri kikötőjét, Petsamot. Akkoriban ugyanis a szovjet még nem tudta, hogy Petsamo környékén fel fogják fedezni a világ egyik leggazdagabb nikkeltelepét. Finnország az orosz expanzió útjában Különösen akkor töltött be Finnország fontos európai miszsziót, amidőn Rettenetes Iván cár a Balti-tenger felé keresett kijáratot a bevarrt ujjú orosz óriás számára. Amikor Nagy Péter 1702-ben elfoglalja a svéd királyság legkeletibb bástyáját, Göteborgot, majd megalakítja a tengerre vágyó birodalmának új fővárosát, Szentpétervárat. Finnország kikerülhetetlenül az orosz étvágy legingerlőbb feladata lett. Az 1709-i poltavai csata véget vetett Svédország nagyhatalmi állásának, azonban a finnek pontosan egy évszázadig ellene tudnak állni az orosz terjeszkedésnek. Az 1808—9-i svédorosz háború megfosztja Svédországot Finnországtól, amelyet Oroszország annektál. I. Sándor cár azonban meghagyja a finnek alkotmányos rendszerét és Finnországot, mint Oroszországgal perszonális unióban levő nagyhercegséget kebelezi be az orosz birodalomba. Ez az alkotmányos forma legalább látszatra sokáig fennmarad, amíg azután az orosz cárizmus elnyomó rendszere egyre nagyobb súllyal nehezedik Finnországra is. Az elnyomás ellen 1904—5-ben főleg a finn munkásság fellázad, ezt a felkelést azonban leverik és megszüntetik az önálló finn hadsereget. A cári Oroszország utolsó éveiben egyre nyilvánvalóbbá vált az az orosz törekvés, hogy Finnországot minél nagyobb terror alatt tartsák és megszüntessék különálló jellegét. Ezt a törekvést voltaképpen az orosz külpolitika lényege diktálta, amely abban áll, hogy nagy szárazföldi magányából igyekszik szabad tengerekre kijutni. Ezért törekedett állandóan Nagy Péter óta az orosz politika a domínium maris Baltiéi elnyerésére A Balti-tenger uralma nélkül az orosz főváros biztonságát ugyanis állandó veszély fenyegeti. Különösen azóta, amióta Finnország annektálásával orosz birtokba került Aaland-szigetcsoport erődítményeit a krími háború idején az ott megjelent angol és francia flotta legénysége lerombolta és az 1856 évi párizsi béke óta egészen a világháborúig az Aaland-szigeteken a szovjet nem építhetett erődítményeket. A Balti-tenger azonban különben is „mare clausum", zárt tenger, amelyet, mint a világháború bebizonyította, a németek könnyen lezártak, úgyhogy az orosz flotta a világháború alatt semmi szerephez sem tudott jutni. Oroszország kijáratot keres az Atlanti-óceánon Oroszország tehát már régóta kijáratot keres az Északi Jeges-tengeren keresztül az Atlanti-óceánra. Ezt a kijáratot ugyan már a XVI. században merész angol hajósok megtalálták és Anglia már abban az időben élénk szőrmekereskedést folytatott le az Északi Jeges-tengerbe ömlő Dwina torkolattal, ahol Arhangelsk kikötője épült. Rendszeres kijárónak azonban nem lehetett ezt felhasználni, mivel az arhangelski kikötő az év felében be van fagyva. Itt ugyanis már nem érvényesül a meleg Golf-áram hatása, amelynek tudvalévően az északi norvég kikötők jégmentességüket köszönhetik. Ezeknek az északnorvég kikötőknek a megszerzése már a cári Oroszország idején felmerült. 1882-ben megalakult az úgynevezett Arhangelskbizottság, amelynek vezére, Baranov, az egész orosz birodalomban hatalmas propagandát fejtett ki részben a murman partvidék kiépítése, részben az atlantióceáni átjáró megszerzése érdekében. Ezáltal ugyanis Oroszország nemcsak kijutna a szabad világóceánra, hanem megszerezné magának a világ legjobb vasércének telepeit Észak- Svédországban és Észak-Norvégiában. 1902-ben Korupatkin titkos memorandumot készített a cárnak, amelyben rámutatott arra, hogy a XX. században Oroszországnak 400 millió lakosa van, tehát feltétlenül szüksége van az északi átjáróra. Ez az északi átjáró, valamint a svéd és norvég ércmezők csak Finnországon keresztül közelíthetők meg és ezért nyert különös geosztratégiai jelentőséget Oroszországnak ez az északnyugati szöglete a szovjet világpolitika szempontjából. A finn irredenta és az orosz világforradalmi tervek Megállapíthatjuk most már, hogy a dorpati béke egyik részén sem létesített teljes megelégedést. Finnország továbbra is igényt tartott Karéliára, amely nemcsak a finnek igazi őshazája, hanem a világnak természeti kincsekben egyik leggazdagabb lelőhelye. Az oroszok a karéliai finn irredentával szemben úgy védekeztek, hogy a finn határtól 30 kilométerre kiürítettek minden falut, Karélia lakosságát pedig szétszórták egész Oroszországban. Ez volt az egyik hajtóereje a finn jobboldali lappómozgalomnak, amely egy időben igen nagy sikereket ért el azáltal, hogy a német nemzeti szocializmus kommunistaellenes irányzatát felhasználva, akarta visszaszerezni Oroszországtól Karéliát és ezért Németországgal katonai szövetségre akart lépni. Ezzel szemben a finn hivatalos politika, miután 1921-ben a népszövetség Finnországnak ítélte oda az Aalandszigeteket azzal, hogy azokon nem szabad erődítményeket építeni, a legszigorúbb elszigeteltséget vállalta a külpolitikában és csak 1935 óta tartozik az úgynevezett oslói csoporthoz. A szovjet kezdettől fogva elégedetlen volt a dorpati békével, noha 1917-ben Sztálin, az akkor még ellenzékben lévő orosz bolseviki párt funkcionáriusaként Helsinkiben járván, írásbeli nyilatkozatot adott Janner finn szociáldemokrata vezérnek, a legutóbbi moszkvai finn delegáció egyik vezetőjének, amelyben kötelezettséget vállalt arra, hogy ha Finnország nem támaszt nehézségeket az orosz bolsevizmus kormányrajutásának, a bolsevizmus mindig sérthetetlennek fogja tartani Finnország függetlenségét. Már a dorpati béke után megkezdődött a szovjet expanziója Finnország ellen. Ez az expanzió ezúttal a világforradalom köpenyében jelentkezett. Megalakították a keletkaréliai szovjetköztársaságot, amelynek igazi célja az volt, hogy először Finnországot, majd pedig a skandináv félszigetet bolsevizálja, megteremtse a skandináv szovjetköztársaságot és így jusson hozzá Moszkva az Arhhangelszki liga és Kuropatkin egykori álmainak megvalósításához. Erre vonatkozóan írásbeli okmányokkal is szolgált az a felségárulási per, amelyet 1921-ben folytattak le Svédországban. Kimeríthetetlen kincsesbányák a Jegestenger partján Közben új oka is támadt a szovjetnek arra, hogy Finnországot teljesen a maga érdekkörébe vonja. A világháború rákényszerítette Oroszországot, hogy az elzárt Keleti-tenger helyett az Északi Jeges-tengeren keresztül közlekedjék nyugati szövetségeseivel. Ezért belefogtak minden idők legfáraóibb ízű vasútépítésébe, a Murman-vasút kiépítésébe. Százezernyi hadifogoly dolgozott ezen a vasúton a legleírhatatlanabb szenvedések között. A Szentpétervártól Murman kikötőjéig 1451 kilométert kitevő vasút 1916 novemberében elkészült és meg is indulhatott rajta a közlekedés. Az orosz forradalom utáni zűrzavaros állapotok elterelték a figyelmet úgy a Murman-vasútról, mint a Murman-partvidékről. Csak 1932-ben indult el ismét Baranlov útján Jogodoj, a GPU azóta kivégzett hírhedt főnöke. A GPU sokszázezernyi politikai foglyával rendbehozatta a Murman-vasutat, megépítette a Sztálin-csatornát, sőt azóta a vasutat kétvágányúvá építették ki és a GPU-nak valóságos autarchiás külön birodalmát rendezte be a Murman partvidéken és Karéliában. A jeges tundrából városok nőttek ki, amelyek hatalmas bányaüzemek és iparvállalatok központjaivá lettek. Ugyanis ezen a valamikor teljesen elhagyatott és átkozott vidéken a GPU által letartóztatott orosz tudósok felfedezték az orosz birodalomnak talán legértékesebb kincses helyét. Szén-, réz-, nikkel-, vasbányák tömegét tárták fel, úgyhogy nyomorúságos falvakból sokezer lakosú városok lettek máról holnapra. A szovjet külpolitikája különösen 1938-ban vált ingerültté Finnországgal szemben. Ennek az évnek tavaszán ugyanis Finnország azt a javaslatot tette Svédországnak, hogy erősítsék meg az Aalandszigeteket, amelyek semlegességét kimondta az 1921. évi genfi semlegességi konvenció. Svédország húzódott eleinte a finn javaslat elfogadásától, mert hiszen az Aalandszigetcsoport nemcsak Finnország, de Svédország szempontjából is létfontosságú. Ez a szigetcsoport kontrolálja a Botteni-öböl bejáratát, amely mellett megy el az úgynevezett svéd ércvonat. Az Aalandszigetekről bármikor meg lehet akadályozni a svéd vasérc exportját. Amikor azonban 1938 őszén az orosz flotta gyanús mozdulatokat végzett az Aaland-szigetek körül, Svédország is beleegyezett az Aaland-szigeteknek finn részről való megerősítésébe és erre vonat- El L I T Különleges francia filmremek! L'Y W O O ED s Rádiót olcsón Metonzím Alkalmi rádiók Ipari garanciával. 2-csöves rádiók ...... 48 P-től ORION 7038 egyenáramú . . . M „ TELEFUNKEN 237 univerzális . 121 „ ORION 33 super 3-csöves ... 183 „ ' PHILIPS Triumph 3 csöves, bxr 133 , STANDARD SUPER X 3-csöves 128 „ ’ ORION 44 super 4-csöves ... 218 „ PHILIPS Ultrasuper 4-csöves . 218 .. STANDARD SUPER 37 3-csöves 178 „ ORION 333 ureivarzális Európa- ‘ vevő, 3+1-csöves ..... 178 „ TELEPÜNKEN 437 4-csöves super 210 .. ORION 88 S-csöv.'s super ... 255 „ PHILIPS REGENT 4 csöves . . 248 STANDARD SUPER 35 . . . 158 .. Rádiócsere. Az összes 1813-es rádión Mondons.Icok raktáron! Rádió-, Grammoton-, Limezkölcsönsh ! VERMES ZOLTÁN. II., Margit-körút 4. ■ (budai hidfőnél). Tel.: 150-511. 156-014. kozóan 1939 január 9-én egyezmény jött létre a két ország között. Ennek az egyezménynek a jóváhagyása azonban a genfi népszövetségi tanácstól függött. A népszövetségi tanács májusban össze is ült és tárgyalta a finn—svéd indítványt. Valamennyi állam hozzájárulását adta, kivéve Oroszországot, amelynek genfi delegátusa, Majszki szovjet nagykövet, a következőképpen érvelt az Aaland-szigetek megerősítése ellen: „A szovjet nem járulhat hozzá a szigetcsoport megerősítéséhez, mert ez esetben ez a szigetcsoport ugródeszka lehet bármely szovjetellenes hatalom számára, amely az Aaland-szigetekről bezárhatja a szovjet flottát a szűk Finn-öböl tölcsérébe, sőt Leningrád biztonságát is fenyegetheti. Finnország gyűlöli a szovjetet és kitűnő baráti kapcsolatokat tart fenn Németországgal. Ezért kormányom nevében ellenzem a svéd —finn indítvány elfogadását.” Ezzel az Aaland-szigetek megerősítése le is került a napirendről. Közben az augusztus 23-i német—orosz paktum gyökeresen megváltoztatta a balti-tengeri helyzetet, amennyiben az évszázadok óta vitatott Domínium maris Baltici-t Németország teljesen átengedte Szovjet-Oroszországnak. A szovjet most alaposan él is ezzel a jogával. Km FLZIK ——m— Sfi HM› wAC T»f»4tvvtaOc3 Ki^m!kSJc 4956*4$37: * SALAKLAVA ‰936 -939 MUCI BOSGE CITY Partnere: OLIVIAde HAVILLAND A szinpompás, grandiózus mű rendezője: KERTÉSZ MIHÁLY rechnicolor ) rechnicologa,m «HP§r~^ mm na! forim