Magyar Nemzet, 1941. október (4. évfolyam, 223-249. szám)
1941-10-22 / 241. szám
SZERDA, 1941 OKTÓBER 71. Magyar Nemzet A háborús gazdálkodás hírei A japán külkereskedelem keletázsiai nagytérpolitikája A japán kabinet a közelmúltban elhatározta, hogy külkereskedelmi politikáját alapjaiban megváltoztatja és így egyensúlyozza ki az angol—amerikai blokád okozta károkat és pótolja az elmaradt szállítások által előidézett hiányokat. A külkereskedelem új irányzódásának fő célja az, hogy Japán elmélyítse árucsereforgalmát a yenblokk államaival és tudatosan elfordul a devizakülföld államaitól. Eddig ezzel az irányzattal éppen ellenkező politikát folytatott. Mandzsukuo és Kína fogyasztási javak iránti élénk érdeklődése és a lakosság nagy vásárlóereje nem kis mértékben vonzotta a japán exportőröket. A yen-blokk államaiba való szállítások azonban felszívták az árukat és a devizakülföld számára nem maradt áru. Még röviddel a japán minisztertanács határozata előtt japán külkereskedelmi körökben igen fontosnak tartották a yen-blokkon kívülálló országokba való szállítást, mint ahhogy ezáltal Japán a fegyverkezéshez szükséges nyersanyagok és hadifelszerelések megvételéihez kívánatos devizákat meg tudta szerezni. Amikor azonban Nagy-Britannia és az Egyesült Államok befagyasztották Japán követeléseit és nem voltak többé szabad rendelkezésre álló devizakészletek, nem lehetett a kivitelből befolyó devizákra számítani. Japán nem törődött már a yen-blokkon kívüli államokba való áruszállítással és megkezdte kapcsolatainak szorosabbá tételét a yen-blokk országaival. A japán külkereskedelmi politika feladata a legközelebbi jövőben az lesz, hogy minden erejével előmozdítsa a keletázsiai gazdasági nagytér önellátásának megvalósulását. A japán külkereskedelem új tervét a szeptember 17-i minisztertanács fogadta el. Egyik legfőbb programpontja a Kínába irányuló áruszállítások fokozása, amellyel párhuzamosan halad a Kínából való árubevitel fokozása is. Mandzsukuóval való viszonylatban a külkereskedelem megmarad az 1940. évi fokon. Hasonlóan Kínához, törekszik Japán indokínai és taiföldi külkereskedelmi kapcsolatai kiszélesítésére is. Sakonji gazdasági miniszter a minisztertanács alkalmából kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy Japánnak Indokínával és Taifölddel való külkereskedelmi forgalma az utolsó hat hónapban megtízszereződött. Dél- és Közép- Amerikával az eddigi mértékben továbbra is fenn tudják tartani a külkereskedelmi forgalmat. A többi államokkal való külkereskedelem azonban teljesen megrekedt. Ez volt az első hivatalos nyilatkozat, amely a yen-befagyasztásoknak a japán külkereskedelemre gyakorolt hatásáról elhangzott. A japán külkereskedelem most már — a dél- és középamerikai államoktól eltekintve — az új irányvétel óta teljesen japán valutában bonyolódik le. A Taiföld ugyan továbbra is a fontot tartotta meg valutája alapjául, ezt a nehézséget azonban köztudomás szerint hitelegyezménnyel hidalta át Japán. Taiföld július végén 10 millió tikatnyi hitelt nyújtott Japánnak, de ez az összeg csak kis könnyítést jelent Japánnak, minthogy taiföldi vásárlásai sokkal nagyobb méretűek, semhogy ilyen kis keretekbe elférnének. Erre való tekintettel a japán kormány 2,25 millió font értékű aranyat szállított hajón taiföldre és ezen az összegen tiktast vásárolt. Ezzel megteremtette Japán és Taiföld között a belső elszámolás alapját és az eddiginél szorosabban fűzte a yen-blokkhoz Taiföldet. Japán ezenkívül külkereskedelmi szervezetét is igyekszik megjavítani. Szigorú ellenőrzés alatt áll kivitel, bevitel egyaránt anélkül, hogy az export-import-üzlet egyegy pénzcsoport monopóliumává válnék. Indokinát kivéve, sehol sincs numerus clausus az expót tőr-importőr cégekben és Taifölddel, továbbá Dél- és Közép-Amerikával a cégek számbeli korlátozása nélkül folyhat a külkereskedelem. Minden külkereskedelmi céget azonban szigorúan ellenőriz a Nippon Boeki Kaisha (Japán Kereskedelmi Egyesülés), amelynek feladata, hogy meggátolja a cégek között a belső versengést és eltávolítsa a nem megfelelő cégek cím alatt a Berliner Börsenzeitung belgrádi közgazdasági levelezője a következőket írja: A volt Jugoszlávia bizonyos erőfeszítéseket fejtett ki, hogy a vajdaság területén selyemipart létesítsen, amelynek alapját e vidéknek szederfákban való gazdagsága jelentené. Szerencsétlen módon ezt az ipart először állami kezek vették át. A jugoszláv államszámviteli törvény bürokratikus előírásai miatt azonban nem tudott kifejlődni és végül az üzemeket be is zárták. Később kiutat találtak az állami jelzálogbank által, amely 15 millió dinár részesedést vállalt és ezáltal társa lett az államnak a Jugoszláv Selyemgyárak Szabadalmazott Rt.-jában, amelynek az állam rendelkezésére bocsátotta gyári épületeit és ezért az új vállalatban 15 millió dinár névértékű részvényt kapott. A gyárak Újvidéken egy selyemfonodából, selyemfestő- és kikészítőüzemből álltak, a Bánságban pedig két selyemfonodából és egy selyemgubószárító berendezésből. Ezek az összefüggő gyárak a háború után két különböző államhoz kerültek. Újvidék Magyarországnak jutott, a Bánságot a szerbiai német főparancsnok területéhez csatolták. A bánsági fonodák és szárítók nem tudták többé feldolgozni árujukat. Ekkor előállt egy vevő, a Mitteldeutsche Spinnhüfte G. m. b. 11. Celle című német cég formájában, amely négymillió dinárért átvette a pancsovai, fehértemplomi, kovini és knezseváci üzemeket azzal a megszorítással, hogy a gubószárítási köz. Az újonnan életrehívott egyesülés elnöke a Mitsui-konszernhez közelálló Fujihara volt gazdasági miniszter, ami azt mutatja, hogy a külkereskedelemben éppúgy, mint a nagypolitikában, mindenütt továbbra is megtartotta irányító szerepét az a néhány nagytőkés konszern, amelynek érdekei szerint folyik a japán külkereskedelem és politika is. üzemek tulajdonjoga 15 év múlva visszaesik az államra. A belgrádi Állami Selyemgyárak Szabadalmazott Rt. a vételárat arra használja fel, hogy Nis vagy Parasin környékén új gyárat építsen, amely a szerbiai selyemhernyótenyésztésre támaszkodik majd. A német tőke részt vesz abban a fúzióban, amely a belgrádi Montania Rt. és a Lisanjski Budatét Rt. (lisanji bányák) között jött létre. Ez a két vállalat antimonbányászattal foglalkozik. Az új cég neve Antimon Rt. és alaptőkéje 24 millió dinár. Mivel fel fogja ölelni a kormánybiztosi vezetés alatt álló Podrinje Mines Limited című antimonbánya-vállalatot is, ezáltal Szerbia egész antimontermelése egy vállalatban koncentrálódik. A szerbiai antimon termelés központja Radevo járásban van. 1937-ben itt már 725 t tonna 18 százalék antimontartalmú ércet bányásztak. Ez a bánya a Podrinje Mines Limited nevű angol vállalat tulajdona volt, amelynek központja Londonban van. A Montania Rt. és a lijanji antimonbányák, amelyek közül az első 905 tonna, a második 213 tonna antimonércet termel, már régebben német tőkeérdekeltséghez tartozott. Most a félmillió font alaptőkéjű angol antimonbánya-vállalat is német érdekeltség lett. Mint ismeretes, még a szerb háború kitörése előtt megszerezte a német bányátoké a híres dán rézbányákat. A Berliner Börsenzeitung jelentése szerint, amióta a szerbiai rézbányák német kézbe kerültek, termelésük növekedett. Német tőke Szerbiában Bosznia, az új horvát tartomány Bosznia Horvátországhoz csatolásával az új horvát állam a volt Jugoszlávia egyik leggazdagabb tartományát kapta meg. Bosznia erdőgazdasága közismert, de érckincsei is jelentősek, úgyhogy a régi Jugoszlávia erdőterületeinek 60%-a, érckincseinek 90%-a Horvátország területén van. Ezenkívül a jugoszláv barnaszén- és lignitelőfordulások fele, a bauxitleletek legnagyobb része Bosznia révén szintén Horvátországnak jutott. A nagy ipari vállalatok közül a Bosnische Elektro AG Jajcán és a Lukavecen lévő Jugoslavenska Solvay AG érdemelnek említést. Előbbi a Nobel— Dynamit-konszern, utóbbi a Solvay Művek konszernjének érdekeltségébe tartozik. Igen fontos a Jugorelik, a mostani Horvát Bánya- és Kohóvállalat Rt. is, amelyet 1938- ban alapítottak és egész sor állami vállalat egyesüléséből keletkezett. A Banjaluka melletti Ljubija vasércbányaművei, amelyek 1939- ben (150.000 tonna ércet termeltek, a varosi bányák (1938: 180.00 tonna), a zenica- és brezakörnyéki szénbányák (1939: 700.000 tonna 5000 kalória értékű széntermeléssel) és a zenicai ipartelepek mind a vállalatba olvadtakbe. A Jugocelik utóda építteti tovább az 1939 óta építés alatt álló kovácsolt vasgyártóüzemet is Szarajevó mellett, Ilidjában. Alaptőkéje az 1940. évi alaptőkeemelés után 700 millió dinár volt. Horvát területen fekszenek a Topusca AG bányái és kohói is, amelyek a német Assling-konszern érdekeltségéhez tartoznak, a Tomasicban lévő bányamű, a zapragi és beslinaci kohók. A beslinaci kohó a Bofa-érdekeltséghez áll közel. A Jugoceliket annak idején azért alapították, hogy Jugoszlávia nyersére, nyersacél- és hengerelt vasáruszükségletét önellátásban tudják fedezni. Ez a terv a háború kitörése és a háborús gazdálkodás következtében nem vált valóra, bár elegendő érc állt rendelkezésre. Most tovább folytatják a termelés és a vállalatok megfelelő kiépítését, bár a szénellátás még nem biztosított, minthogy a volt Jugoszlávia kilenc érckohójából hat került Horvátországhoz és ezek ellátására a horvát széntelepek termelése nem elegendő. A hiányzó szénmennyiséget a horvát vízienergiák nagyobbfokú kihasználásával igyekeznek pótolni és ebből a célból nagyobb erőműtelepek építését tervezik. Szénmegtakarítás céljából a vasutak villamosítását is tervbe vették. A villamosítását is tervbe vették. A villamosítását is tervbe vették. Elvesztettem a Klebelsberg utcai telefonfülkében egy fekete női kézitáskát, megbízásból nálam lévő nagyobb összegű készpénzzel. A megtaláló vagy nyomravezető 500 pengő jula£oM$(m Kész Jéüi! Kovácsné, IT., Fény u. 2. T.: 35-33-23. Ötmillió pengőért élelmiszert és tüzelőanyagot vásárol a főváros A főváros pénzügyi szakbizottsága Karafiáth Jenő főpolgármester elnöklésével kedden ülést tartott. A szerdai rendkívüli közgyűlés elé kerülő polgármesteri előterjesztéseket tárgyalták. A filmmúzeum és a Kisipari Hitelintézet alaptőkeemelési ügyét levették a napirendről. A pénzügyi bizottság hozzájárult azután ahhoz, hogy a közélelmezési szakon húsz új állást szervezzenek. A szakbizottság tudomásul vette, hogy a polgármester ötmillió pengő forgótőkét óhajt igénybe venni. Ebből az összegből elsősorban élelmiszereket, tüzelőanyagot vásárol a főváros. Bocsáry Kálmán indítványára megszavazták az ínségesek kétszázezer pengős karácsonyi segélyét. Majd több kisebb ügyet tárgyaltak. A világ hajótérállományainak már több mint egyötöde elveszett A legutóbbi közlések szerint a háború folyamán eddig tizennégymillió bruttó regisztertonna hajótér veszett el ellenséges cselekmények következtében. Alábbiakban összeállítottuk az egyes nagyobb hajózó országok hajótér-veszteségét 1939 szeptember 1-étől 1941 szeptember 30-áig bezárólag. Külön bemutatjuk az egyes országok teljes hajótérállományát 1939-ben és összehasonlításként 1914-ben. A hajótérveszteségeknél meg kell jegyeznünk. Az érdekesség szempontjábóla hogy ezek a számok az abszolút veszteséget mutatják — semleges adatok szerint — tehát csak a valóban elsüllyedt hajóteret, mert természetes, hogy azokat a hajókat is figyelembe véve, amelyek ellenséges cselekmények következtében megsérültek s így a javítás tartama alatt kiesnek a forgalomból ez a szám az összeállításunkban szereplő végösszeget messze felülhaladná. Ián megemlítjük még, hogy az európai országok hatótér-veszteségét mutató összegből Hollandia 550 ezer, Dánia 300 ezer, Norvégia 800 ezer, Svédország 430 ezer, Görögország 700 ezer, Jugoszlávia 150 ezer és Belgium 170 ezer bruttóregisztertonnával részesedik. E hajók túlnyomó része angol szolgálatban állott. T. Gy. A világ hajótér-állománya millió bruttóregisztertonnában A teljes hajótérveszteség 1939 IX. 1. — 1941 IX. 30. között 1939-ben 1914-ben Angol Birodalom 21 20 U. S. A. 9 4.3 Németország 4.5 4.7 Franciaország 3 1.8 Hollandia 3 1.3 Dánia 1.2 0.71 Norvégia 4.85 IXI Svédország 1.6 0.94 Szovjet-Oroszország 1.35 0.79 Olaszország 3.50 1.27 Japán 5.6 1.5 Görögország 1.85 0.705 Spanyolország 0.9 0.83 , Finnország 0.59 — Jugoszlávia 0.43 — Panama 0.72 — Belgium 0.43 0.30 Törökország 0.23 0.11 Egyéb országok 2.50 1.10 összesen: 66,250.000 42,225.000 Millió bruttó regisztertana Angol Birodalom 6 Európai államok (nagyrészük angol szolgálatban) 6.87 USA 0.13 Japán 0.12 Panama 0.10 Egyéb 0.63 összesen: 14.000.000 Mikó Imre Erdély egységéről Dr. Mikó Imre, az erdélyi párt főtitkára Kolozs községben beszámolót tartott és többek között ezeket mondotta: " Az erdélyi párt szombati országos intézőbizottsági ülésén ismét beigazolódott, hogy Erdély magyarsága még mindig a kisebbségi sorsban kialakított politikai és társadalmi egységét tartja legnagyobb kincsének. A felszínen lehetnek hullámzások, merülhetnek fel felfogásbeli és személyi ellentétek, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a visszatért magyarság nem politizálni, hanem dolgozni akar. Mi, fiatal képviselők is, akik ma politikai pályán szolgáljuk a népi érdekeket, nem a kávéházak és pártklubok szivarfüstjéből sodródtunk a közélet porondjára, hanem már diákkorunkban a falvakat tanulmányoztuk s a magyar történelemben mélyedtünk el, mert csak a helyesen látott múltra és a nép valódi szükségleteinek ismeretére épülhet fel az új magyar népi politika. — A társadalmi egység mellett a politikai egység az erdélyi magyarság másik fő gondja. Ezért nem támadtuk azokat, akik más elgondolással jöttek a felszabadulás után Erdélybe és meg akartak tanítani arra, hogy mit nem csinálunk jól és hogyan kell megoldani az erdélyi kérdéseket. A mi szemünk nem politikai ellenfeleinken csüngött — hiszen a politikai pártok gyakran egymás létalapjai —, hanem az erdélyi románságon, amelyik kisebbségi sorsban ismét kialakította egységét, mert tudjuk, hogy ha mi megoszlunk, akkor ezzel a románok malmára hajtjuk a vizet. — De itt, a bécsi határtól néhány kilométerre, fel akarjuk emelni szavunkat azok ellen is, akik éket akarnak verni Erdély és az anyaország közé, akik pártunkat elkülönüléssel vádolják. Mi azért foglalkoztunk eddig a magyar kérdéseknek csak egyik résztelével, az erdélyi kérdéssel, mert ennek sajátságait mi ismerjük a legjobban és mert ezen az egy évvel ezelőtt visszaszerzett területen van a legtöbb és legsürgősebb tennivaló. A magunk portáján akarunk előbb rendet teremteni, mert csak így mutathatunk másoknak példát. ét [ö'k'és elte. Sí .1 Thi Mfísszio!Úgiái ijäTt! • XT'vWä r lió stéV^sTT ólív a » 6st i bioI? ±: óirnrr n+r ív (Ti ló rW leVe’dimié + -e Ibii rId.ert ú:S M .!'*?■! 'iirt i i r; • í s' \ rfv'fv r j T Új német vállalatok Romániában A német-román árucsereforgalom fejlesztésére két új, nagyobb vállalat alakult Romániában. Az egyik cég Balkán-Commert A. G. néven kezdte meg működését, 3 millió lej alaptőkével. A vállalat román mezőgazdasági és olajipari termékek exportjának előmozdítását tűzte ki céljául a német ipari gyártmányok behozatalával együtt. Acél- és vasárukkal való kereskedést, illetve ezeknek behozatalát szorgalmazza a jól ismert Röchling berlini cég most alakult román leányvállalata. Az új vállalkozást 2 millió lej alaptőkével jegyezték be. Hírek Romániából Bukarestből jelentik: Alexianu kormányzó elrendelte Transnistria iparosainak összeírását, öt napon belül minden iparosnak jelentkeznie kell s aki jelentkezési kötelezettségét elmulasztja, azt hat hónaptól három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtják. Elrendelte a kormányzó azt is, hogy a hivatalos ügyiratokat három nyelven: németül, románul és oroszul állítsák ki. * Aradról jelentik: Az aradi törvényszék nagy érdeklődés mellett tárgyalja Windholz Béla aradi kereskedő és társai perét, akik ellen az a vád, hogy ki akarták játszani a zsidó ingatlanok kisajátítására vonatkozó 1941 március 28-i törvényt. A per érdekessége, hogy a vádlottak sorában szerepel Filip Justin volt nagyváradi román alpolgármester, valamintdr. Popovics temesvári közjegyző. A bíróság előtt Filip Jusztin azt vallotta: nem volt tudomása arról, hogy antedatált okmányok segítségével akarták kijátszani a törvényt. 5