Magyar Nemzet, 1942. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-27 / 21. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAI ÉVRE 37.20 P, FÉLÉVRE 18.60 P, Alapította SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI­ UTCA HL NEGYEDÉVRE 0.30 P, 1 HÓNAPRA 8.20 P, EGYES fi­l IV - A D V INTEZ5T. "/TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 11 FILL, VASÁRNAP 14 FILL. f­L 1 H­U 9 A­ll I­ U K XgVVVTA^ yp, VILMOS CSASZÁR­ ÚT 65. TELEFON: 126 726* T­okio a japán-szovjet semlegesség pontosabb rendezését kívánja Rommel megelőzött minket, írja a „Daily Mail“ — Kelet-Európában nagy hidegben tovább folynak a faarcok — Sziám hadserege is megindult Burma ellen — Rióban főleg haditermelési együttműködésre törekednek — A gazdasági bizottság kimondta a gazdasági kapcsolatok megszakítását A három harctér hívei mellett a pánamerikai értekezlet és a japán—szovjet viszony vonja magára a figyelmet. Rio de Janeiróban a gazdasági bizott­ság olyan határozati javaslatot fogadott el, amely szerint a hármasszövetséggel már hadi­állapotba került észak- és közép­amerikai államok mellett a dél­amerikai államok egyöntetűen szakítsák meg a gazdasági és pénzügyi érintkezést Német­országgal, Olaszországgal és Japánnal. Berlin Chinchillről A Német Távirati Iroda tíz fejezetből álló részletes cikket közöl Churchillnek azokról az ígéreteiről, amelyeket a jelen­legi angol miniszterelnök nem volt képes beváltani. Az első fejezetnek ez a címe:­­Churchill, mint háborús sztra­­téga. A Német Távirati Iroda hivatkozik arra, hogy Churchill 1914 szeptemberében Antwer­pen megmentését ígérte, de két nappal később a város német kézre jutott. 1915-ben Churchill Gallipoliba küldött csapatokat, de a partraszállás nem járt si­kerrel. Ugyanígy rámutat a Német Távirati Iroda a norvég kalandra, a dünkircheni mene­külésre és Jugoszlávia össze­omlására, majd a krétai harcra, a német—szovjet háború kap­csán pedig ezt írja Churchill­­ről: — 1941 június 22-én — írja a Német Távirati Iroda —, azon a napon, amelyen Európa Hitler Adolf vezetésével szembe­szállt a bolsevista fenyegetéssel, Churchill ujjongva fogadta az új szövetséget és megígérte neki az egész brit birodalom segítségét. Ezzel szemben a Német T­áv­­irati Iroda rámutat, hogyan alakult a helyzet. A második fejezet címe: Churchill elveszti a kontinenst. „Churchill bűnös játékával — írja a Német Távirati Iroda — előmozdította és lángra lobban­­totta ezt a háborút, hogy bizto­sítsa Anglia főuralmát Európa népei felett. Ezzel szemben Churchill azt érte le — teszi hozzá a Német Távirati Iroda ■—, hogy nem Anglia uralkodik Európán, hanem a Szovjet Churchillen.“­­ ; A harmadik fejezet címe: 'Churchill és a blokád. Churchill ezt jósolta:­­— A blokád Anglia halálos fegyvere. Németország nem tudja magát kiszabadítani a brit ifiokád fojtó szorításából. Ezzel szemben a Német Táv­irati Iroda kijelenti, hogy Né­metország kiszabadította magát ebből a fojtó szorításból. A negyedik fejezet címe: Churchill és a légi háború. Churchill kijelentette, hogy Anglia elérte már a légi pari­tást Németországgal és nem­sokára övé lesz a légi fölény, ezzel szemben a Német Távirati Iroda kijelenti, hogy Anglia sok városa romhalmaz lett, viszont az Angolok a levegőben csődöt mondtak. Az ötödik fejezet címe: Chur­chill és a tengeralattjáró-háború. Ez a fejezet kimutatja, hogy Anglia éppoly tehetetlen a ten­geren, mint a levegőben. A hatodik fejezet címe: Chur­chill és a népek szabadsága. Ebből a részből ezt idézzük: — Churchill azt hirdeti: „Ang­lia a népek szabadságáért küzd.“ 1902-ben Churchill azt mon­dotta: „A búrok ellenállásának megtörésére csak egy eszköz van, meg kell ölnünk a szülő­ket, hogy gyermekeik tisztelje­nek bennünket.“ 1917-ben ki­jelentette: „Az íreket le kell ütni, mint a kutyákat.“ 1919 áp­rilisában Churchill az alsóház­ban helyeselte az amritsari vér­fürdőt, ahol 379 hindut agyon­lőttek. A hetedik fejezet címe ez: Churchill és a háborús bűnös­ség. E rész közli, hogy Churchill már 1936-ban kijelentette Wood amerikai tábornoknak: „ Németország túl erőssé kezd válni, Németországot meg kell semmisíteni. A nyolcadik fejezet címe: Churchill és Old England. Churchill megígérte, hogy Ang­lia sohasem pusztul el, ezzel szemben elvesztegeti az egész birodalmat. A kilencedik fejezet címe: A hazárdjátékos Churchill eljátssza a birodalmat. Itt a Német Táv­irati Iroda rámutat, Churchill annyira kiszolgáltatta Angliát Amerikának, hogy a Stimson USA hadügyminiszter legutóbb kije­lentette: „Churchill egész Észak- Amerika kedvence, még több is ennél, ő a miénk.“ A tizedik, befejező pont címe így hangzik: Az egyetlen ígéret, amelyet Churchill betartott. Ez az ígéret pedig az, hogy Chur­chill kijelentette, hogy ez a háború az angol népnek sok vérbe, verejtékbe és könnybe fog kerülni. A Német Távirati Iroda Churchill ígéreteiről szóló cik­kének három alapeszméje van: az egyik, hogy Churchill „min­den idők legnagyobb szélhá­mosa“, hogy Churchill az egész brit birodalmat elkótyavetyéli és átadja Amerikának, s har­madszor, hogy Churchill a vilá­got bolsevizálni akarja. A japán—szovjet kérdés A Német Távirati Iroda to­kiói jelentése szerint Japán azt kívánja, hogy haladéktalanul újítsák meg az eddig ideiglene­sen megkötött japán—szovjet halászati egyezményt és alakít­sák át ezt rendes szerződéssé. A Német Távirati Iroda idézi a tokiói Jotsi Simbun-nak azt a kívánságát, hogy minél előbb és minél pontosabban rendez­zék a japán—szovjet semleges­­ségi egyezményt. Ezzel szemben, mint a Bud. Tud. jelentéséből kitűnik, Cripps eddigi moszkvai angol nagykövet azt mondotta, nem hisz a japán—szovjet semleges­ség tartósságában. Cripps nyilatkozatának más részei is foglalkoztatják a világ­sajtót, így például a Transkon­tinent Press berlini jelentése szerint Cripps kijelentette: — A bolsevistáknak morális joguk van Németországot meg­hódítani, hogy a német népen végrehajthassák a megérdemelt büntetőbíráskodást. A Transkontinent Press-nek ugyanez a berlini jelentése ezt is közli: — Az angolszász nyilvános­ság felháborodottan tiltakozott, amikor Earle, a legutóbbi szó­fiai USA nagykövet a nyilvános­sággal közölte, hogy Roosevelt és Churchill terveinek megfelelő lenne egy bolsevista büntető ex­pedíció a Rajnáig. Az angolszász tiltakozás egyébként — írja a Transkontinent Press — nem a terv szörnyűségének szólott, ha­nem azok ellen a személyek és hivatali helyek ellen irányítot­ták, amelyek Earle nyilatkoza­tát a nyilvánosság felé továbbí­tották. Itt említjük meg, hogy Roose­velt közelkeleti „repülő nagy­követét“, Bullitt-ot Moszkvába küldte. A nagykövet, akit ez az utasítás Teheránban ért, repülő­gépen már útnak is indult a perzsa fővárosból Moszkvába. A pánamerikai értekezlet A riói konferenciát előre­láthatóan kedden fejezik be. Most derült ki, hogy a négy­pontos határozatot, amely a hármasszövetséggel való diplo­máciai szakítást ajánlja, nem az értekezlet plénuma, hanem eddig­­csupán a politikai bizott­ság szavazta meg, a záróülésre pedig, amikor a teljes ülés elé kerül a határozat, eddig azért nem kerülhetett sor, mert még nem fogalmazták meg a diplo­máciai szakítás keresztülvitelére irányuló intézkedéseket. Na­gyon is érthető tehát, hogy Berlinben, Rómában és Tokió­ban még mindig óvakodnak a végső mérleg megvonásától a riói értekezlet kapcsán, mert — szemben azokkal, akik máris a pánamerikanizmus teljes csőd­jéről beszélnek — német, olasz és japán helyeken arra az időre tartják fenn a riói határozat értékelését, amikor már tisztán lehet látni az ott elhatározandó lépések tartalmát és kísérő je­lenségeit. Ezt a tartózkodást igazolja különben a Német T­ávirati Iroda legújabb híre, eszerint a pánamerikai konferencia gazdasági bizottsága elfogadta a javaslatot, amely kimondja az amerikai országoknak a ten­gelyhatalmakkal való gazdasági és pénzügyi kapcsolatainak megszakítását. Az NST is azt jelenti, hogy ha a diplomáciai szakítást nem is sikerült auto­matikussá és kollektívvé tenni, gazdasági téren sikerült szoro­sabb együttműködést megindí­tani az Egyesült Államok és a délamerikai országok között. Ebből az WST-táviratból csak­úgy, mint más jelentésekből, ki­tűnik, hogy a pánamerikai ér­tekezlet kirakatában Washington talán inkább a diplomáciai vi­szony azonnali, önműködő és együttes megszakítását szerette volna tenni, a konferencia mun­kájának csúcspontját azonban arra helyezte, hogy Amerika angolszász és latin kontinense között a gazdasági, a haditer­melési együttműködést teremtse meg olyképpen, hogy a latin­amerikai országok nyersanya­gaiért cserébe iparcikket adjon. Ezzel kapcsolatban az NST meg­jegyzi: Az eljövendő hetekben és hónapokban még nagyobb gazdasági nyomás alá helyezi majd az Egyesült Államok a délamerikai országokat, első­sorban Argentínát, mert ez az állam a háború következtében elvesztette európai piacait és még nagyobb mértékben rá van szorulva az Egyesült Államok ipari termékeire, mint eddig. A pánamerikai gazdasági együttműködés fejlesztését mu­tatja ez a Német Távirati Iroda- jelentés.­­ A stockholmi Nija Dagh­­light Allehanda közli a United Press hírét, amely szerint az Egyesült Államok egyezményt kötöttek tizenhat amerikai ál­lammal a vámtarifák és más kereskedelmi akadályok kölcsö­nös megszüntetéséről. Ez kétségkívül a pánamerikai vámunió felé vezet. A négy állam, amely ezt a szerződést még nem írta alá: Argentína,­­Chile, Brazília és Ecuador. A Bud. Tud. newyorki távirata szerint azonban várható, hogy a szerződéshez Brazília és Chile is csatlakozni fog, attól tehát csak Argentína és Ecuador ma­radna távol. Argentína csak a parlament­nek májusban történő megnyi­tásakor tudja a tengelyhatal­makkal való diplomáciai kap­csolat megszakításának kérdé­sét a képviselőház elé terjesz­teni, vagy pedig rendkívüli par­lamenti ülésszakot kell egybe­hívni. A két délamerikai állam magatartását más táviratok is jellemzik, így a Bud. Tud. je­lentése szerint Chile az összes amerikai államok vezérkarainak értekezletre való összeül­ését kérte. Az NST szerint Argentina , római nagykövete, Malboran New Yorkból Rómába utaztá­­ban a madridi repülőtéren újságírókkal beszélgetett. Az NST erről ezt közli: " Argentínának a tengely­hatalmakkal való diplomáciai szakítása kérdésével kapcsolat­ban Malloran nagykövet nem foglalt világosan állást, csupán annyit mondott, hogy Argentína számára nehézségekbe ütköz­nék az Olaszországgal való kapcsolatok megszakítása. A mostani kormány három mi­nisztere olasz származású és hasonló helyzetben van Argen­tína lakosságának harmadrésze, nem is szólva arról a kb. egy­millió lakosról, akik még Olasz­országban születtek. Argentína legcélszerűbb magatartásaként Malboran nagykövet a nem had­viselő álláspontot jelölte meg. Ugyanakkor Argentína nem­csak a gazdasági kapcsolatok megszakításához járult hozzá. Ára 12 fillér

Next