Magyar Nemzet, 1942. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-27 / 21. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAI ÉVRE 37.20 P, FÉLÉVRE 18.60 P, Alapította SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI UTCA HL NEGYEDÉVRE 0.30 P, 1 HÓNAPRA 8.20 P, EGYES fil IV - A D V INTEZ5T. "/TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, SZÁM HÉTKÖZNAP 11 FILL, VASÁRNAP 14 FILL. fL 1 HU 9 All I U K XgVVVTA^ yp, VILMOS CSASZÁR ÚT 65. TELEFON: 126 726* Tokio a japán-szovjet semlegesség pontosabb rendezését kívánja Rommel megelőzött minket, írja a „Daily Mail“ — Kelet-Európában nagy hidegben tovább folynak a faarcok — Sziám hadserege is megindult Burma ellen — Rióban főleg haditermelési együttműködésre törekednek — A gazdasági bizottság kimondta a gazdasági kapcsolatok megszakítását A három harctér hívei mellett a pánamerikai értekezlet és a japán—szovjet viszony vonja magára a figyelmet. Rio de Janeiróban a gazdasági bizottság olyan határozati javaslatot fogadott el, amely szerint a hármasszövetséggel már hadiállapotba került észak- és középamerikai államok mellett a délamerikai államok egyöntetűen szakítsák meg a gazdasági és pénzügyi érintkezést Németországgal, Olaszországgal és Japánnal. Berlin Chinchillről A Német Távirati Iroda tíz fejezetből álló részletes cikket közöl Churchillnek azokról az ígéreteiről, amelyeket a jelenlegi angol miniszterelnök nem volt képes beváltani. Az első fejezetnek ez a címe:Churchill, mint háborús sztratéga. A Német Távirati Iroda hivatkozik arra, hogy Churchill 1914 szeptemberében Antwerpen megmentését ígérte, de két nappal később a város német kézre jutott. 1915-ben Churchill Gallipoliba küldött csapatokat, de a partraszállás nem járt sikerrel. Ugyanígy rámutat a Német Távirati Iroda a norvég kalandra, a dünkircheni menekülésre és Jugoszlávia összeomlására, majd a krétai harcra, a német—szovjet háború kapcsán pedig ezt írja Churchillről: — 1941 június 22-én — írja a Német Távirati Iroda —, azon a napon, amelyen Európa Hitler Adolf vezetésével szembeszállt a bolsevista fenyegetéssel, Churchill ujjongva fogadta az új szövetséget és megígérte neki az egész brit birodalom segítségét. Ezzel szemben a Német Távirati Iroda rámutat, hogyan alakult a helyzet. A második fejezet címe: Churchill elveszti a kontinenst. „Churchill bűnös játékával — írja a Német Távirati Iroda — előmozdította és lángra lobbantotta ezt a háborút, hogy biztosítsa Anglia főuralmát Európa népei felett. Ezzel szemben Churchill azt érte le — teszi hozzá a Német Távirati Iroda ■—, hogy nem Anglia uralkodik Európán, hanem a Szovjet Churchillen.“ ; A harmadik fejezet címe: 'Churchill és a blokád. Churchill ezt jósolta:— A blokád Anglia halálos fegyvere. Németország nem tudja magát kiszabadítani a brit ifiokád fojtó szorításából. Ezzel szemben a Német Távirati Iroda kijelenti, hogy Németország kiszabadította magát ebből a fojtó szorításból. A negyedik fejezet címe: Churchill és a légi háború. Churchill kijelentette, hogy Anglia elérte már a légi paritást Németországgal és nemsokára övé lesz a légi fölény, ezzel szemben a Német Távirati Iroda kijelenti, hogy Anglia sok városa romhalmaz lett, viszont az Angolok a levegőben csődöt mondtak. Az ötödik fejezet címe: Churchill és a tengeralattjáró-háború. Ez a fejezet kimutatja, hogy Anglia éppoly tehetetlen a tengeren, mint a levegőben. A hatodik fejezet címe: Churchill és a népek szabadsága. Ebből a részből ezt idézzük: — Churchill azt hirdeti: „Anglia a népek szabadságáért küzd.“ 1902-ben Churchill azt mondotta: „A búrok ellenállásának megtörésére csak egy eszköz van, meg kell ölnünk a szülőket, hogy gyermekeik tiszteljenek bennünket.“ 1917-ben kijelentette: „Az íreket le kell ütni, mint a kutyákat.“ 1919 áprilisában Churchill az alsóházban helyeselte az amritsari vérfürdőt, ahol 379 hindut agyonlőttek. A hetedik fejezet címe ez: Churchill és a háborús bűnösség. E rész közli, hogy Churchill már 1936-ban kijelentette Wood amerikai tábornoknak: „ Németország túl erőssé kezd válni, Németországot meg kell semmisíteni. A nyolcadik fejezet címe: Churchill és Old England. Churchill megígérte, hogy Anglia sohasem pusztul el, ezzel szemben elvesztegeti az egész birodalmat. A kilencedik fejezet címe: A hazárdjátékos Churchill eljátssza a birodalmat. Itt a Német Távirati Iroda rámutat, Churchill annyira kiszolgáltatta Angliát Amerikának, hogy a Stimson USA hadügyminiszter legutóbb kijelentette: „Churchill egész Észak- Amerika kedvence, még több is ennél, ő a miénk.“ A tizedik, befejező pont címe így hangzik: Az egyetlen ígéret, amelyet Churchill betartott. Ez az ígéret pedig az, hogy Churchill kijelentette, hogy ez a háború az angol népnek sok vérbe, verejtékbe és könnybe fog kerülni. A Német Távirati Iroda Churchill ígéreteiről szóló cikkének három alapeszméje van: az egyik, hogy Churchill „minden idők legnagyobb szélhámosa“, hogy Churchill az egész brit birodalmat elkótyavetyéli és átadja Amerikának, s harmadszor, hogy Churchill a világot bolsevizálni akarja. A japán—szovjet kérdés A Német Távirati Iroda tokiói jelentése szerint Japán azt kívánja, hogy haladéktalanul újítsák meg az eddig ideiglenesen megkötött japán—szovjet halászati egyezményt és alakítsák át ezt rendes szerződéssé. A Német Távirati Iroda idézi a tokiói Jotsi Simbun-nak azt a kívánságát, hogy minél előbb és minél pontosabban rendezzék a japán—szovjet semlegességi egyezményt. Ezzel szemben, mint a Bud. Tud. jelentéséből kitűnik, Cripps eddigi moszkvai angol nagykövet azt mondotta, nem hisz a japán—szovjet semlegesség tartósságában. Cripps nyilatkozatának más részei is foglalkoztatják a világsajtót, így például a Transkontinent Press berlini jelentése szerint Cripps kijelentette: — A bolsevistáknak morális joguk van Németországot meghódítani, hogy a német népen végrehajthassák a megérdemelt büntetőbíráskodást. A Transkontinent Press-nek ugyanez a berlini jelentése ezt is közli: — Az angolszász nyilvánosság felháborodottan tiltakozott, amikor Earle, a legutóbbi szófiai USA nagykövet a nyilvánossággal közölte, hogy Roosevelt és Churchill terveinek megfelelő lenne egy bolsevista büntető expedíció a Rajnáig. Az angolszász tiltakozás egyébként — írja a Transkontinent Press — nem a terv szörnyűségének szólott, hanem azok ellen a személyek és hivatali helyek ellen irányították, amelyek Earle nyilatkozatát a nyilvánosság felé továbbították. Itt említjük meg, hogy Roosevelt közelkeleti „repülő nagykövetét“, Bullitt-ot Moszkvába küldte. A nagykövet, akit ez az utasítás Teheránban ért, repülőgépen már útnak is indult a perzsa fővárosból Moszkvába. A pánamerikai értekezlet A riói konferenciát előreláthatóan kedden fejezik be. Most derült ki, hogy a négypontos határozatot, amely a hármasszövetséggel való diplomáciai szakítást ajánlja, nem az értekezlet plénuma, hanem eddigcsupán a politikai bizottság szavazta meg, a záróülésre pedig, amikor a teljes ülés elé kerül a határozat, eddig azért nem kerülhetett sor, mert még nem fogalmazták meg a diplomáciai szakítás keresztülvitelére irányuló intézkedéseket. Nagyon is érthető tehát, hogy Berlinben, Rómában és Tokióban még mindig óvakodnak a végső mérleg megvonásától a riói értekezlet kapcsán, mert — szemben azokkal, akik máris a pánamerikanizmus teljes csődjéről beszélnek — német, olasz és japán helyeken arra az időre tartják fenn a riói határozat értékelését, amikor már tisztán lehet látni az ott elhatározandó lépések tartalmát és kísérő jelenségeit. Ezt a tartózkodást igazolja különben a Német Távirati Iroda legújabb híre, eszerint a pánamerikai konferencia gazdasági bizottsága elfogadta a javaslatot, amely kimondja az amerikai országoknak a tengelyhatalmakkal való gazdasági és pénzügyi kapcsolatainak megszakítását. Az NST is azt jelenti, hogy ha a diplomáciai szakítást nem is sikerült automatikussá és kollektívvé tenni, gazdasági téren sikerült szorosabb együttműködést megindítani az Egyesült Államok és a délamerikai országok között. Ebből az WST-táviratból csakúgy, mint más jelentésekből, kitűnik, hogy a pánamerikai értekezlet kirakatában Washington talán inkább a diplomáciai viszony azonnali, önműködő és együttes megszakítását szerette volna tenni, a konferencia munkájának csúcspontját azonban arra helyezte, hogy Amerika angolszász és latin kontinense között a gazdasági, a haditermelési együttműködést teremtse meg olyképpen, hogy a latinamerikai országok nyersanyagaiért cserébe iparcikket adjon. Ezzel kapcsolatban az NST megjegyzi: Az eljövendő hetekben és hónapokban még nagyobb gazdasági nyomás alá helyezi majd az Egyesült Államok a délamerikai országokat, elsősorban Argentínát, mert ez az állam a háború következtében elvesztette európai piacait és még nagyobb mértékben rá van szorulva az Egyesült Államok ipari termékeire, mint eddig. A pánamerikai gazdasági együttműködés fejlesztését mutatja ez a Német Távirati Iroda- jelentés. A stockholmi Nija Daghlight Allehanda közli a United Press hírét, amely szerint az Egyesült Államok egyezményt kötöttek tizenhat amerikai állammal a vámtarifák és más kereskedelmi akadályok kölcsönös megszüntetéséről. Ez kétségkívül a pánamerikai vámunió felé vezet. A négy állam, amely ezt a szerződést még nem írta alá: Argentína,Chile, Brazília és Ecuador. A Bud. Tud. newyorki távirata szerint azonban várható, hogy a szerződéshez Brazília és Chile is csatlakozni fog, attól tehát csak Argentína és Ecuador maradna távol. Argentína csak a parlamentnek májusban történő megnyitásakor tudja a tengelyhatalmakkal való diplomáciai kapcsolat megszakításának kérdését a képviselőház elé terjeszteni, vagy pedig rendkívüli parlamenti ülésszakot kell egybehívni. A két délamerikai állam magatartását más táviratok is jellemzik, így a Bud. Tud. jelentése szerint Chile az összes amerikai államok vezérkarainak értekezletre való összeülését kérte. Az NST szerint Argentina , római nagykövete, Malboran New Yorkból Rómába utaztában a madridi repülőtéren újságírókkal beszélgetett. Az NST erről ezt közli: " Argentínának a tengelyhatalmakkal való diplomáciai szakítása kérdésével kapcsolatban Malloran nagykövet nem foglalt világosan állást, csupán annyit mondott, hogy Argentína számára nehézségekbe ütköznék az Olaszországgal való kapcsolatok megszakítása. A mostani kormány három minisztere olasz származású és hasonló helyzetben van Argentína lakosságának harmadrésze, nem is szólva arról a kb. egymillió lakosról, akik még Olaszországban születtek. Argentína legcélszerűbb magatartásaként Malboran nagykövet a nem hadviselő álláspontot jelölte meg. Ugyanakkor Argentína nemcsak a gazdasági kapcsolatok megszakításához járult hozzá. Ára 12 fillér