Magyar Nemzet, 1942. szeptember (5. évfolyam, 198-222. szám)
1942-09-27 / 220. szám
6 Magyar Nanzet Márt neve hósdian, avultan hanoik, de talán éppen ezért kedves nekünk. Ha felkattintjuk e név zárát, talán egy halott ember elfeledett fényképei és írásai hullanak elénk, szivarok és cigaretták dohányporával vegyülten, mintha e műfaj visszanyerte volna nevének eredeti jelentését: tárca lett ismét, a múlt s az emlékek tárcába. Ez a múlt félmúlt csupán s éppen ezért sokszorosan távoli. A puha, kissé kopott bőr megőrizte a régi ruhák szagát s az illatszerekét, melyeket az első világháború előtt élt férfiak használtak, de megőrizte a test melegét is, hisz oly közel volt mindig a szívhez s oly ritkán tették le az asztal sarkára, hogy mindig szem előtt legyen, csak az éjszakát virrasztotta át gazdájától távol, de akkori ágya mellett, keze ügyében. Hírlapjaink címoldalának hasábjai alatt ma már hiába keresnék nevét s az írók sem igen örülnek, ha novellájukat „tárcának*4, vagy akár „feuileton,”-nak emlegeti valaki. A tárca meghalt, helye azonban betöltetlen maradt máig is: neve egy elmúlt világot idéz csupán s elmúlt írókat Ha folytatni akarnók a szójátékot, a tárca rekeszel a régi Budapest képeslevelezőlapjait őrzik — beboríthatjuk velük az asztalt! Itt az Andrássy-utat látjuk, fiákerokkal, nagykalapot hölgyekkel, kik furcsán nyírt kutyákat vezetnek, amott Pest látképe hever, valahonnét a Várhegy oldaláról: az Operát befejezték már, de még nem rontották el a Ferenc József-teret; akad színes levelezőlap is: kékítőszínűség borul a királyi palota fölé, a Dunán kicsiny, fehér hajók úsznak — ha világosság elé tartod a lapot, az elmés, századvégi trükk esti tájat mutat, teliholddal a Svábhegy felett s a palotasor ablakainak aranysárga visszfényeit a Dunán. E levelezőlapok között bizonyára akad olyan is, mely a New Yorkkávéházat ábrázolja, Makart-ízlésű belsejével s bajuszos, frakkos pincéreivel, akik kissé mereven állanak az asztalok mellett. Ha belépünk a nagy üvegajtón, a hírlapi tárca egyik (ha nem is egyetlen) szülőföldjén állunk. Hiszen ha meg akarjuk ismerni ezt a műfajt, fel kell keresnünk azokat a füstös, izgatott helyeket is, ami megszületett, a pillanata a pénz kényszeréből. Mert kényszerből és parancsra termett a tárca s talán ezért is érezni rajta némi bizonytalanságot, mintha művelői kissé szégyenkeznének, hogy nem eléggé előkelő műfajnak szentelik erejüket. Különösen, ha igazi és nagy írók az illetők. Márpedig Magyarországon épp ilyenek voltak s sajátos tárcaműfaj megteremtői! De lépjünk be e helyre, melyet nemcsak egy kipusztult íróvilág tesz számunkra kedvessé, hanem Kosztolányi Esli Kornélia és Mára Szindbádja is, akiknek számára e kávéház a hősi csatateret jelentette. Emlékezzünk ara a jelenetre, mikor Marai regényében leül Szindbád, lintát kér az „irodalmi főpincértől“, írni kezd s írás közben megelevenedik előtte egy rejtett, feledésbe merült Magyarország, tájaival, ételeivel, boraival, vidéki úriházaival, vizeivel és évszakaival. Ha elolvastuk Márai regényének e — talán legszebb — sorait, a tárca (vagy legalább is egyfajta tárca) születésének tanui voltunk. Mert nem csupán a regény Szindlvidja írt így, hanem az élő Iljós is, a magyar tárca egyik legnagyobb művelője: Krúdy Gyula. S a nyomdász méltán csodálkozhatott rajta, hogy négy hasábon nem történik e tárcában semmi, csak az, hogy egy ember megeszik egy halat! S ez a csodálkozás a tárca egyik legfontosabb műfaji törvényét fedi fel szó négy hasábon nem történik e tárcájában történjék is valami. Ennek a műfajnak keretei sokkal szőkébbek és törékenyebbek, hogysem elbírnák a sok mozgást, vagy éppen a szenvedélyes mozdulatokat Novella és tárca tulajdonképpen ebben különböznek leginkább egymástól. De abban is, hogy — mint mondottuk — a tárcát kényszer és parancs hozta létre. A szórakoztatás kényszere s az üres újsághasáb parancsa. S lehet-e parancs sürgetőbb, követelőbb emennél? Az igazi remekművek a gyönyörködtetés, vagy a közlés öröméből fakadnak — a tárcaíró legfeljebb a rögtönzés könnyedségének ürömét élvezheti, de épp e rögtönzés, ez a zenei impromptuszerűség termi a tárca utánozhatatlan báját. El tudnék képzelni Chopint az impromptu nélkül? S elhihetjük-e, hogy Krúdy és Kosztolányi néhány képe és sora másként is megszülethetett volna, mint a tárca sürgető, kényszerű ihletében? Kényszerműfaj a tárca: az újság teremtette meg s annyi örökkévalóságra tarthat csak igényt, mint a napihír, vagy a riport, melynek szomszédságában a maga kissé élénkebb színeivel, szellemesebb csattanójával elhelyezkedik. S mintha közelibb rokona lenne az utóbbiaknak, mint a novellának, mellyel pedig első pillantásra össze is téveszthetné akárki. Néha úgy tetszik, mintha a bűnügyi, vagy társadalmi hír néhány hete elhintett magva hajtana virágot a tárcában, néha pedig egy prózai költemény hangulatait, zeneiségét lelhetjük meg benne. Egy lélektani helyzet, egy drámai jelenet, egy elsuhanó látomás: mindez épúgy kitöltheti a tárcát, mint egy utca, egy táj, egy arc, vagy egy mozdulat, melyet a rajz könnyedségével és gyorsaságával örökít meg az író. Könnyedség és kötetlenség: ime, a tárca legfőbb erényei. Egy szabálya van — s ez a legnehezebb szabály talán —: mindent megtehetsz, amíg könnyed vagy és szórakoztató. Valóban franciás szabály s nem véletlen, hogy a magyar tárca épp egy olyan nemzedék kezében születik meg, mely a forma, a stílus mintáit a francia irodalomban keresi. Mégis, a magyar tárca mását egyik nyugati nép irodalmában sem találhatjuk meg. A századvég teremtette meg nálunk, de legszebb alkotásai akkor sikerültek, mikor már-már divatját kezdte veszteni. Ágai Adolf tette népszerűvé, a legszebb magyar tárcákat azonban Lövik Károly, Krúdy Gyula, Színi Gyula írták. Igaz ugyan, hogy ők már szakítottak a tárca megszokott formáival s csak lehetőségeihez ragaszkodtak: a könnyed, kötetlen rögtönzéshez. Kapóra jött nekik, hogy a műfajnak annyi lehetősége van, ahány írója s mindegyikük megtalálta azt a formát, melyet egyedül ő tudott művelni. Kosztolányi, aki megmutatta, hogy az újságírásból is lehet tiszta és magas irodalmat csinálni, egy-egy tárcájával a prózába bujtatott vers, a költészetté finomított megfigyelés remekműveit tette le a hírlap előfizetőinek reggelizőasztalára. A „pillanatfelvétel“ (ahogyan a háború után a műfajt divatosabb szóval nevezték), a vázlatszerű rajz frissesége leginkább a tárcában érvényesülhetett. A könnyedség azonban fölényt is jelent s ha el akarjuk képzelni magunknak a tárcaíró típusát, olyan íróra kell gondolnunk, aki nem csupán mesterségében, hanem az életben is bizonyos fölényre tudott szert tenni. Mert a tárca csak látszólag „könnyű" írói Feladat — épp a könnyedség teszi nehézzel A mesterség technikai részének teljes ismerete, a hatások, finomságok csaknem ínyenc mérlegelése, erős drámai érzék és lélektani tapintat kívántatik hozzá. S ami talán még ennél is több: magának az életnek fölényes ismerete, ami akár életművészetet is jelenthet; sok gazdag tapasztalat, jó szimat, fürgeség s nem utolsó sorban bizonyos elegancia, melynek a stílusban, a formában kell főként érvényesülnie. A műfaj életének első éveiben úgy látszott, a humor is elengedhetetlenül szükséges hozzá, később azonban a tárca egyre igényesebb, egyre irodalmibb külsőt öltött s a humor átadta helyét a gúnynak vagy szatírának. Pedig a tárcaíró életszemléletének fölényével egyaránt jól megfért humor és gúny: gondoljunk csak Mikszáthra! A háború előtti évek tárcaírójának egyik típusát ő testesíti meg, élesszemű, de megbocsátó kiábrándultságával, anekdotázó hajlamával. S ha az anekdotáról hallunk, a Jókai—Mikszáth-nemzedék nagy hagyományáról, könnyebben megértjük, miért hódított nálunk a tárca és miért sorvadt el váratlanul a huszas években. Idézzük magunk elé azt a magyar úriosztályt, mely vidéki kúriákon, présházakban és vadászlakokban, Dunántúl és Hegyalja borai, vagy az alföldi vinkó mellett a vármegye valamelyik népszerű mesemondóját, vagy’ anekdotázóját hallgatja — s képzeljük el ugyanezt az osztályt a fővárosban, ahol még megőrzött valamit régi, nemzetiségi szokásaiból, s megértjük, miért élvezte a tárcát, mely úgy, ahogyan nálunk megvalósult, nem egyszer az anekdota polgáribb, urbánusabb változatának tetszhetik. Jókai regényeiből ezernyi anekdotát és tárcát lehetne kiszórni s Mikszáth csak közönsége ízlésének engedelmeskedik, mikor a tárca nyugati műfaját s a magyar anekdota-örökséget egybeötvözi. A magyar tárca e korai formája azonban egyre városiasabbá válik, a Hrunchit WMafardHwMfcok W-lekerülnek a fSnaine rövid életi bohémkorszakába, s a magyar nemesi parseály „ködlovagjai" megteremtik a novellának azt a csodálatos virágzását, melyet Ambrus, Cholnoky, Török Gyula, Lövik és Krúdy neve jelképez számunkra. A tárcaírót idővel már nem zöldköves gyűrűvel az ujján képzeljük el, hanem gardéniával a gomblyukában, nem mint vidéki földbirtokos-utódot, hanem mint városi dandyt. S innét csak egy lépés az újságíróig, ki már mestersége révén is legjobban ismerheti a lap és a közönség igényeit. A magyar tárcaműfajt azonban nem újságírók, hanem írók teremtették meg, írók, akik rászorultak az újságra s igazi irodalmat hoztak a politikai és napihírek közé. Nekik köszönhetjük, hogy a magyar tárca valódi irodalmi remekekkel dicsekedhetik s ezek az elpazarolt remekek, melyek ritkán kerültek csupán kötetbe, megérdemelnék, hogy napvilágra jussanak ismét. Lapozgassunk csak Krúdy Gyula Pesti Albumában s méltán elámulhatunk a költészet magas hőfokán, melyben e képek s e stílus megszülettek. A magyar tárca csak úgy alakulhatott ki, hogy a novella nagymesterei írták, kik e rögtönzésekben és futamokban leginkább dédelgetett alkotásaikat és ötleteiket szórták néha szét. Megérdemlik tehát, hogy ma is egyfajta áhítatos figyelmet szenteljünk nekik! Sőtér István Egy elfeledett műfaj: a tárca VEOYI, TENTH/-, «OK. PAPIRGY.VKAK FIGY 1.1 ,MflBE! OjArtt** a) hidraulikus prések JOOOXIOOO TMT7 hArmeli mAivtArrt s ounwrd 300 wJwiHyiW*!. * •••·»■« ftnl«*!«'!*» ..C«›Vc›Artt3 JaU*«rekl&dekirat/Ub*. ÉVTIZEDEK ÓTA MEGBÍZHATÓ I SZAKCZIET Libri « Han VVUOATCS^L1 ^ * (Ezzel a cikkel egyidejűen megkezdjük a klasszikus tárca egyik válfajának, a tárcanovellának sorozatos közlését. Mai számunkban Ambrus Zoltán tárcáját találja az olvasó. A szerk.) Szabályozták az idei termésű burgonya forgalmát A hivatalos lap szombati száma közli a közellátásügyi miniszter 110.400/1942. K. M. sz. rendeletét, amely az idei termésű burgonya forgalmát és felhasználását szabályozza. A rendelet szerint a termelők burgonyatermésük minden kataszteri holdja után Csik, Győr, Moson, Pozsony, Háromszék, Somogy, Szabolcs és Zemplén megyében és Szatmár megye mátészalkai járásában 18 mázsa, Abaúj-Torna, Baranya, Bereg, Békés, Besztercenaszód, Bihar, Borsod, Csanád, Csongrád, Gömör, Jász-Nagy- Kun-Szolnok, Kolozs, Máramaros, Nyítra, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Szilágy és Szolnokdoboka megyében, továbbá Kárpátalján 6 méter mázsa, az ország többi területén pedig 12 mázsa étkezési minőségre válogatott burgonyát kötelesek a hatóság által megállapított áron a Burgonyakereskedelmi Egyesüléshez beszolgáltatni. A termelő a beszolgáltatandó menynyiségen felül megmaradó burgonyát felhasználhatja vagy eladhatja, de elsősorban vetőburgonya szükségletét köteles megtartani. A termelő feleslegét harminc kilométeres körzeten belül a piacra viheti és azt közvetlenül a fogyasztóknak vagy kiskereskedőnek eladhatja. De egy-egy fogyasztónak legfeljebb egy mázsa burgonyát adhat el. A fogyasztó bármely termelőtől vásárolhat, de csak annyit, amennyi szükségletének fedezésére szükséges. A közvetlen vásárláshoz vásárlási engedély kell, amely csak harminc kilométer körzetben való vásárlásra és csak tengelyen való szállításra jogosít. A vásárlási engedélyt a községi elöljáróság (polgármester) adja ki. Egyébként burgonyát az ország egész területén csak szállítási igazolvánnyal szabad szállítani. A szállítási igazolványokat a Burgonya Egyesülés adja ki. Ha a termelőnek Budapesten háztartása van, legfeljebb három métermázsát szállíthat fel Budapestre és ehhez a Burgonya Egyesülés a szállítási igazolványt díjmentesen állítja ki. Fogyasztónak vásárlási engedélyt csak akkor szabad kiadni, ha megjelöli azt a termelőt, akitől burgonyát akar vásárolni. A rendelet részletesen szabályozza az ipari burgonya forgalmát és felhasználásának módjait is. A villamosáram felára A hivatalos lap szombati száma közti a közellátásügyi miniszter 96.000/1942. K. M. sz. rendeletét, amely szerint a közhasználati villamosművek alapáraikhoz felárakat számíthatnak. Húsz százalékot, ha a villamosenergia szolgáltatása közvetlenül szénbányánál fekvő erőműből vagy vízierőműből történik; 22 százalékot, ha egyéb szénerőműből vagy vásárlás útján bármilyen erőműből beszerzett villamosenergia továbbadásával történik; 30 százalékot, ha szívógáz erőműből, faküzelésű gőzerőműből, illetve Diesel erőműből történik. Budapest székesfővárost a villamosáram emelése nem érinti. Budapest ingatlanforgalma Somogyi út 2. Ildikó u. 2. 1445.60 n. öles telek, eladó: özv. Schiffer Miklósné és tsa, vevő: OTI, vételár: 182.682 P. — Somogyi út 4. 1580.30 n. öl telek, eladó: Szőcs Józsefné és tsai, vevő: OTI, vételár: 167.111 P. — Remetehegy 16.206/4-5 hrsz. 288.20 és 235 n. öles telek, eladó: Ultiéra Lénárd, vevő: Tímár Pál, vételár: 16.500 P. — Toldy lépcső 14.106/4 trsz. kétemeletes bérház, 100.60 n. ölön, adómentes bérjövedelme kb. 16.500 P. eladó: vitéz Raffay Béla és zsal, vevő: Thalóczy Lajos u. 30. bérház, kft., vételár: 330.000 P. .— Görgey Artur-U. 17. öröklakás, eladó: Benzsay Kálmán, vevő: Kricslein Ernő, vételár: 30.000 P. — Fillér-u. 21. öröklakás, eladó: Propper György, vevő: Zetelaki Szabó Jenő, Gyón, vételár: 24.000 P. — Diósárok-u. 33/b. 675 n. öl telek, eladó: Márkus József és neje, vevő: Fischer Árpád és neje, vételár: 50.250 P. — Lajos-tér 9. földszintes ház, 126.00 n. ölön, eladó: Csermák Bertalan, vevő: Dudák János, vételár: 65.000 P. — Hibáry-u. 12. 322.00 n. öles telek, eladó: Kamarásy Jenő, vevő: Hesz Lajos, vételár: 32.000 P.— Ervin-u. 12.052/4 hisz. Ma már minden szakfizlet HflRPÍ RHÍlMPflfl" jól habzik, tisztít, férheti kapható a folyékony ,,1111111 LullHíill UU tötlenit. Kérje ugyanott a „TROTTA*4 takarék mosdóeszközt. Háztartósa v an nálküW tehat Btlft. Vezérképviselet Ab ftmTHAnKftáfl : PÉK ISTVÁN, Own^Torem 07. YM&&WMAP, mitEPmsmain. WMWB——B——W———3—— ■!! —II HTTP IT> Előkelő nagyvállalat szex és a könyvelés minden Agában jártas, vezető pozicióra képes, mérlegképes Egy nyugati nyelv tudása megkívántunk. Részletes ajánlatok őskeresztény ajánlkozóktól „Komoly állás 589“ jeligére a kiadóba kéretnek. ingatlan 300 n. ölön, eladó: Záborszky Viktor és neje, vevő: Dénes Elemér és neje, vételár: 50.000 P. — Ceglédiút 13. Fertő-u. 9. 1 hold 608.40 n. öles telek, eladó: MÁV, vevő: Hangya Szövetkezet, vételár: 240.840 P. — Futó-u. 12. kétemeletes régi bérház, 256.40 n. ölön, adóköteles bérjövedelme kb. 10.000 P, eladó: dr. Rohonczy Imre, Inke, vevő: Nietsch Gertrud, vételár: 150.000 P. — Tisza Kálmán tér 26. egyemeletes adóköteles bérház 384,17 n. ölön, ingatlanrész, eladó: Leipnik Árpád, Pápa, vevő: Czeb© Gusztáv, Kőszeg, vételár: 120.000 P. — Belső Jászberényi-út 45. földszintes ház, 395.10 n. ölön, eladó: Schrantz Sándor és tsai, Nagyvárad, vevő: Jurák Ferenc, vételár: 106.000 P. — Káldy-u. 38. ingatlan 185 n. ölön, eladó: Pelley Erzsébet, vevő: Vogel Evald, vételár: 80.000 P. — Jurisits Miklós-u. 22. ingatlam 216.70 n. ötön, felsrésre, eladó: Váry István, vevő: Papp István, vételár: 50.000 P. — Állomás-u. 20. Ingatlan 256.300. ölön, felérésre, eladó: Csáky Ferenc, vevő: dr. Köves János, vételár: 35.000 P. — Teve-u. 35. telek, eladó: Kereszt., vevő: Scheuring Antal, vételár: 35.000 P. — Rózsa-u. 36. kétemeletes bérház, 229.90 n.ölön, 1/8 rész, eladó: Kiss Andor, vevő: Blumenthal Oszkárné, vételár: 32.000 P. Kállay miniszterelnök hitvese rádiófelhívással fordul a magyar nőkhöz Kállay Miklós miniszterelnök hitvese a Rádió nagy nyilvánosságán át hívja fel a magyar nőtársadalom figyelmét az önkéntes női honvédelemre. Igen sok olyan feladat van, amelyek megoldása egy háborúban álló országban a nőkre vár. A miniszterelnök hitvese vázolni fogja felhívásában, hogy milyen feladatok megoldása vár a magyar nők társadalmára. Kállay Miklósné felhívását október 1-én, csütörtökön 18.30 perckor közvetíti a Rádió. Szinyei Merse Jenő miniszter Kassára érkezett Kassáról jelentük: Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter szombaton délben Kassára érkezett. A Vezérlő Fejedelem városa bensőséges szeretettel üdvözölte falai között a magyar kulturális ügyek legfőbb vezetőjét. Szinyei MerseJenő fogadására a pályaudvaron megjelent Madarász István kassai megyéspüspök, vitéz báró Schell Péter főispán, Pohl Sándor polgármester, Szent-Imrey Pál alispán. Madarász István püspök bemutatta a fogadáson megjelent vezető személyiségeket. Szinyei Merse Jenő miniszter délután részt vesz a vitéz báró Schell Péter főispán által egybehívott kulturális és iskolaügyi értekezleten. (MNI.) Aljechin győzött a müncheni sakkbajnoki versenyen Münchenből jelentik: Az Európabajnokságért folyó müncheni sakkverseny pénteken véget ért. A zárófordulóban Bogat Jubov és Aljechin játszmája döntetlenül végződött. Minthogy a Junger Keres játszma szintén döntetlenül végződött, Aljechin (Franciaország), a sakk világbajnok, Európa-bajnok is lull. Az eredmények a következők: Európai bjnok Aljechin 82. Keres 1%, 36. Gogoljukon—Faltys—Flichter 7 ponttal. A mestertornán első lett Danielsson 8 ponttal, 2. Sziky 7 ponttal, 3 5. Füstér—Müller—Sordia- 6'1 1 ponttal. Zártkutatmányi engedély (bauxit, 66 darab) Várpalota és Inota község között eladó „Ritka alkatom 7050“ regge