Magyar Nemzet, 1942. szeptember (5. évfolyam, 198-222. szám)

1942-09-27 / 220. szám

6 Magyar Nanzet Már­t neve h­ósdian, avultan hanoik, de talán éppen ezért ked­ves nekünk. Ha felkattintjuk e név zárát, talán egy halott ember elfele­dett fényképei és írásai hullanak elénk, szivarok és cigaretták do­hányporával vegyülten, mintha e műfaj visszanyerte volna nevének eredeti jelentését: tárca lett ismét, a múlt s az emlékek tárcába. Ez a múlt félmúlt csupán s éppen ezért sokszorosan távoli. A puha, kissé kopott bőr megőrizte a régi ruhák szagát s az illatszerekét, melyeket az első világháború előtt élt férfiak használtak, de megőrizte a test me­legét is, hisz oly közel volt mindig a szívhez s oly ritkán tették le az asztal sarkára, hogy mindig szem előtt legyen, csak az éjszakát vir­­rasztotta át gazdájától távol, de akkor­i ágya mellett, keze ügyében. Hírlapjaink címoldalának hasáb­jai alatt ma már hiába keresnék nevét s az írók sem igen örülnek, ha novellájukat „tárcának*4, vagy akár „feuil­eton,”-nak emlegeti va­laki. A tárca meghalt, helye azon­ban betöltetlen maradt máig is: neve egy elmúlt világot idéz csupán s elmúlt írókat Ha folytatni akar­­nók a szójátékot, a tárca rekeszel a régi Budapest képeslevelezőlapjait őrzik — beboríthatjuk velük az asztalt! Itt az Andrássy-utat látjuk, fiákerokkal, nagykalapot hölgyek­kel, kik furcsán nyírt kutyákat ve­zetnek, amott Pest látképe hever, valahonnét a Várhegy oldaláról: az Operát befejezték már, de még nem rontották el a Ferenc József-teret; akad színes levelezőlap is: kékítő­­színűs­ég borul a királyi palota fölé, a Dunán kicsiny, fehér hajók úsz­nak — ha világosság elé tartod a lapot, az elmés, századvégi trükk esti tájat mutat, teliholddal a Sváb­hegy felett s a palotasor ablakainak aranysárga visszfényeit a Dunán. E levelezőlapok között bizonyára akad olyan is, mely a New York­­kávéházat ábrázolja, Makart-ízlésű belsejével s bajuszos, frakkos pin­céreivel, akik kissé mereven álla­nak az asztalok mellett. Ha belé­pünk a nagy üvegajtón, a hírlapi tárca egyik (ha nem is egyetlen) szülőföldjén állunk. Hiszen ha meg akarjuk is­merni ezt a műfajt, fel kell keres­nünk azokat a füstös, izgatott he­lyeket is, a­mi megszületett, a pilla­nat­a a pénz kényszeréből. Mert kényszerből és parancsra termett a tárca s talán ezért is érezni rajta némi bizonytalanságot, mintha mű­velői kissé szégyenkeznének, hogy nem eléggé előkelő műfajnak szen­telik erejüket. Különösen, ha igazi és nagy írók az illetők. Már­pedig Magyarországon épp ilyenek voltak s sajátos tárcaműfaj megteremtői! De lépjünk be e helyre, melyet nemcsak egy kipusztult íróvilág tesz számunkra kedvessé, hanem Kosz­tolányi Esli Kornélia és Mára­ Szindbádja is, akiknek számára e kávéház a hősi csatateret jelentette. Emlékezzünk ara a jelenetre, mi­kor Marai regényében leül Szind­­bád, lintát kér az „irodalmi főpin­cértől“, írni kezd s írás közben megelevenedik előtte egy rejtett, feledésbe merült Magyarország, tá­jaival, ételeivel, boraival, vidéki úrih­ázaival, vizeivel és évszakaival. Ha elolvastuk Márai regényének e — talán legszebb — sorait, a tárca (vagy legalább is egyfajta tárca) születésének tanui voltunk. Mert nem csupán a regény Szindlvidja írt így, hanem az­ élő Il­jós is, a magyar tárca egyik legnagyobb mű­velője: Krúdy Gyula. S a nyomdász méltán csodálkozhatott rajta, hogy négy hasábon nem történik e tárcá­ban semmi, csak az, hogy egy em­ber megeszik egy halat! S ez a cso­dálkozás a tárca egyik legfontosabb műfaji törvényét fedi fel szó négy hasábon nem történik e tárcá­­jában történjék is valami. Ennek a műfajnak keretei sokkal szőkébbek és törékenyebbek, hogysem elbír­nák a sok mozgást, vagy éppen a szenvedélyes mozdulatokat Novella és tárca tulajdonképpen ebben különböznek leginkább egymástól. De abban is, hogy — mint mondottuk — a tár­cát kényszer és parancs hozta létre. A szórakoztatás kényszere s az üres újsághasáb parancsa. S lehet-e pa­rancs sürgetőbb, követelőbb emen­nél? Az igazi remekművek a gyö­nyörködtetés, vagy a közlés örömé­ből fakadnak — a tárcaíró legfel­jebb a rögtönzés könnyedségének ürömét élvezheti, de épp e rögtön­zés, ez a zenei impromptuszerűség termi a tárca utánozhatatlan báját. El tudnék képzelni Chopint az im­promptu nélkül? S elhihetjü­k-e, hogy Krúdy és Kosztolányi néhány képe és sora másként is megszület­hetett volna, mint a tárca sürgető, kényszerű ihletében? Kényszerműfaj a tárca: az újság teremtette meg s annyi örökkévaló­ságra tarthat csak igényt, mint a napihír, vagy a riport, melynek szomszédságában a maga kissé élénkebb színeivel, szellemesebb csattanójával elhelyezkedik. S mintha közelibb rokona lenne az utóbbiaknak, mint a novellának, mellyel pedig első pillantásra össze is téveszthetné akárki. Néha úgy tetszik, mintha a bűnügyi, vagy társadalmi hír néhány hete elhin­tett magva hajtana virágot a tárcá­ban, néha pedig egy prózai költe­mény hangulatait, zeneiségét lelhet­jük meg benne. Egy lélektani hely­zet, egy drámai jelenet, egy elsu­hanó látomás: mindez épúgy ki­töltheti a tárcát, mint egy utca, egy táj, egy arc, vagy egy mozdulat, melyet a rajz könnyedségével és gyorsaságával örökít meg az író. Könnyedség és kötetlenség: ime, a tárca legfőbb erényei. Egy szabálya van — s ez a legnehezebb szabály talán —: mindent megte­hetsz, amíg könnyed vagy és szóra­koztató. Valóban franciás szabály s nem véletlen, hogy a magyar tárca épp egy olyan nemzedék kezében születik meg, mely a forma, a stílus mintáit a francia irodalomban ke­resi. Mégis, a magyar tárca mását egyik nyugati nép irodalmában sem találhatjuk meg. A századvég te­remtette meg nálunk, de legszebb alkotásai akkor sikerültek, mikor már-már divatját kezdte veszteni. Ágai Adolf tette népszerűvé, a leg­szebb magyar tárcákat azonban Lövik Károly, Krúdy Gyula, Színi Gyula írták. Igaz ugyan, hogy ők már szakítottak a tárca megszokott formáival s csak lehetőségeihez ra­gaszkodtak: a könnyed, kötetlen rögtönzéshez. Kapóra jött nekik, hogy a műfajnak annyi lehetősége van, ahány írója s mindegyikük megtalálta azt a formát, melyet egyedül ő tudott művelni. Koszto­lányi, aki megmutatta, hogy az új­ságírásból is lehet tiszta és magas irodalmat csinálni, egy-egy tárcájá­val a prózába bujtatott vers, a köl­tészetté finomított megfigyelés re­mekműveit tette le a hírlap előfize­tőinek reggelizőasztalára. A „pilla­natfelvétel“ (ahogyan a háború után a műfajt divatosabb szóval nevezték), a vázlatszerű rajz frisse­­sége leginkább a tárcában érvénye­sülhetett. A könnyedség azonban fölényt is jelent s ha el akarjuk képzelni magunknak a tárcaíró típusát, olyan íróra kell gondolnunk, aki nem csupán mesterségében, hanem az életben is bizonyos fölényre tudott szert tenni. Mert a tárca csak lát­szólag „könnyű" írói Feladat — épp a könnyedség teszi nehézzel A mesterség technikai részének teljes ismerete, a hatások, finomságok csaknem ínyenc mérlegelése, erős drámai érzék és lélektani tapintat kívántatik hozzá. S ami talán még ennél is több: magának az életnek fölényes ismerete, ami akár élet­­művészetet is jelenthet; sok gazdag tapasztalat, jó szimat, fürgeség s nem utolsó sorban bizonyos elegan­cia, melynek a stílusban, a formá­ban kell főként érvényesülnie. A műfaj életének első éveiben úgy lát­szott, a humor is elengedhetetlenül szükséges hozzá, később azonban a tárca egyre igényesebb, egyre iro­dalmibb külsőt öltött s a humor át­adta helyét a gúnynak vagy szatí­rának. Pedig a tárcaíró életszemlé­letének fölényével egyaránt jól meg­fért humor és gúny: gondoljunk csak Mikszáthra! A háború előtti évek tárcaírójának egyik típusát ő testesíti meg, élesszemű, de meg­bocsátó kiábrándultságával, anek­­dotázó hajlamával. S ha az anekdotáról hallunk, a Jókai—Mikszáth-nemze­­dék nagy hagyományáról, könnyeb­ben megértjük, miért hódított ná­lunk a tárca és miért sorvadt el vá­ratlanul a huszas években. Idézzük magunk elé azt a magyar úriosztályt, mely vidéki kúriákon, présházak­ban és vadászlakokban, Dunántúl és Hegyalja borai, vagy az alföldi vinkó mellett a vármegye valame­lyik népszerű mesemondóját, vagy’ anekdotázóját hallgatja — s kép­zeljük el ugyanezt az osztályt a fő­városban, a­hol még megőrzött va­lamit régi, nemzetiségi szokásaiból, s megértjük, miért élvezte a tárcát, mely úgy, ahogyan nálunk megvaló­sult, nem egyszer az anekdota pol­gáribb, urbánusabb változatának tetszhetik. Jókai regényeiből ezer­nyi anekdotát és tárcát lehetne ki­szórni s Mikszáth csak közönsége ízlésének engedelmeskedik, mikor a tárca nyugati műfaját s a magyar anekdota-örökséget egybeötvözi. A magyar tárca e korai formája azon­ban egyre városiasabbá válik, a Hrun­chit WMafardHwMfcok W-lek­erülnek a fSnaine rövid életi bo­­hémkorszakába, s a magyar nemesi parseály „ködlovagjai" megteremtik a novellának azt a csodálatos virág­zását, melyet Ambrus, Cholnoky, Török Gyula, Lövik és Krúdy neve jelképez számunkra. A tárcaírót idővel már nem zöldköves gyűrűvel az ujján képzeljük el, hanem gardé­niával a gomblyukában, nem mint vidéki földbirtokos-utódot, hanem mint városi dandyt. S innét csak egy lépés az újságíróig, ki már mester­sége révén is legjobban ismerheti a lap és a közönség igényeit. A ma­gyar tárcaműfajt azonban nem újságírók, hanem írók teremtették meg, írók, akik rászo­rultak az újságra s igazi irodalmat hoztak a politikai és napihírek közé. Nekik köszönhetjük, hogy a magyar tárca valódi irodalmi reme­kekkel dicsekedhetik s ezek az el­pazarolt remekek, melyek ritkán kerültek csupán kötetbe, megérde­melnék, hogy napvilágra jussanak ismét. Lapozgassunk csak Krúdy Gyula Pesti Albumában s méltán el­­ámulhatunk a költészet magas hő­fokán, melyben e képek s e stílus megszülettek. A magyar tárca csak úgy alakulhatott ki, hogy a novella nagymesterei írták, kik e rögtönzé­sekben és futamokban leginkább dédelgetett alkotásaikat és ötleteiket szórták néha szét. Megérdemlik te­hát, hogy ma is egyfajta áhítatos figyelmet szenteljünk nekik! Sőtér István Egy elfeledett műfaj: a tárca VEOYI­, TENTH/-, «OK­. PAPIR­­GY.VKAK FIGY 1.1 ,MflBE! Oj­Artt** a) hidraulikus prések JOOOXIOOO TMT7 hArmeli mAivtA­rrt s ounwrd­ 300 wJwiHyiW*!. * •••·»■« ftnl«*!«'!*» ..C«›Vc›Ar­tt3 JaU*«re­­­kl&dekirat/Ub*. ÉVTIZEDEK ÓTA­­ MEGBÍZHATÓ I SZAKCZIET Libri « Han VVUOATCS^L1 ^ * (Ezzel a cikkel egyidejűen meg­kezdjük a klasszikus tárca egyik válfajának, a tárcanovellának soro­zatos közlését. Mai számunkban Ambrus Zoltán tárcáját találja az olvasó. A szerk.) Szabályozták az idei termésű burgonya forgalmát A hivatalos lap szombati száma közli a közellátásügyi miniszter 110.400/1942. K. M. sz. rendeletét, amely az idei ter­mésű burgonya forgalmát és felhasz­nálását szabályozza. A rendelet szerint a termelők burgonyatermésük minden kataszteri holdja után Csik, Győr, Moson, Pozsony, Háromszék, Somogy, Szabolcs és Zemplén megyében és Szatmár megye mátészalkai járásában 18 mázsa, Abaúj-Torna, Baranya, Bereg, Békés, Besztercenaszód, Bihar, Borsod, Csanád, Csongrád, Gömör, Jász-Nagy- Kun-Szolnok, Kolozs, Máramaros, Nyít­ra, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Szilágy és Szolnokdoboka megyében, továbbá Kár­pátalján 6 méter mázsa, az ország többi területén pedig 12 mázsa étkezési mi­nőségre válogatott burgonyát kötelesek a hatóság által megállapított áron a Burgonyakereskedelmi Egyesüléshez be­szolgáltatni. A termelő a beszolgáltatandó meny­­nyiségen felül megmaradó burgonyát felhasználhatja vagy eladhatja, de első­sorban vetőburgonya szükségletét köte­les megtartani. A termelő feleslegét harminc kilométeres körzeten belül a piacra viheti és azt közvetlenül a fo­gyasztóknak vagy kiskereskedőnek el­adhatja. De egy-egy fogyasztónak leg­feljebb egy mázsa burgonyát adhat el. A fogyasztó bármely termelőtől vásárolhat, de csak annyit, amennyi szükségletének fedezésére szükséges. A közvetlen vásárláshoz vásárlási engedély kell, amely csak harminc kilométer körzetben való vásárlásra és csak tengelyen való szállításra jogosít. A vásárlási engedélyt a köz­ségi elöljáróság (polgármester) adja ki. Egyébként burgonyát az ország egész területén csak szállítási igazol­vánnyal szabad szállítani. A szállí­tási igazolványokat a Burgonya Egye­sülés adja ki. Ha a termelőnek Budapesten háztartása van, legfel­jebb három métermázsát szállíthat fel Budapestre és ehhez a Burgonya Egyesülés a szállítási igazolványt díjmentesen állítja ki. Fogyasztónak vásárlási engedélyt csak akkor sza­bad kiadni, ha megjelöli azt a ter­melőt, akitől burgonyát akar vásá­rolni. A rendelet részletesen szabályozza az ipari burgonya forgalmát és fel­használásának módjait is. A villamosáram felára A hivatalos lap szombati száma közti a közellátásügyi miniszter 96.000/1942. K. M. sz. rendeletét, amely szerint a közhasználati villa­mosművek alapáraikhoz felárakat szá­míthatnak. Húsz százalékot, ha a villamosenergia szolgáltatása közvet­lenül szénbányánál fekvő erőműből vagy vízierőműből történik; 22 száza­lékot, ha egyéb szénerőműből vagy vásárlás útján bármilyen erőműből beszerzett villam­osenergia tovább­adásával történik; 30 százalékot, ha szívógáz erőműből, fakü­zelésű gőzerő­­műből, illetve Diesel erőműből törté­nik. Budapest székesfővárost a villamos­­áram emelése nem érinti. Budapest ingatlanforgalma Somogyi­ út 2. Ildikó­ u. 2. 1445.60 n. öles telek, eladó: özv. Schiffer Miklósné és tsa, vevő: OTI, vételár: 182.682 P. — Somogyi út 4. 1580.30 n. öl telek, eladó: Szőcs Józsefné és tsai, vevő: OTI, vételár: 167.111 P. — Remetehegy 16.206/4-­5 hrsz. 288.20 és 235 n. öles telek, eladó: Ultiéra Lénárd, vevő: Tím­ár Pál, vételár: 16.500 P. — Toldy lépcső 14.106/4 t­rsz. kétemeletes bérház, 100.60 n. ölön, adómentes bérjövedelme kb. 16.500 P. eladó: vitéz Raffay Béla és zsal, vevő: Th­alóczy Lajos­ u. 30. bér­­ház, kft., vételár: 330.000 P. .— Görgey Artur-U. 17. öröklakás, eladó: Ben­­zsay Kálmán, vevő: Kricslein Ernő, vételár: 30.000 P. — Fillér-u. 21. öröklakás, eladó: Propper György, vevő: Zetelaki Szabó Jenő, Gyón, vé­telár: 24.000 P. — Diósárok-u. 33/b. 675 n. öl telek, eladó: Márkus József és neje, vevő: Fischer Árpád és neje, vételár: 50.250 P. — Lajos-tér 9. föld­szintes ház, 126.00 n. ölön, eladó: Csermák Bertalan, vevő: Dudák­ Já­nos, vételár: 65.000 P. — Hibáry-u. 12. 322.00 n. öles telek, eladó: Kama­­rásy Jenő, vevő: Hesz Lajos, vételár: 32.000 P.­­— Ervin-u. 12.052/4 hisz. Ma már minden szakfizlet HflRPÍ RHÍlMPflfl" jól habzik, tisztít, fér­heti kapható a folyékony ,,1111111 L­ullHíill UU tötlenit. Kérje ugyanott a „TROTT­A*4 takarék mosdóeszközt. Háztartósa v an nálküW tehat Btlft­. Vezérképviselet Ab ftmTHAnKftáfl : PÉK ISTVÁN, Own^T­orem 07. YM&&WMAP, mi­t­EPmsmai­n. WMWB——B——W———3—— ■!! —II HTTP IT> Előkelő nagyvállalat szex és a könyvelés minden Agában jár­tas, vezető pozicióra képes, mér­legképes Egy nyugati nyelv tudása meg­kívántunk. Részletes ajánlatok őskeresztény ajánlkozóktól „Ko­moly állás 589“ jeligére a kiadóba kéretnek. ingatlan 300 n. ölön, eladó: Záborszky Viktor és neje, vevő: Dénes Elemér és neje, vételár: 50.000 P. — Ceglédi­­út 13. Fertő-u. 9. 1 hold 608.40 n. öles telek, eladó: MÁV, vevő: Hangya Szövetkezet, vételár: 240.840 P. — Futó-u. 12. kétemeletes régi bérház, 256.40 n. ölön, adóköteles bérjöve­delme kb. 10.000 P, eladó: dr. Ro­­honczy Imre, Inke, vevő: Nietsch Gertrud, vételár: 150.000 P. — Tisza Kálmán­ tér 26. egyemeletes adóköte­les bérház 384,17 n. ölön, ingatlan­­rész, eladó: Leipnik Árpád, Pápa, vevő: Czeb© Gusztáv, Kőszeg, vételár­: 120.000 P. — Belső Jászberényi-út 45. földszintes ház, 395.10 n. ölön, eladó: Schrantz Sándor és tsai, Nagyvárad, vevő: Jurák Ferenc, vételár: 106.000 P. — Káldy-u. 38. ingatlan 185 n. ölön, eladó: Pelley Erzsébet, vevő: Vogel Evald, vételár: 80.000 P. — Jurisits Miklós-u. 22. ingatlam­ 216.70 n. ötön, felsrésre, eladó: Váry István, vevő: Papp István, vételár: 50.000 P. — Állomás-u. 20. Ingatlan 256.30­0. ölön, felérésre, eladó: Csáky Ferenc, vevő: dr. Köves János, vételár: 35.000 P. — Teve-u. 35. telek, eladó: Keres­zt., vevő: Scheuring Antal, vételár: 35.000 P. — Rózsa-u. 36. kétemeletes bérház, 229.90 n.­ölön, 1/8 rész, el­adó: Kiss Andor, vevő: Blum­enthal Oszkárné, vételár: 32.000 P. Kállay miniszterelnök hitvese rádiófelhívással fordul a magyar nőkhöz Kállay Miklós miniszterelnök hitvese­ a Rádió nagy nyilvánosságán át hívja fel a magyar nőtársadalom figyelmét az önkéntes női honvédelemre. Igen sok olyan feladat van, amelyek meg­oldása egy háborúban álló országban a nőkre vár. A miniszterelnök hitvese vázolni fogja felhívásában, hogy mi­lyen feladatok megoldása vár a ma­gyar nők társadalmára. Kállay Mik­lósné felhívását október 1-én, csütörtö­kön 18.30 perckor közvetíti a Rádió. Szinyei Merse Jenő miniszter Kassára érkezett Kassáról jelen­tük: Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter szombaton délben Kassára érkezett. A Vezérlő Fejedelem városa bensősé­ges szeretettel üdvözölte falai között a magyar kulturális ügyek legfőbb vezető­jét. Szinyei Merse­­Jenő fogadására a pályaudvaron megjelent Madarász Ist­­ván kassai megyéspüspök, vitéz báró Schell Péter főispán, Pohl Sándor pol­gármester, Szent-Imrey Pál alispán. Madarász István püspök bemutatta a fogadáson megjelent vezető személyi­ségeket. Szinyei Merse Jenő miniszter délután részt vesz a vitéz báró Schell Péter főispán által egybehívott kulturá­lis és iskolaügyi értekezleten. (MNI.) Aljechin győzött a müncheni sakkbajn­oki versenyen Münchenből jelentik: Az Európa­­bajnokságért folyó müncheni sakk­­verseny pénteken véget ért. A záró­­fordulóban Bogat Jubov és Aljechin játszmája döntetlenül végződött. Minthogy a Junger Keres játszma szintén döntetlenül végződött, Alje­chin (Franciaország), a sakk világ­bajnok, Európa-bajnok is lull. Az eredmények a következők: Európa­i b­jnok Aljechin 82. Keres 1%, 3­6. Gogoljukon—Faltys—Flichter 7 ponttal. A mestertornán első lett Danielsson 8 ponttal, 2. Sziky 7 pont­tal, 3 5. Füstér—Müller—Sordia- 6'1 1 ponttal. Zártkutatmányi engedély (bauxit, 66 darab) Várpalota és Inota község között eladó „Ritka alkatom 7050“ regge

Next