Magyar Nemzet, 1943. június (6. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-01 / 123. szám
A visszhangunk Nagy beszéd a hosszú várakozás feszültségében érthető módon fölveri a lélek közönyét vagy érdektelenségét. Régóta nem éreztük ezt annyira, mint most, amikor Kállaii Miklós beszéde, amelyről már napok óta mindenfélét rebesgettek, elhangzott, a rendesnél nagyobb érdeklődést keltve. A szónokló politikus is érezte a pillanat meglehetős történelmi jellegét, mert formában is kiválóra törekedett. Sokat beszélhetnénk erről a megnyilatkozásról, de érthető okokból bennünket két része érintett melegebben, mint olyanokat, akik különös határozottsággal igyekezünk különálláspontunkat becsületesen és férfiasan képviselni. Egész valónkkal együtt érzünk a miniszterelnökkel, amikor határozottan utal arra, hogy a mi harcunk a védelem harca, mi békét keresünk, érinthetetlen határaink történeti ölében s joggal sorozzuk be magunkat ama önálló és független európai nemzetek társaságába, melyek szabadon akarnak s csakis igy tudnak élni, amire hagyomány, intézmények táncolata, önmagunk számára kialakított életstílus kötelez bennünket, mert csak igy tudjuk elvégezni a saját munkánkat és betölteni európai küldetésünket. Igen, ez a mi tövises, göröngyös, de soha el nem hagyható és pillanatra sem megszakítható nagy történelmi ütünk; aki ezen velünk együtt jár, azt politikai ellentétek g kartásában sem tagadjuk meg e ponton. A magyar háborúnak pontosan megállapított célzatossága van: élni és élni/ hagyni meleg szomszédságon és barátságban mindenkit, aki életünket és életünk sajátszerbi magyar vezetéseit nem akarja bolygatni vagy kétségessé tenni, akivel lelkesen találkozhatunk Európa-anyánk tiszteletében és szolgálatában. Érthető, hogy a miniszterelnök hangsúlyozottan dédelgette a nekünk fontos és rokonszenves második kérdést, a kis nemzetek önrendelkezését. Ez a kérdés a mai viharos területeken újabb és újabb barázdát hasít és sokszor megtörténik, hogy az érdekeltek nagyon féltek ennek a kérdésnek tragikus elfordíthatásától. A szintézis korában élünk, tán nem csoda, ha állambölcsészek és államférfiak megpengetik a kérdést, van-e létjogosultsága a kis nemzeteknek vagy legalábbis a kis nemzetek élesen és egyénileg elhatárolt államainak. Az utóbbi időben a vitaelvek egyensúlya üdvösen megbolydult: urbi et orbi mind többen és többen hangsúlyozzák, hogy a közösségi elv évadjában sem szabad többre törekedni, mint államszövetségekre, sőt valójában csak lelki és szellemi kapcsokra, mert a megzavart egyéniség idején is szükséges és értékes a kis nemzetek és államok különléte. Nagy történeti válságokból maradtak meg és nem céltalanul. Legutóbb a tengelyhatalmak is ismételten beszéltek erről a kérdésről, különösen az új olasz külügyi államtitkár nyilatkozott melegen és kiáltványa érthető módon rendkívül fontos, bizalomgerjesztő, rokonszenves és példátódó volt. Valóban aminiszterelnökkel együtt tagadjuk a tételt, hogy a kis nemzetek életképtelenek és hogy csak a nagyok árnyékában maradhatnak meg. A magyarság a napfényes oldalon akar állni, ahol a szabadság napja süt; a Saját fénykörében élni, senkinek és soha át nem engedi vagy el nem tékozolja az önálló élethez jogát. De különben is teljes joggal állíthatjuk föl a dferdést: vájjon a kicsi nemzetek és törpe államok sorához tartozunk-e? Szép az aforizma, hogy kis nép, de nagy neezet vagyunk. Számunk nem éri el a nagy népekét, de méat számunk szerint is a közhatalmak közt a helyünk. Hamunk területe nem kiterjedt, de annál nagyobb a története és hatalmasabb a küldetése. Erről nem engedünk vitát semmiféle irányban és semmiféle tekintélynek vagy hatalomnak. Egy ezeréves sors s még hosszabb jövendő megszabta egyéniségünket, megszabta jelentőségünket, kijelölte utunkat s kijelölte céljainkat. Habozásnak nincs helye és e háborúban, mint a történelem hangsúlyozásra és eldöntésekre rendelt nagy időszakában munkánk és helytállásunk egyaránt hirdeti befelé és kifelé, az emlékeknek és a jevendőnek, hirdeti mind a négy anyaszél irányában mindes tényezőitek, hogy ez az ország joggal akar szabad és független maradni, méltón múltjához, amelynek zivataros századai alatt mindig tisztelte a szabadságot „a törvény előszavában“ s ha vini kiesett, „a vérnek bíborában“. Ez az ország föltétlenül meg akarja őrizni nemzeti jellegének minden történelmi különlegességét. Történelem és világszükséglet vele szavaznak. Zürichi tudósítónk telefonjelentése a háborúról Zürich, május 31. (A „Magyar Nemzet“ zürichi tudósítójának telefonjelentése.) A vasárnapi légi támadások között leghevesebb volt a vasárnap dél-után Nápoly ellen intézett bombatámadás. Mintegy száz nehéz bombázó négy hullámban jelent meg a kikötő és a város közelében levő repülőtér felett. A kikötő fölött heves légi harcokra került a német és olasz vadászgépeksrfíl. Más angol és amerikai rajoly tettem és Szardínia bombázását folytatták. A keleti hadszíntérről érkezett jelentések szerint a kubáni hídfőnél folytatódnak a támadások és ellentámadások, de számottevő változás a helyzetben nem állt elő, az ottani harcoknál fontosabbnak látszik a többi front fokozódó megélénkülése. Leningrádtól Taganrogig élénk✓felderítő vállalkozások, légi ésüzérségi tevékenység jellemzije a helyzetet és a felderítő alkotások során néhány helyen nagyobb kötelékek összecsaására is sor került. Különösen áll ez a középső frontszakaszra. Mindkét részről igyekeznek a másik fél csapatösszevonását zavarni. * Attu sziget kis japán helyőrségének szívós ellenállása véget ért. Amerikai jelentések szerint a figyelem most Kiska szigetére irányul, ahol tudvalevőleg legelőször szálltak partra a japánok és erős támaszpontot építettek ki. Kétségtelen, hogy Attu elvesztésével a többi japán támaszponttól nagy távolságra eső Kiska helyzete megnehezült. 1! csakis Morisson márkát fogadjon el az illatszertárakban Ha kell, használjon mmmsz HM BRILIÁNS EZÜST vérete és VARIA$ «f-L-udvarban^1. eladása 129-236. Magyar Nemzet Berlini tudósítónk telefonjelentése Berlin, május 31. (A „Magyar Nemzet“ berlini tudósítójának telefonjelentése.) A kubáni hídfő ismételt megrohanása újabb nyugvópontra jutott. A jelenlegi szünettel kapcsolatban kézenfekvő a gondolat, vájjon német részről számítanak-e további kísérletekre az ellenség részéről a frontnak ezen a szakaszán. A jövőre vonatkozóan jóslásokat németektől természetesen ebben a kérdésben nem várhatunk, az eddigi harcokkal kapcsolatos nyilatkozatokból azonban bizonyos következtetéseket vonhatunk le. A Wilhelmstrassén ugyanis megemlítik azokat a moszkvai Reuter-jelentéseket, amelyek a kubáni kir értelmeket újabban helyi jelegűeknek bélyegzik. A propagandaeszközökben jártas németi értékes körök nem kételkednek benne, hogy a szovjet azzal,hogy a déli hídfő körüli barikat hirtelenül mint kevésbbé fontosakat tünteti fel, a kudarcot ismeri be. A feltűnően nagy csapatösszevonások, hónapokon át mindig újabb és újabb tartalékok bőséges bevetése valóban nem látszik hozzájárulni a szovjet által újabban hangsúlyozott „helyi jel-leg“ alátámasztásához. Az ellenségnek a látszat elleni védekezését, amennyiben Moszkvából most azt kísérlik meg elhitetni, hogy a kubáni akciót kizárólag német részről túlozták el, éppen olyan propagandahazugságnak tartják Berlinben, mint az összes többi ellenséges hírt. A kubáni küzdelmek lezárásáról természetesen korai volna beszélnünk. " B. S. Angol lap figyelmeztetése Moszkvához Stockholmból jelenti az NST. Stockholmi vélemény szerint a londoni Observer című lap vasárnapi vezércikkéből, amely Sztálinnak a Komintern feloszlatásával kapcsolatban írt levelével foglalkozik, brit figyelmeztetést olvasnak ki a szovjetunió címére az európai érdekkörök elhatárolása érdekében. A vezércikk írója Nagy-Britannia és a szovjetunió viszonyának jövőbeni alakulására két lehetőséget lát, London és Moszkva vagy megegyezik a hatalmi- és érdekkörök elhatárolásban, vagy háborúra bízzák a döntést. A lap eprka így ír: " Az egyetlen módszer a béke korszerű megszervezésére olyan hatalmi csoport létrehozása, amely elég erős ahhoz, hogy a békét mindenkivel szemben megvédelmezze. Ilyen hatalmi csoport képződhet a most folyó háború befejezése után Nagy-Britanniából, a szovjetunióból és az Egyesült Államokból. A szovjetunió és Nagy- Britannia szempontjából az „alapvető kérdés így hangzik: „Várjon a békét és biztonságot egyetértésben keresik-e vagy biztonságukat egymással szemben akarják megszervezni?“ A második esetre vonatkozólag a cikk írója kilátásba helyezi Anglia harci készségét és igen érdekes mondatokban rámutat arra, hogy amennyiben Nagy-Britannia és a szovjetunió között a háború utáni időben az egyetértés nem jönne létre, a brit és a szovjet haderő „az Elba partján, vagy az Oderánál éberséggel és bizalmatlansággal állnak majd egymással szervben.“ A cikk azon reménységgel zárul, hogy az államférfim bölcséért elkerülhetővé teszi ezt az összeütközést, tengeralattjáróból áll. Nem tudni, hogyan történt a csatlakozás, mert a francia hadihajókat annak idején az alexandriai kikötőparancsnokság rendeletére leszerelték. A tisztek és legénység választására bízták akkor, hogy csatlakoznak-e a szövetségesekhez vagy angol őrizet alá kerülnek. Későbbi algíri jelentés szerint hétfőn reggel összeült az a központi végrehajtó bizottság, amelynek tagjaitGiraud és de Gaulle jelölte ki. Washingtoni jelentés szerint Roosevelt Daniel Noce dandártábornokot az európai hadszínterekre szánt amerikai haderők vezérkari szakértőjévé nevezte ki Noce 19 éves és különösen a partra szállási hadműveletek szakértője. Lisszabonból elentik: Illetékes portugál skörökben megcáfolják azt a hírt, mintha a szövetségesek részéről kérdést intéztek volna a portugál kormányhoz, hogy mi lenne a magatartása P Portugáliának egy, az ibériai félszigeten történő partraszállás esetén. ♦ Newyorki jelentés szerint Benes vasárnap beszédet mondott a newyorki rádióban, többi között hangoztatta, hogy a szovjetúnió izolált magatartásának már vége van és a szovjet most már „teljesen és határozottan“ együtt fog működni a nyugateurópai nemzetekkel. * A csungkingi kínai kormány elnökét, a nyolcvanéves Lin-Sent a múlt hétvégén szélütés érte. Állapota annyira rosszabbodott, hogy a Kuomintang központi vezetőségét vasárnap rendkívüli ülésre hívták össze és azonelhatározták, hogy ha Lin-Sen bármi okból nem tudná hivatalát ■ellátni, hatáskörét Csang- Kai-Sek tábornagy veszi át.* A spanyolTangerban, a Times tangeri tudósítója szerint tüntetések voltak a szövetségesek ellen. A lap tangeri tudósítója arról is hírt ad, hogy az angol nyelven megjelenő „Tanger Gazzette“ szerkesztőségét a hatóságok rendőri kordonnal vették körül és a lapvállalat alkalmazottai a letartóztatástól való félelmükben nem hagyják el az épületet. Az újság napok óta nem jelent, meg.A tangeri zsidó kolóniában több letartóztatás történt, állítólag azért, mert a gyanúsítottak brit érdekeket szolgáltak. Távol-Kelet Attu sziget feladása Tokióból jelenti az NST. A japán császári főhadiszállás vasárnap délután kiadott kommünikéje közli, hogy az attu szigeti japán csapatok, amelyek május 12-e óta kemény harcokban álltak a partra szállott amerikai csapatokkal, szombaton utolsó támadásra indultak amerikaiak ellen. A kommünikés ezután a következőket mondja ✓fTMivei azóta csapatainkkal minden összeköttetés megszakadt,feltételezzük, hogy katonáink kivétel nélkül elestek a becsület mezején. A sebesült és beteg katonák, akik ebben az utolsó támadásban nem vehettek részt, a támadás megkezdése előtt eldobták maguktól az életet. Attuszigeti ezredünk Yeriuyo Yamasaki ezredes paramadnoksága alatt valamivel több mnt kétezer főből állt. Ez a kétezer fő több mint húszezer amerikai ellen harcolt, bár az amerikaiak fegyverzetük szempontjából is nagy fölényben voltak. Május 28-áig, a harcokban hatezer amerikai esett el, illetve sebesült meg. Kiska szigete szilárdan csapataink kezében van. Az attui helyőrség utolsó órái Tokióból jelenti az NST. A császári főhadiszállás sajtóosztályának főnöke, Yahagi tábornok vasárnap este részletesen ismertette a csekélyszámú attui helyőrség harcát május 12-e óta, amikor az amerikai csapatok zöme partra szállt Attu-sziget déli partvidékén. Ugyanakkor az északi és északkeleti partvidéken is kisebb amerikai egységi szálltak partra. Váltakozó szerepcsével folyó harcok következtek ,amelyek során a japánok a sziged északi részében kiépített állásjagra támaszkodtak. 15 napig (fmn-rv heves harc után május 27-én sikerült az amerikaiaknak megközelíteniök a japán ellenállás fészkét. Itt már ember ember ellen harcolt. Az amerikaiak túlnyomó fölényben voltak s bár a japán védősereg igen súlyos veszteségeket okozott nekik, a túlerővel szemben nem tudta tartani magát. A japán katonák sorai egyre ritkultak s május 23-án Yamazaki ezredesnek, a jafifin védősereg parancsnokának már alig száz embere maradha S Május 21-én este Yamazaki ezeddel a következő utolsó rádiótmviratot küldte Tokióba: — Minden gondolatunk a japán katona becsületé és így indulunk az utolsó harcba. Csak a halél ragadhatja ki kezünkből a fegyvert. Yahagi tábornok így fejezte be rádióbeszédét: — Katonáink még egy utolsó banzajt kiáltottak a Tennóra, tisztelettel meghajtották fejüket a tokiói császári palota irányában és azután elindultak az utolsó rohamra. Román lap támadása a szófiai szovjet követ ellen Bukarestből jelenti a Stefani. A Curentul politikai szerkesztője szófiai merényleti sorozatról írva megállapítja, hogy nem régi Balkáni hagyományról, sem népi izgalomról nincs szó, hanem a bajok gyökere, hogy Szófiában még jelen van a szovjetororsz követ, aki gépkocsiján tüntetőenviseli a sarlót és kalapácsot és minden állítólagos szovjet ünnep alkalmát felhasználja, hogy a vörös zászlót lobogtassa végig Szófia utcáin, ezzel az eljárásai is bátorítva titkos híveit, akiknek egész hálózata működik. (MTI.) Zürichi tudósítónk telefonjelentése a külpolitikáról Zürich, május 31. (A ,,Magyar Nemzet“ zürichi tudósítójának telefonjelentése.) Azokat a híreket, amelyek Churchill gibraltári útjáról és állítólagos tárgyalásairól szólnak, eddig sem Washingtonból, sem Londonból, sem Algírból nem erősítették meg. A Fehér Házban tartott sajtókonferencia óta Churchill hollétéről hivatalosan semmit sem közöltek es, így nem tudni, Washingtonban van-e még vagy mikor és unova utazott el onnan. De Gaulle Algírból érkezéséről jelentik: De Gaulle megérkezését Algír utcáin mintegy tízezer ember várta. A tömegek egyformán ünnepelték de Gaulle-t, Giraud-t és a francia köztársaságot. Az algíri rádió a francia egység megteremtésének jelentőségét fejtegette és időnként felolvasta azt a proklamációt, amelyet de Gaulle annak idején Londonba érkezésekor bocsátott ki. Délután Giraud és de Gaulle együtt fogadta az újságírókat. Giraud bejelentetn,'hogy a londoni nemzeti komit® és az algíri francia főparancsnokság között teljes megegyezés jött létre. Minden belpolitikai viszály félretételével a francia őységet és a hadviselést kívánják szolgálni, mégpedig tettekkel, mert most nincs idő a beszédekre. A francia nép tetteket vár tőlük. De Gaulle hangsúlyozta, hogy a francia hagyományoknak megfelelően a politikai és katonai kormányzatot teljesen különválasztják. A fő cél a francia birodalom egységének helyreállítása. Vasárnap este közölték, hogy az alexandriai francia flotta a szövetségesekhez állott. Ez a flotta egy 22.000 tonnás csatahajóból, 4 cirkálóból, 3 torpedórorabolóból és 1 KEDD, 1945 .JÚNIUS 1/ „Magyarország érdeklődése a balkáni kérdések iránt“ Ankarából jelentik A török rádió szó szerint ismertette a Magyar Távirati iroda budapesti jelentését, amely a budapesti Balkán Bizottság évzáró üléséről szól. A török rádió különösen kiemelte Kállai Tibor nyugalmazott miniszter megállapítását, amely szerint a magyar nép élénk érdeklődést tanúsít a balkáni kérdések iránt. A bemondó ezenkívül közölte, hogy a Balkán Bizottság eddig 92 felolvasást rendezett. Az előadók között nemcsak magyarok, hanem külföldi képviselők is szerepeltek. Ezeket az előadásokat a bizottság külön füzetekben, nyomtatásban is megjelentette. A bizottság „Balkán füzetei“ a balkáni kérdések iránti érdeklődést fokozták. (MTI.) Telefonszámatts: Szerkesztőség Kiadóhivatal . . . • 128-428 . . . . * 126-726 . Nyílttéri. I hirdetésosztály M 20-130