Magyar Nemzet, 1943. június (6. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

A visszhangunk Nagy beszéd a hosszú vára­kozás feszültségében érthető módon fölveri a lélek közönyét vagy érdektelenségét. Régóta nem éreztük ezt annyira, mint most, amikor Kállaii Miklós be­széde, amelyről már napok óta mindenfélét rebesgettek, elhang­zott, a rendesnél nagyobb ér­deklődést keltve. A szónokló politikus is érezte a pillanat meglehetős történelmi jellegét, mert formában is kiválóra tö­rekedett. Sokat beszélhetnénk erről a megnyilatkozásról, de érthető okokból bennünket két része érintett melegebben, mint olyanokat, akik különös hatá­rozottsággal igyekezünk külön­álláspontunkat becsületesen és férfiasan képviselni. Egész valónkkal együtt ér­zünk a miniszterelnökkel, ami­kor határozottan utal arra, hogy a mi harcunk a védelem harca, mi békét keresünk, érinthetet­len határaink történeti ölében s joggal sorozzuk be magunkat ama önálló és független európai nemzetek társaságába, melyek szabadon akarnak s csakis igy tudnak élni, amire hagyomány, intézmények táncolata, önma­gunk számára kialakított élet­stílus kötelez bennünket, mert csak igy tudjuk elvégezni a saját munkánkat és betölteni európai küldetésünket. Igen, ez a mi tövises, göröngyös, de soha el nem hagyható és pillanatra sem megszakítható nagy történelmi ütünk; aki ezen velünk együtt jár, azt politikai ellentétek g k­artásában sem tagadjuk m­eg e ponton. A magyar háborúnak pontosan megállapított célzatos­sága van: élni és élni/ hagyni meleg szomszédságon és ba­rátságban mindenkit, aki éle­tünket és életünk sajátszerbi magyar vezetéseit nem akarja bolygatni vagy kétségessé tenni, akivel lelkesen találkozhatunk Európa-anyánk tiszteletében és szolgálatában. Érthető, hogy a miniszter­­elnök hangsúlyozottan dédel­gette a nekünk fontos és ro­konszenves második kérdést, a kis nemzetek önrendelkezését. Ez a kérdés a mai viharos terü­leteken újabb és újabb baráz­dát hasít és sokszor megtörté­nik, hogy az érdekeltek nagyon féltek ennek a kérdésnek tra­gikus elfordíthatásától. A szin­tézis korában élünk, tán nem csoda, ha állambölcsészek és államférfiak megpengetik a kér­dést, van-e létjogosultsága a kis nemzeteknek vagy legalábbis a kis nemzetek élesen és egyé­nileg elhatárolt államainak. Az utóbbi időben a vita­elvek egyensúlya üdvösen meg­bolydult: urbi et orbi mind többen és többen hangsúlyoz­zák, hogy a közösségi elv évad­jában sem szabad többre töre­kedni, mint államszövetségekre, sőt valójában csak lelki és szel­lemi kapcsokra, mert a meg­zavart egyéniség idején is szük­séges és értékes a kis nemze­tek és államok különléte. Nagy történeti válságokból maradtak meg és nem céltalanul. Leg­utóbb a tengelyhatalmak is is­mételten beszéltek erről a kér­désről, különösen az új olasz külügyi államtitkár nyilatkozott melegen és kiáltványa érthető módon rendkívül fontos, biza­lomgerjesztő, rokonszenves és példátódó volt. Valóban a­­mi­niszterelnökkel együtt tagadjuk a tételt, hogy a kis nemzetek életképtelenek és hogy csak a nagyok árnyékában maradhat­nak meg. A magyarság a nap­fényes oldalon akar állni, ahol a szabadság napja süt; a Saját fénykörében élni, senkinek és soha át nem engedi vagy el nem tékozolja az önálló élethez jogát. De különben is teljes joggal állíthatjuk föl a­ dferdést: vájjon a kicsi nemzetek és törpe álla­mok sorához tartozunk-e? Szép az aforizma, hogy kis nép, de nagy ne­ezet vagyunk. Számunk nem éri el a nagy népekét, de méat számunk szerint is a kö­zhatalmak közt a helyünk. Hamunk területe nem kiter­jedt, de annál nagyobb a törté­nete és hatalmasabb a külde­tése. Erről nem engedünk vitát semmiféle irányban és semmi­féle tekintélynek vagy hatalom­nak. Egy ezeréves sors s­ még hosszabb jövendő megszabta egyéniségünket, megszabta je­lentőségünket, kijelölte utunkat s kijelölte céljainkat. Habozás­nak nincs helye és e háborúban, mint a történelem hangsúlyo­zásra és eldöntésekre rendelt nagy időszakában munkánk és helytállásunk egyaránt hirdeti befelé és kifelé, az emlékek­nek és a je­vendőnek, hirdeti mind a négy anyaszél irányá­ban mindes tényezőitek, hogy ez az orszá­g joggal akar szabad és független maradni, méltón múltjához, amelynek zivataros századai alatt mindig tisztelte a szabadságot „a törvény elő­szavában“ s h­a vini kiesett, „a vérnek bíborában“. Ez az or­szág föltétlenül meg akarja őrizni nemzeti jellegének min­den történelmi különlegességét. Történelem és világszükséglet vele szavaznak. Zürichi tudósítónk telefonjelentése a háborúról Zürich, május 31. (A „Magyar Nemzet“ zürichi tu­dósítójának telefonjelentése.) A vasárnapi légi támadások között leghevesebb volt a vasárnap dél-­­után Nápoly ellen intézett bomba­támadás. Mintegy száz nehéz bom­bázó négy hullámban jelent meg a kikötő és a város közelében levő repülőtér felett. A kikötő fölött heves légi harcokra került a német és olasz vadászgépe­ksrfíl.­ Más angol és amerikai rajoly tettem és Szardínia bombázását folytatták. A keleti hadszíntérről érkezett jelentések szerint a kubáni hídfő­nél f­olytatódnak a támadások és ellentámadások, de számottevő vál­tozás a helyzetben nem állt elő, az ottani harcoknál fontosabbnak látszik a többi front fokozódó meg­élénkülése. Leningrád­tól Taganro­­gig élénk✓felderítő vállalkozások, légi és­­­üzérségi tevékenység jel­­lemzije a helyzetet és a felderítő alkotások során néhány helyen nagyobb kötelékek összecsa­­ására is sor került. Különösen áll ez a középső frontszakaszra. Mindkét részről igyekeznek a má­sik fél csapa­tössze­vonását zavarni. * Attu sziget kis japán helyőrségé­nek szívós ellenállása véget ért. Amerikai jelentések szerint a figye­lem most Kiska szigetére irányul, ahol tudvalevőleg legelőször száll­tak partra a japánok és erős támaszpontot építettek ki. Kétség­telen, hogy Attu elvesztésével a többi japán támaszponttól nagy távolságra eső Kiska helyzete meg­nehezült. 1! csakis Morisson márkát fogadjon el az illatszertárakban Ha kell, használjon mmm­sz HM BRILIÁNS EZÜST vérete és VARIA$ «f-L-udvarban^1. eladása 129-236. Magyar Nemzet Berlini tudósítónk telefonjelentése Berlin, május 31. (A „Magyar Nemzet“ berlini tu­dósítójának telefonjelentése.) A ku­báni hídfő ismételt megrohanása újabb nyugvópontra jutott. A je­lenlegi szünettel kapcsolatban ké­zenfekvő a gondolat, vájjon német részről számítanak-e további kísér­letekre az ellenség részéről a front­nak ezen a szakaszán. A jövőre vonatkozóan jóslásokat német­­ektől természetesen ebben a kér­désben nem várhatunk, az eddigi harcokkal kapcsolatos nyilatkoza­tokból azonban bizonyos következ­tetéseket vonhatunk le. A Wilh­elm­­strassén ugyanis megemlítik azokat a moszkvai Reuter-jelentéseket, amelyek a kubáni kir értelmeket újabban helyi jelegűeknek bélyeg­zik. A propagandaeszközökben jár­tas németi értékes körök nem ké­­telkedn­ek benne, hogy a szovjet azzal,hogy a déli hídfő körüli bar­ikat hirtelenül mint kevésbbé fontosakat tünteti fel, a kudarcot ismeri be. A feltűnően nagy csa­patösszevonások, hónapokon át mindig újabb és újabb tartalékok bőséges bevetése va­l­óban nem lát­­­szik hozzájárulni a szovjet által újabban hangsúlyozott „helyi jel-­­leg“ alátámasztásához. Az ellenség­nek a látszat elleni védekezését, amennyiben Moszkvából most azt kísérlik meg elhitetni, hogy a ku­báni akciót kizárólag német rész­­ről túlozták el, éppen olyan pro­­pagandah­azugságnak tartják Ber­linben, mint az összes többi ellen­séges hírt. A kubáni küzdelmek le­zárásáról természetesen korai volna beszélnünk. " B. S. Angol lap figyelmeztetése Moszkvához Stockholmból jelenti az NST. Stockholmi vélemény szerint a lon­doni Observer című lap vasárnapi vezércikkéből, amely Sztálinnak a Komintern feloszlatásával kapcsolat­ban írt levelével foglalkozik, brit figyelmeztetést olvasnak ki a szovjet­unió címére az európai érdekkörök elhatárolása érdekében. A vezércikk írója Nagy-Britannia és a szovjetunió viszonyának jövőbeni alakulására két lehetőséget lát, London és Moszkva vagy megegyezik a hatalmi- és érdek­körök elhatárolásban, vagy h­áborúra bízzák a döntést. A lap epr­ka így ír: " Az egyetlen módszer a béke kor­szerű megszervezésére olyan hatalmi csoport létrehozása, amely elég erős ahhoz, hogy a békét mindenkivel szemben megvédelmezze. Ilyen hatalmi csoport képződhet a most folyó há­ború befejezése után Nagy-Britanniá­­ból, a szovjetunióból és az Egyesült Államokból. A szovjetunió és Nagy- Britannia szempontjából az „alapvető kérdés így hangzik: „Várjon a békét és biztonságot egyetértésben ker­esik-e vagy biztonságukat egymással szem­ben akarják megszervezni?“ A második esetre vonatkozólag a cikk írója ki­látásba helyezi Anglia harci készségét és igen érdekes mondatokban rámu­tat arra, hogy amennyiben Nagy-Bri­­tannia és a szovjetunió között a há­ború utáni időben az egyetértés nem jönne létre, a brit és a szovjet had­erő „az Elba partján, vagy az Oderá­nál éberséggel és bizalmatlansággal áll­nak majd egymással szervben.“ A cikk azon reménységgel zárul, hogy az államférfim bölcséért­ elkerülhetővé teszi ezt az összeütközést, tengeralattjáróból áll. Nem tudni, hogyan történt a csatlakozás, mert a francia hadihajókat annak idején az alexandriai kikötőparancsnokság rendeletére leszerelték. A tisztek és legénység választására bízták ak­kor, hogy­ csatlakoznak-e a szövet­ségesekhez vagy angol őrizet alá kerülnek. Későbbi algíri jelentés szerint hétfőn reggel összeült az a köz­ponti végrehajtó bizottság, amely­nek tagjait­­Giraud és de Gaulle jelölte ki. Washingtoni jelentés szerint Roosevelt Daniel Noce dandár­­tábornokot az európai hadszín­terekre szánt amerikai haderők vezérkari szakértőjévé nevezte ki­ N­oce 19 éves és k­­ülönösen a partra szállási hadműveletek szakértője. Lisszabonból elentik: Illetékes portugál skörökbe­n megcáfolják azt a hírt, mintha a szövetségesek ré­széről kérdést intéztek volna a por­tugál kormányho­z, hogy mi lenne a magatartása P Portug­áliának egy, az ibériai félszigeten történő partra­szállás eseté­n­. ♦ Newyorki jele­ntés szerint Benes vasárnap beszéd­et mondott a new­yorki rádióban, többi között han­goztatta, hogy a­ szovjetúnió izolált m­agatartásának már vége van és a szovjet most már „teljesen és hatá­rozottan“ együtt fog működni a nyugateurópai nemzetekkel. * A csungking­i kínai kormány el­nökét, a nyolcvanéves Lin-Sent a múlt hétvégén szélütés érte. Álla­pota annyira rosszabbodott, hogy a Kuomintang központi vezetőségét vasárnap rendkívüli ülésre hívták össze és azon­­elhatározták, hogy ha Lin­-Sen bármi okból nem tudná hivatalát ■ellátni, hatáskörét Csang- Kai-Sek tábornagy veszi át.­­* A spanyol­­Tangerban, a Times tangeri tudósítója szerint tünteté­­sek voltak a­ szövetségesek ellen. A lap tangeri t­udósítója arról is hírt ad, hogy az angol nyelven megje­lenő „Tanger Gazzette“ szerkesztő­ségét a hatóságok rendőri kordon­nal vették körül és a lapvállalat al­kalmazottai a letartóztatástól való félelmükben­­ nem hagyják el az épületet. Az­­ újság napok óta nem jelent, meg.­­A tangeri zsidó koló­niában több letartóztatás történt, állítólag azért, mert a gyanúsítottak brit érdekeket szolgáltak. Távol-Kelet Attu sziget feladása Tokióból jelenti az NST. A japán császári főhadiszállás va­sárnap délután kiadott kommünikéje közli, hogy az attu szigeti japán csa­patok, amelyek május 12-e óta kemény harcokban álltak a partra szállott amerikai csapatokkal, szom­baton utolsó támadásra indultak amerikaiak ellen. A kommü­nikés­ ez­­után a következőket mondja ✓fTMivei azóta csapatainkkal minden össze­köttetés megszakadt,­­feltételezzük, hogy katonáink kivétel nélkü­l elestek a becsület mezején. A sebesült és beteg katonák, akik ebben az utolsó támadásban nem vehettek részt, a támadás megkezdése előtt eldobták maguktól az­ életet. Attuszigeti ezre­­dünk Yeriuyo Yamasaki ezredes pa­­ramadnoksága alatt valamivel több mnt kétezer főből állt. Ez a kétezer fő több mint húszezer amerikai el­len harcolt, bár az amerikaiak fegy­verzetük szempontjából is nagy fö­lényben voltak. Május 28-áig­, a harcokban hatezer amerikai esett el, illetve sebesült meg. Kiska szigete szilárdan csapataink kezében van­. Az attui helyőrség utolsó órái Tokióból jelenti az NST. A császári főhadiszállás sajtóosz­tályának főnöke, Yahagi tábornok vasárnap este részletesen ismertette a csekélyszámú attui helyőrség har­cát május 12-e óta, amikor az amerikai csapatok zöme partra szállt Attu-sziget déli partvidékén. Ugyan­akkor az északi és északkeleti part­vidéken is kisebb amerikai egységi szálltak partra. Váltakozó szerepcsé­­vel folyó harcok következtek­ ,ame­lyek során a japánok a sziged északi részében kiépített állásjagra támasz­kodtak. 15 napig (fmn-rv heves harc után május 27-én sikerült az ameri­kaiaknak m­egközelíteniök­ a japán ellenállás fészkét. Itt már ember ember ellen harcolt. Az amerikaiak túlnyomó fölényben voltak s bár a japán védősereg igen súlyos veszte­ségeket okozott nekik, a túlerővel szemben nem tudta tartani magát. A japán katonák sorai egyre ritkul­tak s május 23-án Yamazaki ezre­desnek, a jafifin védősereg parancs­­nokának­­ már alig száz embere ma­­radha S Máju­s 21­-én este Yamazaki ezeddel a következő utolsó rádió­­tmviratot küldte Tokióba: — Minden gondolatunk a japán katona becsü­leté és így indulunk az utolsó harcba. Csak a halél ragad­hatja ki kezünkből a fegyvert. Yahagi tábornok így fejezte be rádióbeszédét: — Katonáink még egy utolsó ban­­zajt kiáltottak a Tennóra, tisztelettel meghajtották fejüket a tokiói csá­szári palota irányában és azután el­indultak az utolsó rohamra. Román lap támadása a szófiai szovjet követ ellen Bukarestből jelenti a Stefani. A Curentul politikai szerkesztője szófiai merényleti sorozatról írva meg­­állapítja, hogy nem régi Balkáni hagyo­­mányról, sem népi izgalomról nincs szó, hanem a bajok gyökere, hogy Szófiában még jelen van a szovjet­ororsz követ, aki gépkocsiján tüntetően­­viseli a sarlót és kalapácsot és minden állítólagos szovjet ünnep alkalmát fel­használja, hogy a vörös zászlót lobog­tassa végig Szófia utcáin, ezzel az el­járásai is bátorítva titkos híveit, akik­nek egész hálózata működik. (MTI.) Zürichi tudósítónk telefonjelentése a külpolitikáról Zürich, május 31. (A ,,Magyar Nemzet“ zürichi tu­dósítójának telefonjelentése.) Azo­kat a híreket, amelyek Churchill gibraltári útjáról és állítólagos tár­gyalásairól szólnak, eddig sem Washingtonból, sem Londonból, sem Algírból nem erősítették meg. A Fehér Házban tartott sajtókonfe­rencia óta Churchill hollétéről hi­vatalosan semmit sem közöltek es, így nem tudni, Washingtonban van-e még vagy mikor és unova utazott el onnan. De Gaulle Algírból érkezéséről je­lentik: De Gaulle megérkezését Al­gír utcáin mintegy tízezer ember várta. A tömegek egyformán ünne­pelték de Gaulle-t, Giraud-t és a francia köztársaságot. Az algíri rádió a francia egység megteremté­sének jelentőségét fejtegette és időnként felolvasta azt a proklamá­ciót, amelyet de Gaulle annak ide­jén Londonba érkezésekor bocsá­tott ki. Délután Giraud és de Gaulle együtt fogadta az újságírókat. Gi­raud bejelentetn,'hogy a londoni nemzeti komit® és az algíri francia főparancsnokság között teljes meg­egyezés­ jött létre. Minden belpoli­tikai viszály félretételével a francia őységet és a hadviselést kívánják szolgálni, mégpedig tettekkel, mert most nincs idő a beszédekre. A francia nép tetteket vár tőlük. De Gaulle hangsúlyozta, hogy a fran­cia hagyományoknak megfelelően a politikai és katonai kormányzatot teljesen különválasztják. A fő cél a francia birodalom egységének helyreállítása. Vasárnap este közölték, hogy az alexandriai francia flotta a szövet­ségesekhez állott. Ez a flotta egy 22.000 tonnás csatahajóból, 4 cir­kálóból, 3 torpedórorabolóból és 1 KEDD, 1945 .JÚNIUS 1/ „Magyarország érdek­lődése a balkáni kérdések iránt“ Ankarából jelentik­ A török rádió szó szerint ismertette a Magyar Távirati iroda budapesti jelentését, amely a budapesti Balkán Bizottság évzáró üléséről szól. A tö­rök rádió különösen kiemelte Kállai­ Tibor nyugalmazott miniszter meg­állapítását, amely szerint a magyar nép élénk érdek­lődést tanúsít a bal­káni kérdések iránt. A bemondó ezenkívül közölte, hogy a Balkán Bizottság eddig 92 felolva­sást rendezett. Az előadók között nemcsak magyarok, hanem külföldi képviselők is­­ szerepeltek. Ezeket az előadásokat a bizottság külön füze­tekben, nyomtatásban is megjelen­tette. A bizottság „Balkán füzetei“ a balkáni kérdések iránti érdeklődést fokozták. (MTI.) Telefonszámat­ts: Szerkesztőség Kiadóhivatal . . . • 128-428 . . . . * 126-726 . Nyílttéri. I hirdetésosztály M 20-130

Next