Magyar Nemzet, 1943. július (6. évfolyam, 145-171. szám)
1943-07-01 / 145. szám
MVI. évfolyam, 145. szám Előfizetési ára 1 évre 4© pengő 40 fillér. Egyes szám ára hétköznap 16 fillér, vasárnap 30 fillér. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Alapította PETHŐ SÁNDOR Csütörtök, 1043 július 1. Szerkesztőség: Budapest, VI. kerület, Aradi utca 10. Telefonszám: 128 428*. Kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület Vilmos császár út 65. Telefonszám: 126 726* ..................... ........... " Parolini cikke a „Messaggepo”-ban: A partraszállási kísérlet közvetlen küszöbön áll Július 3 az inváziós kísérlet időpontja, a Berlinbe érkezett jelentések szerint . MacDonald főbiztos szerint nem egyetlen ponton indul meg rövidesen a döntő támadás A szovjet egyidejű támadásokat követel nyugat és kelet felől Az invázió megkezdésére most már pontos időjóslásunk is van. Egy berlini jelentés szerint Németországba olyan hírek érkeztek, hogy az angolok ez akciók megindítását július 3-ára tervezik. Berlinben természetesen nem foglaltak állást, a hír valódiságát mindenesetre rövid időn belül ellenőrizhetjük. Olaszország — Az ellenséges közvélemény türelmetlenül követeli már az Európa elleni támadás megindítását — írja Pavolini a Messaggero-ban. Ezután az olasz publicista a maga részéről is megállapítja, hogy valóban az angolszászok „nem halogathatják már tovább“ ez akciók megkezdését. Pavolini tudtára adja az olasz közvéleménynek, ,,minden arra vall, hogy ezt a partraszállási kísérletet megpróbálják”, mégpedig a közeljövőben. Ezután ismerteti az olasz publicista az elözönlés különféle fázisait és fokozatait. —■ Különbséget kell tenni — állapítja meg a Messaggero publicistája — partraszállás, az egyes területekre való behatolás és az elözönlés (invázió) között. Dieppe-nél is volt partraszállás, de az ellenség nem tudott behatolni a partvidék mögött lévő területekre. Az elözönlés pedig sokkal súlyosabb és más természetű kérdés, mint az ellenséges területre való behatolás. Elözönlést hadseregeknek kell végrehajtani, súlyos csaták során. Miután Pavolini így ismertette az olasz publikummal, hogy mire kell felkészülnie, megállapítja, hogy Olaszországban minden behatoló a leghevesebb ellenállásra fog találni. — Valamennyi olasz katonát és valamennyi olasz polgárt egy akarat hevít — mondja Pavolini — és az ellenség eljöhet Olaszországba, de nem fog ittmaradni, hacsak nem mint haláit. Mario Appelini a Popolo de Italia vezércikkében szintén e kérdést tárgyalja, ő is megállapítja, hogy az angolszászoknak „nincs más választásuk“, mint partra szállni Európában. Az olasz közíró figyelmezteti azonban az angolszászokat, hogy az, nem könnyű feladat. 4.nagy kockázatot kell vállalni vele és sok veszteséggel kell számolni“. Az NST római jelentése a fasiszta párt intézkedéseiről számol be. „A fasiszta párt egyre hatásosabban védekezik az idegháború ellen“ — állapítja meg a jelentés. Majd a párt szerepéről a jelentés a lobbi között a következőket mondja: — Carlo Sforza, a párt új főtitkára az egész fasiszta pártot egységes páncélzattá akarja összekovácsolni, hogy ez a páncélzat védje meg az olasz népet a belső erkölcsi ellenállóképesség ellen intézett minden támadással szemben ... Az új országos párttitkár által megindított tisztogatási akció százszázalékos volt s néhány héten belül gyökeresen megjavította és megszilárdította a közvélemény hangulatát. Ha olasz részről elszántan várják ez akciók megkezdését, szovjet részről viszont újabban az eddiginél is erőteljesebben sürgetik. A moszkvai főparancsnokság visszapillantásában a szovjet két első háborús esztendejére, a többi között a következőkben szögezi le a szovjet nézetet: — Ha 1943 kedvező feltételeit nem használják ki, vagy pedig a szövetséges nemzetek akciói késve következnének be, ez komoly visszaesést jelentene. A „második front“ elhúzódása a háborút rendkívül meghosszabbítaná és a veszteségeknek óriási emelkedését jelentené. A sürgetés tehát, mint látható, nem hiányzik. A helyre vonatkozóan azonban továbbra is megoszlanak mind az óhajok, mind pedig a vélemények. Pavolini előbb említett cikke megállapítja, hogy „az ellenség hatalmas erő-összevonásokat hajtott végre Angliában, melyek az északi részek felé való támadást hajtanák végre, összevonásokat végzett a Közel-Keleten és Észak-Afrikáiban is. Gibraltárban és az északafrikai kikötőkben hadihajókat és partraszállási eszközöket összpontosított. A támadást tehát a tengely minden szakaszon várja Ha a német jelentések beszámolnak az angolszász csapat - összevonásokról, ugyanígy a szövetségesektől érkező jelentések tengelycsapatösszevonásokról számolnak be, így például e jelentések szerint, ami az esetleges balkáni hadszínteret illeti, német részről felkészültek mind Görögországban, mind pedig Bulgáriában. Más jelentések pedig azt mutatják, hogy német részről emellett továbbra is készültségben állnak a nyugati partvidéken is, tehát Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban. Amerika Az amerikai sztrájkkérdés körül még mindig nem csendesedtek el teljesen a hírek. A jelentések szerint több bányában a munkások ismét dolgoznak, más jelentések viszont újabb sztrájkokról adnak hírt. így például az MTI stockholmi távirata közli a United Press jelentését, amely szerint a sztrájk elleni törvénynek az amerikai parlamenttől történt másodszori elfogadása óta újabb sztrájk tört ki, ezúttal nem bányászoknál, hanem a Chrysler-autógyárban. A bányászkérdésről egyébként Ickes, az amerikai belügyminiszter nyilatkozatot adott. E nyilatkozat ezúttal nem a munkásokkal, hanem a kérdésnek a bányatulajdonosokat érintő részével foglalkozott. Az MTI jelentése szerint Ickes kijelentette, hogy „a kormányzat nem szándékszik semilyen tervet kidolgozni a szénipar racionalizálására“ A kormányzat úgy véli — folytatta a miniszter —, hogy a bányák visszaadása a tulajdonosoknak, egy későbbi időpontban meg fog történni, mert a kormány meg van győződve arról, hogy a bányászok és a bányatulajdonosok megegyezésre fognak jutni. A sztrájkellenes törvény elfogadása természetesen nem keltett általános megnyugvást amerikai parlamenti körökben sem. Máris híre érkezett (az MTI útján), hogy John Lesinski képviselő törvényjavaslatot nyújtott be, amely a sztrájkellenes törvény hatályon kívül helyezését kéri. Az Amerikából érkező, különféle sztrájkhíreknek az európai közönség számára kissé sajátos érdekessége az, hogy a legutóbbi detroiti néger-botrány sztrájkkal kapcsolódott össze. Tudvalevő, hogy az amerikai viszonyok a munkásság megszervezése és világnézeti beállítottsága tekintetében is eltérnek némileg az európaitól. Ha az európai szocializmus tagadja a faji kérdés létjogosultságát, meg kell állapítani, hogy az amerikai munkásnak vannak faji ellenszenvei. Civilizált európai számára meglehetősen idegenszerűen hat az a primitív gyűlölködés, ami az amerikai tömegekből olykor kiütközik a négerek ellen. A detroiti Packardműveknél például néhány héttel ezelőtt sztrájk tört ki, azért, mert néhány négert alkalmaztak. A sztrájk során véres verekedés fejlődött ki, mint erről a jelentések beszámoltak. A verekedés átterjedt a detroiti utcákra s a katonaságnak kellett közbelépni, hogy a néger negyedekből eltávolítsa a fehér tömeget, amely e negyedeket állítólag megrohanta. A tömegindulatok félelmetességének és véghetetlen primitívségének eféle megnyilvánulásai természetesen újabb pesszimista megjegyzésekre késztetik az emberi természetet illetően azokat a politikai megfigyelőket, akik szeretik a napi eseményeken túl a távolabbi összefüggéseket is firtatni. Egy svájci konzervatív és angolszász irányú lap kifejezésre juttatta azt az aggodalmát, hogy a tömegindulatok esetleg a háború utáni újjárendezési kérdéseknél is okozhatnának meglepetéseket. A lap különben a felelősség javarészét a detroiti botrányért a szakszervezetekre hárítja. Kétségbevonja az amerikai szakszervezetek demokratikus érzületét és az érdekképviseleteket az amerikai munkásság „arisztokráciáját" összegyűjtő privilegizáltak egyesületének minősíti. E négerellenességnek olykorolykor, bár meg kell állapítani, hogy az utóbbi időben ritkábbá váló megnyilvánulása ellenszenves minden valóban civilizált ember előtt. E jelenségek annál is furcsábbak, mert hiszen Amerikában egyébként még a háborús világban is meglehetősen liberálisan kezelik például az idegenek kérdését. A Journal de Génévé washingtoni különtudósítója beszámol arról, hogy a munkaadóknak jelenleg is az egyenlőség alapján kell kezelni a külföldi munkásokat. A külföldi állampolgárok közül különben egyedül a japánokat internálták, helyesebben tartózkodási helyet jelöltek ki nekik és a németeket vetették fokozottabb ellenőrzés alá, természetesen eltekintve az egyéni internálásoktól. Észak-Afrika Az NST newyorki jelentése beszámol arról, hogy Eisenhower tábornok, az északafrikai amerikai csapatok főparancsnoka különleges felhatalmazást kapott a de Gaulle és Giraud közötti konfliktus elintézésére. E konfliktus elintézésében teljhatalmat kapott bizonyos rendszabályok megtételére. A világsajtó tovább is igyekszik minél szélesebben kiteregetni a de Gaulle—Giraud-ellentét különféle rugóit. A vélemények egy része megegyezik abban, hogy az algíri ellentétek legfőbb oka a két francia tábornok személyes ambíciója, más része viszont azt a felfogást vallja, hogy ezek az ambíciók nem okozhatnának ilyen mélyreható válságokat, ha nem állnának mögöttük különféle rétegek és érdekeltségek, amelyek a két tábornokon keresztül a maguk szempontjait óhajtják érvényesíteni. Tudvalevő, hogy Giraud-t elsősorban konzervatívabb elemek támogatják, azok az elemek, akik kezdetben Vichy mellett voltak, jelenleg azonban angolszász oldalon óhajtanak támasztékot keresni. De Gaulle mögött viszont kezdettől fogva a radikálisabb elemek állottak. Ami az angolszász álláspontot illeti, erre vonatkozóan is megoszlanak a vélemények* Vannak r ajjuk úgy vélekednek, hogy a háború utáni elrendezések csakis úgynevezett radikálisabb elvek alapján valósulhatnának meg, mások viszont azt a nézetet vallják, hogy angolszász oldalon, főleg pedig Amerikában éppen ellenkezőleg, a nyugodt fejlődés biztosítása céljából inkább bizonyos konzervatív eszmék előtérbe helyezését látnák kívánatosnak. Természetes, hogy azokban az angolszász, körökben, ahol a háború utáni újjáépítést a demokrácia konzervatívabb formái között képzelik el, de. Ára 16 fillér