Magyar Nemzet, 1944. január (7. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-21 / 18. szám

A „Svenska Pressen“ Románia helyzetéről és kilátásairól Helsinkiből jelenti a Magyar Távirati Iroda. A „Svenska Pressen“ hosszú cikkben foglalkozik Románia mai helyzetével , jövő kilátásaival. Bevezetőül utal arra, hogy az elmúlt hónapok eseményei eléggé indokolják Románia nyugtalanságát. Vatulin hadseregei a Bug jobb partján állnak, amely tulajdonképpen Transittria határául is szolgál, tehát olyan terület küszöbén fenyeget a szovjet veszély, amelyet román részről a háború után be akartak kebelezni a román királyságba. A lap a továbbiakban emlékeztet arra, hogy egy évvel ezelőtt érte a román hadsereget és román közvéleményt grádban. a legsúlyosabb csapás SztálinRöviddel ezután hire terjedt, hogy a románok Ankarában béke után tapogatódznak. Egy idő óta pedig olyan tünetek jelentkeznek, hogy maga Antonescu Mihály törekszik kivonni országát a háborúból. A román helyettes miniszterelnök személyéről a cikkíró megjegyzi, hogy politikai felfogását igen gyakran változtatta, volt liberális, sőt vasgárda is, mégpedig egészen rövid időközökben felváltva. Tévesen hiszik azt — írja a lap —, hogy Antonescu tekintélyrendszere ellen jelentős földalatti ellenség dolgozna magában Romániában. Az igazság az, hogy példul a Károly király idejéből visszamaradt vezető emberek a széles néprétegekben végleg leszerepeltek. Szinte valamennyi bűnös volt azokban a botrányokban, amelyek a Károlyuralom idején a szinte hihetetlen arányú korrupció folytán keletkeztek. Az is egyedülálló jelenség — írja a lap —, hogy a visszamaradt régebbi politikusok nagy része, még kis szárnyról is behódoltak a liberáAntonescuéknak. Sokan azt hiszik, hogy Maniu él majd a román ellenzék élére, de ez is helytelen feltevés. Maniu ma már nem az a tömegeket vonzó név, mint egykor volt. Főleg azért nem, mert Károlyt másodízben ő szabadította ismét a román nép nyakára, másrészt azért vesztette el népszerűségét, mert a mai román politikát tulajdonképpen nem ellenezte. Például kezdettől fogva helyeselte Románia háborúbalépését is. A lap inkább azt tartja valószínűnek, hogy adandó alkalommal félreállított vasgárda jelenik meg ismét a színen, a kommunizmus jelmezében. E feltevését arra alapítja, hogy a vasgárdista zavargások idején több forrásból jelentették, hogy a vasgárda Moszkvából kapja utasításait. A szélsőséges és földalatti tényezők még nagyon veszélyessé válhatnak Románia számára — írja lap. Ehhez hozzá lehet fűzni, hogy a a román politika jelenleg teljesen nélkülözi a „viszontbiztosítás“ nyújtotta előnyök előfeltételeik Mig a háromhatalmi egyezmény többi államai reménykedhetnek bizonyos jóakaratban egyik vagy másik részről. Románia aligha számíthat erre. A román külpolitikát ugyanis az elmúlt évtizedekben annyira csak a konjunktúra vezette és ennek következtében olyan nagy mértékben ingadozott a különböző orientációk között, hogy határain kívül ma aligha talál védőügyvédet. A lap befejezésül a román emigránsokat említi meg, akik a másik táborban igyekeznek előbbrevinni országuk ügyét. Csakhogy ezek között a legkimagaslóbb személy éppen az a Károly volt király, aki iránt a rokonszenv az említett korrupciós korszak következtében nagyon szűk korlátok közé zsugorodott. Zürichi tudósítónk telefonjelentése Zürich, január 22. (A „Magyar Nemzet“ zürichi tudósítójának telefonjelentése.) A légi tevékenységnek az utolsó huszonnégy órában bekövetkezett fokozódását egyes katonai szakértők nyugati front számára tett előkészületekkel hozzák összefüggésbe és utalnak arra, hogy egy londoni jelentés szerint Eiesenhower tábornok angliai főhadiszállásán pénteken katonai tanácskozás volt, amelyen az utóbbi hetekben kinevezett valamennyi amerikai és angol parancsnok részt vett. Közlik továbbá, hogy az angol vasúti társaságok megkapták azt a katonai menetrendet, amely a vonatok és lokomotívok készenlétbe helyezéséről és vasúti forgalom lebonyolításáról intézkedik. Minden vonat és lokomotív egy code-számot kap, hogy az adott jelre pontosan elfoglalja számára kijelölt helyet. Egyedül az a amerikai katonai hatóságok 290 raktártelepet rendeztek be az utánpótlás céljaira. * „Nem kétséges többé — jelenti a Basler Nachrichten londoni tudósítója —, hogy a lengyel— szovjet konfliktus mélyebb válságot idézett elő, mint általában hitték és éppen ez a körülmény siettette Churchill visszatérését Londonba.“ A londoni szovjet nagykövetséghez közelálló szovjet körök nyílt célzásokat tesznek arra, ahogy Moszkva az angol cáfolatnak szovjet lapokban való közlése után legalább a Pravda-ügyet szeretnék elintézettnek tekinteni, mert most már látja, hogy a két konfliktus egybeesése túlságosan kiélezte a feszültséget a nyugati szövetségesek és Moszkva között. Növelte az angolszászok elkedvetlenedését a moszkvai Háború és munkásosztály című lapnak az IMRRA (a háború utáni segítségre és "helyreállításra kiküldött szövetségközi bizottság) ellen intézett támadása. A szovjet lap egyenesen azzal vádolja az angolokat és amerikaiakat, hogy az UNRRA-val tulajdonképpen monopolisztikus helyzetet akarnak teremteni guknak Európában. Mindebből masvájci lap tudósítója arra következtet, hogy a London és Moszkva közötti tárgyalások során nemcsak a lengyel kérdést kell majd elintézni és „a megafonon át lezajló diplomáciai csatának véget vetni“, hanem több más függő kérdést is tisztázni kell. ♦ Ankarai jelentés szerint a török kormány kulturális attasét küld ki a berlini török követségre. Megállapították ugyanis, hogy a német egyetemeken tanulmányait tanuló török diákok erősen hátráltatják a légi bombázások és ezért kívánatosnak látszik, hogy a mintegy 160 diák más külföldi egyetemeken folytassa tanulmányait. A kulturális attasé feladata lenne a Franciaországban és Olaszországban tanuló török diákok összegyűjtése is. Vitéz Solymossy Ulászló előadása a leventeintézményről a Vitéz Solymossy Ulászló vezérőrnagy, leventék országos parancsnoka, nagyszabású, bemutatókkal kísért előadást tartott a leventeintézményről a Magyar Művelődés Házában. Az előadáson megjelent a Ii fiával és menyével, Kormányzó Úr vitéz Horthy Istvánnéval, továbbá a kormány tagjai és közéletünk számos kiválósága. Vitéz Solymossy Ulászló ismertette a leventeintézmény céljait. Az ifjúságot — mondotta — a hagyományos magyar erényekben való nevelés útján a haza védelmének magasztos feladataira testben és lélekben elő kell készíteni. Ez a nagy, átfogó cél megköveteli azt, hogy minden magyar ember tőle telhetően segítse mutkájukban a leventéket és az intézmény ügyét saját ügyének tekintse. Az előadást élőképekkel, gyakorlatokkal és hangos filmekkel kísérték Különösen érdekes volt a leventeotthonok életének, kulturális munkájának és a honvéd próbának az ismertetése. NYUGDAPÉNZTÁRRAL rendelkező budapesti nagyvállalat keres az 1938. évi IV. tc. alá nem eső, lehetőleg néhány évi gyakorlattal rendelkező két vegyészmérnököt VaQy vegyészdoktori kutató munkához. Részletes ajánlatokat fizetési ifién. megjelölésével ..Élelmiszer és agrokémia“ jeligére Broekner J. hirdetőirodába. Városház utca 10. Könyvelésének rendbehozatalát, adómérlegének és autóbevalolásának elkészítését vállalja szakember. Megkeresések „Könyvszakértő 150“ jel. kiadóba. Magyar Nemzet rffi VASÁRNAP, 1944 JANUÁR «. Katona Jenő: Gárdonyi Géza nevezi így az Isten rabjaiban a kis Jancsi fráterrel őt, akit most emelt január 19-én oltárra az Egyház. Szent Margit alakja egyike azoknak, népek közé szakadt akiket az idegen árva magyar nemzet vall örök dicsőségének, öröknek, nemcsak e múlandó, röpke világon, de a mély, végtelen örökkévalóságban is. Gondolta-e Gejza vezér, amikor büszke fejét Krisztus szelíd igája alá hajtá, amikor a keresztség újjászülő égi vize kemény, magyar koponyájára csordula, s amikor Szent Adalbert fölötte is elmondhatta volna s lélekben talán el is suttogá: „Hajtsd meg fejedet, büszke sicambriai és égesd, amit eddig imádtál s imádd, amit eddig égettél.gondolta-e Gejza, aki még elég gazdagnak vallotta magát, hogy két Istennek áldozzon — mintha lehetne két istennek áldozni! —, gondolta-e Gejza, hogy dinasztiájából, Európa egyik legtehetségesebb és legnagyobb dinasztiájából, az Árpád-házból, a katolikus egyháznak és nemzetének annyi szentje támad. István, Imre, László, Margit, Erzsébet, Jolanta, Kunigunda, a kereszténység világot ölelő családjának maroknyi népünknek örök büszkeségei ... Oh, ez a nép jól teljesíté kötelességét: ha égetett, ha pusztított, ha dúlt, rombolt és rabolt is, ha fél Európának is kellett könyörögnie: „A sagitis Hungarorum libera nos Domine ..de jól imádkozott is. Fölégette, amit eddig imádott s imádta, amit addig égetett. Ez az ima, egy újonnan megtért, ifjú, erős nép imája elevenedik elénk Szent Margitban. Egy régen olvasott legendában azt mondja az öreg dömös szerzetes a kis, fiatal noviciusnak, hogy rabok az emberek, minden ember az, ki a nő, a kéj, ki a pompa, a fény, ki a pénz, a vagyon rabja. A király is rab, a nemzet rabja. Sőt azt mondja, hogy ők is rabok, végül de ők a jó Isten rabjai. Ez a naivan kedves, szép történet mintha megérzékítené a középkor lelkét, szellemét, amelynek gyermeke volt Szent Margit is. S mintha megfejtené az ő dicsőséges alakjának szent titkát is számunkra. Igen, őróla is elmondhatjuk e különösen hangzó kapcsolatot, rab volt, de nem a kép, a pompa, a vagyon, a hírnév, a beteges ambíciók rabja, hanem a szent, igaz, jóságos Istené. S jól választott-e? Sokan vannak ma, akik az élet apostolainak hívják magukat és a földi lét evangéliumát, életakarást és életigenlést prédikálnak, azt mondják, ez az élet, a szentimrés, margitos, alajosi élet ködös, beteges, szomorú, „hogy az ő lelkükben a fájdalom szorításaitól fojtogatva a földi lét semmivé lett“, hogy nem szereti a virágos földet, a kék eget, az illatos rózsát, a csillámló márványt, hogy elfelejtett mosolyogni, s mindig a halállal álmodik. De nincs igazuk, ők szerették ezeket, szerették az ég kék mélységét, a föld virágait, a gyermek nevető szemét, ártatlan kacagását, kellett, hogy szeressék. Hisz minden szépben, jóban és igazban e világunkon, amelybe a Teremtő minket beleállított, a fölséges Isten örök tökéletessége tükröződik, de mivel látták, tudták, hogy a kék ég elborul, a rózsa elhullajtja szirmait, a büszke paloták romokba dőlnek, szeretetük nem határolódott e porföldre, múló világra, hanem túlszállt, fölülemelkedett ezeken és az örök élet erédójával harmóniát teremtett, rózsanyílás és hervadás, születés és elmúlás, múlandóság és örökkévalóság között... $ mond-e valamit e tiszta szent alak. e Duleis Soror, a Ráskai Leitől följegyzett Margit-legenda csodálatos tüneménye, a szomorú jelend, tragikus sorsú magyarnak? Annak, aki keresi a megoldást a ma észvesztő problematikájában? Ad Í-e feleletet? Bár abban a korban, amikor Margit élt, ezek a problémák nem voltak problémák, akkor Szent „Isten lilioma“ Péter trónja volt a népek békéjének éltetőereje, az Egyház a marakodó, vívódó embereknek ma is fölkínált világossága fényesedett s ha abszolút béke és boldogság nem is volt, mert ez a földön nem is lehet, volt biztos, békés, boldogító megoldás. Bár ő e problémákat nem ismerte, öntudatlanul mégis megoldja és alakja tanit, tanít, hogy a hazaszeretet nemes és szép, szeretni a földet, ahol bölcsőnk ringott, amely nekünk szülőt, testvért, barátot adott, az ő alakja tanít, hogy az Egyház nem akarja a tiszta, nemes, áldozatos, az egész emberiséget nemzetén keresztül szerető hazaszeretetet elejteni, de azt sem engedi, hogy a hazaszeretet, a szélesebb ölelésű anyaszeretet nemes értelmébe a más népek iránti gyűlölet mérge vegyüljön. A középkor nem ismerte jelenünk természetellenes, testvérirtó hipernacionalizmusát, nem ismerte az őrült, esztelen, az emberiség életfejlődésének természetes képződményeit, a népcsaládokat lerombolni akaró kozmopolitizmust, de volt igazságosság, szeretet, harmónia. Mert ha a dekalógus lesz az emberek cselekedeteinek rugója, ha életre hívjuk az emberi szív maga felé forduló, finom egoizmusára apelláló krisztusi szavakat: „Amit akartok, hogy nektek cselekedjenek az emberek, ti is cselekedjétek nekik", akkor a népek milliói átölelik egymást. Szent Margitban e szellem életre vált, alakot öltött, ő az egyetemes Egyház örök büszkesége, mégis a mienk, szépen csengő magyar neve, Szűz Szent Margit. Benne a nemzeti lélek átkarolta a kereszténységet és az Egyház angyala égi csókját rálehelte a magyar szűz tiszta, fehér homlokára. S ő beszél napjainknak is, melyek oly hasonlók az egykori, tatárdúlástól remegő és II. Frigyes betöréseitől rettegő napjaihoz. „Magyarországot háromszázötven évi fennállás után a tatárok ez évben eltörölték a föld szüléről“, írja krónikájában az egykorú bajor szerzetes. És hogy újra életet nyert, annak egyik mélyebb, természetfölötti forrása Szent Margit áldozata Az áldozat, mely a szeretetnek egyetlen objektív mérője, az áldozat, mely II. Ottokár cseh és Anjou Károly nápolyi király szerelménél mérhetetlenül többre, nagyobbra értékelte az ő jegyese, a keresztre feszített Krisztus, a királyok királya szeretetét. Minden szentbeszéd között, melyeket hallott — írja a legenda — ez a mondat hatotta meg leginkább: Istent szeretni, önnön magát megutálni; senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni. Amor Dei usque ad contemptum sui... A felületes szemlélőnek, úgy látszik, mintha a messze múlt szentje számunkra mit sem tartogatna, mintha nem volna külön mondanivalója Magyarország Margaritájának, vagyis drága gyöngyének. Mintha nem volna külön mondanivalója, mert hisz ő nem tud beszélni a korszellemmel való leszámolásról, a szociális eszmékkel való szintézis létesítéséről, a korszerű laikus apostolság célirányos eszközeiről, ő mindezekre minket nem tud megtanítani. S nekünk talán Pázmányhoz kellene fordulnunk, a kemény, őserejű szavával ébresztő, vitázó tollával harcos térítőhöz, talán Prohászkához, aki a költői lélek hevülő rajongásával, a tudós logikus gondolkodásával és az apostol lánglelkű buzgalmával oly szembeszökően állítja elénk az alkotó, dolgozó, az isteni kegyelmet energiává kiváltó embertípust. Mintha ezt az aktív nagy kihatást Szent Margitnál hiába keresnék ... S ő mégis tanít, mert létezhet-e erény anélkül, hogy már puszta létezésével ne tanítaná. Szent Domonkos fehér gyapjúruhájában ő az isteni szeretet trubadúrjának követője, mint Assisi völgyeiben a szent szegénységnek ötezer önkéntese vagy a Porciunkula ajtaján kopogtató IX. Lajos, aki örömét lelte abban, hogy a koldustarisznyát nyakába akaszthatta, ó, ti csendes völgyek, mi lett extatikus koldusaitokból? A tarisznya megmaradt — mondja valahol Prohászka —, de a koldusság az elmére és szívre vetődött és azokat senyveszti. Igen, Szent Margittól megtanulhatjuk, amit megtanulnunk oly szükséges, szkepszistől beteg világunkban, amelyben harc nem a hitből indul ki, hanem a legfeljebb a hitért folyik, amelyben az igazságot csak mondják, de alig élik, a bensőséges, a bensőből * csak a bensőből áldásosan kiható életet. Ezt a vonást rajzolta ki a Gondviselés rajta, ezt hangsúlyozta jellemében. Enélkül a belső élet nélkül, beszéljünk bár az angyalok nyelvén, szavunk csak zengő érc és pengő cimbalom lesz. Szent Margit azonban nem prédikálta, hanem magán meglelkesítette, kivéste az eszményt. Eszményeket kerestek ma, amikor a számom nemcsak keletről, hanem nyugatról is fúj, eszményeket kergettek? Térjetek vissza a szentekhez, ők nem hideg, absztrakt igazságok, hanem az isteni erő megtestesülései. Bizonyos, hogy ezt az erőt semminemű korban el nem vesztik. Hajlandók vagyunk Ronin-nel hinni, hogy a népek erkölcsi érzéke és fogékonysága mégsem apadt meg annyira, amint látszik és hogy talán elégséges volna néhány szentnek feltűnése beteges, erőtlen társadalmunkban a világot üdvözítő hit igazi megvalósulására. Bennük találni a csodás jellemvonást a lelkes érzelemmel, az egyszerűséget párosulva a fönséggel, ők képviselik azon rég elfeledett emberek nemzetségének epikus nagyságát, kik gyermekdedek voltak, mint gyermekek s erősek voltak, mint óriások. .................... 2 drb. darabonként övtartalmú 3 köbméter Ajánlatok „Tartány“ jeligére H Eisenstein és Vogler Rt. híróertódrod-Aba, V., Dorottya utca 8. 0r*rr*llat kert« nésü, intellijion«, állAsm alkalmiéÉS Fizetési igény, élettetréj megjelöléssel „narapos+i gépgyár 431“ Jeligére Iiloduier hirdetőjébe, Városház u. 10. fiatal, jom*grjelemÜsckíUnői Meghalt özv. Hóry Béláné s Szombaton reggel meghalt Kolozsvár egyik legkiválóbb asszonya, özv. Hóry Béláné, született Magyary Ilona 90 éves korában. Az elhalt nagyasszonyt kora ifjúságától kezdve általános szeretet és tisztelet övezte. Ifjúkorában a híres kolozsvári színház egyik legnagyobb pártfogója volt, sőt ünnepi játékok alkalmával fel is lépett és késő öreg koráig a nagybérlők sorába tartozott. Férje, Háry Béla árvaszéki elnök tettét egy utca örökítette meg Kolozsvárott, ami önmagában kifejezi, hogy a férj oldalán az asszony nagy szerepet játszott Kolozsvár és Erdély közéletében. Házukban volt a főhadiszállása a vármegyei és erdélyi függetlenségi pártnak s a nagy Ugron Gábor, Bartha Miklós minden szabad idejüket a Kossuth-utcai Hóry-házban töltötték el. Itt született meg az EMKE eszméje, a Mátyás-szobor és itt született meg a mai is virágzó Ellenzék, amelynek tulajdonosa és később szerkesztője az elhalt nagyasszony fivére, Magyary Mihály volt. elhunyta mély részvétet Hóry Béláné keltett és általános szeretet fordul két gyermeke felé, úgymint Hóry András nyugalmazott követ és Hóry Etelka írónő felé, akik mesébe illő szeretettel vették körül édesanyjukat és lehetővé tették magas korában is, hogy testi és lelki erejének birtokában élhessen. A kormányzóhelyettes özvegye a gyárgondozónői tanfolyam vöröskeresztes betegápolási vizsgáján A Székesfővárosi Népművelés gondozónői tanfolyamának most gyártartották vöröskeresztes házi betegápolási vizsgáját a Bajza utcai községi polgári leányiskolában. A záróvizsgán megjelent vitéz Nagybányai Horthy Istvánná, a kormányzóhelyettes özvegye is és kérdéseket tett fel a növendékeknek. (MOT.) mechanikai nagyüzem CipőgyárŐ00 párás napi termeléssel keres kiváló képzettségű a gyártás minden ágában jártas, kérészény műszaki vezetőt, fizetigazgatót azonnali belépésre. Ajánlatokat fizetési igény megjelölésével kérjük Blockner X hirdetőirodába. Városház utca 10. ..Lakás és szerződés 440“ jeligére.