Magyar Nemzet, 1945. május (1. évfolyam, 1-24. szám)
1945-05-01 / 1. szám
r/ .-V- V .. Kedd, 1945 május 1. * / / » A f" . /***' t ^ ' » 1* szám. Ara 1 pengő. Magyar NeiüM Egy év után Egy év, egy hónap és egy hét, ennyi telt el azóta, hogy a Magyar Nemzet utolsó száma megjelent, mindmáig, hogy újra megjelenhet. Micsoda év volt! És akik még élünk, hányszor zümmöghettük volna magunknak csendesen a régi kuruc éneket: — Hej, búra termett idő, ködnevelő szellő, megemésztett engem ez az egy esztendő. De élünk. És egyéni sorsokon túl, élnie kell az országnak. Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzet május elsejét választotta újrakezdése napjául. A munkás emberiség hagyományos ünnepnapját, a szocialista tömegek politikai szabadságtüntetésének minden új tavasszal erősebben lombosodó évfordulóját, amikor a természet újjászületése és az emberi teremtő erő előtt egyformán hódolunk vígassággal, pihenéssel és, ha lehet, okos szóval. Május elsején támad fel a Magyar Nemzet; ezen a napon pillantjuk meg ismét — munkatársak és olvasók — a régi lapfejet, a régi címbetűkkel, amelyek a Talpra Magyar első példányának betűi nyomán készültek. Ez a két jelkép program is egyben. Akik nagyobb távlatokból nézik az eseményeket, gyakran hajlottak a felismerésre, hogy 1914 óta egyetlen történelmi folyamatnál.. vagyunk alanyai, tansi, és sokszor — vértanúi. A negyedik rend átveszi a hatalmat és belenő a hatalom gyakorlásába és felelősségébe. Hogy mi a negyedik rend? Ne értelmezzük túlszüíken. A nagyobb földtulajdon és a profitot hajtó tőke nélkül dolgozók óriási tömege. A történelmi folyamat két világháború szurdokai közt nem egyszer kanyargó volt, véres és zavaros, de most már egy évtized alatt, talán, tágas és békés mezőkre érünk. Pillanatnyi elzártságunkban is tudhatjuk, hogy ilyen május elsejét, mint ez, még nem ünnepelt a világ! A Szovjetunió népeinek győzelmes lobogói a hazai föld szabadságát és Európa egyik felének megszabadítását hirdetik; Európa nyugati felében és az amerikai kontinensen pedig harcosok és dolgozók számlálatlan sokasága ünnepli az eszme és az élet győzelmét a nácizmus minden fajtája felett és ünnepli azt, hogy az európai háború — a gengszterek néhány menedékének esetleges kifüstölésétől eltekintve — hamarosan befejeződik. * Kis népek boldogulásának titka, hogy a maga ügyét a világot mozgató, nagyobb erők és gondolatok részévé tegye (Benes működése napjaink egyik legjobb példája erre), de kis nép megmaradásának záloga, hogy kemény munka mellett a maga lényének és lelkének szabadságát őrizze. Ezért jelkép, hogy a Magyar Nemzet május elsején támad fel újra és ezért jelkép, hogy címbetűi a forradalom és a szabadság költőjének emlékét idézik. Sokan felteszik majd a kérdést, hogy ez a Magyar Nemzet mindenben örököse-e a réginek és egészen vállaljuk-e a múltat. Válasz: Nem. Akkor politikai és egyéb körülmények egy és másban eltorzították a Magyar Nemzet igazi arcát; a lap Pethő Sándor korai halála után nem tudott az maradni, aminek a két alapító, Pethő Sándor és Hegedűs Gyula akarta — ez végül belső szakadásra is vezetett -- és a nagy háború forgószele sokszor földhöz csapta azokat az újságírókat, akik egyenesen akartak állni és messzire mertek nézni. De pár dologban sohasem tagadta meg magát és munkatársait a Magyar Nemzet és nem fogja tenni a jövőben sem. Töretlenül náci- és fasisztaellenes volt, ellenállt a germán agresszió valamenynyi formájának és kísérletezésének és a Magyar Nemzet minden írója a háború első pillanatától kezdve — bármily fordulat jött légyen — tudatában volt annak, hogy a németség ezt a háborút ezer és egy okból nem nyerheti meg. A Magyar Nemzet jó, széleskörű és lehetőleg tárgyilagos hírszolgálatra törekedett. Nem uszított és nem rikácsolt soha, mert ha nem is mindig a jelenben, de az időben a tények, vagy az igazság szava a legerősebb, akkor is, ha akár csak suttog. Végül az értelmiség lapja kívánt lenni — és az is volt. Valóban csak a gyengébbek kedvéért kell hozzáfűzni: sohasem voltunk olyan értelmetlenek, hogy az értelmiséget iskolai végzettségtől, hivataltól vagy munkakörtől hittük volna függőnek. Ennyit át lehet venni a múlt hagyatékából. A jelen feladatai nagyobbak. Tudjuk, hogy a régi politika bűnös és hihetetlenül ostoba Magyarországot a győztes Szovjetunió és szövetségesei egyetlen mozdulattal semmivé morzsolhatták volna, ha nem lenne hemlik sokkal több humanitás és jóakarat irányunkban, mint azokban volt, akik a végpusztulás szélére sodortak „védelmükkel”1, és ha nem akadtak volna áldozatos magyar kormányférfiak és politikusok, akik vállalják, hogy a mások bűnéből ránkszakadt romokat eltakarítsák és alapjaiból építsenek mindent újjá. Az, hogy magyar közigazgatás van, hogy kormány van, hogy politikai és pártélet van, magyar rendőr és magyar katona van, a győztesek jóindulatán kívül azoknak a férfiaknak érdeme, akik az összeomlás mélypontján megragadták a munka nehezét. A földreformmal a magyar nép millió új gyökeret eresztett saját földjébe. Tisztább és egészségesebb ország fog kihajtani ezekből a gyökerekből. Egyetlen forradalmat sem lehetett még visszacsinálni a történelem során — az olyan kísérletek, mint Metterniché volt, vagy a Jakobitáké Angliában, vagy a fehér terroré az első világháború után Oroszországban, mindig magukban hordták a kényszerű bukást —, de a legkevésbé sem lehet, majd eltüntetni azokat a radikális változásokat, amelyek ennek a háborúnak végével kezdődtek el a magyar társadalom felépítésében. A magyar nemzeti függetlenségi front pártjai és kormányuk a reakció esetleges visszakozó kísérleteit határozottan és gyorsan fogják mindig letörni. Ebben kérlelhetetlen segítőtársuk lesz a nyilvánosság előtti bírálat jogával és kötelességével ez a lap. Van még valami és ezt is most mondjuk meg, ha talán az ellágyulóknak és kényelmeseknek, az érzékenyeknek és legfőképpen a gyáváknak nem is tetszik. Nem felejtünk és nem bocsájtunk meg. Senkinek, soha. Senkinek soha, aki vétkes volt cselekvő szóval vagy tettel abban, ami itt az utolsó években bűn, aljasság vagy katasztrofális hiba történt. Különbséget fogunk tenni azok között, akik bizonyos időpontig védekezhetnek jóhiszeműséggel, vagy az előrelátás hiányával és azok között, akik ezen az időponton túl, amikor tisztesség és tisztánlátás többé nem lehetett Svéd lapjelentések szerint Hitler Berlinben meghalt •Északolaszországban beszüntették az ellenségeskedéseket Ifjabb hírek a német kapitulációs ajánlatról A hét végének külpolitikai eseménye Németország ajánlata volt a feltételnélküli megadásra. Egy évtized zavarai és csapásai során már közmondásossá vált Hitler és a náci vezetők előszeretete az úgynevezett hétvégi meglepetések iránt, de — úgy véljük — ez alkalommal aligha találhatnánk bárkit a világon, aki meglepetéssel fogadná a németség kapitulációjának hírét sem. A meglepetés minden eleme hiányzik ebből az eseményből, kényszerű és szinte napra kiszámítható volt, hogy mikor omlik teljesen össze a nácizmus rendszere. A német kapitulációs kísérletről eddig beérkezett hírek időrendi sorrendben így adják elő a történteket: A feltétel nélküli fegyverletétel ajánlatát Németország nevében Himmler nyújtotta át. A Daily Mail stockholmi tudósítójának jelentése közli, hogy Bernadotte gróf, Gusztáv svéd király unokaöccse, a svéd Vöröskereszt alelnöke, kedden, április 24-én, kapott meghívást Himmlertől Dániába. Még aznap délután különrepülőgépen szállt Stockholmból Kopenhágába. Itt személyesen Himmler adta át neki a német ajánlatot írásban. Bernadotte nyomban — még ugyanazzal a repülőgéppel — visszatért Stockholmba. Alighogy megérkezett, átadta Himmler iratát Sir Victor Mailet brit és Herschel Johnson amerikai követnek, akik rejtjelezve azonnal továbbították a szöveget kormányaiknak. Sem a svéd külügyminisztérium, sem az illető követségek személyzete nem jutott szerephez az ügyben, mint a svéd külügyminisztérium szóvivője mondta, ellenben néhány napon át folytak a tárgyalások. Bernadotte egyébként most újból Kopenhágába ment, hogy szükség esetén továbbadja az angol-amerikai választ. Mi történt Hitlerrel? A svéd külügyminisztérium vasárnap megerősítette azt a hírt, hogy Bernadotte gróf közvetítette Nagybritannia és az Egyesült Államok felé Németország kapitulációs ajánlatát. A londoni rádió a hétfői nap folyamán közölte, hogy az angol fővárosba érkezett újstockholni jelentések szerint Bernadotte gróf Himmler felkérésére vasárnap este újból német megszállott területre érkezett. E jelentések alapján arra következtetnek, hogy Himmler, a nemzetiszocialista rendszer végső összeomlását látva, kénytelen elfogadni a szövetségeseknek azt a követelését, hogy a megadásról csak úgy lehet tárgyalni, ha az egyidejűleg történik a szovjet csapatok és az angolszász hadsereg frontján. Természetesen sok találgatásra adott alkalmat az, hogy a katasztrófa végső kifejlődésénél hivatalosan is Himmler került előtérbe, a nácizmtus véreskezű pribékje, akit saját országában is „Der Sankte Heinrich“ néven gúnyoltak és aki Hitlert most haldoklónak tünteti fel, sőt egyes hírek szerint azt közölték róla, hogy már meg is halt. Valószínűleg csak később derül fény arra, hogy mi történt Hitlerrel, milyen következményekkel járt a július 20-i merénylet és ha valóban meghalt Hitler, mi ennek az eseménynek igazi dátuma. Bizonyos azonban, hogy a háborús bűnösök a büntetés alól semmiféle szemfényvesztő fogással nem menekülhetnek, ha netalán ezzel p* Molotov az új világszervezetről A Szovjetunió és a szövetséges nagyhatalmak kitűnő tempóérzékére vall, hogy a san franciskói értekezlet, amely a világ jövendő békéjének és biztonságának megszervezéséről tárgyal, azon a napon kezdődött el, amikor a német kapitulációs kísérletet tartalmazó ajánlat Stockholmba érkezett. A san franciskói értekezlet legjelentősebb eseménye eddig, Molotovnak, a szovjetorosz külügyi népbiztosnak, beszéde volt, amely Szovjet-Oroszország teljes készségét tükrözte a világ biztonságának és jövendő békéjének felépítésére. Abban a szellemben, amelyet elsősorban Franklin Roosevelt, az Egyesült Államok elhunyt elnöke képviselt, Molotov felszólalásában hangsúlyozta, hogy senkisem kívánja helyreállítani a régi Népszövetséget, aminthogy ez alkalommal nem is fognak megismétlődni azok a súlyos szervi bajok, amelyek a Népszövetség elsorvadásához vezettek. Az eredendő hiba akkor a Népszövetség elzárkózása volt a Szovjetunió elől, működésének nagyobbik felében és az Egyesült Államok elzárkózása a Népszövetségtől kezdettől végig. Ez a hiba most nem ismétlődhet. A nagyhatalmak együttesen látnak hozzá az államközi szervezetek kiépítéséhez, előzetes konferenciákon és a felelős államférfiak személyes érintkezésének szabad eszmecserét megengedő légkörében határozzák el politikájukat és a követendő irányt. Engedélyezett szökések Egy másik körülményre a moszkvai rádió hírmagyarázója mutatott rá igen figyelemreméltóan, amikor azt kérdezte: nem tekinthető-e gyanúsnak az a körülmény, hogy a nemzetiszocialista Németország vezetői engedték eltávozni Pétain tábornagyot, Papent és Dittmart? Vajjon csupán arról van-e szó, hogy a patkányok megszöktek a süllyedő hajóról, vagy pedig a nemzetiszocialista propaganda vezetői szántszándékkal hagyták cinkosaikat és párthíveik egy részét elmenekülni, hogy a világ különböző részein továbbra is terjesztői maradhassanak a pusztításnak. A moszkvai rádió hírmagyarázója kiemelte, hogy ezek a jelenségek sem kerülték el a szövetségesek figyelmét és a náci fertőzés gócait bárhol a világon ki fogják égetni. Mindenütt előny.oimilnak a szövetséges csapat. A német megadási hírektől idetlenül és azoktól egyálta nem zavarva, a szövetséges cspatok minden arcvonalszakaszon töretlen lendülettel folytatták előnyomulásukat. A moszkvai hadijelentés közli, hogy a 2. bjelorusszia arcvonal csapatai számos helységet foglaltak el és Mecklenburg tartomány területére léptek. Az 1. bjeloruszszia arcvonal csapatai tovább törnek előre Berlin utcáin: elfoglalták Mmnbit városnegyedet, további az anhatti pályaudvart. Berlin északi részében , az arcvonal csapatai harcok közepette birtokukba vették Joachimsthal, Gross Delim, Gross Schönebeck, Klandorf, Marienwerder, Wesendorf, Liebenthal, Hammer és Liebenwalde helységeket. Az 1. ukrajnai arcvonal csapatai Berlin délnyugati részében törik le a német ellenállást. Elfoglalták Wilmersdorf városnegyed déli felét egészen a Berliner Strasseig, továbbá Hohenzollerndamm és Halensee körvasút állomásokat. Berlin délkeleti részén, Wendisch-Buchholz körzetében az 1. bielorusszia és az 1. ukrajnai arcvonal csapatai befejezték a körülzárt német csapatok felszámolását. Április 28-án és 29-én ebben a körzetben a két szovjet arcvonal csapatai több mint 40.000 ellenséges katonát és tisztet ejtettek foglyul. Nyugaton zürichi Reuter-jelentés szerint Ds Németországban teljesen összeomlott a német ellenállás. A szövetségesek nyugateurópai főhadiszállásáról érkezett félhivatalos jelentés szerint amerikai csapatok vasárnap benyomultak Münchenbe. Az amerikai 7. hadsereg Bajorországban előretörő kötelékei birtokukba vették Augsburg városát, más amerikai kötelékek elfoglalták Ober-Ammergaut és Innsbruck irányában átlépték az osztrák határt. vitás, pusztulásba taszítottak embereket és országot. A különbségtétel indot"’hlyszen néha kitűnő, tudós látták előre, hogy tanaik és hová fognak vezetnies körülmények között. A jóhiszeműség felé csak ez van hátrább az agarakkal; a bűnösöknél kettétörtük a pálcát: nincs kegyelem. Van időnk. Ami 1945 telén kezdődött, nem tizenegy hónapig tart, mint a Sztójay—Szálasi-rezsim. Minden sorra kerül. A büntetés és az építés. Évek múltán napikor már kiizzadtuk a churchilli vért, könynyet és verejtéket, hisszük, hogy egészségesebb, a maga kárán tájékozódni tanult és erősebb magyar nemzetnek lesz egyik szellemi őrtornya, termő síkságaink fölött a most új életre és harcra gyűjtőző Magyar Nemzet, ..... .