Magyar Nemzet, 1945. július (1. évfolyam, 49-74. szám)

1945-07-20 / 65. szám

a Egy kiló marhahús: 14 pengő! Mennyibe kerül Magyarországon az élet? Legutóbb beszámoltunk arról, mennyibe kiér­ül Magyarországon a zsiradék, csikor és a tojás. Ma olvasóinkat a ritkán látott és nehezen elérhető húsok kívá­natos birodalmába vezetjük el és bemutatjuk, mennyibe kerül egyes vidékeken ez a fontos közellátási ciklo Logikát itt se igen keressünk. Az átalakulást a közlekedési nehézségeken kí­­v­ül­­ helyenként a spekuláció nagysága és egyéb gyakran is­meretlen és megmagyarázhatat­lan körülmények befolyásolják.­­A marhahús a legolcsóbb Oros­házán, tizennégy pengőbe kerül a kilója. Utána mindjárt Zala­egerszeg következik huszonkét pengős árral ezt követi Kör­mend, ahol huszonöt pengő a marhahús kilója. Harminc pen­gőért már több helyen jutunk a pesti ember számára ritka tü­neményt jelentő élelmdeikkhez. Szentgotthárdon, Sárváron, Mar­caliban, Magyaróváron harminc pengő a marhahús. Karcagon, Kaposvárott, Szigetváron, Fehér­­gyarmaton, Demecseren, Vasvá­ron, Zalaszentgróton és Gyün­kön negyven pengő kilója. Pest­­szent Erzsébeten viszont ugyan­ennek az állatnak hűlt tetemét már háromszáz pengőért árul­ják kilónként, Gödöllőn kétszáz­negyven pengő kilója, Szentend­réik kétszázhúsz, Dunaföldváron kétszáz. Az átlagos ár az or­szágban száz pengő körül mo­zog. Lényegesen drágább a ser­téshús. Orosházán ez is potom tizenhat pengőbe kerül, Pest­­szenterzsébeten és Gödöllőn , azonban már négyszáz pengő az ára, Kecskeméten háromszáz­­ötven (ahol a marhahús száz­negyven pengőbe került), olcsó­­Vasváron, itt ötven pengő, ugyanannyi Zalaszentgróton, Celldömölkön, Sásdon hatvan pengő. Olcsó a disznóhús álta­lában Baranya megyében, Aba­­újtornában, Bács-Bodrog megyé­ben, Csanád megyében, arány­talanul drága Heves megyében és legdrágább Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegyében. Külön tanulmányt lehetne írni a libáról. Statisztikánkat ebben az esetben is a békés megyei Orosházával kell kezdenünk, amely favorit az egész ország­ban , olcsóság tekintetében. Itt a liba élősúlyban tizenhárom pengő. Ugyanez a cikk ugyan­azon a napon Adonyban és Győrött kilónként hatszáz pen­gőbe került. Ez az eltolódás olyan mérvű, mintha Győrt és Orosházát legalábbis a Csendes­óceán választaná el egymástól. Száz pengőn alul az egész or­szágban nem lehet libahúst kapni Orosházát kivéve,, száz pengőért viszont már kapunk Pécsváradon, Sásdon, Derecs­­kén, Sajószentpéteren és Veszp­rémben. Legdrágább a liba, de ezt le sem érdemes írni, any­­nyira elszigetelt és érthetetlen jelenség, Pakson, ahol nyolc­­száz pengőbe kerül kilója. Ugyancsak a tolna megyei Szek­­szárdon kétszáz pengőbe kerül, ami végkép érthetetlenné teszi a liba paksi szédületes karrier­jét. Átlagos ára kétszáz-kétszáz­ötven pengő. A liba élősúly árát nagy mértékben befolyásolja az a körülmény, hogy az élő liba nagy zsírnyereséget ígér. A csirke lényegesen különbö­zik ebből a szempontból a libá­tól, ára azonban nem sokkal olcsóbb. A legnagyobb az ár­színvonalkülönbség az előbb említett Pakson, ahol a nyolc­­száz pengős libaár mellett a csirke „mindössze" háromszáz­hatvan pengős árat tudott el­érni. Orosházán tizenkét pengő a csirke kilója, ezenkívül azon­ban már csak háromjegyű szá­mokkal találkozunk a rendelke­zésünkre álló érdekes statiszti­kában. Cseppet sem szokatlan a kilónkénti négyszáz pengős ár, ennyibe kerül Monoron, Nagy­­kátán, Sárbogárdon, Battonyán, Baján, Vácon, Dunavecsén, Kis­kőrösön, Csornán, Kapuváron, Szekszárdon, Dombóváron és még sok egyéb helyen, ötszáz pengőbe kerül kilója Győrben és Debrecenben. Átlagos ára kilogrammonként körülbelül 200 pengő, így Pécsvárad a száz­pengős árral dicséretet érdemel és minden elismerésünk Bony­­hádé és Tapolcáé, ahol legfel­jebb száztíz pengős árat ér el a csemegeszámba menő baromfi. Ezzel a húskaraplexumot ki is merítettük. Legközelebb a fű­szeresek cikkeiről, a dióbél, a mák, kenyérliszt és a feh­érliszt áráról számolunk be. A spanyol szabadságharc magyar hősei A napokban lesz kilencedik évfordulóján a spanyol szabad­ságharc kitörésének. A spanyol­­országi Nemzetközi Brigádok itthon lévő magyar önkéntesei ezt az alkalmat használják fel, hogy ünnepélyes keretek között szövetségire tömörüljenek. A Városi Színházban rendezendő ünnepségen Rákosi Mátyás és Rajk László beszél. Mi minden rejlik e néhány Szürke sor mögött? Július 22-én fellebbentik a feledés fátylát a spanyol sza­badságharcról. Az európai sza­badságharcban résztvett magyar önkénteseket ünnepli Budapest és Magyarország. Akikor a germán imperializ­mus bűvöletében éltünk. Az idők méhében izzott az új vi­lágháború kirobbanó tüze. Min­den nép számára felvetődött az állásfoglalás kérdése és a mi népünk lélekben elnyomorított, megfélemlített tömegei a rossz utat választották. A magyar forradalmárok leg­­nagyob keserűsége, hogy ide­haza nem lehettek azok. A tör­ténetírók majd feltárják az oko­kat, miért bukott el a magyar nép lelkében a forradalom. Mi csak azt tudjuk, hogy börtö­neink tele voltak, az ellenállás névtelen hőseinek ezrei tűntek el, nyomoríttattak meg pribé­kek kínzásai között. A spanyol szabadságharc kez­detén Madrid védelmezésében tűnt fel a Nemzetközi Brigád­ban a magyar, akkor még „Rá­­kosi-század". Ez a század ké­sőbb zászlóaljjá bővülve, a spa­nyol szabadságharc minden frontját megjárva, hősi harcai­val a spanyol nép előtt a leg­nagyobb megbecsülést vívta ki. A Jarama Guadalajara és Ebro-i fronton a legvéresebb küzdel­mekben állottak helyt a sza­badság eszméjéért. Nevük a szabadságszerető népek szívébe íródtak, csak idehaza tudta alig néhány magyar, hogy kint név­telen hősök elorzott becsületün­ket védik. Az Ebro-i harcok­ kapcsán egy véres támadás visszaverése­kor Negrin, a spanyol kormány vezetője, külön táviratban üd­vözölte a magyar zászlóaljat. A spanyol szabadságharcosok előtt ma is megbecsült nép a m­agyar és a hősi halált halt­­Zalka Máté hadtestparancsnok. Nevére minden harcos emléke­zik. De emlékeznek a spanyo­lok, akik most újból kibontot­ták a szabadság zászlóját a ko­pár hegyeikben, Szalvai Mihály­­ra is, aki „Csapajev" néven vált legendás alakjává a hároméves küzdelemnek, mint a Rákosi­­zászlóalj parancsnoka. Két állig felfegyverzett fasisz­ta­ hatalom segítségére volt szük­ség a szabadságharc letörésé­hez, a születő spanyol demo­krácia megfojtásához. A modern háború kegyetlen eszközeit ott próbálták ki először és az em­bertelenség ott kapott először hadijogot: a békés polgári la­kosság mészárlására, a régiház Magyar Nem­­zés ború bevezetésére. Ki tudja, mi­lyen fordulatot vett volna Európa sorsa, ha a három latin államban a demokrácia győze­delmeskedik akkor. Talán ezt a pusztulást is elkerülhettük volna. Az életben maradt, többször sebesült, a szabadságharc leve­rése után francia fogolytábo­rokban évekig sínylődő, majd a francia szabadságharcban a francia partizánokkal együtt küzdő magyarok nagy része is­mét ott küzd a spanyol hegyek között. S a magyar közvéle­mény újból visszaemlé­kezhet az asztúriai bányászok hősi harcaira, Irán csodálatos eposzára és Barcelona vörös brigádjaira. A Rákosi-zászlóalj itthon is jól ismert tagjai, Rajk László, a Sebes testvérek, Gyáros László, Keszőcze Endre, Marschal László és még jónéhányan, az épülő magyar demokráciának katonái és itthoni képviselői azoknak a harcosoknak, akik becsülettel védték a magyar nevet a világ haladó közvéle­ménye előtt. Higedíts-Ei­e Dániel Egri István beszámolója négy koncentrációs táborról Nagyszámú hallgatóság előtt tartotta meg Egri István izgal­mas és színvonalas előadását Birkenau, Auschwitz, Mauthau­­sen és Eicensee koncentrációs táboraiban átélt tapasztalatai­ról. Sok okos, sőt szellemes politikai megállapításon kívül, az előadásnak értéke volt néhány jó írói érzékkel felvil­lantott arcés: így Zöldi csendőr­­századosról, aki SS-uniformis­­ban szedette össze a szolgálati helyükre utazó magyar munka­­szolgálatosokat és rakatta őket a deportáltak vagonjaiba; a jo­viális, „tapintatos", evikkeres orvosé, aki Birkenauban szelek­tált és egyetlen intéssel küldött a krematóriumba, vagy a tizen­­kétórás napi robotra. Börtön­ből szabadult rabok figurái, szadista ösztönök korlátlan ki­élői vonulta­k fel hosszú sorban, hogy végül a közönség őrjöngő tapsviharba törjön ki a mon­datra: május 6-án a tábor ka­puit átlépték az amerikai kato­nák. Ne higgje senki, hogy a kon­centrációs táborokról, korunk­nak minden fantáziát megha­ladó szégyenéről, eleget lehet hallani. Sok embernek kel megtudnia, mi történt ezeken a helyeken ahhoz, hogy megerő­södjék az elhatározás,­­ soha többé ennek nem szabad ismét­lődnie. Egri előadásával kap­csolatban is csak azt mondhat­juk, amit már Parragi György megrázó beszámolójánál írtunk, hogy szeretnénk, ha nemcsak egy előadásnyi hallgatóság is­merkednék meg az elmondot­takkal, hanem mielőbb a nyom­tatott betű széles nyilvánossá­gát biztosítanák a maguk szá­mára azok, akik szinte csodá­latos módon, mégis csak haza­jöttek. V. M. i Korszerű Jeg­yeezte.fc Egy fekete táblán olvastuk a következő felírást: „Aki Filipp József politikai múltjáról netán terhelő adatot tud, jelentse!* — Ez önmagában nem lenne meglepő, az érdekes csak az a dologban, hogy az illető fekete táblát egy pesti iskola IV.fb. osztályában láttuk, ahol Filipp Jóska — osztálymegbízott! Értesültünk­, hogy befejezés előtt áll az új lispei fúrótorony. Nem csodáljuk. Általános a szakmunkáshiány, de a fúrás­hoz majdnem mindenki ért. Az internált nyilas nőket el­tiltották a rúzs és körömlakk használatától. Elvégre az inter­nálótábor nem tekinthető öröm­laknak s így ott semmi helye a­­ körömlakknak. Elkészült a vádirat Marton Béla ellen, ő volt Gömbös „da­cos téglahordozója". — Most aztán alkalma nyílik bőven tég­lát hordani. Dacosan. Miért kellett eltávolítani a Baross-szobrot­t — Mert egy közlekedési miniszter mégsem állhat­­ hónat a vasút felé. Mostanában sok szó esik a német nyelv iskolai tanításáról. Hadd mondjunk el ezzel kap­csolatban egy bájos történetet. Német professzorunk büszke volt neiernotechnikai fogására, amellyel a mellékmondati szó­rend szabályait igyekezett bele­gyömöszölni a konok diák­koponyába. — Az egymásra következő mondatrészek kezdő­betűit tar­talmazza ez a szép leányka­név: Kati. Kötőszó, alany, lobbi mondatrész, ige. Jött a szakfelügyelői látoga­tás. A tanár úr előráncigálta a szórendet s a biztonságérzet nyugodt fölényével, a bűvös kulcsszó reményében szólította fel Kovács Pistát: «Na, fiam, mondd el a mellékmondati szó­rendet! Pista nyelt egy nagyot, majd rövid gondolkozás után kivág­ta: ‘Melléknév, állítmány, ré­szeshatározó, tárgy, alany.* A szakfelügyelő megrökönyö­dött, rosszabé fejcsóválások kö­zepette eltávozott, tanárunk pedig rátámadt Kovácsra: — Te szerencsétlen, hát hon­nan vetted ezt a bődületes mar­haságot. Nem megmondtam, hogy gondolj a Katira! Hát hiszen szegény Pista fe­jében homályosan derengett is, hogy valami leénynévre kell gondolnia. Csakhogy ő akkori­ban éjjel-nappal egyetlen leány­névre gondolt, lévén számára csak egy kislány a világon: bi­zonyos Mártussza! Fial­a Ferenc jelenleg marha­­pásztor valamelyik tiroli falu­ban. Voltaképpen m­­vodt ide­haza is, mint •— Stábuáék sajtófőnöke. -Péntek, 1945 -111­1 ) Megérkezett az első „Az ember” Budapestre A Magyar Nemzet szerkesztő­ségébe megérkezett Amerikából Göndör Ferenc híres politikai hetilapjának, Az Ember-nek ! néhány száma. Jól esik a New­ Yorkban megjelenő színvona­ I­las és bátor újságot lapozgatni: s a cikkek alatt rég nem látott, s ismerős neveket üdvözölhetünk , és sok mindent megtudhatunk nem csak az amerikai magya­rokról, hanem arról is, hogy ezek a magyarok becsült és ro­konszenves rétegét jelentik a nem-amerikai születésű USA polgároknak. A Franklin D. Roosevelt em­lékszámban például érdekes dokumentumra bukkanunk. Az elhunyt elnök két hosszú le­vele Göndör Ferenchez és rajta keresztül a magyarokhoz. Az első levél 1986 szeptemberében kelt és rendkívül meleghangú gratuláció abból az alaklomból,­­ hogy „Az Ember" tíz éve jele­nik meg. (Itt rögtön elgondolkozhatunk kissé. Nálunk már egy minisz­ter is „méltóságán alúli“-nak tartotta volna, hogy egy lap fennállásához, évfordulón gra­tuláljon. Roosevelt a világ egyik leghatalmasabb államának feje nem tartotta túl kicsinek a ke­vés számú magyarság egyik szellemi megnyilvánulását ah­hoz, hogy megemlékezzék róla­ Roosevelt a magyarokról Miután Amerikának Lincoln óta legkiválóbb elnöke Göndör I Ferenc minden olvasóját szíves jókívánsággal üdvözli, szó szerint­­ így folytatja: „Magyar vérű polgáraink, akik őseiktől örökölték az em­beri szabadság ügye iránti meg­különböztetett hűséget és szol­gálatot, mindig értékes fenntar­tói voltak Amerika hagyomá­nyainak: szabadság és egyenlő jog mindenkinek. Bárhol tele­pedtek le ezek a magyarok az Egyesült Államokban, kitűnő és konstruktív módon járultak hozzá a Közösség életéhez, mely­nek szerves részévé váltak. „Az Ember" nagy szolgálatot tehet­­ olvasóinak, ha a mai idők pro-­­ blémáit a magyar történelem­­ gazdag kulturális tanulságainak­­ fényében tolmácsolja."­­ Sok minden, ami Magyar-­­­országon az utolsó tíz évben­­ történt, táplálja a keserű ítéle­­­­­tét magunk felett. Egy pilla­­­­natra szinte meghökkenünk a­­ roosevelti szavak olvastára. ■ Igen, a magyar név ezt jelen­­­­tette sokáig a világban: a sza­­­­badság ügye iránti megkü­lön- I böztetett hűséget és szolgálatot. I Special devotion — ahogy | Roosevelt mondja. A magyar- I­ság nem csak a farkasokkal­­ tudott ü­völteni, hanem egy de­­m­enokrit­ik­us, a tehetség verse­■­nyén épülő világban jó és elis-­s mert helyet tudott kivívni ma­gának a közösség életében. Vi­gasztaló ezt hallani és Ameri­kából hallani most, amikor új­rakezdjük. Roosevelt mégegyszer ír Gön­dör Ferencnek. 1941 októberé­ben, amikor Magyarország már német oldalon vesz részt az Angliával szövetséges Szovjet­­unió elleni háborúban. A levél dátumát éppen két hónap vá­lasztja el Pearl Harbourtól. A­­ magyarokról talán ezért nem­­ történik külön megemlékezés,­­ de a levél hangja nem kevésbbé­­ szívélyes, mint az elsőé volt ■ „Az Ember" megjelenésének I 15-ik évfordulója súlyos válság­­ idejére esik — írja az elnök -rr ■ nehezen kivívott szabadságaink, s köztük a sajtószabadság is, el- s tiporta­ttak más országokban,­­ ahol valaha az emberek szabad I­dan éltek. Abból, ami ma tör-­­­ténik, megint rájöhetük a sajtó­­ szabadságának értékére, mert a demokratikus életformának ez lényeges tényezője. A zenésített Liliom Az Ember cikkírói között ott látjuk a szerkesztő Göndör Fe­rencen kívül, Molnár Ferenc, Lengyel Emil, Herczeg Géza, Balásy Antal Takaró Géza, Tóth Lajos, Vértes Marcel, Hajnal Jenő, Zsolt Béla, Halmi József, Kéri Pál nevét. Olyan sorrend­ben írtuk, ahogy a cikkek fel­sorakoznak. Amint látható, igen szép névsor és szerencsére hírt ad mindenekelőtt magukról a cikkírókról. Molnár Ferenc a jelek szerint jól van. Miután 1943-ban Chap­­lin-nel és Bergner-rel játszották darabját, most április végén,a Liliomot újították fel a Majes­­tic Theatre óriás színpadán. Molnárnak ugyan nagy sikere van a dologgal, nem hisszük,­­ hogy mi pestiek szeretnénk ezt­­a szem- és szájtátó Liliomot, mert ligeti zenés revüt csinál­tak belőle, remek díszeikkel, „apacs" ruhákkal és táncokkal. Át is keresztelték. Most „Ringli­­spiel“-nek, Carousol-nek hívják. De a szöveg nagyrészt megma­radt és így a Liliom ezt a revű­­sített formáját is túl fogja élni. Lengyel Emil és a Holly­woodba kivándorolt Herczeg Géza (Leopoldine Konstantin férje) régi mesterségüket, a publicisztikát ma is tehetsége­sen űzik. Balásy Antal, az is­mert diplomata, akit német kí­vánságra megfosztottak magyar állampolgárságától, Washing­tonban él és dolgozik. Vértes Marcel, a világhírű magyar rajzoló, a francia össze­omlás után utazott ki megint Amerikába, ahol úgy látszik jól boldogul. Érdekes, hogy a szociálde­mokrata meggyőződése miatt emigrált Göndör Ferenc heti­lapjának állandó cikkírói kö­zött látjuk az amerikai magyar­ság hitéletének sok neves ve­zetőjét, így Harsányi Lászlót, a híres newyorki református papot, Harsányi Zsolt író nagy­bátyját és Takaró Géza espe­rest, akit az amerikai magyar­­ segélyakció newyorki tagozata elnökéül választott. A már azóta hazatért Zsolt Béla még Svájcból küld hosszú vezércikket Az Ember-nek Baj­­csy-Zsilinszky Endréről. Halmi József, a lap közelkeleti levele­zője. Az 1919-es „Vörös Ka­tona" szerkesztője s később ál­néven „A mai nap" bécsi tudó­sítója, azt sorolja fel, hogy Magyarország egyes vidékeiről a deportálások során hová vit­ték a zsidó lakosságot. Versek az édes anyanyelven.*,­­ Különösen megkapó és majd­nem megható Kéri­­ Pál cikkei. A polgári radikális politikus, a Károlyi-f­orr­adal­om egyik fősze­replője, közgazda, szociológus, publicista, 1945 nyarán Szép Ernőről ír kétoldalas cikket valahol Newyorkban. Szép Er­­­nőről, Adyról, magyar költők­ről, versekről az édes anyanyel­ven ... Valami nagyarányú esztétiko­­politikai vita válthatta ki ezt a Kéri-cikket. Amint a válasz­ból kivehető a Villon fordításai idején sokat támadott Faludy György, aki az Európai költők antológiája és A pompéji strá­­zsán című köteteivel méltó si­kereket ért el, a vihar elől ki­­vergődött Amerikába és ott, mint fiatalabb generáció, sok mindenben szembekerült a rég emigrált „öregekkel". Ezek az „öregek" bizony tehetségesek, kivéve egyet Az emigrációt. Azt nagyon nehezen bírják. Látszik rajtuk, jobban érdekli őket szegény Kemény fámon sorsa itthhon, Szép Ernő és az ostromban legyilkolt szerencsét­len margitszigeti fák levelei, mint a ropogós dollárok és a legizgalmasabb amerikai törté­netek.­­ Persze sok a nézeteltérés, a torzsalkodás. Kisebbségi „koló­niákban" ez mindig gyakori. De ugyanakkor nagyon mély a szolidaritás, aminek legjobb bi­­­­zonysága a segélykérés nélkül már elindított Hungarian Relief akció. Hiszen az S. O. S. a há­borúban megtépázott anyaor­szágiaktól jóformán még ki sem juthatott és az amerikai magya­rok máris szervezetten gyűjtenek; ruhát, pénzt, hajórakományra való élelmet, gyógyszert, hogy­­ kü­ldhessék, amint lehet. Gyors segítség kell A Hungarian American Re­lief Inc. június 18-án tartott alakuló nagygyűlést Newyork­ban. Tóth Lajos, aki a Victory Council magyar tagozatának elnöke, azt írja, hogy aki meg­éli Magyarországon a követ-­­kező karácsonyt, az már nem szorul komoly segítségre, mert jövő tétre az európai viszonyok tűrhetőek lesznek már, a segít­ségre most van igazán szükség, a következő néhány héten és hónapon belül. A probléma ter­mészetesen itt sem a gyűjtés, hanem a szállítás. Középeurópa legnagyobb gondja. Mondani sem kel­l, hogy a részben angol nyelven meg­jelenő Az Ember­­az angol nyelvű cikkek közlését két fon­tos szempont teszi indokolttá, először is, hogy a magyarul már nem beszélő második ge­neráció is értse a cikkek egy részét és olvassa a lapot, má­­sodszor, hogy az angol-amer­­i­kai eredetű közvéleménynek fogalma legyen a Göndör Fe­renc által képviselt magyar po­litikáról) állandóan foglalkozik a hazai dolgokkal. Közli az Itt­honi kinevezéseket, idézi pél­dául Kornis Gyula előadását „Közgondolkozásunk megrom­lásánál, okairól", m­­ivet Pál­ cikkét arról, hogy a Szovjet­­uniónak nincsen érdekszféra politikája. A kintiek tehát fenn­tartják a kapcsolatot. A Mas,­gyar Jövő című newyorki napuiti lap nagy hirdetésben tudatja, hogy a magyarországi napilapok­ közül többet teljes egészében reprodukál. A hirdetés ezzel * vastagbele* kérdéssel kezdődik* — Szeretne pesti lapot al­­▼aanif ! Persze, hogy szeretne alább annyira, mint sok pesti ember — newyorki lapot. Vámos Magda. Prágai képeslap Prága, 1945 július Több mint hat esztendeig vol megszállva, de a város képe tiszta és töretlen. Ez a pompás barokk ékszerdoboz, ‘Közép­­európa Nürnbergje’ egyetlen mozdulattal söpörte le magáról a háború szennyét, Hacháék uralmát, amely mögött műkö­dött a náci germán bábjátékos keze, s az elszórt ellenállási kí­sérleteket, amelyeket a cseh nép a megszállás éveiben fel­mutatott, bőségsen jutalmazta a sors: a város házai, közüze­mei épek, a villany, a gáz, a közlekedés egyetlen napra sem szakadt meg.• Az óváros a legrégibb és leg­szebb európai hagyományokat idézi fel. Ez a háború elemész­tett mindent, ami barokk, csak Prága óvárosa maradt meg, ódon és misztikus templomai­val, az Egyetemmel, amelyet 1348-ban alapított IV. Károly a­melyet még Neurath, ez az aránylag ‘mérsékelt* és ‘finom* horogkeresztes záratott be, mert a humanizmusnak olyan lég­köre árad ebből a patinás, szür­­kekövű épületből, mely dögle­­tes volt minden náci számára. Az óváros megmaradt vendég­lőinek ősi cégtábláival, az Arany Libával, ahol hajdan lengyel és magyar urak itták a borókát és a zsinagógával, ahol a félelme­tes Gólem­ et idézték valaha. Csak a Staramestski K­ámesá-n, az óvárosi piacon levő ősi Ta­nácsház híres óráját rontották el a megszállók, az Orlog-ot, melyből minden fertályórában tizenkét apostol ugrott ki, hir­detve az időt és Krisztus dicső­ségét.• A Vencel-téren, a Julis-kávé­­ház előtt, ahol többször gyüle­keztek a megszállás alatt de­mokratikus gondolkodású prá­gaiak, ifjúsági syülés fan­ép­part. A részt­vevők rádió­s harcosai*' felirattal karszalagot viselnek, jelelvén, hogy részt­vettek 1918 május 5-én a rádió megszállásában. Igen sok kö­zöttük az egyetemista, boldo­gan mesélik, hogy az egyetemen­ teljes erővel folyik már a tan­fu­tás. Általában. Prágában telje­s erővel folyik az élet Hat szín­ház játszik,­­ még­pedig zsú­folt házak előtt. Legnagyobb sikere a Jungmanován lévő volt Burján-színház helységében ját­szó Kollektív Színtársulatnak­ van, amely darabjait is kollek­tíven állítja össze. A szereplőt stilizált alakok, a tulajdonkén­teni cselekményt az ősi tragé­diákhoz hasonlóan, a kórus mondja el. Ez az érdekes •mindnyájunk színháza* jelen­­leg egy ^Menedék* című dara­bot játszik, mely a cseh földi alatti mozgalom egy érdekelt részletével foglalkozik. A prágai Színház Gorkij­ev Polgárok' cíí­mű drámáját adja elő. Bizonyos ‘szolidsági jelleme­ különben Prágát. Senki sem la­kik jól, de senki sem éhezik„• Jegyre mindent lehet kapni és szinte hihetetlen. Prágában eb­ben a pillanatban nem ismerik, a feketekereskedelmet. A lapok,­ különösen a pártokon felülálló! « Svobodat (Szabadság) állandó­ küzdelmet vívnak a nyárspol­­gári életformával, mely szerin­* tük Hácháék árulását elősegít­­ette. A bűnösségének tudaté,-o­ban lévő intelligencia igyekszik?­ is jóvátenni hibáit. •­­A Moldava partján, az egyik­ minisztérium homlokzatán Mari saryk óriási képe díszeleg. A­ ^ felszabadult Prága tisztelettel néz fel a nagy tudós államfér­ i­fire, aki egész életében az elfo-­ gulatlan, jószándékú demokréta írtát hirdette.

Next