Magyar Nemzet, 1946. október (2. évfolyam, 219-245. szám)
1946-10-01 / 219. szám
A munkapiac válsága Írta: Éber Antal A termelésben a természet ingyenes adományain kívül termelt termelési eszközökre, vagyis tőkére és munkára van szükség. Nemzeti tőkénk nagy része elpusztult, vagy elveszett. A munkára tehát sokkal súlyosabb teher nehezedik, mint normális időkben. Megfogyatkozott, leromlott termelési eszközökkel kell dolgoznia és emellett a rettenetes arányban megcsappant tőkejavakat is pótolni kell, vagy azokat legalábbis használhatóvá kell tenni. Ezekkel a gigászi feladatokkal szemben a munkapiac válságban van. Nemcsak nálunk, de többé-kevésbbé szinte mindenütt. A USA-ban egyre gyakrabban ismétlődő óriási sztrájkok, a francia közszolgálati sztrájk, az olasz ipari munkabeszüntetések, az angol és francia szénbányászat rossz eredményei, mindezek a munkapiaci válságok tünetei. Nálunk a válság nem nyilatkozik meg sztrájkokban, de világos, hogy a mi munkapiacunk is súlyos válságban van és hogy ezt gyógyítani a pénzérték sikeres stabilizálása után legsürgősebb, de egyúttal legnehezebb feladatunk. Mi teszi annyira nehézzé ezt a feladatot? A fent mondottakon kívül a következők: Az orvostudomány és a betegápolás nagy haladása folytán az öreg, tehát nem, vagy csak korlátoltan munkaképes emberek számaránya óriási arányban megnövekedett. A fiatalokra, a teljesen vagy részben munkaképesekre , tehát egyre szaporodó, improduktív vagy csak részben produktív lakosság eltartása is nehezedik. Másrészt éppen a fiatalság az, amelyet a háború és annak velejárói megtizedeltek és a megmaradtak is mind fizikailag, mind lelkileg meggyengültek. Mindehhez járul a táplálkozás elégtelensége, a reálmunkabér nagyarányú csökkenése és a munkaképességen és munkakészséget, tehát a munkateljesítmény mennyiségén és minőségén rágódó mindennapi gondok. Végül aláássa a nemzeti munka hatékonyságát a dolgozók jobb ellátására, munkája termelékenységére és a nemzeti jövedelem szociálisabb megoszlására irányuló hatósági tevékenység, amely a bürokráciát szörnyűséges mértékben felduzzasztotta, így munkaképes emberek tízezrei improduktív, sőt igen gyakran a termelést hátráltató és késleltető tevékenységet fejtenek ki. Mi legyen a segítés útja? Első és legfontosabb a nemzeti munka megszervezése. Széchenyi mondja, hogy „nem a munka, hanem a jól elrendelt munka fontos. Majd hozzáfűzi, hogy a holland és angol gazdáknáliyen kevés munka lesz haszontalan, nálunk pedig nagy a munkapazarlás.» Ma is ez a helyzet. Ha már a tőkehiány egymagában is nagy, improduktív munkatöbbletet jelent, legalább ne szaporítanék azt még bürokratikus nehézségekkel. Ha számvetést csinálnánk arról, hogy a különféle hatósági rendeletek a nemzeti munkának mily mennyiségét kötik le, megdöbbenve látnék legfontosabb vagyontárgyunkban, a munkában végbemenő pazarlást. Chase, a technokrácia egyik apostola még a békeidőben kiszámította, hogy a USA-ban a helytelen munkafelhasználás folytán a munka 30—40% -a megy veszendőbe. Vajjon milyen eredményre vezetne ilyen számítás most és nálunk? Az újjáépítési minisztérium legfontosabb hivatása, hogy vegye kézbe a munka megszervezését. Ne lehessen semmiféle hatóságnak akár építészeti, akár élelmezési, akár városrendezési, akár adóztatási, akár egészségügyi, akár szociálpolitikai szempontból akár minő rendelkezést kibocsátania, mielőtt az újjáépítési minisztérium illetékes osztálya tárgyilagos és szakértő vizsgálat után megállapítja, hogy az elérendő eredmény arányban áll-e azzal a munkatöbblettel, amelyet a rendelkezés egyrészt a bürokráciának, másrészt a polgárságnak okoz. Azután hozzuk be a hatósági adminisztrációban a felelősség elvét. Ezzel az íróasztalok ezreittüntethetjük el. Az «Échos» ismerteti Crozetnak a sfelelősségről írt kis könyvét, amelynek tárgya a tisztviselők hadserege által gyakorolt papirosgondviselés megbélyegzése. Ezek a tisztviselők — írja — improduktív tevékenységet fejtenek ki, eltekintve az egész rendszer fantasztikus költségességétől. A «N. Zr. Zig.» külön tudósítója így írja le a perzsa bürokrácia tevékenységét: «Egy okmányt az egyik igazgatási ág helyettes vezetője aláírja és megküldi a társigazgatási ágaknak. A második aláírja ezzel a megjegyzéssel: ,Az elsőnek a véleménye alapján.’ A harmadik elbúvik a második, a negyedik a harmadik mögé. A fővezető szignálja, ,a negyedik javaslatára’, ezzel az akta visszakerül az első aláíróhoz. Ez látja, hogy a felelősség tulajdonkép ráhárulna, tehát aláírása elé odabiggyeszti, hogy ,a fővezető rendeletéből’. Ing a felelőtlenségi kör bezárult. » Ennek a perzsa rendszernek kell véget vetnünk, ha boldogulni akarunk. Nem folytathattuk tovább, hogy éhbérért dolgozó tisztviselők ezrei aktatologatással és felelősségelhárítással töltsék a saját és a szerencsétlen polgárok idejét. Elfogadták a magyar Isákesaarik faluszervezet kaliomi határozsnástyait A katonai bizottság hétfőn délelőtt tartott ülésén elfogadta a Magyarországgal kötendő békeszerződés T0 cikkét, amely kimondja, hogy Magyarország szárazföldi hadserege — beleértve a folyami hajóhad személyzetét — összesen 65 000 főnyi lehet, légi ereje pedig 90 repülőgépből állhat 6000 főnyi személyzettel. A 19. cikkely a magyar hadifoglyok hazaszállítását írja elő. Az utóbbi cikkely értelmében a magyar hadifoglyok, amilyen gyorsan csak lehetséges, hazaszálítandók, oly megállapodások szerint, amelyeket erre vonatkozólag az egyes hatalmak kötnek Magyarországgal. A költségeket a magyar kormány viseli (MTI) Trumass, Sismts és Eiseoliftner a világnélkáról Truman elnök — mint az MTI jelenti New Yorkból — a következőket mondotta a westpointi katonai akadémia növendékeihez intézett beszédében: — Az Egyesült Államok népében megvan a remény és a bizakodás, hogy a világ a tartós béke felé halad. Smuts délafrikai miniszterelnök a rádióban kifejtette: a flgg emberöltő idejére valószínűtlen minden nemzetközi háború kitörése. Ugyanakkor azonban kívánatos, hogy a világ problémáinak megoldására új módszereket találjanak, őszinte és közvetlen tárgyalésok szükségesek a nagyhatalmak között, ha a jelenlegi békecsinálás elhibázott kezdetét jóvá akarják tenni. Smuts délafrikai miniszterelnök örömmel üdvözölte Sztálin nyilatkozatát, de hangoztatta, hogy tekintettel a közelmúlt konferencián történt eseményekre, sürgős szükség van arra, hogy a nagyhatalmak a részletkérdésekben is összhangba hozzák nézeteiket. Eisenholwer táboraik Majna- Frankfurtban kijelentette, elérkezett az ideje, hogy az emberiség intézményesen szakíjon a háborúval. Párisi tudósítónk hátná esti sskiszióev a bákokonferenciáról: Asahf®l Javaslat: • Szatapest és Prága a kitelepítést kölcsönös területi kiigazítással kösse össze A történelem — hogy franciás szófordulattal éljünk — az utcán szaladgál. Miután az első kilenc hetet a legképletesebb kilenc hetet a legképtelenebb mondatképzésekkel, definíciós meg értelmezési vitákkal vesztegette el a párisi gyülekezet, most percek alatt igyekezik behozni hosszú napoknak és órák alatt még hosszabb heteknek késlekedéseit. A konferencia úgy dolgozik, mint az ördög malma, a szakaszok és fejezetek, indítványok és ellenindítványok őrjöngő áradatban ömlenek szavazómasináján és e szörnyű ütem nem ismeri még a vasárnapot sem. A hét utolsó napján a gépkocsik végeszakadatlan áradata gördült be a Luxembourg-palota udvarára és az ősi ívboltokat a hangos viták zűrzavara verte fel. Ilyenkép a történelem — helyesen mondja a galliai szójáték — valóban az utcán szaladgál. Míg ugyanis a história ennekelőtte csak időpont volt a párisi értekezleten, addig most időtartammá változott. Megszakítás nélkül szindrén sorozatban követik egymást az országok és a népek sorsáról döntő elhatározások. E nagy aratásban már csak a leglényegesebb eseményeket lehet és érdemes számontartani. A folytatólagosság kedvéért vessünk egy utópillantást először azokra a mozzanatokra, melyek szombat este és vasárnap következtek be. Jugoszlávia «non coronat» Az olasz területi és politikai bizottság a trieszti határok kérdésében még egyszer meghallgatta Kardeljt, aki a végpillanatban, már minden vita lezártával is megpróbálta a belgrádi álláspontot legalább részben érvényre juttatni. —Ha a konferencia nem teljesíti követeléseinket, Jugoszlávia nem írja alá a békeszerződést* — kiáltotta konklúzióképpen. Az Egyesült Államok küldötte hevesen tiltakozott e bejelentés ellen: — Kardelj úr ama fenyegetése, hogy nem írja alá a szerződést, nem rémít meg senkit. Azt mondani, hogy amennyiben önök nem teszik azt, amit én akarok, akkor én nem ismerem el azt, amit önök tesznek, öszszeegyeztethetetlen a békekonferencia szellemével és nem demokratikus, sem nem republikánus — vágta vissza. Visinszkij azonban máskép analizálta a jugoszláv határozatot. — Hogy az ember demokrata lehessen, vakon alá kell vetnie magát a többség döntésének? — kérdezte. A Szovjetunió tehát Jugoszlávia mellett foglalt állást. Az azonban már a konferencia számos ellentmondásainak egyike, hogy — ellene szavazott. Erre kényszerítette a négy nagyhatalom közt előre létrejött megállapodás. Ilyenkép az utolsó jugoszláv ellenjavaslatot 12 szóval 5 ellen elvetették, míg az eredetileg javasolt trieszti határt 12 szóval 5 ellen elfogadták. A jugoszlávok fájdalommal állapították meg, hogy ,,egy Silam csoport rá akarja kényszeríteni akaratát a jugoszláv nemzetre”, tehát Jugoszlávia nem írja alá a békeszerződést és nem vonja vissza csapatait Isztriából. Ezzel a hosszú hetek, sőt hónapok óta tartó trieszti problémát lezárták. Anélkül, hogy a probléma még csak távolról is megoldódott volna, már megírtuk, a döntő tizenharmadik hang Franciaországé. Ez a hang előreláthatólag, szinte biztosan, Csehszlovákiára esik. Nem kis részben azért, mert Franciaország vezekel Münchenért. Bekövetkezett tehát az a ponyvaregényes fordulat, hogy azért, mert Daladier 1938-ban a bajor fővárosba utazott, 1919-ban kétszázezer magyart elvernek földjéről és házából. Végül a két bizottság után a huszonegy nemzet plenáris ülése vitatja meg a kérdést. Az izgalmak már most előrevetik árnyékukat, mert a teljes ülés állásfoglalása részint döntő jelentőségű, részint a legbizonytalanabb. Fordulat a szlovákiai magyarok ügyében Az angol békeküldöttség köreiből kapjuk az utolsó pillanatban az alábbi, feltétlenül hiteles információt: Az angol delegáció vasárnap közvetlenül a magyar-csehszlovák küldöttség közvetlen tárgyalásának megkezdése előtt, egy-egy azonos szövegű átiratot terjesztett a budapesti és a prágai megbízottak elé, azt sugalmazván nekik, hogy a kitelepítés kérdését a kölcsönös területi kiigazítással kössék össze és ezen az alapon próbálják az ügyet rendezni. Ez az átirat a két delegáció vasárnapi tárgyalásán még nem éreztethette haláját, de az angol küldöttség meg van győződve arról, hogy javaslatát a felek nem hagyják figyelmen kívül és így a két állam közt a közvetlen megbeszélések nem záródtak le véglegesen. Az angol delegáció reménykedik abban, hogy a szlovákiai magyarok problémája a békekonferencia hatókörén kívül oldódik meg. Ezt az információnkat egészítjük ki azzal, hogy a londoni rádió hétfő délutáni jelentése szerint a magyar és a csehszlovák küldöttségek között a közvetlen tárgyalások újabb felvétele küszöbön áll. Ha ezt összevetjük azzal, hogy a vasárnapi tárgyalásra vonatkozóan mind a magyar, mind a csehszlovák küldöttség megtagadja a tájékoztatást, akkor az a feltétlen benyomás kerekedik ki, hogy Budapest és Prága megbízottai új elgondolásokkal megkísérlik a kérdés kétoldalú rendezését. A dunai kérdés a békekonferencia előtt A békekonferencia gazdasági bizottsága hétfőn délelőtt tárgyalta a Duna problémáját. Az első felszólaló az orosz küldött volt, aki azt az álláspontot képviselte, hogy ez a kérdés nem tartozik a békekonferencia elé, hanem a parti államok tanácskozásán vitatandó meg. Az amerikai és az angol küldött az orosz állásponttal szemben ellenkező véleményt nyilvánított és a kérdésnek a békekonferencián való letárgyalását kérte, állást foglalván a dunai hajózás feltétlen szabadsága mellett és kérvén a Duna-konferenciának hat hónapon belül való összehívását. Végül a bizottság 9 szavazattal 5 ellenében az orosz álláspont ellen foglalt állást és ugyancsak 9 szóval 5 ellen egy közvetítő francia javaslatot fogadott el, amely nagyjában megegyezik az angol állásponttal Mikes Imre !Wefk is@slford Sít# a nüimfeergi ítélet kihrdetése Hétfőn délelőtt megkezdődött Nürnbergben a náci főbűnösök ügyében az ítélet kihirdetése. A Barnbergi -aszazszkai haditörvényszék egyébként — mint az MTI közli — a következő szervezeteket nyilvánította főbenjáró bűnösöknek: Führer- Korps der NSDAP, SS, SD és Gestapo. Ezzel szemben a bíróság alapokmánya értelmében elhárította a következő szervezeteknek egyetemleges bűnössé való nyilvánítását: SA, birodalmi kormány és véderő főparancsnokság. A pápa beszéde az egyhás ellen • terjesztett rágalmakról A vatikáni rádió — az MTI szerint — közli, hogy a pápa az olasz keresztény munkások szervezetének küldöttségéhez beszédet intézett és Istenhez, valamint az egyházhoz való hűségre hívta fel a híveket a lelki és erkölcsi hanyatlás sötét napjaiban. — Az egyház nem csalja meg vagy játssza ki a nép várakozásait. Az elmúlt hét esztendő eseményeiről egymásután napvilágot látó okmányok megcáfolják az egyház elleni rágalmakat, s teljes mértékben igazolják: az apostoli szék mindenkor állhatatos magatartását, amelynek fő jellemzője a következő: kikerülni a háborút, megrövidíteni a háborút, megmenteni a népeket a mészárlásoktól, megelőzni a borzalmas konfliktus végzetes következményeit is mindenekétől elébevágni a gyűlölködésnek. A külpolitika híres A moszkvai rádió szerint a Közelkeletről angol csapatokat szállítottak partra különféle görög kikötőkben, különösen Szalonikiben. A partra tett angol katonákat Tesszáliába és Macedóniába vitték tovább. A Sunday Times moszkvai tudósítója táviratot küldött Londonba, amelyben megjegyzéseket fűz Sztálin nyilatkozatához. A távirat szerint: Sztálin nyilatkozatának fő célja az volt, hogy eloszlassa a növekvő háborús félelmet és hangoztassa a szorosabb angolorosz együttműködés lehetőségét. (MTI) Döntés a pozsonyi hídfő ügyében A magyar albizottság szombat délutáni ülésén 4 szavazattal 1 ellenében úgy döntöttek, hogy a Csehszlovákia által igényelt öt magyar község közül hármat: Oroszvárt, Horvátjárfalut és Dunacsúnt Csehszlovákiához csatolják, míg Bezenye és Rajka Magyarországnak marad. Míg az albizottság megfogalmazta ezt a határozatot, négy és fél vitával teli óra telt el. E vita részleteire visszatérni időszerűtlen lenne, egy mozzanatot azonnal le kell rögzíteni. Miután a pozsonyi hídfőt a tiszta lelkiismeret és a legnemesebb eszmények nevében kettéosztotta az albizottság, egy rögtönzött késő esti ülésen újabb határozatot fogadott el arról, hogy a magyar és csehszlovák békedelegációt a 200.000 csehszlovákiai magyar kitelepítésének kérdésében közvetlen tárgyalásra szólítja fel. E tárgyalásra vasárnap délután négy órakor került sor a Luxemburg-palota VII. számú termében. A magyar küldöttség Gyöngyösi külügyminiszter vezetése alatt teljes létszámban jelent meg ez összejövetelen, amint teljes létszámmal jött el Masaryk külügyminiszter vezetése alatt a cseh delegáció is. A gyűlés, amelyen az albizottság által megfigyelőül kiküldött Pepe tábornok elnökölt, az újságírók kizáratásával kezdődött és feltétlenül titkos vol. A tanácskozás 58 percig, illetve a két felfüggesztést leszámítva, 45 percig tartott. Ennek leteltével a nyilvánosság számára két mondatból álló száraz kommünikét tettek közzé, amely szerint az összejövetel nem hozott megoldást. A két delegáció megegyezett abban, hogy az ülés lefolyásáról nem ad ki közleményt és odahat, hogy a tanácskozás sem a tudósításokban, sasat hasai Ez a mozzanat az, hogy az ausztráliai küldött javaslatára beiktassák a szövegbe, hogy «Ez a javaslat az Atlanti Charta elveinek és az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 55. §-ának megfelelően hozatott. Vagyis a bizottsági urak megállapítanák a feketéről, hogy fehér, az éjszakáról, hogy vakítóan fényeskedik és így megnyugtatva aggódó lelkiismeretűeket, a problémát levették a napirendről, publicisztika útján ne kommentáltassék, ennélfogva mi is eltekintünk e történelmi összejövetel anyagának ismertetésétől és csupán annyit jegyzünk meg, hogy a rövid megbeszélés elején Gyöngyösi francia nyelvű deklarációt olvasott fel, ezt követően pedig a csehszlovákok tízperces szünetet kértek válaszuk megfogalmazására Miután a válasz felolvasása után az elnök menten konstatálta hogy a gyűlés hoppodra jutott, a helyzetkép tisztán áll előttünk: Gyöngyösi megjelölte a minimális magyar feltételeket, amelyeket a csehszlovákok visszevetettek. Vita a szavazatok körül A pillanatnyi balsiker köreiben természetesen nem látszott más lehetőség, mint, hogy a kétszázezer szlovákiai magyar drámai problémájában a békekonferencia mondja ki a döntő szót. Megindultak a szenvedélyes kalkulációk, hogy melyik fél hány szavazatra számíthat. Az öttagú albizottság állásfoglalása nyilvánvaló: három voks Prágáé, kettő pedig Budapesté. Innen a tizenháromtagú főbizottság elé kerül a kérdés, amelyben hat szó kétségtelenül Csehszlovákiát, hat pedig Magyarországot illeti S mint A magyar és csehszlovák bizottság közös tárgyalása Inflációs történet A „Time" magazin egy remek kis történettel illusztrálta, milyen lehetőségek kínálkoznak azok számára, akik — mint minden időkben — hasznot akarnak húzni valuták elértéktelenedéséből, vagy csak valuták bizonytalan helyzetéből. Egy angol „sixe“ 75®fonttal elröpült Svájcba. Ez a maximum, amit legálisan ki lehet vinni. A megérkezésnél átváltota pénzét a hivatalos árfolyamon. Minden fontért 17 svájci frankot,összesen 1275 svájci frankot kapott. Ebből vett magának 75 frankért egy ezüst öngyújtót és egy selyeminget. A megmaradó 1200 frankot átadta egy „bizalmi emberének” és elutazott Franciaországba. Ott elment egy emberhez, akinek címét Svájcban kapta odasúgta neki a titkos jelszót és eladta neki a Svájcban maradt 1200 frankját. Hivatalosan kellett volna kapnia 36.000 francia frankot. A zugban kapott 120.000 francia frankot. Parisban az ágyas angol jól mulatott, több pezsgős vacsorát betett és a fekete piacon vett magának egy autót is. Mindezért fizetett 8000 francia frankot. A megmaradt 112.000 frankot elhelyezte egy francia „bizalm, emberénél” és visszarepült Londonba. A londoni fekete piacon eladta a Párisban fekvő 112.000szabad) francia frankot és kapott érte 160 angol fontot. Mindez egy weekend alatt zajlott le és az angol nemcsak ingyen szórakozott, de „mutiká,ja“ gyümölcseként még kapott egy ezüst öngyújtót egy selyem. ...