Magyar Nemzet, 1949. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-01 / 1. szám
Ara: 60 fillér Emlékek és remények írta: Parragi György Michelangelo delphi vagy Rafael cuviaei S.hullájának lúgrameredt, titkokat bontó, a jövő eseményeit kémlelő tekintetével igyekszik 1949 újév napján minden emberi szem belehatolni az előttünk álló esztendőnek sötétséggel letakart mélységébe. Ez a vállalkozás azonban elfárasztja a hiábavaló erőlködésben a szemet A jövőbelátás merész kísérletétől csüggedten riad vissza a lélek. És mégis megkérdezzük egymástól, önmagunktól, mit tartogathat számunkra az új esztendő. És bár az új esztendő bezárt bronzkapuját hiába ostromoljuk ilyen kérdésekkel, mégis van két lehetősége a jövőbelátásnak. Az egyik: a múltbatekintés, a másik a magunkba való elmélyülés. Sokan beszéltek már a történelem logikájáról, sokan hirdetik a történelmi események mozgásának törvényszerűségeit. És ebben a történelemszemléletben sok igazság rejtőző. Van abban valami fölemelő tudat, különösen ilyenkor, az esztendők váltásánál, hogy népek és emberek nem valami kegyellen, vak végzetnek, esztelenül dühöngő, vérszomjas falumnak kiszolgáltatott játékszerei, hanem egy nagy cél felé törekvő hatalmas történelmi mozgásnak elemei. A célt nevezik egyesek Istennek, az Isten országának, civitas Dei-nek. Mások: a szocializmusnak, az ember földi jussa igazságos birtokba vételének és elosztásának, az ember anyagi biztonsága megteremtésének. Mi nem látunk a két cél között áthidalhatatlan ellentéteket. Az ember ugyan egyidőben tarthatja fontosnak lelki és testi szükségleteinek kielégítését, egyidőben lehet igaz hivő ,és jó állampolgár. ’ ’' ; ’ Hailyen szemszögből nézzük a múltat és igyekszünk e most mozgási irányból, törekvéseiből a jövőre következtetni, úgy az új esztendő küszöbén egészséges optinizmusnak kell elöntenie várakozásainkat. Csak nem szabad olyan gyorsan elfelejteni azt, ami még a tegnap véres, kegyetlen, embertelen valósága volt. Nem szabadna olyan gyorsan elfelejteni a szirénák üvöltését, a koncentrációs táborok hullahegyeit, az elsötétítést, az emberiség barlangkorába, az óvóhelyekre való visszatérést, a szeretteinktől való elbúcsúzást, melyre sokszor nem következett viszontlátás, az ostrom heteit, amikor sokszor még vizet sem lehetett szerezni, a halálhörgést az utcákon, a felszabadulás első napjait, amikor az emberes mohón vetették rá magukat az utcán elhullott lovak feldarabolására. És nem szabadna elfelejteni oly gyorsan a sok kilométeres gyaloglásokat, mikor nem voltak vonatok és nem szabadna elfelejteni az örömrivalgással fogadott első jégpáncélos mozdonyokat, ablaktalan, sötét vagonokat, amelyek telepén utazni is megváltást jelentett az éhség alól. És persze nem szabadna elfelejteni az inflációs időket sem, mikor kevesen dőzsöltek és a többség nyomorgóit. Nem szabadna elfelejteni az egykori esték és éjszakák bizonytalanságát, amikor mindenki csak a négy fal között érezte magát biztonságban. Mindenekelőtt azonban nem szabadott volna megfeledkezni azokról a szent fogadalmakról, nagy ígéretekről, egész életre szóló elhatározásokról, melyeket a harctereken, légitámadások, gránáttűz közben, az óvóhelyen, koncentrációs táborokban, rejtőzőhelyeinken tettünk és amelyek mind azt fogadták, hogy lerakóik önzésenket, hálotlanságuríkat, cinizmusunkat, más sorsával, szenvedéseivel, nyomorával szembeni közömbösségünket vagy irgalmatlanságunkat és emberek leszünk, ha megszabadulunk és újra szabadon élhetünk. -Jó, igazságos, emberséges emberek leszünk. Ezt fogadtuk úgyszólván , valamennyien a szorongattatás, a kétségbeesés, a halálfélelem nehéz óráiban. Az embernek azonban egyik legemberibb tulajdonsága a felejteni tudás. Ez néha gyógyír az élet csapásai által meggyötört léleknek, a vérző szívnek, az őrültségig túlfeszült agyvelőnek. Máskor azonban az emberi hálátlanságnak kicsinyes megnyilatkozása. Az első esetben a természet jótékony ajándéka a feledés, mely érzékteleníti a fájdalmakat, a második esetben azonban a saját magunk által alkalmazott mérges kábítószer a lelkiismeretünk elaltatására. Ez könnyen megszabadít ugyanis bennünket az egykori fogadalmaink megvalósításának gondjaitól, a régi lelki „bűnok“ beváltásának kötelessége, a régi, önmagunkkal és embertársainkkal szemben vállalt becsületbeli adósságunk törlesztése alól. Valljuk csak be, hogy valamennyien többé,kevésbé hasonlókká váltunk annak a közismert históriának olasz halászához, aki a tengeren halászbárkájával veszélyes viharba került és rettegésében akkora gyertyát ígért szabadulása esetére a Madonnának, mint amekkora hajójának árboca. Szerencsés megmenekülése után azonban csak ujjnyi, kurta gyertyát áldozott a„háborgó tengerek csillagának“ oltárán. Sokan vaknak, akik a beígért árbócnyi gyertyából még ezt a parányi lángot sem gyújtották meg az emberszeretet oltárán megszabadulásuk után. És most mégis ők panaszkodnak és keseregnek más emberek önzésén, kapzsiságán, részvétlenségén. Pedig a világ megjavítása nem indulhat el máshonnan, csak önmagunkból. Csak ha önmagunkból irtottunk ki minden gyűlködést, irigységet, szeretetlenséget, hidegséget, fösvénységet, gőgöt, felfuvalkodottságot, kapzsiságot , akkor lehet igényünk szeletetre, irgalmasságra, emberiességre, elnézésre vagy bocsánatra, jóindulatra a külvilág, az embertársaink részéről. Nézzünk vissza a múltba és jussanak eszünkbe a régi fogadalmak, amelyeket tettünk az Olajfák hegyének haláverejtékes éjszakáinak virrasztásai, imádkozásai, könyörgései között és kritikus szemmel kísérjük végig életünk azóta követett folyását, amelynek során úgy szórtuk ki magunkból azokat a nagy elhatározásokat, mint a rostában maradt konkolyszemeket. Ha az emberszeretet oltárain mindenki csak egy kis részét gyújtotta volna fel az egykor ígért szent füzekből, akkor bizonyára magasabbra, tovább, messzebbre melegítőbb volna ennek az oltárnak a tüze. De így vagyunk nemcsak az érzések világában, de az anyagi világban is. Elégedetlenek vagyunk, amikor boldogok voltunk valaha, ha órák hosszát tartó sorbanállás után kaptunk egy falat kenyeret. Lenézzük a típuscipőt, akik valaha könyörögtünk a koncentrációs táborokban a capónak, hogy adjon egy facipőt Nem elég fényes nekünk az éjszaka, amikor valaha olyan sötétségben kellett élnünk, mint a baglyok és a denevérek. Egy szóval se mondjuk, hogy mindenki paradicsomi bőségben él manapság, de igenis állítani merjük, hogy mindenki jobban él, mint élt néhány évvel ezelőtt. Nem prédikáljuk képmutató módon, hogy nincs ok egy és más vonatkozásban elégedetlenségre, bírálatra, de ha elégedetlenségünknek kifejezést adunk, akkor hátsó gondolatként legyen mindig tudatos bennünk, hogy milyen halálvölgyből emelkedtünk fel oda, ahol ma vagyunk. Ne felejtsük sorra a múltat, de ne tévesszük el szem elől a jövőt sem A történelem örök mozgásában 1948 vak átmeneti állomás (FjAytatosu s 3, phP^onj Nyilvánosságra hozták Mindszenty levelezését az amerikai követekkel Illetékes helyről közlik: Mindszenty leleplezése elsősorban azoknál kelett nagy zavart, akiknekszolgálatában állott: az amerikai imperialistáknál. Most, hogy Mindszenty hazaárulásáról, hűtlenségéről, kémkedéséről, valutaspekulációiról lehullt a leSchoenfeld volt budapesti amerikai követ levele Mindszentyhez LEGATION OP THE UNITED STATES OF AMERICA Saptaabor 12, I947 S'iÄStE: 11 Mindszenty levele Chapin amerikai követhez Chapin követ válasza Mindszentynek Megkaptam az Ön augusztu 31-i levelét, amely a Szent István Szent Koronájával kapcsolatos intézkedéssel foglalkozó mely az Ön állítása szó Wiesbadenben, az Egyesültek hadiseregének birtokkán. (Foglalása a 2. oldalon) Kedves Mindszenty Bíboros I dear Cardinal Kindt sent? t pel, külföldi cinkostársai szemtelen tagadással próbálják tisztára mosni. Elöljár ebben Lovett úr, az Egyesült Államok helyettes külügyminisztere, aki «vérlázító hamis vádakat», meg «vallásüldözés"] emleget Mindszenty őrizetbevételével kapcsolatban. A Mindszenty ellen emelt vádakkal kapcsolatban három iratot közlünk. Az első, amelyet Schoenfeld Arthur, a volt budapest amerikai követ írt Mindszentynek, így hangzik: «Budapest, 1946 december 27. Eminenciás Úr! Tisztelettel nyugtázom november 22-én kelt levelét, amely bizonyos intézkedésekre vonatkozik, amelyeket a csehszlovák kormány hozott a szlovákiai magyar kisebbségekre vonatkozóan, valamint az Ön december 12-én kért levelét, mely a magyar köztisztviselőket érintő intézkedésekről szól és december 16-án kelt levelét, mely álalános érvényű megfigyeléseket ad politikai vonatkozásban Magyarországról a jelenlegi helyzetijén. Az Ön leveleinek másolatai továbbítva lettek a Külügyminisztériumhoz. Meg kell jegyezni azt, hogy az Ön december 12-i és 16-i levelei, melyek Magyarország belső politikai kérdéseit érintik, az Egyesült Államok kormányának segítségét kérték, bizonyos Eminenciád által nehezményezett helyzetek megváltoztatása érdekében. Ebben a vonatkozásban bizonyosan ismeri Ön az én kormányomnak régóta gyakorolt, más nemzetek belső ügyeibe való be nem avatkozást A másik irat Mindszenty sajátkezű levélfogalmazványa Chapin amerikai követhez, mely VJ Mimnk. Szent István első királyunk 909 éven át épen maradt Szent Jobbját. Ugyancsak az ő Szent Koronája, legnagyobb alkotmányjogi és történelmi értékünk is az Egyesült Államok hadseregének kezében van, Németország területén, Wiesbadenben. Az a kérésem, méltóztassék sürgősen rendelkezést kieszközölni magas kormányától, hogy a hadsereg szállítsa el és adja át megőrzésre Rómába (annak az Apostoli Szentségnek), a Pápa őszentségének, akinek elődje a Szent Koronát Szent Istvánnak ajándékozta az ezredik évben, politikáját. Ez a politika hoszszú időszakon át helyesnek bizonyult és sok nehéz helyzetben a legjobb garancia a spontán, életerős és igazi demokratikus fejlődésire. Világos lesz Eminenciád előtt, hogy ez szükségképpen elzárja a követség elől az intézkedések lehetőségét, mely intézkedések a magyar belső ügyekbe való beavatkozásokként lennének felfoghatók, vagy amelyek kívül fekszenek a diplomáciai misszió normális tevékenységein. Szeretném ezt az alkalmat felhasználni, hogy biztosítsam Eminenciádat arról, hogy örömmel fogadom továbbra is az ön észrevételeit minden olyan ügyben, melyre figyelmemet felhívni szándékozik. Legjobb kívánságaim tolmácsolva az ünnepekre megújítom tiszteletem kifejezését. N. F. Arthur Schoenfeld: Szóval az amerikai követ megállapítja, hogy Mindszenty az Egyesült Államok beavatkozását sürgette a magyar belpoltikai viszonyok megváltoztatására. A magyar demokrácia bírósága meg fogja állapítani, hogy mi jár annak, aki, mint Mndszenty, egyrészt az ország első közjogi méltóságának tartotta magát, másrészt egy idegen nagyhatalom beavatkozását sürgette hazánk belügyeibe. „Nagy Miniszter, Követ úr! Az Egyesült Államok adták vissza és talpnál tipsták . viss*« A harmadik irat Seiden Chapin budapesti amerikai követ válasza, mely így hangzik: «Egyesült Államok Követsége. Budapest, Magyarország, 1947 szeptember 12. Az ügy nemzetünkre remikívül fontos tárgya, és amint hogy kikérés, háborús előrenyomulás miatt végzetes sorsa juthatna a Szent Korona. Mirál a megnyugtató csak Rom volna. Fogadja Nagyméltósága őszinte tiszteletemet 19 VIII. 31.» A levélben említett «kikérés arra vonatkozik, hogy a korona viszaszolgáltatását a magyar kormány az amerikaiaktól kérte. A «háborús előrenyomulás a célzás Mindszenty vágy"mára, a harmadik világháborra, hazánk amerikai megszállására. S*‘ Hl a Brislianc* Budapast,'Hungarn , I hare received your lattar of Arätiat'Tl «oh §j*«£d !tj* disposition of the «olyToWofsíint Staohjn tha„ you ata»? *.3 no* ic the hands of th» tteited St,tee Arny in Viaabadon. ' < Joeaph Casein»! Mlndiasanty, Arch PriEsato of Btsus&ry, Archtelehop ófléstorgoa, Zartargo«, Hungary. ’ Solefe« e&ápia ' Awerioö« Miniator ?