Magyar Nemzet, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-01 / 151. szám
Egyház és állam írta: Sír. Bereszthczy 1 31 kiás apostoli protonálárkis, esztergomi kanonok, az Országos Fapi r rendsszosság elnöke A tárgyalóteremben egyik oldalon állt a törvényes államrend, a nép állama, a dolgozók öntudatos élniakarása, a békéért folyó küzdelem, az ötéves terv, a jövő. A másikon az eleve reakciós klérus, a letűnt monarchia, a főurak és nagytőkések, a háború, a pusztítás, a múlt sötét emléke. Kilenc vádlott közül hat az egyházi rend tagja, két főpap, négy szerzetes és még odabent pörölyütésként zuhogtak a vádló szavak: összeesküvés, terrorcselekmények, gazdasági bűnök, gyilkosság ... a nyugati rádió és sajtó, a belföldi reakció fáradhatatlanul sziszegte: egyházüldözés, vallásgyűlölet, kényszer, hazugság ... E szomorú, de egyben tanulságos perrel kapcsolatban le kell szögeznünk egy-két gondolatot. Mindenekelőtt azt, hogy a perben nem az egyház és az állam állt egymással szemben, hanem a dolgozó magyar nép állama egy csapat megszédült politikai bűnössel, kiknek soraiban voltak papi ruhát hordó, lilával is szegélyezett rossz politikusok, valutaüzérek, összeesküvésre szövetkezők és bűnpártolók. A vádirat egyetlen pontja sem szólt a papi hivatás gyakorlása, az egyházkormányzat és 'é!kip.' szít. ri. adás teljesítése, vagy a szerzetesi fogadalmak ■ erkölcsi tartalma ellen. A beismert és az ítélettel megbélyegzett bűnök semmiféle kapcsolatban nem voltak az egyház dogmatikus vagy egyházfegyelmi előírásaival. Az eljárás során kiirtott közéleti dudva nem a hit és a hit szerint való élet benső követelményeiből burjánzott elő. Sőt az elkövetett bűnök legnagyobb része a lelkiismereti fórumon kívül az egyházi törvénykönyv kánonaiban foglalt büntetések alá is esik. A pap vádlottak ma is zavartalanul misézhetnének, prédikálhatnának, teljesíthetnék papi rendjük minden cselekményét, ha mint magyar állampolgárok nem helyezték volna magukat szembe a magyar társadalmi renddel, a törvényekkel, a béke akaratával és a néppel. Ezért, amikor a népéhez his papság és a hívek milliós tömege mélyen elítéli őket, nem kerül lelkiismereti ellentétbe hitével, egyházhűségével, mint ahogyan szembekerültek azok, kik a terhükre rótt, az állam és erkölcsi törvényekkel ellentétes bűnöket elkövették. A tárgyalás folyamán sokszor hangzott el a felszisszenés a teremben, a rádiók mellett, de határainkon túl is: «hihetetlen». Mi, akik ezer aggodalommal és komoly figyelmeztetésekkel kísértük egyházunk sorsát, a megbotránkozás és egyházunkért aggódás kiadásával hangoztattuk: szinte hihetetlen, hogy a józan belátásra adott idő, a Mindszenty-per tanulságai, annyi könyörgésünk után is legyenek intelligens emberek, kik ily kalandorpolitikát folytassanak és papok, kik így belefonódjanak a hamis üzletek, s a véres szenvedélyek hínárjába, elsüllyedjenek a hazaárulás posványába. Reakciós ajkakon ez ahihetetlen» szócska újabb nyálazás és izgatás eszköze volt. «Erőszakról, «ráhatásról» kezdtek suttogni. « Mindezek a vádaskodások a főtárgyaláson egyszerűen nevetségességbe fulladtak. A vádlottak nyugodt, részletes vallomása mellett ott volt a tárgyi bizonyítékok egész serege: az érsek és Bozsik naplója, a soltvadkerti história domus, a valuták és a fegyverek, a bőrkeresetből előkerült hiteles adatok, a kalocsai aula belső kongrua-számadása, a szerzetes igazolványok, és így tovább. Ezek perdöntő bizonyítékokkal szolgáltak a vádirat legsúlyosabb pontjai mellett. A tárgyalás után a suttogásokat és rágalmakat közvetve külön is megcáfolta egy perenkívüli tanú, a Csanádi püspök, állásánál és tanúságtétele körülményeinél fogva a testis qualificatust, akinek a minisztertanács elnökéhez intézett levele azt jelenti ki, mint a perbeli vádlottak, ugyanazt támasztja alá, amit a tárgyi bizonyítékok is mondanak. Az eljárás alá nem vont püspök és a bírái előtt álló érsek, a főpásztori rezidenciájában levelet író pap és a vádlottak padján ülő társai egyértelműen és egybehangzóan vallják írásban és szóban: «Beismerem ... mélységesen sajnálom... «A nevemmel kapcsolatos vallomások a valóságnak megmlrtó püspök. Ezek a vallontásrészek pedig az összeesküvő szervezkedésre alkalmas emberek kiválogatásáról, külföldi követségen keresztül továbbított híranyagról, a legközönségesebb bűntettek miatt körözöttek rejtegetéséről, szerzetesek illegalitásáról, az egyház és állam közti béke akadályozásáról szóltak, tehát a vádpontok jórészét támasztották alá. A szívünk elkeseredését kifejező «hihetetlen» sóhaj és megbotránkozás e bizonyság nyomán csak hangosabb lehet, de el kell némulnia annak a «hihetetlen»-nek, amely a bűnösök személyes felelősségét az egyházüldözés és vallás elleni támadás suttogó vádjával akarja közömbösíteni. Az ítélet elhangzott. Az elítéltek eleget tesznek a dolgozó nép államával szemben elkövetett bűneikért, lelkiismereti megtisztulásuk pedig benső feladatuk, mellyel Istennek tartoznak. Az ügy ellenben nem hűvösödhet a politika történetének mindjobban jelentőségét vesztő epizódjává, vagy a bűnügyi krónika sárguló lapjává Tanulságul kell szolgálnia minden katolikus pap és hívő előtt. Nagyon éles és megnyugtató megkülönböztetéssel szétválasztotta az igazságszolgáltatás és kormányunk magatartása az egyházat, a papságot, a vallásos érzést azoktól, kik ugyan egyházunk élenjárói, papi rendünk vezetői voltak és cselekedeteiket a vallásos érzéssel álcázták, de bűneiket nem hitük, vagy hivatásuk parancsára, nem is ennek képviseletében, hanem mint politikai tévelygők, gazdasági üzérek és a szenvedély megszállottjai követték el. Az ellenük emelt vád és meghozott ítélet nem vád és elítélés az egyház, annak népéhez hűzagsága és államhű hívőserege ellen. Szédülve kell azonban észrevennünk azt a szakadékot, amelynek pusztulással fenyegető szélűre sodorta Grószék katasztrófapolitikája a magyarországi katolikus egyházat. Mindnyájan súlyosan felelősek vagyunk azért, hogy ez többé újra ne fordulhasson elő. A Katolikus Papok Béke mozgalma, ennek zászlaja alatt felsorakozó kétezer egyházához és népéhez hű pap volt most megmaradásunk, életünk záloga. Nem az ellenünk cskálódók, nem a belföldön suttogó, vagy a külföldi rádióban, sajtóban hangoskodó ellenségeink, hanem a mi következetes, egyházias is demokratikus, ma-gatartásunk biztosította az egyensúlyt egyház és állam közöli És ha van az országban népét és egyházát szerető katolikus magyar — hisszük, hogy milliók —, legyenek velünk és mellettünk! Némítsák el az acsarkodókat és segítsenek érzés-sel és lettel abban, hogy a politikai kalandorság betegségéből mindnyájan kilábolva, élettel bizonyíthassuk mozgalmunk régtől vallott elvét; lehetek és vagyok egyházamnak hű fia, ugyanekkor népi demokráciánknak öntudatos, értékes fajjal Az imperialista haderők koreai főparancsnokának rádiófelrása a túszszüneti tárgy Balsisolsra Ríííjiway tábornok utasításokat kapott a tárgyalások lefolytatására Anjjol hajók iráni vizeken A külpolitikai helyzet Egy héttel ezelőtt, az elmúlt szombaton hangzott el Maliknak, a Szovjetúnió ENSZ-beli képviselőjének rádióbeszéde a koreai kérdés békés rendezéséről és ma már az imperialista haderők koreai főparancsnoka, Ridgway tábornok utasításokat kapott a tűzszüneti tárgyalások lefolytatására, sőt rádión keresztül már felhívást is intézett a Korea szabadságáért harcoló csapatok főparancsnokához a tárgyalások megkezdésére. A Szovjetúnió következetes békepoltikájának olyan hatalmas újabb győzelme ez, amelyet nem lehet eléggé értékelni. A koreai háború kitörése óta a szovjet kormány szüntelenül azon fáradozott, hogy megszüntesse az értelmetlen vérontást és arra törekedett, hogy békés úton rendezzék a koreai konfliktust. Az Egyesült Államok kormánya és a vezetése alatt álló imperialista tömb eddig hallani sem akart a békés rendezésről. Az amerikai és egyébintervenciós csapatok sorozatos koreai vereségei és Washington diplomáciai kudarcai, az USA erején és tekintélyén esett súlyos csorba most arra késztetik az amerikai politikusokat és katonákat, hogy hozzájáruljanak a békés rendezéshez. Egyelőre még csak a tűzszüneti tárgyalásokról van szó és ezeket követniük kell a fegyverszüneti megbeszéléseknek és a politikai kérdések letárgyalásának. Bár Washingtonban és más nyugati imperialista országok fővárosaiban is azt remélik, hogy a tűzszünet a legrövidebb időn belül létrejön, a további tárgyalások hosszú időt vehetnek igénybe és pillanatnyilag még nem látható tisztán, hogy tulajdonképpen milyen szándékok vezetik az USA-t és az amerikai parancsoknak engedelmeskedő országok kormányait. Az kétségtelen: a béke megteremtésére irányuló kezdeményezés a Szovjetúniótól indult ki és ha a most kezdődő tárgyalások sikerre vezetnek, akkor a koreai kérdés békésen.... és újból megerősítené a béke ügyét, amelyért nyolcszázmillió ember küzd a világ minden részén. Washingtoni TASZSZ-jelentés szerint Lövell, az USA nemzetvédelmi miniszterhelyettese sajtóértekezleten közölte, hogy ez Egyesült Államok általános utasításokat adott Ridgway tábornoknak a koreai tűzszüneti tárgyalásokkal kapcsolatosan. Lovett hozzátette, hogy az utasításokat Truman jóváhagyta. A newyorki rádió közlése szerint Ridgway tábornok szombaton reggel 8 órakor rádión keresztül javasolta, hogy a tűzszüneti tárgyalásokat egy Vonszinban állomásozó dán kórházhajó fedélzetén folytassák le. Az angol olajipari alkalmazottak „lemondásával”* zsarolják Iránt Az Iráni Nemzeti Olajtársa,ság Ideiglenes vezetőségének képviselői, élükön Bazargan iráni mérnökkel, a vezetőség elnökével, megjelentek a vett Angol-Iráni Olajtársaság Harmmsahr-i központjában és elfoglalták azt. Drake, a volt Angol-Iráni Olajtársaság huzisztáni üzemeinek vezetője néhány nappal ezelőtt Basraba utazott. Három helyettese kijelentette az iráni központi hatóságok képviselőinek, hogy nem hajlandók az iráni ideiglenes vezetőség irányítása alatt dolgozni. Közölték továbbá, hogy a Harramsahrban és Abadanban működő valamennyi többi angol technikai szakember és alkalmazott is „lemond". Teheráni értesülések szerint azonban az indiai és pakisztáni műszaki szakemberek munkában maradtak. Ugyanakkor Pakisztán Iránban működő ügyvivője és India főkonzula üdvözölte Irán képviselőit abból az alkalomból, hogy mostantól kezdve közvetlenül irányítják Huzisztán kőolajüzemeit. Az iráni vezetőség közölte az angol műszaki szakemberekkel és alkalmazottakkal, hogy legalább egy hónapon át — amíg helyettesítésükről gondoskodnak , folytatniok kell munkájukat. Abadanból a gyakorlatban nem folyik kőolajszállítás. Kilenc, egyenként tízezer tonnás kőolajszállító hajó kapitánya nem volt hajlandó igazolni az iráni hatóságoknál a rakomány átvételét. Egy 12.000 tonnás norvég tankhajó kapitánya azonban kiadta a szükséges átvételi elismervényt és kőolajrakományával kifutott Abadanból. Abadan közelében a Perzsaöbölben számos különféle nemzetiségű kőolajszállító hajó várja a „helyzet tisztulását". Ugyanott állomásozik fenyegetően két angol cirkáló is. Egy harmadik angol cirkáló, a Mauritius, befutott Sat-el Arabba és iraki vizeken, az abadani kőolajfeldolgozó üzemmel szemben lehorgonyzott. A Journal de Teherán közli, hogy egy 2500 tonnás angol hajó, amelynek fedélzetén felfegyverzett katonaság tartózkodik, elhaladt Abadan előtt Basra felé. Abadanban általában nyugodt a helyzet. Az angol műszaki szakemberek szabotázsa folytán az abadani kőolajfinomítóban a villamosenergiaszolgáltatás megszűnése miatt rövid időre megszakadt a vízellátás, az az iráni szakemberek és munkások azonban gyorsan elhárították a zavart. A Teheráne Meszawar című hetilap leleplezi azoknak az okmányoknak az ártalmát, amelyeket az iráni hatóságok az Angol-Iráni Olajtársaság teheráni tájékoztató osztályának bezárásakor találtak. Az okmányok között titkos ügynök- és kémnévsorok vannak, valamint egyéb névsorok más személyekről, akik ugyancsak az Angol- Iráni Olajtársaság érdekében működtek. A névsorokban sok diplomata, volt miniszter, a Medzslisz több tagja, szenátorok, laptulajdonosok szerepelnek, Moszadik miniszterelnök — állítólag — utasításokat adott, hogy ezeket az okmányokat a „zűrzavar" elkerülése végett ne hozzák nyilvánosságra. Az iráni kormány válasza a hágai nemzetközi bíróságnak Az Ates című lap közli az iráni kormány válaszát a hágai nemzetközi bíróságnak. Ebből kiderül, hogy az iráni kormány nem ismeri el a bíróság illetékességét az angol kormány annak panaszának megvizsgálására, amit Irán kormánya ellen az olajkérdéssel kapcsolatos cselekedetei miatt emelt. Befejezésül hangsúlyozza, hogy az iráni kormánynak a számadások és az esetleg felmerülő igények rendezésével kapcsolatban magánkereskedelmi társasággal, nem pedig az angol kormánnyal van dolga, amelynek ily módon nincs alapja arra, hogy panaszt emeljen a nemzetközi bíróságnál. Londoni jelentés arról számol be, hogy az angol kormány Anglia nagykövetén keresztül újabb jegyzéket intézett az iráni kormányhoz. A jegyzék azzal fenyegeti az iráni kormányt, hogy „Irán lépései a legsúlyosabb következményekkel járhatnak". A jegyzék ugyancsak leszögezi az angol kormánynak azt az álláspontját, hogy „a hágai nemzetközi bíróság döntéséig az Iránban termelt nyersolaj és finomított olajtermék az Angol-Iráni Olajtársaság tulajdona". Az AP hírügynökség jelenti, hogy szombaton a „Wildgoose" nevű brit hadhajó Málta szigetéről a Perzsa-öbölbe indult. La Valettában kiaáásba helyezték, hogy szükség esetén két újabb cirkálót indítanak a Perzsa öbölbe. A Szuezi-csatorna övezetéből egyre nagyobb számban érkeznek angol ejtőernyősök az iraki támaszpontokra. Román és bolgár tiltakozó fésújabb jugoszláv hazárőrtések A Román Népköztársaság külügyminisztériuma pénteken a jugoszláv hatóságok provokatív és agresszív tevékenységével, valamint a Románia területe, felségvizei és légitere ismételt megsértésével kapcsolatban tiltakozó jegyzéket intézett a bukaresti jugoszláv követséghez. A jegyzék megállapítja, a román kormány április 4-én már rámutatott, hogy megsokszorozódtak a Román Népköztársaság területi épsége ellen jugoszláv részről elkövetett provokációk és a román határőrök ellen irányuló gyilkos merényletek. A román kormány ismételt tiltakozásai ellenére a jugoszáv kormány nemcsak semmiféle lépést sem tett, hogy gátat vessen szervei ilyen provokatív és agresszív tevékenységének, de egyenesen támogatja a Román Népköztársaság ellen irányuló egyre gyakoribb ellenséges cselekmények elkövetését. A jegyzék ezután a jugoszláv hatóságok által előidézett 17 határincidenst sorol fel, majd befejezésül tiltakozik a jugoszáv hatóságok által elkövetett provokáló cselekmények ellen, amelyek újból a jugoszláv kormánynak a Román Népköztársasággal szembeni ellenséges politikáját tanúsítják, végül pedig a jugoszláv kormányt teszi felelőssé ezekért a cselekményekért és következménye A Bolgár Nügyminisztériumoa ru-___ intézett a szófiai jugoszáv nagykövetséghez. A jegyzék emlékeztet arra, hogy a jugoszláv kormány figyelmét már többször felhívták arra: tegyen intézkedéseket a jugoszláv határvédelmi és más szervek arcátlan provokációinak megszűntetésére a bolgár-jugoszláv határon. Ennek ellenére ezek a provokációk folytatódnak. A jegyzék szerint április 12- től június 16-ig jugoszláv határőr-csapatok 18 esetben követtekel provokációt. A jugoszláv határőrök megsértették a bolgár határt, jugoszáv területről tüzeltek bolgár határőrökre és jugoszláv retén!Szépek megsértették Bulgára légiterét. A jugoszláv szervek által előre megfontoltan elkövetett határsértések láthatólag felderítő és provokációs célból történnek és Jugoszlávia háborús uszító potikáját fejezik ki. Ezek az incidensek Jugoszlávia ellenséges szándékairól tanúskodnak a Bulgár Népköztársasággal szemben. A Bolgár Népköztársaság küügyminisztériuma érékesen tiltakozik ezek ellen a provokációk ellen és követeli a jugoszláv kormánytól hogy tegyen komoly intézkedéseket a provokációk megszüntetésére. A jugoszláv vezérkari fanok fémionban Popovics, a Tiló banda vezérkari főnöke a londoni rádió jelentése szerint Washingtonból az angol fővárosba érkezett, hogy „tárgyaljon a Jugoszlávia részére küldendő fegyverszállítmányokról". Popovics az angol vezérkar főnökével és Straehey hadügyminiszterrel tárgyal". Mint ismeretes, Popovics hasonló tárgyalássokat foglalott Washingtonban az amerikai katonai vezetőkkel. A francia szellemi ülés vezetői a párizsi béketalálkozó ketiltása ellen Egész Franciaországban nagyszabású tiltakozó mozgalom folyik a július 15-i párizsi nagy béketalálkozót betiltó rendelet ellen. A tilalom ellenére ezerszámra választják meg a küldötteket a találkozóra és ugyanakkor fokozzák az aláírások gyűjtését is. A párizskörnyéki gyárak dolgozói a petíciók száza, írják alá. De Chambrun haladó képi