Magyar Nemzet, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-02 / 229. szám
1951. október 1. Magyar Nemzet Az Alföld jószívű óriása A népmesék óriásai szokták megtenni, hogy hegyeket mozdítanak el és folyókat emelnek ki medrükből. A Magyar Népköztársaság mérnökei és munkásai az ötéves terv során megtanulják, hogyan lesz az ember óriás. Tiszalök közelében megmozgatnak egy hegyre való földet, a szőke Tiszát kiemelik ágyából és új mederbe terelik. KILENC MÉTERREL MEGEMELIK A TISZA VÍZÁLLÁSÁT Alighogy ezt megtették, maga a Tisza alakul át egyszerre engedelmes óriássá és a rajta épített vízierőmű segítségével 200.000 holdat kezd öntözni, egymaga hajtja Tiszántúl öszszes gyárait, világítja összes városait és falvait, A tiszalöki duzzasztóját, vagy más néven vízlépcső, a Tisza rárompusztai kanyarjánál, a folyó medrétől 100 méterre, a szárazföldön épül. Amint megépült, átvágják a kanyart és a Tiszát átvezetik új medrébe. A lépcső három részből áll: duzzasztóműből, vízierőműből és hajózsilipből. A duzzaszómű három, egyenként 37 méter nyílású, felhúzható vasszerkezetű táblából áll. Amikor a táblákat leeresztik, 9 méterrel magasabb lesz a Tisza vízállása. Nagy hajók járhatnak egész Záhonyig. A felduzzasztott fogyóból másodpercenként 60 köbméter víz ömlik majd át az ugyancsak most épülő tiszántúli főcsatornába, amely észak-déli irányban 97 kilométer hosszúságban szeli át az Alföldet és a Berettyón át a Körösbe torkollik. Ezen a főcsatornán keresztül öntözi majd a távol környéket a tiszalöki óriás. HOGYAN LESZ A VÍZBŐL SZÉN? A vízierőmű három hatalmas turbinája évente átlag 55 millió kilowattóra energiát termel. Ez az energiamennyiség hatszor annyi, mint a jelenleg meglévő valamennyi vízienergia-telepünk termelése együttvéve. Hogy enynyi árammennyiséget fejleszthessünk, évente 8 ezer vagon szenet kellene eltüzelnünk. A vázierőmű turbinái , tehát, nyugodtan mondhatjuk, évente 8 ezer vagon szenet termelnek. A tiszai hajósok előtt, akik a rárompusztai kanyar felé közelednek, tiszteletet parancsoló kép bontakozik ki. A folyó teljes szélességét eltakarja előlük ez ég felé meredő, több emelet magas gátrendszer. A hajósoknak a Tisza balpartja felé kell igyekezniük, hogy bejuthassanak az ott megépített 17 méter széles, csaknem 100 méter hosszú zsilipkamrába. Ott újabb nagy élmény várja azt, aki míg nem haladt át ezen a ponton. A hajót, mintha egy óriás venné a tenyerére, a zsilipen felduzzasztott víz felemeli és a gát másik oldalára helyezi. A vízlépcső építkezésénél felhasználásra kerül mintegy 100.000 köbméter beton és vasbeton, 25.000 vagon cement, 320 vagon betonvas, 120 000 köbméter kavics és 95.000 köbméter kő. Az alapozásnál 2500 tonna vasszádpakót használnak fel. Az épíkezésnél 6 millió köbméter földet mozgatnak meg. Ha ezt vagonokba raknánk, Nyíregyházából Moszkváig érnének a vasúti kocsik. A munka, gödör, ahol az alapozást végzik, 14 000 négyzeméter a’.ap'ora’on. beférne egy tiszai falu, termelőszövetkezeteivel, gépállomásával együtt. A SZOVJET SEGÍTSÉG Mint országépítésünk minden terülőénél, ennél a munkánál is segítségünkre siet a nagy Szovjetúnió Több hónapig nálunk tartózkodik I. A. Eliava szovjet mérnök, vízépítési szakérő, aki elhozta hozzánk a hatalmas szovjet vízierőművek építésének tapasztalatait. Nehéziparunk fejődésének eredménye, hogy a tiszai vízimű vasszerkezete, turbinái, generátorai, egész gépi berendezése itthon készülhet. Ez a vízierőmű a munkásság és a parasztság igazi összefogásával készül. A raj a dolgozók nagy része tiszavidéki paraszt, éppen azoknak az aszálysújtotta földeknek a szülöttje, amelyeket az erőmű a terv során virágzó termőföldekké változtat. A természetátalakító munkát a környék dolgozó parasztjai a legnagyobb érdeklődéssel követik. Csoportosan érkeznek a munkahelyek meglátogatására. Nem egyszer megtörténik, hogy maguk is nekiállnak és segítenek az építőknek. Amikor gépek érkeznek, a hatalmas teherautókat fiatalok és öregek csoportjai kísérik, hogy segítsenek a gépek kirakásánál és önkéntes munkájukkal siettessék az öntöző- és világítóműnek, az Alföld „jószívű óriásának 11 megszületését (Részlet az „ötéves tervünk: béketerv" c. könyvből.) Gyakorlattal rendelkező, ügyes rádió műszerészeket ,15 RÁDIÓ AMATŐRÖKET feltesz ORION RÁDIÓ, Villamossági Vállalat X. kerület, Jászberényi utca 29. Díszelőadás a Kínai Népköztársaság megalakulása évfordulójának alkalmából A Kínai Népköztársaság kikiáltásának második évfordulója alkalmából vasárnap este díszelőadást rendeztek az Uránia-filmszínházban. A díszelőadáson megjelentek Rónai Sándor, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke, Farkas Mihály vezérezredes, honvédelmi miniszter, Révai József népművelési miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja titkárságának tagjai, Kiss Károly külügyminiszter, Vas Zoltán, az Országos Tervhivatal elnöke, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, valaminta politikai és kulturális élet több más kiválósága. Megjelent az ünnepségen J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete, valamint a többi baráti állam budapesti diplomáciai képviseleteinek vezetői. A díszelőadást Molnár Erik igazságügyminiszter nyitotta meg, majd Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes mondott beszédet. — Október 1-én van két esztendeje annak — mondotta —, hogy a pekingi Vörös-téren kihirdették a kínai Népi Politikai Tanácsadó Testület világtörténelmi határozatait, kikiáltották a Népköztársaságot, közzétették a kínai szabadságokmányt és Mao Ce-Tung, a kínai nép nagy vezetője felolvasta a központi népi kormány első kiáltványát. A munkásosztály vezetésével megszületett akínai nép történelmében először a nemzet nagy egysége, amelynek alapja a munkások és parasztok szövetsége, részese minden demokratikus osztály és Kína minden nemzetisége. 1949. október 1-nek diadalmas eseménye, az 500 milliós kínai nép felszabadulása — amelynek évfordulóját ünnepi lelkesedéssel köszönti ma a világ minden szabadságot és békét szerető népe —, mérföldkő, a Nagy Októberi Forradalom után a legdöntőbb fordulat az emberiség történetében. — A népek egyre boldogabban, az imperialisták egyre elkeseredettebb elkeseredéssel látják, — folytatta —, hogy a kínai nép csatlakozása a Szovjetunió vezette békefronthoz, végleg a haladás, a demokrácia, a szocializmus tábora javára billentette a nemzetközi erőviszonyok mérlegét. Az új Kína életének egyik központi irányítója a békemozgalom, amelynek jelszava: „Védd Koreát, állj ellen az amerikai agressziónak!" Eddig 344 millió kínai írta alá a berlini felhívást és a Koreában harcoló önkéntesek repülőgépekkel és nehéz fegyverekkel való ellátására indított gyűjtésnek , amelyben a kínai nép ugyanolyan lelkesedéssel vesz részt, mint mi a Békekölcsön jegyzésében —, eddigi eredménye 2452 lökhajtásos repülőgép árának öszszege. Évszázadokon át — mondotta — minden esztendőben éhínség pusztította a kínai népet. A felszabadulás utáni esztendő volt az első, amelyben senki nem éhezett Kínában. A természetátalakítás hatalmas erővel megkezdődött Kínában is. 1951. az első esztendő, amelyben az elemi csapások nem teszik tönkre a földet és a termést. A kínai nép a földreform majdnem teljes befejezéséért mondhat köszönetet a Kínai Kommunista Pártnak. Soha nem látott fejlődésről számolhat be a felszabadult Kína ipara is. — A Kínai Népköztársaság kikiáltásának második évfordulóján nyitjuk meg a kínai film ünnepi hetét — mondotta ezután Mihályfi Jenő. — A kínai művészet és a magyar nép találkozójáról, amely művészeti és társadalmi életünk fontos és nagy eseménye, forró szeretettel és lelkes együttérzéssel köszöntjük a teljes felszabadításának évfordulóját és szabadsága két esztendejének csodálatos eredményeit ünneplő nagy kínai népet. Mihályi Ernő népművelési miniszterhelyettes ünnepi beszédét a kínai és magyar nép testvéri barátsága, népeinek nagy vezetői, Mao Ce-Tung és Rákosi Mátyás, a világ dolgozó népeinek vezére, a bölcs Sztálin éltetésével fejezte be. Ezután a meghívott közönség előtt levetítették a „Kina lánya" című díjnyertes, magyarra szinkronizált kínai játékfilmet és az „Új Peking" című színes szovjet,kínai dokumentfilmet. A Színház és Filmművészet legújabb számának vezércikke az új színházi évad kezdetén a magyar színházak megnövekedett feladatait, a főváros és a vidéki színjátszás kapcsolaának kérdését tárgyalja. Az új szám bőséges részléeket közöl a Vidéki Színházi Hét anyagából, ezútal azokat a hozzászólsokat, amelyek a színészi alkoás egységes felépítéséről hoztak fel ú,• példa ka', szempontka". A Vidéki Színházi Hét jelentős hozzászólásainak ez a helyes és ügyes csupor ősi ása igen alkalmas arra, hogy színészeinket segítse a külsőséges jóék elleni harcukban, az új élet hőseinek megfelelő ábrázolásában. A színházi tárgyú cikkek közül kiemelkedik még Kozocsa Sándor dokumentumokkal illusztrált tanulmánya Justh Zsigmond XIX. századvégi parasztszínházának történetéről. A filmmel foglalkozó cikkek közül legjelenősebb Pudovkin ,,A filmgyártás néhány kérdése" című előadásának leközlése. A több hónapig Magyarországon tartózkodott nagy szovjet filmrendező ebben az előadásában a forgatókönyv-írás munkájától a filmkritika kérdéséig a filmgyártás legfontosabb téziseit veszi sorra. Kovács András Balázs Béla filmelméletének kritikájával gazdagítja a Magyarországon csak a legutóbbi időben kibonakozni kezdő filmesztétikai irodalmat, Czimer József pedig a Jerjomin szerkesztette, „A filmművészet kérdései“ című szovjet tanulmánygyűjteményt, amely például szolgálhat filmesztétáink és filmtörténészeink számára, ismerten és méltatja érdekesen Hiányoljuk a lapból, hogy a nemsokára összeülő színészkongresszus előtt, amelynek középpontában Sztanyiszlavszkij módszerének megbeszélése áll majd, nem közöl tanulmányt Sztanyiszlavszkij életművével kapcsolatban. " Az ,,Adám"-büffében a falon díszelgő feliratok között olvashajuk a következő feliratot is: „Munkajobbszervezéssel, takarékossággal harcolunk a békéért." Teljesen igaz, hogy az élet legkülönbözőbb területein történő, tervszerű takarékosság népünket Tollheggyel erősíti és a béke ügyét szolgálja, ami azonban az első kifejezést illeti, itt a feliratok fogalmazói jobban is megszervezhették volna munkájukat. Csak nem gondolják talán, hogy a takarékosság a szavakra is vonatkozik? ZgT IRODALMI KRÓNIKA Nagy Lajos „Tanyai története-e és a magyar novella problémái ■i. Líránk és regényirodalmunk nemes vetélkedésében sok örömünk telik, a drámairodalom kezdeti nehézségeit aggódóreménykedő szeretőivel nézzük, az irodalmi bírálat körüli viták az eleven élet jelei, csak a novelláról nem esik szó, annyira elmaradt ez a műforma a többi megött. Ha olykor meg is örvendeztet egy-egy elbeszéléssel folyóirat-irodalmunk, annak is bosszúság a vége: egy félév múlva valamelyik regényben felfedezzük, hogy a novella csak álnovella volt, valójában regényrészlet, melyet előlegként tett közzé szerzője, nem tudván kivárni az egész mű sikerét. Holott a novella nem is olyan régen büszkesége volt irodalmunknak. Mikszáth népszerűségében csak olyan része van novelláinak, mint regényeinek, Gárdonyi, Bródy, Ambrus Zoltán, Tömörkény nagy nevel,listák voltak. A novella kismesterei között is olyan nevek ragyognak, mint Tolnai Lajos, Petelei István, Gozsdu Elek, Papp Dániel neve. • A költők sem vetették meg ezt a műformát. Adystak van néhány, versei mellé állítható novellája, Babits sem volt rossz novellista és Kosztolányi Dezső eléggé meg nem vitatott, problematikus életművében is novellái ígérik — néhány kései, nagy verse mellett — a maradandóságot leginkább. Nem fáj a fejünk az elsorvadt, vonal alatti tárcanovellák miatt, de annál fájdalmasabb, hogy ez a nagy hagyományt őrző műforma mintha elsikkadt volna felszabadulás utáni irodalmunkban. Holott az írói alkotás egyik leggazdagabb erőpróbája a novellaírás. A jó novella a regénytől csak tömörségében különbözik, de egyesíti magában a dráma pergő szócsatáit, a líra hangulatosságát, az anekdota közvetlenségét, az epigramma csattanóját, a mese retorikáját. A novellistát minden múzsa homlokon csókolta — még az újságírás nagy korkülönbséggel születért, de annál virgoncabb múzsája is. A jó novella biztos úton halad a tömegek szivéhez s oda is eljut, ahová a nagy regény tempós lépteivel csak később érkezik meg. Ezért kivételes öröm az, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó Nagy Lajos novelláiból közzétett egy kötet két „Tanyai történet" címen, a hamar népszerűvé vált „Szépirodalmi Kiskönyvtár" sorozatban. Ez a szerény kötet — hét novellából áll — nem alkalmas arra, hogy Nagy Lajos novelláinak egész gazdagságát bemutassa... Tematikájénak változatos világába ez bizony bevezetésnek is kevés, írásmódjának színskálájából ennyi ízelítőnek sem elég. De amit a névtelenül maradt válogató biztos kézzel egybe gyűjtött, az arra alkalmas, hogy az olvasók igényét felébressze a novella-műformára, s hogy íróink elé olyan mércét emeljen, melyet felülmúlni emberhez lélő feladat. A regény lazább formája, széles átadása lehetőséget ad az írónak, hogy magyarázza is az ábrázolt világot, s hogy tisztázza személyes állásfoglalását a leírt eseményekkel kapcsolatban. A novella szűk kerete erre nem ad módot s mégis csak epikus jellege még annyi lehetőséget sem nyújt, mint a dráma arra, hogy az író öszszekacsintson közönségével. Közvetlen műforma ugyan és a hangulatkeltés is feladata, de jaj annak a novellistának, aki egy-egy anekdotikus félreszóláson kívül Urai vallomásokkal bontja meg műve szigorú koncentráltságát. Nagy Lajos annak tudója, hogyan lehet a novella szűkre mért keretében, a legmértéktartóbb stilisztikával pártosan ábrázolni a társadalmat 2. „1919 május" című elbeszélése úgy eleveníti meg a proletárdiktatúra napjait, hogy egy polgári társaság esti mulatozását írja le. A társaságban van egy agresszív ellenforradalmár, aki megbontja a társaság osztályegységét azzal, hogy durva, brutális, szertelen, erőszakos, hatalmaskodó és vakmerő. Az olvasó sokáig csak azt a feszültséget érzi, azait ennek, a vérbő dzsentrinek és a társaság illemtudóbb lakainak ellentéte vált ki. Az olvasó már-már hajlandó arra, hogy állást foglaljon a roszszul nevelt dzsentri és a jámborabb burzsuj egymásnak feszülő ellenérzésében, már-már hajlik arra, hogy elítélje a kegyetlenkedő ellenforradalmi,it és megajándékozza áldozatait rokonszenvével. Mikor idáig feszíti a húrt, akkor a novella végén fellép a történet lakásnyi színpadára egy ingatag tévét eg vörösőr és egy céltudatos őrparancsnok. Ezek ketten — s korántsem egységesen — képviselik a munkásosztályt, képviselik a proletárdiktatúrát. Mégis, puszta jelenlétükkel, drámai változást idéznek elő. Nagy Lajos néhány kurta mondattal megérteti, hogy a kétféle úriember-típus közelebb áll egymáshoz, mint akár a legjámborabb polgár, hoz az ingatag vörösőr, aki még szolgai múltja hatására deferál a megszokott leereszkedő állásság előtt. Nagy Lajos társadomkritikája az, hogy a hetvenkedő, össze"'eküvő, ellenforradalmár dzsentri egy húron - '"idill a többiekkel, mert mind félnek a proletariátustól. Nem egyformán reagálnak a vörös őrség betoppanására, az egyik szembeszegül velük, a másik meg akarja vesztegetni őket, a harmadik szolgai megalázkodással «elviks»-ozni kezd, de végeredményben mind egyformán félnek tőlük, mind idegenül állnak velük szemben, mind egy falkába tömörül, mint a birkák, mikor a vihar szelét érzik. Még jellegzetesebb a kötet címadó novellája, a „Tanyai történet". Egy tanyára csendőrök érkeznek. A csendőröket általános rettegés fogadja, azok is félnek tőlük, akiknek lelkiismeretét nem terheli az úri világ törvényei ellen elkövetett kihágás. A csendőrök a maguk brutális módján nyomoznak, azaz egy ártatlan embert megvernek, megaláznak. Ennek az ezerszer megírt — és sajnos számtalanszor valóságban átélt — témának az ad rendkívüli súlyt, hogy Nagy Lajosnak sikerül egyéníteni ezt a tipikus történetet. A novella szereplői közt van egy kisgyerek, a britalizált gulyás kisfia. Ez a kisfiú gyerekes örömmel várja a csendőröket, tetszik neki csillogó fegyverük, zsínóros egyenruhájuk s gyermeki romantikával zsiványölő hősöknek látja őket. Ennek a gyereknek örvendő izgalma, hogy az ő szeme láttára verik szájon az apját, ez teremti meg a novella igazi feszültségét. A csendőrök csinos legények, az egyiknek megakad a szeme a gulyás feleségén. S bizony, mikor gazságvégzetten tovalovagolnak, a fiatalasszony azzal a hátsó gondolattal készül a vecsei vásárra, hogy hátha ott viszont, látja a nyalka csendőrlegényt. A novella társadalomkritikáját ez a motívum mélyíti el, ez iszonyít el a régi úri világtól s nem a csendőrbrutalitás. Hogy ilyen természetes egy ember eltiprása, hogy ilyen könnyen napirendre térnek felette, hogy ilyen öntudatlanul csodálkoznak az elporzó csendőrök után, hogy ide süllyesztette az úri világ az evt bért. 3. A kötet minden novellája részletes elemzést igényelne. Mégis csak kettőre hívjuk fel a figyelmet. Az egyik az «Anya» című, 1933-ban kelt különös írásmű. Nagy Lajos tárgyilagos, lírátlan, drámai feszültségű és mindig tárgyias novellái közül kiválik ez a sajátos mű, mely valójában nem is elbeszélés. ^Messze élek anyámtól. De gyakran hallok hírt róla* — így kezdődik a novella s arról szól, hogy erről a messzi anyáról csupa rossz hírt hoz a szóbeszéd. Haldoklik. Álnok. Becstelen. Vérfertőző. Emberevő. Méregkeverő. Az olvasó eleinte nem érti, hogy lehet egy anyáról ennyi silány vádat összehordani s ezekkel éppen a fiát gyötörni. Később azon ütődik meg az olvasó, hogy ez a különös fiú milyen reménykedvekétkedve hallgatja a híreket s közben ő maga van veszélyben, mert a novella utolsó mondatában kiviláglik, hogy a süllyedő Titanic tetején hajtja álomra a fejét, miközben egy jéghegy közeledik a hajóroncs felé. Micsoda furcsa szimbolizmus ez? Aztán — ha a kiadó nem is világosítaná föl az olvasót, akkor is — rájön, hogy ez a szimbolizmus nem az író szándékából következik, nem irodalmi stílus ködösíti el szavát, hanem a kényszer. Az «Anya» a Szovjetúnióról szól, az elrágalmazott, ezerszer elparentált Szovjetunióról, amelyről akkor hallhattunk csak ha az ellenséges hírverés halála hírét költötte. Nagy Lajos írása fölidézi szolgai megaláztatásunk éveit, de fölidézi Nagy Lajos tiszteletreméltó írói bátorságának emlékét is; akkor, még ilyen burkoltan is, bátorság volt reményeink hazájáról szólni. A másik az «Aratók» című novellája, mely a fölszabadulás utáni termésből való. Az irodalmi sematizmus elleni harcban figyelemreméltó példa ez a novella. Az új gazdának ebédet hoz a felesége. A várt és szokott ínséges ebéd helyett paprikáshúst csuszával. Ahogy az ebédet várják, ahogy fogadják, ahogy az asszony megindokolja, hogy ma már megteheti,a hogy az öreg kakast levágják van baromfijuk, nevelnek mást kakasnak, abban benne van a fölszabadult parasztság első lépése az új élet felé. Remekül van megírva, mégis crak tipikus történet kerekednék belőle — legfeljebb jobb a szokottnál —, ha az öregedő paraszt meg nem bökkenne azon, hogy az öreg kakast levágják, fiatalt nevelnek ha eszébe nem jutna, hogy talán ővele is így bánnak majd, ha végkén elöregszik. Mikor az az asszony azt mondta: «Van föld, hát, jó termés jobb is lesz majd és maga mest fél az öregségtöl?* — itt ér a novella emberi magasságra, itt mond az író többet, mint amit a sematikus novellák mondanak. Az öregségtől való félésem oldódik itt föl, az új emberség villan föl, hajdani iniséges korú világtérhep, az öreg munkás félelmei szűnik meg. Várjon a válogató hibája, vagy Nagy Lajosé, hogy a válogatás az 1948-as évnél zárul? Hallgat a magyar novella mestere, vagy új műve készül? Bóka László A János vitéz új ifjúsági kiadása Nemcsak úttörő vasút és nemcsak napközi otthon, nemcsak új játszótér, színház, áruház, nemcsak az a számos új intézmény, amely a gyermekekért és a gyermekeknek létesült, nemcsak az iskolák hosszú sora jelzi azt a féltő gondot és meleg szeretetet, amellyel a magyar népi demokrácia a gyermek fölé hajol. Ha mindez nem volna is, kézbevéve és fellapozva Petőfi János vitézének új ifjúsági kiadását, azonnal kitűnnék, hogy hazánkban döntő változás történt abban is, ahogyan az ifjúság kultúráját és az ifjúsági irodalmat kezelik. Petőfi elbeszélő költeménye, a János vitéz magyar tündérmeséje a szivárvány minden színében ragyogna akkor is, ha selejtes papíron, rossz kötésben, minden külső dísz nélkül jelennék meg nyomtatásban, rongyaiban is szikráznék attól a hímes képzelettől, amellyel a költő bevonta. De az új ifjúsági kiadás külsejében is méltó a költemény tartalmához. Róna Emy rajzolta hozzá a minden ízükben művészi és minden ízükben magyar illusztrációkat, híven követve képeiben nemcsak a költemény meséjét, hanem a költő szellemének gazdag csapongását is. A János vitéz minden népi és minden csodálatos epizódja életre kel ezekben a rajzokban; mozgalmassá lesz Kukorica Jancsi falujának kedves vidéke, a francia király Udvarának pompája, az óriások birodalmának, János vitéz hőstetteinek, Tündérországnak minden mesés és reális, tündéri és emberi motívuma. A művész fejlécekben és keretképekben s önálló, színes illusztrációk,bán az olvasó szeme elé varázsolja a János vitéz egész mesevilágát, vers és látványosság szép harmóniában olvad össze s a képzőművész képzelete pontosan simul a költő képzeletéhez. Róna Emy típusalkotó ereje és komponáló tehetsége kitűnő illusztrációkkal gazdagítja a János vitéz új ifjúsági kiadását.•