Magyar Nemzet, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-01 / 77. szám
rend, 1952. április 1- ■ ■ A mártírhalált halt Edoiannisz neve kerül a gyárra a gyűlölt Standard név helyett Fojtott csend unja a hatalmas termet, amelyt a Standard gyár dolgozói zsalásig megtöltenek. Mindenki van, vagy kint szorong a főcsókon, kivéve a délutáni érszak dolgozóit. Nekik megan közvetíti mindazt, ami a tereben elhangzik. »Vesszenek Beannisz gyil- Icosail* — hirdet egy vörösbetűs felirat a kultterem bejáratánál és az észterem, mint egy sokhainflorkeszter, kiáltja: ^Vesszenek gyilkosok!: Egybefonódik a fia anya magas szopránhang] az idősebb munkás rekedtes lánumával; nők, férfiak ajkájánik tiltakozássá a felháborás hangja.Vesszen TrumantErő és határozottság csendül ezekből a hangokból. Éső valami: a magyar nép, a mali munkásosztály elszánt békarata. A díszemelvény mllett hatalmas arckép néz a negre. Fiatal, fekete férfi bolygó arca: szeméből tűz és araterő sugárzik. Nikosz Bennisz arcképe, akit az ajkai imperialisták parancsa görög monarchofasiszta lrány vasárnap reggel négr a tizenkét perckor háromival együtt legyilkoltatott. A erét sugárzó tekintetével talált az összegyűlt dolgozók a az ő mosolyával, amely , mondja: ^Harcoljatok tová a békéért.* Börtönéből nemrér ezekkel a szavakkal biztattrábbi harcra a szabadság, ike ügyéért harcoló népeket: znom, hogy kiontandó véremléke ügyét, a haladás ügyét szabadság ügyét szolgálja!* Dobjuk le a tíz nevet! — Százmillió okozása ellenére, a sarokbizott fenevad aljasságávalványul és gyáván titokban ztéli ki a békeharc kiváló ’* Beloiannisz görög szalonarcost és társait. Az embrölő dollárkeselyűk még sem mutatták így meg gyrukat, mint most: Távol-Kelederával és pestissel akarjákani a szabadságukért hat millióit, a megszállásuk alő országokban a nép segidait mészárolják le — a megnyitó beszédében Víg, az üzemi pártbizottság itt majd így folytatta: — Ezem az amerikai tőkésekékiket kisöpörtürtk innensz emlékű, gyűlölt a Stainnév, mely valamennyiünkekos múltra emlékeztet. Dob ezt a nevet üzemünk ke és nevezzük mától kezdártírhalált halt hős nevéreloiannis?gyárnak. Fergeteges, s nem akaró taps volt erre ez. Ez volt az üzem dolga, a válasza az amerikai indáknak, ez a magyar nép a fasiszta hóhéroknak. Wió orgona, úgy zúgtak igék, ezrek hangja egy szédült, ahogy a gyűlölt Starévre gondolt: — Leve még ma! Levesszük méjreveszik a régi nevet, hosem titkolható büszkeségnagy-nagy meghatottsággaassák a gyár fölé: szeloianniszüzem. Legyenek méle a névre Nagy Mikapesti pártbizottság neveszéit az üzem dolgozói . Az egész emberiség támogatja a gp harcát és fájfialmábaik a világ valamennyi beerbere. A görögök hősik vérbefojtása a görkchofasiszták által azér lehetséges, azért merték ölni Beloiannisz elvtárrsait, mert maguk mögött az amerikai imperialistak arra nem gondolty nincs messze az idő a nép hn- Bl^^'-'agja el fogjipörni. A Standard d legyenek ^ büszkék arra.Szemük a r mártírhalált lk, a görög nép nag nevéről ■ van elnevezvisük meg, B hogy méltók íré. Ez a A név legyen fiús, hogy a szabadságénd életért B harcolni és kell, mint H ahogyan halál bátorsággal,a szably ügyében rejtett hittel ropt foly■ tatott élete uagáig a görög nép naboiannisz ! Ez a harcot jelenti: s többet és jolermelnünk mindennap, még szorosabbra kell fűznünk testvéri barátságunkat a Szovjetunió nagy népeivel,, még nagyobb odaadással kell kivenni részünket a Szovjetunió vezette béketábor küzdelmeiből. Innen üzenjük a magyar munkásosztály, dolgozó népünk nevében barátainknak, görög testvéreinknek, hogy a magyar nép elszánt akarattal, töretlen lendülettel harcol tovább a béke szent ügyéért. Innen üzenjük, hogy minden erőnkkel támogatjuk a még elnyomatásban lévő népek szabadságküzdelmét és ebben a harcban biztosan számíthatnak a magyar nép támogatására — fejezte be beszédét Nagy Mária. A Magyarországon élő görögök nevében Alexisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja emelte fel tiltakozó szavát. Pattognak a kemény görög szavak: a magyar dolgozók szívük melegével, testvéri együttérzéssel, tolmács nélkül is megértik mondanivalóját. Nem találtak katonát, aki erre a piszkos munkára vállalkozzon: csak a börtönőrök söpredéke volt hajlandó golyót küldeni a legnagyobb görög szabadsághős szívébe. Orvul, az éjszaka leple alatt, autók reflektorfényénél végeztek vele, mert féltek a nép haragjától, tiltakozásától. Egész Görögország egy elszánt kiáltás: »Atok az imperialista megszállókra!* Alexisz egyidős lehet Beloiannisszal, aki már halott. A Standard dolgozói ökölbeszorult kezekkel, némán hallgatják szavait. Döbbenetes a csönd. Magas, őszhajú mérnök töri meg elsőnek: ^Vesszenek a gyilkosok!* — kiáltja és zeng a terem. Az indulatok feszítik. Két érzés hatalmasodott el a tömegen., A fájdalom és a gyűlölet. A szemek még könnyesek: fiatal, életerős, igaz embereket gyászolnak. De az arcok egyre keményebbé, elszántabbá válnak. Kézbevesszük a mártírok kezéből kiesett fegyvert Azután egy másik görög beszél. De ő már magyarul. Két éve kapott otthont nálunk, talált szerető barátokra, testvérekre. És tíz hónapja a gyár dolgozója, harminc társával együtt Égő, fekete szemével mintha nem is a tömeget, hanem a hősöket látná, Nikosz Vucinasz. — Puskáik csöve ott villogott a derengő hajnalban a gyilkosoknak. Megölték a legbátrabb görög hazafit. Megfizetünk ezért! A világ népei megbosszulják Beloiannisz és társai halálát! A falakon a feliratok mintha válaszolnának erre. A hazára talált görög szabadságtartás szavai visszacsendülnek a Salakon körbefutó feliratokon: — Megfizetünk ezért! — Éljen a görög nép! — hallatszik ütemesen a görög dolgozó szavai nyomán a kiáltás, amely szimpátiatüntetés az elnyomói ellen harcoló hős nép mellett. Bacsó Ferenc, a DISZ küldötte a magyar ifjúság hangját szólaltatta meg. — A Beloiannisz és társai kezéből kiesett fegyvert most mi és a világ többi fiataljai vesszük kézbe, hogy folytassuk az ő harcukat. Új és új Beloianniszek születnek, hogy az elesettek helyére álljanak. Dicsőség a hősöknek, akik testükkel emeltek gátat az amerikai imperialisták szennyes áradatának. Az üzemben reggel óta, mióta a szororú hírt meghallották a dolgozók, új és új munkafelajánlások születnek. Oláh Károly lakatos 150 százalékos teljesítményét 200-ra kívánja emelni, Kolhanek Ferenc automatagép beállító 170 százalékos teljesítményét 400-ra fokozza egy újításával, az automata-csoport 133 százalékát 250 százalékra emeli és a gyár valamennyi műhelyét szocialista versenyre hívja ki Kulcsár István ifjúmunkás, aki 185 százalékot vállalt április 4-re és most 210-nél tart, »250 százalékot termel majd... — Mi, Standard-gyári dolgozók, — kezd felajánlásába egyik felszólaló, de nem folytathatja. Zeng, zúg a tömeg, hangja ütemesen zengi: •— Mi, Beloiannisz gyáriak... Nikosz Beloiannisz neve a mai napon felkerül a volt Standard-gyár tetejére és messzire világít majd vörös neonfényével... F. R. Jáknak az amerikai imperialisták utasítására végrehajtott aljas és gyáva merényletéről, hogy Nikosz Beloianniszt és három hős társát koholt vád alapján kivégezték. A fejér megyei Görögfalva község lakói sorra keresték fel a községi tanácsot és kifejezték felháborodásukat. Valamennyien helyeselték egyiküknek azt a javaslatát, hogy köz Nikoszniszról nevezik el Görögfalvát A magyar ép a világ vala szenetes emberével egyes felháborodással és az imperialisták elleni izzó gyűlölettel eltelve ért—gtt a görög maiarchofasis?. ségüket Nikosz Beloianniszről, a szabadság és a béke ügyéért mártírhalált halt hős görög hazafiról nevezzék el. A község dolgozóinak kérését a tanács elnöke továbbította a belügyminiszterhez, aki hozzájárult a község kérésének teljesítéséhez. Több vidéki városban utcát neveznek el Nikosz Beloianniszról Pécsett, Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban utcát neveznek el a népek szabadságáért vívott harc vértanújáról, Nikosz Beloiannúszról. A Budapesti Városi Tanács végrehajtó bizottságának határozata Nikosz Beloiannisz emlékének megörökítéséről A Budapesti Városi Tanács kező határozatot hozta: a jövővégrehajtó bizottsága a nemben a Montgomery-utat Beloianzetközi munkásmozgalom és nisz-rakpartnak, a Zoltán-utcát békeharc nagy vértanúja, Nikosz Beloiannisz-utcának nevezzük. Beloiannisz emlékére a követ- Határtalan felháborodással bélyegzik meg a magyar dolgozók a görög kormány gonosztettét Az egész magyar dolgozó nép vették el. Ezért az elvetemült osztatlan felháborodással bélyeg- gaztettért önöknek felelniök kellzi meg a görög monarchofasisz az egész görög nép előtt és feták gonosztettét. A Magyar felmek ken a sokszázmillió bé- Szakszervezetek Országos Tanákét akaró ember előtt is, akik csa az alábbi táviratot küldte a mélyen a szívükbe zárták és pélgörög kormánynak: daképüknek tekintik a görög nép .A magyar szervezett dolgozók legnagyobb hazafiait, Beloianmélyen megrendülve és határtaniszt és társait. Amilyen tiszteletlan felháborodással értesültek és soha nem múló megbecsülés arról a visszataszító bűntényről, veszi körül az ő nevüket, olyan amelyet önök a szabadságáért megvetés és gyűlölet zúdul az rettenthetetlenül küzdő görög nép önökére.* és az egész békeszerető emberi Nem sokkal azután, hogység ellen elkövettek, amikor al- megérkezett a hír: a görög jas módon meggyilkoltatták Befasiszták amerikai parancsra Ioianniszt és társait, a görög végrehajtották a halálos ítéletet nép hőseit és büszkeségeit. Tud Nikosz Beloianniszon és háromjuk — mint ahogy minden józan hős társán — elemi erővel tört ítélőképességü ember tudja —, fel a felháborodás népünkből s hogy borzalmas bűnüket gazda dolgozók a röpgyülések szádáiknak, az amerikai imperialiszain bélyegezték meg ezt a gazdáknak egyenes parancsára kötettet. A TASZSZ jelentése Beloiannisz és társai meggyilkolásáról Athénból jelenti a TASZSZ. Március 30-án hajnalban 4 óra 12 perckor Gudiban, Athén közelében agyonlőtték Beloianniszt, a Görög Kommunista Párt központi bizottságának tagját, Baciszt, az Anteosz című folyóirat szerkesztőjét, Kalumenoszt és Argiriadiszt. E négy hazafi kegyelmi kérvényét a király visszautasította. A gyalázatos tett helyét erős katonai rendőrosztagok vették körül. Sajtójelentésekből kitűnik, hogy a kormányban is vita folyt Beloianniszék meggyilkolásának célszerűségéről. Egyes EPEK- párti miniszterek ellenezték Beloiannisz és társai kivégzését, mert úgy vélték, hogy ennek következtében az EPEK minden befolyását elveszti a nép körében. „Beloianniszt amerikai golyóval gyilkolták meg" A Szabad Görög Rádió jelenti: Plasztirasz és Venizelosz löve- A Görög Kommunista Párt po- tett ki.« Etikai bizottsága a következő Plasztirasz és Venizelosz, fönyilatkozatot adta ki: »Beloianrögország hóhérai az éjszakai nisz elesett! Személyében a órákban teljesítették amerikai Görög Kommunista Párt és az megbízóik parancsát, bár a göegész görög nép egyik vezető rög törvények napfelkelte előttjét, a békeszerető világ pedig nem engedélyezik halálos ítéleegyik legkiemelkedőbb és légteki végrehajtását. A monarchabátrabb békeharcosát vesztette fasiszta hóhérok féltek a görög el. Beloianniszt amerikai golyónép és az egész békeszerető vival gyilkolták meg, amelyet fág felháborodásától. Több görög miniszter lemondással tiltakozott a gyilkosság ellen A Hellas Press hírügynökség jelentése szerint Szakellariu görög hadügyminiszter benyújtotta lemondását. Ezzel kapcsolatban a hírügynökség megállapítja, hogy a monarchofasiszta kormány bomlik. Plasztirasz miniszterelnök miniszteri rangban lévő kabinetfőnöke benyújtotta lemondását, tiltakozásul Nikosz Beloiannisznak és három társának kivégzése miatt. A kabinetfőnök többízben kijelentette, hogy kilép a kormánytól, ha kivégzik a halálra ítélt görög hazafiakat. Vasárnap — mint az AFP Athénből jelenti — lemondott Kartalisz gazdasági egyeztetési miniszter és Papaszpiru igazságügyminiszter. Nikosz Beloiannisz hősi élete A Szabad Görög Rádió közölte Beloiannisz életrajzát. Nikosz Beloiannisz a Peloponnézoszon, Amáliádéban született. Már gimnáziumi tanuló korában csatlakozott a demokratikus mozgalomhoz. Később jogot tanult, de nem fejezhette be tanulmányait, mert az egyetem reakciós tanácsa kizárta demokratikus tevékenységéért, amelyet a diákok között Kondilisz diktatúrája ellen fejtett ki. 1934-ben lépett be a Görög Kommunista Pártba. Ettől kezdve egész életét és minden erejét annak a harcnak szentelte, amelyet a görög nép a kenyérért, a békéért és a szabadságért vívott, a helyi és külföldi kizsákmányolok, a terror és a parancsuralmi kormányok ellen. A hitlerista megszállás éveiben századosként, fegyverrel a kezében harcolt az ELASZ (Görög Népi Felszabadító Hadsereg) soraiban a Peloponnézoszon Görögország felszabadulásáért. Amikor a németeket kiűzték Görögországból, Beloiannisz a Görög Kommunista Párt peloponnézoszi területi bizottságának tagja lett és propagandamunkát végzett. Nikosz Beloianniszt tevékenysége miatt többször letartóztatták és bebörtönözték. Egy évre száműzték a tmm szigetest, Amáliáidéban 1935-ben lefolyt sztrájk miatt pedig kétévi börtönre ítélték. 1936-ban Panaszban megkínozták az Aszféria hóhérai, hogy kényszerítsék azok elárulására, akikkel együtt harcolt Metaxasz diktatúrája ellen. De az embertelen kínzással sem tudtak egyetlen szót sem kicsikarni belőle. Ekkor újabb háromhavi börtönre és hathavi száműzetésre ítélték. 1938-ban újra letartóztatták és ötévi börtönre, majd száműzetésre ítélték. Ezeket a büntetéseket Aginában, a hírhedt akronarpliai táborban, valamint az olaszok katonai, vonicai és korfui táboraiban töltötte, a legnagyobb nélkülözések közepette, könyörtelen terror alatt. Amikor a monarchofasiszták véres terrorja arra kényszerítette a görög hazafiakat, hogy a hegyekbe szoruljanak megvédeni életüket, hazájuk becsületét és méltóságát, Nikosz Beloiannisz is a görög demokratikus hadsereg soraiba lépett. Egy hadosztály politikai biztosaként teljesített szolgálatot. Rettenthetetlen harcosnak bizonyult, akinek neve elválaszthatatlan a nyusszai csatától, amelyben a görög hazafiak emberfeletti hősiességgel harcoltak az ellenséggel és a szörnyű természeti körülményekkel. Tehetsége, jellemszilárdsága, a nép, ügye Iránti őszinte odaadás Éltető eszme A gyilkosság híre elhomályosít*totta az első igazi tavaszi vasárnap derűjét. Szinte szemmel is követni lehetett, hogyan terjedt a hír. Dél volt, az emberek a hír hallatára megálltak a körutakon, ahol a lassú ünnepi séta szelíd örömeit élvezték. Megálltak és egymásra meredtek: lehetséges ez? Az emberek felkapták a fejüket a Dunaparton, ahol a tavasz a leghívogatóbb. Felkapták a fejüket és idegen emberek fordultak egymáshoz, hogy megosszák közös gyászukat, hogy megsokszorozzák közös haragjukat, hogy összeötvözzék közös elszántságukat. Déli tizenkét órakor mondta be a rádió, hogy Beloiannisz és társai hősi halált haltak. Egy óraikor már nem volt Budapesten asszony, aki el ne sírt, vagy visza ne fojtott volna egy könynyet. Nem volt férfi, aki ne fontolgatta volna fájdalmas haragjában, hogyan fog visszaütni. Estére nem volt ember Magyarországon, akinek érzéseit és gondolatvilágát el ne foglalta volna Beloianniszék vértanúhalálának ügye. Milyen bonyolult egy ilyen nagy és közös érzelem! Egyforma aránnyal vegyül benne a fájdalom az elesettekért, a gyűlölet a gyilkosok ellen, az az érzés, hogy bennünket, akik tiltakoztunk halálra ítélése ellen személyünkben is sérelem ért, és az az elhatározás, hogy ezt a szégyent, amely az egész emberiséget érte, nem hagyjuk megtorlatlanul. Miért érint bennünket ennyire közelről az imperialistáknak éppen ez a gaztette? Az emberi tüdő sohasem szokja meg a cyklon gázt, az emberi lélek sohasem szokhatja meg az emberiség ellenségeinek gonoszságát. De mégis, a koreai háború kirobbantása és különösen a baktériumfegyver felhasználása óta semmi sem érhet váratlanul az imperialisták részéről. Beloiannisz ügye azonban még abban a pestises légkörben is, amelyet az ő lehelletük áraszt, különösen fájdalmas. Ezt a görög hazafit a szívünkbe zártuk. Fiatal férjak írtak a szerkesztőségeknek: nem tudnák-e megszerezni Nikosz Beloiannisz életrajzát, mert példaképüknek tekintik, olyanok akarnak lenni, mint ő. Fél évvel ezelőtt még csak egy név volt, egy a sok közül, az imperialisták kiszemelt áldozatai közül. Amikor novemberben először halálra ítélték és először hullámzott végig a nemzetközi közvéleményen a tiltakozás, neve fogalommá kezdett válni és valóban az is lett: büszke fogalom, amikor a szovjet delegáció az ENSZ napirendjére óhajtotta tűzetni, amikor népek és kormányok közös felháborodásának nyomására az athéni kormány meghátrált. Megismerkedtünk életével, amely azonos a görög nép újabbkori történetével, Beloiannisz eggyé vált népével, fegyvert ragadott, amikor az fegyveresen fölkelt és megfordítva is. Beloiannisz és társainak példája adott fegyvert a görög nép kezébe Metaxas ellen, az olasz és a német fasiszták ellen, az áruló angol beavatkozók ellen, az amerikaiak és királypárti ügynökeik ellen. Olvastuk az Asztália börtön kínzókamráinak történetét, mindazt a gyötrelmet, amit a Gestapo iskoláin és az FBI tanfolyamait kijárt pribékek kitalálhatnak. Beloiannisz és száz meg ezer társa állta a kínokat, nem árulta el társait, nem engedett elveiből. Beloiannisz hősiessége lassan egybeolvadt képzetünkben magával a görög néppel, aminthogy a párt, amelynek egyik legjobb harcosa szintén test a görög nép testéből, lélek a lelkéből. Azután most, néhány héttel vértanúsága előtt, a Beloianniszfogalomhoz arc is társult. Láttunk róla egy fényképet a vádlottak padján, társai között, kezében egy fehér szekfűvel, amelyet a hallgatóságból nyújtott neki valaki. Úgy éreztük, ebben a világban inkarnálódik minden aggódásunk, tiltakozásunk, szeretetünk, amelyet ennek a hazafinak és békeharcosnak küldöttünk. Az egész világot bejárta ez a fénykép, a bizakodásnak, a töretlenségnek, a fiatalos erőnek, a legyőzhetetlenségnek, ez a képmása, amely Picassót egyik legtüneményesebb fiú rajzira ihlette és, amely a mi ügyünk győzhetetlenségének valóságos jelképévé vált. A vértanú Beloiannisz ma már több névnél, több fogalomnál és jelképnél. Azt mondhatjuk, mint Arany János, amikor csaknem egy évszázaddal ezelőtt szintén egy szó nyilallott a hazán keresztül s egy röpke szóban annyi fájdalom, azt mondhatjuk: éltető eszmévé finomult. Beloiannisz élete, győzelmes harcai és hősi halála, mától kezdve hozzátartozik az emberiség történetéhez, hozzájárul ahhoz, hogy az emberek ezután jobbak és keményebbek legyenek, még jobban szeressék népüket, még állhatatosabban tudjanak síkraszállni a szabadságért és a békéért. Azok az eszmék, amelyek Beloianniszt képessé tették harcára és szenvedésére, az az erő, amely mosolyogni tudott a kínvallatások után, szekfűvel tudta inteni a világ felé azt, amit sorstársa és elvtársa, Fucsik így fejezett ki: »Emberek, szerettelek benneteket, az az eszme, amely az utolsó szó jogán megleckéztette bíráit, a vádlottak padjára ültette a bitorló athéni kormányt, most, Beloiannisz hősi halála után, még bővebben és még közvetlenebbül, a kiontott vér forró erejével is áramlik felénk. E ezek az eszmék és ezek az új erők: a hazafiság és a szabadságvágy, a kommunista elvi hűség és a békeharcos példamutatás. Ezek azok az eszmék és ezek azok az erők, amelyektől legjobban félnek az imperialisták. Ezeket a magasztos erényeket akarják kiirtani az emberek szívéből és helyükbe ültetni az »eszméiket«: az árulást és a besúgóét, a meghunyászkodást és profithajhászást, a nép megvetését és a szabadság megcsúfolását. Megölték Beloianniszt, hogy elriasszák az embereket a haladás és a béke, erőitől. Ez a gyilkosság is azt bizonyítja, hogy az imperialisták nem ismerik az embereket. Az imperialisták jól tudták, hogy az emberiség jobbik fele síkraszállt Beloiannisz életéért. Tudták, milyen drága a görög népnek és minden népnek. És mégis keresztülerőszakolták a sunyi és gyáva athéni kormánynál a halálos ítélet végrehajtását. Ez a nemtelen gyilkosság azt jelenti: lássátok ilyen sors vár a hazafiakra, a béke híveire, a szabadság katonáira, az élvhű emberekre. Ez a terv is, mint annyi gonosztettük a visszájára fordult. Az amerikai golyók, amelyet átfúrták Nikosz Beloiannisz és három társa testét, valamennyiünk szívét megütötték. A fájdalomhoz és a Haraghoz egy harmadik érzés is csatlakozik most: a gyűlöleté. Minden tisztességes ember csak gyűlölni tudja azokat, akik kivégzőosztag elé állítják Nikosz Beloianniszt, akik semmibe veszik milliók egyöntetű akaratát, akik halállal fenyegetik a béke és a szabadság híveit. Beloiannisz meggyilkolása olyan mélységesen megrendíti az egyszerű embereket, hogy a passzívok százezreit változtatja a béke híveivé, a béke egyszerű híveinek millióit elszánt harcosokká, a bűnösök megtorlását követelő öntudatos küzdőfelekké. A béke harcosai pedig szerte a világon azt kiáltják, amit a budapesti Beloiannisz-gyár munkásai! »Vesszenek az athéni gyilkosok!* —s közben Washingtonra és New Yorkra gondolunk. Vesszenek, akik szabadon bocsátják Veesenfrayert és Manstemt, ha meggyilkolják Beloianniszt! 1 emelt fővel fogadom az íté- I*-1 letet, emelt fővel fogadom majd a kivégzőosztagot is* — kiáltotta oda hitvány bírásnak Beloiannisz. Mi is fölemeljük fejünket, amelyet gyászunkban egy percre meghajtottunk. Körülnézünk: millió és millió szempárban látjuk tükrözni Beloiannisz erejét, Beloiannisz hazafiságát, Beloiannisz szabadságvágyát, Beloiannisz megtörhetetlenségét, Beloiannisz ügyének, a nép ügyének, a béke ügyének végső győzelmét. Beloiannisz meggyilkolásával az amerikaiak meg akarták félemlíteni a békére vágyó emberiséget. Beloiannisz példáján az emberiség egy fejjel megnőtt, Boldizsár Iván ! sa méltán emelte a Görög Kommunista Párt központi bizottságának tagjai közé. Mint a központi bizottság tagja, a görög demokratikus hadsereg visszavonulása után újból a görög nép között küzdött, élen járt a Görögországot romlással fenyegető amerikai uralom és monarchofasizmus elleni harcban. Kifrsz Bekiannisz Szétim, SSt, a monarchofasiszták katonai bírósága előtt és háromszor ítélték halálra. Hősi példamutatása és ártatlanul kiontott vére soha nem múló biztatás a görög népnek, hogy lankadatlanul harcoljon tovább szabadságáért és békéjéért Nikosz Beloiannisz egész élete dicső áldozat Görögország és * görög gép szolgálatába*. j 3