Magyar Nemzet, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-16 / 165. szám
S i e r (fa’, 1952. július 1& Lyka Károly Munkácsy művészetéről A Munkácsy-kiállítás megnyitásával egyidejűlleg jelent meg a mai magyar műtörténetírás nesztorának, művészének, a Kossuth-díjas Lyka Károlynak »A Munkácsy Mihály« című tanulmánya, amely méltó az ünnepi alkalomhoz. Az alábbiakban néhány részletet közlünk a Munkácsy életét és művészetét mélységeiben feltáró, kristálytiszta, közvetlen stílusban megalkotott, példaadó tanulmányból, dk Munkácsy Mihály 1869. telén kiállította azt a képet, amely nemcsak ámulatba ejtette a düsseldorfiakat, hanem rövid néhány hónap alatt világhírt szerzett a fiatal festőnek. Ez a kép a » Siralomhoz «. A sokalakos kép az első pillantásra meggyőz arról, hogy nem valamely formális problémával van dolgunk. Ahelyett, hogy ilyesmit adna, Munkácsy arra feszíti egész erejét, hogy valóságos élmény érzését keltse bennünk. Alakjainak elrendezésében nem elméleti elgondolások, hanem friss intuíció vezette kezét. Ezek az alakok itt nem formai, vagy lineáris megoldások alanyai, mint ahogy a Rahl-iskolában tanították, hanem lélektani funkciók hordozói. Komor, fakó siralomház, tárul fel előttünk, jobbra az elítéltnek fojtott dühbe merült alakja. Baloldali férfiak, nők, egy leány, gyermekek, kíváncsiság, szánakozás, utálat az, amit magatartásuk, arcuk elárul. Ezen túl valami szokatlan, addig képén alig látott érzéshullám járja át a képet, a közelgő végzet borzongató érzete. Az érzelmi tartalomnak ezt a velejét a fiatal mester erőteljes eszközökkel hangsúlyozza: mély árnyékok feküsznek el az alakok fölött és között, az öltözetek is, minden egyéb is mély fekete-barnából mintázódik ki. A mély tónusokból nagy erővel domborodnak elő a formák. Már ez a sok ellentét is jelentékeny feszültséget visz a képbe, fokozza ezt a fehér szili bőséges használata, amely belevillog a mély feketébe. Mindez odáig nem látott elevenséget, belső feszültséget juttat a képre. Ezt elősegíti a festésnek módja. Korának óvatos, tompított előadásmódját Itt a festék erőteljes, magvas felrakása váltja fel. Mintha a mivész munka közben egészen átélte volna alakjainak belső izgalmát, az ecset járása is heves. Alakjainak valószerűségét eléri azzal, hogy Knaus tanácsára most már a kép minden alakját külön közvetlen tanulmány,ként festi meg és csak ha e természettanulmányok minden részével teljesen tisztában van, viszi át magát a képre. Ezt az új eljárást követte később is. A »Siralomház« mindenkit megragadott közvetlen valósághatásával, drámai feszültségével, frisseségével. Olyan vonások, amelyek most először jelentkeztek a mester élete művében és amelyekkel még fokozottabb kiadásban fogunk később találkozni. Ez egyéniségének első, teljes megnyilvánulása. Munkácsy, mint mindig, hévvel és teljes odaadással festette meg ezt a képét is. Mintha egész valóját akarta volna bente feltárni. Amikor tanúja lett annak, hogy művészek és laikusok ámulva állnak műve előtt, s vége-hossza nem volt a dicséretnek, nem igen értette meg ezt a sikert. Neki magának annyit jelentett ez a mű, hogy belső izgalmát, homályos, borzongató érzéseit kivetíthette, de hát vajjon mások számára jelenthet-e ez valamit? Kétségeskedett, vajjon van-e értelme annak, hogy a képet a párizsi Szalonba küldje. Barátainak sürgetésére azonban mégis ő küldte a képet a párizsi Szalonba (1870), itt olyan zajos feltűnést keltett, amekkora csak a kései császárság korában volt elképzelhető. A rendezőbizottság, mikor a képet megpillantotta, alig tért magához a meglepetéstől. Egyikük sietve közölte a nagy eseményt Qoupil képkereskedőivel, aki nyomban Düsseldorfba robogott. Munkácsy műtermében összevásárolt mindent, ami kapható volt és elhalmozta a művészt megrendelésekkel. Ezalatt a Szalonban bámulva állt a közönség a ♦kimondhatatlan nevű rrzésterm képe előtt, amelyet mindjárt nagy aranyéremmel tüntettek ki, így lett az egyszeri asztalosinas huszonhat éves korában a világváros leghíresebb festőjévé. Tulajdonképpen nem is rajongott magáért Párizsért. Igazán jól csak nagy műtermében érezte magát, legfeljebb egy-két művészbarátja, egy-két tanítványa társaságában.A korabeli párizsi művészet legújabb irányai sem érdekelték különösképpen, alig lelhető nyoma annak, hogy hatottak volna reá. Ennek bizonyára az az oka, hogy tulajdonképpen művészi mondanivalóit kezdettől fogva önmagából merítette, emlékeiből, élményeiből. Csakugyan, azok a képek, amelyeket a hetvenes években festett, a »Milton« kivételével, megannyi emlék, legalább is egyes alakjai. A »Falu hősei és az »Ujoncok« falusi kocsmában játszódó jelenetek, amilyeneket eleget láthatott az Alföldön- Városi emlékek az »Éjjeli csavargóké és a »Zdlogház«. A »Köpil« asszonyt is emlék. A »Máterembene című kép párizsi műtermét mutatja, a szereplő személyek: ő maga és felesége. Érthető, hogy közel álltak hozzá olyan tárgyak, amelyeknek drámai a magja- Hiszen már zsenge korában kipróbálta, mit jelent a sors komor sáfárkodása s az ilyen benyomások a legerősebbek. A sors ilyen váratlan, hirtelen fordulataiban elég része volt. Homályos, határozatlan érzések egész sora késztethette arra, hogy ezeket kivetítse magából képeire-Mindez azonban egyelőre csupán a képek tárgyára vonatkozik. Tehát arra az anyagra, amelyből azután a képek alakítása megindulhat. Maga ez az alakítás, a kompozíció, a valóság lehető legerősebb éreztetésére tör. Azonban nem az egyszerű illusztráció értelmében- Mert beléjük zárta az érzelmek mindazon elemeik amelyek a képek alakítása közben fogva tartották. Az az izgalmas megszállottság, amely rajta festés közben uralkodott, s amelyet hírneves tanítványa, Uhde oly szemléltetően írt le, valósággal kölcsönhatás volt énje és azon alakok közt, amelyeket éppen festett. Hiszen legjava képei valóságos kivetítései voltak bensőjének, tehát éppen nem közömbös dolgok. De amikor ecsetje alatt élővé váltak, maguk is újra meg újra felszították azokat az érzelmeket, amelyekből tulajdonképpen megszülettek, így szaksidatlan kölcsönhatás állott be a művész és az ő alakjai közt. Alig akadnánk magyar kortársai közt csak egyre is, akinek élete ennyire összeforrt műveivel-A valóságra vágyódás, amely oly feltűnő képein, szintén egyéniségében gyökerezik. Egyenes lelkű, őszinte ember volt, mindig nyíltan adta magát, az élet komolyságét nem erkölcstanító könyvekből ismerte meg. A maga teljes valóságában és elfogulatlanul akarta adni az életet. Úgy, ahogy azt megismerte- Képei tehát nem folyományai valamely finom változatú művészeti kultúrának, hanem valóban saját teremtményei. Gyermekkora óta megszokta, hogy az életet nem ábrándozások közt, hanem valóságok közepette élje. Ez meglátszik művein is. Művészete nem simulhatott akadémiák hirdette művészeti elvekhez. Képein itt-ott jelentkező egyenetlenségek, ecsetje iramának esetleges túlkapásai abból magyarázhatók, hogy kevéssé törődött a szabállyal, mihelyt az az élénk és beható tolmácsolást tompította volna Mélyen Intuitív művészete képes volt arra, hogy az életérzést, ezt a nagy emberi titkot mintegy tömörítve adja. Amikor olyan feladat megoldása elé kerül, amelynél nem érvényesülhet valóságérzése, művészete nem válik teljes értékűvé. Így a Ritálus-képen Krisztus jellemzése, amely bágyadtabb a többi alak jellemzésénél Krisztus alakja sohasem lett valóságképpé, századokon át ezerféleképpen elképzelt alak maradt, határozott körvonal nélkül. Mikor azonban arra kerül Sor, hogy művész testet ölcsettek átélt, látott dolgok, még apróságaiban is nagy volt, lett légyen az akár csendélet, akár egyszerű tájrészlet. A Szépművészeti Múzeumban van egy pompás virágcsokra, bizonyára az effajta képek egyik legremekebbje. Még a természet gyöngéd teremtményeinek képében is hiánytalanul érvényesül hatalmas alakító erei©, lelkének tüze, kezének hatalmas formáló képessége* Mikor 1896-ban utoljára beszélgettem vele, fáradt, elellyedt vonásait már valamilyen kényszerült mosoly éltette. A lélek régi tüze kihamvadt. Még e szomorú korszakában is meglepte művészetének barátait egy olyan tárggyal, amelynek nincs párja eddigi munkásságában: belenyúlt az aktuális társadalom nyomorába, viharaiba, holott eddig, ha jelenkori életképet festett, inkább a high-life optimista világát tolmácsolta A szenvedő művész a gyárak szenvedő munkásairól festett© a * Sztrájk* című nagy képét- Nem újság az a tárgy ebben a korban, nincs ország, amely ne ismerte volna. Munkácsy ifjúkorából ismerte a munkás bajait. Most megfestette akitörő társadalmi vihart, s minden képe között ez a legmozgalmasabb. De már csak ez a mozgalmasság érezteti velünk bő részvétét tárgyával, megfestésének módja egy kínok közt vergődő nagybetegség mesterét. Idegbaja olyan rohamosan fejlődött vészes erejűvé, hogy ideggyógyintézetben kellett elhelyezni (Endenichben, Bonn mellett), ahol a halál 1900. május elsején váltotta meg kínjaitól. Magyar Nemzet Bukaresti levél: Könyvek milliói a nemzetiségek nyelvén Ha egyáltalán lehetséges volt, a nemzetiségek még a román dolgozóknál is kegyetlenebb kizsákmányolást, megaláztatást, elnyomatást és ráadásul megkülönböztetést szenvedtek el a múltban. Nemzetiségi iskolák, könyvek, lapok? ... Még beszélni sem volt ajánlatos magyarul, szerbül, vagy Romániában élő más nép nyelvén. Így volt ez Romániában, így Magyarországon s a többi félfeudális országban is: az uralkodó osztályok egymás ellen uszították a népeket, mert tudták, hogy testvéri összefogásuk vesztüket okozná. A szocializmust építő Román Népköztársaságban Lenin és Sztálin tanításai szellemében megváltozott a nemzetiségek helyzete is. A másajkú népek anyanyelvén működő iskolák, az e nyelveken megjelenő nagyszámú napilap és folyóirat mellett nagyjelentőségű a nemzetiségi könyvkiadás is. A Román Munkáspárt könyvi kiadója, valamint az állami és az ifjúsági könyvkiadó, milliószámra ontja a nemzetiségi nyelvű könyveket. 1949. és 1952. között mintegy 2600 különféle könyv jelent meg magyar, német, szerb, jiddis, tatár, görög és más nyelveken. A szépirodalmi, ideológiai és műszaki könyvek között sok tankönyvet is találunk ami azt bizonyítja, hogy a nemzetiségi iskoláknak nemcsak joguk van a működésre, hanem messzemenő segítséget is kapnak az államtól. Ebben az esztendőben tovább fejlődött a könyvkiadás Romániában. Az év első negyedében több mint 200 könyv jelent meg — egymillió példányban a nemzetiségek nyelvén. Sok olyan könyv is napvilágot lát Romániában, amelyet magyar, szerb, vagy más nemzetiségű írók írtak. Nem ritkaság, hogy ezeket románra és más nemzetiségű nyelvekre is lefordítják, így például Kovács György romániai magyar író ♦Foggal és körömmek című regényét lefordították románra. Horváth István ugyancsak romániai magyar író — legújabb regényét magyar nyelvű kiadása mellett románul és németül szintén kiadták. Több nyelven jelent meg Asztalos István erdélyi író »Szél fúratlan nem indul* című regénye is. »A Román Népköztársaság biztosítja az együtt élő nemzetiségek számára az anyanyelv használatának jogát és az anyanyelvű oktatás minden fokozatban való megszervezését* — mondja ki a Román Népköztársaság alkotmánya. Az alkotmány betűje és szelleme pedig a legmesszebbmenően érvényesül a gyakorlatban. t RÁDIÓBÍRÁLAT HÉTFŐ. »Július 14.« A francia nép nemzeti ünnepén a magyar rádió csaknem minden fontosabb műsorszámban erről beszélt szövegben, muzsikában. Az esti füidőben a rádiószínház bemutatta Lontay László ♦Johanna újra itt van« című rádiólegendáját Raymonde Dieu életéről. »Legendák mindig születnek!* — ez a kicsengése a drámának, mely az orléansi szűzről, Szent Johannáról vezeti le a mai Johanna, Raymonde Dien alakját. Raymortdenak Jeanne (1)Aro a mintaképe, de erre akkor eszmél rá igazán, amikor G. B. Shaw színművét látja egy híres színésznővel, egyébként volt iskolatársnőljével a főszerepben. (A rádiójátékban nem esik szó Shawról.) A szerep és a színésznő egybeforrnak előtte. Keserű csalódás a számára, amikor a só mintakép másik felét elragadja a dollár s ellenséggel cimboráid gyűlölt ♦némber* lesz belőle. Raymonde, aki már annyira átéli Johannát, hogy műkedvelő előadáson maga is eljátssza a szerepet, rádöbben arra, hogy Johannát nemcsak játszani kell. Hanem úgy kell harcolni, mint ő harcolt . Lontay rádiójátékának jelentősége, legnagyobb érdeme abban van, hogy a művészet eszközeivel érzékeltetni tudja a harcot, az »új legendát«. A dráma a vonat elé ugrás eseményével fejeződik be s csak néhány mondat utal szabadulására. Ferrari Violetta hangja töretlen egységben hozta elénk a fényképekről jól ismert Raymonde Dieut. Egyáltalán: erőteljesebbek a darabban azok a személyek, akik élnek s talán sápadtabbak, akik Lontay fantáziája nyomán keltek szárnyra, mint amilyen például Brigitta Calbert. Ez a színésznő Franciaországban drámai művésznő létére arra is képes, pénzért, hogy fellépjen a Szent Johanna után egy amerikai Johanna, ♦tfngli-tangliban*, ahol a máglyán szvingelni kell. (Ilyen előadást még hirdetni sem lehet Franciaországban!) Bánki Zsuzsa volt a színésznő s jól formálta a figurát. Az öntudatos munkás kemény jellemzését hozta Verebes Károly Francois Dieu, Raymonde férjének szerepében. Néhány mondat erejéig Kőmives Sándor meleg szívvel adta Jacques Duclost. Szász Károly rendezői munkája arra irányult, hogy a hősnő elszántságát és kibontakozását mind jobban felépítse. Gyulai—Gyálék Zenéje stílusosan festette alá a mindvégig érdekes rádiódarabot.. — Új zeneművekkel is üdvözölte a rádió a francia népet. Aragon »Ballada az ellenállásról* cimü verséből, Illyés Gyula fordításának felhasználásával Szelényi István írt lelkesítő és a mai magyar zene nyelvén Szóló kantátát. Értékes és franciásan szellemes zenemű Tamássy Zdenbe »A nép jogáért" című szólóra és nagyzenekarra írt munkája, Gál Zsuzsa versére. Dinamikus felépítésével igen hatásosnak bizonyult mikrofon előtt Polgár Tibor francia motívumokkal átszőtt, ötletekkel teli munkája, a »Július 14«, Kótzián Katalin költeménye. A bő műsorban még bemutatták Sárközy és Sárközyné kis kantátáját (»Szabadságot a francia népnek«), valamint Székely—Kapuvári tömegdalát is, (»Dal a Ducos gyárról.*) Rocsa—Weöres »májusi« dala vájjon hogyan kerülhetett a műsorba? — A gyermekrádió is francia dalokat sugározott ezen a napon, de minden magyarázat nélkül. Várjon helyes-e így? A gyerekek nem értenek franciául, Illene lefordítani a dalok tartalmát... Július 26-án megnyílik a Toldy plasztikus filmszínház Július 26-án megnyílika Toldy filmszínház, az ország egyetlen plasztikus mozija, a Bajcsy Zsilinszky út 36. sz. alatt. Első műsorán szerepel a ♦Május 1« című színes plasztikus riportfilm, az ♦Artista- Vizsga*, valamint az »a fiaikért! séta« című színes plasztikus film. Az előadások kezdete fél 4, 5, fél 7, 8, fél 10 órakor lesz. Bemutatták a „Déryné“-t a karlovyvaryi filmfesztiválon Hétfőn este mutatták be a karlovyvaryi filmfesztiválon a »Déryné« című magyar játékfilmet. A közönség lelkes tapssal üdvözölte a magyar filmküldöttséget, amely »'a film bemutatása előtt megjelent a pódiumon. Szántó Miklós, a népművelési minisztérium filmfőosztályának vezetője, a magyar filmküldöttség vezetője kiemelte, hogy a magyar filmkultúra fejlődése is bizonyítja: az igazi művészet csak a szabadság légkörében virágozhat. Az igazi művészeknek ott a helyük a nemzeti függetlenség harcosainak sorában, gyűlölniök kell az elnyomás minden formáját. A most bemutatásra kerülő film egy ilyen művész életét mutatja be. Déryné olyan hatalom ellen harcolt, amely erőszakkal akarta letiporni a magyar nemzetet és elnémítani a magyar nyelvet. A filmet a többi között bemutatták Indiában, bemutatták Nyugaton is, ahol a népek az amerikai és más imperialisták ellen élet-halálharcban küzdenek függetlenségükért, szabadságukért és védik a békét — folytatta beszédét Szántó Miklós. — A film visszhangja azt mutatja, hogy a nézők" kifajítást, hősiességet és győzelmi bizonyosságot tanultak belőle. A magyar nép függetlenségi harca egyik dicsőséges szakaszának ez az ábrázolása azt bizonyítja, hogy az igazi hazaszeretet elválaszthatatlan az igazi nemzetköziségtől. A közönség Szántó Miklós szavait nagy tapssal fogadta, Úttörők virágcsokrokat nyújtottak át a küldöttség tagjainak. A »Déryné« című magyar játékfilm igen nagy sikert aratott és a vetítés után a jelenlévők lelkesen ünnepelték a magyar filmküldöttséget. Vasárnap este mutatták be a karlovyvaryi hetedik nemzetközi filmfesztiválon, a » Békét akarunk« című színesfémet, amely a berlini III. Világifjúsági Találkozó eseményeit örökíti meg. A filmet szovjet és német filmművészek közösen készítették. Főrendezői: Ivart Pirjev Sztávn-díjas szovjet filmrendező és Joris Iwens filmrendező. A kiváló filmalkotás igen mély hatással volt a nézőkre; a közönség a vetítés közben több ízben lelkes tapssal fejezte ki tetszését, a film befejezésekor pedig lelkesen tüntetett a népek barátságai és a béke mellett. A kecskeméti Katona József Színház operaelőadása a Margitszigeten A Magyar Szovjet Társaság Majakovszkij Szabadtéri Színpadán két előadást tartott az Állami Kecskeméti Katona József Színház: előadták Farkas Ferenc Csinom Palkó című daljátékát és Donizetti Szerelmi bájital című operáját. Különösen az opera színrehozatala érdemelte meg a legnagyobb figyelmet, hiszen tudjuk, hogy Kecskeméten nincs operatársulat — a Donizetti-dalművet a színház operetténekesei és prózai színészei tanulták be. A kecskeméti színháznak erről az úttörő kezdeményezéséről már régebben beszámolt a Magyar Nemzet, most csak annak jelentőségét kívánjuk hangsúlyozni, hogy a főváros dolgozói is személyesen győződhettek meg a kecskemétiek példamutató művészi munkájáról a Margitszigeten tartott előadás kapcsán. Meglepetéssel és fokozódó örömmel figyelte a szabadtéri színpad hatalmas közönsége a jelenetről jelenetre kibontakozó színvonalas teljesítményt, amely — kisebb fogyatékosságaitól eltekintve— egy állandó vidéki operatársulatnak is dicséretére válna. Frissen pergő, jól összetartott előadás volt, a színpadon kitűnő vígoperai szellem uralkodott s valami közvetlen, minden nagyképűségtől ment, commedia deli carte-szerű stílus. Ami a szereplőket illeti, bízvást elmondhatjuk, hogy itt a »rejtett tartalékol« felkutatásának és felhasználásának esetével állunk szemközt. A női főszerepet éneklő Gyólay Viktória például fényesen bebizonyította, hogy képessége, énekkultúrája az Operaszínpadon is komoly sikerrel hasznosítható. Értékes, szép tenororgánum Mucsi Sándoré, szerepének nehézségeit is legyőzte szívós tanulással. ’A buffó-szerepekben jó humorral és színjátszóképességgel tűnt ki Győri Gyula és Csorba István Általában megállapíthattuk, hogy ez a frissen összetoborzott kecskeméti operagárda igen erős a színészi játékban. A kórus aktív részvételét, eleven játékmodorát megmagyarázza, hogy az a színház prózai együtteséből került ki, tehát olyan színészekből, akiknek elsődleges feladata a játék. Dicséretükre legyen mondva, a karéneklésben is igen szép eredményt értek el s az ő teljesítményükkel vált teljessé az operaelőadás. Mindezekért az eredményekért elsősorban Megyési Pált illeti elismerés, aki a zenei betanítás, vezénylés és a rendezés munkáját egyszemélyben végezte el. (szt) tollheggyel Egy »futójavítás« története A Magyar Nemzet CC. 316 rendszámú, Vauxhall 12 típusú kocsija »futójavításra« szorult. A Lapkiadó Vállalat május 26-án szerződést kötött a II. sz. Autójavító Vállalattal, amely a munkát június 30-ra »ütemezte be«. Az Autójavító telefonon külön is figyelmeztette a vállalatot, hogy csak akkor tudják tervszerűen elvégezni a munkát, ha a kitűzött napon, 30-án odaküldik a kocsit. Ez meg is történt. A munka elkészültét július 10-re ígérték. A gépkocsivezető ezen a napon elment, h-ogy hazahozza a kijavatolt autót, azonban azt félreállítva találta a motorműhelyben. Kezdett rárakódni a feledés pora... Egy elszakadt kézifékhuzal kicserélésén kívül i1 nap alatt hozzá sem nyúltak! A kocsi máig sem készült el Aratás, cséplés, begyűjtés ideje van, az újságnak még a szokottnál is jobban kell az autó, hogy meghozhassa és közzétehesse a munka híreit. Autó azonban nincs, mert a II. sz. Autójavító Vállalatnál elfelejtkeztek a futójavításról... Várjon miféle termelést, módszerrel dolgozik a Hsz. Autójavító, kik, hogyan szervezik ott a munkát, hogy ilyesmi megtörténhet? Hallottak-a valamit állami fegyelemről és tervfegyelemről azok, akiknek a hibájából egy nélkülözhetetlen autó hetekre kiesik a termelőmunkából? És vajjon a vállalat vezetője felelősségre vonta-e a mulasztókat? Bár az is lehet, hogy éppen a vállalat vezetőjét kellene elsősorban felelősségre vonni... s „VIDÁM TARKA EST" minden szerdán és pénteken, először f. hó 16-án, szerdán este fél 9 órai kezdettel a BUDAPESTI BÜFFÉ VÁLLALAT MARGITSZIGETI CASINÓ üzemének teraszán Közreműködnek : Kazal László, Kardos Magda, Mátrai György, Gyenes Magda, Bartha Judit, Farkas Vera, Pécsi Gizi, Bogár Szichárd, Ludmilla Korzakova, Goda Margit Műsor után: ZENE, TÁNC! Csöpi tánzenekara Belépődíj H__Ft