Magyar Nemzet, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-14 / 216. szám

4 _ MagnarS’«l _ A minisztertanács és az MDP Központi Vezetőségének határozata az állattenyésztés és a takarmánytermelés fejlesztéséről az 1952-54. években KOSSUTH: A SZABADSÁGHARC FEGYVERKOVÁCSA Országunk állattenyésztése a felszabadulás ótai és különösen az ötéves terv első két évében jelentősen fejlődött. 1948. óta a szarvasmarhaállomány 22, a sertésállomány 94, a lóállomány 27, a juhállomány 151 százalékkal növekedett. Országunk állatállománya lényegesen meghaladja a felszabadulás előtti színvonalat. Jelentősen fejlődött az állattenyésztés a ■termelőszövetkezetekben és különösen az állami gazdaságokban. A mezőgazdaság szocialista szektoraiban együttvéve, az utóbbi két évben a szarvasmarhaállomány 305, a sertésállomány 135, a lóállomány 308, a juhállomány 236 százalékkal nőtt. Az állattenyésztés fejlődését elősegítette a minisztertanács 1950-ben megjelent határozata, amely nagy szerepet játszott abban, hogy állatállományunkat az egymást követő száraz esztendők ellenére nemcsak helyreállítottuk, hanem lényegesen a háború előtti színvonal fölé emeltük. A fejlődés mellett azonban hiányosságok is vannak és a mezőgazdaság minden dolgozójának nagyobb erőt és gondot kell fordítani ötéves tervünk állattenyésztési előirányzatának teljesítésére, hogy a dolgozó lakosság hússal, zsírral, tejjel, vajjal való ellátását a száraz esztendők ellenére is az eddiginél jóval magasabb szintre emelhessük. 56 százalékkal több sertéshús, 45 százalékkal több marhahús Az 1952—54. években tovább kell növelni az állatállományt és emelni kell az állattenyésztés termelékenységét, az átlagos hozamot és a szaporaságot. Az állatállományt 1954. év végéig 1952. márciusához viszonyítva a következőképpen kell fejleszteni: az összes szarvasmarhaállományt 11 — ezen belül a tehénállományt 32 —, a lóállományt 8, a sertésállományt 14, a juhállományt 62 százalékkal kell növelni. A termelőszövetkezetekben 1952. márciusához viszonyítva 1954.Végéig a közös szarvasmarhaállományt 353 — ezen belül a tehénállományt 460 —, a közös sertésállományt 356, ezen belül a kocaállományt 365, a lóállományt 387, a közös juhállományt 282 százalékkal, a közös baromfiállományt pedig tizennégyszeresére kell emelni. Az állami gazdaságok ugyanebben az időszakban szarvasmarhaállományaikat 173, a tehénállományt 214, a sertésállományt 114, a lóállományt 107, a juhállományt 90, a baromfiállományt 128 százalékkal növelték. A tehenek átlagos évi tejhozamát az 1951. évihez viszonyítva 1954-re országosan 400 literrel kell emelni. 1954-ben az állami gazdaságok átlagosan 3200 literes, a termelőszövetkezetek 2400 literes évi tejhozamot érjenek el. A juhonkénti gyapjúhozamot országosan 0.5 kilogrammal kell növelni, ezen belül az állami gazdaságokban 4,3, a termelőszövetkezetekben 4 kilogrammos átlagos gyapjúhozamot kell elérni. Az egyéves tojáshozamot országosan tojónként 19 darabbal kell növelni, az állami gazdaságokban el kell érni a tojónkénti évi 110, a termelőszövetkezetekben az évi 100 darab tojást. Az átlagos malacszaporulatot országosan 37 százalékkal kell növelni. Az állami gazdaságokban 1954 ben országos átlagban 100 anyakoca után 1200 darab, a termőszövetkeztekben pedig 100 anyakoca után 860 darab malacot kell felnevelni. Az átlagos borjúszaporulatot országosan 10 százalékkal kell emelni. Az állami gazdaságokban 1954-ben évente 100 tehén után 85, a termelőszövetkezetekben pedig 75 borjút neveljenek fel. A juhok szaporulatát országosan 15 százalékkal kell emelni. Ezen belül el kell érni, hogy egy év alatt 100 anyajuh után az állami gazdaságokban 125, a termelőszövetkezetekben 100 bárányt neveljenek fel. A szaporulat növelésével, az állatok jobb meghizlalásával 1952-höz viszonyítva 1954-ben 50 százalékkal több sertéshúst és 45 százalékkal több marhahúst kell termelni. Állattenyésztésünk további fejlesztése a tenyésztői munka megjavítását, a fejlett állattenyésztési módszerek széleskörű alkalmazását követeli meg. Ennek érdekében az illetékes minisztériumok gondoskodnak a Szovjetunióban és az élenjáró állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben bevált fejlett tenyésztési és takarmányozási módszerek elterjesztéséről. A határozat ennek érdekében intézkedik az egyedi takarmányozásról, a zöld futószalag bevezetéséről, a kétszeri malacoztatásról, a sertésfajtáik keresztezéséről, a szaporább és nagyobb hozamú állatfajták elterjesztése érdekében a törzstenyészetek létesítéséről és a fajták továbbjavításának főbb irányairól. Szaporítani kell a jobb termőképességű fajták arányát. A sertésállományon belül mindenekelőtt a nagy fehér- és más hússertésfajtákat kell elterjeszteni. Szaporítsák el a bőven tojó legkori tyúkokat a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban és biztosítsák számukra a megfelelő igényesebb tartási körülményeket. A kiváló apaállatok tenyészhatásának jelentős kiterjesztése céljából tovább kell fejleszteni a mesterséges termékenyítést. A termelőszövetkezetek tenyésztői munkájának irányítása és megjavítása céljából aföldművelésügyi minisztérium szervezzen állami állattenyésztő állományokat. 1952. év végére 9 szarvasmarhatenyésztő, 9 lótenyésztő, 6 juhtenyésztő, 7 sertéstenyésztő állomást kell létesíteni. Ezenkívül minden megyében állami baromfitenyésztő állomást kell szervezni. A mezőgazdaság minden szektorában gondoskodni kell az állatállomány erőteljes fejlesztéséről, az állattenyésztési munkát szervezettebbé, megbecsültebbé kell tenni. A termelőszövetkezetek kötelessége, hogy alakulásuktól számított egy éven belül minden 100 kh. szántóföldi területre legalább 5 tehénnel, 4 kocával, 43 baromfival és juhtenyésztő vidékeken 20 anyajuhhal rendelkezzenek. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok az idei szárazság ellenére is, összes takarmányozási lehetőségük felhasználásával törekedjenek állatállományuk további fejlesztésére. Az állami gazdaságokban és a III. típusú termelőszövetkezetekben, illetve csoportokban alakítsák, ki az állattenyésztés fejlett nagyüzemi munkaszervezetét, az állattenyésztési brigádokat, ahol nagyobb létszámú állatállomány van, külön-külön létesítsenek állattenyésztési farmokat. Több kukorica és takarmány állattenyésztést irányító szervek Az állati termékhozamok és a szaporaság emelése, valamint az állatállomány számának fejlesztése érdekében nagy mértékben emelni kell a takarmánytermelést. El kell érni, hogy 1952-ben minden gazdaság szántóföldi területének legalább egyötödét, 1953-ban és 54-ben egynegyed-egynegyed részét szervestrágyázza, elsősorban a kapásnövényeket, valamint az ipari növények és a takarmánykeverékek vetése előtt. Javítani kell a műtrágya felhasználását is. A magasabb terméseredmények érdekében alkalmazni kell mindenütt az alapvető agrotechnikai szabályokat. A kukorica holdankénti termésátlagát 1951-hez viszonyítva országosan legalább 2 mázsával, az állami gazdaságokban 4, a termelőszövetkezetekben pedig 3 mázsával kell emelni. Széles körben el kell terjeszteni a kukorica négyzetes, fészkes vetését és gépi művelését, a vetésterületnek 1953- ban legalább 30, 1954-ben legalább 40 százalékán, a hibridkukorica vetőmag alkalmazását 1953- ban a vetésterület 15, 1954- ben legalább 30 százalékán, a pótbeporzásnak egyszeri, de inkább kétszeri elvégzését. Az árpatermelés fokozása érdekében növelni kell az őszi árpa vetését 1952. őszén az öszszes árpa vetésterületének 53 százalékára, 1953. őszén pedig 59 százalékra. Mind az őszi árpa, mind a tavaszi árpa és a zab vetésénél rá kell térni a keresztsoros vetésre. 1953. évtől kezdve a takarmánygabonafélék vetésterületének egynegyedén nemesített vetőmagot kell használni. A pillangósvirágú szálastakarmánynövények növelésére fokozni kell a lucerna nyári vetését, pótbeporzását és keresztsoros elvetését. Tovább kell növelni a másodnövények vetésterületét: 1952-höz viszonyítva 1953-ban 43 százalékkal, 1954- ben pedig 68 százalékkal. A szántóföldi takarmánytermelés területét országosan mintegy 100.000 kat. holddal kell növelni, elsősorban eddig nem művelt terepterületek és parlagok művelésbe vonásával és egyes, gyengehozamú rétek és legelők feltörésével. A fejlődő állatállomány részére különös gonddal kell a takarmánytartalékok gazdaságos felhasználását megszervezni. Az állattenyésztés és a takarmánytermelés fejlesztése érdekében jelentősen meg kell javítani a szakmai propagandát, valamint a mezőgazdasági tudományos intézetek munkáját. Az Agrártudományi Egyetem állattenyésztési és állatorvosi karain, valamint a Mezőgazdasági Akadémián fordítsanak vagy gondot a fejlett állattenyésztési módszerek gyakorlatának oktatására. A legjobb állattenyésztési dolgozókat öthónapos brigádvezetői tanfolyamon kelltovábbképezni. A tanfolyamot elvégzők megkapjákaz állattenyésztés I. osztályú mestere” címet és oklevelet. Intézkedik a határozat a szakkönyvek nagyobb számban való kiadásáról és a szovjet állattenyésztési szakkönyvek magyar nyelven való megjelentetéséről. Az állattenyésztési tudományos munka színvonalának emelése, valamint eredményességének fokozása érdekében a Magyar Tudományos Akadémia és a földművelésüügyi miniszter az állattenyésztési kutatóintézetek és a kutatók részére feladatul tűzi, hogy dolgozzanak ki takarmányozási és tartási módszereket, melyek segítségével meglévő állatfajtáink termelőképességét és szaporaságát fokozni lehet. Tanulmányozzák az ország különböző területein kialakult tájfajták tartási és tenyésztési viszonyait, dolgozzák fel évente a legkiemelkedőbb termelőszövetkezeti és állami gazdasági állattenyésztők tapasztalatait és dolgozzanak ki rendszabályokat és eljárásokat a gümőkór, a brucellózis és a sertéspestis, valamint a felnevelési betegségek visszaszorítására, illetve megelőzésére. A földművelésügyi miniszter a herceghalmi állattenyésztési intézet megerősítése mellett 1954. év végéig a magyaróvári, keszthelyi, debreceni és szarvasi tudományos intézetekben is szervezze meg az állattenyésztési kutatómunkát és gondoskodjék arról, hogy az Agrártudományi Egyetem, valamint a Mezőgazdasági Akadémia állattenyésztési tanszékein is végezzenek rendszeres kutatómunkát. Az állattenyésztés 1952—54. évi tervének sikeres végrehajtása az állattenyésztés fejlesztése érdekében 1952-höz viszonyítva 1953-ban 24, 1954-ben 49 százalékkal több beruházást kell végrehajtani. Az állattenyésztési terv végrehajtásának elősegítése érdekében meg kell erősíteni az állattenyésztést irányító szerveket. A földművelésügyi minisztériumban állattenyésztési főigazgatóságot, az állami gazdaságok és erdők minisztériumában pedig önálló álattenyésztési osztályt kell létrehozni. A földművelésügyi miniszter a megyei és járási tanácsok mezőgazdasági osztályait a legjobb állattenyésztési szakemberekkel erősítse meg. 1954. év végéig azokon a gépállomásokon, amelyek túlnyomórészt termelőszövetkezeti körzetekben működnek, alkalmazzon egy-egy állattenyésztési szakembert. Meg kell javítani az állatorvosok munkáját is és az állategészségügyi rendszabályok alkalmazását. Az állattenyésztés fejlesztése nagy feladatot ró a mezőgazdaság minden dolgozójára. Megköveteli az állattenyésztés fejlesztése érdekében az eddig fel nem használt összes lehetőségek és tartalékok kiaknázását. Az állattenyésztés fejlesztése legyen egész dolgozó népünk egyik legfontosabb ügye ötéves tervünk sikeres megvalósításában. Rendszeres kutatómunka vas kitartással építette ki öszszeköttetéseit a kulisszák mögött a forradalom belső ellenségeivel. Cinkosait behozta a pénzügyminisztériumba és a bankjegynyomdába s a pénz- és bankjegyek előállításának lassításával súlyos károkat okozott a kormányzatnak, a népnek, az országnak. Kossuth, aki egyébként többnyire szerencsés kézzel, jó érzékkel válogatta össze munkatársait, Duschek esetében nagyot tévedett. Felült az üres látszatoknak, elkápráztatta a »becsületes tisztviselők kötelességtudása és nem ellenőrizte kellőképpen ezt a gonosz kalandort, aki megérdemli »a szabadságharc legveszedelmesebb szabdőre« jelzőt. Ma már világosan látjuk, hogy valahányszor komoly lehetőség nyílt volna jelentős fegyverbehozatalra. Duschek bürokratikus huzavonával, álindokokkal szegült ellen, holott már koratavasszal 600.000 forint értékű aranypénz és veretlen arany, meg ezüst feküdt felhasználatlanul az állampénztárban, amelyekért 50.000 fegyvert lerúvós kitartással építette ki ősz-Kossuthnak, a hadiipari munszeköttetéseit a kulisszák mögött másságnak és a forradalom van a forradalom belső ellensége.samennyi hívének együttes erő- Yel- Cinkosait behozta a pénzfeszítései tették lehetővé, hogy ügyminisztériumba és a bank 1849. tavaszán megindulhatott jegynyomdába s a pénz- és a honvédség támadó hadjárata, bankjegyek előállításának valamelynek győzelmes ütközetei- sitásával súlyos károkat okozott be a világraszóló diadalt arat a kormányzatnak, a népnek, azak a magyar fegyverek. Csakországnak, patáink mindent elsöprő erejét Kossuth, aki egyébként több- Görgey ezúttal belpolitikai nyíre szerencsés kézzel, jó érokokból torpantotta meg azzékkel válogatta össze munkaosztrák határon. Ezzel is tá- társait, Duschek esetében támogatni kívánta a békepárt gyot tévedett. Felült az üres politikáját, amely ekkor már látszatoknak, elkápráztatta a fokozódó befolyáshoz jutott, a »becsületes tisztviselői kötelesparlament radikálisai viszontségtudása és nem ellenőrizte mindinkább elszigetelődtek, így kellőképpen ezt a gonoszka, a politikai helyzet valójában landolt, aki megérdemli »a szájobbfelé fordult s bár egy helyiabadságharc legveszedelmesebb lenül megválasztott korai időszakelőre ajelzőt. Ma már vitapontban ma szabadságharcosan látjuk, hogy valahánysikereinek biztosítása és a fór-szer komoly lehetőség nyílt radalom alapjainak megerősít volna jelentős fegyverbehozatale nélkül — a Habsburg-ház falja. Duschek bürokratikus áprilisi trónfosztása elvezetett huzavonával, álindokokkal szen köztársaságig ez lényegében gúlt ellen, holott már korsósak a külső homlokzat volt, tavasszal 600.000 forint értékű hiszen belül a forradalom vér- aranypénz és veretlen arany, de imét szolgáló intézmények meg ezüst feküdt felhasználat- és rendeletek egész sorát szá- tanul az állampénztárban, múlták fel — a békepárt sor- amelyekért 50.000 fegyvert le kiHmiiimiiiiiumiimiiiimiiiiiniiiiimiiiiiiimiiiiimiiiiimmiiiiniiiiimiiiimiiiiiiiiimiimiiim: A nemzeti függetlenség nem oly | jelige, mely ha egyszer zászlóra | íratott, onnan egykönnyen letöröl- hető. Vannak szellemek, melyek | nehezen tűnnek el, ha egyszer fel- | idéztetnek. (1859.) T.iiiiiimmimiimmiuimiimiimiiiiiiHiiiiuumimmiimiiimmiimimimiimiiimiiiiiiiiiiithetett volna Törökországon keresztül a felszerelésre váró új csapatokhoz szállítani. Ez a nagymennyiségű fegyver, a legnagyobb szükség idején, megfordíthatta volna a sorsot égető követeléseire. Megszűnt a forradalom legerősebb szerve, a honvédelmi bizottmány és a kormányzó cselekvőképességét a miniszteri felelősség elvének gyakorlati érvényesítésével próbálták lefékezni. A békepárt politikájának következményei közben a cári seregek beavatkozásának küszöbére érkezett ország — hátában a megvert, de meg nem semmisített s új erőre kapó osztrák hadakkal — az egyre élesedő ellentétek pergőtüzében, politikusok és tábornokok tusakodó csoportjainak a nemzeti ellenállásra bénítólag ható acsarkodásai között, forradalmi erejében és kitartásában folyton gyengülve haladt az összeroppanás felé. Kossuth a fenyegető összeomlást, ha lehet, még keményebb munkával igyekezett elhárítani. Pest és az ország legnagyobb részének visszafoglalása a megoldásra váró kérdések egész sorát vetette fel. Új helyzet állott elő a fegyvergyártás terén is. A hadseregparancsnokok lázasan sürgették a fegyver- és lőszerszállításokat, Nagyvárad teljesítőképessége azonban nem állt arányban az egyre fokozódó szükséglettel. Ezért Kossuth, mindjárt Buda visszafoglalása után, visszatelepítette Pestre az állami fegyvergyárat, Nagyváradon csak a fegyverjavító műhely, az ágyúgyár és a lőpormalmok maradtak. Egyidejűleg új fegyvergyár létesítését rendelte el Komáromban, az ország legnagyobb és legjobban védett erősségében. Június 8-án már jelentette is Klapka tábornok várparancsnok: »A puskagyár felállításán szorgalommal működünk.* A nagyváradi fegyvergyár visszatelepítése nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. Heteket vett igénybe a gépek szétszedése, csomagolása, szállítása és üzembehelyezése. Mtre az üzem termelése újból felfuthatott volna, jött a tragikus fordulat: ismét fel kellett adni a fővárost. Kossuth az állami fegyvergyár kényszerszünetének néhányhetes időszakát azzal vélte ellensúlyozhatónak, hogy a Buda elfoglalásakor zsákmányolt 8760 különféle gyalogsági fegyvert a nagyváradi és debreceni fegyverjavító műhelyekben gyorsított ütemben kijavíttatta. A súlyos fegyverhiányon — hiszen a honvédség létszáma állandóan szaporodott — ez a zsákmány nem segített tartósan. A baj megelőzésére már csak egy mód kínálkozott: a fegyverbehozatal. Tulajdonképpen itt lépa fegyverkezéstörténetébe! Duschek Ferenc pénzügyminiszter — István nádor bizalmasa —ez az osztrák származású főtisztviselő, aki mint „kiváló pénzügyi szakember*, 1848. áprilisában került államtitkárként a pénzügyminisztériumiba. Jól értette a módját, hogy Kossuth bizalmába férkőzzék, ugyanakkor szí Az összeomlás felé Amikor Görgey — Kossuth állandó és követelő sürgetésére — 1849 júniusában végre támadásra szánta el magát, csatát csata után vesztett a harci szünetben rendezett és kiegészített osztrák csapatok ellen és június 25-én a cári seregei betörése is kétségbevonhatatlan ténnyé vált. A honvédek egyre nagyobb területek feladására kényszerültek, ami egyet jelentett a hadi- és hadfelszerelési ipar nyersanyag- és gyártási bázisainak gyors összezsugorodásával. Ismét szekerekre kellett rakni az elmozdítható berendezéseket, a gyárak részére új termelési központokról kellett gondoskodni, de alig telepedtek meg valahol, a hadihelyzet folytonos romlása, az újabb katonai visszavonulások további vándorlásokra kényszerítették az üzemeket és a munkásokat. A helyzet még sokkal ■nyomasztóbbá vált, mint januárban, mert most a harapófogó két szára — az osztrák és a cári hadak — gyors ütemben közeledett egymáshoz, hogy összeroppantsa a honvédelem katonai és ipari szervezetét. Kossuth ismét az összes erők koncentrációját választotta kivezető útnak. Előbb hatalmas ütéssel akarta leteríteni az osztrákokat, majd külön akart megmérkőzni az amúgy is vontatottan, kedvetlenül, túlságos óvatossággal előrehaladó orosz sereggel, amely — számos jel szerint — nem is vállalkozott volna egy nehéz téli hadjáratra. Ez bátor és észszerű elgondolás volt s ha a képviselőházban és Görgey környezetében erősödő kapituláns irányzat nem okoz annyi ellenkezést, zavart, defetizmust, a honvédség zömének töretlen forradalmi elszántságára és osztrákellenes gyűlöletére támaszkodva, ez a terv komoly reményt nyújtott volna a sikerre. A feltornyosuló veszedelmek idején Kossuth szerette volna önmagát megsokszorozni. Szinte éjjel-nappal dolgozott. A déli irányban visszavonuló hadsereg, valamint a várak fegyver- és lőszerellátásáról kívánt legelsősorban gondoskodni. Július 3-án, Arad visszafoglalása után az aradi várat jelölte ki a fegyver- és lőszergyártás központjának. A terv kivihetetlennek bizonyult. Az összelődözött várban, az »omladékokká« vált városi házakban csak a lőkupakés gyutacsgyár talál »új otthonokra«, az ágyú- és csőfúrást, a fő hadszerhivatalt és a tüzérdolgozóházat Láhner tábornok visszairányította Nagyváradra, a fegyvergyártás pedig Szegeden indult meg, az ottani vár kazamatáiban, sötét, nedves, levegőtlen pinceodúkban. Ezek az üzemek hihetetlen nehézségek között készültek fel ismét a munkára, de az anyagkészletek gyorsan kimerültek s új nyersanyag beszerzése ez ország rohamosan szűkülő területéről már nem volt lehetséges. Az aradi gyutacsigyár rézkészlete is kifogyott Július 18-án maga Kossuth avatkozott be, hogy ennek a döntő jelentőségű üzemnek a továbbvitelét biztosítsa. »Teremt*sen elő a pénzügyminisztérium* bárhonnan vesz is, nyújtott sár* garezet« s ha ez nincs, vastag* rezet és a nyújtáshoz szükséges hengereket. Az utánpótlási és szállítási szervezet működésében — a Görgey közvetlen munkatársai köréből származó kapitulána hangulat erjesztő hatására —a könnyelműség és nemtörődöm* ség lett úrrá. Akadtak csapat* testek, amelyek az alkalmi rak* tárakból kétszeres mennyiségű fegyvert, lőszert, ruhát vettek fel s így másoknak a legszüksé* gesebb sem jutott. Amikor Schlick osztrák tábornok csapatai augusztus 4-én megszállták Makót és Kossuth a hadfelszerelési hivatalt Facsetre, a fegy* vergyárat Ménesre, a kardgyá* rat és a ruha bizottmányt Rád* nára, tehát jelentéktelen közsé* gekbe helyezte át, — ez a ren* delkezés egyet jelentett tevékenységük végleges beszüntetésével. Az ide-oda bolyongó üzemeket már képtelenség volt munkába állítani. Száz év haxusi legendája Száz év óta szövődött az a hazug legenda, amely szerint a honvédek fegyvertelenek és rongyosak voltak s ezért nem állhattak ellen a túlerőnek. Ezt a céltudatos, a világosi fegyverletételt menteni, Kossuthot pedig a szabadságharc nagy történelmi perében elmarasztalni kívánó vádat az 1848—49-es időszakra vonatkozó dokumentumok teljes mértékben megcáfolták. A titkos bécsi levéltárakból napfényre került adatok szerint a szabadságharc meggyengülésében szereplő okok között, sőt magában a katasztrófában is aránylag igen kis része, a legkisebb része volt a hadi- és hadfelszerelési ipar működése fogyatékosságainak. A kossuthi zseni ezen a téren óriásit alkotott. A kortársak számára is váratlan, rendkívüli eredményeivel nemhogy lábraállítani segített egy közel kétszázezer főnyi sereget, de nagyszerű teljesítményei révén éppen ez a terület volt az, amelyen a forradalom vezére a legkézzelfoghatóbb sikereket mutathatta fel. A szabadságharc gazdasági tartóoszlopai között a háborús ipar nem a leggyengébbnek, hanem a legerősebbnek bizonyult. Marx és Engels is világosan meglátták és hangsúlyozták Kossuth nagy érdemét — egyéb teljesítményei mellett — a nemzeti fegyvergyártás megindításában. A haladás hívei tisztelettel és elismeréssel hajthatnak fejet Kossuth, legszűkebb ipari munkatársai, a hadiipar minden munkásának emléke előtt. Ők valamennyien szoros egységben küzdöttek a nemzet nagy harcának győzelmes befejezéséért. Kossuth képtelen lett volna nélkülük nagyszerű ipari terveit megvalósítani. Az akkor még fejletlen, szervezetlen, magára hagyott, a műveltség és a politikai tudás alsó fokán álló munkásság ösztönszerűen megérezte, tudta, hol a helyes az igaz ügy mellett — a szó szoros értelmében — az utolsó percig kitartott. A fegyverletételt megelőző napokban, amikor Görgey már nyíltan paktált a cári tisztekkel a megadás feltételeiről, az aradi vár sötét kazamatáiban a kiéhezett, lerongyolódott, hetek óta rendes élelem és fekhely nélkül robotoló magyar munkások, a leggyötrőbb bizonytalanság óráiban kovácsolták a fegyvert, köszörülték a kardot, töltötték a lövegeket. A szabadságharc hadiipari munkássága a teljes kilátástalanságban sem hagyta cserben a 48-as forradalom süllyedő hajóját. Farkas Lajos Dr. Radó Géza váMiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinii Építésztechnikust, vízszerelőt felvesz az Orion Rádiógyár X. ker., Jászberényi út 29. mmmimmimmmimimiiiimiiiimimiiimiii .Vasárnap, 1952. szeptember 14.