Magyar Nemzet, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-01 / 257. szám
Szombat, 1952. november 1.. Provokációk a semleges övezetben Acheson hallgatott arról, hogy a keszoni fegyverszüneti tárgyalások menetével párhuzamosan rendszeresen katonai incidensek történtek Keszoni semleges övezetében. Az incidenseket kizárólag amerikai és délkoreai katonák provokációi okozták. Az amerikai repülők rendszeresen lőtték a koreaik kínai küldöttség autóit, noha fehér zászló volt rajtuk, gépfegyvertüzet zúdítottak a semleges övezet határára fekvő Panmindzsonra, rálőttek az őrjáratokra, amerikai repülőgépekről benzintartályokat dobtak a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek küldöttségének tartózkodási területére, bombázták ezt a területet, lőtték a tárgyalásokra kijelölt területeket. Mindössze nyolc nap leforgása alatt (1951. augusztus 23-tól 30-ig) az amerikai repülőgépek tizenkétszer sértették meg a keszoni övezet légiterét, szeptember 1-ére pedig még bombákat is dobtak le Namar tábornok szállása közelében. Szeptember első hetében az amerikaiak száz berepülést hajtottak végre a keszoni semleges övezet fölé,lőtték a tárgyalások színhelyét. A koreai-kínai tárgyaló félnek óriási kitartásra volt szüksége, hogy ilyen körülmények között megőrizhesse nyugalmát, késznek mutatkozzék a megegyezésre különböző kérdésekben, amelyeket az amerikai parancsnokság szándékosan éles formáiban vetett fel. Mindezek ellenére a koreai-kínai fél ki tudta küszöbölni azt a sok ürügyet, amely akadályozta a megegyezést a fegyverszüneti tárgyalásokon. A koreai-kínai fél rugalmas, mélységesen békeszerető és becsületes módszerének eredményeként megegyezés jött létre a fegyverszüneti tervezet több mint hatvan cikkelyében. A hadifoglyok kicserélésének kérdése — Nem jött létre azonban megegyezés az egyik fontos kérdésben, amely valóban rendkívül éles forrását öltött a hadifoglyok kicserélésének kérdésében. Ez a kérdés elég komoly ahhoz, hogy részletesebben foglalkozzunk vele, annál is inkább, mert ez alkalommal is, mint sok más esetben, az amerikai küldöttség az amerikai parancsnokság teljesen elfogadhatatlan, a nemzetiközi jog alapelveivel ellenkező álláspontját az Egyesült Nemzetek Szervezete álláspontjaként próbálja feltüntetni.— A hadifoglyok kérdése egyáltalán nem váratlanul merült fel az amerikai fél előtt, mint itt Acheson állította. Ez a kérdés valójában kezdettől fogva a keszoni fegyverszüneti tárgyalások napirendjén szerepelt. — Nem bocsátkozom részletekbe, csak a hadifoglyok kicserélésével kapcsolatos tárgyalások legfontosabb szakaszaival foglalkozom. 1951. december 12-én a koreai-kínai fél ebben a kérdésben a következő javaslatot tette: — Mindegyik fél engedjen szabadon minden őrizetében lévő hadifoglyot; a fegyverszüneti egyezmény aláírása után a lehető legrövidebb idő alatt engedjenek szabadon és szállítsanak haza csoportokban minden hadifoglyot, aki a felek őrizetében van és elsősorban a súlyosan sebesült és beteg hadifoglyokat engedjék szabadon; a fegyverszüneti bizottság ellenőrzése alatt létesítsenek hazatelepítési bizottságot, amelyben mindegyik fél egyenlő számú küldöttel képviselteti magát, cseréljék ki a felek őrizetében lévő hadifoglyok jegyzékét, mihelyt megegyezésre jutnak az előző pontokban. Válasz helyett amerikai ultimátum — Lényegbevágó válasz helyett, e javaslaton a az amerikai fél ultimátum formájában azt követelte a koreai kínai féltől, hogy adjon tájékoztatást a hadifoglyokról és az úgynevezett Nemzetközi Vöröskereszt bizottságának képviselői tehessenek látogatást a hadifogolytáborokban. Az amerikai fél addig nem is volt hajlandó lényegében megvitatni a kínaikoreai fél javaslatát, amíg az utóbbi nem adja meg a kívánt tájékoztatást. A koreai-kínai fél 11559 hadifogolyra vonatkozólag megadta a követelt fővágosítást. , NcsiZs! Az amerikai álláspont a koreai hadifoglyok kérdésében ellenkezik a nemzetközi joggal — állapította meg Visinszkij az ENSZ-ben Mr .T. Visinszkij beszédének első részét lapunk tegnapi számában közölték. Acheson azt állította, hogy az amerikai parancsnokságnak a fegyverszüneti tárgyalások során az volt az egyedüli célja, hogy a lehető legnagyobb biztosítékot nyerje az agresszió megismétlődése ellen. Az amerikai parancsnokságnak e tárgyalások során elfoglalt álláspontja azonban teljesen ellentétes ezzel az állítással — mondotta A. J. Visinszkij. — Íme a tény: 1. Acheson arra hivatkozott, hogy a célok érdekében a váltáskor nem szabad növelni a csapatok létszámát. E javaslat ellen a koreai-kínai parancsnokság részéről semmiféle ellenvetés sem hangzott el. A koreai-kínai parancsnokság azonban azzal a teljes igazságos követeléssel állott elő, hogy teremtsenek olyan feltételeket, amelyek e téren kizárják a viszszaélést, megszüntetik annak lehetőségét, hogy váltás ürügyével a valóságban növeljék a szembenálló fél fegyveres erőinek létszámát. Éppen ezért követelte a koreai-kínai parancsnokság, hogy legfeljebb 5000 főt váltsanak le. Az amerikai parancsnokság 75.000 főnyi keretet követelt, méghozzá annyira kitartóan, hogy a koreaikínai parancsnokság a zsákutca elkerülése érdekében beleegyezett, hogy a leváltható létszámot mindkét fél számára 35.000 főben szabják meg. 2. Az amerikai parancsnokság ragaszkodott ahhoz, hogy úgynevezett pártatlan bizottság segítségével ellenőrizhesse, mi folyik a koreai-kínai fél mögöttes területén. Ez nyilvánvaló beavatkozás lett volna az úgynevezett pártatlan bizottságon keresztül Észak-Korea belügyeibe. Ezt természetesen nem lehetett az esetleges agresszió elleni biztosítéknak tekinteni, hanem csupán mindenféle katonai bonyodalmakkal fenyegető új és új incidensek keletkezését segíthette elő. 3. Az amerikai parancsnokság hosszú vitát folytatott a demarkációs vonallal kapcsolatban; arra törekedett, hogy ez a vonal az amerikaiak számára stratégiai szempontból legelőnyösebb irányban húzódjék; arra törekedett, hogy megtartsa a korábban elfoglalt területeket. Az amerikai parancsnokság követeléseket támasztott arra vonatkozólag, hogy a demarkációs vonal megvonásakor engedjenek át Észak-Koreában jelentős területeket. Képmutatóan kijelentette, hogy „az ENSZ küldöttsége nem azért ragaszkodik javaslatához, mert érdekei fűződnek az »ENSZ-csapatok« ellenőrzése alatt álló területek kibővítéséhez, hanem azért, mert »az ENSZ-parancsnokságnak« szüksége van megfelelő védelmi vonalakra és ilyenek a 38. szélességi fok vidékén nincsenek. Ha teljesítették volna ezt a követelést, további több mint 13.000 négyzetkilométer, vagyis Korea egész területének egyhuszada az amerikai parancsnokság ellenőrzése alá került volna. Azt is követelték, hogy a demarkációs vonal Korea keleti partvidékén, Keszontól északra húzódjék, amely nyolc kilométerre északra terül el a 38. szélességi foktól. Ami az Ongdin-félsziget déli részét illeti, ezt hajlandók voltak átengedni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak, mert — mint az amerikai küldöttség egyik tagja kijelentette — teljesen közömbös, kinek adják ezt a területet, odaadhatnák akár Etiópiának, vagy Ausztráliának is. 4. Az amerikai parancsnokság — amikor hozzájárult a légi és tengeri hadműveletek beszüntetéséhez — ellenszolgáltatásként bizonyos északkoreai területek átengedését követelte. — Ezek az amerikai követelések világosan bizonyítják, milyen céljai voltak valójában az amerikai parancsnokságnak, amikor a demarkációs vonalról alkudozott és miért telt el ezzel az alkuval majdnem egy egész hónapkát. Az amerikai küldöttség a maga részéről 132 474 koreai és kínai hadifogolyról terjesztett elő jegyzéket, noha előzőleg a Nemzetközi Vöröskereszt bizottságának 176 070 hadifogolyról szóló listát adott át. — Acheson kijelentette hogy 37.000 embert egyszerűen sátra inősítettek, és szabadon engedtek, mert kiderült, hogy nem hadifoglyok, hanem polgári személyek. Később az amerikai parancsnokság még 11.000 embert a minősített át ilyen módon. A koreai-kínai fél követelte, hogy az amerikai küldöttség adjon tájékoztatást 1456 hadifogoly sorsáról, akiket december 18-án felvettek a két fél által kicserélt hadifogolynévsorban, de nevüket a későbbi listákon nem tüntették fel, továbbá 44.205 hadifogoly sorsáról, akiket az amerikaiak részéről a Nemzetközi Vöröskereszt bizottságán keresztül átadott korábbi listákon megneveztek, viszont nem vettek fel az 1951. december 18-án átnyújtott listákra. Az amerikai fél kijelentette, hogy a 44.205 hadifogolyról szóló adatok elavultak és ezeket a hadifoglyokat már szabadon bocsátották. Később az amerikai fél kénytelen volt elismerni, hogy ezek a hadifoglyok amerikai táborokban vannak és azért nem vették fel őket a december 18-án átnyújtott listákra, mert állítólag délkoreai születésű polgári személyek, akiket erőszakkal mozgósítottak a koreai néphadseregbe. Az amerikaiküldöttség 1951 december 31-én megígérte, hogy január 2-ig előterjeszti a teljes adatokat a hadifoglyokra vonatkozólag; január 3-án megismételte ezt az ígéretét, de semmiféle adatot nem terjesztett elő; január 12-én kijelentette, hogy nem szükséges előterjeszteni adatokat a hadifoglyokról a fegyverszünettel való megegyezés létrejötte előtt; január 15-én kijelentette, hogy ha a koreai-kínai fél kiegészítő adatokat terjeszt elő a délkoreai hadifoglyokról, akkor ezért cserébe előterjeszti a fő adatokat, január 18-án viszont kijelentette, hogy ezek az adatok nem főadatok és nem fognak tartalmazni tájékoztatást a 44.205 hadifogolyról Végül 1952 január 28-án az amerikai fél csupán 132.474 hadifogolyról nyújtott tájékoztatást. —Most Acheson azt mondja, hogy az amerikai táborokban végeredményben csupán 121.009 koreai és kínai hadifogoly van. Nem lehet mellőzni azt a tényt sem, hogy Ridgway vezérkara 1951 december 31-én beismerte: a háború elején foglyul ejtett 40.000 hadifogoly közül körülbelül 7000 meghalt az amerikai táborokban. Ravasz cselszövevény a jogtalan javaslatok mögött Mindez feltétlenül a legkedvezőtlenebb formában, hatott a tárgyalások menetére. Hasonlóképpen kedvezőtlen hatással voltak az amerikai fél olyan követelései is, mint az, hogy 1:1 arányban hajtsák végre a hadifoglyok kicserélését, továbbá az az amerikai javaslat, hogy az úgynevezett Nemzetközi Vöröskereszt bizottság vállalja annak megállapítását, vájjon a hadifoglyok és polgári személyek hazatérésre irányuló elhatározása nem kényszer eredmménye-e. — Egészen szörnyű állítás ez! Az emberek azt mondják, hogy haza akarnak térni és egyszerre csak megbíznak egy külön bizottságot, vizsgálja meg, valóban haza akarnak-e térni, nem kényszer eredménye-e ez a szándékuk. Ugyanilyen jellegű volt az amerikai parancsnokságnak az a javaslata is, hogy tekintsék polgári személyeknek azokat a koreai hadifoglyokat, akik 1950. június 25-e előtt Dél- vagy Észak- Korea állampolgárai voltak. Ez utóbbi javaslat elfogadása azt jelentette volna, hogy több mint 60.000 koreai hadifoglyot automatikusan a polgári személyek kategóriájába soroltak volna. — íme, milyen ravasz cselszövény húzódott meg e jogtalan javaslatok mögött! Természetes, hogy a koreai-kínai fél határozottan elutasította az amerikai fél e jogtalan követeléseit, amelyek célja csupán az volt, hogy visszatartsanak 165 ezer hadifoglyot, akik a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek soraiból kerültek ki, továbbá a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság erőszakkal elűzött többszázezer polgárát, abból a célból, hogy ezeket a hadifoglyokat kiszolgáltassák Csangkajsek és ti Szín Man kénye-kedvére. Amikor a hadifogolykértést a tárgyaló felek vezérkari tisztjeiből álló bizottság elé terjesztették és ezek a tisztek megkezdték munkájnkat, az amerikai fél újból előállt az úgynevezett önkéntes hazatelepülésről szóló javaslatával és ezt a követelést amerikai részről minden alkalommal megismételték. Mint a későbbi események megmutatták, ez a követelés az amerikai küldöttség kezében eszközzé vált arra, hogy nyomást gyakoroljanak a koreai-kínai tárgyaló félre és így érjék el céljaikat, amelyek közé egyáltalán nem tartozik a fegyverszüneti megegyezés elérése. A koreai-kínai fél március 21-én további kísérletet tett a megegyezésre a hadifoglyok kérdésében. Javasolta, hogy a fegyverszüneti egyezmény aláírása után a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek bocsássák szabadon és szállítsák haza a kezükben lévő 1 ezer 559 hadifoglyot, az amerikai parancsnokság pedig bocsássa szabadon és szállítsa haza a kezében lévő 132.474 hadifoglyot, akiknek lajstromát mindkét fél tisztjei véglegesen átvizsgálják. Ekkor az amerikai küldöttség március 25-én kijelentette, hogy a koreai-kínai fél e javaslatai »megfelelő módosításokkal alkalmas alapul szolgálhatnak e kérdés megoldásához«. — Újból felcsillant a reménysugár, hogy a fegyverszüneti tárgyalások talán kedvezően végződhetnek! — Az amerikai fél elvi beleegyezése alapján a koreai-kínai küldöttség konkrét javaslatokat tett. Ezek szerint a nem koreai hadifoglyokat, akik bármilyen fél kezében vannak és mindazokat a koreai hadifoglyokat, akiknek lakóhelye nem az őket foglyul ejtő fél ellenőrzése alatt álló területeken vasi, hiánytalanul haza kell telepíteni, azokat a koreai hadifoglyokat pedig, akiknek lakóhelye az őket foglyul ejtő fél ellenőrzése alatt álló területeken van, nem kell hazatelepíteni, ha közvetlenül akarnak hazatérni, hogy békés életet folytassanak. A hadifogolykérdés vitája 1952 júliusában, augusztusában és szeptemberében folytatódott Köziben július 4-én a felek a — Mint ismeretes, az 51. cikkely előírja, hogy bocsássák szabadon és telepítsék haza a lehető leghamarabb az összes hadifoglyokat, akik a fegyverszüneti egyezmény hatálybalépésének időpontjában bármelyik fél őrizetében vannak, azoknak a névsoroknak alapján, amelyeket egymás közt kicseréltek és, mint a cikkely kimondja, a fegyverszüneti egyezmény aláírása előtt a megfelelő felek ellenőriztek. Az 52. cikkely arról szól, hogy a hadifoglyok közül senkinek sem szabad újra részt vennie a koreai háborúkban és minden hadifogolynak vissza kell térnie a békés életbe. Ezután az amerikai küldöttség kijelentette, hogy csak 83.000 koreai és kínai hadifogoly hazatelepítéséhez járul hozzá, ami azt jelentette, hogy az amerikai fél nagyszámú koreai és kínai hadifoglyot akar visszatartani. fegyverszüneti egyezményterezet 51. és 52. cikkelyeiben megegyezésre jutottak. A koreai-kínai küldöttség akkor kijelentette, hogy ez a javaslat ellenkezik a fegyverszüneti egyezménytervezet 51. és 52. cikkelyében kifejtett elvekkel, pedig ezekről a cikkeyekről már létrejött a meg*egyezés. Ezért a koreai-kínai küldöttség elutasította az ame-rikai javaslatot. Akkor az ame-rikaiak kijelentették, hogy ja* vaslatok »szilárd, végleges cd visszavonhatatlan* és nem voltak hajlandók lényegében, meg* vitatni a kérdést. — Nem érdektelen, hogy 19521. február 5-én az amerikai küldöttség az 52. cikkelyt a kö-* vetkezőképpen fogalmazta meg: »52. Minden hadifoglyot, aki bármelyik fél őrizetében van, a fegyverszüneti egyezmény hatálybalépte után a lehető leg-»gyorsabban szabadon kell bo-csátani.* — mondotta Visin-szkij. A. J. Visinszkij beszédének foly* tatását holnap közöljük. Amerikai javaslat — ellentétben már elfogadot cikkelyekkel 31 A minisztertanács pénteken délelőtt Rákosi Mátyás elnökletével ülést tartott. Rákosi Mátyás beszámolt a magyar kormányküldöttségnek a Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról. Aláhúzta, hogy a kormányküldöttséget a baráti Németország kormánya és népe meleg fogad Magyar dolgozók Rákosi Rákosi Mátyásnak a berlini nagygyűlésen mondott beszéde lelkes visszhangot váltott ki a magyar dolgozók körében is. Üzemekben, gyárakban, állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, gépállomásokon élénken tárgyalják a magyar kormányférfiak Berlinben tett látogatását. A Lőrinci Fonó dolgozói kézzelfogható bizonyítékát láthatják a német és magyar nép újkeletű barátságának, az üzemekben felszerelt új német gépekben. Perper Imre segédművezető a Fonónak abban az üzemrészében dolgozik, amelyet a Német Demokratikus Köztársaságban gyártott gépekkel szereltek fel. — Itt a gyárban láthatjuk — mondotta —, hogy mit jelent az egymásnak nyújtott kölcsönös segítség. Munka közben ezek a korszerű gépek minden pillanatban eszünkbe juttatják harcostársainkat, a német munkásokat. Rákosi elvtárs a berlini Sportcsarnokban mondott beszédében a mi baráti érzelmeinket is tolmácsolta a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak. A Gyűrűsfonó új gépeinek felszerelésénél dolgozik Hermann Simon, a Német Demokratikus Köztársaság Textima gépgyárából jött főszerelőmester. Ő is örömmel fogadta a magyar kormányküldöttségnek hazájában tett látogatását. — Ez a látogatás — mondotta — azt is eredményezi majd, hogy kölcsönösen még inkább megismerjük egymást és latásban részesítette. A látogatás jelentős mértékben hozzájárult a két ország kapcsolatainak elmélyítéséhez, a magyar-német barátság megszilárdításához. A minisztertanács tudomásul vette a minisztertanács elnökének beszámolóját. A minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. (MTI) Mátyás berlini beszédéről tanulunk egymás eredményeiből, hogy a békéért folyó harcban még szorosabbra fűzzük a német és magyar nép barátságát. Kiss Zoltánt, a Somogy megyei kutasi állami gazdaság agronómusát is mélyen megragadta Rákosi Mátyás berlini beszéde. Kijelentette: — A német nép békeharcát szemlélve, az a meggyőződésem, hogy a német nép, a Német Szocialista Egységpárt vezetésével értékes tagjává vált a béketábornak, amelynek élén a hatalmas Szovjetunió áll. Kiss János, az élüzemzászlóval kitüntetett Hajdú megyei egyeki gépállomás igazgatója a többi között ezeket mondotta: — A hitleri fasiszták és Horn Német Demokratikus Köztársaság vezető lapjai pénteken vezércikkben foglalkoznak a Rákosi Mátyás vezette magyar kormányküldöttség látogatásával.A Rákosi Mátyás vezette magyar kormányküldöttségnek éppen a mostani időpontban tett látogatása felbecsülhetetlen segítség nemzeti küzdelmünkhöz* — írja a Neues Deutschland, a Német Szocialista Egységpárt központi lapja. A lap megállapítja, hogy a látogtást nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói üdvözölték nagy örömmel, hanem a thyék belekényszerítették a magyar dolgozó népet a Szovjetunió elleni háborúba. Ez volt a régi magyar-német »barátság«, az urak barátságának eredménye. Ma más a helyzet. A hatalmas Szovjetunió a bölcs Sztálin vezetésével országainkat felszabadította a hitleri zsarnokság alól és lehetővé tette a dolgozók számára, hogy kezükbe vegyék a hatalmat. Evellei István, a közoktatásügyi minisztérium technikumi osztályának vezetője kijelentette, hogy Rákosi Mátyásnak Berlinben a német dolgozó milliókhoz intézett szavai minden magyar dolgozó szívéből fakadtak. A szovjet tanítási módszerek, amelyek számunkra is példamutatóak, a Német Demokratikus Köztársaságban a nevelők módszereivé váltak — mondotta. — Részt vettem a berlini „Tanítók Napja” ünnepségén, ahol Otto Grotewohl miniszterelnök azt mondotta, hogy a német pedagógusok jól látják feladatukat: olyan embereiket nevelnek, akik megbecsülik más népek haladó műveit és hagyományait és a világ haladó dolgozóinak munkáját. nyugatnémetországi hazafiak is. A magyar kormányküldöttség látogatása feltárta a német hazafiak előtt a valamennyi néppel baráti együttműködést folytató demokratikus Németország perspektíváját és újabb ösztönzést adott a német nép harcának Adenauer agresszív politikája és a bonni különszerződés ellen. A látogatás azzal a biztonságos érzéssel töltötte el a német hazafiakat — írja a Neues Deutschland —, hogy a békeszerető népek közösségében nagy és boldog jövő vár a német népre. Rákosi Mátyás a minisztertanács ülésén beszámolt a magyar kormányküldöttségnek a Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról A Neues Deutschland a magyar kormányküldöttség látogatásának jelentőségéről A III. MAGYAR BÉKEKONGRESSZUS ELŐKÉSZÜLETEI Az egész dolgozó magyar nép nagy lelkesedéssel készül a 111. Magyar Békekongresszusra. Felajánlások születnek, új győzelmeket, munkasikereket aratnak dolgozóink az üzemekben, a bányákban és a szántóföldeken. A Rákosi Mátyás Műveket összesen 137 békeküldött képviseli majd a kerületi küldöttválasztó konferenciákon. Közülük 36-ot a Kerékpárgyárban választottak meg. Itt dolgozik az »Április 4« sztahanovista szerelőbrigád, amelynek két kiváló dolgozóját, Ladoczki Andrást és Vépi Lajost választották meg békeküldöttnek. A békeküldöttek nemcsak saját jó munkájukról számolnak majd be a küldöttválasztó közgyűlésen, hírül viszik azt is, hogy a Kerékpárgyár dolgozói hogyan váltották valóra november 7-e tiszteletére tett fogadalmukat, tervlemaradásuk behozását, exporttervük maradéktalan teljesítését. Bányászaink is készülnek a Békekongreszszusra: Tatabányán eddig mintegy 60 kisgyűlést tartottak a bányákban és külső üzemelőiben. Az oroszlányi bányászok 60 küldöttet választottak a küldöttválasztó értekezletre. A pusztavámi bányáknál 35-re emelkedett a békebizottságok száma. A dolgozó parasztok békevédelmi szerződéseket kötnek a kongresszus tiszteletére és megfogadják, hogy pótolják elmaradásukat a vetésben és a hegyűjtésben. Törökszentmiklóson a békevédelmi szerződések megkötése előtt a város csak 46 százalékra teljesítette vetési előirányzatát, most már meg i közelítette a 100 százalékot. Szarvason az elmúlt héten mintegy 60 békekisgyűlést tar-tottak a községben és a környező tanyákon. Kiskörén több mint 500 ember jelent meg a békenagygyűlésen, ahol megválasztották a békeküldötteket. A nagygyűlés részvevői elhatározták, hogy begyűjtési hetet tartanak a Békekongresszus tiszteletére és versenyre hívják ki egész Heves megye dolgozó parasztságát .