Magyar Nemzet, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-18 / 221. szám
Szombat, 1954. szeptember 18. Budapest kerületeiben egymás után alakulnak meg a népfront előkészítő bizottságok Budapest kerületeiben is sorra alakulnak a népfront előkészítő bizottságok. A XIX. kerületben, a XXI. kerületben és a XIII. kerületben már dolgozik is az előkészítő bizottság. A XIX. kerületi bizottság első ülésén elhatározta, hogy kisgyűléseken ismerteti a Hazafias Népfront jelentőségét. Pénteken megalakult a Hazafias Népfront II.kerületi előkészítő bizottsága is. Az alakuló ülésen a többi között részt vett Komáromi Lajos, a Klement Gottwald-gyár többszörös sztahanovistája, a szocialista munka hőse, Bérczi Gusztáv Kossuth-díjas gyógypedagógus, Ortutay Gyula egyetemi tanár, Borsi Fekete Pál SZTE körzeti orvos, Balázs Antal tízholdas egyénileg dolgozó paraszt. Ott volt Fülöp Péter, a pártbizottság titkára, Bihari László, a tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese s a tömegszer■svezetek képviselői. Az előkészítő bizottságra fontos feladatok várnak. Elő kell készítendők az egész kerület lakosságát összefogó, új, erős népi tömörülés, a Hazafias Népfront megalakulását. Ki kell dolgozniok a kerületi népfront bizottság programmját, meg kell szervezniük az alakuló nagygyűlést, s mindenekelőtt javaslatot kell tenniük a kerületi népfront bizottság összetételére. A feladatok megvalósításából valamennyien részt kértek. Bihari László — Komáromi Lajos és Borsi Fekete Pál segítségével — október 10-ig kidolgozza a programm vázlatát. A bizottság tagjai máris értékes javaslatokkal segítették őket munkájukban. Felhívták figyelmüket a kerület égetően fontos kérdéseire: a fényű teai piac problémáira, a Rózsadomb üzlethálózatának fejlesztésére, a külső területek úthálózatának fejlesztésére, a KIK munkájának megjavítására. A programm már ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik majd. Fülöp Péter — a tömegszervezetek vezetőinek bevonásával — az alakuló nagygyűlés szervezését készíti elő. Úgy tervezik: széles körben, kisgyűléseken vitatják, meg a népfront programmját s ezután október 17-re a Május 1. filmszínházba hívják majd össze a kerület lakosainak képviselőit, hogy együttes munkával, közösen alakítsák meg a népfront bizottságot. Az előkészítő bizottság valamennyi tagja vállalta, hogy a maga munkaterületén megkérdezi munkatársait, kiket javasolnak az egész kerület népét képviselő népfront bizottság tagjaiul. Komáromi Lajos az üzemi munkásoktól kér javaslatokat. Ortutay Gyula az írókat, a művészeket keresi fel, Bárczi Gusztáv a pedagógusokkal, a tudósokkal lép érintkezésbe. Borsi Fekete Pál az orvosokat, az egészségügyi dolgozókat, a Vöröskereszt tagjait kérdezi meg. • Az előkészítő bizottság tagjai már munkához is láttak. A VII. kerületben is pénteken délelőtt tartotta alakuló ülését a népfront előkészítő bizottság. Első megbeszélésükön a bizottság tagjai megvitatták, hogyan valósíthatják meg a kerületben a legjobban a nemzeti összefogást, s hogyan állapítják meg, kik képviselhetik a legméltóbban a lakosságot a népfront bizottságban. — Olyan emberekre gondolunk — mondotta Barabás Tibor Kossuth-díjas író, az előkészítő bizottság tagja —, akiket eddigi munkájuk nyomán a kerület lakossága megbecsül, akikben megbízik, s akikhez a különböző foglalkozású lakosok bátran fordulhatnak problémáikkal. Pénteken Sztálinvárosban is megalakult a népfront előkészítő bizottság. A békebizottság helyiségében jöttek össze a dolgozók, akik az új szocialista város lakóinak minden rétegét képviselik: főtechnológus és művezető, főorvos és lakatos, pedagógus és dolgozó paraszt kaptak helyet az előkészítő bizottságban. Békés megyében több mint negyven községben alakultak meg és működnek már az előkészítő bizottságok. HÁLÓSZOBÁT, KOMBINÁLTSZOBÁT, szekrényeket, rekamlét, székeket, irodabútort, konyhabútort KÉSZPÉNZÉRT VÁSÁROLNAK A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ LAKBERENDEZÉSI BOLTJAI. Központi címleadás: IX., KINIZSI U. 12. Bútorosztály Telefon: 189—646 Címközlés esetén házhoz megyünk ___Magyar Nemzet___ A minisztertanács ülése A minisztertanács szeptember 16-án ülést tartott. Megtárgyalta a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításait, a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot, a tanácstörvény-tervezetet, a választási törvénnyel kapcsolatos végrehajtási utasítást és a választások kitűzésének kérdéseit. Ezzel kapcsolatban a minisztertanács meghallgatott több megyei, járási és városi végrehajtó bizottsági elnököt. A minisztertanács megtárgyalta a nyugdíjak rendezésének kérdését is. A minisztertanács a napirendi pontokkal kapcsolatban határozatot hozott. (MTI) Vitassuk meg a tanácstörvény-tervezetet! A szakemberek tanácstagsága A tanácsokról szóló törvénytervezettel kapcsolatban a következőt javaslom: A törvénytervezet V. fejezet 25. § (2) kimondja, hogy “az állampolgárok a tanácsok tagjait a tanács működési területén alakított választókerületenként választják. Minden választókerület egy tanácstagot választ.* Helyes, hogy a tanácstagok választásánál a területi elv érvényesül, azonban feltétlen kívánatos volna, hogy az országgyűlési képviselők választásához hasonlóan a tanácsokban is helyet kapjanak a fontos üzemek, hivatalok, tömegszervezetek képviselői. Ezt a javaslatomat a törvénytervezet egy előbbi kitétele is szükségessé teszi. A IV. fejezet 19. § (2) kimondja: »Az állandó bizottság elnöke és tagja csak tanácstag lehet.* Javaslatom alapján intézményesen biztosítva lenne, hogy az állandó bizottságban az egyes üzemek stb. szakemberei is részt vegyenek. A szakemberek tanácstagsága pedig feltétlenül biztosítaná azt, hogy a helyi tanácsokban a felmerülő egyes szakkérdések tárgyalásakor jelen lenne egy szakember, mint "tanácstag", aki a közösség bizalmát élvezi. Ez tehát növelné a tanácsok népszerűségét, jó tömegkapcsolatait, és általában biztosítéka lenne a tanácsok jobb munkájának. Molnár István, a Szegedi Egyetemi Könyvtár dolgozója. Visszavárják kilépett társaikat a termelőszövetkezeti parasztok Dobi István, mint a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke levelet intézett a termelőszövetkezetek tagjaihoz és vezetőihez, amelyben arról ír, hogy elő kell segíteni a volt tagok visszalépését a termelőszövetkezetekbe. A levél az egész országban nagy visszhangot keltett, mert az idén őszszel ismét egyre több egyéni paraszt választja a közös nagyüzemi gazdálkodást. Csongrád megyében az utóbbi napokban százötvenen léptek a közös gazdálkodás útjára s például a szentesi »Felszabadulás« termelőszövetkezetbe az év eleje óta mintegy százan léptek be. Fejér megyében 110 egyénileg dolgozó paraszt kérte felvételét a termelőszövetkezetekbe, Somogyban pedig augusztus 10-e óta nyolcvan család 120 tagja írta alá a belépési nyilatkozatot. Sokan vannak olyanok, akik az elmúlt évben kiléptek s most kérik visszavételüket a termelőszövetkezetbe, mert az idei terméseredmények megmutatták, hogy ott jobban boldogulnak. Egyre többen vonják vissza a tavasszal beadott kilépési nyilakozatukat is. Vas megyében eddig csaknem 650 termelőszövetkezeti tag döntött úgy, hogy továbbra is a közösben gazdálkodik. Ipari dolgozók is jelentkeznek felvételre termelőszövetkezetekben. Veszprém megyében az ukki »Új élet« termelőszövetkezetbe négyen kérték a felvételüket, három közülük asszony, akiknek férje ipari dolgozó. A negyedik egy villanyszerelő segédmunkás. Szabolcs megyében, a tiszavasvári »Munka« tsz-be két kisiparos is kérte a felvételét. Két további jelentkező, Szabó István és Szabó Gábor az elmúlt években az iparban dolgozott. Most mindketten úgy döntöttek, hogy visszatérnek az elhagyott földhöz.* A fővárosi vállalatok munkásigényei A Budapesti Városi Tanács munkaerőgazdálkodási osztályától pénteken délelőtt 11 óráig újabb 32 vállalat kért ezernél jóval több szakmunkást, illetve segédmunkást, így a betöltésre váró nyilvántartott munkahelyek száma Budapesten már 6000 fölé emelkedett és sokszorosan felülmúlja a kerületi kirendeltségeken jelentkezők számát. A kirendeltségeiken a jelentkezők munkába állítása éppen ezért simán, zökkenőmentesen folyik. A kirendeltségeken szakmai kartotékrendszer alapján tartják nyilván a betöltetlen munkahelyeket és így minden jelentkezőnek egyéni körülményei (szakmai képzettsége, kora, neme, stb.) alapján tudnak szakmunkás, gépmunkás, vagy segédmunkás munkahelyeket felajánlani. A Budapesti Városi Tanács munkaerőgazdálkodási osztálya kéri a vállalatokat, hogy ha a hozzájuk irányított dolgozókat munkába állították, úgy ezt — a nyilvántartott munkahely törlése végett — telefonon azonnal jelentsék. A vállalatok igényléseit ugyanis több kirendeltségre is kiadják és ha a visszavonás nem történik meg idejében, előfordulhat, hogy egyik-másik dolgozót olyan munkahelyre irányítanak, amelyet rövid idővel előbb már betöltötték. MEGNYÍLT a Ganz Vagon- és Gépgyár Elfekvő Készleteinek Értékesítő Üzlete (József körút 49, telefon: 143—809) KÜLÖNFÉLE VILLAMOS SZERELÉSI CIKKEK, SZEGECSEK, CSAVAROK, TEXTÍLIA, ÉKSZÍJ, PORCELÁNÁRU, ÜVEGEK, LAKÁSFELSZERELÉSI ÉS háztartási cikkek, MŰSZAKI CIKKEK STB Vállalatok, KTSZ-ek, kisiparosok, magánszemélyek számára előnyös áron beszerezhetők EGY TANÁR NEGYVEN DIÁKKAL Hosszú ideje figyelem a bejáratnál az érkező látogatókat, ki akarok választani közülük egyet, akivel végimegyek a kiállításon. Van olyan, aki előre meghatározott céllal érkezik, nem néz se jobbra, se balra, egyenesen a gépesítés csarnoka felé tart. Sokan a levegőben szimatolnak s úgy indulnak a csárdák, lacikonyhák irányába. Az én emberem kezében egy kockásfedelű füzetet szorongat s ruhája gyűrődésein látni az utazás nyomait. Ócsáról jött és Lánczos Istvánnak hívják. Foglalkozása: középiskolai tanári Negyven diákot hozott fel Budapestre, azokkal már megtekintette a kiállítást, a vidám fiatalok most a lovasbemutatót szemlélik, ő pedig még egyszer végigjárja a csarnokokat, pavilonokat. Vele tartok. — Én most külön tanulok — mondja és elmosolyodik. — Annyi mindent láttam, olyan sok érdekes adatot feljegyeztem, hogy rendszereznem kell. Húsz oldal jegyzet Belelapoz a füzetbe. Húsz oldal jegyzetet készített. Belepillantok én is a válla fölött, látom a barcsi »Vörös Csillag”, a végegyházi »Szabadság« termelőszövetkezetek, az örménykúti, a bábolnai állami gazdaság, a püspökladányi gépállomás neve alatt az eredményeket. A számok mellett bekeretezve azt is feljegyezte, hogyan érték ezt el. Nagy hasznát veszi majd ennek Ócsán, különösen télen. A Szabad Föld Téli estéken az idén is tartott előadásokat, szakkönyvekből, brosúrákból tanulta hozzá az anyagot — most a valóságban látta a fejlett mezőgazdaságot. Megállunk egy percre a szovjet gépek mellett. Most állítják fel az ácsolt kaput, díszítik a pavilont, parkosítják az utak szegélyét. Lánctalpas gépóriások dübörögnek, tegnap érkeztek. A sertésólak felé tartunk, azokat szeretné még egyszer végijárni Lánczos István. Elmondta útközben, hogy Ócsán nem igen fejlett a sertéstenyésztés, s ő ezzel a kérdéssel már sokat foglalkozott. A termelőszövetkezet elnökének is folyton arról beszélt, hogy hizlaljanak több sertést, mert ezzel emelkedik a tagok jövedelme. — Az öreg Borsos disznója nincs már itt? — érdeklődik, mert olvasott róla az újságokban. A nevére is emlékszik, Bandinak hívták s 565 kilót nyomott. A sertést azóta levágta Borsos bácsi, mert nem bírta a kövér állat a meleget. Helyette a tolnaszigeti állami gazdaság négy és féléves, 500 kilós sertése került abba az ólba. — Hacsak minden család egy malaccal többet hizlalna, már nem lenne zsír- és húshiány — mondja szinte csak magának, s már ismét a füzetében lapoz. ,,Szóváteszem majd otthon" A silógödrök mellett állunk, jobbra tőlünk a zöld futószámag növényei pompáznak. — Erről beszélnek legtöbbet az emberek faluhelyen — mondja felém. — Mindennap szóba kerül a takarmánykérdés. Itt időztem legtovább a diákjaimmal is. Majdnem valamennyien parasztgyerekek, egyéniek és tsz-tagok fiai. Hacsak felét el tudják mondani otthon annak, amit itt láttak, akkor nem lesz hiány Ocsán a takarmányban. A szövetkezeti pavilon felé kanyarodunk, határozott céllal lépked s megáll a nagykőrösi földművesszövetkezet elárusítóhelye előtt. Egy kis, kézi szőlőprésen csemegeszőlőt sajtolnak, barnás-sárgán, vastagon csorran a mézédes must. — Már délelőtt láttam — mondja —, s most azért jöttem, hogy megérdeklődjem, menynyibe kerül. Öcsön sokan termelnek szőlőt a kertekben, udvarokban. Bort is sajtolnának belőle, de nincs présük. Ilyen kis prés nagyon jó volna. Szólóit a földművesszövetkezet vezetőjének, ha hazamegyek, rendeljen belőle párat. Olcsó, mindössze 515 forint. Amíg a szemben lévő budapesti földművesszövetkezet árudájában állt ez a kis prés, fel se tűnt senkinek. A nagykőrösi szövetkezeti bolt vezetője azonban meglátta benne az üzleti lehetőséget. Sok csemegeszőlő marad meg náluk s másnap már törődött a gyümölcs. Ha elszállítják, még jobban összetörik. Ha a préssel mustot készít, a szőlő se vész kárba és a figyelmet is felhívja a présre. Azóta húsz darabot adtak el belőle. Ócsán is jó hasznát veszik majd, mert Lánczos tanár ennek is elviszi a hírét. Még inkább pedig annak, amit a méhészeti pavilonban látott. Régi elképzelése és vágya, hogy rávegye az ócsaiakat a méhészkedésre. — Alig van vele munka. Egy * ember, egy idősebb családtag, elbibelődik körülöttük. A tsz-ben is elegendő egy ember hozzá. A » Vörös Csillag* 50—60 méh családot is tarthatna, az egyéni parasztok pedig négy-öt családot az udvarban, kertben. Sok az akácos mifelénk, de van hárs is, tele van virággal a határ. Ha csak 50—60 kiló mézet hord össze egy család, az is 1200—1300 forint családonként. Óriási dolog ez. Mozog kezében a ceruza. Figyelem s arra gondolok: elindult egy fiatal tanáremer negyven diákokat Ócsáról a Mezőgazdasági Kiállításra s lehet, hogy pár esztendő múlva az ócsai parasztok és termelőszövetkezeti tagok gazdagabbak lesznek ezáltal. S ahogy tovább nézem komoly arcát, már határozottan tudom: biztosan gazdagabbak lesznek. Elviszi a hírt, s jövőre méhek rajzanak ki a földekre, napraforgó-táblákra, a somvirágra, akácra. Megszaporodik a hízók száma az ólakban, több lesz a zsír, a hús, egyre több takarmányt hordanak a silókba. Szinte irigylem most ezt az embert, milyen szép feladatot végez. Nemcsak az ócsai gimnázium diákjainak az oktatója, tanítója akar lenni a falunak is. Rámnéz, visszanézek rá. Az alpári földművesszövetkezet csárdája előtt állunk. — Egy pohár sörre bemehetnénk — invitál. Mondom, az jó lesz. Leülünk. A halászlé fűszeres illata lebeg körül bennünket, mintha az ember veszítene a súlyából, oly könynyűnnek érzi magát ebben az izéket töményítő ételszagban. Bitó István főzi a szabad tűzhelyen nagy bográcsokban a híres ételt. Egy asszonyka a szomszéd asztalnál érdeklődik, hogyan tudhatná meg a szegedi halászlé receptjét. A kiszolgáló mosolyog s pár perc múlva megjelenik Bitó István. Piros az arca a tűz melegétől. Reggeltől estig a bográcsok mellett áll, van olyan nap, amikor háromezer adag halászlét iskiszolgálnak a csárdában. A jó halászlé receptje ötven éve főzi már a halat Bitó István. Gyermekkorában kezdte a szegedi Kass-ban. Apja is halász volt. Nagyapja és annak az apja, és annak a dédapja is. Mindenki. »De nekem már csak lányom van...« Érezni a hangjában a szomorúságot. Mert ha fia lenne, az is a vizeket járná a ladikon. Dehát lánya van... — Elmondom én — simogatja bajuszát. — Mindennap megkérdik. Nem olyan nehéz dolog. Csak tudni kell. — A folyóvízi halak a legjobbak. A tiszai főleg. Harcsa, ponty, kecsege, márna keverve. Az az igazi, összevagdalom a halat, lesózom, de csak egy óráig hagyom sóban. Aztán a bográcsba, alulra a fejeket Utána egy marék apróra vágott hagymát hintek rá s felöntöm vízzel. Ha megforr, csemegepaprikával fűszerezem, de jó bele egy kis csípős paprika is, esetleg cseresznyepaprika, aki szereti az erőset. Egy órát főzöm a halat, de úgy, hogy a lángok a bogrács oldalát érjék. Ne a fenekét, mert akkor szétesik a hal a forrástól. Ebből az egy órából negyedórát erősen forr a halászlé, aztán egyre kisebb lángok nyalják a bográcsot. Egy óra elteltével fölétartom a kezem. Ha a gőz tapad, enyves, akkor kész a halászlé. No, jó étvágyait hozzá... Nekem most új bográcsokat kell felraknom. Elmegy, készülődünk mi is. Elbúcsúzom Lánczos István tanártól, aki sietve megy a kijárat felé. Negyven diák várja. Kezében kockásfedelű füzete, amibe a kiállítás gazdag tapasztalatait gyűjtötte, hogy elvigye haza Ócsára, s továbbadja a falunak, amit tanult. Illés Sándor 3 Százhatvan üvegfúvó kerestetik... Két hónapja, hogy Budapesten nem kapni palacktejet. Az anyák, csecsemők, gyermekek utalványaira változatlanul kiadják a különlegesen jó minőségű, olcsó tejet, de a megszokott, 4.20-as pasztőrözött palacktej hiányzik. Kannatej ugyanakkor korlátlanul kapható. Tej bőven van. A kereskedelem nem is tud annyit eladni, amennyit az élelmiszeripar tervbe vett. Csak üveg nincs! Az elmúlt év végén Salgótarján helyett Sajószentpéter kapta meg a tejesüvegek gyártását, az »átprofilírozást« viszont a minőség romlása követte: az addig megszokott 2— 3, legfeljebb 3,5 százalékos arány helyett az üvegek 5 százaléka törik el, illetőleg anynyinak csorbul ki a széle. A csorba üvegből szilánk kerülhet a tejbe, ezért aránylag rövid idő alatt mintegy 100.000 ilyen hibás üveget kellett kivonni a forgalomból, főleg féllitereseket. A tejiparban ez év harmadik negyedéve során nemcsak sok csorba üveg vált használhatatlanná, de mintegy 100.000 darabbal kevesebb literes üveget kapott a tervezettnél. Azonnal szükség lenne legalább 40—50.000 darab üvegre, hogy újra forgalomba hozhassák a könnyen kezelhető, táplálóbb, kedvelt palacktejet. Az üveghiány miatt veszély fenyegeti a csecsemő-tejellátást is! Az év utolsó negyedében 120.000 félliteres palackot kellene az üvegiparnak erre a célra szállítania, de erről máris akadályt közlő levelet küldtek. Üvegiparunk komoly nehézségekkel küzd. Mintegy 120 üvegfúvó munkás hagyta ott ezt az ipart az elmúlt esztendőkben és ment át a nehéziparba. Ha a racionalizálás nyomán ezek az üvegfúvók visszakerülhetnének eredeti szakmájukba, ugyanennyi munkahelyen lehetne újra üveget gyártani, minden üvegfúvó mellett négy segédmunkással. A nehézipart már régebben kötelezték az üvegfúvók viszszabocsátására az üvegiparba, ez mégsem történt meg, s azóta fokozódik egyre az üveghiány, amiről sörözők és éttermek vendégei is panaszkodnak: kevés a pohár és a korsó. Az üvegipar arról panaszkodik, hogy ezt a fontos iparágat elhanyagolják. Tulajdonképpen nincs is szakosítva az ipar, ezért nincs szakmunkásképzés s ennek következtében hiányok vannak a bérezésben. Körülbelül egy—másfél évbe kerül, amíg valaki beletanul az üvegfúvásba — de nincsen aki tanulja! Pedig összesen 160 szakmunkás jóformán megoldaná az üvegipar nehézségeit. Egy másik oka a palackhiánynak a tervszerűtlen tervezés: az üvegipar hivatkozik arra, hogy a belkereskedelem ez év utolsó negyedére még 420 tonna »idényüveget«, vagyis befőttes-, lekváros- és uborkásüveget rendelt, amit már csak jövőre akar forgalomba hozni. Az 1955-re szánt konzervesüvegek helyett készüljön minél előbb, sőt azonnal tejesüveg! A tejesüvegek ügyében sürgős, azonnali közbelépésre van szükség, mert elképzelhetetlen, hogy a tejipar végül is kénytelen legyen a csecsemők és anyák részére biztosított tej kiadásáról lemondani! A szakmunkáskérdés rendezésén kívül az üvegipar automatizálása is megoldhatná ezt a problémát. Mindössze három automatagépre lenne szükség, amit 2 millió forintért beszerezhetnének, az anyagelőkészítés és karbantartás megszervezése pedig további 2 millió forintot jelentene. A teljes szükségletet fedezni tudnánk, csupán a hőálló üveget kellene továbbra is importálni. Ma még évente 6-7 millió forintot költünk üvegimportra, nyilvánvaló tehát, hogy a végleges megoldás ez a 4 millió forintos beruházás lenne. Magyar Pál