Magyar Nemzet, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-01 / 232. szám
4 . A „Kossuth" azt üzente: Szeretettel várunk vissza benneteket! »Mi úgy gondoltuk, jobban boldogulunk majd egyedül. Elhatároztuk, hogy kilépünk a »Kossuth«-ból.« Ezekkel a szavakkal állított be a kákai »Kossuth« termelőszövetkezet irodájába egy félévvel ezelőtt id. Lackó József és Balogh Rafael. Hozták a kilépési nyilatkozatot, letették az asztalra, az elnök elé. Lackó Ferenc forgatta a kezében a félív papirost, aztán csak azt mondta: »Jó.« A könyvelő este, amikor már hazamentek a tagok az irodából, elővett egy vastag könyvet. Kis piros karikát rajzolt a két kilépő neve mellé. Több ilyen kis karika volt már a könyvben. Berényi József neve mellett is, akit kizártak. Hegyvári Jánosné neve mellett is, akit elvittek Nagykátára, a járásihoz, MNDSZ-titkárnak. Tagja volt azelőtt a csoportnak László Józsefné, Dávid Jánosné, nem is tudni már miért maradtak el. Egyre ritkábban jöttek, s végkép kiváltak a csoportból. Szabó János Pestre került, Sípos László iparban helyezkedett el, Sós Pál pedig a vasúthoz ment dolgozni. Mindössze 68-an maradtak a 483 hold földre. Nem arról van szó, hogy nem bírnák a munkát. Azzal nincs semmi baj. Mégis szomorú, hogy morzsolódik, fogy a tagság. Újak pedig nem jelentkeznek. Nyitott könyv a határ Lackó Ferenc, a »Kossuth« elnöke olyan ember,hogy nem sokat beszél. Egyszer-kétszer gondolt ugyan arra, jó volna szót érteni ezekkel, ne csináljanak bolondságot,hiszen mire mennek? Idős Lackónak, aki már hatvan éves múlt, mindössze hat és fél holdja van, Balogh Rafaelnek pedig csak kettő. Ő is az ötvenen túl jár, mihez kezd? Forgatta magában a gondolatokat, szavakat, érveket, de mégse szólt, ők tudják, mit akarnak. Menjenek, s ha jobbnak látják. Meglesznek nélkülük, bármilyen jól dolgoztak is. Majd több munka jut a bentmaradókra. S több lesz a jövedelem... Az elmúlt esztendőben, pénzre átszámítva, egy-egy tagra havonta 1200 forint jutott. Az idén 7,20 mázsás átlagos búzatermésük volt, de egyes táblák megadták a 11 mázsát. A kukoricát most törik, hordják már haza a kocsik a határból a sárga csöveket, 25 mázsára számítanak. A napraforgót a szentmártonkátai gépállomás kombájnja csépeli. A sertéshizlalda mellett épül a 20 férőhelyes fiaztató, s úgy tervezik, hogy hatvan férőhelyeshizlaldát is építenek a régi mellé. Mindez azt jelenti, hogy az idén még több munkaegység jut egy-egy tagra, s jövőre pedig, ha megvalósul a sertéshizlalási tervük, az ideinél is többet keresnek. Nem nehéz ezt kiszámítani, nyitott könyv a határ, oda lehet lépni a kukorica mellé, szét lehetett morzsolni a kalászt a tenyérben, s látni lehet a téglarakások, meszesgödrök mellett az épülő ólakat. Ebből a nyitott könyvből olvasott Balogh Rafael is. Mellette talán lapozgatta azt a másik könyvet is, amiből szintén tud olvasni, de tapasztalatból is tudja, mit jelent két holdon egyénileg gazdálkodni. Sok-sok éjszakát töltött álmatlanul, amíg ismét benyitott az elnök szobájába. »Úgy gondoltam én, hogy jobb nekem itt, a Kossuthban. Ha lehetne, hát a sertésekhez kérném magam. Idős vagyok már...« Az elnök megint csak azt mondta: »Jó.« így felelt id. Lackó Józsefnek is, mert még aznap ő is benyitott, s összetépte a fellépési nyilatkozatot. „Jobb nekem itthon“ Két ember visszajött a Kossuthba. Azelőtt többször volt nézeteltérésük az elnökkel. Ők máskép szerettek volna gazdálkodni. Az eredmények most az elnököt igazolják. Fátyol borul hát a múltra. A jövőt nézik, a holnap felé tekintenek. Nem lesz velük baj, hiszen jól dolgoznak, szorgalmasak. És az elnök megígéri, hogy meghallgatja a véleményüket. Hiába: több szem többet lát, örül a tagság, hogy visszamaradnak. De mi legyen Berényi Józseffel? Az is többször érdeklődött már, visszavennék-e, ha beadná kérelmét? Berényit tavaly kizárta a tagság a Kossuthból. Két liter petróleumot vitt haza a lakására a gépállomás üzemanyagából, egy félredobott hordó aljából. Az elnök szóváteszi ezt most beszélgetés közben. A tagságnak nincs kifogása ellene. Berényi ért az állatokhoz. Jöjjön vissza, megbocsátották neki a két liter petróleumot. Dobi István levele után, amelyet a termelőszövetkezetek elnökeihez intézett , Hegyvári Jánosné is jelentkezett az elnöknél. Szeretne visszajönni a termelőszövetkezetbe. — Jobb nekem itthon. Nem szeretek én íróasztal mellett ülni. Megszoktam a mezei Budapest piacai s csarnokai és Csepel-sziget községei között naponta közlekedő kosarak közé ültem le a közvágóhídi végállomáson. Ráckevére igyekeztem, a járási tanácshoz, amelynek székiházáról elrettentő híreket hallani. Az épület külső homlokzata még semmi különösebbet nem árul el, csupán azt, hogy 1901-ben építették. A kapuban már az is kiderül, hogy nem kizárólag a járási tanácsé. Itt székel a járásbíróság és a tüdőgondozó is. De amit belül látni, az felülmúl minden előzetes elképzelést. A folyosón akkora lyukak tátonganak a kőpadlón, hogy lábát törheti az ember. Az épület egyik része már régen beomlott volna, ha nem lenne ideiglenesen aládúcolva. A tanácsterem beázik, ha esik az eső. A szobák zsúfoltak. Egyik-másikban nyolc-tíz ember dolgozik. Ha a tisztiorvos i meg akar vizsgálni egybeteget, kiküldi szobájából a hozzá beosztott dolgozókat — lévén ez az egyetlen helyisége. Az oldalsó nagy, kovácsoltvasból készült kapu a földön hever. Csupán néhány vasalkatrész hiányzik hozzá, de nincs a környéken KSZ, amely be tudná szerezni a pár forintnyi anyagot, így aztán éjjelnappal szabad a be- és kijárás, az jön be, aki akar. Ugyanakkor nincs gondnoka az épületnek. Más járási tanácsokkal ellentétben nem kaptak rá keretet. Az udvaron összehordott építési anyagok, az egész ház ebek harmincadján van így. Egészségügyi szempontból is igen rossz a helyzet. Vízellátás nincs, kannákban hordják ide a vizet. Szennyvízderítő berendezés hiányában három évig nem volt itt egyetlen WC sem használható állapotban. Az idén nagy merészen építettek egy ideigleneset, de ráfizettek, mert 300 forintra büntették meg miatta a műszaki ellenőrt. Ez a WC ugyanis nem volt benne a tervben. Annál inkább tervben volt és van immár három éve a tanácsháza rendbehozatala. 1951- ben még 600.000 forintért teljesen helyre lehetett volna állítani, ma már vagy másfélmillióra volna szükség. Változatok a terv körül És a tervek? Ezekben nem volt hiány. Mindmáig háromszor tervezték meg a rendbehozást. De legalább a résztervek valósultak volna meg! Ezeknek is azonban csak töredékére került sor. Kilónyi aktát tettek le a kezembe erről a kálváriás ügyről. Három év alatt összesen majdnem egymillió forint szerepelt a költségvetés megfelelő rubrikáiban, a valóságban azonban nem sokkal jutottak messzebbre a meglevő állapot biztosításánál, azaz az állag megóvásánál. Ha megvolt a terv, nem volt anyag, ha volt anyag, késtek a tervek, ha anyag is volt, meg terv is, akkor a pénz hiányzott. Előfordult az is, hogy építőipari kapacitás hiánya miatt töröltek munkát. Többet is keresek a földön. És Hegyváriné után érdeklődnek a termelőszövetkezetből korábban elmaradt asszonyok: László Józsefné és Dávid Lászlóné is. Nekik nem volt okuk a kilépésre, de úgy volt ez Kókán, mint sok más községben is, hogy az asszonynép nemigen ment ki a földre dolgozni. Ők is csak nagyritkán fogtak kapát, gereblyét a kezükbe. Inkább otthon dolgoztak a ház körül, a kertben. Az eredmények láttán most visszakívánkoznak. Nincs ennek semmi akadálya. Az elnök üzen is nekik: Szeretettel várunk benneteket! Van munka bőven. Haza a földhöz Az iparban dolgozó Sípos Lászlótól pedig levél érkezett a napokban. Egyik rokona hozta a levelet a Kossuth elnökéhez, hogy megmutassa a hitelt. Ezért ennek a milliónak talán a felét ha felhasználták, építésre meg egyenesen csak a töredéket. Amit elköltöttek, annak jórésze is tervezésre és felvonulásra ment el. Itt-ott azért csináltak valamit, tessék-lássék módra, de semmit semvégeztek el teljesen. Sokszor abban sem volt köszönet, amit csináltak, így például elhatározták, hogy kutat építenek. A terv az volt, hogy egyenesen beépítik a pincébe, a motor mellé. A szükséges állványzat elhelyezése miatt feltörték a földszint padlóját és a felső irodából kiköltöztették az embereket. Felbuggyant a víz, de még lejjebb akartak menni és megszívatták a kutat. Ekkor a víz kezdte kimosni a meglazult altalajt. Amikor ezt észrevették, sürgősen betömték, nehogy az egész ház beemoljék. A tetővel is csak félmunkát végeztek, becserepezték, azután felbontották és máig sem rakták vissza teljesen. Ki kellene cserélni a födémgerendákat is, de ennek még a tervénél sem tartanak. Erre az évre 240.000 forint áll rendelkezésre, de még semilyen munkához sem kezdtek hozzá, mint ahogy általában minden eddig végzett munkának ősz táján fogtak neki, s aztán a fagy beálltával abbahagyták. Idén már nem is tudják teljesen elkölteni a 240.000 forintot, legalább is építésre nem, a legtöbb, amit meg tudnak csinálni: a derítőberendezés, a tetőhelyreállítás és a megsülylyedt rész lebontása. Azonban már itt az ősz és még a lebontást sem kezdték meg. A legkülönbözőbb hatósági szervek megfordultak már itt. A megyei tanács tervosztályától, város- és községgazdálkodási osztályától a MEZŐTERV-ig, az egészségügyi minisztériumtól a talajkutató intézetig mindenki hallatta már szavát ebben az ügyben. Azonban történni lényegében nem történt semmi, csak az akták híztak. Az építéshez szükséges szervek kooperációjából mindig hiányzott egy fogaskerék s már ez is meghiúsított mindent. Felelős ezért a megyei tanács — természetesen eddigi pénzügyi megkötöttségeit figyelembe véve —, a pénzügyminisztérium, a Tervhivatal, felelős az építésügyi minisztérium, amely nem nyújtott segítséget, legfeljebb annyit, hogy a legutóbbi időben kijelölte a Hídépítő Vállalatot az ősszel elvégzendő munkákra. Rövidlátás és pénzügyi szűkkeblűség nyilvánult meg a felettes hatóságok részéről. Mert időnként és apránként pénzt ugyan biztosítottak, de sohasem annyit, amennyi elég lett volna, így azután a három év alatt végeredményben annyit elköltöttek már, amennyi az újjáépítéshez elég lett volna, de még sehol sem tartanak. Fel kell vetni a felelősség kérdését azért is, hogy a város- és községgazdálkodási minisztérium a teljes helyreállítás Arról ír benne Sípos László, szeretne hazajönni a falujába. Nem panaszkodik, mert szépen keres, mindig akad munkája. Dehét mégis csak más az élet otthon. »Hallottam — írja —, hogy új óraikat építenek a Kossuthban. Azóta nem tudok szabadulni a gondolattól, hátha rám is szükség lenne. Tudjátok, hogy dolgoztam én sóidat a kőműveseknél is, értek valamit az építkezéshez. Talán hasznomat vennétek...« Az elnök kétszer is elolvassa a levelet, aztán bólint, majd papírt húz elő az asztalfiókból. — Írjuk azt, hogy jöjjön haza, már nagyon várjuk! — mondja az elnök. Perceg a toll, írja az üzenetet. Sípos Lászlót visszavárják. De szeretettel várja a Kossuth a többieket is: Sós Pált, Szabó Jánost, akik ha el is mentek, életük gyökere ott maradt a faluban, a határban s visszatérésükkel erősebb lesz a termelőszövetkezet és gazdagabb az ország. Illés Sándor érdekében miért nem adott lehetőséget átfogó műszaki terv elkészítésére. Lehet-e így bizalom? A ráckevei járási tanács székházának ügye azonban nemcsak anyagi kérdés, hanem jórészben politikai. Naponta több mint ezer ember fordul meg itt ügyes-bajos dolgaival. Vájjon miféle érzésekkel járhatják ezt a házat, amelynek állapota méltatlan a tanácshoz, mint a dolgozók legszélesebb tömegszervezetéhez, de azokhoz is, akik felkeresik. Milyen bizalommal fordulhatnak a tanácsukhoz ügyeik elintézésére, ha saját póttáját sem tudja tisztára kisöpörni? Milyen tekintélye lehet, s számíthat-e egyáltalán ilyen körülmények között tekintélyre? Ezen is érdemes elgondolkozniok azoknak, akiknek hibájából már három éve húzódik a helyreállítás. S még egy figyelmet érdemlő dolog: a járási tanácsháza Lechner Ödön alkotása. Mint világhírű építőművészünk munkásságának emléke is, jóval több gondosságot, megbecsülést követel. Az épület egyik szárnyában székel a járásbíróság. Amikor végigjártam e sebzett épületet, szinte az egész ház bírósággá vált bennem, vádolva a bürokráciát, amely zátonyra futtatta az építő terveket. A vonaton,hazafelé gondolataim vissza-visszatértek erre a siralmas épületre. Csak akkor derültem fel, amikor a Csepel Autógyár mellett suhant el a vonat. Oázis volt számomra nézni az itt épült és most is épülő új lakóházak egész sorát .: 5 Nagy István Pató Pálék Ráckevén Magyar Nemzet Október 3-án életbelép a vasút téli menetrendje A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy október 3-án életbelépteti a téli menetrendet. A vonatok közlekedésére vonatkozó részletes adatokat a most megjelent Hivatalos Menetrendikönyv tartalmazza. Minthogy a nyári időszámítás megszüntetése és a téli menetrend életbelépése egybeesik, az október 2-ről 3-ra virradó éjjelen közlekedő vonatok indulási idejében bizonyos változások lesznek. Ajánlatos, hogy mindazok, akik utazásukat az említett éjjelre tervezik, előzőleg a vasútállomásokon érdeklődjenek a vonatok indulásának időpontjáról. Meteorológiai kongresszus Budapesten A Magyar Tudományos Akadémia agrártudományok osztálya október 4-én és 5-én meteorológiai kongresszust rendez az Eötvös Loránd Tudományegyetem dísztermében. A kongersszuson megvitatják a hosszabb időre szóló időjelzés, az úgynevezett távprognosztika kérdéseit, elsősorban a magyarországi ezirányú kutatások eddigi eredményeit. A kongresszuson részt vesznek a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok tudományos akadémiáinak küldöttei is. Péntek, 1954. október 1. Eredményesen halad a békeklcsonjegyzés Az Ötödik Békekölcsön jegyzése országszerte eredményesen halad. A Csepel Autógyárban már befejeződött a jegyzés. Becsülettel helytálltak a dolgozók, több mint ötmillió forinttal járultak hozzá célkitűzéseink megvalósításához. A IX. kerületben ötven üzem, intézmény már befejezte a jegyzést. A kerület eddigi eredménye: 30 millió forint. Újpest dolgozói több mint 18 millió forint békekölcsönt jegyeztek az új lakóépületekért, a népjólét emelésének tervére. A Villamosgép és Kábelgyár DISZ-fiataljai az elsők között írták alá a kölcsönjegyzési ívet. Buri József fiatal sztahanovista hegesztő 1700 forintot, Csősz Ottó ifjúmunkás lakatos 1100 forintot kölcsönzött államunknak. A Szabolcs- Szatmár megyei DISZ-fiatalok is példát mutattak: a tiszalöki járásban 330 DISZ-fiatal több mint százezer forinttal vette ki részét a jegyzésből. A tyukodi kendergyár fiataljai 15.000 forintot jegyeztek. Tatabányán valamennyi DISZ-ista bányász eleget tett hazafias kötelességének. Komárom megye dolgozói csaknem ötmillió forinttal jegyeztek többet, mint a múlt évben. Székesfehérvárott a megyei kórház orvosai és egészségügyi dolgozói több mint háromszázezer forint jegyzésével bizonyították, hogy egyetértenek kormányunk célkitűzéseivel. Heves megye termelőszövetkezetei eddig 60 százalékkal több kötvényt vásároltak, mint az elmúlt évben. Az általuk jegyzett összeg tíz kétszobakonyhás családi ház felépítéséhez elegendő. A Somogy megyei Hetes községben a Hazafias Népfront előkészítő bizottságának tagja, György Lajos, a helybeli katolikus plébános, nemcsak szavakban harcosa a békemozgalomnak, hanem az elsők között van akkor is, ha tettekre kerül sor. Az elsők között jegyzett békekölcsönt, majd bekapcsolódott a jegyeztetés munkájába. Rövid idő alatt csaknem 30 dolgozó paraszt jegyzett nála békekölcsönt. Készül a VIII. kerület a Hazafias Népfront nagygyűlésére Serényen folyik a Hazafias Népfront előkészítő bizottságának szervezési munkája Budapest egyik legnépesebb kerületében, a VIII. kerületben. A Hazafias Népfront megalakítására szóló felhívás megjelenése óta sűrűn jönnek öszsze beszélgetésre a kerület lakói, hogy megmagyarázzák egymásnak a népfront jelentőségét, célkitűzéseit. A 11 tagú előlkészítő bizottságban a kerület legismertebb, legkiválóbb dolgozói vállaltak tisztséget, párttagok és pártonkívüliek, fizikai dolgozók és értelmiségiek, művészeié, tudósok, hogy ezzel is dokumentálják: a Hazafias Népfront a dolgozók minden rétegének ügye, a dolgozó nép igazi lelkesedésből fakadó, egységes mozgalma. Ott látjuk az előkészítő bizottságban Barabás Bertalannnét, a kerületi tanács elnökét, Germadics Vilmos országgyűlési képviselőt, a Ganz Vagongyár szerkesztő mérnökét. Szívesen vállalta a szervezés megtisztelő feladatát Major Tamás, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas kiváló művész igazgatója, Gegesi- Kiss Pál akadémikus, az Orvostudományi Egyetem Kossuth-díjas dékánja. Az előkészítő bizottságban foglal helyet Trux László ezredes, a Kossuth Akadémia tanára, Lukács János, a MÁVAG többszörös sztahanovista előrajzolója, Dakó Zoltán, a Budapesti Ruhagyár DISZ bizottságának tagja, Bleier Miksánné, az MNDSZ vezetőségi tagja, Oroszi József, a Gázművek sztahanovista csőszerelője, Földes Ferencné, a Helyiipari Szakszervezet titkára. Az előkészítő bizottságban tehát képviselve van a kerület sokrétű társadalma, s méltó helyet kapott benne az értelmiség. Már eddig két ülést tartott az előkészítő bizottság a kerületi népfront-bizottság megalakítására. Az eddig lezajlott üléseken megvitatták azokat a javaslatokat, amelyeket a kerületi nagygyűlés elé fognak terjeszteni. Október 10-én, vasárnap délelőtt tartják meg a kerület politikai életének nagy eseményét, a Hazafias Népfront választási nagygyűlését. A kerületi üzemek dolgozói együttesen vonulnak majd fel a nagygyűlésre, hogy meghallgassák a népfront szónokait, a népfront programmját. A kerületi népfront-bizottságnak 40 tagja lesz, köztük olyan ismert, népszerű kerületi lakosok, mint Kamocsai István Munkácsy-díjas szobrászművész, Oszlányi Vilma általános iskolai igazgató, Bajtai István, a MÁVAG kultúrotthonának igazgatója, Farkas Józsefné, a Budapesti Bútorgyár sztahanovistája, dr. Halász György, a Horváth Mihály-téri templom esperesplébánosa. A politikai és társadalmi élet több más kiváló vezetője, a kerületi üzemek legjobb dolgozói fognak egymással kezet a Hazafias Népfront bizottságában. A kerületi Hazafias Népfront részletes programmjának kidolgozásán is munkálkodnak már. Ebben vázolják a népfront helyi politikai feladatait, a VIII. kerület fejlesztésének terveit, a jelen és a közeljövő tennivalóit. Október első napjaibanközel 200 lakógyűlést rendeznek a Józsefvárosban. Ezeken a gyűléseken sok szó lesz a politikai és gazdasági helyzetről, a közeledő tanácsválasztásokról. A lakógyűléseken hívják meg a kerület dolgozó népét az október 10-i nagygyűlésre. G. J. A Magyar Építőművészek Szövetsége csatlakozott a Hazafias Népfronthoz A Magyar Építőművészek Szövetségének elnöksége tagjai nevében bejelentette csatlakozását a Hazafias Népfronthoz. A csatlakozásról kiadott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a gazdasági és kulturális építőmunkában, a népgazdasági tervekben kitűzött feladatok megoldása során az építészekre már eddig is jelentős feladatok hárultak, amelyelek megoldásához tudásuk, alkotóképességük legjavát adták. Most örömmel üdvözlik annak lehetőségét, hogy a Hazafias Népfronton belül a tervezésen túl a népünk jólétének emeléséért folyó munka egész területén érvényesíthetik képességeiket, tapasztalataikat. VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT MŰKÖSZÖRŰS RÉSZLEGE Budapest, VIII., Rákóczi út 61 VÁLLAL kés, olló, borotva, mindenféle vágó és nyíró szerszám KÖSZÖRÜLÉST Átvevőhelyek a város minden pontján levő VAS- ÉS EDÉNYBOLTOKBAN