Magyar Nemzet, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-02 / 259. szám
Kedd, 1954. november 2.. SZÜLŐFÖLDEM... Bérezi Sándor, Marsi József, Gaál doktor Az olvasókörnek Dévaványán »a Hazafias Népfront bástyájává kell válnia«, így véli ezt az öreg Bérezi Sándor is, a Tőkerészi-kaszinó volt tagja. Politikus ember volt már 19-ben, harcolt a Vörös Hadseregben, 45-ben pedig hűséges, sziklaszilárd fegyvertárs a nemzeti bizottságban, alapítója és első elnöke a Nemzeti Parasztpártnak, később földművesszövetkezeti elnök. Csak magas életkora szólította le a bakról, de ma is érdeklimég az utolsó szög is, amit elvernek, vagy nem vernek el a községben. Ő úgy látja, hogy Ványán a népfrontnak nagyon sok tennivalója lesz. Hibáztatja, hogy most még a népfrontban azok beszélnek,akik eddig is kibeszélhették már magukat*. Éles meglátásai javarészét nem adhatom itt viszsza, külön kell megírni, de rendkívül érdekes véleménye az italozás ellharapódzásának okairól ide kívánkozik. — A ványai parasztnak — mondja — akár jó évben, akár rosszban, a felszabadulás óta mindig volt miből inni. És ez, úgy mondva, nem is volna hiba, ha általában csak az életszínvonal emelkedését mutatná. De valami mást mutat! Furcsán hangzik, de való, hogy az írás folyamatosságát a nép államinak gondoskodása biztosította, akaratán kívül is. Mert ha a kormány tavaly június óta többet gondol is a parasztságra, azért azelőtt is sokat gondolt vele. Ezt nem lehet letagadni, ha hibák történtek is. Nem tudom másutt hogy volt, de itt, Ványán a mi népünk egy részét hibáztatom abban, hogy a sorozatos támogatás nem oda fordult, ahová a párt, a vezetők szándékolták. Ezáltal csúsztak bele az emberek a megilletőnél jobban az ivásba. Ezzel foglalkozni kell a népfrontnak! Nézzen a mélybe, hogy a segítség arra forduljon, amire való. — Még nem értem egészen, Sándor bátyám... — Pedig egyszerű. Ugye, elsőbb a földosztás után volt a beruházási alap. Magam láttam, hogy helseik vándorolt abból a kocsmába. Aztán jött az ilyen hitel, olyan hitel, majd meg a gépesítés, ami pártolnivaló, nagyon jó dolog, ha jóra fordítják. Ám a gépállomás hitelbe szántott — megint volt soknak borravalója. Menjünk tovább: alakultak sorra a termelőszövetkezetek. Elengedésekkel, előleggel, pénzhitellel támogatták azokat is. A bevitt jószágot, szerszámot készpénzben fizették ki — megint csak volt miből inni egy csomó embernek... — Hát amikor ezekszerint az lett volna jobb, ha nem adtak volna semmit? — Dehogyis! A vezetők elgondolása a támogatással nagyon jó volt, de a jó nálunk visszájára fordult. Hogy nem volna helytelen mondásom, azt nem állítom, olyan ember nincs. De amikor jobban fejezem ki magam, fent is hibáztak, idelent is. Fentről nem tudták megvalósítani az érdekeltséget, lent meg elmellőzték a jó megmagyarázást, a nevelést. A termelést szorították belőlünk, de a jövedelmünk nem nőtt, hanem csappant. És ha a gyávák megtermelik azt az árut, kisgépet, szerszámot, amit a kormány programmba tett, akkor állítom, hogy az idén már jóval kevesebb ment volna el italra is, mert a népnek megjött a termelnivaló kedve. Miben látja a kiutat ez az okos, becsületes parasztember? Abban, amit a kormány elkezdett: az anyagi érdekeltség megteremtésében, a jólét növelésében, helyileg pedig a népfront rendteremtő, nevelő munkájában. Az utóbbit így fogalmazza meg: — Legelőbb programmot kell összeállítani, amibe ványai viszonylatban mindenféle réteg beleadja a legjobb tudomását. Aztán nagyon fontos: össze kell hozni a népet. A népet összehozni pedig úgy lehet, hogy összejáróhelyeket kell létesíteni, vagyis visszalétesíteni. Most nem úgy, hogy mindenki különözzön, de nem is úgy, mint a kocsmában, ahol minden részeg egyforma. Én úgy gondolnám, hogyha most az olvasókör feláll, abban együtt kell lenni parasztnak, iparosnak, értelmiséginek. Könnyebb életre csak összefogva jutunk és csak úgy, ha erre ráneveljük a ványai népet. Ránevelni pedig csak úgy tudjuk, ha odaterelődik az emberiség, ahol a felnőtt okosodik és szórakozik, a fiatal meg mellettük tiszteletet tanul és magát meg a vénebbeket szórakoztatva játszik, nótázik, táncol, sportol. De hozzáteszem: olcsón! Ennek érdekében javasolnám azt, hogy a józan mulatorozást ne adóztassák meg annyira, mert ez nem okos dolog... Röviden: esztendők során sokféle elmagyarázást hallottunk erről is, arról is... Most a tetteknek kell jönni, ami a valóságot mutatja. Úgy gondolom, kedves fiam, hogy ez a Hazafias Népfront akkor válik be, ha elsősorban nem a panaszlerakás helye lesz, hanem a cselekvésé... így fogalmik meg a jó az egyszerű emberek fejében. Óriási kincsei, aranytartalékai ezek a Hazafias Népfront erősödő mozgalmának. Marsi József bácsi megint más oldalról fogja meg a kérdéseket. Rokkant trafikos, vak ember, de sok mindent jól lát. Azt mondja: minden hibának fel kell fakadni s csak az őszinteség segít, ha nem kenünk el semmit. Szerinte ott vétették el a dolgot, amikor pár év előtt a községet Szolnok megye sarkából Békés megye sarkához csatolták. »Dévaványa Békésnek olyan fogadott, mostoha gyereke maradt.- Nem tudom így van-e, nem-e, de megszívlelendő magyarázatot fűz ahhoz, ahogy például a földekkel jártak. A beadás szempontjából az itteni rossz szikeket egy kategóriába vették a ló békési fekete földekkel, a kondorosival, szarvasival, orosházival. (Arról nem beszélt, hogy a földek aranykorona értékén mit sem változtatott a megyecsere, de tény, hogy a megyére szabott kvóta is számításba jöhet.) És erre vezeti vissza, hogy Ványán a normális fölé nőtt az olyan emberek száma, akik az italnak adják magukat. — Fásult, közömbös lett a ványai ember — magyarázza Józsi bácsi. — Az az elve, hogy »csak az a mienk, amit megeszünk, meg megiszunk- és ez a gondolkodás meglátszik a gazdálkodásán is. A ványai ember, de a fehérnép is csaknem elfelejtette már, hogy a csirkéből liba, a libából disznó, a disznóból ló, tehén és föld lehet. Azelőtt egy ványai hetivásáron háromszor fordult a baromfiszedő autója, most három községben telik meg egyszer. Gondolkoztam rajta, min lehetne ellenőrizni ennek az állításnak a hitelességét. Nyilván a toll forgalmán. Megkérdeztem a Szmolnik-fiút. Régi tollkereskedő, most a szövetkezetnek vásárol. Azt mondja, hogy valamikor átlag 400 kiló tollat vásárolt egy hetipiacon és körülbelül ennyit vásárolt Máté cigány, Kun Náci bácsi. Hénak Náciapjáról maradt rajta ez a név, akinek az volt a szava járása: »téged hogy hénak?Most pedig egy hónapban vásárol 300 kiló tollat ... Azonban most fokozatosan javul a helyzet, az idén már sokkal több aprójószágot neveltek Dévaványán. Hogyan vélekedik a község égető kérdéseiről egy értelmiségi? Ez nagyon érdekelt, nem is bántam meg, hogy órákiba nyúlt a beszélgetésünk dr. Gaál József szülész- és sebészorvossal, mert szívesen hallottam szavaiból, hogy mennyire azonosult a helyi értelmiségnek nemcsak a problémája, hanem a felfogása és a megoldás utáni vágya, elképzelése is a parasztságéval, a kisiparosságéval, akik a fő tömegeit teszik a községnek. Hogy Dévaványán mennyire megvannak a tevékeny összefogás társadalmi feltételei. Gaál doktor helybeli gépészember fia, szintén gyermekkori játszótárs, akivel a legkedvesebb baráti emlékek fűznek össze, és — szintén a „nempolitizáló” fajtából való. A régi emlékek jóleső megelevenítése után azért óhatatlanul jött a politika. Az ebédasztalnál már nyakig benne voltunk. És más stílusban, de csaknem szó szerint ugyanazokkal a gondolatokkal fogalmazta meg a mondanivalóját, bírálatát, igényeit, javaslatait, mint Vass Károly, a paraszt, vagy Gecsey Gábor, a borbély — kommunisták és pártonkívüliek vegyesen. Amit pedig éppen a részegeskedésről, meg az olvasókörök problémájáról mondott, az is meglepően hasonlított az öreg Bérczi Sándor gondolatmenetéhez. — Mindenképpen el kell érni — kezdte —, hogy egy sereg ember ne a szeszen keresztül lássa a világot. Azt hiszem, a mértéktelen ivásnak nemcsak anyagi, hanem politikai, erkölcsi forrásai is vannak, ami elsődlegesen — különösen a fiatalság körében — a nevelés problémájának megoldását sürgeti. Az ivás itt az évek során felhalmozódott gazdasági, politikai sérelmek miatti befelé fordulásnak, közönynek egyik megjelenési formája. Társadalmi betegség ez — társadalmi úton lehet és kell gyógyítani.A népfrontban meglesznek az eszközök, lehetőségek ahhoz, hogy az elkövetett hibák helyrehozása útján megkeressük és megtaláljuk a bajok orvosságát. Rátért arra is, hogyan képzeli el ezt a gyakorlatban. — Te itt éltél közöttünk, ismered a helyi viszonyokat — de nem a maiakat. El tudod-e képzelni, milyen sivár dolog négy fal közé zárva élni? Itt nem lehet sehová menni, egyszerűen nincs hová menni, az egy mozim kívül. Nincs olyan rugvános hely, ahova az ember jóérzéssel, különösképpen asszonyostól, betehetné a lábát. Az esti, vasárnap délutáni kártyapartik a Vadkacsában rég megszűntek — az is tele van részegekkel. Nos, beszéltünk az olvasókörökről. Távolról sem gondolok például az úrikaszinóra. Közös helyiséget képzelek el, ahová szíves-örömest eljárnék szótváltani parasztokkal, iparosokkal — sakkozni velük. Gaál doktor szerint egységben van az erő — még a fehér asztalnál is. Bertalan Imre Magyar Nemzet Megkezdődött üzemeinkben a „forradalmi hét“ Az Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója tiszteletére üzemekben, bányákban, irodákban hétfőn megkezdődött aforradalmi hét. A Kismotor és Gépgyár, amely az idén harmadszor érdemelte ki az élüzem címet, elsősorban a mezőgazdasági gépekhez szükséges motorok nagyobb mennyiségű gyártására tett ígéretet az ünnepi héten. A műszaki és fizikai dolgozók jó összmunkája nyomán már az első napon kimagasló egyéni és brigádteljesítmények születtek. A Béke utcai lakásépítkezésen hétfőn reggel zeneszó fogadta az építőbrigádokat. A két legjobb brigád, Juhász Gábor és Krizsán Ferenc brigádjának versenye annyira magával ragadta az építkezés valamennyi dolgozóját, hogy — ami régen nem fordult már elő — a leggyengébb építőmunkások is elérték a 100 százalékot. A budapesti nagy személypályaudvarok vasutasai a vonatok késésének csökkentésével csatlakoztak az ünnepi műszakhoz. Hétfőn a Keleti-, a Nyugati- és a Déli-pályaudvarról kiindult 53 személyszállító vonatból mindössze három olyan volt, amely néhány perces késéssel hagyta el az állomást. A borsodnádasdiak a forradalmi héten megtakarított anyagból 27.000 forint értékű lemezt hengerelnek, a recski ércbányászok az első nap első műszakján 103 százalékra teljesítették tervüket. A Keltexben, ahol a harmadik negyedévet súlyos adóssággal zárták, a forradalmi műszak első 8 órájában 2060 méter szövet került le terven felül a szövők gépeiről. A középdunántúli szénbányászok az adósság törlesztéséért A Középdunántúli és a Várpalotai Szénbányászati Tröszt dolgozói vasárnap aktívaértekezleten beszélték meg az évi terv teljesítésével kapcsolatos tennivalóikat. A vitában felszólalt Mekis József, a SZOT elnöke is. Hangsúlyozta, a szénhelyzet roszszabbodása komolyan visszahat gyáraink működésére, az áruellátásra. Egyes bányászok felelőtlenül bánnak a rájukbízott munkaeszközökkel, anyagokkal. A szénbányákban, ahol a munkaeszközök is, meg a gépek is többnyire igen drágán külföldről beszerzett értékek, különösen fontos az eszközök és anyagok kezelése. Minél jobban terhelik meg importunkat a szénbányászatnak szükséges eszközök, annál kevesebb olyan cikket lehet behozni, amelyre az egész ország népének, a bányászoknak is személyesen szükségük van. Mekis József végül hangsúlyozta: olyan körülményeket kell a szénbányákban teremteni, hogy jövőre az ipar, a lakosság is akkor kapja meg a szenét, amikor éppen a legnagyobb szükség van rá. A vita során felszólalók közül sokan bejelentették: az adósság mielőbbi törlesztésére november 1-től forradalmi műszakot tartanak. I falj// MEGNYÍLT A MACKÓ „JÁTÉKBOLT“ Budapest, VII., Rákóczi út 6 WESSELÉNYI UTCA 16 Egy ház drámája Ebben az írásban egy budapesti házról lesz szó, amely külsejében alig különbözik a körülötte lévő többi házaktól. Ez a ház, a Wesselényi utca 16., lakói szerint minden baját annak köszönheti, hogy múlt év júliusában elsőként került tatarozásra. A tatarozót azért hívják tatarozónak, hogy kicsinosítsa a gondjaira bízott házakat, hogy eltüntesse a ház arculatán az öregedés csúf ráncait, a repedéseket, omlásokat s friss vakolatréteggel kendőzze fiatalra az öreg ház falait. A házat azért tatarozzák, hogy rendbehozzák rajta az évek vasfogának nyomait, biztosítsák a lakók kényelmét. Amennyiben a VII. kerületi Tatarozó Vállalat ilyen elképzeléssel fogott volna hozzá a szóbanforgó ház rendbehozásához, legelső feladatként bizonyára nem az udvar vakolását kezdi meg, a tetőn mutatkozó folytonossági hiányok helyett. (Mellesleg könnyű dolga volt: a megbízást a VII. kerületi KIK-től utókalkulációs alapon kapta ,s munkáját senki sem ellenőrizte.) Viharos előzmények A ház lakóinak közbenjárására, akik megelégelték az évek óta beszivárgó esőt, a tatarozó vállalat hozzálátott a palatető leszedéséhez, s a bádogosmunkák elvégzéséhez. Hogy milyen munkát végeztek, az néhány hónappal később, október 20-án derült ki: a második emelet 12-es számú lakás udvari helyiségének mennyezte hatalmas robajjal leszakadt. Még aznap bizottság szállt ki a helyszínre. Óvatosan lépegetett a csatatérhez hasonlatos lakásban Gőzön Árpád, a VII. kerületi tanács műszaki osztályának vezetője, Vincze Ferenc, a VII. kerületi KIK igazgatója, Molnár András, a tatarozó vezetője és Réti Jenő, a BUVÁTI statikusa. Azonnal intézkedtek: elrendelték a födémek megvizsgálását, s az épület teljes alátámasztását. A lakókat, míg az alátámasztást elvégezték, az Imperial Szállóban helyezték el. Mire a lakók visszajöttek, lakásaikat feldúlva találták. A tartóoszlopok vizsgálatához a szobák parkettjét méteres darabokon felszedték. S miután a KIK a tatarozónak megbízást a feltárásra adott, de a felbontott parkett helyreállítására nem, a szobák közepén bokaficamító gödrök éktelenkedtek. Nehezen szokták meg szegény lakók a szobák menynyezetét alátámasztó hatalmas dúcokat is, amelyek lakásaikat bizony nem tették barátságosabbakká. A BUVÁTI statikus a födémcsere végrehajtását javasolta. A Budapesti Tanács VIII. ügyosztálya újabb helyszíni szemle után úgy döntött, hogy miután a rozoga ház a második ötéves terv során úgyis lebontásra kerül, nem végeztet födémcserét , és a ház lakóinak elhelyezését helyezte kilátásba. Azt, hogy a ház életveszélyes, minden fórum leszögezte. A házomlás egyéves évfordulóján Mindez a múlt év október 20-án és az azt követő napokban történt. A ház leszakadásának egyéves évfordulóját a lakók elképzelhetően nem éppen derűs hangulatbanünnepelték. Egy esztendő alatt a feldapoláson kívül annyi történt, hogy Pál Sándorék szobájának beomlott mennyezetrészét nádpadlóval és kátránypapírral befedték. Az eső ma is beesik a lakásba, leszivárog az első emeletre és a földszintre is. A cipő és ruhanemű megpanészedik, a sezlontalkató a nedvességtől elrothad. A fürdőszobák használhatatlanok, a WC több lakásban nemkülönben. A leszakadt mennyezetrész romjai ma is ott éktelenkednek Pálék lakásában. A méteres lyukak, mint betemetetlen lövészárkok ma is ott tátonganak a szobák közepén. A ház egyik lakója, Gerő Andrásné már kétízben zúzta össze lábát az akadályversenytérré kiképzett lakásban, menyecske lányuk koraszüléséhez is hozzájárult a „kényelmes otthon”. Egy év óta élnek így a lakók ebben az elátkozott házban. Bújócska a felelősség körül Ki a felelős ezért?! Elsősorban a VII. kerületi KIK, amely sorsára hagyta a sokat próbált lakókat. A lebontásra ítélt ház lakói nem érdekelték többé a KIK vezetőit. Úgy érezték, ők már elvégezték dolgukat: az udvar vakolására és stukkozására, a tetőmunkára és aláduccolásra kiadtak 140.000 forintot. A többi nem tartozik rájuk, boldoguljanak a halálra ítélt ház lakói, ahogy tudnak. — Romházra keretet nem kapunk s így egyetlen fillért sem költhetünk — közli Németh József, a kerületi KIK műszaki osztályának helyettes vezetője, így büntetik meg azt, aki romházban kénytelen lakni, kényelmetlenség és életveszély közepette. Annyit sem kaphat a KIK-től, mint más, jó lakásban élő lakó. A VII. kerületi KIK számára csupán egy aktát jelentett ez a ház a benne lakó 17 gyerekkel és 16 családdal együtt. Egy aktát, semmi többet. Holott a KIK feladata lett volna ügyelni arra, hogy júliustól októberig ne maradjon csupaszon a tető egy része, ellenőriznie kellett volna a tatarozó munkáját. Ha nem ázik be a tető, nyilván nem sziakad le a mennyezet sem s ma is békésen élnek lakói. Mit mond Molnár András, a VII. kerületi Tatarozó Vállalat igazgatója? — Ugyan kérem, elhanyagolt, öreg ház volt az! A tető talán már az ostrom óta beázott, nem hozatták időközben rendbe. A lyukas tető alatt a padláson törmeléket tároltak, hogy felfogja a beázást. A beomlást ez okozta ... Igen ám, de a vállalat emberei hónapok óta a házban dolgoztak. Miért csak a beszakadás után állapították meg ezt a hibát? S miért segítették a további beázás lehetőségét azzal, hogy hónapokig fedetlenül hagyták a tető egy részét?! Mindenre kész a válasz. A törmeléket azért nem szállították el,mert a KIK nem rendelte meg. A felbontott parkettet ugyanez okból nem állították vissza. Amit náluk megrendeltek, elvégezték. Csekély 140.000 forintba került. A leszakadt mennyezet, a felbontott parkett, leomlott törmelék nem rájuk tartozik. Fanczal István, a VII. kerület vb-titkára a következő állomás. A VB-ülésen is foglalkoztunk az üggyel. A Városi Tanács lakásgazdálkodási osztályán több alkalommal sürgettük a lakók elhelyezését. Sajnos, mindössze 10 lakást tudtunk biztosítani az utóbbi hónapokban a kerületi romos házak lakói számára. Kevés, több kellene... Végül is ki a felelős a Wesselényi utca 16. számú ház lakóinak életéért? Melyik szerv hibájából romlott még tovább a már úgyis megrongálódott épület? Törődött-e megfelelően a tanács és a KIK a gondjaikra bízott lakók sorsával? Mi lesz a lakókkal, akik foghíjas mennyezettel és használhatatlan mellékhelyiségekkel egy második tél elé néznek? Megítélésünk szerint az ügyészség feladata felderíteni a Wesselényi utca 16. számú ház körüli felelőtlenséget és mielőbb hozzásegíteni az érdekelt lakókat ahhoz, hogy emberhez méltó lakáshoz jussanak. Fehér Rózsa Felszabadulási ünnepségek Tíz évvel ezelőtt, október 31-én az ország három különböző pontján nyomult előre a Szovjet Hadsereg és felszabadította Záhonyt, Tiszatardost és Kecskemétet. Záhony, ez a múltban jelentéktelen poros kis község, amelynek néhány vágányú, petróleumlámpával felszerelt állomása volt, szombaton este új kultúrházában ünnepelte felszabadulása 10. évfordulóját. Ott volt az egész község lakossága a vasárnap délelőtti ünnepségen is, amikor a különböző szervezetek küldöttei a határőrség díszsortüze mellett helyezték el a kegyelet koszorúit a felszabadító szovjet katonák tiszteletére emelt emlékművön. Tíz év alatt megszépült az élet a Tisza partján is, megváltozott Tiszatardos lakóinak élete. Nem is kell messzire tekinteniük, minden nap újra meg újra emlékezteti őket a községtől alig három kilométerre épült Tiszalöki Duzzasztómű. A vasárnapi ünnepsége ifj. Litvai István, a helyi népfrontbizottság tagja beszélt község eddigi fejlődésére majd a közeljövő újabb építkezéseit ismertette. Este nagyszabású kultúrműsor, táncmulatság zárta be Tiszatarda felszabadulási ünnepségét. Kecskemét felszabadult ünnepsége mér szombat este megkezdődött a város ifjúságának fáklyás felvonulásával. Majd a Katona Józse Színházban műsoros estet tartottak. A vasárnapi ünnepségeken részt vett Erdei Feren földművelésügyi miniszter Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselője is és megnyitotta a kecskeméti Katona József Múzeum első állandó kiállítását. Este a Hazafias Népfrontbizottság rendezett ünnepi estet az új kollégium dísztermében, majd a Katona József Színház művészei adtak műsort. KÉSZPÉNZÉRT VÁSÁROLUNK használt férfi- és női ruhát, felsőkabátot, fehérneműt, szőnyeget, függönyt, bőröndöt, mindenféle használt bútort, irodait is ! HASZNÁLTCIKK KISIPARI SZÖVETKEZET FELVÁSÁRLÓHELYEINK : VI., Aradi-u. 16., VII., Hernád-u. 26., IX., Ecseri-út 4—6. - Telefon- vagy lev.-laphívásra házhoz megyünk! Telefon : 341—746. A cím leadható eladási boltjainkban is: Vili., Teleki-tér 7. szám, VIII., Népszínház utca 20.