Magyar Nemzet, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-07 / 5. szám
Péntek, 1955. január 7. CSOKONAI KÖLTŐI CÍMERE Csokonai József seborvos a borbélycéhnek volt tagja Debrecenben, de mesterségéhez, s egyéb tudományokhoz is jobban értett, mint bőrétváló, foghúzó, eret vágó iparostársai. Azért is választották meg a céh atyamesterévé, s a városi orvosdoktorok azért kérték segítségét nem egyszer. Passziói is rávallottak, hogy nem afféle közönséges mesterember. A történelemhez, költészethez, még a művészethez is értett egy kicsit. Összegyűjtötte, lemásolgatta Debrecen történelmének nevezetes emlékeit; naplójában véleményt mondott a város ügyeinek intézéséről. Könyvei közt verseskötetek is voltak az orvosi szakkönyvek mellett. Rajzolt, festett a maga mulatságára, naplóját színes képekkel illusztrálta. Mihály, a seborvos első gyermeke, 1773-ban született. Ebben az évben festette meg Csokonai József — talán éppen a fiúgyermek jövőjére gondolva — a családi címerét. Kardra tűzött törökfejjel, lándzsás zászlós vitézeikkel ékeskedett a címer, annak bizonyságául, hogy az Erdőcsokonyáról, Somogyból származó család valamelyik őse rászolgált egykor a Vitéz névre. A hajdani hőstett azonban feledésbe ment, a nemesi jogokkal együtt. A városi polgáréletbe beletanult apának csak titkos óhajtása lehetett, bárcsak újszülött gyermeke viszszaszerezné majd a család régi kiváltságát, tekintélyét. Sok szép képességet mutatott Mihály mér kisdiákkorában, de olyat egyet se, amiből az ősi címer megaranyozását remélhették volna. A könyveket bújta, verseket írt — egyszóval olyan hivatás felé hajlott, amely nemhogy dicsőséget, de még kenyérkeresetet sem ígért. A nemesi virtusokat semmire sem becsülte. Senki vérét nem kívánta ontani, sem békében, sem háborúban. Mikor pedig verselgető diákból ifjú költővé cseperedett, verseiben is megvallotta iszonyodását a háború szörnyűségeitől. Tizenkilenc éves volt, mikor az osztrák császár hadi szövetségre lépett császár- és királytársaival a respublikát kikiáltó francia nép ellen. Csokonai is a forradalomért lelkesedett, mint költő-mesterei Batsányi, Kazinczy, Földi János, őt is kétségbeejtette az az eshetőség, hogy »ledől a szabadság most emelt oltára« (Batsányi), hogy a forradalmi Párizst ellenséges hadak dúlják fel. Ez az aggodalma adhatott indítást arra, hogy megírja A had című versét, a vérengzések elleni tiltakozását: ledre. Ma is megvan néhány levelén ez a költői címer a Széchényi Könyvtár gyűjteményében. Ovális keretbe, olajág koszorúba foglalt lant, csillag és repülő galamb. Ne csak a kedves régi szokást lássuk ebben a rajzban, hanem a költői vallomást is. A hagyományos jelképekkel a maga hivatását és karakterét akarta ábrázolni: a galamb és olajág lantosának, a béke, életöröm költőjének tudta magát. Csokonai költői címerét régebben is ismerték, de csak azok, akik a kézirattár kincseit megnézhették. Bájosnak tartották a pecsét rajzát, de fontosnak nem. A közelgő országos Csokonai-ünnepségekre — a költő halálának százötvenedik évfordulójára — ezt az elfeledett pecsétet választották emblémának. A meghívókon, plakátokon, a Nemzeti Múzeum kiállításán ez a galambos, olajógas címerrajz fog emlékeztetni a magyar költészet első nagy békehírnökére. Vargha Balázs A halálnak sok száz cifra mészárossá Áldozatainak nyakait csapdossa; Örül, mikor látja, hogy embertársának Vércseppjei dühös karjára omlanak; Hízik az előtte fetrengő jajától S tiszteletet kíván gyilkos szablyájától. Meg ne ítéljetek, emberek, ha kérdem: Ez-e a valódi virtus és az érdem? Melyért nagy híve lett sok gyilkos hóhérnak, Pennáján az etet dicsérő Homérnak. Hát már a gylkosság, szent egek, isteni Dicső virtus? annyi embert öldökleni? Az ártatlanoknak felkoncoltatása, A szelíd városok s faluk feldúlása Olyanok-e, melyek által lehettenek Sok száz gazemberek hérek és istenek? Bárcsak hazánk, melynek minden krónikája Még eddig csak ilyen hentesek táblája, Adna már ezeknél egy szebb matériát, így Írhatnék én is dicsőbb históriát. Amiben Az estve, Konstancinápoly, Marosvásárhelyi gondolatok, Tempefői írója — a húszéves Csokonai reménykedett, az mind semmivé vált. Nem béke, felvilágosodás, polgári fejlődés korszaka várt árva hazánkra, hanem véres terror és véres háború. Ha a kétfejű sas rettentő erere Számába lágy szivem Íródni nem mere. Hadd legyek egy nyájasb tábornak embere, Amelynek kétfejű galamb a címere. •— írta egyik tréfás versében. Erős meggyőződése lett, hogy költészettel, művészetekkel kell kultúrához szoktatni a barbár magyar nemességet. »Poézison, széptudományokon kell kezdenünk a munkát, ha valaha örömét akarjuk látni. Egy hadra termett nemzetnek erkölcseit addig meg nem szevisszatért mmár olajággal a frigy, A kemény hadnak kialudt kanóca, Múlik a jajszó, s örömünket áldott Béke tetézi. Béke! frigy! óh két nevezet! mi hányszor Értetek hányszor, s de hévén sohajtánk! Négy betű: négy-négy poharat csapok fel Értetek én is. Éljen a szent frigy szomorú hazánkban, Fel ne lázadjon soha békeségünk; Hogy sok esztendő elejére Jussunk ilyen örömmel. Ah ti felperzselt legelők párássá! Összeállít várak s faluk omladéki! Vérbe tajtékzó patakok! s dögöktől Büzleten ég, föld! Ah, ti borzasztó fene látomások! . .. Félek ily gyászhírt ecsetemre venni — Átkozott volt az, ki előbb örök hírt Hadba vadászott. A fegyveres, véren családi hnert ő is ismerte apja napijából. De már régen idegenedett tőle, nem is egy oikból. Rousseau hívéhez, a franciaorradalom tanítványaihoz nem ilett holmi nemesi kérkedés, az ingatag családi tradíciógyébként sem adott alapot ma, hogy ezt a címert használja. S ami legfontosabb egyéniségével, békevágyával em tudta összeegyeztetni a smer harciasságát. Tiltakozni nem lehetett már a háború ellen, nem olyan világ volt itt a magyar jakobinusok kivégzése után. A nemesi felkelők buzdításával is megpróbálkozott egyidőben, de saját szavait is megcáfolva, újra meg újra áhítozott a békesség után: lídíthetjük, míg gusztusát meg nem kezdjük édesíteni. Úgy bántak azzal minden más nemzetek, melyek a felségesebb tudományokig felhatotlanak.« A francia háborúk első szünetét, az 1797-ben kötött campoformból békét ujjongó ódával köszöntötte. Címerre, vagy legalább is pecsétnyomóra azonban mindenképpen szüksége volt. Leveleit egyre-másra küldözgette barátainak, meg a tisztességesebb főuraknak, mér ezért is törnie kellett a fejét, hogy milyen címer, milyen pecsét illenék hozzá. Nem tudjuk, hogy miikor tervezte el, mikor csináltatta meg, de az bizonyos, hogy élete utolsó éveiben már címeres pecsétet nyomott a leve Kétrészes magyarul beszélő lengyel film Magyar Nemzet A CARMEN új szereplőkkel Bizet operájának előadása új szereplőkkel gazdagodott. Don José nehéz szerepét Kenéz Ernő énekli. Hangjának hősies ereje, gazdag árnyalása kiválóan alkalmassá teszi e lírai tenorszerep eléneklésére. Minden jogunk megvan annak feltételezésére, hogy biztosabb színpadi mozgással, az áriák gazdagabb és sokrétűbb kidolgozásával kitűnő Don José válik belőle. Szilvási Margitot színpadi játéka, a szerep igen jó kidolgozása alkalmassá tenné Carmen eljátszására. Hangja azonban nem elég mélytüzű, gazdagon árnyalt és terjedelmes, mint azt ez a szerep megkívánná. Ezért az egyébként kitűnő énekesnőnek nem teljesen sikerült kifejeznie a Carmen érzelmeinek vadságát, csapongó hullámzását Házy Erzsébet hangja nagyszerűen szárnyalt Frasquita szerepeiben, Szőnyi Olga, másik fiatal énekesnőnk is jó volt mint Mercedes, bár utóbbi szerepe színpadi játék tekintetében még bizonyára jobban elmélyül. Kitűnően szerepelt a fiatal, tehetséges Tóth Miklós is, mint Zuniga hadnagy. Az opera régebbi szereplői közül Svéd Sándor kitűnő Escamillója és Szecsődy Irén nagyon szépen megformált, csengőhangú Micaelája növelte az előadás fényét és szépségét. Tóth Péter igen jól, a carmeni tempó megkívánta nagy lendülettel vezényelte a zenekart. (gábor) NAPLÓ JANUÁR 7 A toll és a szedőszekrény ördögének jóvoltából három hiba is becsúszott szerdai számunk Huszka Jenő új operettjéről szóló cikkébe. A »Szép Juhászné« című daljátékával kapcsolatban operettzenénk nagy mesterének nemcsak hírnevét, de korát is öregbítettük. A zeneszerző még nincs 83 éves, mert 1875-ben született s csak áprilisban ünnepli 80. születésnapját. A cikk Huszka Jenőnek tulajdonította Hervé »Nebántsvirág« című operettjét. Cserébe nyilván az egykori francia muzsikus vállalhatta volna az »Aranyvirág «-ot, Huszkáét. Virág és virág között ugyan van különbség, de mindkét operett zenéje behízelgően bájos. Minthogy három a magyar: egy »nem« szócska kimaradása zavarossá tette a cikk megállapításait a kitűnő szövegkönyvről. Ormándy Jenő, a filadelfiai filharmonikus zenekar világhírű magyar főzeneigazgatója 1955 tavaszán az egész együttessel európai hangversenykörútra indul.Fr* * 200! 250! Két jubileumi előadás számjegyeit olvassuk a pesti plakátoszlopokon. Kétszázadszor játsszák Rostand művét a Cyrano de Bergeracot s kétszázötvenedszer Sárközy operettjét, a Szelistyei asszonyokat. Operaházunk próbaszobáiban erőteljesen dolgoznak a »Kérők« című új magyar dalmű és a Tannhauser előkészületein.A Az európai művészeti sajtóban élénk visszhangot keltett több világhírű nyugat-berlini operaénekes — köztük Margarete Klose kamaraénekesnő — elhatározása, hogy az új évadtól kezdve a kelet-berlini újonnan megnyíló dalszínházhoz szerződnek. Klose asszony nyilatkozatában elmondotta, hogy az Unter den Lindenen újjáépült operaszínháznak Erich Kleiber lesz a vezetője s vele szívesen dolgoznak együtt a művészek. Az ősszel kezdődő évad megnyitó díszelőadásán Beethoven Fidelióját hozzák színre. A Csokonai évfordulóra készül a győri színház Kemény Egon i Lillae című daljátékával. Újságíróbált rendez a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Az érdekes hagyományt elevenítő vidám eseményre a tervek szerint február 12-én kerül sor. * A londoni *The Times* december 29-i számában méltatja Kodály Zoltán II. vonósnégyesét a Végh-kvartett kitűnő előadásában. Mikszáth Kálmán »Beszterce ostroma* című regényéből dalműváltozat készül. Szövegét Romhányi József írja, zenéjét Sugár Rezső komponálja.□ Világirodalmi Tájékoztatót ad ki ezentúl havonta az írószövetség. Az új folyóirat a szovjet és népi demokratikus irodalom szemléje mellett ismerteti az egész világ új irodalmi alkotásait, eseményeit. Ki emlékszik a némafilmek egykor ünnepelt »sztár«-jára, Asta Nielsenre? Most 71 éves és — mint a dán újságokban olvassuk — főszerepet játszott egy televízión közvetített egyfelvonásosban. A Rákóczi hadnagya című filmből közöl képet a l’Humanité egyik legfrissebb száma abból az alkalomból, hogy ebben az évadban Párizsban is bemutatják. Hat másik magyar filmet is megvásároltak a francia mozik számára, így az Akváriumot és az Ecseri lakodalmast is. A József Attila Szabadegyetem téli szünidő után január 12-én kezdi meg ismét előadásait.A A » Tanítónő”, Bródy Sándor nagyszerű társadalmi drámája Jókai-színházi előadásain is. Nagyiné szerepét Peéry Piri játssza felváltva Halasi Mariskával. A »Tanítónő«-t műsorára tűzte a győri Kisfaludy Színház is. A színház fiatal művésznője, Olsavszky Éva játssza a címszerepet. A premier január 12-én . Keresztury Dezső tart előadást az Irodalomtörténeti Társaság január 10-i, felolvasóüléssel egybekötött közgyűlésén: «Irodalmi emlékeink védelme« címmel. Az ülés színhelye: a Tudományegyetem aulája. SZEMTANÚ : MAGVETŐ Január 1-én alakult meg az új irodalmi kiadó, a Magvető, s aki olvasott vagy hallott már a programjáról, örömmel köszönti. A tervek azt ígérik, hogy az új könyvkiadó már idén jó magyar írónak nyilvánosságot ad majd. Jókívánságok helyett hadd mondjunk el itt csak egyetlen gondolatot. Azt, hogy az új, szocialista törekvésű irodalom érdekében a nemzeti irodalom folytonosságát, a drága és féltett hagyományok életét is őriznie kell a Magvetőnek. Az idő, mely minden szerkesztőnél pontosabban elvégzi a kiválasztás érzékeny munkáját, mely nem kíméli a divatot, de megment a feledéstől minden értéket, sok mindent amúgy is eldöntött már. De hallgatni kell rá! Meghallani, például, amit arról mond, hogy Móricz előtt is milyen sűrűvérű realizmus élt ebben az irodalomban: Cholniky Viktor, Gozsdu Elek, Iványi Ödön, Justh Zsigmond, Papp Dániel, Petelei István, Thury Zoltán és Török Gyula nevére kell csak emlékeznünk. Tolnait, Bródyt tán fölösleges is megemlíteni. Mindez a Szépirodalmi Könyvkiadónak is feladata, hiszen a Magvető főként új magyar irodalmat ad ki, de azért mégsem mellékes szólni róla itt is. Minden új vállalkozás sok mindent segíthet, pótolhat. Jó munkát kivárnunk a Magvetőnek, méltót Móricz Zsigmondnél tanult nevéhez. SZÁZ SZERELMES VERS Karácsonyra jelent meg a Száz szerelmes vers című antológia, melyet orosz és szovjet költők műveiből Gáspár Endre szedett össze és ültetett át magyarra. Szép kis könyv, nemcsak a külseje szép és tartalmához illő, hanem szép belül is, mert jelentős költők versei sorakoznak benne egymás mellett. Összegyűjtése és kiadása igen jó gondolat volt s ezért a kiadót elismerés illeti. Minden olvasónak öröme telik a Száz szerelmes versben, a kötetek jó részét el is kapkodták már. Csak az nem jó, hogy a kötet címéből senki sem gyaníthatja: orosz és szovjet költőik száz versét kapja kézbe. S ez eléggé különös eljárása a kötet gazdájának, az Új Magyar Könyvkiadóik. Nem tudjuk például, mit szólnának a magyar költők, ha a Szovjetunióban, vagy bárhol másutt versantológiát adnának ki a műveikből s elfelednék odaírni a címlapjára, hogy a magyar költők versek. Kár szaporítani az érveket. A Száz szerelmes vers új kiadása reméllhetőleg minél előbb megjelenik s akkor tán mégsem feledi el a könyvkiadó, hogy Puskin és Lermontov, Majakovszkij és Tyihonov nevére felhívja a vásárlók figyelmét s ráírja a kötet címlapjára alcím gyanánt: »Orosz és szovjet költők antológiája.* 3. CSÖNDES GYŐZELMEK Vannak művészeti életünknek eseményei, melyekről alig esik szó s amelyek mégis fontos eredmények egy-egy művész pályájának. Hadd említsünk meg csak kettőt. Bortnyik Sándor »Korszerűsített klasszikusok” című kiállítása a mai magyar festője művészi magatartásának, festői stílusának, jóízű, nagyon baráti szellemű paródiája. Egy képzőművészeti így írtok ti, s épp oly találó, mint a Karinthy könyve. Már önmagában véve is szép teljesítmény, arról nem is szólva, hogy sok bíráló szóval felér. Emellett teli jobbnál-jobb ötletekkel, igaz, emberséges humorral. Bortnyik Sándor kiállítása igazi különlegesség, s nagyon emlékezetes állomása a kitűnő művész pályájának. Móricz Zsigmond remek kis novellájából írt filmet Móricz Virág. Régebben bemutatták már a mozikban s ugyancsak alig esett szó róla a nyilvánosság előtt. Ami megérthetetlen — ez a novella s a film címe, egy műsorban játszották az Én és a nagyapám-mal. Móricz Virág nagyon híven tudta a film műfaján közvetíteni az eredeti novella mondanivalóját és szinte minden rezdülését, s emellett ez a rövid művecske Gertter Viktornak, a rendezőnek egyik legnagyobb eddigi teljesítménye. Művészi eszközei egyszerűek, majdnem szemérmesek, apró mozdulatokkal közölnek nagy társadalmi és lelki tartalmakat. Gertler Viktor művészi erényei új oldalukról mutatkoznak meg új filmjében. Sok hasonló csöndes győzelem van még a művészetben. Hadd törjük meg a csöndet, hadd szóljunk egy jó szót ezekről az igazi maradandó sikerekről. Sebestyén György DÍSZOKLEVÉL! Egy női zeneszerző sikere Zenei életünk újabb nemzetközi sikert könyvelhet el, egy nem könnyű műfaj, a kamarazene területén. E héten érkezett meg Olaszországból az a díszoklevél, melyet Szőnyi Erzsébet zeneszerző (Kodály Zoltán tanítványa), zeneakadémiánk tanárnője nyert aQuartello ditaliai pályázatán, zongoraszonátájával. — Negyvenegy nemzet zeneszerzői vettek részt a pályázaton — mondotta nekünk Szőnyi Erzsébet — s igen boldog vagyok, hogy művemre felfigyeltek. A kamarazenepályázatra még a nyáron küldtem ki szonátáimat, sorsáról nem tudtam semmit egészen mostanáig, amíg megkaptam a zsűri elnökének levelét és a díszoklevelet. Meg kell jegyeznem, hogy az első díjat nem adták ki. Közönségünk bizonyára érdeklődéssel várja a kitüntetett zenemű magyarországi bemutatóját. Rádióbírálat Felgördül a függöny... SZERDA. Örvendetes jelenség, hogy a rádió mind erőteljesebben szentel figyelmet az egész ország kulturális életének a szokásos kis riportokon és tudósításokon kívül is. A városokról szóló műsorok, a vidéki írók műveiből összeállított félórák érdekesek és hasznosak. Ezzel kapcsolatosan új műsorszámmal jelentkezett szerdán a Petőfi-rádió. Egyórás zenés színházi közvetítéssel Debrecenből, megszólaltatva kis riportokban a színészeket s más színháziakat is. A sorozat első adása a »Luxemburg grófja« részleteit hozta a Csokonai Színházból, bizony sok technikai fogyatékossággal. Nincs módunkban érték* ítéletet mondani a társulatról, mert a zene sokszor elnyomta az énekeseket. — Az irodalmi rész egyik műsoráról külön érdemes megemlékezni. Dunka Ákos (»Esküdj meg, pajtás*), valamint Peterdi Andor ('*Új kenyér*) lírája az idős nemzedék újjáéledt munkaikedvéről tanúskodott. (K.) 5 TAVASZI RUHÁIT most tisztíttassa, festesse! Elkerüli a torlódást PATYOLAT