Magyar Nemzet, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-07 / 81. szám

Csütörtök, 1955. április 1. BUDAPESTI TAVASZ A Magyar Nemzet olvasói hónapokon át folytatásokban olvashatták Karinthy Ferenc regényét, a Budapesti tavasz-t lapunk hasábjain s aztán nem sokkal később könyvalakban is. Karinthy a filmgyár kívánságára Thurzó Gáborral együtt a regény alapján filmkönyvet írt, amelynek nyomán most a vetítővásznon a regény alakjai közül sokan új életre kelnek és talán éppen azok, akiknek személyisége legjobban bevésődött az olvasók emlékezetébe. A film, mint ahogy a regény is, a magyar főváros ostromának és felszabadulásának történetét idézi fel, egyéni sorsokban ábrázolva Budapest lakóinak legnagyobb, legmélyebb és legdöntőbb kollektív élményét. Az eseményeket úgy éli át a filmmel a néző, mintha a történelem súlyai s a viharzó események szárnycsapásai lelkiismerete mérlegét libegtetnék, nyomnák és emelnék. Mintha a filmben szereplők, a maguk életével, céljaikkal, reményeikkel és szorongásaikkal, cselekedeteikkel és még azzal is, amit nem tesznek: sokhangú megnyilvánulásai volnának egy gyászakkordnak, amelybe bőven vegyülnek a biztató élethangok, s mielőtt az akkord bezárulna — kibontakoznak a győzelmet jelentő hangok, amelyek az élet erejét hirdetik. A film elejétől végig bensőséges,ami azt jelenti, hogy a kicsinyen méri a nagyot. Egyszerű, mindennapi emberek keze ügyébe teszi a történelmet. Szerény, olykor vázlatos, de mindig jellemző összefoglalása a nagy eseménysorozatnak; képe annak, ami sokakkal történt. Híven emlékeztet, mert mélyen őszinte emberi érzelmekkel gazdálkodik. Nem több nyolcnál azoknak a száma, akik fontosabb szerepet játszanak a filmen , ez a kis kör kiegészülve számosakkal, akiknek megjelenése epizódnyinál nem hosszabb, teljesnek tűnő képet tud nyújtani. Ezt a film intimitása teszi lehetővé, azzal, hogy a figyelmet inkább szívdobogással, mint ágyúszóval fűti. A regénynek immár széles körben ismeretes alakjai tűnnek elénk: Pintér Zoltán egyetemista és Gazsó Bertalan segédvásár — amint éppen eloldódnak a nyugatra vezényelt katonai alakulatoktól. Céljuk: vissza Budapestre. Felszerelésük: hamis papír. Jó kezdet ez, hogy jellemezze azt az időszakot, amely a főváros ostromát megelőzte. Villanásnyi idő alatt megismertük mindkettőt. A kissé enervált Pintér, mint annyi egyetemista hasonmása e korban, minden korábbi eszményéből kiábrándulva, kemény lecke után, megérkezett puszta létének kérdéséhez. Gábor Miklós törtségével és fel-fellobbanó reményeivel együtt kitűnően ábrázolja ezt a fiatalembert. Mellette Gazsó, a bányász bármily szerény és egyszerű , többnek tűnik. Proletár biztonságát, kedélyét, jövőbe vetett hitét nem rongálják a veszélyes körülmények. Molnár Tibor egészen kimagasló művészettel rajzolja meg Gazsó alakját. Nem szándék, vagy másolat. Tökéletesen végigélt szerep. Próbája ennek, hogy ha élményeit összegezve a néző visszagondol a filmre, Gazsó mosolygó arcát látja, holott látta őt komornak, tépelődőnek és eltökéltnek, huncutnak és szomorúnak is. Abban a drámában, amelyet a főváros lakói végigülnek, ők ketten a főszereplők. Két tétele van ennek a drámának és ez a két tétel együtt — egyetlen kérdés: élet vagy halál? Bármi történik, kicsi vagy nagy, előre tervett, vagy véletlen, parányi apróság, rr minden a nagy, a fő kérdés árnyékában történik. Amikor az elhagyott fodrászüzletben az idős parasztember beretválkozásában segédkezik, egy kis tigrifüles, huncut fiú, s mellettük a mosdócsaphoz korcsékkel kötve a bácsi vezetéklovat nevet az ember. — Nevet, mert a jelenet fittyet hány a halálnak, bár közelségét fenyegetően hirdeti az ágyúszó. De dermedez a szív, amikor a kalocsai szájú, ocsmány nyilas körülhordja sunyi tekintetét a lakásban, ahol a többiek között áll Jutka, aki eldobta a sárga csillagot és most szelíd emberi büszkeséggel szembenéz. A sunyi tekintet: halál — ha mégegyszer megpihen a szép vonásokon. Így csattog az érzelmek váltósínje, ahogy haladnak az események. Két kulcs, két ajtókulcs avatta lakótársakká és sűrítette kényszerközösségbe itt az embereket, a dráma főbb szereplőit. Turnovszkyék (maga Turnovszky, a feleségével és felesége unokahúgával, Jutkával) már elfoglalták nyugatra költözött rokonuk elhagyott lakását, mikor Pintér barátjával, Gazsóval a reábízott kulccsal benyit. Szabály az, hogy a vihar egybesodorja a leveleket. Szabály ez a kényszerközösség, amelynek kis körében visszhangzik egy világesemény. Tanúja a néző, aki, különösen ha magyar, szívszorongva lesi a vizsgát, kiben mi marad emberségből ennyi rész és ennyi remény között. Hiteles ez a vizsga s nem kevesebb annál, mint amennyit a művészet elbír. Hiteles a választékos Turnovszky undorító gyávasága, mikor Jutkát eltanácsolja. Hiteles az, mikor Pintér találkozik Jutkával és első ölelkezésük egyszerű, de oly szép emberi mozzanata — szavak nélkül ítélkezik a bárgyú és alantas tilalom felett, amelynek jegyében vérfürdővé aljasították a fővárost a hitleristák. Szép ebben a filmben, hogy ez a szerelem olyan, mint egy ítélet, amelyet két szív összedobbanása hamarabb mond ki , mint a történelem és megrendítő, hogy erre az ítéletre a pecsétet Jutka vérével festi a film. Ez felel meg a valóságnak. Gordon Zsuzsa művészi kifejezőerejének érdeme, hogy Jutka szép arca és meleg tekintete lelkiismeretünk mélyéről pillant reánk akkor is, amikor helyette — csak cipőcskéit látjuk a fagyos Dunaparton, a goromba rakpartköveken több, sok más cipő és cipőcske társaságában. Szép ebben a filmben, hogy — amint már említettük — szív dobog és hangját nem nyomja el a fegyverzaj. Zoltánt a veszteség avatja harcossá. Az utálkozva eldobott fegyvert kívánja újra. Úgy nyúl utána, mint aki megtanulta, hogy nem elég, ha hátat fordít a szennyáradatnak és szívére hallgat, amikor bömböl az ágyú. Ráébred, hogyha fegyver szól, arra fegyver a méltó válasz. Gazsó és Zoltán találkozása Markóékkal, harcuk a partizáncsapat kötelékében kitűnő és emlékezetes része a filmnek, mert fővárosunk partizánjainak bátor cselekedeteit jellegzetes módon, a történelmi tényeknek megfelelően mutatja meg. Azoknak a jeleneteknek, amelyek a szovjet katonák önfeláldozó, csodálatos harcát ábrázolják, az a különlegessége, hogy sikerült bennük életre kelteni ezeket a pillanatokat úgy, ahogy mi láttuk, mi budapestiek. Árnyalatosan kifejező Gazsó és Zoltán szerepe a felszabadulás pillanatában. Bár fegyverrel harcoltak mindketten, mint partizánok, a döntő pillanatban mégis fegyvertelenül állnak (előzőleg a németek fogságába esnek) , mintegy jelképezve, hogy milyen keveset tehettek azok is, akik szívük szerint pedig oly sokat szerettek volna tenni a szabadságért. Dicséret illeti a filmet azért, hogy a felszabadulás pillanatait, oly választékos művészettel tudta megörökíteni. Hogy a sok különféle ember arcán, aki a pincéből felbátorkodik, s a fénysugárban megpillantja szabadsága jelét, oly szívből áradó, gyönyörű érzések rajzolódnak. S hogy túl azon, ami a lényeget illeti — színét, ízét, leheletét tudta megörökíteni a szennyből új emberi életre feltámadó fővárosunk történelmi pillanatainak. Feledhetetlen például az összeverődött magyar katonazenekar törmeléke, amikor a szovjet harcosok biztatására játszani akar valamit, s szeretnék felszabadítóik tiszteletére az Internacionálét, ámde nem tudják. S újabb biztatásra belefognak a Hunyadi indulóba A filmnek van egy jelenete, a maga mélységével és erejével úgy hat, mint a legszebb vallomás, bár a pillanat, melyet megörökít, ismert szörnyű történelmi tény. Amikor a két szerelmes szíve egymáson dobog a titkos lakásban, hirtelen elhallgat a harci zaj. — Mintha béke lenne! — ocsúdik Jutka. Változik a kép és Osztapenko kapitány közeledik a német harci állásokhoz, autóján fehér zászló libeg. A gálád sortűz után lángot vet a kocsi, s már csak a katonát látjuk, a béke katonáját, ezt a gyönyörű hőst, aki botladozva, halálos sebbel, még lép egyet az orgyilkosok felé a fehér zászlóval. Ezután ismét a szerelmes párt látjuk, mintha két szívdobbanás között történt volna mindez. Éreztük, merthogy emberi jogon, a szerelem, az élet jogán mint elvetett búzaszemek nem ripők gyilkosok tilalmára, hanem a természet parancsára hallgattak. Mélységesen megrendítő és mégis reménytől sugárzó ez a film, ami Máriássy Félix, a film rendezője sok tekintetben eredeti, költői alkotóerejét dicséri. Külön figyelmet érdemel, ahogyan e film zenéje, Vincze Imre műve, a rendezés finoman árnyalt igényeinek megfelelő módon, fokozza, erősíti a jelenetek hatását. A zene egyes zártabb részletei, így a nyitány és a felszabadulás részlet megérdemelné, hogy hangversenyen is megszólaljon. Súlyos mulasztás volna, ha a legfőbb szereplők kiváló teljesítménye mellett nem méltatnánk a kisebb szerepek igaz gazdáiként Rajnay Gábort, akit Turnovszkyt játssza, Mezey Máriát, az ájtatos úriaszszony szerepében. Rajczi Lajost, aki a magyar partizán csoport vezetőjeként és Darvas Ivánt, aki a felszabadító harcos alakulat tisztjeként hiteles, vonzó alakítást nyújt. Turumbek tizedes szerepében, rövid, s mégis nagy művészi feladatot vállalt Tarsoly Elemér. Akik ennek a szovjet harcosnak hányó szemevilágába tekintettek, hálás és kegyeletes érzésüket sokáig kíséri nyomon utolsó pillantásának fellobbanó parazsa. A felvételeket Illés György nemes ízlése, nagy találékonysága, sokoldalúsága jellemzi. Az, hogy a sokféle, soknemű képsor ritmikus, dinamikus egységben lépjen a szemünk elé és erős stiláris egységben, Máriássy Félix rendező és Illés György operatőr szerencsés és termékeny együttműködésének eredménye. Két tétele van ennek a filmnek — írtuk az előbb — és ez a kettő együtt egyetlen kérdés: élet, vagy halál? Valóban így van, s hogy a történelem válaszát művészettel is meg tudjuk ünnepelni, méghozzá mély érzésektől áthatott művészettel — olyan, mintha a kérdésre szíve dobbanásával válaszolna ez a tíz esztendeje szabad, hálás és kegyeletes, alkotásra erős magyar nép. Újvári Imre „Ha CarNeaMI. Két JÓZSEF ATTILA-vers A költő közeledő ötvenedik születésnapjára a Szépirodalmi Könyvkiadó kiadta József Attila összes verseit. A kötetben olyan költemények ismegjelentek, amelyek eddig csak a nehezen hozzáférhető akadémiai kiadásban láttak napvilágot. E versek közül közlünk kettőt. Hizlalt eső . . . * Esik, esik fecsegve s fel ott, hol itt, mint hálót hal, szelecske rángatja szálait. Állás nélkül Állás nélkül élek, akár a madár, idestova másfél esztendeje már. Vásárcsarnok nyirkos boltjai alatt hordott ölem nyálkás, bő kosarakat. Mintha fojtogatnék, eltorzult kezem deresen hüvöslő drótköteleken. Voltam könyvügynök, ki nem olvas, de ád Móriczot, Shawt, Barbusset, Cocteaut meg Zolát. Kerek kenyerek közt vékony kenyeres, aki száz karéjt ad el, míg egyet keres. Nem volt szalonnám s min pirítnám, füzem, lucskos padon háltam, harmatos füvön. Hizlalt eső kapirgál a vastetőn — csak kotyogj, vén tyúk s immár költsd ki az én időm. Te drága anya, tojj s költs tojásokat, aranyos, kék, piros, zöld gyenge nappalokat! S én addig várok. Pénzem nincs semmire. Szivem ver és ráz; érzem, hogy száll a pihe. Ráz, ver, borongva, hetykén elhallgatom. Ez a csavargó gondja a lukszusvonaton. József Attila-ünnepségekre készül az ország József Attila születésének 50. évfordulóját országszerte megünneplik. Különösen nagyszabású ünnepségek lesznek a fővárosban. Az évforduló alkalmából a Hazafias Népfront, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat, a Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Népművelési Minisztérium április 11-én este 7 órakor emlékünnepélyt rendez a Magyar Néphadsereg Színházában. Az ünnepélyt Veres Péter, a Magyar Írók Szövetségének elnöke nyitja meg. Ünnepi beszédet, mond Horváth Márton, az MDP Központi Vezetőségének tagja. A műsorban közreműködik Ascher Oszkár, Gobbi Hilda, Horváth Ferenc, Ladányi Ferenc, Major Tamás, Melis György, Palotai Erzsi, valamint a Tóvárosi Ének- és Táncegyüttes énekkara. Április 10-én 12 órakor a költő XIII. kerületi szobránál koszorúzási ünnepséget rendeznek, a XIV. kerületben délelőtt 11 órakor emléktáblát lepleznek le a Korong utca 6. számú ház falán. A költő szülőházának (IX. kerület Gát Utca 3.) falán elhelyezett emléktáblát ünnepélyesen megkoszorúzzák Április 11-én 12 órakor József Attila emlékkiállítás nyílik a Nemzeti Múzeumban. A budapesti ünnepségeken kívül számos vidéki városban és faluban tartanak megemlékezéseket. Szegeden április 10-én Bóka László egyetemi tanár tart ünnepi előadást. Április 11-én a szegedi központi egyetem falán márványtáblát helyeznek el. Hódmezővásárhelyen Koczkás Sándor, Tatabányán Czine Mihály, Salgótarjánban Pándi Pál ismerteti a költő életét. Makón, április 10—17-ig József Attila hetet tartanak és a gimnázium falán emléktáblát helyeznek el. Szabadszálláson, Kecskeméten, Békéscsabán, Miskolcon, Kaposvárott. Balatonszárszón (a költő életének állomáshelyein) ugyancsak ünnepi jellegű megemlékezések lesznek. A felszabadulási kulturális seregszemle során a fiatalok körében országszerte nemes vetélkedés folyik a József Attila szavalóversenyeken. Az üzemekben, kultúrotthonokban előadásokat tartanak József Attila életéről és költői munkásságáról.* A magyar munkásosztály forradalmi költőjének életéről diafilmet is készítettek. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese hatalmas sikerrel vendégszerepel a Német Demokratikus Köztársaságban A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese, amely néhány nap óta a Német Demokratikus Köztársaságban vendégszerepel, kedden este a marchini Rákosi Mátyás termelőszövetkezet és gépállomás kultúrházában lépett fel. A 800 személyt befogadó gyönyörű kultúrházban tartott hangversenyen a környékbeli földművesszövetkezetek és mezőgazdasági gépállomások dolgozói is megjelentek. A közönség melegen ünnepelte a magyar együttest és lelkesen éltette a német és a magyar nép barátságát. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének számai közül különösen a kalotaszegi és a széki tánc, valamint a katonaéletből merített. A Reggeli ébresztői című tánc aratott viharos sikert. A német szövetkezet dolgozói az előadás után vendégül látták a művészegyüttes tagjait és felkérték őket, hogy hazaérkezésük után tolmácsolják forró üdvözletüket a magyar földműves népnek és Rákosi Mátyásnak, akinek nevét büszkén viseli a marchini mezőgazdasági szövetkezet és gépállomás. A NAPLÓJEGYZETEK öröm! . . . Lehet úgy egy emberi életet leélni, hogy ne rendüljünk meg újra meg újra Beethoventől, kivált a kilencediktől? Hányadszor hallom ma? Számát nem tudom, de elsorolhatnám a megrendüléseket mind, a tizenhat éves ifjúét, aztán a kettős örömét annak az elsőnek, amit életem párjával hallhattam végig; elmondhatnám azt a háború alattit, mikor Beethoven minden taktusa azt kiáltotta, zengte, harsogta, hogy az embertelenség barna rendszere nem győzhet az emberen, rajtunk! Lemezről is hányszor hallottam és a rádióból. Tavaly például, amikor egy ideig esténként megszólalt, mint "titokzatos" adó. Emlékeznek: a mienk volt az adóállomás és a szép titok. Mindig új és mindig ugyanaz; mindig úgy rengeti, úgy forgatja meg a lelket, hogy a legjava kerül felülre és mire felhangzik az »Embermilliók átöleltek«, már kis naprendszerek világítanak és hevítenek bennünket. A mait sem fogom soha elfelejteni. Nem is lehetett volna szebben és örökre érvényesebben betetőzni felszabadulásunk tizedik ünnepét, mint ezzel a nemhivatalos, de szervesen hozzánövő estével. Magyar zenekar játszotta, hazai szólóénekesek és szovjet énekkar énekelte a kilencedik szimfóniát. Amikor a második tétel után a néhány titeennyi szünetben bevonult a Szvesnyikov-kórus, szinte világított az Erkel-színház óriás színpadán a sok patyolatfellér régi orosz női köntös. A második tétel andalító dallama után mintha bárányfelhők tündököltek volna fényesen és mégis lágyan a zenekar, a színház, a nézők, az ország felett. Azután megküzdött Beethoven az előző tételek minden motívumával, s végül elérkeztünk ahhoz a csendhez, amit nem is lehet zenei szünetnek nevezni: maga az ezerfőnyi áhítat az. Ez az a pillanat, amikor megszólal az öröm himnusza, emberi hangon. Ez az a pillanat, amelyről Romain Rolland azt írta, hogy az égi magasságokból közelít a téma, végtelen boldogságot áraszt és szelíd lehelete dédelget. Most! Magyarul szólal meg a basszus: »Öröm!...« és felel rá néhány ütem múlva a kórus: »Rodoszt!.. .«. Tizedik évfordulóján annak, hogy a német hódítók igájától oroszul megszólaló férfiak szabadítottak meg bennünket, magyarokat, egy német ember zenéjére, egy másik német ember versére magyarul és oroszul ömlenek össze a hangok, a szívek a béke Budapestjén. Micsoda erő van az alkotásnak, a békének, az örök, tehát a fialadó emberi gondolatnak, a szépségnek és az erőnek ebben a szintézisében és egyetemességében. A világ minden nyelvén kiáltjuk: öröm! És míg az öröm-dal tízés egynéhány változatát építi fel Beethoven és az ő zsenije nyomán a Ferencsik János vezette nagyszerű zenekar és a Szvesnyikov vezette csudásan csengő, utolérhetetlenül muzikális énekkar; míg minden változatban hadseregek rohannak, fújó paripárt száguldanak a kivívott diadalra, az emberi érzelmek, a jóság, az öröm zeng, a szenvedély süvít és a béke vágya zenél, újra azt érezzük még biztosabban, mint valaha, hogy nem győzhet soha, de soha az örömnek, a vádosztnak, a Freude-nek az ellentéte. Hogy mindig, mint ebben a kilencedikben, az ember és az öröm és a béke győz az embertelenség és a szenvedés és a háború fölött. Boldizsár Iván Magyar kiállítások és filmbemutatók külföldön A csehszlovákiai magyar filmhét keretében Brno legnagyobb filmszínházában április 3-án bemutatták a »Rokonok« című magyar filmet. A bemutatón jelen volt a négytagú magyar művészküldöttség. Ungvári László Kossuthdíjas, a Nemzeti Színház tagja, Tolnay Klári Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, a film főszereplői, Révész György filmrendező és Tardos András a Híradó- és Dokumentumfilmgyár főosztályvezetője. A Berlin-Pankow-i Erich Weinert kultúrházban április 8-án magyar bélyegkiállítás nyílik. Új-Delhiben április 1-én magyar népművészeti kiállítás nyílt. A megnyitó beszédet Keskár tájékoztatási és rádióügyi miniszter mondotta. Az indiai lapok elismeréssel írnak a kiállításról. Április 1-én Tel-Avivban az izraeli kormányszervek képviselőinek, a diplomáciai kar tagjainak és az izraeli társadalmi és kulturális élet vezető személyiségeinek jelenlétében bemutatták a "Fel a fejjel" című magyar filmet. A filmet az egybegyűltek nagy tetszéssel fogadták. A Párizsban nagy sikert aratott magyar népművészeti kiállítást a Kultúrkapcsolatok Intézetének közreműködésével április 9-én Bécsben is bemutatják. Helsinkiben kiállítás nyílt a mai magyar kerámia és ötvösművészet alkotásaiból. A kiállítást a Finn-Magyar Baráti Társaság rendezte a Kultúrkapcsolatok Intézetével együttműködve. A Bernben megnyílt magyar grafikai és kisplasztikai kiállítást az első két napon több mint 700 látogató tekintette meg. 4 Rádióbírálat A „Bánk bán“ — orosz nyelven »Az épülő kommunizmus nagy országában? ... műsorszámmal pompás művészi műsort sugároztak legutóbb: Erkel »Bánk bán,'-jának orosz nyelvű előadását Novoszibirszkből, a Szovjetunió egyik nagyszerű dalszínházából. Milyen ragyogó hangú énekesek! Milyen tökéletes Tiborc, Melinda és Bárik! És mennyi szeretettel beszéltek a nekünk oly kedves műről. Joggal kérhetjük tehát e keresztmetszet sürgős ismétlését esti fő időben! — Még egy üdén hangzó és ügyesen összeállított zenés játékról számolhatunk be, a tápéi népi együttes produkciójáról, ízes volt, mint a friss cipő.