Magyar Nemzet, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-04 / 130. szám
♦ A szovjet—jugoszláv tárgyalások eredménye Világszerte élénk érdeklődés előzte meg a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság vezetőinek tanácskozásait és ebben az érdeklődésben kifejezésre jutott a világ békeszerető népeinek az a szilárd meggyőződése, hogy tárgyalások útján minden függő kérdést meg lehet oldani. Ez az egyetlen sikeres útja a béke megszilárdításának s a népek közötti baráti együttműködés elmélyítésének. A május 27-től június 2-ig Belgrádban és Brioni szigetén megtartott tárgyalások teljes mértékben igazolták ezt a várakozást s kétségtelen, hogy új, jelentős lépés történt azoknak a békekezdeményezéseknek sorozatában, amelyekkel a Szovjetunió határozott eredményeket ért el az általános béke és biztonság megszilárdítása terén. A tanácskozások során a Szovjetunió és Jugoszlávia vezetői a barátság és a kölcsönös megértés szellemében eszmecserét folytattak mindazokról a nemzetközi kérdésekről, amelyek a két ország érdekeit érintik és minden oldalról megvizsgálták a két ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak kérdéseit is. A problémáknak ez a széles területe önmagában is hangsúlyozza a tanácskozások átfogó jellegét és nagy jelentőségét a nemzetközi helyzet tisztázása szempontjából. E sokrétű, s mindkét ország érdekeit érintő problémák megvizsgálásánál kiindulópontul szolgált az a kölcsönös óhaj, hogy a nemzetközi kérdések békés megoldása, valamint a népek és az államok együttműködésének megszilárdítása végett a tárgyalások módszerét alkalmazzák. Kiindulópontul szolgáltak továbbá azok a közös élmények, amelyek a fasiszta hódítók ellen vívott hősi harcban gyökereznek, s a két ország népei között kifejlesztették a barátságot. Ami a tanácskozások konkrétumait illeti, a záróközlemény hangsúlyozza a két kormány megegyezését abban, hogy további intézkedéseket tesz kapcsolatainak rendezésére és a két ország együttműködésének fejlesztésére, ami megfelel mindkét ország népes érdekeinek, valamint a béke és szocializmus érdekeinek, s összhangban van a világbéke megszilárdítására irányuló törekvésekkel is. A béke biztosítására irányuló törekvések sikere szempontjából fontos eredménye a tanácskozásoknak, hogy leszögezzék azokat az alapelveket, amelyek döntőek a népek közötti bizalom és megértés megszilárdításánál. Ezek az alapelvek a következők: a béke oszthatatlansága — egyedül ezen alapulhat a kollektív biztonság, a szuverenitás, a függetlenség, a területi sérthetetlenség és az egyenjogúság tiszteletben tartása az államok kölcsönös kapcsolataiban s a más államokkal való kapcsolatokban, a népek közötti békés egymás mellett élés elismerése és fejlesztése, tekintet nélkül az ideológiai különbségekre és a társadalmi rendszer különbségére. Ezen minden állam együttműködése értendő, általában a nemzetközi viszonyok, s különösen a gazdasági és kulturális kapcsolatok területén; a kölcsönös megbecsülés és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása, legyen az akár gazdasági, akár politikai, akár ideológiai jellegű beavatkozás, minthogy a belső berendezkedésnek, a társadalmi rendszerek különbözőségének és a szocializmus konkrét fejlődési formái különbözőségének kérdései kizárólag az illető országok népeire tartoznak; kétoldalú és nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése és mindazoknak a gazdasági tényezőknek a kiküszöbölése, amelyek megnehezítik az árucserét és gátolják a termelőerők fejlődését világviszonylatban és az egyes országok gazdaságának keretei között; segélynyújtás az ENSZ megfelelő szervei útján, valamint más, az ENSZ alapelveinek megfelelő módon, mind az egyes országok gazdasága, mind pedig a gazdaságilag elmaradott területek számára, e területek népeinek érdekében és a világgazdaság fejlesztése végett; a propaganda és a helytelen tájékoztatás minden formájának, valamint minden egyéb olyan cselekménynek megszüntetése, amely bizalmatlanságot kelt és bármiképpen is nehezíti a konstruktív nemzetközi együttműködéshez és a népek békés egymás mellett éléséhez szükséges légkör megteremtését; mindennemű agresszió és minden olyan kísérlet elítélése, amelynek célja politikai és gazdasági uralom megteremtése más országok felett; annak elismerése, hogy a katonai tömbök politikája fokozza a nemzetközi feszültséget, aláássa a bizalmat a népek között és növeli a háborús veszélyt. Ezeknek az alapelveknek szellemében közös álláspont alakult ki a tárgyalásokon a nemzetközi helyzet leglényegesebb kérdéseinek megítélésében. Mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy további erőfeszítéseket kell tenni az ENSZ szerepének és tekintélyének növelésére. Ezzel kapcsolatban nagy jelentősége van a tanácskozásról kiadott záróközlemény ama megállapításának, hogy leginkább megerősítené az ENSZ helyzetét, ha a Kínai Népköztársaság elfoglalhatná törvényes helyét a világszervezetben, továbbá, ha felvennék tagnak mindazokat az országokat, amelyek megfelelnek az ENSZ alapokmánya követelményeinek. A magyar nép üdvözli ezt a megállapítást, mely kifejezi régi jogos követelésünket és támogatást nyújt a békeszerződésben biztosított jogos igényünk teljesedéséhez, az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételhez. Minden békeszerető nép egyetért abban, hogy az ENSZ szerepének és tekintélyének megerősödéséhez feltétlenül hozzátartozik valamennyi ország felvétele, mely — mint a Magyar Népköztársaság is — alkotásaival, demokratikus államéletével, következetes békepolitikájával szilárd támasza a béke és a népek közötti barátság ügyének. Hasonlóképpen üdvözlik a békeszerető népek a Szovjetunió és Jugoszlávia vezetőinek azt az álláspontját, hogy újabb erőfeszítéseket kell tenni az olyan tárgyalások sikere érdekében, amelyek a világbéke lényegbevágó kérdéseit érintik, mint például a fegyverzetek csökkentésének és korlátozásának, valamint az atomfegyver eltiltásának kérdése, az általános kollektív biztonság megteremtésének kérdése, ezen belül szerződésen alapuló európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése, s az atomenergia békéscélú felhasználásának kérdése. Kétségtelen, hogy ezen az úton — és csakis ezen az úton — lehet eljutni számos vitás nemzetközi kérdés rendezéséhez, mint amilyen a német kérdés megoldása demokratikus alapon, a német nép óhajainak és érdekeinek, valamint az általános biztonság érdekeinek megfelelően; továbbá a Kínai Népköztársaság Tajvannal kapcsolatos törvényes jogainak kielégítése. A tanácskozások során közös pozitív álláspont alakult ki a két kormány között a bandungi értekezlet eredményeinek megítélésében is. Ezzel kapcsolatban a záróközlemény leszögezi: -A két kormány üdvözli a bandungi értekezlet eredményeit, amelyek jelentősen előmozdították a nemzetközi együttműködés gondolatát s támogatták Ázsia és Afrika népeinek politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdítására irányuló erőfeszítéseit. A két kormány úgy véli, hogy mindez hozzájárul a világ békéjének megszilárdításához. Ami a két ország kapcsolatai fejlesztésének további perspektíváit illeti, e tekintetben nyolc pontban foglalja össze a záróközlemény a feladatokat és a tennivalókat, hangsúlyozva mindkét kormány elhatározását, hogy a jövőben kapcsolatait baráti szellemben fejleszti és a fentebb említett alapelvekre támaszkodik. A Szovjetunió és Jugoszlávia vezetői között létrejött megegyezés, mely túl azon, hogy a két ország viszonyát szilárd alapokra helyezi, nagy jelentőségű az általános béke biztosítása szempontjából, s éppen ezért közvetlenül érinti Európa valamennyi békeszerető népét, köztük a magyar népet is. A magyar nép üdvözli ezt a békelépést, mint a Szovjetunió békepolitikájának újabb sikerét és meg van győződve arról, hogy a Belgrádban és Brioni szigetén tartott tárgyalások eredménye jelentősen elősegíti a nemzetközi helyzet kedvező alakulását. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a békelépés hozzájárul a mi hazánk békéjének és biztonságának megszilárdulásához is, a szocializmus építésében elért nagy eredményeink biztosításához és továbbfejlesztéséhez. - Magyar Nhikti A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nyilatkozata N. Sz. Hruscsov beszéde Szódában A külpolitikai helyzet A BELGRÁDI KÖZLEMÉNY VISSZHANGJA. J.Zsukov és V. Majevszkij, a Pravda belgrádi tudósítói a belgrádi tárgyalások befejezéséről a többi között a következőket írják: A minap befejeződött szovjet—jugoszláv tárgyalások minden ország közvéleménye figyelmének középpontjában állnak. Nemcsak a fővárosi, hanem a helyi jugoszláv sajtó is élénken kommentálja a tárgyalások eredményét. A Skopljében megjelenő Nova Makedonija című lap hangsúlyozza, hogy a belgrádi tárgyalások úgy kerülnek be a nemzetközi kapcsolatok évkönyvébe, mint értékes hozzájárulás az államok közötti kapcsolatok rendezésének ügyéhez, és mint a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti kölcsönös kapcsolatok további javulásának bázisa. A tudósítók ezután népi demokratikus országok államférfiainak és lapjainak megnyilatkozásait közlik, amelyek azt bizonyítják, hogy a szovjet—jugoszláv tárgyalások eredménye egyhangú támogatásra talált a népi demokratikus országokban. Azokban a burzsoá körökben — írják a továbbiakban a tudósítók —, amelyeknek megvan a képességük a nemzetközi események józan értékelésére és ilyen vagy olyan meggondolás alapján érdeküknek tartják a nemzetközi feszültség enyhülését, a szovjet—jugoszláv tárgyalások eredménye szintén pozitív visszhangra talált. Nyilván ezeknek a köröknek a hangulatát tükrözik vissza az AFP hírügynökség, amikor megjegyzi, hogy a minap véget ért szovjet—jugoszláv megbeszélések nagy sikert jelentenek a béke fenntartásának ügyében. Azok a burzsoá körök viszont — folytatják a tudósítók —, akik idegenül állnak szemben a béke érdekeivel és közvetlenül érdekeltek a hírhedt hidegháború folytatásában, leplezetlen csüggedéssel és dühvel fogadták a belgrádi tárgyalások eredményét. Sok amerikai sajtóorgánum kommentárai gyűlölettől elvakítva nem akarják tudomásul venni a tényeket, és majd megszakadnak abban az igyekezetükben, hogy megmérgezzék a nemzetközi légkört, elhintsék a bizalmatlanság és a rosszindulat magvait. A New York Times kérve kéri a jugoszláv vezetőket, hogy semmi körülmények között ne lépjenek baráti viszonyra a Szovjetunióval. Ugyanakkor azonban, nyilván attól tartva, hogy ez a könyörgés nem jár a kívánt eredménnyel, egész odáig megy, hogy a legdurvább és a legcinikusabb nyomáshoz folyamodik, fékeveszetten kijelenti, hogy Jugoszlávia “a Nyugattól függő (!) helyzetben van«. Az angol burzsoá sajtó kissé más hangot üt meg. Londonban olyan reményekben ringatják magukat, hogy Jugoszlávia hajlandó lesz sajátságos “közvetítői ügynök szerepét játszani, és — mint a Reuter hírügynökség mondja — megpróbálja majd kibékíteni a szovjet vezetőket a nyugati hatalmak szempontjaival. Az ilyen számítások — mutatnak rá a tudósítók — világosan elárulják, hogy nem értik meg annak lényegét, mit jelent a szovjet—jugoszláv kapcsolatok rendezése a teljes egyenjogúság és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása alapján. 9 A NÉMET KÉRDÉS ÉS A NÉGYHATALMI TÁRGYALÁSOK. Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának legutóbbi ülésén Walter Ulbricht részletesen ismertette a varsói értekezlet eredményét és a Németországra váró új feladatokat. Ulbricht hangsúlyozta, hogy a varsói szerződés segítséget nyújt a német népnek a hazája újraegyesítéséért vívott harcban. A párizsi háborús szerződések hatálybalépése kétségkívül szükségessé teszi azoknak az előfeltételeknek megteremtését — mondotta —, amelyek lehetővé tennék, hogy a négy hatalom megegyezhessen a német kérdés békés megoldásában. Ez azt követeli, hogy a nyugatnémet militaristák befolyásának visszaszorításával közeledést hozzunk létre Németország két része között. Ulbricht ezután felsorolta azt a tíz elvet, amelyek alapján a jelenlegi szakaszban egész Németország demokratikus és békeszerető erőinek harcolnia kell. A bonni vezető körök ezzel egy időben éppen ellentétes úton járnak és minden erővel igyekeznek meggyorsítani a párizsi szerződések végrehajtását és Nyugat-Németország felfegyverzését. A bonni kormány csütörtöki ülésén több ilyen jellegű törvénytervezetet hagyott jóvá. Ezek között szerepel egy olyan törvénytervezet, amely lehetővé teszi, hogy Nyugat- Németország egész lakosságát és gazdasági életét az újrafelfegyverkezés szolgálatába állítsa. A nyugatnémet lapjelentések szerint egyébként a bonni kormány régóta tervezett részleges átalakítására a szabadságon levő Heuss államelnök viszszatérése után, június 8-án kerül sor. A lapok úgy értesültek, hogy Brentanót, a Keresztény-Demokrata Unió parlamenti csoportjának elnökét nevezik ki külügyminiszterré. A Szövetségi Tanács ügyeit intéző minisztérium vezetésére Merkatzot, a Német Párt egyik vezetőjét szemelték ki. Miniszteri rangot kap Theodor Blank is, a bonni kormány hadügyi megbízottja. A nyugatnémet vezető körök ilyen intézkedései nem tudják azonban megváltoztatni azt az egyre erősödő közhangulatot, amely tárgyalások útján követeli a német egység mielőbbi helyreállítását. A svájci Der Bund rámutat arra, hogy az Egyesült Államokban már komoly aggodalommal figyelik ezt az egyébként egész Nyugat-Európára jellemző, s a négyhatalmi értekezletet megelőző, türelmetlenséget. Az amerikai vélemények szerint, a nyugat-európai országokban az emberek hajlandók feladni az újnyugati egységfrontot*, holott a tinta még alig száradt meg a nyugati országok egymással kötött szerződésein.Washington — írja a Der Bund — a legszívesebben látná, ha asemlegesítés’ kérdéséről folytatott sok fecsegést és szóbeszédet csírájában elfojtanák, mégpedig minél előbb.** A szovjet—jugoszláv közös nyilatkozat Belgrádból jelenti a TASZSZ: A Szovjetunió kormányküldöttsége — melynek tagjai N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja és az SZKP központi bizottságának első titkára és N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, A. I. Mikojan, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese, D. T. Sepilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottságának elnöke, az SZKP központi bizottságának tagja és a Pravda főszerkesztője, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, P. N. Kumikin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterhelyettese — és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttesége — amelynek tagjai: Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, E. Kardelj, A. Rankovics, Sz. Vukmanovics-Tempo, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökei, M. Todorovics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja, K. Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyminisztere, V. Micsunovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyminiszterhelyettese — 1955. május 27-től június 2-ig Belgrádban és Brioni szigetén tárgyalásokat folytatott egymással. A megbeszélések a barátság és a kölcsönös megértés szellemében folytak le. A tárgyalások során eszmecserét folytattak a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság érdekeit érintő nemzetközi kérdésekről, minden oldalról megvizsgálták a két ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak kérdéseit is. 1. A megbeszélések kiindulópontja a két kormánynak az a kölcsönös óhaja volt, hogy a nemzetközi kérdések békés megoldása, valamint a népek és az államok együttműködésének megszilárdítása végett a tárgyalások módszerét alkalmazzák. A két ország népei és fegyveres erői különösen kifejlesztették barátságukat és harci együttműködésüket a háború éveiben, amikor más békeszerető népekkel közösen küzdöttek a fasiszta hódítók ellen. A két kormány megegyezett, hogy további intézkedéseket tesz kapcsolatainak rendezésére és a két ország együttműködésének fejlesztésére, mivel meggyőződése, hogy ez mindkét ország népeinek érdekeit szolgálja és elősegíti a feszültség enyhítését, valamint a világ békéjének megszilárdítását. A tárgyalások során megmutatkozott mindkét ország kormányának az az őszinte törekvése, hogy továbbfejlessze a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság minden oldalú együttműködését, mert az teljesen megfelel mindkét ország érdekeinek, valamint a béke és a szocializmus érdekeinek s erre ma megvannak az objektív feltételek. Azoknak a kérdéseknek megvizsgálásánál, amelyekről a tárgyalások folytak, s a népek közti bizalom és együttműködés megszilárdítása végett mindkét kormány a következő alapelvekből indul ki: a béke oszthatatlansága — egyes egyedül ezen alapulhat a kollektív biztonság, a szuverenitás, a függetlenség, a területi sérthetetlenség és az egyenjogúság tiszteletbentartása az államok kölcsönös kapcsolataiban és a más államokkal való kapcsolatokban; a népek közötti békés egymás mellett élés elismerése és fejlesztése, tekintet nélkül az ideológiai különbségekre és a társadalmi rendszer különbségére. Ezen minden állam együttműködése értendő, általában a nemzetközi viszonyok, s különösen a gazdasági és kulturális kapcsolatok területén, a kölcsönös megbecsülés és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása, legyen az akár gazdasági, akár politikai, akár ideológiai jellegű beavatkozás, minthogy a belső berendezkedésnek, a társadalmi rendszerek különbözőségének és a szocializmus konkrét fejlődési formái különbözőségének kérdései ■ kizárólag az illető országok népeire tartoznak. kétoldalú és nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése és mindazoknak a gazdasági tényezőknek a kiküszöbölése, amelyek megnehezítik az árucserét és gátol.