Magyar Nemzet, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-04 / 130. szám

♦ A szovjet—jugoszláv tárgyalások eredménye Világszerte élénk érdeklő­dés előzte meg a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság vezetőinek tanácskozásait és ebben az érdeklődésben kifejezésre ju­tott a világ békeszerető né­peinek az a szilárd meggyő­ződése, hogy tárgyalások útján minden függő kérdést meg lehet oldani. Ez az egyetlen sikeres útja a béke megszilár­dításának s a népek közötti baráti együttműködés elmé­lyítésének. A május 27-től június 2-ig Belgrádban és Brioni szigetén megtartott tárgyalások teljes mértékben igazolták ezt a várakozást s kétségtelen, hogy új, jelentős lépés történt azoknak a béke­kezdeményezéseknek sorozatá­ban, amelyekkel a Szovjet­unió határozott eredményeket ért el az általános béke és biz­tonság megszilárdítása terén. A tanácskozások során a Szovjetunió és Jugoszlávia vezetői a barátság és a köl­csönös megértés szellemében eszmecserét folytattak mind­azokról a nemzetközi kérdé­sekről, amelyek a két ország érdekeit érintik és minden­ oldalról megvizsgálták a két ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak kér­déseit is. A problémáknak ez a széles területe önmagában is hangsúlyozza a tanácsko­zások átfogó jellegét és nagy jelentőségét a nemzetközi helyzet tisztázása szempont­jából. E sokrétű, s mindkét or­szág érdekeit érintő problé­mák megvizsgálásánál ki­indulópontul szolgált az a kölcsönös óhaj, hogy a nem­zetközi kérdések békés meg­oldása, valamint a népek és az államok együttműködésé­nek megszilárdítása végett a tárgyalások módszerét alkal­mazzák. Kiindulópontul szol­gáltak továbbá azok a közös élmények, amelyek a fasiszta hódítók ellen vívott hősi harcban gyökereznek, s a két ország népei között kifejlesz­tették a barátságot. Ami a tanácskozások konk­rétumait illeti, a záróközle­mény hangsúlyozza a két kormány megegyezését abban, hogy további intézkedéseket tesz kapcsolatainak rendezé­sére és a két ország együtt­működésének fejlesztésére, ami megfelel mindkét ország népes érdekeinek, valamint a béke és szocializmus érdekei­nek, s összhangban van a világbéke megszilárdítására irányuló törekvésekkel is. A béke biztosítására irá­nyuló törekvések sikere szem­pontjából fontos eredménye a tanácskozásoknak, hogy le­szögezzék azokat az alapelve­­ket, amelyek döntőek a né­pek közötti bizalom és meg­értés megszilárdításánál. Ezek az alapelvek a követke­zők: a béke oszthatatlansága — egyedül ezen alapulhat a kollektív biztonság, a szuve­renitás, a függetlenség, a te­rületi sérthetetlenség és az egyenjogúság tiszteletben tar­­tása az államok kölcsönös kapcsolataiban s a más álla­mokkal való kapcsolatokban, a népek közötti békés egymás mellett élés elismerése és fej­lesztése, tekintet nélkül az ideológiai különbségekre és a társadalmi rendszer különb­ségére. Ezen minden állam együttműködése értendő, álta­lában a nemzetközi viszonyok, s különösen a gazdasági és kulturális kapcsolatok terüle­tén; a kölcsönös megbecsülés és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvé­nek tiszteletben tartása, le­gyen az akár gazdasági, akár politikai, akár ideológiai jel­legű beavatkozás, minthogy a belső berendezkedésnek, a társadalmi rendszerek külön­bözőségének és a szocializ­mus konkrét fejlődési formái különbözőségének kérdései kizárólag az illető országok népeire tartoznak; kétoldalú és nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése és mindazoknak a gazdasági té­nyezőknek a kiküszöbölése, amelyek megnehezítik az áru­cserét és gátolják a termelő­erők fejlődését világviszony­latban és az egyes országok gazdaságának keretei között; segélynyújtás az ENSZ meg­felelő szervei útján, valamint más, az ENSZ alapelveinek megfelelő módon, mind az egyes országok gazdasága, mind pedig a gazdaságilag elmaradott területek számá­ra, e területek népeinek ér­dekében és a világgazdaság fejlesztése végett; a propa­ganda és a helytelen tájékoz­tatás minden formájának, va­lamint minden egyéb olyan cselekménynek megszünteté­se, amely bizalmatlanságot kelt és bármiképpen is nehe­zíti a konstruktív nemzetközi együttműködéshez és a népek békés egymás mellett élésé­hez szükséges légkör meg­teremtését; mindennemű ag­resszió és minden olyan kí­sérlet elítélése, amelynek cél­ja politikai és gazdasági ura­lom megteremtése más or­szágok felett; annak elismeré­se, hogy a katonai tömbök politikája fokozza a nemzet­közi feszültséget, aláássa a bizalmat a népek között és növeli a háborús veszélyt. Ezeknek az alapelveknek szellemében közös álláspont alakult ki a tárgyalásokon a nemzetközi helyzet leglénye­gesebb kérdéseinek megítélé­sében. Mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy további erő­feszítéseket kell tenni az ENSZ szerepének és tekinté­lyének növelésére. Ezzel kap­csolatban nagy jelentősége van a tanácskozásról kiadott záróközlemény ama megálla­pításának, hogy leginkább megerősítené az ENSZ helyze­tét, ha a Kínai Népköztársa­ság elfoglalhatná törvényes helyét a világszervezetben, to­vábbá, ha felvennék tagnak mindazokat az országokat, amelyek megfelelnek az ENSZ alapokmánya követelményei­nek. A magyar nép üdvözli ezt a megállapítást, mely ki­fejezi régi jogos követelésün­ket és támogatást nyújt a békeszerződésben biztosított jogos igényünk teljesedéséhez, az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe való felvételhez. Min­den békeszerető nép egyetért abban, hogy az ENSZ szere­pének és tekintélyének meg­erősödéséhez feltétlenül hozzá­tartozik valamennyi ország felvétele, mely — mint a Ma­gyar Népköztársaság is — al­kotásaival, demokratikus ál­laméletével, következetes bé­kepolitikájával szilárd táma­sza a béke és a népek közötti barátság ügyének. Hasonlóképpen üdvözlik a békeszerető népek a Szovjet­unió és Jugoszlávia vezetői­nek azt az álláspontját, hogy újabb erőfeszítéseket kell ten­ni az olyan tárgyalások sikere érdekében, amelyek a világ­béke lényegbevágó kérdéseit érintik, mint például a fegy­verzetek csökkentésének és korlátozásának, valamint az atomfegyver eltiltásának kér­dése, az általános kollektív biztonság megteremtésének kérdése, ezen belül szerződé­sen alapuló európai kollektív biztonsági rendszer megterem­tése, s az atomenergia békés­­célú felhasználásának kérdése. Kétségtelen, hogy ezen az úton — és csakis ezen az úton — lehet eljutni számos vitás nemzetközi kérdés rendezésé­hez, mint amilyen a német kérdés megoldása demokra­tikus alapon, a német nép óha­jainak és érdekeinek, valamint az általános biztonság érde­keinek megfelelően; továbbá a Kínai Népköztársaság Taj­vannal kapcsolatos törvényes jogainak kielégítése. A tanácskozások során kö­zös pozitív álláspont alakult ki a két kormány között a bandungi értekezlet eredmé­nyeinek megítélésében is. Ez­zel kapcsolatban a záróközle­mény leszögezi: -A két kor­mány üdvözli a bandungi ér­tekezlet eredményeit, amelyek jelentősen előmozdították a nemzetközi együttműködés gondolatát s támogatták Ázsia és Afrika népeinek politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdítására irányuló erőfeszítéseit. A két kormány úgy véli, hogy mindez hozzá­járul a világ békéjének meg­szilárdításához.­ Ami a két ország kapcso­latai fejlesztésének további perspektíváit illeti, e tekintet­ben nyolc pontban foglalja össze a záróközlemény a fel­adatokat és a tennivalókat, hangsúlyozva mindkét kor­mány elhatározását, hogy a jö­vőben kapcsolatait baráti szel­lemben fejleszti és a fentebb említett alapelvekre támasz­kodik. A Szovjetunió és Jugoszlá­via vezetői között létrejött megegyezés, mely túl azon, hogy a két ország viszonyát szilárd alapokra helyezi, nagy jelentőségű az általános béke biztosítása szempontjából, s éppen ezért közvetlenül érinti Európa valamennyi békesze­rető népét, köztük a magyar népet is. A magyar nép üd­vözli ezt a békelépést, mint a Szovjetunió békepolitikájának újabb sikerét és meg van győződve arról, hogy a Belg­rádban és Brioni szigetén tar­tott tárgyalások eredménye jelentősen elősegíti a nemzet­közi helyzet kedvező alakulá­sát. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a békelépés hozzájárul a mi hazánk béké­jének és biztonságának meg­szilárdulásához is, a szocializ­mus építésében elért nagy eredményeink biztosításához és továbbfejlesztéséhez. - Magyar Nhik­ti A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nyilatkozata N. Sz. Hruscsov beszéde Szódában A k­ülpolitikai helyzet­ ­ A BELGRÁDI KÖZLEMÉNY VISSZHANGJA. J.Zsukov és V. Majevszkij, a Pravda belgrádi tudósítói a belgrádi tárgyalások befejezéséről a többi között a következőket írják: A minap befejeződött szovjet—jugoszláv tárgyalások min­den ország közvéleménye figyelmének középpontjában állnak. Nemcsak a fővárosi, hanem a helyi jugoszláv sajtó is élénken kommentálja a tárgyalások eredményét. A Skopljében meg­jelenő Nova Makedonija című lap hangsúlyozza, hogy a belg­rádi tárgyalások úgy kerülnek be a nemzetközi kapcsolatok évkönyvébe, mint értékes hozzájárulás az államok közötti kapcsolatok rendezésének ügyéhez, és mint a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti kölcsönös kapcsolatok további javulá­sának bázisa. A tudósítók ezután népi demokratikus országok állam­­férfiainak és lapjainak megnyilatkozásait közlik, amelyek azt bizonyítják, hogy a szovjet—jugoszláv tárgyalások eredménye egyhangú támogatásra talált a népi demokratikus országokban. Azokban a burzsoá körökben — írják a továbbiakban a tudósítók —, amelyeknek megvan a képességük a nemzet­közi események józan értékelésére és ilyen vagy olyan meg­gondolás alapján érdeküknek tartják a nemzetközi feszültség enyhülését, a szovjet—jugoszláv tárgyalások eredménye szin­tén pozitív visszhangra talált. Nyilván ezeknek a köröknek a hangulatát tükrözik vissza az AFP hírügynökség, amikor megjegyzi, hogy a minap véget ért szovjet—jugoszláv megbeszélések nagy sikert jelentenek a béke fenntartásának ügyében. Azok a burzsoá körök viszont — folytatják a tudósítók —, akik idegenül állnak szemben a béke érdekeivel és közvetle­nül érdekeltek a hírhedt hidegháború folytatásában, leplezet­len csüggedéssel és dühvel fogadták a belgrádi tárgyalások eredményét. Sok amerikai sajtóorgánum k­ommentárai gyű­lölettől elvakítva nem akarják tudomásul venni a tényeket, és majd megszakadnak abban az igyekezetükben, hogy megmér­gezzék a nemzetközi légkört, elhintsék a bizalmatlanság és a rosszindulat magvait. A New York Times kérve kéri a jugo­szláv vezetőket, hogy semmi körülmények között ne lépje­nek baráti viszonyra a Szovjetunióval. Ugyanakkor azonban, nyilván attól tartva, hogy ez a könyörgés nem jár a kívánt eredménnyel, egész odáig megy, hogy a legdurvább és a leg­­cinikusabb nyomáshoz folyamodik, fékeveszetten kijelenti, hogy Jugoszlávia “a Nyugattól függő (!) helyzetben van«. Az angol burzsoá sajtó kissé más hangot üt meg. London­ban olyan reményekben ringatják magukat, hogy Jugoszlávia hajlandó lesz sajátságos “közvetítői­ ügynök szerepét játszani, és — mint a Reuter hírügynökség mondja — megpróbálja majd kibékíteni a szovjet vezetőket a nyugati hatalmak szem­pontjaival. Az ilyen számítások — mutatnak rá a tudósítók — vilá­gosan elárulják, hogy nem értik meg annak lényegét, mit jelent a szovjet—jugoszláv kapcsolatok rendezése a teljes egyenjogúság és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása alapján. 9 A NÉMET KÉRDÉS ÉS A NÉGYHATALMI TÁRGYALÁ­­­­SOK. Németország Szocialista Egységpártja központi bi­zottságának legutóbbi ülésén Walter Ulbricht részletesen is­mertette a varsói értekezlet eredményét és a Németországra váró új feladatokat. Ulbricht hangsúlyozta, hogy a varsói szerződés segítséget nyújt a német népnek a hazája újraegye­sítéséért vívott harcban. A párizsi háborús szerződések hatály­balépése kétségkívül szükségessé teszi azoknak az előfelté­teleknek megteremtését — mondotta —, amelyek lehetővé ten­nék, hogy a négy hatalom megegyezhessen a német kérdés békés megoldásában. Ez azt követeli, hogy a nyugatnémet mili­taristák befolyásának visszaszorításával közeledést hozzunk létre Németország két része között. Ulbricht ezután felsorolta azt a tíz elvet, amelyek alapján a jelenlegi szakaszban egész Német­ország demokratikus és békeszerető erőinek harcolnia kell. A bonni vezető körök ezzel egy időben éppen ellentétes úton járnak és minden erővel igyekeznek meggyorsítani a párizsi szerződések végrehajtását és Nyugat-Németország fel­fegyverzését. A bonni kormány csütörtöki ülésén több ilyen jellegű törvénytervezetet hagyott jóvá. Ezek között szerepel egy olyan törvénytervezet, amely lehetővé teszi, hogy Nyugat- Németország egész lakosságát és gazdasági életét az újrafel­­fegyverkezés szolgálatába állítsa. A nyugatnémet lapjelenté­­sek szerint egyébként a bonni kormány régóta tervezett rész­leges átalakítására a szabadságon levő Heuss államelnök visz­­szatérése után, június 8-án kerül sor. A lapok úgy értesültek, hogy Brentanót, a Keresztény-Demokrata Unió parlamenti cso­portjának elnökét nevezik ki külügyminiszterré. A Szövetségi Tanács ügyeit intéző minisztérium vezetésére Merkatz­ot, a Német Párt egyik vezetőjét szemelték ki. Miniszteri rangot kap Theodor Blank is, a bonni kormány hadügyi megbízottja. A nyugatnémet vezető körök ilyen intézkedései nem tud­ják azonban megváltoztatni azt az egyre erősödő közhangu­latot, amely tárgyalások útján követeli a német egység mielőbbi helyreállítását. A svájci Der Bund rámutat arra, hogy az Egyesült Államokban már komoly aggodalommal figyelik ezt az egyébként egész Nyugat-Európára jellemző, s a négyhatalmi értekezletet megelőző, türelmetlenséget. Az amerikai vélemé­nyek szerint, a nyugat-európai országokban az emberek haj­landók feladni az új­­nyugati egységfrontot­*, holott a tinta még alig száradt meg a nyugati országok egymással kötött szerződésein.­­Washington — írja a Der Bund — a legszíve­sebben látná, ha a­­semlegesítés’ kérdéséről folytatott sok fe­csegést és szóbeszédet csírájában elfojtanák, mégpedig minél előbb.** A szovjet—jugoszláv közös nyilatkozat Belgrádból jelenti a TASZSZ: A Szovjetunió kormánykül­döttsége — melynek tagjai N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja és az SZKP központi bi­zottságának első titkára és N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke, A. I. Mikojan, a Szovjetunió mi­nisztertanácsának első elnök­­helyettese, D. T. Sepilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottságának elnöke, az SZKP központi bizottságának tagja és a Pravda főszerkesztője, A. A. Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének első helyet­tese, P. N. Kumikin, a Szov­jetunió külkereskedelmi mi­niszterhelyettese — és a Jugo­szláv Szövetségi Népköztár­saság kormányküldöttesége — amelynek tagjai: Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, E. Kar­­delj, A. Rankovics, Sz. Vuk­­manovics-Tempo, a szövetségi végrehajtó tanács alelnökei, M. Todorovics, a szövetségi végre­hajtó tanács tagja, K. Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársaság külügyminisztere, V. Micsunovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kül­­ügyminiszterhelyettese — 1955. május 27-től június 2-ig Belg­rádban és Brioni szigetén tár­gyalásokat folytatott egymás­sal. A megbeszélések a barát­ság és a kölcsönös megértés szellemében folytak le. A tár­gyalások során eszmecserét folytattak a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköz­­társaság érdekeit érintő nem­zetközi kérdésekről, minden oldalról megvizsgálták a két ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak kér­déseit is. 1. A megbeszélések kiinduló­pontja a két kormánynak az a kölcsönös óhaja volt, hogy a nemzetközi kérdések békés megoldása, valamint a népek és az államok együttműködé­sének megszilárdítása végett a tárgyalások módszerét alkal­mazzák. A két ország népei és fegy­veres erői különösen kifej­lesztették barátságukat és harci együttműködésüket a háború éveiben, amikor más békeszerető népekkel közösen küzdöttek a fasiszta hódítók ellen. A két kormány megegye­zett, hogy további intézkedé­seket tesz kapcsolatainak ren­dezésére és a két ország együttműködésének fejleszté­sére, mivel meggyőződése, hogy ez mindkét ország népei­nek érdekeit szolgálja és elő­segíti a feszültség enyhítését, valamint a világ békéjének megszilárdítását. A tárgyalá­sok során megmutatkozott mindkét ország kormányának az az őszinte törekvése, hogy továbbfejlessze a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság minden oldalú együttműködését, mert az tel­jesen megfelel mindkét ország érdekeinek, valamint a béke és a szocializmus érdekeinek s erre ma megvannak az ob­jektív feltételek. Azoknak a kérdéseknek megvizsgálásánál, amelyekről a tárgyalások folytak, s a né­pek közti bizalom és együtt­működés megszilárdítása vé­gett mindkét kormány a kö­vetkező alapelvekből indul ki: a béke oszthatatlansága — egyes egyedül ezen alapulhat a kollektív biztonság, a szuverenitás, a független­ség, a területi sérthetetlenség és az egyenjogúság tiszteletben­tartása az államok kölcsönös kapcsolataiban és a más álla­mokkal való kapcsolatokban; a népek közötti békés egy­más mellett élés elismerése és fejlesztése, tekintet nélkül az ideológiai különbségekre és a társadalmi rendszer különbsé­gére. Ezen minden állam együttműködése értendő, álta­lában a nemzetközi viszonyok, s különösen a gazdasági és kulturális kapcsolatok terüle­tén, a kölcsönös megbecsülés és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvé­nek tiszteletben tartása, legyen az akár gazdasági, akár poli­tikai, akár ideológiai jellegű beavatkozás, minthogy a belső berendezkedésnek, a társadal­mi rendszerek különbözőségé­nek és a szocializmus konkrét fejlődési formái különbözősé­gének kérdései ■ kizárólag az illető országok népeire tartoz­nak. kétoldalú és nemzetközi gazdasági együttműködés fej­lesztése és mindazoknak a gazdasági tényezőknek a ki­küszöbölése, amelyek megne­hezítik az árucserét és gátol.

Next