Magyar Nemzet, 1955. december (11. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-01 / 282. szám
Csütörtök, 1955. december 11 __magyar A francia minisztertanács szerdán este elhatározta a nemzetgyűlés feloszlatását A külpolitikai helyzet AZ ÚJ ENSZ-TAGOK FELVÉTELÉNEK KÉRDÉSE az utóbbi napokban ismét élénken foglalkoztatja a világsajtót. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban két cikkre hívjuk fel olvasóink figyelmét. Az egyik: Megfigyelő cikke a Pravdában, a másik: Walter Lippmann cikke a New York Herald Tribüne-ban. A Pravda cikkírója hangsúlyozza: az a kanadai javaslat, hogy a felvételét kérő 18 államot egyszerre vegyék fel az ENSZ- be, reális alapot teremt a kérdés megoldásához s a javaslatot az ENSZ tagjainak többsége támogatja, köztük a Szovjetunió is. Ugyanekkor azonban egyes ENSZ-tagok, mindenekelőtt az Egyesült Államok, az ENSZ alapokmányával ellentétben ellenzik olyan országok felvételét, amelyeknek politikai és társadalmi rendszere nincs ínyükre. Teljesen tarthatatlan az az álláspont, amit a Mongol Népköztársasággal szemben foglalnak el az amerikaiak, mert hiszen a Mongol Népköztársaság megfelel az ENSZ-tagság valamennyi követelményének. Ez a fiatal állam nagy eredményeket ért el a fejlődésben és sok európai és ázsiai állammal vannak diplomáciai kapcsolatai, köztük két nagyhatalommal, a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. A Pravda cikkírója rámutat arra is, hogy a Mongol Népköztársaság felvétele ellen felhozott amerikai úgynevezett "jogi érvek" a legtöbb nyugati megfigyelőt sem elégítik ki és nem tekintik egyébnek üres kifogásnál. Ennek ellenére az amerikaiak az ENSZ kulisszái mögött erős nyomást fejtenek ki a küldöttségeik körében, hogy meghiúsítsák a Mongol Népköztársaság felvételét.Ez azt jelenti — írja a Megfigyelő —, hogy az Egyesült Államok presztizs-okokból a tizennyolc ország felvételének meghiúsítását, mint nemtelen feladatot, másokkal próbál elvégeztetni." Az ilyen presztizs-okokból folytatott manőverek azonban a legtöbb esetben visszafelé szoktak elsülni. Igen jellemző, hogy Walter Lippmann a New York Herald Tribune-ban az új ENSZ-tagok felvételének kérdésében elfoglalt amerikai álláspontot bírálva, éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy az amerikaiak magatartása ►►példa arra, hogyan lehet elveszíteni a presztízst, a befolyást, hogyan lehet úgy eljárni, hogy országunk ostobának tűnjék, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a vezető emberek nem gondolják át, mit cselekszenek. Lippmann kifejti, hogy ha az Egyesült Államok a Mongol Népköztársasággal szemben tanúsított magatartásával meghiúsítja a tizennyolc ország egyidejű felvételéről szóló javaslat elfogadását, akkor ►►nemcsak a tizennyolc kérelmező ország fog bennünket szidni, minthogy ilyenformán nem vehetik fel őket, hanem az ENSZ-nek csaknem mind a hatvan tagja, amely valamennyi kérelmező egyidejű felvételét kívánja. Lippmann szerint az Egyesült Államok azért került ebbe a helyzetbe, mert ►►Dulles és Iodge nem vett magának annyi fáradságot, hogy végiggondolja mit tesz*. Befejezésül azt írja, hogy Kanada javaslata megmutatja az Egyesült Államok számára az►legkevésbé nehéz* kivezető utat, mert lehetővé teszi, hogy minden megkülönböztetés nélkül egyszerre szavazzanak valamennyi országra. A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS FELOSZLATÁSÁT HAATÁROZTA EL szerda este a francia minisztertanács, amely az utóbbi két napon több ízben ülésezett. Az MRP-párti és független lapok többsége a Ház feloszlatása mellett volt, az Express — Mendes-France lapja —, valamint az egyes radikális és független köröket képviselő Aurore, élesen ellene foglalt állást. A Parisien Liberé szerint a házfeloszlatás megtakarítja az országnak a választásokat megelőző több hónapi anarchiát és demagógiát. A Figaro szerint megnyílt végre az út a házfeloszlatás előtt, amit a nemzetgyűlés négy hét óta követel. Az Humanité-ben Étienne Fajon foglalkozik a kérdéssel és hangsúlyozza, hogy a kommunista párt, amely számos kérdésben azonos álláspontot foglal el a szocialistákkal, kész megegyezni a szocialista párttal, hogy a nép akaratának megfelelő politikát folytasson , kész megegyezni mindazokkal a pártcsoportokkal, amelyek támogatják ezt a politikát. ►►Ideje, hogy véget vessünk a reakciós többség uralmának — írja Fajon —, amely listakapcsolások csalásából jött létre, s olyan nemzetgyűlést válasszunk, amelyen belül minden pártnak a választók számának megfelelő képviselete lesz." Az Humanité rámutat arra, hogy a Ház feloszlatása esetén azonnal felmerülne a választások kérdése s ebben az esetben — miután a választásokat legkésőbb egy hónapon belül kell megtartani — a választások módszere az 1951. évi lenne, tehát megyei arányos választás, listakapcsolásokkal. Ebben az esetben — mint Thorez mondotta — a kommunisták mindent megtesznek majd, hogy »a listakapcsolások szörnyűséges rendszerét a reakció ellen fordítsák". A szocialisták és a kommunisták húsz megyében együttesen többségben vannak, de mint az Humanité hangsúlyozza, lehetővé válna más köztársaságiakkal is az összefogás olyan harcos szövetségben, amely sikert biztosíthat a választókerületek többségében. A NYUGATNÉMET KORMÁNYKOALÍCIÓ VÁLSÁGA is tovább mélyül. Nem sikerült Adenauernak az a manővere, hogy a Szabad Demokrata Párt belső ellenzékének segítségével visszavonulásra kényszerítse Dehlert. Ismeretes, hogy Adenauert Dehlernek az a követelése bőszítette fel, hogy Nyugat-Németország az újraegyesítés érdekében módosítsa a párizsi szerződéseket és kezdjen közvetlen megbeszéléseket a Szovjetunióval. A Szabad Demokrata Párt országos vezetősége állást foglalt Dehler mellett és jóváhagyta Adenauer külpolitikája felett gyakorolt bírálatát. A Neues Deutschland a bonni válsággal kapcsolatban rámutat arra, hogy ►►Bonn ma már képtelen titkolni a saját táborában bekövetkezett szakadást és a Nyugat-Németországban gyors ütemben fokozódó elégedetlenséget. Nemcsak a munkásság, hanem a polgárság széles rétegei is elutasítják Adenauer politikáját". A bonni parlament csütörtöki ülésén egyébként Brentano külügyminiszter nyilatkozatot tesz a genfi értekezlet után kialakult nemzetközi helyzetről. Ezzel megkezdődik a parlament külügyi vitája, amelynek első szónoka Ollenhauer, a Szociáldemokrata Párt elnöke lesz. IV. A. Bulganyin és IV. Sz. Hruscsov Kalkuttában Kalkuttából jelenti a TASZSZ. N. A. Bulganyin és II. Sz. Hruscsov november 29- én, helyi idő szerint 14.00 órakor kísérőikkel együtt repülőgépen Madraszból Kalkuttába érkeztek. A kalkuttai repülőtéren a vendégeket B. Sz. Rój, Nyugat-Bengélia főminisztere és más vezetőik fogadták. B. Sz. Rój a repülőtéren felsjállított szónoki emelvényről Üdvözölte a vendégeket N. A. Bulganyin válaszbeszédet mondott. Hangoztatta, hogy Bengáliának igen fontos szerepe volt India történetében, nemzeti felszabadító mozgalmában, az indiai gazdaság és kultúra fejlődésében. Az arany Bengália mérhetetlenül gazdag és mi önökkel együtt örülünk, hogy Bengália népe most gazdájává válik az önmaga termelte kincseknek, hogy a haza érdekeinek szolgálatába állítsa e kincseket. — Boldogok leszünk, hogy közelebbről tanulmányozhatjuk a bengáli nép életét és munkáját, vívmányait, sikereit. A Szovjetunió sok milliós népének legjobb kívánsáságait és forró üdvözletét hoztuk ki önöknek. A Szovjetunió népe érdeklődve figyeli a független India haladását. A repülőtérről a város közepéig vezető 15 kilométeres úton a szovjet vendégeket Kalkutta és környéke lakosainak lelkes, ünneplő tömege fogadta. A több milliós lakosú Kalkutta a Szovjetunió népei iránti barátság és szeretet soha nem látott megnyilvánulásával fogadta a szovjet vezetőket. Az indiai hatóságok becslése szerint N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin érkezésekor Kalkutta utcáin legalább hárommillió ember volt. Nemcsak toalkuttaiak voltak ott, hanem a közeli városokból és falvakból érkezettek is. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov november 30-án 8.45 órakor Kalkutta folyami kikötőjében felszállt a »Hugli« révhajó fedélzetére. Ez a hajó szállította a szovjet vendégeket Houra előváros kikötőjébe. A kikötőtől a jutagyárakba vezető útvonalon a lakosok ezrei üdvözölték Bulganyint és Hruscsovot. India a világ legnagyobb jutatermelője és exportálója. A hourai jutagyárak India legnagyobb jutagyárai közé tartoznak. Azután a szovjet államférfiak a botanikuskertbe látogattak, majd visszatértek Nyugat-Bengália kormányának palotájába. Fogadás Tiranában az ország felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából Tiranából jelenti az ATA: Albánia felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából az Albán Munkapárt központi bizottsága, az Albán Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöksége és minisztertanácsa november 29-én fogadást adott a Brigádok Palotájában. A fogadáson részt vettek a párt és az állam vezetői, a kormány tagjai, a társadalmi szervezetek képviselői, a néphadsereg tisztjei, régi harcosok, az ország különböző vidékeinek küldöttei, a művészetek, a kultúra és a tudomány dolgozói, mérnökök, pedagógusok, a papság képviselői, a sajtó képviselői és éhmunkások. Megjelentek a fogadáson a Szovjetunió és a baráti népi demokratikus országok diplomáciai képviseleteinek vezetői és tagjai, valamint a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság diplomáciai képviseleteinek vezetői és mások. A fogadás igen szívélyes és baráti légkörben zajlott le. K. J. Vorosilov fogadta a Szovjetunióban tartózkodó albán parlamenti küldöttséget Moszkvából jelenti a TASZSZ, hogy K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, november 29-én a Kremlben fogadta a Szovjetunióban tartózkodó albán parlaimenti küldöttséget. Vorosilov szerencsekívánatait fejezte ki a küldöttségnek az albán nép nemzeti ünnepe alkalmából, majd egy órahoszszat beszélgetett az albán parlamenti küldöttség tagjaival. Gogo Nushi, a küldöttség vezetője közölte, hogy a küldöttség tagjai örökké emlékezetes napokat töltöttek a Szovjetunióban. K. J. Vorosilov, tovább szőve a beszélgetés fonalát, hangoztatta, hogy a szovjet nép nemcsak a népi demokráciákból érkező és azonosan gondolkodó kedves barátait és testvéreit fogadja örömmel, hanem örömmel találkozik más országok képviselőivel is, ha azok nyílt, tiszta lélekkel érkeznek. s Közös feladatunk, hogy szolgáljuk a nemes célt: ne csak a nemzetközi feszültség enyhülését segítsük elő, hanem megvessük valamennyi nép tartós és szilárd békéjének alapjait«. A beszélgetés végén Vorosilov sok sikert és boldogságot kívánt az albán dolgozóknak az élet minden területén és hangsúlyozta, hogy a szovjet dolgozók mélyen megbecsülik az albán népet, e nemesi lelkű, bátor és hős népet. Fogadás Belgrádban a jugoszláv nemzeti ünnep alkalmából Belgrádból jelenti a TASZSZ. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából a szövetségi végrehajtó tanács épületében Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke nagyszabású fogadást adott. A fogadáson a szövetségi végrehajtó tanács tagjai, miniszterek, a szövetségi nemzetgyűlés és a szerb nemzetgyűlés képviselői, a Belgrádban működő diplomáciai testületek vezetői és tagjai, jugoszláv és külföldi újságírók voltak jelen. A szovjet társadalom képviselőinek ünnepi ülése a Jugoszláv Szövetség Népköztársaság kikiáltásának 10. évfordulóján Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet emberek november 29-én megünnepelték a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kikiáltásának 10. évfordulóját. A szovjet társadalom képviselői a moszkvai Csajkovszkij-konzervatórium nagytermében ünnepi ülést tartottak a testvéri jugoszláv nép nemzeti ünnepe alkalmából. Az ülésen a társadalmi szervezetek képviselői, tudományos és kulturális személyiségek, az üzemek és gyárak képviselői, egyetemi hallgatók és a szovjet hadsereg harcosai vettek részt. A konzervatórium nagytermének színpadán a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság lobogói övezték az alábbi jelszót: » Erősödjék és virágozzék a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek testvéri barátsága és együttműködése!*! Az ünnepi ülést Szolovjov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökhelyettese nyitotta meg, és Volkov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke mondott ünnepi beszédet. Rámutatott arra, hogyan jött létre a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, a jugoszláv nép elkeseredett harca közepette, amelyet a Jugoszláv Kommunista Párt vezetésével a hitlerista megszállók és a belső ellenségek ellen vívott. Hangoztatta, hogy a királyi Jugoszlávia Európa egyik legelmaradottabb országa volt. Az ifjú köztársaság mélyreható, forradalmi átalakításokat valósított meg és rövidesen kiheverte a háború és a fasiszta megszállás okozta súlyos sebeket. Jugoszlávia, miután mindörökre leszámolt a kapitalista elnyomással, a szocialista fejlődés útjára lépett. Jugoszláviát úgy ismerték el, mint önálló, szuverén államot, amelyben a munkások és a dolgozó parasztok vannak uralmon. A szovjet népet — mondotta Volkov — örömmel töltik el a testvéri jugoszláv nép sikerei. A szovjet nép a legőszintébb baráti érzéseket táplálja a jugoszláv nép iránt. A belgrádi tárgyalások óta eltelt fél év alatt számos esemény történt, amely tanúbizonyságot ad arról, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia őszintén törekszik baráti kapcsolatainak fejlesztésére. Ennek tanújele volt a többi között a parlamenti küldöttségicsere is. Volkov, mint a szovjet küldöttség vezetője, elmondotta, hogy a küldöttség tagjaira nagy hatást gyakoroltak a jugoszláv kormány vezetőivel, nevezetesen Tito köztársasági elnökkel folytatott beszélgetései. Tito találkozásukkor hangsúlyozta: most az a feladatunk, hogy megszilárdítsuk és fejlesszük népeink barátságát. Volkov beszéde végén hangsúlyozta, hogy sikeresen fejlődnek a Szovjetunió és Jugoszlávia gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatai, majd felkérte a jugoszláv nagykövetet: a szovjet társadalom nevében tolmácsolja Jugoszlávia népeinek szívből jövő üdvözletüket és a további sikerekre és felvirágzásra irányuló jókívánságaikat. Volkovnak ezeket a szavait viharos, hosszantartó taps követte. A jelenlevők igen szívélyesen fogadták Vidicsnek, Jugoszlávia nagykövetének felszólalását. Abban, hogy itt megünneplük a jugoszláv nép nemzeti ünnepét — mondotta —, a szovjet népek, országunk és népeink iránt táplált baráti érzésének kinyilvánítását látjuk. Vidics ezután a jugoszláv nép sikeres gazdasági és kulPekingből jelenti az Új Kína, hogy Vladimír Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság pekingi nagykövete fogadást adott, amelyen a Kínai Népköztársaság több vezetője is megjelent. Vladimír Popovics nagykövet üdvözlő szavai után Csou En-laj miniszterelnök a két ország barátságának jelentőségét méltatta. Hangoztatta, hogy Jugoszláviának a nemzetközi békés együttélésre, a kollektív biztonságra és a leszerelésre irányuló békés külpolitikára egyre kedvezőbb befolyást gyakorol a nemzetközi feszültség rurális építőmunkájáról tanúskodó tényekről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a jugoszláv nép békére és a minden néppel való szoros együttműködésre törekszik. Különös örömmel töltött el bennünket az, hogy az Önök kormányküldöttsége látogatást tett országunkban. E látogatás eredménye az együttműködésünk alapelveit megalapozó belgrádi nyilatkozat volt. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökének küszöbönálló szovjetunióbeli látogatása még fokozottabban előmozdítja majd együttműködésünket, kölcsönös megértésünket, valamint a világ népeinek közös eszméjéért, az állandó békéért és szabadságért vívott harcot — Éljen és erősödjék Jugoszlávia és a Szovjetunió népeinek testvéri és baráti együttműködése! — mondotta befejezésül nagy taps közepette Vidics nagykövet enyhülésére és a világbéke megóvására. A kínai nép különösen örül annak, hogy láthatja a Szovjetunió és a Jugoszlávia közötti kapcsolatok megjavulását. Csou En-laj így fejezte be beszédét: — Minthogy mindkét ország népeinek közös célkitűzése a világbéke megvédése és a szocializmus építése, és mivel mindkét országot a marxizmus—leninizmus tanítása vezérli tetteiben, bízvást hisszük, hogy országaink baráti kapcsolatai teljes mértékben kiszélesednek. Csou En-laj a kínai—jugoszláv barátságról Feloszlatják a francia nemzetgyűlést Az AFP jelenti: A minisztertanács több mint három és fél órás tanácskozás után elhatározta a francia nemzetgyűlés feloszlatását. öt miniszter úgy döntött, hogy nem csatlakozik a feloszlató intézkedéshez. A szerdai napon egymást követték a tanácskozások a köztársasági elnöknél, a miniszterelnöknél és a különböző pártokban. A leghevesebb ellenzés a radikális pártban támadt, ahol Mendes-France hívei az utolsó pillanatig kísérletett tettek a házfeloszlatás megakadályozására. A házfeloszlatás ugyanis lehetetlenné teszi annak az új, az eddiginél sokkal reakciósabb választójogi törvénynek a megvalósítását, amely a személyreszóló szavazási rendszeren alapulna. Mendes-France és hívei a nemzetgyűlés keddi ülésén azon mesterkedtek, hogy a kormányt ne alkotmányos többséggel szavazzák le. Az alkotmány ugyanis kimondja, hogy ha egymásután két kormányt alkotmányos többséggel buktatnak meg, a minisztertanács elrendelheti a házfeloszlatást, amit azután a köztársasági elnök rendelettel mond ki. A radikális képviselőcsoport még a nemzetgyűlés szavazása után is a házfeloszlatás ellen foglalt állást. Szerdán délután a radikális képviselőcsoport 21 szavazattal 2 ellenében a házfeloszlatás ellen szavazott. Több radikális személyiség, köztük Herriot, Mendes- France, Queuille, valamint Depreux szocialista, Mitterrand jobboldali ellenálló és Chaban-Delmas köztársasági szocialista nyilatkozatot tett és ebben tiltakozik a házfeloszlatás ellen. Nagy feltűnést keltett a nemzetgyűlés keddi ülésén Jacques Duclos-nak, a kommunista párt szónokának az a kijelentése, amely szerint jelenlegi körülmények között a házfeloszlatás lehetővé tenné, hogy véget vessenek a szemünk előtt lejátszódó mesterkedéseknek. A házfeloszlatás lehetővé tenné, hogy a szót a népnek adják. Angol lapok a moszkvai rádiónak az atomrobbantási kísérletek megszüntetésével foglalkozó kijelentéséről Attlec kérdését Edenhez Londonból jelenti az MTI. A legtöbb angol lap szerdai számában foglalkozik azzal a több ízben kifejezésre juttatott szovjet állásponttal, hogy a Szovjetunió hajlandó kötelezettséget vállalni a további atomrobbantási kísérletek megszüntetésére, amennyiben a többi hatalom is hasonló kötelezettséget vállal. Az angol lapok ezzel kapcsolatban utalnak a moszkvai rádiónak egy keddi, hasonló értelmű hírmagyarázatára. A Daily Herald, a munkáspárt lapja, vezércikkében felteszi a kérdést: »Vajon meg lehet-e szüntetni a hidrogénbomba-robbantásokat? Most alkalom kínálkozik erre, amit feltétlenül meg kell ragadni, hogy Anglia minden lehetőt megtegyen az emberi faj érdekében." A lap a továbbiakban vitatni próbálja a szovjet leszerelési javaslatok őszinteségét, de ugyanakkor sürgető szavakat intéz Edenhez. »Edennek haladéktalanul cselekednie kell — írja. — Ha az ajánlat igazán mentes minden kikötéstől, úgy az ég szerelmére, fogadják el és javasolják a legközelebbi lépést. ... Angliának határozott igennel kell felelnie a javaslatra.« A News Chronicle elismeréssel nyilatkozik arról, hogy a Szovjetunió leghatalmasabb hidrogénbomba-robbantását közvetlenül nyomon követte a robbantások beszüntetését javasoló ajánlat. »El kell fogadni az ajánlatot" — szögezi le a lap. Szerinte mindennel felér az, hogy ►►csökkenteni lehet az emberiség egészét fenyegető súlyos veszedelmeket". Clement Attlee, az angol Munkáspárt vezére az alsóház szerdai ülésén soronkívüli kérdést intézett Eden miniszterelnökhöz a moszkvai rádió kijelentésével kapcsolatban. Kérdése így hangzott: »Tekintettel arra a kijelentésre, hogy a Szovjetunió hajlandó megegyezni Angliával és az Egyesült Államokkal a további hidrogénrobbantási kísérleteit megszüntetésében, hajlandó-e a miniszterelnök ezzel a két kormánnyal érintkezésbe lépni a cél elérése végette. Eden miniszterelnök Attlee kérdésére adott válaszában azt mondotta, hogy Anglia bármikor hajlandó az atomkísérletek betiltását megvitatni. Hozzáfűzte azonban, világosan ki kell kötni, hogy a tárgyalásokezembe veszik az egyes országok által végrehajtott kísérletek számát és természetét, valamint a javasolt kísérletek számát. Edén végezetül ezt mondotta: »Az angol kormánynak továbbra is az az álláspontja, hogy ezeknek a kérdéseknek végső megoldását csak egy átfogó leszerelési egyezmény jelentheti".