Magyar Nemzet, 1957. november (13. évfolyam, 47-72. szám)
1957-11-26 / 68. szám
Reid, 1957. november 26.. FILMKRÓNIKA A császár parancsára Színes magyar film Ha olyan író fordul a történelemhez témáért, aki a történelmet komolyan veszi, annak nehéz a dolga. Még nehezebbé válik ez a dolog, ha komolyan veszi a művészetet is. Regény terjedelménél fogva könnyebben birkózik meg ilyesmivel mint a film, amelynek játékideje rövid. Barabás Tibor sikert aratott, emlékezetes filmjében, a "Rákóczi hadnagyáéban fejlett művészi ízléssel választott ki olyan epizódot, amelyben sikerült a kuruc idő szép emlékeit feltámasztania. Új filmjében a nehezebb utat választotta. Be akarta mutatni a magyar jakobinusok forradalmi mozgalmát, lelkes társaságuk hősi mártíromságát, szerves kapcsolatban egy regényes szerelem történetével. Ez a koncepció alkalmasnak látszott arra, hogy mély érzelem tartalmaival gyarapodva keljen életre hazánknak egy sokat vitatott korszaka. A film fő színhelye, Kohlmayer Sámuel, hírneves budai könyvkereskedő könyvesboltja és házatája szinte kínálkozott arra, hogy összefoglaló kerete legyen az eseményeknek. Hiszen Martinovics és társai művelt emberek voltak, akik a francia felvilágosodás irodalmán és a francia forradalom eseményein fellelkesülve vélték felismerni történelmi feladatukat, hogy a demokratizmus forradalmi eszméit hazánkban meghonosítsák és minden kockázatot vállalva, meg is valósítsák azokat. A könyvkereskedés tehát úgy is, mint a kinyomtatott eszmék társháza, úgy is mint a forradalmár írók találkozásainak színhelye, mint szellemi és szervezkedési gócpont, művészi leleménnyel választott főszínhely. Különösen, ha számításba vesszük, hogy Kohlmayer fogadott leánya, a bécsi Lotte, itt ismerkedik meg Hajnóczyval, a magyar jakobinusmozgalom legrokonszenvesebb hősével. A szerelmi történet, amely a filmen végigvonul, szép és kifejező, jól eleveníti meg e korszak hőseinek feszült intellektualizmusát, áldozatkészségét, mély érzésvilágát, amelyet a forradalmi idők viszontagságai kemény próbára tesznek. Rámutat még arra is, hogy a jakobinusok, a forradalomért lelkesedő ifjak hazaszeretete sem korlátozta lelkesedésüket, amely minden nép szabadságáért lángolt. A patrióta Hajnóczy és a bécsi leány szerelemben és közös eszmében találkozva vállalják a kockázatot. A film, amikor életrekelti e korszakot, sikeresen támasztja fel azt a nemesi-polgári társasági életet, amely ezidőtájt a remélt forradalom kohója volt Pest-Budán. Jellemző figurák képviselik a kamarilla félelmetes, besúgásra alapozott uralmi módszerét s a császári elnyomás egyéb alantas módszereit. Ha töredékes módon és olykor csak illusztratív eszközökkel is, de nagyjában elénk áll az a korszak, amelyet a film tárgyal és figyelmünk összesürül arra, hogy nyomonkövessük a nagyot akaró és veszélyben forgó emberek életútját. Mégis, ha valaki nem ismeri behatóan e korszak történetét, nem ismeri a jakobinus-mozgalom kezdeteinek elfojtásának és hamaros megtorlásának történetét, nehezen tud a film nyomán helyes képet alkotni arról, ami történt. Nyilvánvaló, hogy amikor a film arra vállalkozott, hogy ilyen régmúlt idő politikai feladatait az előkészületek során tisztázza és meg akarja értetni még a Martinovicsok két kátéja közti különbséget is, olyasmire vállalkozik, amelyre időt nem tud magának biztosítani. Nehezítette még ezt a feladatot, hogy miközben a film íródott, még mindig tisztázatlan volt a jakobinus-mozgalom számos kérdése, s abban Martinovics Ignác változatos szerepének különösen erkölcsi oldala. Most, alig néhány napja hagyta el a sajtót a Magyar Történelmi Társulat kiadványaként Benda Kálmán történelmi tanulmánya a magyar jakobinus-mozgalomról, amely végre a legújabb okmánytári kutatások alapján hiteles és érvényes rendet teremt a régóta vitatott történeti kérdések homályában. Ennek a műnek alapján kiokosodva, nem éppen volna ildomos felelősségre vonni Barabást amiatt, hogy filmjének egyik jelentős szereplője. Kohlmayer Sámuel, a budai könyvkereskedő, aki afilmen törhetetlen híve a magyar demokratizmusnak és együttérzését mint becsületes polgár áldozatos, bátor kiállással is tanúsítja — a valóságban csak "monarchista demokrata" és mindvégig II. Lipót császár besúgója volt. Ha már ezt felemlítjük, akkor viszont azt sem mulaszthatjuk el, hogy elismerjük érdemét annak az írói álláspontnak, amely az események központjává éppen Hajnóczyt helyezte, aki a legújabb kutatásait eredményeképpen is egyike a legbecsületesebb, legkövetkezetesebb forradalmároknak, a magyar jakobinusok társaságában. A film tudott gondoskodni arról, hogy érdekes szerepekben ültsenek testet benne e történeti korszak jellemző alakjai. Hajnóczy alakja markánsan, erőteljesen bontakozik ki Bessenyei Ferenc alakításában. Csak több benne a szenvedélyesség és kevesebb az intellektualizmus, mint a valóságban lehetett. Lotte személyisége drámai motivációk között bontakozik ki s ezt hatásosan rajzolja meg Ruttkay Éva. Mégis szerelme Hajnóczy iránt nem olyan nagy súlyú érzelem, amely megfelelő szólam volna egy ilyen vészterhes történet egyéb részletei között. Makláry Zoltán nagyon életerős és elhitető módon állítja elénk azt a Kohlmayert, aki az író elképzeléséből és jóhiszemű szándékaiból táplálkozva lép elénk. És nem tehet róla, hogy szöges ellentétét mutatja a történeti valóságnak. Pálos György tökéletesen illúziót, keltő a Martinovics maszkjában. Ennek a különös embernek mágikus lényét és baljóslatú szereplését tökéletesen érzékelteti. Kitűnő és jellemző, korhű portrék születnek a rövidebb szerepek alakítóinak művészetéből. Somogyi Erzsi, mint Kohlmayerné, Sütő Irén Martineau Mária szerepében, Somló István a császári generális megrajzolásával válnak emlékezetessé. Bán Frigyes, a film rendezője szilárd eréllyel és jó arányérzékkel próbált sűrű rendet teremteni sokféle nehéz feladata közepette. Ebben a törekvésében tehetséggel támogatta őt Badal János operatőr. Sörös Imre, a film díszlettervezője különösen a Kohlmayer-féle könyvkereskedés belső tér- és dísztervezésénél vonja magára a figyelmet, megoldása nagyon szép, de jóval gazdagabb, mint amilyen Buda akkori körülményei között feltételezhető. Egészében a film megható tisztelgés a mártírsorsra juttatott jakobinus forradalmárok emléke előtt. Művészi tanulságai pedig remélhetőleg sok hasznára válnak filmművészetünknek. Újvári Imre ahol a képsíkon átgondoltan helyezi el a szép mozdulatú dekoratív alakot. És sikerrel birkózott meg, egy olyan saját maga elé tűzött feladattal, mint József Attila "Mondd mit érlel" című versének az illusztráción túlmenő igényű művészi transzpozíciója. Ez a kékben tartott batikkép a sivár, kopár, örömtelen élet költői látomásának tartalmában és formai megoldásában is megkapó megjelenítése. (d. m.) REDŐ FERENC KIÁLLÍTÁSA Redő Ferenc kiállítása a Csók-galériában friss és megújhodott erőben mutatja meg a művészt. Évek óta hónapokat tölt Hódmezővásárhelyen, ő hallgatott a tanácsra, amit annyiszor elmondtak fiataloknak, öregeknek, hogy egy-egy vidékünk jellegzetes tája, élete, hangulata mennyire kiaknázatlan ma még festői szempontból. A Hódmezővásárhelyen töltött hónapok Redő számára nemcsak hogy nem voltak hiábavalóak, hanem igen komoly és örvendetes eredményekre vezettek. A grafika többféle változatában készült két termet betöltő helyszíni tanulmánya s tavalyi termésének csaknem húsz akvarellje bizonyítéka annak, hogy Bedő Ferenc minden ízében kikóstolta a vásárhelyi levegőt és tájat és sikerült neki megragadnia a vidék hangulatát, romantikáját. Romantika alatt most ne értsünk valami szenvedelmes tényekkel és árnyékokkal kifejező viharzást, mert Bedő meghitt érzelmességétől mi sem áll távolabb, mint a romantikának effajta értelmezése. S éppen az egyszerűség és a keresetlen bensőség az, ami oly üdítően hat Redő igazán átélt, oxigénnel telt levegőjű, szép lírai rajzaiban. Csendesek ezek a képek és rajzok, látszólagos igénytelenségükben is igényesek. A számtalan grafika és tanulmány vonalaiban sokszor megcsillankodő könynyed, meleg humora, hogy azután a következő nagy teremben mindazt, amit a vásárhelyi életből látott és feljegyzett magának, nagyobb alkotói szabadsággal adja elő egy feledésbe merült műfajon, a házikon kísérletezve. Itt aztán gazdag élményanyagát, ezerféle megfigyelését, groteszkbe hajló, népi ízű mesékbe foglalja. Nagyméretű, olykor selyemre, de főképp egyszerű lepedővászonra batiktechnikával festett képeit megtelíti mozgalmas jelenetekkel, amelyeket a képmezőben egymástól elköretelt, eleven ritmusú stráfokban helyez el. Van látni és néznivaló bőven ezeken a batikba sűrített modern népmeséken, amelyek láttán szinte hallani véljük a mesemondó ízes, tájszólásos, öblös hangját, amint elkezdi: hát az úgy vét, hogy... A Vásár, az Erdő, a Tanulságos történet, Az Obsitos című batikmunkáin a méltánytalanul elhanyagolt Aba Novák örökségének néhány szólamát fejleszti tovább új kedves meséket szőve a valóságból. De próbálkozik más hangon is megszólalni, egy balladai színezetűvel, mint a Kalászszedő. Magyar Nemzet napló 1*°^ A Szovjet Zenei Hét alkalmából hazánkban nagy sikerrel vendégszerepelt Zara Doluhanova énekművésznő, valamint kísérője, Alekszandr Jerohin zongoraművész vasárnap Budapestről visszautazott a Szovjetunióba. Nagy sikerű francia költészeti matinét rendezett vasárnap délelőtt a Hazafias Népfront VII. kerületi bizottsága és a kerületi tanács népművelési csoportja az Erzsébetvárosi Művelődési Körben. Bevezetőt Benedek Marcel mondott. Kodály Zoltán 75. születési évfordulójának tiszteletére Békés megyében zenei hetet rendeznek. A zenei hét első napján, vasárnap nyílt meg a békéscsabai Bartók Béla Állami Zeneiskolában a Bartók—Kodály emlékkiállítás. Vasárnap délelőtt Békéscsabán a Jókai Színházban hangversenyt rendeztek a 75 éves Kodály Zoltán tiszteletére. Vasárnap Salgótarjánban a József Attila Művelődési Ház kiállítási termében megnyílt Nógrád megye képzőművészeinek V. kiállítása. A tizenöt nógrádi képzőművész munkáiból kereken száz festményt, szobrot és iparművészeti tárgyat mutat be a kiállítás. Vasárnap Balatonfüreden jöttek össze Veszprém megye írói, hogy a Hazafias Népfronton belül megalakítsák a megyei írócsoportot. A Hazafias Népfront támogatásával az írócsoport néhány héten belül megjelenteti a Veszprémi Szemle című irodalmi folyóiratot. Louis Aragont 60. születésnapja alkalmából a népek közötti béke szilárdításáért nemzetközi Lenin-díjjal tüntették ki. El Az Irodalmi Színpad november 27—28-án fél 8 órai kezdettel a csehszlovák költők estjét rendezi meg. Bevezeti: Földeák János. Közreműködik: Ascher Oszkár Kossuth-díjas, Bulla Elma, Baracsi Ferenc, Bodor Tibor, Mikes Lilla, Palotai Erzsi, Pándy Lajos, Peti Sándor, Antal Livia. Rippl-Rónai emlékünnepség Kaposvárott Rippl-Rónai József, a századforduló forradalmi művészetének egyik legnagyobb egyénisége Kaposvár szülötte. Halálának harmincadik évfordulója alkalmából, vasárnap nagyszabású ünnepségeket rendeztek szülővárosában, ahol megjelent Jean Paul Boncour francia követ és Guy Turbet-Delot francia kultúrattasé is. Az évforduló alkalmából Kaposvár városi tanácsa ünnepi tanácsülést tartott. Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőművész mondott emlékbeszédet. Kerekes Andrásné, a városi tanács titkára, határozati javaslatot terjesztett elő állandó Rippl-Rónai-képtár létrehozására, amelyet az ünnepi tanácsülés lelkesedéssel fogadott. A Somogy megyei népi együttes énekkarának műsora után a múzeumban megnyitották a Rippl-Rónai emlékkiállítást, amelyen Kunffy Lajos, a nyolcvanéves kiváló festőművész mondott érdekes visszaemlékezést Rippl-Rónai Józsefről. Ezután megkoszorúzták a múzeum előtti téren álló Rippl-Rónai-szobrot, majd a lakóházán elhelyezett emléktáblát leplezték le. Délután a Keleti-temetőben levő sírján is elhelyezték a megemlékezés és kegyelet virágait. Hétfőn folytatódtak az emlékünnepségek, a Rippl-Rónapesten, a TTIT rendezésében, Farkas Zoltán művészettörténész tartott előadást. A magyar—román kulturális egyezmény alapján decemberben Budapestre érkezik Micaela Radulescu zongoraművésznő és Radu Aldulescu gordonkaművész. Mindkét román művész négy-négy koncertet ad Magyarországon. A magyar film új felfedezettje: TORDY GÉZA KÜLVÁROSI LEGENDA CÍMŰ FILM FŐSZEREPLŐJE BEMUTATÓ: Vidéken november 28-án, Budapesten december 5-én CSAK 0 ÉVEN FELÜLIEKNEK! SZÍNHÁZI SÉTÁK Holland darab két szereplővel a Madách Kamara Színházban Családi ágy a címe a holland Jan de Hartog háromfelvonásos színművének, amelynek próbái most folynak a Madách Kamara Színházban. Történik egy amerikai kisvárosban, 1890-től 1925-ig, s a három felvonás mind a hat képe ugyanaz a hálószoba. Megmutatja egy házaspár minden élethelyzetét, az esküvőtől az unokák megszületéséig. Felvetődik a darabban az asszonyi önállóság kérdése is, a menekülni vágyás a szűk családi élet rabságából, a férfi szabadságvesztése a házasságban. S bár a darabban kevés szó esik a társadalomról, ezekben a problémákban, és a darab egész légkörében mégis benne van a kor. A néző egycsaládi színjátékot lát, amely mégis a századforduló amerikai kisvárosának jellegzetes életét, a kispolgári életforma lényegét idézi. Voltaképpen hát nem sok történik a darabban, és mégis, leköti figyelmünket mindenekelőtt az a két életteljes figura, akik ketten játsszák végig ezt a színjátékot, s akiket az író sajátos, gyöngéd humorral formált meg. Már színpadra lépésük pillanatában — amikor az újdonsült férj, kicsit részegen az esküvői italoktól, karjaiban hozza be feleségét — felkeltődik érdeklődésünk e két ember iránt és aztán már minden érdekel bennünket, ami velük történik: egyéniségük varázsa lenyűgöz. Izgalmas feladata van a nemrégiben oly nagy feladatot megoldó rendezőnek, Ádám Ottónak, és a két kitűnő színésznek, Tolnay Klárinak és Gábor Miklósnak. Kettejüknek kell megteremteniük a színpadi, a drámai légkört, minden pillanatban le kell kötniük a nézők figyelmét. Sokszínűeknek, mindig frissnek, játékosnak, mindig ugyanannak, és mégis mindig másnak kell lenniük. Ez pedig nem könnyű feladat, és jelentős színészi fantáziát is megkíván. Tolnay Klári már több, két- vagy háromszereplős darabban mutatta meg, hogy az intim művészet egyik kiváló képviselője, s ezért joggal hisszük, hogy most is sikerrel oldja meg ezt a szép és érdekes feladatot —Gábor Miklóssal együtt. Júlia és Romeo ismét találkozott, de túlélték a bajokat és nagyszülők is lesznek belőlük. A "Családi ágy" bemutatója: december másodika. T. E. Hauptmann a Néphadsereg Színházában Gerhart Hauptmann "Naplemente előtt" című darabját próbálják a Magyar Néphadsereg Színházában. Amint a színpadon a jelenetek megtelnek élettel és újra előttünk áll Clausen tanácsos úr megrendítő alakja, utolsó szerelmi fellobbanásával — mielőtt napja végképp lehanyatlanék — ismét megleljük annak igazolását, hogy a színpad mégiscsak az igazi íróké. Hauptmann soha nem hajszolta a közönségsikert, ám ha lassabban is, elérte azt, mint művész. Vívódó ember volt, szobrásznak készült és harmincadik évén túljutott, midőn végleg kikötött az írásnál. Ibsen nyomdokain, a naturalizmus irodalmi harcainak központjába kerül, már első színpadi művével a "Napfelkelte előtt"-el. Ezt a darabját nem is akarta benyújtani egyik színházhoz sem, Arno Holtz — aki a darab címét is adta — tuszkolta be, s nyomban vihart kavart vele. Hauptmannt úgy üdvözölték, mint a német irodalom egyik legkiválóbb tehetségét, s nem állt meg az úton. A »Hanne- je«-vel az újromantika és a szimbolizmus felé fordult, későbbi műveiben pedig — és ezek közé tartozik aNaplemente előtt" — tudatosan az öreg Goethét követő, realisztikus íróvá lett. Érett alkotásával most újra itt van a színpadon. A próbák alatt is van valamelyes ünnepélyesség a kialakuló előadásban. Nemcsak Hauptmann sugallja ezt humánumával , hanem a »Naplemente előtt" magyar színpadi előadásainak hagyományai is. Clausen új megmintázója, Ajtay Andor ugyanis olyan elődök után lép fel, mint Csortos Gyula, aki 1932-ben és Somlay Artúr, aki 1941-ben játszotta a szerepet. Bizonyos, hogy Ajtay debütálása is emlékezetes lesz. Sajátos színész ő, s megkapó az a tanítvány gesztusa — noha teljesen egyéni,bármitformál — hogy ugyanabból a négy felvonásba sűrített szövegkönyvből dolgozik (Sebestyén Károly fordítása), amely huszonöt évvel ezelőtt Csortos kezében volt. A rendezőpéldány sem új Hegedűs Tibor előtt. Neki olyan élmény ismét rendezni ezt a darabot — tizenhat évvel utóbb, a Vígszínház helyén álló új hajlékban — mint a karmesternek a betéve tudott partitúrából vezényelni. Most is kiváló színészekkel próbál... Az ifjú leány Fényes Alice volt 1941-ben; most Ruttkay Éva. Clausen leányai: Bulla Elma és Horváth Júlia; fiai: Kautzky József és Verdes Tamás; veje: Szakáts Miklós és Geiger szerepében Földényi László. Éreztük az előkészület láttán, hogy valamennyi szereplő jól vizsgázik majd a december 14-i bemutatón. Már készen állnak Bozó Gyula új díszletei és Láng Rudolf stílusos jelmezei is. (mt.) T PAUK GYÖRGY hegedűestje A műsor általában meg szokta mutatni az előadóművészt, legalábbis előzetes fokmérője a művész igényességének. Pauk György hedegűestjének műsora nagyon igényes művészre vallott, aki saját magával szemben erős követelményeket támaszt, a közönséget pedig sokra becsüli. Bach, Mozart, Nardini, Ysaye, Chausson, Paganini, köztük négy szélesméretű, többtételes kompozíció, igazán szép teljesítmény egy est programján. Pauk György tolmácsolása is épp olyan nagyigényű volt, mint a műsora. Fiatal hegedűs nemzedékünknek ez a kivételes tehetségű tagja (bátran leírjuk a sokatmondó jelzőt!) vérbeli művész, igazi muzsikus. Született képességek birtokában szerencsésen sajátította el a magyar hegedűjátszás legjobb tulajdonságait. Színesen, átfűlten, szenvedélyesen hegedül. Jól meg tudja különböztetni a stílusokat s hangját azokhoz idomítja. Gyönyörű tónusa van. Játéka csupa kifejezés: él, ömlik, árad a szép hegedűhang. A mesterségbeli virtuozitásnak azon a fokán áll, amely már a legnagyobb nehézségek könnyed legyőzésére képesíti, vagyis előtérbe léphet a mondanivaló. Pauk Györgyben megvan a jövőbeli világjáró pódiumművész minden ismertetőjegye. Valamennyi műsorszámában hozott érdekeset, művészit, ezúttal csupán a ritkán hallott Ysage-szólószonáta kiváló előadását emeljük ki. Bálint Ágnes nagy igyekezettel, bár nem egészen kifogástalanul kísért, sszonátapartner is volt. (sz. i.) Magyar kulturális küldöttség utazott Romániába A magyar—román kulturális egyezmény 1958. évi munkatervének megtárgyalására magyar kulturális küldöttség utazott Bukarestbe. A küldöttség vezetője Dénes Leó, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke, a delegáció tagjai: Bölöni György, az Irodalmi Tanács elnöke, dr. Kerékgyártó Elemér, a KKI osztályvezetője és Búzás Ferenc, a KKI előadója. A tárgyalásokon részt vesz Árgyalán Sándor, a bukaresti magyar nagykövetség kulturális attaséja is.