Magyar Nemzet, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-01 / 27. szám
Szombat, 1958. február 1. Milyen gazdasági és műszaki segítséget kapunk a Szovjetuniótól iparunk szerkezeti átalakításához, ipari üzemek építéséhez és rekonstrukciójához Incze Jenő külkereskedelmi miniszter a nemrégiben folytatott magyar—szovjet gazdasági tárgyalásokról, a szovjet —magyar gazdasági kapcsolatok további fejlődéséről a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — Köztudomású, hogy ipari termelésünkhöz szükséges alapanyagok jelentős részét külföldről kell importálnunk. A behozott nyersanyagokért kész árufajtákkal fizetünk, jórészt árukba fektetett szellemi és ipari munka révén térül vissza a külföldi nyersanyagok behozatali ára. Nemzetközi egyezményeink közül — volumenét és jelentőségét is tekintve —, legfontosabbak a Szovjetunióval kötött megállapodásaink. E megállapodások kötelező erővel bírnak és így mindkét ország tervezésének szilárd alapját adják. Az 1957 november végétől 1958. január 15-ig — mindvégig igen baráti légkörben — folyt magyar—szovjet kormánytárgyalások célja éppen az volt, hogy a kormányok közötti egyezményekkel is biztosítsuk a terveink megvalósításához szükséges előfeltételeket. Hosszabb előkészítő munka után igen széles anyagot felölelő és sok tekintetben újszerű tárgyalások folytak és ezek eredményeként az alábbi egyezmények jöttek létre: Az 1958—1960. években bonyolítandó kölcsönös átszállításokról; az 1958. évben kölcsönösen szállítandó árukról; egyes ipari üzemek építése és rekonstrukciója, valamint a közlekedés céljából a Szovjetunió által nyújtott gazdasági és műszaki segítségről, valamint egyes gépipari és finommechanikai iparágak közötti kooperáció bővítéséről. Saját munkánk és különösképpen a Szovjetuniótól, valamint a többi szocialista országtól 1957-ben kapott támogatás hozzásegített ahhoz, hogy 1957-ben népgazdaságunk helyzetének normalizálásában jelentős eredményeket érjünk el. A korábbi éveknél bővebben voltunk ellátva a termeléshez szükséges anyagokkal és félkészárukkal, ez módot adott nemcsak a kitűzött feladatok túlteljesítésére, hanem bizonyos készletek gyűjtésére is, ily módon az 1958. évi terv megalapozására. Ezen túlmenően a baráti országok segítsége pénzügyi vonatkozásban módot adott arra is, hogy gazdasági eredményeinket teljes egészében további fejlődésünkre fordítsuk, mert hiszen az 1957. évben felvett hitelek törlesztése csak a későbbi években kezdődik meg, így egyáltalában nem terheli az 1958. évet és az 1959—1960-as éveket is még csak lényegtelen mértékben. Ennek megfelelően ezekben az esztendőkben sokkal kisebb mértékben szorulunk külső támogatásra. Saját érdekünk és a szocialista tábor érdeke is azt kívánja, hogy a politikai konszolidáció mellett gazdasági konszolidációnkat erőteljes mértékben gyorsítsuk és az ellenforradalom okozta gazdasági bajokból saját munkánkra és belső erőforrásainkra támaszkodva a lehető leggyorsabban kikerüljünk. A Szovjetunióval most kötött egyezmények erőteljes mértékben meggyorsítják a kibontakozás ütemét. — Mit tartalmaz a hároméves árucsereforgalmi egyezmény? — Jelen viszonyaink között különös jelentősége van a hároméves, hosszúlejáratú árucsereforgalmi egyezménynek. Az egyezmény kötelező formában meghatározta a mindkét ország szempontjából fontos kiviteli és behozatali áruk mennyiségét és minőségét. Az egyezmény mintegy 60 alapvető behozatali árut és mintegy 60 alapvető kiviteli árut ebrel fel. A behozatali cikkek sorában megállapodás történt a bányászat és vaskohászat, a gép- és finommechanikai ipar, olajipar, textilipar, papíripar, vegyipar, nyomdaipar, gumiipar, a közlekedés, valamint a mezőgazdaság sok alapvető fontosságú nyersanyagának és félkészárujának mennyiségére, így például gyapot, vasérc, nyersvas, hengereltáru, kohókoksz, nyersolaj, faféleségek, rotációs papír, színesfémek, az aluminiumtermelés segédanyagai stb. Az olajbányászat, az építőipar, a gépipar, az élelmiszeripar, és a mezőgazdaság számára gépeket, továbbá személy- és tehergépkocsikat is vásárolunk, ezek ellenében is magyar árukat szállítunk. Termelésünk szempontjából döntő jelentősége van az egyezményben biztosított nyersanyagoknak és félkészáruknak, hiszen olyan árukról van szó, amelyeknek 50—80 — sőt némelyiknek 100 százalékát importálnunk kell és amelyeknek előre való rögzítése nélkül tervezésünk és fejlődésünk kevésbé biztos alapokon nyugodnék. Az aláírt hosszúlejáratú megállapodás például 100 százalékig biztosítja olyan fontos anyagok és félkészáruk behozatalát, mint a vasérc, nyersvas, nyersolaj, ferroötvözetek, ugyanakkor 50—80 százalékig biztosítja az importszükségletet kohókokszból, bányafából, fenyőfűrészáruból, cellulózéból, színesfémekből. A megállapodás lehetőséget ad arra is, hogy az egyes éves egyezmények megkötésénél a mennyiségeket ismét felülvizsgálhassuk és a mindenkori éves tervekhez igazíthassuk. Ez 1958-ra a jelenlegi tárgyalások alkalmával már meg is történt. Jellemző a hosszúlejáratú megállapodásra, hogy teljes import volumenének több mint 90 százalékát a nyersanyagok és félkészáruk teszik ki. Ez az egész magyar népgazdaság anyag- és félkészáru importszükségletét körülbelül 40 százalékban fedezi. Ha figyelembe vesszük, hogy a többi szocialista országgal kötendő hároméves megállapodások is közvetlenül aláírás előtt állnak és azokban a termelésünk alapjait képező nyersanyagok és félkészáruk rögzítésre kerülnek, megállapíthatjuk, hogy most induló hároméves tervünkinek a nemzetközi vonalon biztosítandó része jobban áll, mint az első ötéves terv megindulásakor. Annak idején ugyanis előbb történt meg a terv elkészítése és jóváhagyása, mint a népgazdaságunk részére feltétlenül szükséges alapvető nyersanyagok és félkészáruk nemzetközi szerződések útján való biztosítása. Ugyanakkor azonban azt is tisztán kell látnunk, hogy az import nyersanyagokkal és félkészárukkal való gazdálkodás a legnagyobb takarékosságot követeli meg, részben azért, mert nem egy közülük úgynevezett deficit cikk, de ettől függetlenül azért is, mert fizetési mérlegünket a leggyorsabb ütemben teljesen egyensúlyba kell hoznunk. — Milyen megállapodás jött létre az ez évi árucsereforgalmat illetően? Az 1958. évi magyar—szovjet árucsereforgalmat szabályozó jegyzőkönyv a hosszúlejáratú megállapodásban biztosított importáruk mennyiségét további mintegy 15 százalékkal kibővíti és szabályozza a kevésbé alapvető nyersanyagok, félkészáruk és készáruk — utóbbiba beleértve a lakosság ellátását szolgáló közvetlen fogyasztási cikkek (hűtőszekrény, mosógép, padlókefélő, porszívó, motorkerékpár, órák, stb.) — szállítását. Az 1958. évre előirányzott behozatal volumene az 1957. évi behozatal volumenét nem számítva, a korábbi évekhez viszonyítva erőteljesen megnőtt, mert például 20 százalékkal nagyobb, mint az 1954. évi és mintegy 70—75 százalékkal nagyobb, mint akár az 1955. vagy 1956. évi importmennyiség. Természetesen, már nem tartalmazza azokat a nagy mennyiségű árukat, amelyeket az ellenforradalom okozta termelés-kiesés miatt 1957- ben átmenetileg behoztunk, de tartalmazza mindazokat a Magyarországon nem termelt — vagy nem kellő mennyiségben termelt árukat —, amelyeket tradicionálisan korábban is importáltunk. — Milyen cikkeket szállítunk mi a Szovjetuniónak? Ami a Szovjetunióba irányuló kivitelünket illeti, annak hosszúlejáratú részét az jellemzi, hogy mintegy 75 százalékát a gép- és finommechanikai iparunk gyártmányai teszik ki, a fennmaradó 25 százalékban döntően közszükségleti cikkek szerepelnek. A korábbi évekhez képest tehát az exportban jelentősen megnő a gép- és finommechanika részesedési aránya és csökken az anyag- és a mezőgazdasági termékek aránya. Külön sajátossága, hogy a gép- és finommechanikai kategórián belül erősen megnő a munkaigényesebb híradástechnikai cikkek, valamint komplett berendezések volumene. Míg a korábbi években a szállított magyar gép- és finommechanikai cikkek súlya mintegy 310 000 tonna volt, a most aláírásra kerít hosszúlejáratú egyezmény szerint ugyanakkora értéket kitevő ilyen cikkek csak mintegy 270 000 tonna súlyt képviselnek. Egyébként a megállapodásban egy sor eddig is szállított tradicionális áru szerepel, így igen nagy részt foglalnak el a tengeri- és folyami hajók, daruk, felvonók, szerszámgépek. Új vonása a megállapodásnak, hogy kontingentáltunk eddig nem szállított gépeket és berendezéseket, mint például Diesel-mozdony, konzervgyár, paradicsompüré-gyár, hús- és baromfi feldolgozó berendezés, valamint egy sor híradástechnikai cikk. Nagy előnye a megállapodásnak az, hogy távlatban évekre előre biztosítja egy sor gyárunk kapacitásának helyes kihasználását, sőt nem egy esetben a modernizálandó vagy kibővítendő, tehát megnövelt kapacitású termelőrészleg tervszerű terhelését. Az 1958. évi kivitelt szabályozó jegyzőkönyv a hosszúlejáratú megállapodásban szereplő tételeken kívül a kevésbé alapvető, de ugyanakkor mind a szovjet, mind a magyar népgazdaság szempontjából fontos cikkeket tartalmazza. Például gázgenerátorok, egyes műszerfajták, malomipari berendezések, nyomdaipari gépek, pneumatikus szerszámok, varrógépek, fénycsövek, stadionberendezés, garázs-berendezés, palackozott bor, konyakfélék, zöldség, gyümölcs, nyomdatermékek, stb. A magyar áruk mennyisége az 1957. évi kivitellel összehasonlítva lényegesen megnőtt, de még nem éri el a korábbi évek volumenét, így, bár mintegy 40 százalékkal magasabb, mint az 1957. évi exportszállításunk, még mindig mintegy 25 százalékkal alatta marad az 1953. évi legmagasabb színvonalnak. — Milyen beruházásokhoz nyújt gazdasági és műszaki segítséget a Szovjetunió? Aláírásra került a Magyar Népköztársaság részére ipari üzemek építése és rekonstrukciója, valamint a közlekedés fejlesztése céljából nyújtott gazdasági és műszaki segítségről szóló egyezmény is. Ez az egyezmény az 1958—1963. éveket öleli fel Tervezési munkák elvégzése és gépi berendezések szállítása útján lehetővé teszi a Dunai Vasmű hengerművének megépítését, a gördülőcsapágy- és Dieselgyártás, a műszer-, a híradástechnikai-, az erősáramú-, az alumínium-, az építőanyag-, a textil-, a papír- és a műtrágyaipar, valamint a mezőgazdaság egyes ágainak (pl. hibridkukorica termelés) fejlesztését. A Szovjetunió tehát igen nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy előrehaladjunk hazánk iparának kívánatos szerkezeti átalakításában és azt hazai adottságainknak és a gazdaságosságnak megfelelően fejleszszük. Az előbb felsorolt beruházások megvalósítására a Szovjetunió kormánya 300 millió rubel hitelt bocsátott rendelkezésre, évi 2 százalékos kamat mellett, s ennek törlesztése az igénybevételt követő évtől kezdődő 10 év alatt, évi egyenlő részletekben magyar árukkal történik. Megállapodás történt az ipari kooperáció elmélyítésére és új eszközeinek bevezetésére is. Termelő kapacitásunk további kihasználása, a haladó technológia elsajátítása és ennek alapján a termelés színvonalának növelése céljából megállapodtunk a Szovjetunió kormányával abban, hogy tovább szélesítjük az erősáramú és gyengeáramú villamos berendezések, műszerek és Diesel-motorok gyártása területén a hosszú távlatban megvalósítandó ipari kooperációt és műszaki-tudományos együttműködést. Ez az együttműködés összhangban van a KGST alapelveivel és felölel olyan fontos területeket, mint az elektromos trakciós motorok gyártása, a szigeteléstechnika tökéletesítése, az újszerű és villamos forgógépek hűtéséhez szolgáló technológia fejlesztése, a vízierőművek automatikus szabályozása, az alumíniumtekercselések alkalmazása, a speciális szigetelő porcelánok alkalmazása, a nagyfeszültségű készülékek vizsgálatának tökélesítése, a televízió területén való együttműködés, a félvezetők alkalmazásának kiszélesítése, stb., stb. A Szovjetunió ezeken a területeken a teljes mértékű műszaki dokumentációkat rendelkezésünkre bocsátja, és ily módon Magyarország ipari fejlődéséhez, a belső ellátás és az exportképesség növeléséhez szükséges és a modern technikának megfelelő alapok megteremtéséhez segítséget nyújt. Befejezésül megállapíthatjuk, hogy a Szovjetunióval kötött megállapodások — azok tartalmi részét és széles kiterjedését tekintve — a szocialista országokkal kötendő egyezmények, a tőkés országokkal is tovább fejlesztendő kapcsolatainkkal együtt a külkereskedelmi vonatkozásban megadják a Magyarország gazdasági fejlődését szolgáló biztos alapokat. Sok múlik azonban rajtunk, hogyan használjuk fel a kapott lehetőségeket, ezért komoly szervezési és takarékossági intézkedéseket kell tennünk — fejezte be nyilatkozatát Incze Jenő, külkereskedelmi miniszter. s Magyar Nemzet Aláírták a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményt Budapesten a teljes egyetértés szellemében megtartott tárgyalások eredményeképpen január 31-én aláírták a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti 1958—1960. évi árucsereforgalmi és fizetési megállapodást, valamint jegyzőkönyvet az 1958-ra vonatkozó árucsereforgalomról és fizetésről. Az aláírt jegyzőkönyv értelmében 1958-ban a Magyar Népköztársaság különböző fúróberendezéseket és a hozzá szükséges alkatrészeket, kész szőrmeárut, konfekcióárut, szöveteket, gyógyszert és egyéb cikkeket szállít a Mongol Népköztársaságnak, valamint műszaki segítséget nyújt Mongólia részére. A Mongol Népköztársaság gyapjút, nyersbőrt, szőrmét és egyéb állati termékeket szállít a Magyar Népköztársaságnak. A jegyzőkönyvben előirányzott áruforgalom, a múlt évhez viszonyítva, a két ország között jelentős mértékben növekszik. A hosszúlejáratú megállapodás elősegíti a két ország fejlesztését. árucsereforgalmi és fizetési magállapodás meghosszabbítása Magyarország és Izlandi között A Magyar Népköztársaság és Izland között árucsereforgalmi és fizetési megállapodást, amely 1957. december 31-én lejárt, 1958. december 31-ig meghosszabbították. I A magyar sajtó napján Tizenhat esztendeje, 1942. február 1-én jelent meg a »Szabad Nép«-nek, a magyar kommunisták akkor illegális lapjának első száma. Az illegális »■Szabad Nép« felvette a harcot a népet a háború mészárszékére küldő Horthy-rendszerrel; nevelte a dolgozók legjobbjait az igazi demokráciáért vívott küzdelemre. Február a demokratikus magyar sajtó ünnepe lett. Rózsa Ferencre, az illegális »Szabad Név« mártírhalált halt szerkesztőjére emlékezünk — s emlékeztetjük olvasóinkat — ezen a napon, és vele együtt Kossuthra, Táncsicsra, Vajda Jánosra, Ady Endrére, Bálint Györgyre; mindazokra, akik a haladásért, a nép jólétéért vívott küzdelem, az elvi szilárdság és következetesség, a a stiláris gazdagság és a közvetlenség rovására nem menő emelkedettség tekintetében a mai magyar újságírás példaképei. Nagy elődeinkre gondolunk és mérleget készítünk. A mérleg — világosan látjuk — hiányosságokat is mutat. A kínzó kérdésekre — megtettünk-e mindent a közelmúlt években a nép helyes felvilágosításáért, vajon a fáklyaláng fényét és melegét adtuk-e olvasóinknak a mocsárba csábító lidércfények ellensúlyozására, felvettük-e kellő színvonalon és rugalmassággal a harcot egyes elkövetett hibák következetes kijavítása érdekében, s ugyanakkor a hibákat aljasul felnagyító ellenforradalmi uszítással szemben — sajnos, nemmel kell felelnünk. Világosan kell tudnunk, hogy az ellenforradalom eszmei előkészítésében újságírók is résztvettek; voltak, akik »■élenjártak« e dicstelen szerep vállalásában. Az ellenforradalmi támadás s az abban rejlő, a népet pusztulással fenyegető veszély azonban a magyar demokratikus sajtó munkatársainak többségét felrázta. Bátran állíthatjuk, hogy az ellenforradalom leverése óta a magyar proletárdiktatúra megerősödésének s a szocialista demokrácia kiszélesedésének mostani korszakában a magyar sajtó színvonalasabb, elvibb, ugyanakkor közvetlenebb hangvételű, mint ezelőtt. Ha akadnak is még tán cikkek, közlemények, amelyek olcsó szenzációt keresnek, amelyek alapos és mélyreható tájékoztatás, elemzés helyett megelégszenek felületi és felületes ismertetéssel — a mai magyar sajtó cikkeinek túlnyomó többsége nem csupán az olvasókhoz szól, hanem az olvasókért is harcol; a magyar munkásokat, parasztokat, értelmiségieket arra a magaslatra kívánja vezetni, ahonnan áttekinthetik a szputnyikok századának, a szocializmus korának mély összefüggéseit. Akár a tudomány valamely kor formáló felfedezéséről, a béke megőrzését szolgáló politikai, diplomáciai eseményről van szó, akár a mi szűkebb értelemben vett életünk egy-egy mozzanatáról — a magyar sajtó, a haladó, a népet szolgáló újságírók e nagy munkaközössége minden témakörben és minden műfajban az élet gazdagodásának távlatait kívánja megmutatni. A magyar sajtó napja ünnep és egyszersmind jó alkalom arra, hogy a magyar újságírókat még elmélyültebb, még színvonalasabb, még gyümölcsözőbb munkára ösztönözze. Az újságírók szimbóluma — ma, a televízió, a magnetofon korában is — az acéltoll, az Ady-definiálta »acélhegyű ördög«, amely — ha kell — poklokkal is szembeszáll, s nem katlanokat fűt, hanem maga a tűz: az újdonság és igazság közlésének szenvedélyes forrósága. A Kommunisták Magyarországi Pártjának illegális kiadványaiból Levél Kádár Jánoshoz, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárához Ön a parlamenti referátumában az országunkat érintő fontos gazdasági kérdések mellett, velünk, pedagógusokkal is foglalkozott. Az a hang, és az a mód, mellyel ön véleményét és bizalmát kifejezte, indított bennünket, pártonkívüli nevelőket arra, hogy sajtóin keresztül mondjunk köszönetet érte. Az októberi események után a sajtókampányok következtében szakmánk megbélyegzetté vált, mert a társadalom döntő többségét kitevő tisztességes emberek is bennünket hibáztattak az ellenforradalmi események bekövetkezéséért. Ezt a szomorú tényt a bőrünkön éreztük. Gyermekeink, tanítványaink megbecsüléséért harcba indultunk, és bíztunk abban, hogy egyszer erre a komoly küzdelemre felfigyelnek a dolgozók, és a nevelőket a haladás mellett álló emberekként újra becsülni tudják. Nagy elhatározásaink eredményét az általános tanulmányi színvonal emelkedésében is mérni lehet. Most, hogy a testületekben forr az élet, mert a félévi osztályozásokra készülünk, érte szakmánkat az a megbecsülés, hogy Kádár elvtárs a parlamentben kelt védelmünkre. Miről is van szó? Arról, hogy a sok társadalmi ráhatástól terhes gyereksereggel szemben határozott nevelői álláspontra helyezkedett egy tanár. Eddig ez helyes. De vajon helyes-e, ha a nevelőt határozottsága mellett nem hatja át mélyen és őszintén a szocialista humanizmus gondolata? Mi nem érezzük hivatottnak magunkat arra, hogy ítéletet mondjunk. Csütörtökön megtartott spontán röpgyűlésünkre azért került sor, mert éreztük az ön szavaiból, felelős államvezetői posztján kívül az emberi segíteni akarásból és hallatlan igazságérzetből adódó védelmünket. A nevelés az egész társadalom ügye, de felelősséggel csakis akkor végezhetjük jellemformáló munkánkat, ha bizalmat szavaz meg számunkra a társadalom. Ez a bizalom hiányzott évek óta. Mi bízunk abban, hogy az utolsó évben végzett munkánk és annak eredménye elismerésre talál; de egy biztos: Kádár elvtárs nyilatkozata szárnyakat adott munkánkhoz, mely — érezzük — rövidesen anyagi erővé válik gyermekeinkben. Kívánunk jó egészséget igazságos harcához! Budapest, 1958. január 30 XIVI. ker., Jász u. általános vegyes iskola egész nevelőtestülete.