Magyar Nemzet, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-15 / 63. szám
* Repülőgéppel a nagyobb termésért • Új fegyverek a gyomnövények ellen Április vége felé repülőgép szokott megjelenni a hajdúszoboszlói tangazdaság gabonatáblái fölött. A gép néhány méteres csíkot hagy maga után, amely gyorsan, szétbomolva ereszkedik lefelé a vetésre. Ha valaki pár óra után végigsétól a búzatáblán, azt látja, hogy az acat, a vadrepce, a szarkaláb és a zsázsa levelei összezsugorodtak, száraik meggörbültek. Ha egy hét múlva jár arra, akkor e fonnyadtanak indult növények közül csak itt-ott talál néhányat, a többi mind elpusztult, míg a vetés egészségesen zöldell. Ilyen hatása van a repülőgépről lepermetezett diconirt néven ismert vegyszernek. Nagyobb állami gazdaságok és termelőszövetkezetek földjein egy retorvontatású gépezettel végzik el a vegyszeres gyomirtást, amely jelenleg a legkorszerűbb eszköz ahhoz, hogy a növények terméshozamát csökkentő gyomokat teljesen visszaszorítsák. Jelentősége igen nagy, hisz hazánkban a vetés területének 15—30 százalékán nem haszonnövények, hanem káros gyomok fejlődnek, amelyek helyén 5—8 millió mázsa szem is teremhetne. Ezért világviszonylatban is a mezőgazdasági termelés mechanizálása mellett ma egyre nagyobb hangsúlyt kap a különféle kémiai módszerek alkalmazása, vagyis a mezőgazdasági termelés chemizálása. Ebben az évben a kormány határozata értelmében 450 ezer holdon végzünk vegyszeres gyomirtást, beleértve a legelőket is. Jövőre ez a szám valószínű tovább növekedik, mert a jó tapasztalatok következtében az egyénileg dolgozó parasztok is egyre nagyobb mértékben kívánják alkalmazni a gyomirtó vegyszereket. Békés megyében például az egyéniek több, mint ötezer holdon végeztek tavaly vegyszeres gyomirtást. A szükséges vegyianyagból nem lesz hiány, sőt még exportálni is tudunk belőle. Amitől halálra lélegzi magát a vadrepce, az acat és a pipacs Hazánkban dr. Ubrizsy Géza vezetésével több kutató végez kísérleteket gyomirtó vegyszerekkel. A legjobban bevált gyomirtó vegyszerek két nagy csoportra oszthatók: a maró hatású és a hormonbázisú gyomirtókra. Az utóbbiak, mint például a diconirt is, a növény felületén át a növény szervezetébe jutva az anyagcserén keresztül fejtik ki hatásukat. Szelektív vegyszerek ezek, vagyis különböző növényekre eltérően hatnak. A gabonafélék levele keskeny, felületét viaszréteg borítja s rendszerint hegyes szögben áll, s így a permedé nemigen tud rétapadni. Ezzel szemben a gyomnövények többsége széles levelű, felületük érdes és így a vegyszeres vízcseppek jól megmaradnak rajtuk s majd néhány órán belül felszívódnak a növénybe s annak pusztulását okozzák. A hormon hatású permetlé egyúttal fokozza az alapanyagcserét s emiatt a növények gyorsait elhasználván tartalékanyagaikat, mintegy "halálra lélegzik" magukat. A vegyszeres gyomirtás azonban csak a növények életének bizonyos szakaszában alkalmazható. Ha például gabonavetéseinket kalászképződés idején permeteznénk, a gabona elpusztulna. A bokrosodás idején legellenállóbb a gabona a vegyszerekkel szemben, tehát akkor kell permetezni, a gyomnövények viszont éppen ebben az időpontban a legérzékenyebbek, mert virágzás előtt állnak. Többéves kísérletek bizonyítják, hogy alkalmas időiben permetezett területen holdanként 1—1 mázsával több gabona terem. A terméstöbblet nem azáltal jön létre, hogy nagyobb lesz a kalász, vagy a szem súlya, hanem azáltal, hogy nagyobb lesz a növény sűrűsége. Négy helyett kétszeri kapálás A gabonavetéseken kívül a len, borsó, cukorrépa és más kapáskultúrák vegyszeres gyomirtásában is értek el eredményeket. Itt az úgynevezett kontakt hatású vegyszereket alkalmazzák. Ezek nem szívódnak fel a növénybe, hanem ahol vele érintkeznek, megégetik, elszárítják. A kukoricában szelektív gyomirtót is lehet alkalmazni, de csak addig, amíg a növény a 20—30 centiméteres fejlettséget el nem érte, mert később már a kukorica is károsodna. De ilyen körülmények között is a kukorica négyszeri kapálásából két kapálás feleslegessé válik, ami jelentősen csökkenti a kukorica termelési költségét. Az elgyomosodott legelőkön végzett kísérletekből pedig azt lehet megállapítani, hogy a tövises iglice, a mezei zsálya, a kutyatej, a bogáncs és még néhány gyom már egyetlen, vagy kétszeri permetezés hatására elpusztul. Ugyanakkor a hasznos pillangós növények, így a vadlucerna és lóherefélék súlyosabban nem károsodnak, hanem gyors fejlődésnek indulnak. Említést érdemel az is, hogy a lucerna- és lóherevetések élősködő növényei, az arankák teljesen leküzdhetők vegyszerrel. A hazai kutatók előtt jelenleg feladatként áll a nagyobb szelektivitású szerek előállítása, amelyek szélesebb körben, így például a konyhakertészetben, dísznövénykultúrában, s egyéb növényféléknél is veszély nélkül alkalmazhatók. Fontos a megfelelő alkalmazás A gyomirtó vegyszerekkel nemcsak jelentős gyakorlati sikerek érhetők el, hanem óriási károk is idézhetők elő, hanem megfelelő növényeknél, vagy helytelenül alkalmazzák. Az egyik állami gazdaságban például kétszáz hold őszi búzavetést közvetlen a kelés után permeteztek. Tavasszal szemeket nem hozó, meggörbült kalászok fejlődtek s gyakorlatilag a kétszáz hold termés teljesen megsemmisült. Az óvatosságra különösen azért kell felhívni a figyelmet, mert a diconirtot szabadon lehet vásárolni, s az egyéni termelők kellő ismeretek hiányában kezdenek hozzá a vegyszeres gyomirtáshoz. Sokan nem tudják például, hogy eső előtt és után a permetezés kárt okoz a gabonában is. Vagy érzékeny növények, így a szőlő, cukorrépa közelében permeteznek védősáv nélkül, ami által azok egy része is elpusztul. De talán legveszélyesebb a túlpermetezés, amelynek következménye csak pár év múlva látszik, amikor az elvetett magvakból torzult, majd később elpusztuló növények fejlődnek. Ezért nagyon fontos, hogy a szakemberek minél több előadást tartsanak a falvakban a vegyszeres gyomirtás helyes alkalmazásáról. A vegyszeres gyomirtás tehát sok veszélyt rejt magában, de mindezek ellenére nagyobb figyelmet kell rá fordítani, mert gazdaságos, sok munkaerőt lehet vele megtakarítani. Egyes nyugati országokban a mezőgazdasági területek 30 százalékán alkalmaznak gyomirtó szereket, s alig van már olyan növény, amelyet ne tudnának ily módon gyomtalanítani. De ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a vegyszeres gyomirtás sem tökéletes: az érzékeny gyomok egy éven belül elpusztulnak, de helyükön lassan elszaporodnak az ellenálló, keskenylevelű gyomfajok. A vegyszeres gyomirtás tehát nem teszi feleslegessé a kapálást, sem a többi agrotechnikai munkát, csak azokkal együtt alkalmazva lehet vele sikereket elérni. (keserű) Síexpedíció a Fedcsenko-gleccserre Az alpinizmus történetében ritka vállalkozásba fogott a legkiválóbb üzbég alpinisták héttagú csoportja. Elhatározták, hogy síexpedíciót indítanak a Pamír-hegység szívében mintegy 5000 méter magasságban elterülő Fedcsenko-gleccserre. A gleccseren a Nemzetközi Geofizikai Év keretében szovjet tudósok egy csoportja végez megfigyeléseket. A síexpedíció útja olyan területeken is keresztülvezet, amelyeken eddig még nem járt ember. Az expedíció tagjai már közel vannak a célhoz és valószínű, hogy a kijelölt határidőre, március 16-ra elérnek a kutatóállomásra. A vállalkozásnak az az érdekessége, hogy az expedíció tagjait hivatalosan megbízták: a kutatóállomáson vezessék le a március 16-i választásokat. A sonka, a szalámi és a kolbász birodalmában Vágóhíd. Egy múlt századbeli értelmező szótár adja meg a magyarázatot e szócska eredetére:híd alakú padozat, amin a mészárosok leölék a barmot és széldarabolák valak. Az elnevezés végérvényesen rajta maradt a mai, korszerű berendezésekkel és helyiségekkel ellátott húskombináton is , ahol nyoma sincs semmiféle hídnak. S az embereket bizonyára érdekli, milyen utat tesz meg az élőállat, amíg pecsenye képében az asztalokra kerül, hogyan készül el húsvétra a hagyományos kötözött sonka és így tovább. Mindezekre választ kapunk, ha a vogóhíd kulisszái mögé betekintünk. A futószalag megindul Az első ilyenkulisszai mögé csak az erős idegzetűek kukkantsanak be. A Marhavágóhíd egyik hatalmas csarnokába kettesével, hármasával vezetik be a marhákat, borjakat, ökröket. Néhány lépéssel odébb kétélű, csákányformájú szerszám villan meg a levegőben — és az állat alól kiszalad a föld. Ez a kábítás, amelyet az állatvédő törvények írnak elő. A húskolosszusok már nem éreznek semmit. Ezután következik a kegyelemdöfés s a futószalag megindul. A menynyezetről lelógó vaskapcsok megragadják lábuknál fogva a hatalmas testeket és minden egyes állomásnál odébb görgetik őket. A feldolgozás első szakaszában kicsiny elektromos körköszörűvel lefejtik a bőrt, egy jóval nagyobb villanyfűrésszel kettéhasítják a szegyet, majd a még gőzölgő bendőt, mirigyeket, májat — a gyógyszeripar megannyi értékes alapanyagát — külön teszik. Később az állatorvosok veszik kezelésbe a különböző testrészeket, s ha egyetlen orsóka-gyanús jelensget vesznek észre — a levágott átlat kikerül a futószalagból. Egyébként a futószalag csak nemrég működik, korábban a hentesek a földön dolgozták fel az állatokat, kényelmetlenül görnyedve végezték az amúgy is fárasztó munkát. Néhány hónapon belül egyébként afutószalagot teljesen villamosítják. Kevés a virsli — a juhok „hibájából” A húspép készítő műhelyben folyik a felvágottak töltelékeinek keverése, feldolgozása, elsősorban a faggyútlanítás és intalanítás. A sárgabőrkötényes hentesek hatalmas tepsikben fogják fel a korszerű daraboló-daráló- és zúzógépekből kicsorduló masszát. A párizsi és a virsli teljesen faggyú- és inmentes, valamivel több van már belőlük a krinolinban és a szafaládéban, a lecsókolbász meg egyenesen megköveteli az inas pépet. Ez adja neki a zamatot. S itt mindjárt választ kapunk arra is, miért kevés a virsli. Annak tölteléke ugyanis juhbélbe kerül, ez pedig importcikk. A mi juhaink szikes talajon nevelkednek, ennek következtében belük gyenge, szakadékony. A töltelékpép elkészítése után fűtött kazánba kerül a cserkész kolbász, olasz szalámi és a többi áru, ahol megkapják szép piros színüket. A virsli egyébként a shermo-szekrényben piheni ki a töltés **fáradalmait!«. Húsz percen át, 72 Celsius egyenletes hőfokon fő, és másnap a háziasszonynak már csupán fel kell melegítenie. Amíg a „röfiből” húsvéti sonba lesz A húsvétra készítendő sertésáruk egy részét is a Marhavágó-hídon dolgozzák fel. Egy száz méter hosszú, hűvös pincében hatalmas, ötven mázsa befogadóképességű betonkádak sorakoznak, színültig telve habos folyadékkal. Az egyikben bőrke, a másikban oldalas, a harmadikban lapocka, sertésnyelv, comb, császárhús úszkál. Négy hétig fürödnek a sózott, pácolt folyadékban. Természetesen a pácolásnak is megvan a maga technológiája, száz liter vízhez tíz kiló szonyhasó és másfél kiló konzervsó, tudományos nevén káliumhidrát kerül. Ez időszak alatt többször is cserélik a kádak vizét. A véres- és májashurka keverése egy másik hatalmas helyiségben történik. Emitt márványasztalokon töltik a hurkát, amott duplafalú kazánokban főzik. A sonkát — egy vágóhídi dolgozó újításaként — teljesen önműködő gép kötözi. Külön fűszer előkészítő műhely is van, ahol a megfelelő arányokat adagolják, borsból, majoránnából, s a Szegedi Paprikagyár speciális ízesítő fűszeréből. A keverőgép öblös kondérjai pedig, amelyek hasonló módon működnek, mint a kenyérgyári dagasztógépek, kilószámra nyelik el azokat, összekeverve a péppel. S délután, amikor elkészül a sonka, a szalámi és a sok más felvágott, a vágóállatokat is már felnegyedelték — minden áru a hűtőraki árakba kerül. Az éj folyamán megtörténik a kiszállítás, hogy másnapra a töméntelen húsáru a közönséghez kerüljön. Fekete Gábor Márciusi hó Pénteken havas, fehér reggelre ébredt Budapest. A nyugati megyékben dúló hóviharok keleti csücske elérte a fővárost, pár centiméteres hó hullott, ami a délelőtt folyamán a napsütötte helyeken el is olvadt. Nartw Nemzet Szombat, 1958. március 15. Ami a huítők mögött van A MANILA! ÉRTEKEZLET UTÁN »Ázsiának jelenleg nem kattonai erőre, hanem jobb élelmezésre, bőségesebb ellátottságra, nagyobb egészségügyi gondoskodásra és fokozottabb művelődési lehetőségekre van szüksége." A New York Times szerkesztőségi cikkeiből idéztük ezt a mondatot. Vajon a SEATO, a délkelet-ázsiai paktum értekezletén részt vett amerikai küldöttség mennyiben tette magáévá a republikánus lap fejtegetéseit? A SEATO tanácsa három napon át főként zárt ajtók mögött tárgyalt. A manilai konferencia túlfűtött légkörű, szenvedélyes vitáiról csak nagyon kevés szivárgott ki, de a nyugati megfigyelők egyöntetűen elismerik, hogy a záróközlemény megfogalmazását és kiadását szokatlanul éles összecsapások előzték meg. A nyugati sajtó már jóval a SEATO miniszteri tanácsának összeülése előtt élénk propagandatevékenységet fejtett ki, népszerűsíteni próbálta a paktum célkitűzéseit az ázsiai közvéleményben és különös nyomatékkal hívta fel a figyelmet arra, hogy a Fülöp-szigetek fővárosában az amerikai, brit és francia külügyminiszter személyes jelenléte mindennél inkább demonstrálni kívánja a Nyugat "érdeklődését" az ázsiai problémák iránt. Persze Dulles, Selwyn Lloyd és Pineau személyi presztízse nem tudta feledtetni, hogy a SEATO-nak voltaképpen vajmi kevés köze van Ázsiához. Köztudomású, hogy az 1954. szeptember 8-án aláírt szerződés nyolc tagállama közül csak Pakisztán, Thaiföld és a teljesen amerikai irányítás alatt álló Fülöp-szigetek tekinthetők igazán ázsiai országoknak, mellettük Ausztrália, Újzéland és a három nyugati nagyhatalom alkotja a paktumot. A Combat véleménye szerint öt fontos tényező járul hozzá, hogy a SEATO egyre inkább veszítsen jelentőségéből. Elsőnek a "kommunista tábor" technikai és tudományos sikereit említi. Másodikként a kínai népi önkéntesek Észak- Koreából történő visszavonását és ugyanakkor a dél-koreai hadsereg atomfegyverekkel való felszerelését emeli ki. A harmadik jelentős szempont az a rendkívül mély pszichológiai hatás, amelyet a távol-keleti közvéleményre gyakorol az atommentesített ázsiai övezet terve. Negyedik tényező azantikapitalista blokk gazdasági térhódítása és állandóan megmutatkozó diplomáciai kezdeményezései. Végül ölődjeként a kairói afrikai—ázsiai szolidaritási értekezlet hatására hívja fel a figyelmet a francia újságíró, s kijelenti, hogy a Kínai Népköztársaság kizárását az Egyesült Nemzetek Szervezetéből szintén az amerikai politika számlájára írják a Távol-Keleten. Mindezek együttvéve igen megnehezítették Dulles helyzetét a manillai tárgyalóasztalnál. Az amerikai küldöttség a NATO decemberi és a bagdadi paktum január végi tanácskozásához hasonlóan a SEATO konferenciára is azzal az alig titkolt szándékkal utazott el, hogy megpróbálja az eddiginél sokkal szorosabban összekovácsolni a három katonai szerződésrendszert. Úgy látszik azonban, Dulles és tanácsadói tanultak a két korábbi tanácskozás tapasztalataiból, lemérték az érintett népek rendkívül erős ellenállásák és a délkelet ázsiai paktum államainak — legalábbis egyelőre —, fel sem ajánlották az amerikai rakétatámaszpontokat... Ha valaki futólag elolvassa a SEATO záróközleményének teljes szövegét, első pillantásra megragadják a szövegben hemzsegő békés jellegű, szinte kegyesnek ható szólamok és mondatok. Utalás történik itt több ízben a SEATO -védelmi feladataira, az ENSZ alapokmányának szellemére, sőt a közlemény egyenesen megállapítja, hogy a nemzetközi vitás kérdéseketbékés úton kell megoldani az ENSZ alapokmány elvével összhangban*. Nézzünk azonban mélyebben a közleménybe és világosan kitűnik, hogy az amerikai delegáció erőfeszítései nem maradtak hatástalanok, mert a hangsúly kifejezetten a katonai problémákon van. Dulles intencióinak megfelelően a közlemény felhívja a tagországokat további katonai készülődésekre, közös hadgyakorlatok rendezésére a katonai értesüléseik, titkok és tapasztalatok kicserélésére. Pete Sarasin, a SEATO főtitkára pedig egyenesen megbízást kapott, hogy lépjen kapcsolatba más katonai tömbök, így magától értetődően a NATO és a bagdadi szerződés főtitkáraival. A tekintélyes párizsi Monde vezércikke olyan alapvető momentumra figyelmeztett, amely a SEATO egész tevékenységét megfelelő keretbe állítja. A vezércikk utolsó mondatában ugyanis hangoztatja, hogy a leginkább érdekelt ázsiai nagyhatalmak .Japán, India, nem is beszélve a Kínai Népköztársaságról" változatlanul csak távolról szemlélték a manilai megbeszéléseket, márpedig »lehetetlenség őket teljesen semmibe venni". Valóban ebben rejlik a helyzet kulcsa. Hiába fogadtatott el az amerikai delegáció néhány neki tetsző határozatot a párnázott ajtók mögött, ha Ázsia államainak és lakosainak túlnyomó többségére az égvilágon semmi hatással sincsenek a felszólítások és dörgedelmek. Az Egyesült Államokat éppen a manilai értekezlet napjaiban amúgyis mindennél jobban foglalkoztatta az indonéziai helyzet alakulása, az Indonézia demokratikus kormányához hű haderők győzelmes előnyomulása a lázadók főhadiszállása felé. Dulles természetesen szeretett volna az indonéziai kérdésben közös platformra jutni partnereivel s szüntelen kísérleteket tett a SEATO beavatkozására Indonézia belügyeibe. A többi tagország —■ különböző megfontolásokon alapuló — tartózkodása azonban megfosztotta az Egyesült Államokat annak lehetőségétől, hogy egységes frontot alakíthasson ki az országa függetlenségének megőrzéséért harcoló indonéz központi kormánnyal szemben. Míg tehát egyrészről a katonai tervek és te támadó paktumok összehangolása terén sikerült bizonyos előrehaladást elérnie az amerikai külpolitikának, más oldalról keserű pilulákat is le kellett nyelnie. A konferencián ugyanis szokatlanul éles támadások érték Pakisztán és más államok részéről az Egyesült Államokat és a nyugati hatalmakat nem kielégítő gazdasági és technikai "segélynyújtásuk" miatt. Bebizonyosodott, hogy menynyire igaza van a New York Times elöljáróban említett fejtegetésének és az ázsiai államokat mennyivel inkább érdeklik a gazdasági, szociális, kulturális problémák, mint a katonai kiadások növelése és a militarista előkészületek fokozása. összeesett a SEATO tanácsülésével az ENSZ égisze alatt, Malájföld fővárosában rendezett nagyszabású ázsiai gazdasági konferencia s a manilai értekezlet előestéjén látott napvilágot az ázsiai atommentes övezet létrehozására vonatkozó szovjet állásfoglalás is. Ez a két jelentős esemény eleve megfosztotta Dullest és a nyugati külügyminisztereket a látványos szereplés lehetőségétől. A hírmagyarázók és diplomaták világszerte sokkal inkább azt latolgatják a három "nyugati nagy" milyen elhatározásokra jutott a csúcstalálkozó ügyében? A közeli napokban elküldésre kerülő amerikai jegyzék bizonyára válaszol erre a kérdésre. Addig is minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a különböző társadalmi rendszerű ázsiai államokban is mind erőteljesebbé válik a tárgyalások, a legmagasabb szintű kormányfői megbeszélések követelése, Ázsia békeövezetté változtatása. A nyugati sajtóban is mind gyakoribbak a józan hangok, amelyek a katonai elképzeléseken felépülő tömbrendszerek elavult politikájának elvetését sürgetik — legyenek ezek a szövetségi rendszerek atlanti, közép-keleti, vagy délkelet-ázsiai eredetűek. Matolcsy Károly