Magyar Nemzet, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-15 / 113. szám

Csütörtök, 1938. május 11. A rejtélyes „Neutrínó" híressé tette Debrecent Látogatás az atomkutató intézetben Tudtam róla, mégis meghök­kentett, mikor a bájos Simo­­nya úton a Nagyerdőbe tartva, egyszercsak ezt olvasom egy hivatal formájú, emeletes ház falán: *»Magyar Tudományos Akadémia Atommag Kutató Intézete.« Már bocsássák meg a debreceniek — ha még olyan rátartiak is —, az ember nem atomtudomány-ügyben megy Debrecenbe. Pedig mehetne! Mehetne, hiszen a debrece­ni tudománynak még csak nem is valamiféle merőben új hajtásáról van szó. Az alig kétéves intézmény tőszom­szédságában, az egyetemi Kí­sérleti Fizikai Intézetben m­ár 1938-ban atomfizikai jellegű oktatás és kutatás folyt. Ez a háború után egyre intenzíveb­bé vált és hamarosan nem ki­sebb eredményhez vezetett, mint a Mecsek-hegység feltű­nően magas urántartalmának és a környék — például a mecseki szenek­­ rádióaktív fertőzöttségének felfedezése. A tudományos feltáró munkát Szalay Sándor professzor, az atomfizikus és Földvári Ala­dár, az ásványtan professzora vezette. Ma már tudjuk, hogy a gyakorlat mennyire beiga­zolta az­ akkori tudományos, felderítő munka nyomán ki­alakult elképzeléseket. Ugyancsak az ►►előtörténet­­hez­ és Szalay professzor életművéhez tartozik a hazai szenek urántartalmának felfe­dezése. Itt, Debrecenben derí­tették fel, miért dúsult fel az urán a tőzegben a széntelepek keletkezésének első korszaká­ban azokból a mocsárvizekből, amelyekben még csak igen ki­csiny koncentrációban volt je­len. Mondani sem kell,­ hogy ennek a természeti törvény­nek a felfedezése, Szalay dr. Moszkvában és Stockholmban tartott előadásai és irodalmi beszámolói nyomán igen élénk s azóta sem csökkenő érdeklő­dést keltett világszerte a deb­receni atomkutatás iránt. Fényképezés a ködkamrában Nézegetem a híressé vált publikációkat és az állandó, nemzetközi figyelemről tanús­kodó levelezést. Közben a professzor, aki az új atom­mag-kutató intézet vezetésére is megbízást kapott, nagy tü­relemmel magyaráz. Most dől el, megérti-e az atomtudós akadémikust a fizikától még az érettségi tételekkel búcsút vett újságíró. Talán igen. Ezúttal azonban már a je­len, a legújabb, nagy, nem­zetközi siker kerül szóba. A professzornak, tanítványával és munkatársával, Csikós Gyu­la kandidátussal együtt, az úgynevezett Wison-féle köd­­kamrában sikerült felvétele­ket készítenie egy addig igen sokat vitatott, rejtélyes atom­részecske, a ,,Neutrínó" vissza­lökő hatásáról, amelyet akkor fejt ki, amikor — egy Béta­részecskével egy időben — a szétrobbanó atommagból kire­pül. Nézem a felvételeket és a legkevésbé sem engem dicsér, hanem az eljárás szellemes, tiszta logikáját, hogy könnyen megéltem, milyen fontos kö­vetkeztetéseket lehet ebből le­vonni az atommag belsejében működő erők eddig alig is­mert kölcsönhatásaira nézve. „Miért éppen Magyarországon.. .?” Szalay professzor és Csikai Gyula a múlt év őszén, az UNESCO Padovában tartott nemzetközi konferenciáján számoltak be először e sikeres vizsgálatokról s a téma azóta újra és újra felbukkan a vi­lágsajtó, főképpen az angol és a szovjet vezető lapok, tudo­­mányos folyóiratok hasábjain. Olyannyira, hogy az angliai magyar­ sajtóiroda a debreceni intézethez írt legutóbbi leve­lében a következőképpen summázta a mindenfelől ér­kező kérdéseket: ►►Miért ép­pen Magyarországon sikerült ez a felfedezés, holott az atomtudomány terén sokkal fejlettebb országokban mind­eddig nem tudták megoldani ezt a problémát .« És rész­letes dokumentációt kérnek innen is, amonnan is. A professzor és munkatársa igyekeznek is megfelelni en­nek a várakozásinak. Mo­ita­­fiában elsősorban éppen azon dolgoznak, hogy a kis­­Neut­rínói segítségével vizsgált atommag-erőviszonyokról mi­nél többet tudjanak meg. Ez­zel készülnek a nagy, nem­zetközi konferenciára, amely az atomerő békés alkalmazá­sa jegyében szeptemberben ül össze Genfben. Zeiss, Pye is így kezdték... Vendéglátóim jóvoltából megnézhettem az intézet la­boratóriumait, műhelyeit is, a Wilson-féle ködkamrától — amellyel a nagy port felvert fényképeket készítették — az izotópokkal kísérletező orvo­si laboratóriumig, ahová csak gumicipőben szabad és csak némi szorongással lehet belép­ni. Kísérőm, Kovách Ádám, egy nyurga nyíregyházi fia­talember, akit — akárcsak sok más társát — a fizikai tan­szék már egyenesen az atomkutató számára nevelt, kitűnő idegenvezetőnek bizo­nyult. Pedig nem könnyű dolog, ezt tapasztalhattam, még a kalauzolás sem az atommag-kutatás birodalmá­ban. Különösen megleptek a kitűnően felszerelt műhelyek, amelyek, remek mesterek jó­voltából, az intézetet saját ké­szítésű műszerekkel és készü­lékekkel, a város erre ugyan­csak rászoruló, fejlődő iparát pedig­ fiatal szakemberekkel látják el. Az intézet ugyanis saját­­szükségletén­ felül ké­pez ki ipari tanulókat. És milyen szerencsések azok a fiatalok, akik itt tanulhat­nak! Szalay professzor is büszke a műhelyekre és jól emlék­szem egy megjegyzésére, hogy a jénai Zeiss Művek is egy egyetemi műhelyből fejlődött, a cambridge-i Pye pedig — aki első televíziós felvételi kocsinkat szállította — egysze­rű, egyetemi műszerész volt. (Vajon a mi körülményeink között a debreceni fizikai tu­domány és a munkaigényes, esetleg éppen műszeripari, fi­nommechanikai kiegészítést igénylő helyi ipar között nem jöhetne létre előbb-utóbb ilyen kölcsönhatás?!) Lesz-e atomreaktor Debrecenben? Az ifjú Kovach Ádám nem volt rest és a jelenlegi mö­gött épülő új laboratóriumi épületet is töviről-hegyire megmutogatta. Itt, természete­sen, már minden helyiség, minden felszerelés, eleve a speciális kutatómunka kívá­nalmai szerint készül. Aztán még egy futó látogatás a már elkészült, módfelett barátsá­gos, derűs lakóházban, amely ugyancsak közvetlenül az in­tézet mögött modern, kom­fortos otthont nyújt jó néhány családos munkatársnak, egy­szobás legénylakást a nőtle­neknek és kényelmes vendég­szobát az intézet várható, tu­dós látogatóinak. Aztán a professzor meg­jegyzése az intézet tőszom­szédságában felépített ottho­nának céljáról, nevezetesen, ►►hogy a munkatársak az ide­jüket a lehető legjobban ki tudják használni!-, arra is kö­vetkeztetni engedett, mennyit kíván ő maga munkatársaitól és főképpen, mennyire egész embert követel ez a tudo­mány ... Az építkezéseket egyébként még az idén nagyrészt befe­jezik. Aztán, ha minden jól megy, hozzáfoghatnak dédel­getett tervek, egy kis teljesít­ményű kísérleti atomreaktor felépítéséhez. És már magya­rázzák is vendéglátóim, mi­lyen lenne ez a tízkilowattos, »homogén víz­forraló« típus — hát igen, itt szívügyről van szó. De hinnem kell az ér­veknek, hogy mennyi tapasz­talatot szereznének a készí­tésnél és micsoda nyereséget jelentene a kutatómunkában. Szalay dr. —: 1952 óta rend­szeresen vizsgáljuk az esővíz­ben az atomrobbantások rádió­­aktív termékeit... ötéves munka, mindenapos tapasztalat, számukra semmi­esetre sem rendkívüli dolog ez. Mégis, nyomasztónak ér­zem a rövidke csendet is, amely a kijelentés után a szo­bára ül. De a professzor foly­tatja: — Sajnos, az esővíz rádió­aktív fertőzöttsége azóta ál­landóan emelkedik és ha köz­vetlen veszélyről Magyaror­szágon egyelőre még nincs is szó, mégis aggodalommal ta­pasztaltuk, hogy a múlt nyár folyamán mér a piaci főzelék­félékben, spenótban, salátában is megjelent a rádióaktivitás. Mostanában éppen azt vizsgál­juk, vajon a levelekre hulló esőcseppekből vagy a gyöke­rükön keresztül szívják-e fel a növények a rádióaktivitást? Hallottam már erről, most mégis megdöbbentem vára­kozón nézek a professzorra. — Nem, még nincs nálunk semmiféle közvetlen veszély, de ideje volna abbahagyni a robbantásokat — mondja mélyről, elgondolkozón a pro­fesszor. Majd hozzáteszi: — A szovjet lépés nagyon okos gesztus volt. Lehetetlen sokáig kitérni előle. Balog János Rádióaktivitás a spenótban Már búcsúznék, amikor a professzor még bevezet a dol­gozószobájával szomszédos la­boratóriumba. Két fehérköpe­­nyes fiatal, egy férfi és egy nő az üvegcsékkel, lombikok­kal, készülékekkel zsúfolt, lát­szólagos rendetlenség köze­pén. — Az itt folyó munkát ma­gam irányítom — mondja Magyar Nemzet A hazánkban járt szovjet párt- és kormányküldöttség üdvözlete Komárom megye dolgozóinak J. V. Gromov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete le­velet intézett Komárom me­gye dolgozóihoz. Az üdvöz­letben ezeket írja: ►­ Drága elvtársak! A szovjet párt- és kormányküldöttség és N. Sz. Hruscsov elvtárs sze­mélyes megbízásából szívélyes köszönetet tolmácsolok a kül­döttség látogatásakor tanúsí­tott figyelmességért, a forró jó­kívánságokért és az átnyújtott ajándékokért. Sok sikert kívá­nok önöknek a munkában és a magánéletben.-­ Hat rendelőintézet, hét kórház, húsz bölcsőde működik Bács m­egyében A Bács megyei tanács meg­tárgyalta a megye egészség­­ügyi és szociálpolitikai hely­zetét. 1945 előtt mindössze négy kórház működött a me­gyében, ma hét kórház látja el a betegeket, háromszoros ágylétszámmal. Hat rendelő­­intézetben van szakrendelés és járóbeteg-ellátás, s az anyák helyzetét húsz állandó és huszonhárom idénybölcsőde könnyíti. Az orvosellátás javu­lását bizonyítja, hogy például Kecskeméten ma 123 orvos működik. A Szovjetunió műszaki segítséget nyújt az első magyar atomerőmű építéséhez Moszkvából jelenti az MTI. A közelmúltban Kiss Árpád­nak, a Magyar Állami Terv­hivatal elnökének vezetésével magyar kormányküldöttség tartózkodott Moszkvában és az illetékes szovjet minisztériu­mokkal és hivatalokkal előze­tes tárgyalásokat folytatott ar­ról, hogy a Szovjetunió mű­szaki segítséget nyújt a Ma­gyar Népköztársaságnak egy atomerőmű építéséhez. A tárgyalásokon szovjet és magyar tudósok és szakembe­rek is részt vettek. A tárgyalásokon a szovjet szervezetek készségüket nyil­vánították, hogy műszaki se­gítséget nyújtanak a Magyar Népköztársaságnak az első magyar atomerőmű terveinek kidolgozásában, egy magyar kísérleti energetikai reaktor építésében és azoknak a ku­tatómunkáknak megszervezé­sében, amelyek az atomener­giának a magyar népgazda­ságban való felhasználásával összefüggnek. Arra vonatkozóan, hogy mi­lyen konkrét formában és mi­lyen időpontban történjék a Szovjetunió műszaki segély­­nyújtása az első magyar atom­erőmű építéséhez, a magyar küldöttség kijelentette, hogy majd visszatér ezekre a kér­désekre, ha megtörténtek a megfelelő előkészítő intéz­kedések. A kölcsönös megértés és ba­rátság szellemében lefolyt tárgyalások eredményeként a a felek megfelelő jegyzőköny­vet írtak alá. Argentína és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai továbbfejlesztésének reális lehetőségei vannak Szobek András nyilatkozata argentínai tapasztalatairól Szobek András, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának tagja szerda délután érkezett haza Buenos­­ Airesból. A magyar kormányküldöttség, amelynek vezetője volt, Artu­­ro Frondizi argentin államel­nök beiktatásán vett részt. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Kristóf István, az Elnöki Tanács tit­kára, Szabó Pál, az Elnöki Ta­nács tagja, valamint O. C. Avalle, az Argentin Köztársa­ság budapesti követségének titkára. Szobek András megér­kezése után nyilatkozott a saj­tó munkatársainak. — Frondizi úr, az új argen­tin elnök ünnepi beiktatására meghívott magyar kormány­­delegáció nevében köszönete­­met fejezem ki azért a szívé­lyes és kedves fogadtatásért, amelyben egész idő alatt ré­szünk volt. Delegációnk nagy érdeklődéssel indult útjára, mert úgy tudtuk, hogy a nagy távolság ellenére is élénk az érdeklődés népeink között egymás gazdasági és kulturális élete iránt. Látogatásunk nagy lépést jelent a két kormány közötti kapcsolatok elmélyíté­sében. A magyar ipar termé­kei ismertek Argentínában, különösen a Ganz Diesel­ mo­torvonatai szereztek nagy meg­becsülést. Tudvalevő, hogy ép­pen legutóbb kötöttünk egy nyolcmillió dolláros szerződést Diesel-motorvonatokra. Ottlétünk alatt több mező­­gazdasági létesítményt, egy nagy húsfeldolgozó üzemet és egy olyan tehéngazdaságot lát­tunk, amely világviszonylat­ban is megállja a helyét. El kell mondjam, hogy Argentí­nában külterjes gazdálkodás folyik az illattenyésztésben. Nincs telük, a legelőkön állan­dóan térdmagasságban zöldell a fű. Kiváló fejősteheneik van­nak, holland egyedek. Az ott tapasztaltak nagy segítséget nyújtanak majd nekünk is. Delegációnknak alkalma volt külön beszélni Frandizi elnök úrral, valamint kormányának külügyminiszterével. Ezek a beszélgetések is azt mutatták, hogy a nagy kiterjedésű és nyersanyagokban bővelkedő, mezőgazdasági és ipari életet fejleszteni kívánó Argentína és a Magyar Népköztársaság közötti kapcsolatok továbbfej­lesztésének megvannak a reá­lis lehetőségei.­­ Szólnom kell kulturális életünk iránti nagy érdeklődé­sükről, főleg világhírű szólis­táink — Fischer Annie-ra gon­dolok — iránt. Biztos vagyok abban, hogy a magyar és ar­gentin nép közötti gazdasági, politikai és kulturális kapcso­latok további fejlesztése nem­csak a két nép érdeke, de a vi­lágbéke szempontjából is igen jelentős. Emlékművet állítanak a pécsi 6. gyalogezrednek Május 20-án lesz negyven eszten­deje, hogy 1918-ban a pécsi 6. gya­logezred forradalmi felkeléssel til­takozott a frontra való kimenetel ellen, s a békét, a háború befejezé­sét követelte. Megmozdulásukhoz néhány száz pécsi bányász is csat­lakozott. Lázadásukat azonban le­verték és a felkelés több részvevő­jét kivégezték. Az MSZMP Baranya megyei és Pécs városi bizottsága emlékművet állít a forradalmi ezred tiszteletére. A nyolc méter magas, öt szárnyból álló emlékoszlopot a 48-as téren, a harc központjának színhelyén állít­ják fel, és május 26-én leplezik le. Nagy jelentőségű kémiai eredményekről számoltak be a vegyész konferencián A Magyar Kémikusok Egye­­sületének ötvenéves fennállá­sa alkalmából rendezett jubi­leumi vegyészkonferenciáján számos külföldi és magyar tu­dós számolt be kutatásairól. Dr. Erhardt Knappé (Jena) új földfém-meghatározási mód­szerét ismertette. A tech­nológiai szekcióban rendezték meg a Magyar Ásványolaj- és Földgáz Kísérleti Intézet tíz­éves jubileumát. Az ünnepsé­gen dr. Freund Mihály Kos­­suth-díjas akadémikus és mun­katársai számoltak be az inté­zet eredményeiről, majd Kuz­­nyecov akadémikus, a Mende­­lejev Intézet delegátusa üdvö­zölte a szovjet tudósok nevé­ben az intézet kutatóit és ok­levelet adott át. A szerveskémiai szekcióban dr. Vargha László Kossuth­­díjas akadémiai levelező tag és Kasztreiner Ede ismertet­ték az új rákellenes gyógysze­rek kiinduló anyagainak ké­miai tulajdonságait. Michael Fritz münsteri tudós a cukor­­vegyületekkel folytatott új szintézisekről tartott előadást. H. L. Schliffer professzor (Frankfurt am Main) a színes fényképezéssel kapcsolatos új kutatásainak fotokémiai eljá­rását ismertette. Dr. H. Novotny bécsi pro­fesszor a szerszámgépiparban és a kerámiaiparban felhasz­nálható új anyagok tulajdon­ságairól és előállításairól tar­tott előadást. Dr. Csűrös Zol­tán Kossuth-díjas akadémikus a PVC-pasztákkal kapcsolatos új kutatásait ismertette. Dr. P. Zuman professzor (Prága), a világhírű Heyrovsky intézet munkatársa polarográfiai ku­tatásairól beszélt. A magyar származású dr. Andreas Hu­­ngár és dr. prof. Hermann Klare — mindketten a híres Teltow—Seehof munkatársai — az új típusú műszálak tech­nológiai újdonságairól tartott beszámolót. Dr. W. Linnett oxfordi professzor a gázgene­­rátorokban végbemenő folya­matokról közölt újszerű ered­ményeket. Dr. Schay Géza Kossuth-dí­jas akadémikus a ,,Metán gáz­fázisú salétromsavas nitrálásá­­nak kinetikája" címmel tartott előadást. A szerveskémiai szekcióban dr. Molnár Béla Kossuth-díjas és Valu József egy új, nagy­hatású gyógyszernek, a B-12 vitaminnak előállításával kap­csolatos kutatásaikról számol­tak be. A kémiai technológiai szek­cióban tartott előadások közül nagy figyelem kísérte Balla Bélának, a veszprémi Nehéz­vegyipari Kutató Intézet osz­tályvezetőjének és Majáik Fe­rencnek, az intézet tudomá­nyos munkatársának kutatási eredményéről szóló beszámoló­ját, amelyet Balla Béla tar­tott .,Titánoxidpigment előál­lítása szarvaskői wehrlitkon­­centrátumból" címmel. Ezt a kőzetet az 1920-as évek óta ismerik geológusaink. A fekete színű kőzettel többen foglalkoztak, például Wendl Aladár műszaki egyetemi ta­nár. A geológusok becslése szerint Szarvaskő környékén 400 000 tonna wehrlitkőzet van, amelynek titánoxid tar­talma 10—14 százalék. A Vas­kutató Intézetben Visnyov­­szky László osztályvezető és Holló Tiborné tudományos munkatárs eljárást dolgozott ki a kőzetben levő titánoxid dúsítására. A kísérletek ered­ménnyel jártak és a titánoxid­­tartalom elérte a 30—40 szá­zalékot. A dúsított wehrlittel kísérletezni kezdett Veszprém­ben Balla Béla és Majdik Fe­renc. Laboratóriumi méretben technológiát dolgoztak ki a ti­tánoxidpigment előállítására. Az eredmények továbbfejlesz­tésére a kutatók kisebb üzem létesítését tartják szükséges­nek. Mi a jelentősége a titánoxid­pigmentnek? Pigmentből évente 500 ton­nát importálunk a nyugati ál­lamokból és tonnánként 500 dollárt fizetünk. Két kutató eljárása szerint — az előzetes kalkuláció alapján — egy dol­lár értékű titánoxidpigment előállítása 20 forintba kerül, évi ezer tonnás gyártási kapa­citás esetén. A legjobb minő­ségű fehér pigmentet a fes­ték-, festéklakk-, zománc- és gumiipar alkalmazza alap­anyagként, de elektróda-gyár­tásnál is használják. Ha a veszprémi kutatók el­járása alapján az üzemi ered­mények megfelelnek a vára­kozásoknak, a hazai előállítású titánoxidpigmentet széles terü­leten alkalmazzák. A bútoro­kat, egyéb közszükségleti cik­keket már szép, fényálló, hó­fehér festékkel borítják majd be. A bukaresti nemzetközi riporterértekezlet felhívása a világ sajtóriportereihez Kedden befejződött a Ro­mán Népköztársaság újságíró­szövetsége által kezdeménye­zett nemzetközi riportértekez­let. Az értekezleten részt vevő 23 ország küldöttsége, közöt­tük számos nyugati, felhívás­sal fordult a világ összes ri­porteréhez. A felhívás hangsúlyozza, hogy a riportereknek elő kell segíteniük a béke és a nem­zetközi együttműködés lég­körének kialakulását. A világ összes országában dolgozó ri­porterek emeljenek gátat a háborús propagandának. 5 BEM KERT (II., Bem rakpart 21) ERKEL KERT (I. Kosciuszkó Tádé u. 3) FELSZABADULÁS (III., Szél U. 10) KULTUR (IX., Kinizsi u. 28) RÁKÓCZI (XXI., Rákóczi Ferenc u. 123) RÓZSAVÖLGYI KERT (XIV., Rózsavölgyi tér 4) SZABADSÁG (IV., Tavasz utca 4) SZIGET (Margitsziget) TÁTRA (XX., Török Flóris utca 70) VASAS SPORT KLUB PASARÉTI MOZIJA (II. Pasaréti út 11—13) NYITOTT TETŐ a Puskin, Bástya, Csokonai, József Attila (VIII. ker.), Vörös­marty, Ugocsa, Duna, Kossuth (XIII. ker.), Béke (XIII. ker.), Fórum, Kölcsey, Csillag moziban

Next