Magyar Nemzet, 1960. július (16. évfolyam, 155-181. szám)
1960-07-31 / 181. szám
V'as'árn-an), 1960. július 31. — Nemzet. ÚJ GELLÉRTHEGY ÉS EIFFEL-TORO 6 munkás 4 hét alatt épít fel egy 3 emeletes lakóházat Kazincbarcikán Természetkedvelők, országjárók között gyakori téma, melyik Magyarország legszebb része. Egyesek Pécs környékére, Somogyra, a Bakonyra esküsznek, mások a Mátrát, a Bükköt, a Sajóvölgyet tartják legvonzóbbnak. Nincsen szakértő, aki ebben a vitában igazságot tudna tenni. A Bükk vadregényes vonulataival, a Sajó-mosta síkságaival, a föld mélyén rejtőző természeti kincseivel, föld feletti értékeivel, az ipartelepekkel, gyárakkal, új lakótömbökkel, Borsod méltán pályázhat az ország egyik legszebb vidéke babérjára. Szép, változatos a hegyek lábánál húzódó Sajóvölgy, de még gazdagabb, vonzóbb lesz. Különösen vonatkozik ez Kazincbarcikára, a Sajóvölgy új központjára. 12 000 villamos I.Mit kapott Kazincbarcika tíz év alatt a népgazdaságtól? A fiatal város az új nagy létesítmények sorában közvetlenül Sztálinváros után következik. Lakossága 15 000 felett van, a legújabb adatok szerint. 1950-ig három falucska: Barcika, Berente és Sajókazinc volt, ma virágzó város. 1954-ben avatták fel a Borsodi Hőerőmű első gépegységét, egy évvel később a Borsodi, Vegyi Kombinát kezdte meg munkáját., Az építkezéseknél olyan földmennyiséget mozgattak meg a gépek, amelyből egy második Gellérthegyet lehetne emelni. Ha az építkezéseknél a felhasznált betonelemeket vonatra raknák, a szerelvény Budapesttől Hatvanig érne. Mit ad az országnak Kazincbarcika? A „korszerű szénpályaudvarról özönlös a szén a vasúti vagonokban mindenfelé. A Borsodi Hőerőmű négy gépegysége 200 megawatt elektromos energiát visz szét a távvezetékeken. 200 megawatt 272 000 lóerővel egyenlő. Az erőmű egyórai teljesítményével egy óráig 12 000 budapesti villamost lehetne járatni, vagy 4 millió darab 50 wattos izzólámpát lehetne égetni. A Borsodi Vegyi Kombinát jelenleg évente 100 000 tonna műtrágyát ad a mezőgazdaságnak. Ez másfél millió hold termőterület műtrágya szükségletét biztosítja. Hozzávetőlegesen másfél-kétmillió mázsa többlet-búzát jelent az országnak. Megszűnt az aranyásó korszak a. Hogyan fejlődik a második ötéves tervben a borsodi új ipari központ? Pruscha József mérnökkel, az LM 31. számú Építőipari Vállalata központi főépítésvezetőjével utaztunk a fiatal szocialista városba. Amilyen csendes a táj, olyan nyugodt, megfontolt, tervszerű építési tevékenység folyik a rohamosan iparosodó területen. — Az építők »aranyásó kora« már a múlté — mondja a főépítésvezető. Szervezetten, tervszerűen épülnek a gyárak, az összevisszaság megszűnt. Az idén a város területén 102 millió foriot építési beruházást valósít meg a 31. számú vállalat. Gépkocsink elhagyja Miskolcot, Sajószentpétert, feltűnnek a Borsodi Hőerőmű kéményei. A teljes berendezést a CEKOP lengyel külkereskedelmi vállalat szállítja. A lengyel gépekkel a kohó melléktermékéből, a pernyéből, cementből, gipszből, mészporból és homokból könnyű paneleket készítenek. A PVC-gyár A Borsodi Hőerőművel szemben, a dombvonulat lábánál betonkerítés ölel át egy 50 holdas területet. Gyárkémény, kisebb gáztartály, néhány régi felvonulási épület, egy nagyobb földszintes javítóműhely szomorkodik a nagy területen. 1953-ban abbahagyták itt a kokszolómű építését, mert kiderült, hogy a barnaszén kokszosítása nem kifizetődő. A régi épületek mellett építik fel négy blokkban az új PVC-gyárat. Egy szovjet kotró és két dózel (földtoló,gép) már működik azon a helyen, ahol a Berentei Vegyiművek új PVC gyára 1962 végén megkezdi majd próbaüzemét. Szántó István, a BVM, a legfiatalabb magyar üzem igazgatója elmondotta, hogy a PVC-gyár évente 6000 tonna műanyagot tud majd adni a feldogozó üzemeknek. 1965- ben az üzemet tovább, bővítik és évi 16 000 tonnára emelkedik a termelése. Egyelőre konyhasóból és karóidból készül a műanyag. Később, amikor a román földgázt csövön át idevezetik, ebből nyerik a műanyagot. A borsodi műanyagból elsősorban az ipar szükségleteit elégítik ki és elektromos szigetelőket, csövet, kábelt, fóliát állítanak majd elő. Kisebb mértékben padlóburkolásra alkalmas műanyaglemezeket is lehet előállítani. Megtudtuk, hogy a PVC gyártást a Szovjetunióban és részben a Német Demokratikus Köztársaságban sajátítják el a fiatal szakemberek. Négy mérnök utazik a Szovjetunióba egyéves tanulmányútra és kiképzésük itthon, az új üzemben fejeződik majd be. Néhány, lépéssel odébb, a Borsodi Vegyi Kombinát kéményei füstölögnek. A fémből készült karcsú kémény nemrég készült el. Itt mindenki »a BVK Eiffel-tornyának« nevezi. A 64 méter magas, különleges acélszerkezettel megerősített kémény elmarad Gustave Eiffel világhírű alkotása mögött, de mégis van egy nevezetessége: a MÁVAG híres hidászainak egy négytagú csoportja júniusban négy hét alatt szerelte fel. Zivatarban is dolgoztak a hajmeresztő magasságban és a munkát határidőre befejezték. A 31. számú vállalat dolgozóiról is feljegyeztünk egy kiemelkedő teljesítményt. A 3. számú mosótorony alapozását augusztus 20-ra tűzték ki az építési ►►menetrendben". A feladatot május 15-re, jóval a kitűzött idő előtt elvégezték. 37 blokk egy lakás A vegyipar fejlesztéséről szóló párthatározat alapján a Borsodi Vegyi Kombinátot kétszeresére bővítik. Már megépült az oxigéngyár, a szintézisüzem, most bővítik a hígsavüzemet, a műhelyraktárt. A bővítéshez már megérkezett a Szovjetunióból két kompresszor, amelyet minden, ki a műtrágyagyártás legfontosabb berendezésének tart. A városközpont felé haladva, az egykori libalegelőn — most is ez a neve ennek a "■városrésznek", holott szebb nevet is adhatna a tanács — szép külsejű, egy emeletes bányászházak tűnnek fel. Négy család lakik a jó belső elrendezésű, kétszobás lakásokban. A 31. számú Építőipari Vállalat a sok rossz festék keserű tapasztalataiból okulva, oxid homlokzati festék helyett, színtartó textilfestéket alkalmazott a homlokzatokra. A világoskék festéket 50 000 négyzetméter homlokzatra »vitték fel« és 9000 kiló helyett csak 500 kilóra volt szükség. A textilfesték tartósabbnak ígérkezik, kevesebb kell belőle, színe nem fakul ki, nem lesz foltos. Kazincbarcika a második ötéves tervben fejlesztés szempontjából kiemelt helység. A párthatározatnak megfelelően, fejlettebb műszaki technológia alkalmazásával már megépült a kohóhab salak, középblokkgyártó üzem és megkezdték a házépítést ezekből a blokkokból. Az üzemben diósgyőri habosított kohósalakból, folyami homokból és cementből naponta két lakás elemeit tudják legyártani. A középblokkokból 6 munkás egy 48 lakásos, 3 emeletes épületet a földszinttől kezdve, 4 hét alatt épít fel. A régi, úgynevezett hagyományos módszerrel ez leggyorsabban 4—5 hónapba telik külföldön, nálunk 8—14 hónapba. Megtekintettük az újfajta házépítést. A ZB—45 jelű lengyel toronydaru emelgette be helyére a 3,5—8,5 mázsa súlyú habsalak blokkokat. Egy lakáshoz 37 blokk szükséges, egy épülethez kb. 1800 blokk. A házépítés házszereléssé fejlődik. Az egymáshoz illesztett blokkokat úgy szerelik egymáshoz az építőmunkások, mint gyermek a Marklin-játék különböző elemeit. Elismerés jár a 31. számú vállalatnak azért, hogy a blokkszerelést Kazincbarcikán bevezette. A második ötéves tervben 588 ilyen lakást szerelnek össze ebben lakótömbben. Aki csak kissé járatos az építőiparban, tudja, milyen fontos szerepe van a fundamentumnak, az alapnak. Erre támaszkodik az egész építmény. Ha jó a fundamentum, az objektumot nem éri baj. Ilyen biztos alap a baráti államok gazdasági együttműködése, a KGST. Ennek révén fejlődik a második ötéves tervben Kazincbarcika. „Gépeket kapunk a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, az NDK-ból, Lengyelországból, a román földgázt alapanyagként hasznosítják majd a műanyaggyártásban és a műtrágyagyártásban, a lengyel és hazai építőgépekkel könnyű betonelemeket állítanak elő és ezekből épül tovább Kazincbarcika. A baráti összefogás, segítség, műszaki tanács révén gyarapodik a népgazdaság. Víg István FILMSZEREPLÉSHEZ keresünk 10—12 éves FIÚKAT Cím: BUDAPEST FILMSTÚDIÓ, IX., Könyves Kálmán krt. 15 Jelentkezés: Augusztus 1-én 10 órakor Karinthy Ferenc : Világmárka volt a Ship szódabikarbóna, úgy hirdették a moziban: Ship, Ship, hurrá! Pompás fehér fémdobozban hozták forgalomba, rajta a védjegy, egy gőzhajó , lakásunk teli volt vele, apám töméntelen mennyiségben fogyasztotta, ebéd és vacsora után, még éjjel is rájárt. Mint idült gyomorsavasnak ugyanis tilos volt fűszeres, borsos, paprikás, zsíros, ecetes ételekkel élnie, de éppen ezeket szerette, a jó erős, vastag leveseket, pörkölteket, tokányokat, töltött káposztát, töpörtyűs túrós csuszát, az olajos halakat, ringlit, szardíniát, snidlinges, köménymagos körözöttet. Ha a gyomrára ment, azonnal kérte a szódabikarbónát — ő szódabikának becézte — poharába töltötte, harmadáig, feléig is, rá egy kis vizet, hogy fehéren pezsegjen, majd behunyt szemmel, egy hajtásra öntötte le. Volt egy önvigasztaló elmélete, hogy ez nem csupán a fájdalmat enyhíti, de a savat is gyógyítja, így hát nyugodtan ehetihat minden jót, csak legyen odahaza elég szódabika. A kiürült dobozok aztán bekerültek a háztartás gépezetébe, összegyűltek a fürdőszobában, kivándoroltak a konyhába, kamrába, alkalmas tartályul szolgálva mindenféle nyersanyagnak. Persze címkét nem ragasztott rájuk senki, s ebből számos félreértés származott. Apám egy vidám családi ebéden nevetve mesélte, mi mindent vett már be szóda helyett: lisztet, cukrot, grízt, még keményítőt is. Feltűnt nekem, hogy a sót nem említette. Tizenkét éves gaz kölyök voltam, nem szóltam semmit, de délután a fürdőszoba üvegpolcán álló, tehát épp használatban levő Ship-dobozból kiszórtam a szódát s helyébe sót töltöttem, finomra őrölt konyhasót. Vacsorára apám egy gyönyörű, tejes Ostsee keringőt hozott, némi tűnődés után ecetes, olajos, mustáros, hagymás levet készített hozzá, vastagon megborsozta, kissé meg is paprikázta, jól megforgatta, néhány percig érni hagyta, s minthogy más nem kért belőle, egyedül fogyasztotta el az egészet, fennen dicsérgetve, hogy milyen isteni. Amint az utolsó falatot lenyelte, már kiabált is a szódabikáért; én nem mozdultam. Gabi bátyám ugrott ki a fürdőszobába s a dobozt szelíd álmatagon az asztalra tette. Apám ezúttal is jócskán szórt poharába, rá a vizet, s egy lendületben itta ki fenékig. Mentségem, hogy nagyon fiatal és nagyon egészséges voltam, nem tudtam elképzelni, mi mehet végbe beteg, savgyötörte gyomrában, mikor belekerült az a jó öt deka konyhasó. Egy arcizma nem rándult szegénynek, nem kérdezett, nem kutatta a tényállást, okot és okozatot: ültében, nyújtott karral vágott hatalmasan pofon, akkor először életében. Zokogva vonultam vissza a gyerekszobába, égő arcom a piros Verne Gyula kötetbe rejtve, ahol rámaszatolódott a könnyem, ma is hullámos a Grant kapitány gyermekei 239. oldala. Szódatika Mi lesz veled al Margitsziget? A Margitszigetre vezető kis hídon lépdelve a déli forgatagban, eszembe jutnak a sziget egyik leghűségesebb szerelmesének, Krúgly Gyulának sorai: »A kéményseprő telente a jégen járt át Óbudáról az öreg fogadóba, s papucsos lépteinek nyoma ottmaradt a havon ...« Mekkora utat tett meg Budapestnek a külföldiek által is sok ezerszer tízezerszer is megcsodált tündérkertje, lóvasutas, ácsolt fedettsétányos korszaka óta!? ... Mellettem lépdel egy idős ember. Zsebében parányi kis rádió muzsikálja a kedves bécsi keringőt és a sétájára, mindennapos szigeti pihenőjére ballagó öreg, mintha eltalálta volna gondolatomat: — Nem tudom, akkor régen az én fiatalságomban, a maga ősi vadságában volt-e szebb a sziget, vagy most — mondja. — Nem kultúráltuk kissé agyon ezt a szépséget!?... Mi lett a Margitszigetből és mi lesz belőle? Ez a kérdés óhatatlanul feltör mindanynyiunkból, akik szeretjük a szigetet. Hány szépítő jelzőt írtunk már le róla, hányféle változatában énekelték meg szépségét a költők, ki tudná hirtelenében. Mindmegannyi szép sor, mégiscsak szürke volt ahhoz a szépséghez mérve, mely itt valóságában tárul elénk. Ezért is tör fel minduntalan az aggodalom, amit a sziget túlzott beépítettsége ébreszt "Budapest ékkövének" szerelmeseiben. A kéményseprő már nem járt át Óbudáról a Duna jegén. Rég eltűnt a lóvasút és több mint 25 éve a fedett sétány is. A 26-os buszok úgy suhannak egymás mögött, hogy a kocsivezetők szinte nehezen tartják be a rendőrileg megszabott követési távolságot is. Mégis alig bírják elfuvarozni a sok utast. És a kéktestű buszok sorában mind több a szín és tarkaság, hazai és külföldi gépkocsik rendszámtáblái villannak egymás után. Népszerű a sziget. Csak ezt a szép kocsisort ne csúfítanák oly sűrűn a teherautók. TEFU 15, POSPED, nem tudom mennyi ... teherautó pótkocsival és pótkocsi nélkül, megrakott ásványvizes ládákkal, vagy a szigetre visszatérőben zörgő üres ládákkal, a "göngyöleggel". Írjam le most azt, aminek minden szigeti járókelő szemtanúja: a pazar színorgiát, mely az évelőkkel és egynyári virágokkal zsúfolt csodálatos ágyakból virít? Szép ez a mi szigetünk, csak már mielőbb megtelne a mostaninál is sokkal több virággal, fával, cserjével. Virágot, pázsitot a sportpálya helyére A FŐKERT szépítő kezű műszaki dolgozóinak egyébként ez a terve. De mikor lesz ebből a tervből már valóság?! Ez nemcsak a mi sóhajunk, hanem a főkerteseké is. Mert mi történt a szigettel? ... A sokat emlegetett Ybl-fürdő históriája most már nyugvópontra jut. Nem építkeznek a Felsőszigeten, a népszerű Nagyszálló környékén. De mikor kerül megérdemelt sorsára az ide nem való sok más épület? Pillantsunk rá például az Úttörő stadion kockaépületére, s főleg elhanyagolt, kiégett gyepű, kopott pályájára. A zöld már csak foltokban fakul rajta. Egy-egy ünnepséget kivéve, alig-alig használják ezt a pályát a diákok, az ifjúság apraja, akiknek pedig építették. Ez az elhanyagolt pálya a parkosító szakemberek szerint is, alaposan rontja a városképet. Vagy gondozzák megfelelően, hogy ne zavarja a sziget szépségét, vagy ha nincs szükség rá, bontsák le és parkosítsák ezt a területet is. Hiszen a sziget úgyis egyre inkább szűk lesz a sétálóknak, üdülő látogatóknak. Költöztessék el az Ásványvízüzemet A Fővárosi Ásvány- és Szikvízüzem piros kőépülete szép tervezésű piroskockás tornyával, valósággal megbújik a Sportuszoda háta mögött, egy hatalmas park szélén. Március 15-én múlt 22 éve, hogy az ősi múltú margitszigeti üzem az Árpád-híd szigeti feljárójának helyéről, a gyógyvíz forrásától, mai helyére költözött. Miért nem vezették el egészen a híres szigeti ivóforrás vizét a Margitszigetről, ha az üzemet egyszer már úgyis tovább vitték déli irányba? Az üzem vezetői azt mondják: tulajdonképpen azért tartják a Margitszigeten a kristályüzemet, mert a közelében levő úgynevezett Ill. forrás 72 hőfokú természetes forróvize fűti az üvegmosoda gépeit. Ezzel a természetes fűtéssel napi 2 vagon szenet takarítanak meg. A sziget szépségét talán nem is rontaná az üzem piros kőépülete, mert stílusával idomul a szomszédos Sportuszodához. De hát a kristályvíz fuvarozása s a palackozó üzem szüntelen zaja, az üzemből naponta 130—200 000 üveg kristályvíz elszállítása a városba a TEFU-kocsikon és reggeltől estig, nem valami üdítő, s főleg nem a szigetre kívánkozó látvány. Helyesnek tartjuk, amit a virágosítási terv emleget, hogy az üzemet idővel eltelepítenék a szigetről. Park, fák, virágok szépségének egységét csúfítják a sziget Pestre néző oldalán épült evezős klubok csónakházai! A nyugati parton pedig, melyre az újlaki partról, s a Rózsadombról esik pazar kilátás, groteszkül hat földhányásaival egy óriási szemétdomb és mellette két kopár futballpálya, meg az egymást követő vörössalakos teniszpályák sora. Keressenek már végre másutt helyet sportpálya építésre. De mi ez a szemétdomb? Ez a régi pólópálya, amelyen a felszabadulás után egy ideig még futballoztak. A FŐKERT műszaki osztálya kidolgozta már e terület parkosítási tervét. Csakhogy az a társadalmi munka, amelyet a fővárosi tanács és a Hazafias Népfront XIII. kerületi bizottsága közösen indított, kissé megfeneklett. Ezt a szemétdombot bokrok takarják el a járókelők elől. Szomszédságában van a Vörösmarty Színpad, ahol jönnek-mennek az emberek. De még a parti sétálóknak is szemet szúr egy ilyen csúfság Budapest tündérkertjében! A fővárosi tanácsnak — mint értesülünk — csak 1961-re lenne pénze az egykori pólópálya virágosítására. A szükséges parkírozási alapozással már most végezni kellene. A FŐKERT műszaki osztályának szép terve van a parkosításra és virágosításra. Második rózsaligetnek szemelték ki, amelyet tarka tavaszi és őszi virágok is színesítenének. A népfrontbizottság figyelmébe A Hazafias Népfrontban már külön bizottság foglalkozik a Margitsziget szebbé varázsolásával. Ennek a bizottságnak a figyelmébe ajánljuk a szemétdombot, hogy a FŐKERT is teljesíthesse virágosítási tervét és ez a jókora darab föld is mielőbb a szigetet megillető nyugalom és pihenés otthona legyen. A virágosító szakemberek is azt mondják, amit mi: senki sem gondol esztelen és vandál rombolásra, de a szépítő terv okos lehetőségeket nyit arra, hogy a szigeten minden megmaradjon, ami odavaló, de fokozatosan tűnjék el a lehetőségekhez mért ütemben, ami rontja a sziget szépségét. Mi maradjon meg? A szépítő terv szerint szükséges, hogy megmaradjon a Kaszinó. Át kell építeni, mert alatta műemléki romok vannak. A szigethez nőtt a gyönyörű sportuszoda, az európai hírű Palatinus-strand, Nagyszálló és az Opera Színpad is. A sportklubok csónakházai megtalálják helyüket akár a Római-parton, akár másutt a Duna partján. És keressenek másutt helyet a TÜKÖR és a bankok teniszpályáinak! S a Rózsaligetnél, meg a frissen öntözött pázsit peremén, tűnődve a sziget sorsán, átadjuk vitára a nagyközönségnek is, az illetékeseknek is ezeket a szigetet szépítő terveket. Szabó József 5 Egész nap üde, friss közérzet! NETTODOR izzadsággátló Szagtalanít