Magyar Nemzet, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-22 / 44. szám

Csütörtök, 1962. február 22. AZ „ÜGYNÖK" ÉLETE Rövid töprengés után közli a becslés eredményét: egymillió kilométer utat járt be, másfélmillió emberrel beszélgetett a kenyérkeresés évtizedei alatt. Amikor a szót — könyvügynök — kiejtjük, élénken tiltakozik. Könyvterjesztő vagyok — s megnyomja a szót Szinte megszakítás nélkül, 28 éve dolgozik Juhász Vilmos, a Magyar Könyv Kereskedelmi Vállalat negyvennyolc éves terjesztője. a Családi hagyomány nála ez, a mesterség, apja, nagybátyja is könyvvel járták az országot. Ő maga a felszabadulásig kétpangős havi részletre 48 pengős sorozatokat árult vidéken. Fagyban, szélviharban, tikkasztó forróságban rótta az országutakat, hogy a vasúti költséget megtakarítsa. A gyárirodákon, a városházán, a kúriákon egykedvűen böngészte a hideghangú táblákat: “Tilos a dohányzás!«, “Ne köpködjünk!-, és “Ügynököknek tilos a bemenet !«. Mégis bement, mert kellett a kenyér. A könyvektől súlyos bőröndöt egyik karjáról a másikra váltogatta és beszélt, érvelt meggyőződés nélkül, alázatosan. Portékájába bele sem nézett, annyit tudott csak, hogy az első lapokra rendszerint különféle előkelőségek és hatalmasságok ajánlásait nyomtatták. Néha ezek a nevek jelentették az érveket, s ez olykor használt. Nem mindig. Egyszer betért egy öreg falusi orvoshoz. — Kérem, érdemes elolvasni ezt a sorozatot — fűzte megszokott mondókáját —, maga a kormányzó úr őlöméltósága és József főherceg írt ajánlást hozzá... A doktor végignézett rajta és gúnyosan felmordult: — Szép társaság, csak vigye tovább ezeket a vacakokat. És ő vitte. Lassan úgy megismerte az ország minden városát és községét, mint a tenyerét. A tanyákat, bányásztelepüléseket nem, a faluvégeket sem. Akkortájt egy kiló zsír ára volt a legolcsóbb könyv is. a Hét végén a fáradtságtól elcsigázottan visszatért a fővárosba, elszámolni a kiadóval. Ha úgy esett, hogy a főnöknek rossz kedve volt, nem sok pénzt kapott. Sok a visszára — közölte a főnök és ennek a jobbára hamis kijelentésnek nem volt tanácsos utánanézni. Látta viszont az íróasztalon a temérdek, végrehajtást elrendelő papírt — aki nem fizette idejében a részleteket, ahhoz hamar végrehajtót küldtek. A főnök ismerte a “dörgést, tudta, hogy sokan nem őrzik meg a részletfizetést igazoló elismervényt Ment a felszólítás, ilyenkor a vevők — mit is tehettek volna egyebet — még egyszer leszámolták a pénzt a már egyszer kifizetett sorozatért Elképzelhető, hogyan fogadták ezek után a legközelebb arra tévedő ügynököt Az irodában szombatonként elmesélte kollégáinak az üzletmenet viszontagságait. Valami újgazdag vevőjére, aki a “Kamélos hölgy”-et kérte, rátukmálta a Frontharcosok Évkönyvét. Évtizedekkel később, az Úri muri láttán villant eszébe, hogy milyen pontosan eljátszotta, el kellett játszania a könyv-vigéc szerepét. — Ha már itt tartunk — emlékszik vissza —, el kell mondanom, hogy ismertem Móricz Zsigmondot, gyakran beszélgettem is vele. Vasárnaponként, mi könyvügynökök, gyakran bejártunk a New York kávéházba, vevőkört keresgélni. Ott ült az író is, s mindannyiszor meginvitált minket beszélgetésre, kikérdezett utunkról, országjáró élményeinkről. Sokszor hajtogatta: — Manapság a könyvet — és ő valóban a könyvet értette — nem veszik, a könyvet el kell adni ...– Jött az új világ. Az ügynök, a megszégyenített, fásult ember, állami alkalmazott lett, könyvterjesztő. Fizetett ünnepnapokkal, betegbiztosítással, a nyugdíj reményével. Csodálkozva figyelte, hogy az ország legeldugottabb csücske is könyvpiaccá változott, hogy a könyv olcsóbb, becse pedig drágább lett. Furcsán érezte magát, amikor először adott el könyveket a tanyavilágban, amikor először hívták ebédre az üzemi étkezdébe, amikor napjában ezerszer is így búcsúztak tőle a vásárlók: “Viszontlátásra, minden jót. A parasztemberek a vásár közben pálinkával kínálták és nem a könyv árán, hanem tartalmán vitatkoztak. Csak ekkor szerette meg igazán ő maga is a betűt. Olvasni, vásárolni kezdett ő is, nehogy vesztes maradjon a vevő érveivel szemben. Hónapok óta egy könyvbuszszal, Ikarus 600-zal — ahogy ő mondja: guruló Pegazussal — járja már az országot. Három megye az övé, jó kontaktus alakult ki közte és a vásárlók között. A busz feltűntén senki sem csodálkozik már, de ő még ma sem tudja leplezni zavarát, valahányszor egy békési tehenész Cocteau Vásott kölykeit kéri, vagy a hódmezővásárhelyi tangazdaság idős udvarosa ilyen megjegyzéssel vásárol tőle: — Énnekem sohasem volt könyvem, legalább az unokámnak legyen könyvtára A héten a csongrádi gépállomásokat és sertéshizlaldákat járta, öt nap alatt 40 ezer forint értékű könyvet vettek tovan otthon, és éjjel a vidéki szállodákban, szobámban sokáig ég a villany, pótolom én is a mulasztást... A természet? Nos, a csaknem három évtizedes országjárás, a tájak, utak, mezők, évszakok rajongójává változtatta. A természet szeretetének tulajdonítja ő egészségét is. Az elmúlt nyolc évben talán öszszesen ha húsz napot kellett munkájától betegség miatt távol maradnia . Péntekenként hazatér családjához. Felesége és lánya a vacsora után a házikönyvtár újdonságait vitatják meg vele. A szombat a szórakozás, a mozi és színházlátogatás napja, vasárnap délelőttönként pedig a Hungária Kávéházba veti be magát kollégáival egy kis “szakmai csevegésre*. (—De sóikat adnék érte, ha ma mesélhetnénk Móricz Zsigmondnak, ma, amikor a könyvet nem kell eladni, mert megveszik ... — veti közbe.) Este korán fekszik, mert kora hajnalban indul a motorizált Pegazus. Fekete Gábor Jelentkezzen az IBUSZ KÜLFÖLDI TÁRSASUTAZÁSAIRA! Részletes felvilágosítás az IBUSZ budapesti és vidéki utazási irodáiban le. Kérdezzük, mir tart szakmája legszomorúbb epizódjának. Elgondolkozik, keresgél a sokból: — Talán azt, amikor 1936 nyarán Tengelic községben két csendőr igazoltatott. Amikor meglátták, hogy könyvügynök vagyok, szitkozódni kezdtek: “Tűnjön el a környékről! Akkor én még nem értettem, hogy ez a durvaság nem személyemnek szólt, hanem annak, hogy féltik a betűtől a nevet. S mai élményei? — Nem lehet elmondani, mennyire kedves érzés, amikor nyílt szívvel, tárt karokkal fogadnak minket, az egykor lenézett vigéceket Legjobban akkor örülök, ha a bányavidékekre utazom. Hajnali négy órakor már kirakom a névsorolvasó helyiség asztalaira a könyvújdonságokat és késő estig beszélgetek a műszakból felszálló bányászokkal. Tavaly íróasztal mellé hívták. Nem ment, mert akkor megfosztotta volna magát három legnagyobb szenvedélyétől, az emberektől, a könyvtől és a természettől. — A vevőkben én csak másfél évtizede ismertem fel az embert. Nincs nagyobb öröm annál, mint hogy amerre járok az országban, napról napra több művelt, derűs emberrel beszélgethetek el. Szeretném hinni, hogy ezeknek az embereknek a gyarapodásához valamiképp én is hozzájárultam. Ami a könyvet illeti, nekem, a könyvügynöknek, korábban sohasem volt könyvtáram. Most ötszáz könyvem Magyar Nemzet. Újabb száz zöldség- és gyümölcsárusító helyet jelölnek ki Budapesten A fővárosi tanács kereskedelmi és élelmiszeripari állandó bizottsága szerdán ülést tartott, amelyen Sósát Sándor osztályvezető elmondta: az aszályos év ellenére is zavartalan Budapest élelmiszerellátása. Hús is van elegendő, legfeljebb időnként változik a a sertés- és marhahús aránya. Örvendetesen javul a baromfiellátás, van hal is és a tojásellátás is megoldott bizonyos ideig. Kevesebb a bab és a lencse, száraztésztáiból pedig nincs elég választék. A kereskedelem felkészült a tavaszi zöldség- és gyümölcsforgalom lebonyolítására. Intézkedés történt a Nagyvásártelepen az árukiadás meggyorsítására. Újabb száz zöldség- és gyümölcselárusító hely lesz Budapesten. Számolni kell azzal, hogy kisebb zökkenőik lesznek a borellátással. A ruházati készletek bőségesek, s ma már nincsenek zavarok a bútorellátásban sem. A beszámoló után a bizottsági tagok kérték a kereskedelmi osztályt, hogy szorgalmazza a hiányzó aprócikkek beszerzését. Lakáskarbantartó kombinátot létesít az Építőipari KISZÖV A Budapesti Építőipari Kisipari Szövetkezetek Szövetsége szerdán tartotta vezetőségválasztó küldöttgyűlését, amelyen Veres István elnök elmondotta, hogy három év alatt az Építőipari KISZÖV-höz tartozó szövetkezetek termelő létszáma 9,5 százalékkal növekedett. Három év alatt 45,2 százalékkal emelkedett a termelékenység. Elmúlt évi munkánknak egyik legjelentősebb mozzanata, hogy növelni tudtuk a lakosság részére végzett szolgáltatásokat. 395 új lakást adunk át, a lakosság részére pedig több mint 120 000 esetben végzünk különböző javítási munkákat az idén. . A múlt évben 27 társasház és 22 családiház épült a szervező irodák jóvoltából, ez 185 lakást jelent. A közönség mindinkább érdeklődik és szívesen keresi fel szervező irodáinkat, hiszen nem közömbös, hogy 23 darab hatósági engedélyt az építtető szerez-e be, vagy helyette a szervező iroda. Természetesen célunk, hogy irodáinkban gazdagabb legyen a tervdokumentációs anyag. Az Építőipari KISZÖV egyik fontos újítása a lakosság érdekében, hogy létrehozzák a lakáskarbantartó kombinátot. Egy-egy generáljavításnál a kombinát valamennyi részlege egyszerre láthat hozzá a munkához. A küldöttközgyűlés ismét Veres Istvánt választotta elnökké. Felháborító az a mód, ahogy a Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat vezetői az emberek testi biztonságával törődnek — illetve nem törődnek. A Lenin körút és a Dohány utca sarkán levő óriási OTP- reklám egyik testes neoncsöve — mint szerdai számunkban már megírtuk — meglazult, s azzal fenyegetett, hogy a legkisebb fuvallat hatására is lezuhan a forgalmas utcára. Szélviharban pedig az utóbbi napokban elég sűrűn volt részünk. A Magyar Nemzet szerkesztősége kedd délelőtt telefonon bejelentette a vállalatnak a veszélyt. Akkor intézkedést ígértek későbbre, mondván:az illetékes házon kívül van-e. Kedd délelőttől szerdáig azonban mi sem történt. És szerdán 11.40 órakor a nagy neoncső — nem győzve türelemmel kivárni a beígért szerelőket — jó négy emelet magasból lezuhant a Dohány utca kellős közepére és ezernyi darabra tört. Az csak külön szerencse, hogy csúcsforgalmi időben, abban a pillanatban sem ember, sem jármű nem tartózkodott a helyszínen. A neonberendezéseket javító osztály tisztviselőnője a szerencsésen végződött zuhanás után is goromba hangon közölte, hogy ő semmit sem tehet, mert Szabó kartárs — az állítólagos illetékes — még mindig hivatalon kívül tartózkodik. Ebből viszont az derül ki, hogy Szabó kartárs vagy nem járt huszonnégy órán keresztül a szobájában, vagy senki sem gondolt arra, hogy intézkedni kellene. Magyarázat sokféle lehet, egy azonban bizonyos: ilyen elképesztő felelőtlenséggel régóta nem találkoztunk. S ezen még az sem enyhít semmit, hogy később Zelei igazgató azzal mentegetődzött: ő semmiről sem tudott, majd sajnálkozott és elnézést kért. Amikor emberéletről van szó, nem elég a sajnálkozás és nincs, nem lehet semmiféle elnézés. Ötvennyolcezer elsőéves ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tanuló Megkezdődtek a jelentkezések Amint a sajtó hírül adta, az Országos Tervhivatal és a Munkaügyi Minisztérium együttes intézkedésére az idén Sokkal korábban kezdődik az általános iskola nyolcadik osztályát végző és az érettségiző fiatalok jelentkezése ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági tanulónak, mint a korábbi években. A vállalatoknak február 20-ig kellett bejelenteni a Munkaügyi Minisztérium ipari tanuló intézeteihez, hogy hány elsőéves tanulót igényelnek a következő tanévre. A vállalatok ezzel egyidejűleg már most, február 20-tól kezdve elfogadják a tanulók jelentkezését. A jelentkezések meg is kezdődtek. A Munkaügyi Minisztérium ipari tanuló intézeteiben a vállalatok jóváhagyott tervezete alapjául május 15-én kezdődik a fiatalok felvétele. Az idén a terv szerint összesen 58 ezer fiút és lányt vesznek fel elsőéves ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tanulónak az állami, valamint a helyi iparban, illetve a mezőgazdaságban. Tavaly 55 ezer volt az elsőévesek száma, ebben az évben tehát háromezerrel magasabb az előirányzat. A Művelődésügyi Minisztérium a jelentkezésekre és a felvételekre vonatkozó összes tudnivalókat a napokban megküldte az általános iskoláknak, amelyek minden felvilágosítást megadnak a tanulóknak és szüleiknek, illetve a szülői munkaközösségeknek. A kurucáttsály is utéde- Pár nappal ezelőtt olvastam egy kis cikket arról, hogy egy vasúti pályaőr részegen jelentkezett szolgálati helyén. A vasutas kollégák — miután egymás között veszekedéssel nem tudták kellő nyomatékkal eldönteni, hogy társuk igazán részeg-e, vagy csak egy kicsit magasabb a kedve a kelleténél — átüzentek a körzeti orvosért, hogy azonnal jöjjön ki. Vasút, sürgősség, nem lehet tréfálni. Vasárnap kora reggel volt, de az orvos azonnal kocsijába ugrott, megtette a több minttizenhét kilométeres utat, megállapította, hogy a vasúti őr valóban részeg és haza kell küldeni. A cikk feltétlenül jószándékú és hangjában van egy kis dorgálás-féle is, hogy »ejnye gyerekek, azért nem kell minden részeghez két falu járásnyiról kiszalajtani az orvost* — de hát azért van egy kis büszkeség is, amilyen kulturált dolog is az, hogy a mi népünk bajában már magától értőtőn fordul az orvoshoz. Hát kérem szépen ez minden, csak nem kulturált dolog. Az igenis kulturált dolog, hogy ha valaki lázas beteg, nem a javasasszonyt hívatja, nem a papot, nem a szomszédot, nem a borbélyt, nem a százesztendős jövendőmondót. Az is kulturált dolog, ha elmegy a szűrővizsgálatra, ha a karatörött gyereket röntgenre viszi, ha odvas fogát kihúzatja és a hiányzókat pótoltatja. Az is kulturált dolog, hogy jelentkezik védőoltásra, az is, ha , ragályos betegségnél kiragasztja a vörös cédulát. Az is kulturált dolog, ha a gyógyszert beveszi, ha étrendről, betegápolásról tanácskozik az orvossal. De az, ha az orvost, akinek ezerféle sürgős dolga van, akit hívhatnak balesethez, mérgezéshez, szüléshez, akire lázas betegek várnak, — fölöslegesen kirángatják a rendelőjéből, az nem a kulturáltság jele. Mint ahogy az sem az, ha valakit reggel ért baleset és éjszaka zörgeti fel az orvost, és az sem, ha valaki vasárnap rontotta el a gyomrát, de szerdán estenagyon sürgősen jöjjön*-nel riasztja az orvost. Az orvos munkája éjjelnappal készültséget, rendkívüli figyelmet, tudást, lelkiismeretességet követel. Az orvost esküje, hivatástudata kötelezi arra, hogy hóban és szélviharban elinduljon beteg embertársai megmentésére, bemenjen a ragályos beteghez, szükség esetén éjszaka kiugorjon az ágyból, végigvirrassza az éjjelt és másnap újra teljes odaadással dolgozzék. Aki ezzel visszaél, aki rosszhiszeműen, tudva fölöslegesen hívja ki, az igazán minden, csak nem kulturált ember. Részegen szolgálatba jövő vasutast, vagy bárki mást, fegyelmi elé kell állítani, a munkából hazazavarni, vagy kollégiálisan leönteni egy vödör vízzel. De tizenhét kilométerről orvost hívni hozzá, amikor semmi más baja nincs, mint hogy csuklik és bánatosan dalol — enyhén szólva, felháborító. Kár, hogy büntető paragrafus nincsen rá. Fehér Klára Bezáratta a pesti KÖJÁL a budai fodrászkombinát eszpresszóját Három héttel ezelőtt nyílt meg Budán, a Mártírok útja és Horváth utca sarkán az első nagy fodrászkombinát. A szép új üzlet külön érdekessége volt, hogy — külföldi mintára — a hatvan alkalmazottat foglalkoztató fodrászboltban eszpresszó is nyílt. Kedden a fodrászüzlet vendégeit már nem szolgálták ki feketével és süteménnyel. Sokan meglepődtek, amikor a bolt sarkában elhelyezett eszpresszót zárva látták. Mi történt? Kérdezősködésünkre az Északebudai Vendéglátó Vállalat igazgatója, Sárai József, válaszul a KÖJÁL központi intézetének (a pesti KÖJÁL- nak!) végzését mutatta fel. Eszerint nem egyeztethető öszsze az egészségügy követelményeivel, hogy egy fodrászüzletben élelmiszert kiszolgáltató vendéglátóipari -egység- működik. Sárai József igazgató mutatott egy korábbi keltezésű ugyancsak hivatalos írást. Ez Budán kelt. A fodrászkombinát megnyitása előtt a KÖJÁL budai intézete engedélyezte, hogy a légkondenzátorral ellátott fodrászkombinátban megnyíljon a vendégek kényelmét és igényét szolgáló kis eszpresszó. Az igazgató megjegyezte, hogy esetleg elfogadhatónak tartaná, ha azt tiltanák el, hogy süteményt, vagy más tésztafélét is felszolgálhassanak, de hogy feketekávét és zárt palackban levő hűsítőitalt miért ne árusíthatnának, ezt semmiképp sem érti. A presszó felszerelése egyébként százezer forintnál is többe került. Megtudtuk még, hogy az eszpresszó bezárását a KÖJÁL az Egészségügyi Minisztérium utasítására rendelte el. Leszerelése viszont tetemes költségbe kerül. Ezzel kapcsolatban Lázár Géza, a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátóipari Főigazgatóságának vezetője kijelentette munkatársunknak: " Ha az egészségügyi hatóságok ragaszkodnak az eszpresszó leszereléséhez, véleményünk az, hogy a leszerelés költsége nem a vendéglátóipari vállalatot terheli, hanem azt az egészségügyi szervet, amely az eszpresszó működését előzetes vizsgálat alapján engedélyezte. Az ügyet természetesen felülvizsgálják a felsőfokú egészségügyi hatóságok is. 5 Hol kell még javítani a budapesti vendéglátáson? A népi ellenőrzés javaslatai A népi ellenőrök az utóbbi időben megvizsgálták a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal munkáját. Megállapították, hogy a fővárosban jelentősen fejlődött az idegenforgalom. Az elmúlt két évben növekedett az idegenvezetők száma, s jelenleg már több mint 170 p ciceronem ismerteti Budapest nevezetességeit A fő idényben hozzájárult a szállodahiány csökkentéséhez a fizetővendég-szolgálat bővülése, amelynek szobáiban egyetlen év alatt 21 658-an, 112 896 napot töltöttek. Jó megoldásnak bizonyult a Citadellában létesített turista szálló is. Az eredmények mellett a népi ellenőrök felhívták a figyelmet a meglevő hibákra is. Így például a népszerű budapesti körséták lebonyolítása még mindig nem felel meg a követelményeknek és a MÁVAUT sem tud gyakran kocsit biztosítani. A fizetővendég szolgálatnál még mindig kevés az elsőosztályú szoba. A főváros környéki víkend-lehetőség sem kielégítő. Éppen ezért az illetékesek figyelmébe ajánlották: a fővárosban is szükség lenne egy campingra. Végül szóvá tették, hogy például sem a Royal, sem a Gellért Szállóban nem megfelelő az ételek felszolgálása a szobákban, s ugyanitt hiányosság az is, hogy a pincérek jó része nem beszél idegen nyelveken. 4